(Árviz Edelényben - Kép: Tiszavasvári Tűzoltóság)

Túlzás nélkül elmondható, hogy Magyarország bizonyos régiói tavaly katasztrófa sújtotta övezetté váltak: először a szokásosnál is intenzívebb, a hihetetlen erőfeszítések ellenére is megfékezhetetlen árvíz (különösen a Bódva és a Hernád mentén), majd a nem kis részben emberi gondatlanságnak tulajdonítható vörösiszap-katasztrófa rombolt le otthonokat, illetve tett lakhatatlanná és művelhetetlenné egész körzeteket - utóbbi csapás halálos áldozatokat is követelt.

Példátlan összefogás jellemezte az árvízi védekezést éppúgy, mint a vörösiszap-katasztrófa utáni adománygyűjtést/helyreállítási munkákat. Egy emberként mozdult meg a már amúgy is meggyötört ország, hogy segítsen azoknak, akik önhibájukon kívül még súlyosabb, sokszor reménytelen helyzetbe kerültek. Blogunk is, akárcsak a legtöbb sajtótermék, beszámolt az éjt nappallá téve homokzsákot pakoló önkéntesek munkájáról, vagy épp a devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi károsultak kárpótlásának alakulásáról.

Éppen ezért joggal várhatnánk - és várjuk is -, hogy végre pontos és részletes tájékoztatást kapjunk a kormány tevékenységéről: milyen erőforrásokkal járulnak hozzá a helyreállítási munkálatokhoz; milyen ütemben zajlik a kárpótlások kifizetése; illetve milyen lépéseket tesznek, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Ehhez képest a Független Hírügynökség értesülése szerint több borsodi településnek még most sem utalták ki a tavalyi árvízi védekezés költségeit, ami lehetetlen helyzetbe hozza az amúgy is túlterhelt önkormányzatokat. Ugyanakkor a vörösiszap-katasztrófa után létrehozott Kármentő Alap átláthatósága is hagy kívánnivalót maga után – hiába érvel a Kármentő Bizottság elnöke, Lasztovica Jenő azzal, hogy a kifizetések nagy részére csak az újjáépítés idején lesz szükség, és hiába számszerűsítették időközben az egymilliárd forint körüli kárigényt: a pénz nagy része még mindig a kormány által megjelölt számlán kamatozik, és a sorsáról csupán ígéreteket lehet hallani.

Ezalatt a rendőrség nyomozást indított a szóbeszéd alapján, amely szerint károsultaknak gyűjtött, nagy értékű adományok tűntek el Devecserről. Akár igaz a szóbeszéd, akár nem, fontos leszögezni, hogy minél tovább áll felhalmozva a károsultaknak szánt anyagi vagy tárgyi segítségnyújtás, annál valószínűbb, hogy egy része illetéktelen kezekbe jut.

Ideje lenne pontos, ellenőrizhető döntést hozni a kifizetésekről, és erről a döntésről a közvéleményt is mielőbb tájékoztatni. Jogos elvárás, hogy ne legyen mások tragédiája is mutyiforrás Magyarországon.