Tulajdonképpen hasznosak ám a forgalmi dugók, mert ilyenkor az embernek két kuplungolás közepette bőven akad ideje elmerengeni azon, hogy milyen okos vezetőink vannak Budapesten.

Helyzetkép szombaton. Igyekszem átjutni a budai oldalra. Sajnos kompunk nincs, ezért hidat kell választanom. A Belvárosban vagyok, így jó ötletnek tűnik a Lánchíd. Ahogy közeledek, egy rossz érzés lesz rajtam úrrá: mintha derengene valami, hogy a Lánchíd hétvégén nem nagyon járható. És igen, ahogy kiérek a Roosevelt térre, már látom a sok szép zöldtetős bódét és a párszáz embert, akik nyüzsögve sétálgatnak a legrégebbi (ma is álló) budapesti hídon. Nem is olyan rég még én is tömeget alkottam, ekkor nézhettem meg, hogy tulajdonképpen miért is kell lezárni a hidat. Ezek a bódék ugyanis igazi kultúrális csemegéket őriznek: fruttiból készült fülbevalót, hímzett zoknikat, gyerekruhákat, ÁJLÁVBUDAPEST pólókat, rugón fityegő tevét. Ezért érdemes lezárni. De ha már így alakult, akkor majd megyek a Margiton. Ahogy kikanyarodok a körútra, rögtön odakerül a feltételes mód, így a "megyekből" "mennék" lesz. Itt már elkezdek morogni magamban. Cseppet dühös vagyok a városvezetésre. Aztán ahogy nagyon lassan araszolgatok előre, megint ráeszmélek valamire: jaaaaa, lezárták a külső sávot a hídon, hogy derék biciklistáink könnyebben át tudjanak jutni Pestről Budára. Vagy éppen Budáról Pestre. Vagy a szigetre. Pestről. Vagy Budáról. Közben 1, azaz egy sávon "halad" többszáz autó. Felérek a hídra, cirka 10 perc alatt. Hurrá!

Ekkor már megfogalmazódott bennem valami a társadalmi közösségvállalásról, a szolidaritásról, a közteherviselésről. Így most joggal kérem, hogy a kedves városvezetés kezdje el használni a nyakfelettit. Mert az nem járja, hogy mi, autósok fizetjük az utat, de ők, biciklisták használják. Kérem, tessenek beveztni bringaadót! Én még talán a jobbik eset vagyok, mert nem gondolom komolyan. De ha a városvezetés nem számol a személyes sértettséggel, akkor előbb-utóbb sokkal nagyobb szembenállás lesz a kétkerekes és a négykerekes társadalom között.

Mi, akik autóval járunk, súlyos tízezreket fizetünk drága mulatságunkért. Ebből bőven csurran-cseppen a fővárosanak is, az állambácsinak is. Ezért cserébe folyamatosan mi vagyunk szivatva. Nem jó ez így kérem! Értelmesebb helyeken az a cél, hogy az autósok minél kevésbé szennyezzék a környezetet. Ennek a legprimitívebb módja, hogy addig sanyargatjuk szerencsétlen autóst, amíg nem mondja azt, hogy már nem tudom kifizetni, így marad a "fantasztikus" BKV vagy a bringa. Ennél jóval kulturáltabb az, hogy gyorsítjuk a városi közlekedést. Összehangoljuk a lámpákat, felvisszük a forgalmat a város fölé, vagy éppen alá. Nálunk még a primitívség az úr.