Ha abortuszklinikán dolgozol, felgyújtunk, agyonlövünk, ha meg akarod szakítani a terhességed, zaklatni fogunk, átverünk, és hiába van törvénybe foglalva a jogod az abortuszhoz, azt akár erőszakkal is megakadályozzuk – nagyjából így foglalható össze az amerikai abortuszellenes mozgalom hitvallása. Amely egyébként „életvédőnek” nevezi magát, annak ellenére, hogy a gyilkosság és az azzal való fenyegetés is bevett módszerei közé tartozik. Az abortuszellenes mozgalomról szóló cikksorozat 2. része.

Korábban írtunk arról, hogy nemrég egy abortuszellenes szervezet, a Center for Medical Progress úgy próbálta lejáratni a Planned Parenthood nevű szervezetet, hogy tagjaik magukat orvosnak kiadva rejtett kamerás videókat készítettek, amit manipulatív módon úgy vágtak össze, hogy úgy tűnjön, magzati szövettel kereskednek. Később kiderült, hogy erre ezek a vádak teljesen megalapozatlanok voltak és nincs rájuk bizonyíték.

Az abortuszellenes mozgalom számos törvényt megszegett már azért, hogy korlátozzák a nők törvénybe foglalt jogát a terhesség megszakítására. Ezek az akciók többször emberi életeket követeltek, de nap mint nap zaklatnak abortuszklinikára érkező nőket, vagy hazudnak nekik az abortuszról.

Manipuláló civilek és politikai befolyás

Legalább ennyire veszélyes azonban az, ahogy számos konzervatív, republikánus politikus kapcsolódik ehhez a mozgalomhoz, és évek óta igyekeznek olyan törvényeket hozni, amelyek lehetetlenné teszik a nők számára az abortuszt. Annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság már az 1970-es években kimondta a nők erre vonatkozó jogát, ők az úgynevezett TRAP (‘csapda’) törvényekkel olyan szabályozásokat alakítanak ki, amelyek speciálisan az abortuszklinikák ellehetetlenítését célozzák.

Az abortuszellenes mozgalom több, mint néhány radikális csoport, amelynek tagjai erőszakos akciókat követnek el. Ez a mozgalom módszeresen és több szinten is hatalmas politikai befolyással próbálja szisztematikusan, a gyakorlatban és a törvényi szabályozásban is ellehetetleníteni a nők reprodukciós jogait. Radikálisabb szervezetei, mint például az Operation Rescue rendszeres kapcsolatban álltak azokkal, akik az abortuszt végző klinikák elleni gyilkosságokat elkövették, sőt, maguk is terjesztettek gyilkosságra felhívó posztereket. Az Operation Rescue nem csak hogy kapcsolatban áll a Planned Parenthoodot lejáratni próbáló Center for Medical Progress-szel, de közös vezetőségi tagjuk is van. A Center for Medical Progress független és semleges médiaforrásként tünteti fel magát, pedig egyértelműen kapcsolódik a legradikálisabb csoportokhoz is.

Erről részletesebben is szó volt az első részben:

ABORTUSZ, MANIPULÁCIÓ, HETI VÁLASZ

A függetlenség és semlegesség álcáját az abortuszra készülő nők ellen is alkalmazzák: folyamatosan hoznak létre ún. Crisis Pregnancy Centereket, amelyeket független orvosi tanácsadást és szolgáltatásokat nyújtó klinikákként hirdetnek, de valójában az egyetlen céljuk, hogy hamis információkra hivatkozva (pl. az abortusz mellrákot okoz, soha nem lehet majd gyerekük, stb.), és a nőkben bűntudatot keltve lebeszéljék őket az abortuszról.

A mozgalom nem csak radikális és magát függetlennek álcázó szervezetekből áll, hanem olyan republikánus politikusokból is, akik politikai kampányelemként használják az abortuszellenes „küzdelmet”. A kapcsolatuk a radikális csoportokkal körülbelül olyan, mint a Jobbiké a Betyársereggel vagy a Magyar Gárdával: a személyi átfedések egyértelműek, a közös ideológia is, de míg a párt a humánus és jogtisztelő szerepet ölti magára, addig a radikális csoportok elvégzik helyi szinten a „piszkos munkát”, az erőszakot és megfélemlítést, a kevésbé radikálisak pedig a megtévesztést. (Az abortuszellenes mozgalom hálózatáról és az érintett politikusokról itt található egy részletes ábra.)

