Rogán Antal, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának frakcióvezetője, a Gazdasági és informatikai bizottság elnöke, V. kerületi polgármester, médiaszemélyiség pár napja bejelentette, hogy a kormány két új állami nonprofit közműszolgáltatót kíván létrehozni, amelyek egyetemes szolgáltatóként minden fogyasztó számára hozzáférhetően jelennének meg a piacon és alacsony árakkal kényszerítenék ki a további rezsicsökkentést a szektorban. „Lehetővé kell tenni, hogy az országban – a lakosság körében – bárki választhassa ezt a két nagy nonprofit társaságot, amelyek gyakorlatilag egyetemes szolgáltatók lennének – hangsúlyozta Rogán.” Nehéz elhinni, hogy Rogán Antal komolyan gondolja, amit mond – egyrészt kampány van, másrészt mert közgazdászként pontosan tisztában kell lennie mondandójának abszurditásával. De oda se neki, tudjuk, hogy két különböző dolog a hatalom embereként mondani valamit, és komolyan is gondolni, hogy amit mondunk, az igaz. (Lásd Hofmann Rózsa nyilatkozata, miszerint ő mindig is tudta, hogy az államosított/központosított oktatásirányítás nem fog működni, de államtitkárként ezt kellett mondania.)

Ami a hatékonyan működő állami közműszolgáltatót illeti, ez a kijelentés több mint problémás. A hatékonyság (leegyszerűsítve) azt jelenti, hogy adott erőforrások felhasználásával a lehető legtöbbet hozzuk ki a „helyzetből”. Még elméleti síkon is kérdéses, hogy egy köztulajdonban lévő vállalat képes-e a magántulajdonban lévő vállalatok hatékonysági szintjét elérni, hiszen ez utóbbi esetében a tulajdonos(ok) profitérdeke természetes ösztönzőként hajtja a vállalati menedzsmentet, hogy egyre alacsonyabb darabköltség mellett termeljen/szolgáltasson a vállalat. A profitmotívum nem pusztán a bevételek maximalizását, de a termelési költségek minimalizását is jelenti.

Az állami (köz)tulajdon esetében ugyanakkor eltűnik ez az ösztönző erő! Ez nem jelenti azt, hogy nem lenne előnyös az állami tulajdon, hiszen eltűnik a bevétel maximalizálásában való érdekeltség is, ami egy monopólium esetében például alacsonyabb értékesítési árat és ez által nagyobb fogyasztói jólétet eredményezhet. De ezzel együtt eltűnik a költséghatékonyságra való törekvés is! Könnyen megeshet, hogy miközben az alacsonyabb árak okán a fogyasztók jobban járnak, de a pazarló termelés miatt mégis társadalmi veszteség keletkezik. A költség oldali hatékonyság hiánya miatt ugyanis ezek a vállalatok gyakran veszteségesek, amely veszteséget aztán a tulajdonos állam kénytelen fedezni a közösből, vagyis az adófizetők forintjaiból.

A probléma akkor sem szűnik meg, ha az állam (mint szabályozó hatóság) lehetővé teszi, hogy az érintett vállalat olyan áron értékesítsen, amely ár a teljes működési költségek fedezetét biztosítja. Igaz, ebben az esetben nem képződik veszteség, de továbbra sincs erős ösztönző, amely a vállalati működést a költséghatékonyság irányába mozdítaná. Nem nagyon látunk olyan hazai állami tulajdonú társaságokat, amelyek hatékonyabb működésre képesek, mint az iparágukban tevékenykedő magántulajdonban lévő versenytársaik. Az sem jellemző, hogy az állami tulajdonú vállalatok a gazdaságban megfigyelhető éves átlagos hatékonyságjavulást képesek produkálni. Sok mindentől függ persze, hogy menyire képesek egyáltalán az állami vállalatok hatékonyan működni, de túl az elméleti kérdőjeleken, egyszerűen nem látszik, hogy a magyarországi állami vállalatok a hatékony működés fellegvárai lennének.

Alapvetően nincs gondunk sem a nonprofit működési elvvel, sem az állami tulajdonnal (lásd korábbi írásunk), hiszen sok esetben számos érv szólhat e működési mód mellett, de a jelenlegi magyar valóságban az az állítás, hogy egy állami közműszolgáltató (akár holding, akár nem) hatékonyabb működésre képes, mint a magántulajdonban lévő szolgáltatók, nos ez az állítás egyszerűen nem igaz. Ebből következően az sem igaz, hogy a hatékonyabb állami cégek majd alacsonyabb árakkal tudnak megjelenni a piacon és kényszerítik ki az árversenyben az általános árcsökkentést. Ezzel szemben az lehetséges, hogy az állami szolgáltatók képesek lesznek a jelenlegi piaci ár alatt kínálni szolgáltatásaikat, amennyiben működésük az adófizetők pénzéből évi párszor sok 10 milliárddal meg lesz támogatva. Az állami támogatás lehetővé teszi, hogy a piaci ár alá menjen a vállalat – ez éppen az eladási ár függetlenítését teszi lehetővé a termelési költségektől –, de ez a működésmód (alacsony ár + állami támogatás) nem jelent hatékonyságot. Sőt, nem jelenti fogyasztó jólét növekedését sem, hiszen az állami támogatás forrása az általunk, fogyasztók által befizetett adó.

A rezsicsökkentés persze minden pénzt megér – mármint a Fidesz-KDNP-nek –, de azért az mégis furán veszi ki magát, hogy azért fizessünk több adót, hogy olcsóbb legyen a rezsink… vagy nem?

Még egy gondolat a rezsivel kapcsolatban a poszt végére.

Miközben a hazai háztartások jelentős része számára valóban nagy problémát jelentettek, és jelentenek ma is a magas víz, gáz, csatorna és áramszolgáltatási díjak, miközben sok háztartás cipel magával hatalmasra duzzadt rezsihátralékot, miközben az elrontott privatizáció eredményeképpen valóban jelen volt (van) a hazai piacon a monopólium és az ebből fakadó fogyasztói kiszolgáltatottság, miközben a rossz magánosítás következtében valóban magas szinten ragadtak be az ágazati profitok, és hiányoztak az ösztönzők, amelyek az áremelés helyett a költségcsökkentés felé terelték volna a magánszolgáltatókat, e sok igazság közepette a Fidesz-KDNP rezsipolitikája minden, csak nem a helyes út. A rezsikiadások csökkentésének nem az árak, hanem a fogyasztási mennyiség csökkentése a helyes és hosszú távon fenntartható útja.

Az árak csökkentése zsákutca: csupán rövid távú haszonnal kecsegtet, amelynek egy része nem több illúziónál, hosszú távon azonban káros[1] és fenntarthatatlan[2]. A fogyasztás csökkentésének, túl a háztartási kiadásokra gyakorolt pozitív hatáson, számos pozitív mellékkövetkezménye van a gazdaság legkülönbözőbb területein: javuló hatékonyság, zöldebb gazdaság, új munkahelyek, stb. Persze ez a megoldás lassabb és kevésbé látványos, mint az előírt árcsökkentés vagy éppen a közpénzből finanszírozott közműholding okán kínált olcsó áram, víz vagy gáz. Meg nem is lehet olyan jól kiplakátolni.

------------------------------

[1] Közgazdasági alapismeret (kb. 2 óra anyaga a bevezető kurzuson), hogy az ár csökkentése a keresett mennyiség növekedését eredményezi. Ez a kereslet törvénye. Nesze neked energia, víz és a többi természeti erőforrás csökkenő felhasználása!

[2] Emlékezzünk a gázár támogatásra!

Kattints ide és iratkozz fel a Kettős Mérce hírlevelére