December első hetében vitanapot (pontosabban 4 órás vitát) tartottak az Országgyűlésben a kivándorlásról. A különbözőtudósítások elég pontosan visszaadják, hogy a kormányzat, illetve az ugyanabból a kottából játszó kormánypárti képviselők (frakciók) milyen érvekkel próbálják a kivándorlást bagatellizálni, mint ahogy azt is, hogy az ellenzék miként keres fogást a kormányon az elvándorlás ürügyén. Az elhíresült Matolcsy féle félmillió és a KSH által hivatalosan közölt 350 ezres[1] létszám (2013, SEEMIG pilot survay) önmagában is jelzi, hogy mindenképpen foglalkozni kell a jelenség társadalmi, gazdasági és politikai hatásainak vizsgálatával. Nyilván nem egy parlamenti vitanap az, ahol értelmes keretek között végig lehet beszélni a kapcsolódó kérdéseket, ehhez ugyanis elsősorban értelmes emberek kellenek, márpedig arrafelé egyre kevésbé találunk ilyeneket.

A lehetséges pozitív és negatív hatásokról készült egy MNB tanulmány is, de a Magyar Nemzeti Bank munkatársai szolidan beérték annyival, hogy egy rövid felsorolás erejéig összeszedték ezeket. A Matolcsy féle jegybankban úgy látszik, nem szokás az elméleti keretek bemutatásán túl a hazai rögvalóság vizsgálata – talán ez nem elég unortodox módszer –, egyszerűbb azt mondani, hogy nincsenek adatok a hazai helyzet elemzéséhez. (Ne legyünk igazságtalanok: néhány konkrét állítás itt is megjelenik, elsősorban az ingázással kapcsolatban, illetve sok minden csak utalásszerűen jelenik meg a szövegben, mivel a szerzők ódzkodnak az általános következtetések levonásától.) Adatok a kivándorolt népesség szociológiai jellemzőiről, ha nem is könnyen hozzáférhető vagy csupán részleges formában, persze már 2014 nyarán is rendelkezésre álltak, de azóta egyenesen dúskálunk a könnyen értelmezető adatokban, hála a már említett KSH féle SEEMIG projekt (Managing Migration in South East Europe transznacionális együttműködési projekt) eredményeinek.

 Az októberben közzétett kutatási eredmények függvényében érdemes újfent végiggondolni a kivándorlás hatásait. Az MNB tanulmány sémáját most már adatokkal alátámasztva tudjuk értelmezni, meg tudjuk mondani, hogy adott mezőben inkább a pozitív, vagy a negatív hatások érvényesülnek-e? Gondolom, nem lövöm le a poént azzal, ha elárulom, hogy az összkép erősen negatív. És tisztelettel kérek mindenkit (beleértve a tehetséges kormánypárti politikusokat), hogy senki ne jöjjön azzal, hogy de Bulgáriában még rosszabb a helyet, mert attól nálunk nem lesz kevesebb a szar, hogy másoknak már a fejük búbja sem látszik ki a pöcegödörből.

Az MNB tanulmány a következőt tartalmazza (A kivándorlás hatása a hazai munkaerőpiacra, 24. oldal):

A KSH által közzétett kutatási eredményekből egyértelmű, hogy a kivándorolt népesség a hazai népesség általános jellemzőihez képest átlagosan fiatalabb:

A Magyarországot elhagyók között a maradókhoz képest felülreprezentáltak a magasabb iskolai végzettségűek, ami egyben azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a magasabb munkatermelékenységgel rendelkezők távoznak a hazai munkaerőpiacról.

(grafikonok forrása: SEEMIG sajtóanyag via Index)

Végül egy summás megállapítás a KSH anyagából: „Vizsgálatunkban azt is megpróbáltuk megtudni az itthon maradt család- és háztartástagoktól, hogy tudomásuk szerint szándékozik-e hazatérni külföldön élő ismerősük. Érthető okból ez az a kérdés, amelynél a legnagyobb arányban (19%) jelezték a kérdezettek azt, hogy nem tudnak rá válaszolni, nincsen elegendő információjuk a válaszadáshoz. Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy az eseteknek csupán 10%-ában tudtak határozott, időponthoz vagy legalább körülbelüli időintervallumhoz köthető hazatérési szándékról beszámolni [kiemelés tőlem – B.F]. A legtöbb esetben azt a választ kaptuk, hogy a kérdezett tudomása szerint maga a külföldön élő személy sem tudja, haza akar-e térni, illetve mikor tenné ezt (37%), míg 25% határozottan úgy nyilatkozott, hogy szerinte a külföldön élő háztartástagjának-, rokonának nincsenek hazatérési szándékai.” (SEEMIG project, sajtóanyag 14. oldal)

A fentiek figyelembevételével bátran kijelenthetjük, hogy az elvándorlás gazdasági hatásai összességükben igen erősen negatívak. A fiatalok kivándorlása felerősíti a természetes fogyást, ezen keresztül és önmagában is hozzájárul a nyugdíjrendszer és az egészségügyi rendszer fenntarthatósági problémáinak növekedéséhez. A képzettebb, azaz termelékenyebb munkaerő elvándorlása rontja a hazai gazdaság versenyképességét, és az alacsony hazatérési hajlandóság miatt egyértelmű a humán erőforrás elvesztése (brain drain). Ezzel szemben egyedül a hazautalt jövedelmek jelennek meg pozitívumként. A SEEMING kutatás szerint a külföldre vándoroltak negyede, azon belül az 1989 után külföldre települtek 32%-a utal rendszeresen jövedelmet haza. Egy 2014 elején megjelent hír szerint ez a hazai GDP 1,8%-át is eléri, meghaladva az 500 milliárd forintot. Az adat szépséghibája, hogy nem egy, hanem több év összevont jövedelemtranszferét tartalmazza, de még innen nézve is impozáns a szám. Kormányzati oldalról egyenesen szuper, hogy a külföldön munkát vállaló magyarok részfinanszírozzák az itthon maradottak fogyasztását, hiszen ez így akkor is növekedni tud (vagy nem csökken), ha a hazai források erre nem, vagy nem úgy állnak rendelkezésre.

Az elvándorlás kétségkívül több bajjal jár (főként közép és hosszútávon), mint előnnyel, ugyanakkor a jelenség miatt nem lehet csak az Orbán-kormányt hibáztatni. Tény, hogy az elvándorlás legerősebb mozgatórugója a külföldön elérhető magasabb jövedelem. A kivándorlás felerősödése is csak részben varrható az Orbán-kormányok nyakába, hiszen Németország és Ausztria csak 2011-ben nyitotta meg teljesen munkaerő-piacát a kelet-európai (köztük a magyar) munkavállalók előtt. Persze a Fidesz-KDNP kormányok teljesítménye inkább rontott a helyzeten, mintsem javított volna. A hangzatos állítások ellenére a kormány nem sokat tett annak érdekében, hogy a fiatalok jövőbeni boldogulásukat Magyarországon keressék. Megtartó intézkedésként csupán az adminisztratív korlátozást (röghöz kötés, ami fából vaskarika a munkaerő szabad áramlását zászlajára tűző EU-ban), a képzetlen fiatalok munkába állását segítő járulékkedvezményt említhetjük, illetve részben a GYED extrát, de azért ez utóbbira már csak jóindulattal lehet megtartó erőként tekinteni. A mérleg másik serpenyőjében van az elmaradt bérfelzárkózás, a stagnáló piaci munkaerő kereslet (nem, a közmunka az nem piaci munkakereslet), a beszűkölő mobilitási csatornák okozta frusztráció (lásd a felsőoktatási keretszámok csökkentése, a vállalkozóvá válás támogatásának hiánya/visszásságai), valamint az ifjúságpolitika teljes hiánya.

A perspektíva további borúlátásra ad okot. A Magyar Ifjúság 2012 kutatás adatai alapján „A magyar fiatalok [15-29 éves korosztály – B.F] valamivel több mint fele (52 százalék) elhagyná Magyarországot, ha lehetősége lenne akár tanulás, akár munka céljából hosszabb-rövidebb időt külföldön tölteni, több mint egyharmaduk (34 százalék) pedig nem hagyná el Magyarországot.” A KSH kiadványa a Migrációs tervek Magyarországon a 18–40 évesek körében című vizsgálatának (2013) adatai alapján a következőt fogalmazza meg: „A válaszok alapján a 18–40 évesek 27%-a tervezi rövidtávra, 28%-a hosszú távra, 6%-a pedig végleg elhagyni az országot. A halmozott migrációs potenciál (a legalább egyik fajta migrációt tervezők aránya) 33%, azaz minden harmadik 18–40 éves tervezi, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözik”

Finoman szólva sem tűnik rózsásnak a helyzet…

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az Európai Unió mint olyan, kihagyhatatlan a történetből (a magyar kivándorlás 80% felett EU tagállamok felé irányul). Sem a tagállamok bérkülönbségei által okozott természetes munkaerő áramlás, sem a migráció miatt létrejövő és/vagy felerősödő problémahalmaz a küldő országokban, nem oldható meg nemzetállami keretek között. Az EU-n belüli munkaerő mozgás olyan szinten ássa alá a relatíve zárt munkaerő-piacra épülő hazai struktúrák fenntarthatóságát, hogy a szabad munkaerő áramlás (is) valószínűleg ki fogja kényszeríti e struktúrák fenntartásának, finanszírozásának közösségi szintű újragondolását, újraszervezését.

[1] 1989 után, de legalább egy évvel a felmérés előtt hagyták el Magyarországot – mivel a felmérés 2013-as így a 350 ezres létszám a 2012-ig kivándoroltak számáról ad információt.