Csapdatörvényekkel az abortusz és a nők ellen

A mozgalom politikai befolyása miatt folyamatosan jönnek létre az egyes államokban a TRAP törvények. Ezeknek a törvényeknek három fajtája van. Az egyik speciális követelményeket, intézményi akadályokat támaszt az abortuszklinikák felé ahhoz, hogy működési engedélyt kapjanak, miközben más klinikáktól ugyanezt nem várják el. Például az engedélyeztetés árát nagyon magasra szabják, magasabbra, mint más intézményeknél. Olyan módon szabályozzák a klinika kialakításának személyzeti és fizikai feltételeit, hogy azoknak kisebb klinikák nem tudnak megfelelni, például nagyon szélesnek kell lennie a bejáratoknak és folyosóknak. Jelenleg 22 államban vannak érvényben ilyen szabályok.

A döntéshozók olyan törvényeket is alkottak, amelyek arra kötelezik az abortuszt végző klinikákat, hogy egyben ambuláns sebészeti központok legyenek, ami irreálisan szigorú elvárásokat jelentenek. Jelenleg 10 állam követeli ezt meg az abortuszklinikáktól.

A harmadik törvényi követelmény, amivel megpróbálták bezáratni az abortuszklinikákat, az, hogy a terhesség előrehaladtával abortuszt csak kórházakban lehessen végrehajtani. A probléma ezzel az, hogy nem mindenhol van a kórházaknak ilyen esetben ellátási kötelezettsége, illetve nem mindig tudnak ezeknek eleget tenni. Sok államban emiatt ezeket a törvényeket alkotmányellenesnek nyilvánították, de 4 államban továbbra is érvényben vannak.

Ezek a törvények nem jelentenek biztonságosabb orvosi feltételeket a terhességmegszakításhoz, viszont ellehetetlenítenek hosszú évek óta működtetett klinikákat. A TRAP törvények az Egyesült Államokban élő nők majdnem kétharmadát érintik: nekik bajosabb abortuszt is végző klinikát találniuk, ami megnehezíti a biztonságos abortuszhoz való hozzáférést.

A törvények egy másik csoportja nem az abortuszklinikákat célozza meg, hanem az érintett nőket. Például, ahogy Magyarország is tette, indokolatlanul korlátozzák a gyógyszeres abortuszt (abortusztabletta). A leggyakoribbak azok a korlátozások, amelyek az egészségbiztosításon keresztül próbálják akadályozni, hogy a nőknek abortuszuk legyen. Összesen 24 állam hozott olyan törvényeket, amelyek kizárják a terhességmegszakítás finanszírozását az egészségbiztosítási alapból, ha a nőknek az Affordable Care Act-en (Megfizethető Egészségügy Törvény) keresztül van biztosításuk. Ez elsősorban azokat érinti, akik a legkiszolgáltatottabbak anyagilag, hiszen nem engedhettek meg maguknak piaci árú egészségbiztosítást.

Több államban is korlátozzák az abortuszt a terhesség bizonyos hetéig. Államonként változó, hányadik hétig legális az abortusz. Ennek ellentmondanak azok az intézkedések, amelyek a terhességmegszakítás előtt kötelező várakozási periódust írnak elő a nőknek, ezzel is késleltetve az abortuszt, arra számítva, hogy a nők meggondolják magukat. Ennek érdekében még arra is kötelezik őket, hogy megnézzenek egy ultrahangfelvételt a magzatról, mielőtt döntenek.

Van, ahol életkorhoz kötődő korlátozásokat vezettek be, amelyeknek lényege, hogy bizonyos életkor alatt, a jellemzően kiskorú, tinédzser lányok csak akkor szakíthatják meg terhességüket, ha szüleik beleegyeznek. Ha szülő nem egyezik bele, bírósághoz fordulhatnak, ez esetben a bíró dönthet az abortusz mellett. Amellett, hogy ez rendkívül megalázó folyamat egy kiskorú lánynak, teljesen logikátlan is: ha az állam azt feltételezi egy kiskorúról, hogy nem képes a terhességmegszakításról dönteni, akkor miért feltételezi, hogy képes egy gyermeket felnevelni?

Az abortusz akadályozásának szándéka a konzervatív Indiana államban például ahhoz vezetett, hogy maga az állam terjeszt veszélyes és hamis információkat: “A mi államunkban minden páciensnek kötelező átadni egy állami információs füzetet, amely egyértelműen félrevezető információt tartalmaz. A “kisbaba” kifejezést használja a “magzat” helyett, azt állítja, hogy az élet a fogamzásnál kezdődik, és olyan orvosi információt tartalmaz, amely komoly komplikációkhoz vezethet, például azt ajánlja az abortuszpácienseknek, hogy használjanak melegítő párnát vagy vegyenek forró fürdőt abortusz után. Ez egészségügyi szempontból veszélyes, hiszen súlyos vérzést okozhat” - mondja az Indiana állambeli South Bendben élő Noel Spring, reprodukciós jogokért küzdő aktivista.

