Április 6-án választások lesznek Magyarországon, ahol annak rendje és módja szerint minden állampolgár egy szavazattal rendelkezik. A különféle jogfosztott csoportok - szegény emberek, nők, cigány emberek, a szexuális kisebbségekhez tartozók - könnyedén elkergethetnék a kormányt, és választhatnának maguknak olyat, amely mindannyiuk érdekeit szem előtt tartva kormányoz. Arról, hogy ezt a kimenetet milyen intézményes tényezők hátráltatják, sok szó esik. Ahogyan arról is, hogy a jelenlegi jelöltek között sokan nem találnak számukra megfelelőt. Az a politikai egyenlőtlenség azonban, ami az elnyomott társadalmi osztályok és jobb helyzetben lévő emberek érdekérvényesítési lehetőségei között fennáll, szinte egyáltalán nem jelenik meg a magyar nyilvánosságban. Pedig ezt egy tisztességes médiatörvény és a 2010 előtt érvényben lévő választási rendszer sem számolná fel. A Mérce a választásokat megelőző hetekben egymáshoz lazán kapcsolódó írásokban foglalkozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel.

Sok helyen értekeztek már arról - többek között ezen a blogon is - hogy a választásokon való négyévenkénti szabad részvétel Magyarországon sokaknak nem adatik meg. Úgy is mondhatjuk, hogy luxus, egyre inkább kiváltság. Persze, mindenki – aki a formális feltételeknek megfelel - választhat vagy kevésbé választhat. A választás minősége a nagy kérdés.

Akik ezt a bejegyzést olvassák, azok közül a legtöbben valószínűleg abban a kivételes helyzetben vannak, hogy van lehetőségük négy évig azon gondolkozni, arról vitatkozni és győzködni egymást, hogy kire és miért érdemes szavazni. Ha kedvük tartja. Vagy épp csak van internetelérésük és nagyjából tudják, hogy milyen információt honnan lehet, érdemes beszerezni. Középiskolába, egyetemre járnak vagy el is végezték tán, többszörösen összetett mondatokat is simán tudnak azonnal értelmezni. És sorolhatnám, hogy mi mindenük van még meg ahhoz, hogy választani tudjanak.  Ami egészen konkrétan azt is jelentheti, hogy nem napról napra, vagyis inkább nem óráról órára élnek, van jövőképük s egyúttal tisztában vannak azzal is, hogy ez mekkora érték. És pontosan vagy kevésbé pontosan, de talán tudják azt is, hogyan esnek el tömegek Magyarországon ettől a lehetőségtől. Akiknél nincsen olyan, hogy pártpreferencia. Ahogy nincs közvilágítás, internet, normális szemétszállítás, vezetékes víz és olyan biztosító sem, amelyik például egy magán vagy önkormányzati házra kötne biztosítást. Mondván, hogy túl nagy a kockázat. Ami van, az néhány ember, aki birtokolja az életet. Például az uzsorás, aki „segít”, ha baj van, aztán behajt. Kőkeményen. Van az orvos, aki azt mondja: „Van pénz van baba, nincs pénz nincs baba.” Van a pap is, aki úgy látja, hogy az elhunyt családja nem fizette az egyházadót, így egy harangszó 3600 Ft. (Természetesen nem mondható el ez az egész orvostársadalomról és nem csak ilyen az egyház sem, de le kell írni ezt is.) Van aztán vállalkozó is, akihez az ember elmegy télen hagymát pucolni egy fűtetlen sátorba mínusz 20 fokban, és egy mázsa megpucolt hagymáért kap 800 forintot (a gyakorlottabbaknak megvan 3 óra alatt). Készpénz ugyan nem jár, de éjszaka, a műszak végén a busz megáll ugyanannak a vállalkozónak a boltja előtt, ahol az összeget le lehet vásárolni. Mire odaér, ott a kockás füzet benne a névvel és az összeggel. Egy kenyér 400 forint. (A hagyma egyébként egy nagy konzervgyártó céghez megy tovább) S akkor ehhez képest van a csúcsok csúcsa, a közmunka. Mondjuk az is akkor, ha nincs hivatalos tartozásunk. Mert ha pl. pár éve megbüntetett egy rendőr húsz ezer forintra szúró-vágó eszköz használata miatt közterületen és azt akkor nem sikerült befizetni, azóta lett abból már 300 ezer is. Végrehajtás után marad a havi ötvenből harminc. Ja, a büntetés egyébként úgy történt, hogy egy kis késsel kiültünk a nagymamánk háza elé segíteni krumplit pucolni.

