Az úgy volt, hogy ma írok egy cikket, szép ábrákkal arról, hogy hogyan múlja alul magát a magyar gazdaság, és miért fogjuk mi ettől nagyon rosszul érezni magunkat.
De akkor egyszer csak szembejött ez a hír: „A Szabadság tér '89 – a rendszerváltoztatás aktái című köztévés műsorából készített kétrészes könyvet az iskolákba és a könyvtárakba szeretné eljuttatni a kormány, az erről szóló kormányhatározat szerint összesen 71,3 millió forintot szán az idei költségvetésből.” A Magyar Közlönyben van szemérmesen elrejtve ez a krőzusi költés, amit egyébként a Blikk szúrt ki, véletlenül. A köztévés, akinek kétrészes könyve nyilván nagy karriert fog befutni az iskolákban és könyvtárakban, nem más, mint Rákay Philip.
A vasárnapi dunaújvárosi választás után egymásnak feszültek a baloldali politikai térfél pártjai, hogy újra kényelmes delíriumba altassák választóikat, csak az összefogáson múlik minden. Nem is kell itt más, jön az összefogás csoda, és volt Orbán, nincs Orbán.
Hiába ígérte meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem főtitkára, az Orczy-kert környékén lakóknak, hogy nem fognak több fát kivágni az egyetem bővítésekor (legalábbis addig, ameddig ezt nem egyeztették le pontosan a helyi lakossokkal), most mégis a Diószeghy utca felé eső részen elkezdték kivágni a park nem történelmi részének fáit. A fakivágásokat az egyetem új épületeinek építése miatt rendelték el.
A fakivágás hírére a környék lakosaiból és környezetvédőkből verbuválódott aktivisták a helyszínre siettek, hogy megakadályozzák a további természetkárositást. Kisebb szóváltás is kialakult a helyszínen dolgozó munkások és a favédők között, előbbiek pedig kihívták a rendőrséget.
Jelenleg olyan 10-12 aktivista tartózkodik az építési területen belül, de többen is a helyszínre tartanak információink szerint, bár a rendőrség lezárta a területre vezető kapukat. Bent a terület építési vezetőjére várnak, aki feltehetőleg a terület elhagyására szólítja majd fel az aktivistákat, akik információink szerint nem fognak ennek eleget tenni. Közben pedig az Orczy-kert védőinek egyik képviselője elindult tárgyalni az egyetem főtitkárával ígéretének betartásáról, a fakivágások alakulásáról.
13:33 perckor érkezett meg a művezető, aki feltehetően felfogja szólítani az aktivistákat a távozásra.
Közben visszaért a fiatalember aki az egyetem főtitkárával tárgyalt, aki most újra megígérte nem lesz fakivágás, és a mostanit is leállítják, de erről a közben megérkező építési művezető nem tud. A főtitkár 3-ra fog kijönni a helyszínre, addig a rendőrök közvetítenek az aktivisták, és a művezető között. Így is könnyen előfordulhat, hogy rendőri intézkedésre kerül sor a helyi lakosok és aktivistákkal szemben.
A rendőrök igazoltatták az aktivistákat és felírták mindenki adatait, majd ezután el is hagyták a területet. Jelezték a bent lévőknek, hogy balesetveszélyes munkaterületen tartózkodnak.
Teljesen egészségesnek tünő fákat vágtak ki a munkások, ahogy a képen is látszik:
Helyszíni interjúnk Jakabfy Tamás helyi LMP-s képviselővel, a tiltakozás egyik szervezőjével:
16 óra előtt nem sokkal megérkezett a közszolgálati egyetem főtitkára aki újra megígérte keddig a lakossági fórumig nem lesz újabb fakivágás a területen.
Tudósítónk a helyszínen, amint bármi történik, azonnal frissítjük a cikkünket.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Az utóbbi napok egyik meghatározó témáját L. Simon László kulturális örökségvédeleméért felelős államtitkár szolgáltatta a médiának azzal, hogy egy több éve működő, nemzetközi elismertségnek örvendő hagyományőrző rendezvényen, a Patarán, ahol az 1597-es tatai ostromot elevenítik fel, egy történelminek álcázott, de minden részében politikai nyitóbeszédet mondott.
A pedagógusnap amolyan kötelező kör, az év vége előtt még egy utolsó lehetőség, hogy a kormány elhúzza a mézesmadzagot a tanárok orra előtt, hogy a nyári szünetre lecsitítsa a kedélyeket. Így volt ez legalábbis eddig. Most úgy tűnik, az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán egy cinikus köszöntésen kívül nem sok energiát fecsérelt a pedagógusokra.