Ezeknek az intézkedéseknek valódi következményeik vannak: számtalan abortuszklinika zárt be, ezzel költségessé és bonyolulttá téve a nők hozzáférését a terhességmegszakításhoz, főleg azokét, akik nem tudják megengedni maguknak az utazási költségeket. Az öt milliós lakosságú Missouriban például egyetlen abortuszklinika működik, a 26 millió lakosú Texasban pedig csak tíz. Ez olyan, mintha Magyarországot csak két olyan kórház lenne, ahol abortuszt végeznek.

A TRAP törvényeket a Legfelsőbb Bíróság bírája, Ruth Bader Ginsburg is támadta, aki azt mondta, az abortuszszigorítások miatt a választás jogát ma már teljesen elvették azoktól az alacsony jövedelmű nőktől, akik nem tudják megengedni maguknak az utazási költségeket a még működő klinikákra.

Kisbabát igen, állami támogatást nem

Bár a jobboldali abortuszellenes mozgalom magát “életvédőnek” nevezi, a reprodukciós jogokért küzdők nem csak az erőszakos taktikáik miatt tartják cinikusnak ezt a kifejezést, hanem azért is, mert ugyanez a politikai mozgalom rendszeresen kiáll a szegénységben élő embereknek, sőt, kifejezetten a gyermekeknek nyújtott szociális juttatások ellen.

Az Egyesült Államokban a szegénység mindig is súlyosan érintette az egyedülálló anyákat, hiszen az elenyésző mennyiségű és mértékű állami támogatás miatt az egyedülálló anyaság hatalmas szegénységi kockázatot jelent. A szegénységben élő egyedülálló anyák száma 4.1 millió volt 2013-ban. Emellett az egyedülálló szegénységben élő anyákkal szemben - elsősorban pont az “életvédelmet” támogató konzervatív jobboldal - rendkívül megbélyegző retorikát folytatott, welfare queeneként, “segélykirálynőkként” hivatkozva rájuk.

Éppen egy évvel a nők jogaiban hatalmas előrelépést jelentő Roe v. Wade döntés után, 1974-ben kezdték el az állítólag a jóléti juttattásokkal visszaélő, egyedülálló szegény nőket segélykirálynőként jellemezni. A kifejezésnek központi szerepe volt a republikánus Reagan elnök kampányában, aki a segélykirálynőkre hivatkozva érvelt a jóléti juttatások szigorítása mellett.

Ugyanez a politikai mozgalom érte el, hogy csökkentsék a támogatást a gyermekétkeztetési programokra, illetve általában azokat, amelyek szegénységben élő, gyakran hajléktalan családokat segítettek, és ugyanez a mozgalom küzd a széleskörű, ingyenesen vagy alacsony áron elérhető egészségügyi szolgáltatások ellen - amelyekbe a fogamzásgátlás is beletartozna.

1. kép: Bármit megteszünk, hogy megvédjük az életedet! 2. kép: Most már csak magadra számíthatsz! Keress munkát! Reméljük, a lotyó anyád nem akar majd élelmiszerjegyet vagy tébét!

Ennek alapján úgy tűnik, az “életvédők” számára az élet a fogantatásnál kezdődik, de csak addig ér valamit, amíg a gyerek meg nem születik. Utána az anya lássa el őt és saját magát, úgy, ahogy tudja, de ők nem fogják támogatni benne. Ezek után talán nem a Planned Parenthood gyermekvállalásra vonatkozó kérdéseit kellene cinikusnak tartanunk, hanem azokat a politikusokat és aktivistákat, akik egyszerre képesek a nők testük fölötti rendelkezésének jogán és a szociális jogokon taposni.

A nők, akik a következményeket elszenvedik

Azt gondolnánk, a Ratkók és Ceausescuk Kelet-Európájában nem kell elmagyarázni, milyen következményei vannak a legális és biztonságos abortusz betiltásának vagy ellehetetlenítésének. Tízezer román nő halála a Ceausescu-időszakban vagy annak az évi 47 ezer nőnek a halála a világon, akik illegális abortusz miatt vesztették el életüket, elég bizonyíték kellene legyen arra, hogy ezek a korlátozások életveszélyt jelentenek. Mert a nők ugyanazt a döntést fogják meghozni, mint most, csak nem lesznek hozzá meg a biztonságos eszközeik.

De az Egyesült Államokban is hasonló történetekkel találkozni a korlátozások óta: “Van egy barátnőm, aki saját maga szakította meg a terhességét, mert tinédzser volt, és nem lehetett a törvények szerint abortusza. Egy másik barátnőm azért hajtott végre saját magán abortuszt, mert nem volt pénze rá. Egy másik klinikát védő aktivista, aki kórházban dolgozott, azt mondta nekem, hogy azóta elszánt választáspárti aktivista, amióta egy 14 éves lányt láttak el a baleseti sebészeten, aki majdnem elvérzett, amikor saját maga akarta terhességét megszakítani” - mondja Spring - és ezek csak azok az esetek, amelyekkel ő találkozott élete során.

A terhességmegszakítás ellehetetlenítése megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőket, akik elveszítik az ellenőrzést saját testük felett, hiszen arra kényszeríti őket az állam, hogy akaratuk ellenére szüljenek. Ez nemcsak felelőtlenség, hanem veszélyes is. Azokat a nőket, akik partnerkapcsolati erőszak áldozatai sok esetben nem “csak” arra kényszerítik, hogy szüljenek, hanem a bántalmazónak is eszközt adnak a kezébe, hogy áldozatát kontrollálja. Azoknak a nőknek pedig, akik nemi erőszak áldozatai, újabb erőszakot tesznek a testén.

Az abortuszellenes politikusok és aktivisták ennek ellenére még a nemi erőszak miatti terhességet sem engednék megszakítani. Sőt, azért magukat a nőket hibáztatják, azt állítva, hogy ha valóban nemi erőszak történik, akkor a nő nem eshet teherbe - amiből az következik, hogy ha teherbe esik, akkor valójában hazudik a nemi erőszakról: “Ha legitim nemi erőszakról van szó, a női test ki tudja kapcsolni ezt az egész funkciót” - mondta 2012-ben Todd Akin, republikánus kongresszusi és szenátorjelölt. Henry Aldridge pedig azt mondta 1995-ben, hogy “A tények azt mutatják, hogy az emberek, akiket megerőszakolnak - akiket valójában megerőszakolnak - azoknak a testnedvei nem folynak, a testi működésük leáll, így nem eshetnek teherbe.”

Voltak olyan republikánus politikusok, akik szerint a nemi erőszak Isten akarata, ezért csodának kell tekinteni: “Amikor az élet egy olyan szörnyű helyzettel kezdődik, mint a nemi erőszak, akkor úgy kell rá tekinteni mint Isten akaratára” (Richard Mourdock, szenátorjelölt, 2012). “A megfelelő hozzáállás az, ha elfogadjuk ezt a nemi erőszak okán borzasztó ajándékát az életnek, és ha elfogadod, amit Isten ad számodra” (Rick Santorum, szenátor és elnökjelölt, 2012). “A Mindenható keze munkája van a dologban. Az ő akarata magasabbrendű mint a miénk. Neki megvan a képessége, hogy a nehéz, tragikus, ijesztő körülményeket csodálatos példákká változtassa” (Brent Crane, szenátor, 2011).

Ezek az érzéketlen és cinikus állítások pontosan illusztrálják, hogyan gondolkodnak az “életvédők” a nők jogairól. Pedig ezek még csak nem is a legextrémebb példái annak, ahogy a nők elleni erőszakot relativizálják és legitimálják. Clayton Williams, texasi kormányzójelölt például azt találta mondani 1990-ben a nemi erőszakról, hogy “Ha elkerülhetetlen, csak próbálj meg ellazulni és élvezni”. Több republikánus politikus azt hangsúlyozza, hogy nem létezik nemi erőszak házastársak között, és már csak azért sem lehet erről beszélni, mert akkor a feleségek ezt felhasználhatnák a férjük ellen váláskor (ezt is a “legitim nemi erőszak” kifejezést kitaláló Todd Akin mondta).

Az “életvédő” mozgalom és annak vezető politikusai tehát nemcsak az abortusz kérdésében vitatják el a nők testük fölötti rendelkezésének jogát, de bizonyos helyzetekben azt is legitimnek tartják, ha valaki erőszakot tesz a testükön. Majd azt is, hogy ez megismétlődjön egy kényszerterhességgel és kényszerszüléssel.

A mozgalom tehát a legkevésbé sem csak arról szól, lehet-e abortusza a nőknek, hanem arról, rendelkezhetnek-e szabadon a saját testük fölött, és védelmet nyújt-e az állam, ha erőszak éri őket. Nekünk, kelet-európaiaknak mindenesetre nem kell messzire visszatekintenünk ahhoz, hogy megtudjuk, mi történik, ha egyiket sem biztosítja az állam.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a nők jogairól, támogass minket!