Fontos, hogy a fenti helyzetek nem fikciók, mind megtörténtek, és bármikor megtörténhetnek cigányokkal és nem cigányokkal egyaránt. Sok helyen írtak, beszéltek már hasonlókról, mégis úgy gondolom, ha pártpreferenciáról, szavazásról gondolkodunk, itt is számba kell vennünk ezeket a dolgokat. Anélkül, hogy látnánk azokat a viszonyrendszereket, melyek között a cigányok, telepeken, szegregált lakókörnyezetben, mélyszegénységben élők létezni kénytelenek, nehéz megérteni, milyen szakadék van aközött, amit például egy középosztálybeli és egy szegény ember számára jelenthet a választás.

Ahogy a legtöbb párt érdemtelen szegényeket, úgy a legtöbb szegény ember érdemtelen pártokat próbál megkülönböztetni. És egyik a másikkal csak nagyjából négyévente foglalkozik, közte nincs párbeszéd. Az egész választások körüli felhajtás olyannyira totálisan értelmetlennek és értelmezhetetlennek tűnik alulról, például egy mélyszegénységben, szegregált területen élő ember szemszögéből nézve, hogy nem marad más hátra, mint az éppen aktuális, gyakran mások által diktált érdeknek megfelelően esetleg elmenni szavazni, ha közbe nem jön valami. Olyan illúzió már rég nincs, hogy ettől majd valami úgy igazán jobb lesz, változni fog.

Alább a választójog érvényesülésének öt lehetséges forgatókönyvét vázolom fel. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek a példák nem jellemzik általában véve a magyarországi mélyszegénységben élő közösségeket, telepeket. Csak annyit próbálok elmondani, hogy adott körülmények, feltételek fönnállása esetén könnyedén kialakulnak, előfordulnak ilyen gyakorlatok. Kizárólag olyan eshetőségeket említek meg, melyek kiinduló pontjait, néhol végkifejletét is személyesen láttam, tapasztaltam, érzékeltem. Az öt esetet meg lehet különböztetni aszerint, hogy milyen mértékben teljesül a választás szabadsága s ez alapján eldöntheti mindenki, hogy az adott szituációban mennyire érezné szabadnak magát illetve a választását.

1. Például a helyben meghatározó, erős ember egy uzsorás. Olyan uzsorásra gondolok itt, aki már nem annyira kispályás. A helyi, esetleg Budapestről irányított bűnszervezetben középszintű vezető. Abból (is) látszik, hogy nem alapszintű paliról van szó, hogy például egy kicsi vagy közepes méretű városban, faluban gyakorlatilag mindenki tudja, hogy mivel foglalkozik, a helyi rendőrség mégsem nyúl hozzá, valahogy nem tudja tetten érni, ráadásul üzleti kapcsolatban is áll számos helyi, egyébként legális üzletet végző emberrel. Na most ez az uzsorás azt mondja a beosztottainak, hogy induljatok el kampányolni a telepekre, településekre. Mondjátok azt, hogy elengedtek valamennyi tartozást, illetve helyezzétek kilátásba, hogy amennyiben jó helyre szavaznak az ügyfeleitek, az megerősíti, megtartja továbbra is a „gyümölcsöző” üzleti kapcsolatot”. Aztán várjátok meg a szavazókör előtt az embereket, akik majd megmutatják nektek a mobillal lefotózott fényképet a szavazólapról. És ne aggódjatok, nem fognak a fotózás után rontott szavazatot leadni, eszükbe sem jut ilyesmi. Vagyis a szavazófülkében nem mindenki van egyedül.