Kósa Lajos nemrégiben kifejtette, hogy nem ért egyet a feltétel nélküli alapjövedelem filozófiájával. Mint mondja, „az alap emberi természettel ellentétes, hogy ha semmifajta teljesítmény nem szükséges ahhoz, hogy én kapjak valamit.” Bármilyen meglepő, a kormánypárti politikus egy releváns kérdést vet föl: igazságos-e, ha úgy kapunk valamit a társadalomtól, hogy semmit nem adunk vissza cserébe? A Kósa válaszában tükröződő álláspont természetesen helytelen, de ez még korántsem jelenti, hogy az „alapjövedelem filozófiája” ne vetne fel fontos kérdéseket.
Csütörtök reggel a Magyar Idők egy zseniális cikket hozott le. Nyilván olvasónk kitalálja, hogy valakit sorosoztak, ez a valaki pedig nem más, mint Szél Bernadett, az LMP társelnöke. A nem túl bonyolult cikk szerint Szél azért Soros-bérenc, azaz hazaáruló, mert tagja volt a Humanista Mozgalomnak 2008-ban, amely a Magyar Idők szerint Soros György érdekköréhez kapcsolódó szervezet volt. Csak hát, ha visszabontjuk a szálakat, végül mindkét esetben maximum az derülhet ki, hogy a Fidesz is Soros-bérenc.
Június másodikán, közvetlenül a meghosszabbított téli moratóriumi időszak után, végrehajtották az első idei józsefvárosi kilakoltatást. Ahogy ez már csak lenni szokott, most is egy nehéz helyzetben lévő családról van szó, ahol két beteg nagyszülő és három kiskorú gyermek is van az érintettek közt. Egészen tegnap délutánig abban a hitben éltek, hogy a kilakoltatás után az utcára kerülnek. Ráadásul úgy, hogy tavaly ősszel Kocsis Máté polgármester és Sára Botond alpolgármester azt ígérték, hogy jelentős változtatásokat fognak bevezetni a nyolcadik kerület lakhatással kapcsolatos ügykezelésébe.
Fotó: A Város Mindenkié aktivistái élőlánccal akadályozzák a kilakoltatást
A magyarországi mozgalmak és szerveződések talán legfontosabb gyakorlati dilemmáit és hibáit mutatta be a Kettős Mérce főszerkesztője április közepén a “Sándor Mária és az örökített politikai cselekvőképtelenség” c. publicisztikájában. A vitaindításon túl a cikk gyakorlatias ötleteket, hasznos tippeket és napjainkban üdítő személyes élményt, jó adag önkritikát is tartalmazott.
A napokban megjelent első közösségszervezési szöveggyűjtemény, a “Hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? - A közösségszervezés alapjai” egyik szerkesztőjeként már ekkor gondoltam rá, hogy kötetünk, és a fenti cikkben is említett Saul Alinsky munkásságához is köthető közösségszervezés megközelítése alkalmat ad ezen nehézségek frissebb szempontból történő feldolgozására.
Az igazi erő - Ismeretlen szerző munkája, melyért köszönet illeti
Mit kell tennünk, ha a nevünkben eljáró kormányzat olyan igazságtalan, jogfosztó intézkedéseket vezet be, amelyek ellentétesek mindazzal, amit lelkiismeretünk szerint helyesnek tartunk? Mit tehetünk akkor, ha a politikai érdekérvényesítés intézményesített formái hatástalannak bizonyulnak? A napokban megjelent Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás című kötetben közölt klasszikus és kortárs írások ezekre a kérdésekre keresik a választ. Miután a kormányzat az elmúlt években a szabadságjogok, a jogállamiság, a közvetlen demokrácia, a politikai képviselet, a tisztességes politikai verseny, valamint a dolgozói érdekérvényesítés intézményes garanciáit egyaránt súlyosan korlátozta, kiüresítette vagy felszámolta, kiemelkedően fontos volna a polgári engedetlenség és az erőszakmentes ellenállás eszméjének és módszereinek a tanulmányozása és alkalmazása. Az alábbiakban Gandhi egy polgári engedetlenségről szóló klasszikus írását közöljük, ami a fenti kötet mellett a Kettős Mércén olvasható először magyar fordításban.
K. Gandhi és Sarojini Naidu Dandiban, a britek sómonopóliuma ellen tiltakozó Sómenet élén 1930-ban (Fotó: The Hindu Archives)
K. Gandhi és Sarojini Naidu Dandiban,