2. Van egy másik forgatókönyv. Nincs nagyhatalmú uzsorás a telepen, településen, dübörög a közmunka program, láthatóan csökken (láthatatlan szökken) a rezsi (már amennyiben ez egyáltalán érint egy szegénytelepet, ahol pl. komfort nélküli szociális bérlakásokban élnek, arról nem beszélve, hogy a lopott áramot és fát mennyiben érintheti egyáltalán). S akkor azt mondja az ember, hogy ez igen, egy évben van kiszámíthatóan 3-4-5 hónap fix munkám, amúgy is eleget szívtam már a fekete munkával, amúgy is mindig mínuszba jövök haza a sok kantinozás miatt (szintén az uzsora egy kifinomultabb formája) stb. Szóval maradjon ez, ami eddig volt, nem volt jobb a másik, azt meg már megszoktam, hogy az igényeimből folyamatosan lejjebb kell adnom, ebből talán már akkor nem kell. S mindeközben ráadásul fölnőtt egy generáció - egy részük most lesz első szavazó -, aki csak és kizárólag a közmunkát ismeri, mint reális, elérhető és legális pénzkereseti lehetőséget. Nem egy ilyen fiatallal beszélgettem erről a kérdésről. Nagyon fontos dolog ez, véleményem szerint közülük sokan fognak ez alapján szavazni, mivel egyszerűen más alternatíva nem jut el hozzájuk. Ez pedig nem mond ellent annak, hogy egyébként meg mindegy, ugyanúgy nincs jövőkép.

3. Külön érdemes megemlíteni az előző két koncepció sajátos egyvelegét. Nem egy helyen lehetett hallani, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat egy-egy képviselőjét uzsorakölcsön nyújtásának gyanújával őrizetbe vették, több esetben jogerős ítélet is született. Vagyis van rá esély, hogy az uzsorás (vagy azzal szoros kapcsolatban álló ember) és a kisebbség érdekeit elvileg képviselő személy egy és ugyanaz. Erre jön még rá az, hogy számos települési önkormányzat esetében jó pár helyet a helyi kisebbségi önkormányzat "oszthat szét" alattvalói között. Vagyis: ha nem jól szavaz az ember, könnyen úgy találhatja magát és az egész kiterjedt családját, hogy esetleg még nagyobb kamatra tud csak fölkérni pénzt egy ideig, ráadásul még a közmunka lehetősége is elvész. Az meg aztán magával rántja legrosszabb esetben a foglalkozást helyettesítő támogatást is, ha nem sikerül közérdekű önkéntes munkával vagy egyéb alternatív módon kiváltani a szükséges mennyiségű munkaórát. A közmunka tehát ebben az esetben (is) regulázó formában jelenik meg. S még egy dolog a kamatos pénzzel kapcsolatban. A "három csapás" beindulásakor valóban nagyon sok uzsorást zártak börtönbe, általában "pármilliós" kishalakat, főként romákat (véleményem szerint az egész rendszer legtetején sok esetben nem cigány emberek állnak, ők érinthetetlenek). Épp csak annyi történt, hogy ezen kívül semmi sem történt. Nem raktak az intézkedés sorozat mellé semmiféle mikrohitel vagy egyéb, áldozatsegítő programot, maradt a statikus rendszer, egyre csökkenő segélyekkel, legjobb esetben a családsegítő vagy egyéb szolgálat próbált kezdeni valamit a kialakult helyzettel. Azt láttam az általam ismert telepeken, hogy a pénz nem tartott ki sokkal tovább, mint a kamatosok idején, csak hát hónap végére már tényleg nem volt mit enni, megszűnt a napi pénz intézménye, a váratlan élethelyzetek, krízisek pedig még kezelhetetlenebbek lettek. Azóta pedig sokan szabadultak a börtönből egyébként, illetve a rendszer egyáltalán nem szűnt meg, a kezdeti ijedtség után szépen visszaállni látszik. Nehogy bárki félreértsen, csak arra célzok, hogy önmagában ez az intézkedés az égvilágon semmit nem oldott meg, inkább az áldozatok segítésének érdekében hozott látszatmegoldásnak tűnik. Azért tartom fontosnak ezt a zárójelet, mert az uzsorásnak sok helyen szerep juthat a választások idején.

4. Látni olyat is egyre több helyen, hogy a pártok már nem bográcsgulyással, dinnyével s egyéb étkezéssel, adományozással egybekötött kampányrendezvénnyel próbálnak szóba állni az emberekkel, hanem például egy alapítványon, egyesületen keresztül érik el őket. Sok helyen létezik egy olyan telepi értelmiség, akik azért még vannak olyan pszichoszociális, mentális, egészségügyi állapotban, ahhoz még épp eléggé motiváltak, hogy beszálljanak például egy érdekérvényesítő egyesület munkájába. Egy "céges" telefon, használt laptop vagy asztali gép, esetleg zsebbe egy kis készpénz már elegendő lehet az elköteleződéshez, bevonódáshoz. Nem beszélve arról, hogy régen nem tapasztalt figyelmet, látszólagos megbecsülést kapnak náluknál sokkal magasabb társadalmi pozícióban lévő emberektől, emberszámba veszik őket ideig óráig. Személyesen követtem végig például azt a folyamatot, melyben az egyik nagy magyarországi párt három-négy hónappal a választások előtt megjelent egy-egy szegregátumban, akkor még saját nevét föl sem vállalva, egy no name jogvédő egyesület köntösében. Ruhaadományokat, bútorszállítmányokat juttattak pár embernek, családnak, ezek elosztását rájuk bízták, illetve a fent említett "céges" javakkal is ellátták, valamint bevonták őket a jogvédő, érdekérvényesítő munkába. Pár hete aztán megjelent a párt is az egyesület oldalán, szépen, csendben. Most már különböző rendezvényeken látni ugyanazokat a telepi embereket, csak már nem az egyesület, hanem a párt nevével ellátott dzsekiben. Az pedig igencsak kérdéses, hogy az egyesület milyen intenzitással folytatja, folytatja-e egyáltalán a választások előtt pár hónappal megkezdett munkáját a helyiekkel.

5. És itt van még az EMMI háttérintézménye, a Türr István Képző- és Kutatóintézet. Nincs itt hely, illetve nem is ennek az írásnak a célja elemezni a TKKI munkáját. Annyit viszont érdemes látni, hogy az intézmény illetve a minisztérium különböző fejlesztési (pl. komplex telep, "ezer roma nő", start munka, téli közfoglalkoztatás stb.) programjai is nagyon sok embert érnek/értek el, viszont a projektek nem hozták a várt eredményeket (százezres nagyságrendekről van szó). Jó esetben egy helyi, elkötelezett TKKI-igazgató kihozhat jó dolgokat a programból, de a rendszer alapvetően túlbürokratizált és a képzések illetve az azokon való részvételért folyósított megélhetési támogatás inkább a közmunka értelmetlenségéhez közelít, vagyis a munkaerőpiacra nem vezet vissza tömegeket, a tartós elhelyezkedésben elvétve segíti az embereket. Viszont mindezektől függetlenül beindulása óta az utóbbi másfél-két évben sok család költségvetését javította 3-4-5 hónapig rotációban, azaz szintén közrejátszhat, jó emlék lehet a választás napján, amennyiben a fentebb említett tényezők nem hatnak.

5+1. Végül pedig van a lét alatti lét, amikor már nincs túl sok tiszta pillanat, csak alkohol, kábító- és gyógyszerek, artikulálatlan üvöltés, téboly. Téboly, mert előállhat az a helyzet, hogy valaki 20-22 évet ledolgozott például egyazon munkahelyen reggeltől estig, viszont mára ott tart, hogy se munkája, se képzettsége, se semmilyen ellátása nincsen. Nem irodalmi túlzás ez sem, hanem valóság. Itt már nem működik a fentiek közül semelyik szisztéma.

Ez az öt (plusz egy) forgatókönyv a teljesség igénye nélkül annyit próbál szemléltetni, hogy a tartós szegénységben, mélyszegénységben élő emberek, ezen belül nagy arányban roma/cigány emberek, magyar állampolgárok szavazatait hogyan befolyásolhatja az a rendszer, aminek nem áll érdekében az, hogy ezek az emberek elérjék a szabadság olyan fokát, ahol józan ésszel, jól megfontolt és átgondolt, nem csak a holnapi túlélés érdekében hozott döntésre juthatnak. Vagyis évekre előre gondolkozhassanak. Ami most van ezeken a helyeken, az egy végtelenített jelen-állapot, amibe a választás napja ugyanúgy és csak ugyanakkora súllyal illeszkedik bele a hétköznapokba, mint az uzsorakölcsön fölvétele, törlesztés a kisboltban, cél nélküli, inkább csak az aktusért történő, unaloműző üzletelés, a hálapénz összekaparása akár a föld alól is, legalább egy-két harangkondulás megfizetése a papnak hozzátartozónk temetése napján stb. Ennyi és nem több.  Ráadásul ilyen körülmények között is élnek bőven emberek, akik még így is meg tudnak maradni politikailag tudatos, szabad választónak, ami igazán nem átlagos teljesítmény.

S mindeközben van egy elkötelezett, még mindig nem elég népes civil társadalom, aktivizmus, sőt a közigazgatásban dolgozó emberek egy része, amely pontosan látja ezeket a problémákat, helyzeteket, viszont ugyanúgy arra kényszerül, mint a "célcsoportja", azaz egyik napról a másikra él. Ilyen feltételek mellett pedig találkozni sem nagyon tud a másikkal, megbecsülni a másikat, előfordul, hogy inkább a rosszat látja a másik munkájában és személyében, mivel igen kevés az a pénz, amiért megharcolni kénytelen, tisztelet a kivétel. De legalább van jövőképe és szerencsés esetben tisztában van azzal, hogy a probléma nem az ő életében fog megoldódni egy csapásra, nem lesz egy személyben hős, valaminek az alapjait rakja le éppen, értéket teremt és képvisel, közben próbál életben maradni és reflektálni saját magára. Félreértés ne essék, nyilván nem lehetnek ők a kizárólagos letéteményesei a változásnak, de véleményem szerint – jelen körülmények között – az ő hangjukra, erejükre és kitartásukra nagyon nagy szükség van/lesz, bármit is hoz április 6-a. Nem beszélve mindazoknak az embereknek a sokszor tényleg emberfeletti erejéről, akik esetében az igazán szabad, valódi választás megvalósulása még nagyon messze van. De korántsem lehetetlen. Ezért kell dolgozni, ezért is dolgozunk, hogy ne csak ez a dal legyen:

Nincsen apám, se anyám,

 se istenem, se hazám,

 se bölcsőm, se szemfedőm,

 se csókom, se szeretőm.

 Harmadnapja nem eszek,

 se sokat, se keveset.

 Húsz esztendőm hatalom,

 húsz esztendőm eladom.

 Hogyha nem kell senkinek,

 hát az ördög veszi meg.

 Tiszta szívvel betörök,

 ha kell, embert is ölök.

 Elfognak és felkötnek,

 áldott földdel elfödnek

 s halált hozó fű terem

 gyönyörűszép szívemen.

a szerző szociális munkás, egyetemi hallgató

A sorozatban korábban megjelent írások.
A politikai egyenlőség mítosza 1. rész
A politikai egyenlőség mítosza 2. rész
A választójog hatalma
Akikhez nem szól a kampány

Kattints ide és íratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére