Schiffer András távozásával alig lesz változás az ellenzéki térfél ideológiai baloldalán. Pedig lehetne, és nem azért, mert Schiffer távozásával lényegesen változni fog az LMP politikája, hanem azért, mert bár biztosan minden résztvevő átgondolta már az LMP 2013-as pártszakadását, de az átgondolás utáni politikai cselekvésnek akadálya volt az, hogy Schiffer személye szimbóluma lett ennek a történetnek, és ezért mindaddig, ameddig ő vezette az LMP-t, minimális esélye se volt a másképp cselekvésnek.
A Földművelésügyi Minisztérium szerint pánikot kelt a Greenpeace, amikor komoly kockázatokról beszél az úgynevezett neonikotinoid rovarirtó szerek használatával kapcsolatban. A neonikotinoidokat azonban az Európai Bizottság, a Magyar Tudományos Akadémia és az EU Élelmiszerbiztonsági Hatósága is kockázatosnak tartja. Ezen a héten a Parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága meghallgatta a Földművelésügyi Minisztérium, a tudományos oldal és a Greenpeace érveit is arról, hogy vajon tényleg nélkülözhetetlenek-e Magyarországon ezek a méhekre veszélyesnek ítélt vegyszerek.
A Greenpeace szerint épp a vegyszergyártók merítették ki a pánikkeltés fogalmát azzal, hogy milliárdos károkat és munkahelyek tömeges megszűnését ígérték a neonikotinoidok két és fél éve életbe lépett korlátozása előtt. A forrongó vita előzménye, hogy az Európai Unió 2013-ban, a magyar kormányzat minden tiltakozása ellenére felfüggesztette bizonyos rovarirtó szerek használatát. A kettő, majd további egy évre felfüggesztett vegyszerek (imidakloprid, tiametoxám és klotianidin) a házi és a vadon élő méheket és egyéb beporzókat veszélyeztetik, ezért használatukat átmenetileg megtiltották a méhek számára vonzó növények termesztésében. A végső döntés a a jövő év elején várható, de az már most is jól látszik, hogy hazánk számára a méhgyilkos neonikotinoidok használata különösen fontos téma.
A Földművelésügyi Minisztérium és a szakhatóságként közreműködő NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) bizonyítani akarja, hogy a tilalom semmilyen előnnyel nem jár, sőt egyenesen kárt okoz, nemcsak a gazdáknak, de a méheknek is. Eközben hazánk, még ha kis területre is, de szükséghelyzeti derogációt kért a jelenleg nem engedélyezett neonikotinoid csávószerek eseti használatára, azaz egy vészhelyzetre hivatkozva engedélyezné ezeket a méhek számára is vonzó kukorica és napraforgó vetőmag termeléséhez.
Egy másik eseti engedély keretében pedig itthon csávázzuk, azaz bevonjuk a vetőmagokat a vegyszerekkel, és Ukrajnába exportáljuk, ahol nem érvényes az uniós tilalom.
A Földművelésügyi Minisztérium szerint „a Greenpeace pánikkeltő állításaival szemben a sok éves tapasztalatok alapján nem kell tartaniuk a méhek károsodásától a csávázások következtében... ”. Csakhogy a neonikotinoidok korlátozását a magas kockázat miatt az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság, az EFSA javasolta, és a hatóság mellett ezt a véleményt osztják a nemzetközi méhész szervezetek és gyakorlatilag a tudományos közvélemény döntő része is.
A neonikotinoidok méheket veszélyeztető hatása nem a Greenpeace néhány extremitásba hajló munkatársának véleménye, ahogyan azt az FM próbálja beállítani.
Zavar az FM-ben?
A Földművelésügyi Minisztériumban tartott Növényvédelmi Bizottsági ülésen arra derült fény, hogy a minisztérium döntéshozói és a NÉBIH vezetői továbbra sem értik, hogy a tudósok, a zöldek, a méhész szervezetek és az EU miért akarják korlátozni ezeknek az anyagoknak a használatát. Az ülésen bemutatták, hogy a korlátozás óta nem csökkent a méhmérgezési esetek száma, ám az általuk hozott méhpusztulási statisztikával illusztrálni az érintett neonikotinoidok hatását olyan, mintha a dohányzás hatását azzal mérnénk le, hogy egy cigaretta elszívása után hányan haltak meg pár napon belül, és nem vizsgálnánk az olyan hosszú távú hatásokat, mint mondjuk a tüdőrák.
Bár az EFSA-jelentés is erről írt, amit elvben értékeltek és évek óta számtalanszor tudósok és mi is elmagyaráztuk a magyar döntéshozóknak, hogy a neonikotinoidok hosszú távon károsítják a méheket, valahogy úgy, mint az embereket a dohányzás, vagy az azbeszt belélegzése, láthatóan mégsem ennek alapján próbálják értékelni a helyzetet.
Bizonyíték pedig lenne elég
Bizonyított tény, hogy a folyamatos neonikotinoid-használattal összeköthető a méhrajok téli veszteségeinek növekedése, a patogének megjelenése, a kaptárban lévő méhek megfogyatkozása, sőt még az atkásodás (Alburaki, 2015) is. Épp az ilyen típusú, hosszú távon jelentkező hatások miatt kell tiltani ezeket a vegyszereket.
A vizsgálatok egyértelműen megmutatják, hogy a neonikotinoidok előírásszerű használat mellett nem azonnal pusztítják el a méheket, de károsítják a tájékozódási, táplálékgyűjtési, vízkeresési képességeiket, és gyengítik a szaglási memóriájukat.
A méhészek tehát nem a haszonnövény tövében fekvő méhtetemekről számolnak be, hanem arról, hogy eltűntek a dolgozó, kijáró méheik, ez pedig sokszor az egész méhcsalád pusztulásával jár, mivel ők táplálják a családot.
Egy új brit kutatás szerint a beporzó rovarok többször találkoznak neonikotinoidokkal vadvirágokon, mint a környéken lévő repceföldön, mert a korábbi években kijuttatott felszívódó szerek nagyon lassan bomlanak le. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) 2014-es átfogó jelentése (29 kutató 4 év alatt áttekintett kb. 800 tanulmányt neonikotinoidokról) kijelentette, hogy a neonikotinoidok, melyek a világ legelterjedtebb rovarölő szerei, csaknem ugyanolyan veszélyesek a környezetre, mint a hírhedt DDT.
Megállapították, hogy nemcsak a méhek és más beporzó rovarok fogyatkozásáért felelősek, de komoly kockázatot jelentenek a talaj termőképességének megőrzésében kulcsfontosságú gyűrűsférgekre is.
A neonikotinoid-tilalommal szemben a kormányzat ütőkártyája az, hogy a tilalom miatt jelentősen nőtt 2014-ben a méhekre még veszélyesebb klórpirifosz rovarírtó, továbbá a talajfertőtlenítő szerek felhasználása. Erről viszont csak aggregált adatokat adtak meg, azaz nem bontották le a tilalom által érintett terményekre (napraforgó, kukorica, repce). Így csak feltételezésnek tekinthetjük, hogy az említett vegyszerek használatának növekedése a neonikotinoid-tilalom következménye, annál is inkább, mert más országokból nem érkeztek ilyen adatok.
Az Egyesült Királyságban nem titkosak a vegyszer-felhasználási adatok, ott terményre és vegyszerre bontva lehet lekérni információkat. Az ottani számokból nem látszik emelkedés 2014-ben, sőt csökkent a teljes rovarirtószer-használat, ezen belül a klórpirifosz felhasználása is (1). Ugyanebben az évben a repcénél is csökkent a vegyszerhasználat, holott ezt a növényt korábban csávázták neonikotinoidokkal.
Franciaországban sem figyeltek meg drasztikus növekedést a más rovarírtók használatában (2), ezért egyenlőre úgy fest, hogy csak egy nehezen magyarázható, Magyarországra korlátozódó jelenséggel állunk szemben, amit nemigen lehet visszavezetni a neonikotinoid-tilalomra.
A klórpirifosz használatának növekedése elfogadhatatlan, és magyarázatot kíván. A Greenpeace többször is javasolta ennek a veszélyes szernek a kivonását, mert nemcsak a méhekre jelent kockázatot, hanem az emberi idegrendszer fejlődését is károsíthatja. A magyar hatóságok felelőssége, hogy nem tudták megelőzni a klórpirifosz-használat növekedését hazánkban, miközben nemzetközi fronton több zöld szervezet is a vegyszer globális tilalmát követeli. Nagy Britannia idén be is tiltotta szinte minden alkalmazását.
Sok országban olyan egyszerű módszerekkel csökkentették a rovarírtószer-felhasználást, mint például a vetésforgó kötelezővé tétele. A magyar hatóságok szerint azonban itthon nem lehet bevezetni ezt az ősi módszert, mert akkor nem lehetne a monokultúrákon gazdálkodó termelők profitját biztosítani.
Ki kelt pontosan pánikot?
A vegyszeripar képviselői folyton azt hangoztatták a korlátozást megelőzően, hogy a neonikotinoidok kivonása hihetetlen károkat okozna: a Humboldt Élelmezési és Mezőgazdasági Fórum (HFFA), az ipari szereplők által összehozott tanulmánya szerint: “évi 70-85 millió eurós kárt szenvedhet a magyar agrárium a neonikotinoid-tiltással az Európai Unió gazdaságában, 50 ezer munkahely kerülne veszélybe." (link)
Ehhez képest senki sem számolt be ilyen károkról a tilalom óta, sőt, itthon 2014-ben, a tilalom évében jelentősen nőtt mindhárom termény egy hektárra vonatkoztatott termésátlaga.
A közelmúltban az MTA oldalán is megjelent egy hír, melyben akadémikusaink állítják, hogy a neonikotinoidok feleslegesen pusztítják a beporzókat, s ezzel gazdasági kárt okoznak. A hír szerint az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének tanulmánya megállapítja: “Több új esettanulmány mutatta ki az agrárökoszisztémák szintjén, hogy a neonikotinoidok negatívabban érinthetik a hasznos szervezeteket, mint a kártevőket, ami miatt a vegyszeres kezelések akár nettó terméscsökkenést is okozhatnak. A neonikotinoidok jelenlegi, megelőző módszerként történő használata nem egyeztethető össze az integrált növényvédelem alapelveivel, melyeket az EU fenntartható növényvédő szerekről szóló irányelve is hangsúlyoz.” Ezt a jelentést erősíti meg az a friss kutatás is, mely szerint a neonikotinoidok a talaj fenntarthatósága szempontjából nélkülözhetetlen gyűrűsférgekre is végzetesek.
Véleményünk szerint nincs olyan vészhelyzet Magyarországon, ami indokolná a neonikotinoidok eseti engedélyezést, miközben ezek a szerek kiválthatók más kémiai és nem kémiai növényvédelmi módszerekkel. Nemhogy eseti engedélyekkel nem szabadna visszahozni, inkább még szigorúbban korlátozni kéne a felhasználásukat, ha nem akarunk jóvátehetetlen kárt tenni a természeti erőforrásokban. A neonikotinoidok károkozása már rövid távon is nagyságrendekkel nagyobb, mint amennyibe a kiváltásuk kerülne.
Simon Gergely
A szerző környezetkémikus, a Greenpeace munkatársa.
Növényvédőszer-használati statisztika, Nagy Britannia, DEFRA, 2016; Rovarirtószer felhasználás repcében
Klórpirifosz hatóanyag felhasználás
Növényvédőszer-használati statisztika, Franciaország, 2015; ábrát lásd itt.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Szokatlan vehemenciával ment neki a vendéglátóipari képesítéssel rendelkezőknek Kovács Zoltán kormányszóvivő a csütörtöki kormányinfón. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyi ösztöndíjat kapott Soros György egyetemétől az ott megszerzett három diplomájához, többek között ezt válaszolta:
az Átlátszó egyik „vendéglátó képesítéssel bíró, magát tényfeltárónak tartó újságírója” megkereste azzal kapcsolatban, hogy mennyi Soros-ösztöndíjban részesült
Nagy kérdések és nagy válaszok lesznek a következő napokban azt illetően, hogy mi is állhat Schiffer András lemondása mögött. Azon túl, hogy Schiffer sok igazságot mond „lemondó-interjújában” a(z általános) rendszerkritika lehetségességéről és versenyképességéről a jelen Magyarországán, a „NER” előállította ellenzéki tehetetlenségekről, a Habony Művek részéről, az ellenzék számára legyártott, kikényszerített hibákról, amellett távozásának indoka talán leginkább az alábbi részben keresendő:
„Sőt, kialakult egy olyan szervezeti kultúra az LMP-ben, ahol még az informális befolyás is szitokszó: az van, hogy ha bármilyen személyi döntésnél Dettivel kinyilvánítjuk, ki mellett tesszük le a voksunkat, akkor az alkalmasint még kontraproduktív is.”
Szodómia, szodómia, fúj, fúj! – ez az a rigmus, ami ismét az emlékezetünkbe idézte a viszonylag lényegtelen, de öltönyös-nyakkendős álcája mögé bújva meglehetősen agresszív megnyilvánulásokra képes Konzervatív Hallgatók Szövetségét. A szervezet vezetője korábban konzekvensen tagadta, hogy a nyíltan nyilas Pax Hungarica Mozgalom (PHM) tagja volt. Az internet azonban máshogy emlékszik.
Ami megfejtendő: a rejtély, hogy miképpen lehet rávenni óriási társadalmi csoportokat, hogy saját – könnyen kibetűzhető – érdekeik ellen cselekedjenek, méghozzá izzó lelkesedéssel.
Hogyan lehetséges, hogy elnyomottak akár az életüket áldozzák érte, hogy súlyosabban elnyomják őket; hogy kizsákmányoltak szót emeljenek érte, hogy gyalázatosabban zsákmányolják ki őket, mint korábban.
Schiffer András posztolt egy 1990. október 30-ai parlamenti felszólalást az azóta elhunyt képviselőtől, Oláh Sándortól. A kisgazda politikus ebben arról beszél, az előprivatizációt megelőző spontán-, vagy vad privatizáció korszakában Matolcsy György öt társával fejenként 30 ezer forintos tőkével összeállt két állami vállalattal, egy 80 milliót érő vendéglátóipari vállalattal és az Állami biztosító 40 milliós vagyonával, és létrehoztak ebből egy zártkörű részvénytársaságot. A felszólalás állítása szerint fejenként bevitt 30 ezer forintért Matolcsy és a másik 5 magánszemély háromévi igazgatótanácsi tagságot kapott, további öt év ígéretével, a 90 (korábban állami) üzletet tömörítő új cégben. Persze a felszólalásban leírtakat nem tudjuk visszaellenőrizni ennyire pontosan, de az Alfahír elég jól utánajárt a sztorinak.
OLÁH SÁNDOR (FKgP): Nem értek egyet. (Taps.) Sajnos az időkorlátozás számomra már nem teszi lehetõvé, hogy idézzek, csak egy rövid történetet mondok el Önöknek. Az előprivatizációt megelőző spontán vagy vad privatizáció korszakában egy vendéglátó vállalat az Állami Biztosítóval és hat magánszeméllyel összeállt egy nagy, 90 üzletes vállalkozást létrehozni zártkörű részvénytársasági keretben.
A 80 milliós vendéglátós, a 40 állami biztosítós vagyon mellett a privátok 30 ezer forintot vittek be, s ezért a 30 ezerért kaptak ennél a 90 üzletes cégnél - amelyben a Múzeum kávéház s egyéb híres, jó vendéglátó egységek is benne vannak - háromévi igazgatótanácsi tagságot, további öt év ígéretével. Ezek között a személyek között az egyik egy dr. Matolcsy György nevű, személyazonossági száma: (a személyes adatok miatt kitöröltük a számot). (Taps a Független Kisgazdapárt részérõl.)
Én nem tudom ez ki, nincs apparátusom, hogy azonosítsam, vajon nem azonos-e véletlenül ugyanazzal az emberrel, aki a kormánynál a privtizáció irányelveivel, módszertanával foglalkozik. Amennyiben nem, minden Matolcsy Györgytõl bocsánatot kérek, kivéve attól, aki igazgatótanácsi tagságot szerzett 30 ezerért ebben a jól menő buliban. Egy kormányt nem a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye, hanem az elvszerű politika, a tisztességesen végzett munka tud megvédeni, megmenteni a jövő számára. Ha valaki a törvénykezés során vagy a törvények alkalmazása során alkalmatlanná válik arra, hogy a minimális erkölcsi mércének megfelelõen végezze a dolgát, én sajnos szomorúan ülök le, és ezért nem tudom elfogadni a választ. (Taps!)
Matolcsy György ekkor Antall József miniszterelnök személyes gazdasági tanácsadója, a Gazdaságpolitikai Titkárság vezetője és a Gazdasági Kabinet titkára volt. Antall ebből a posztból 2 hónap múlva felmentette Matolcsy Györgyöt, ahogy az Alfahír utánajárt a sztorinak. Matolcsy előkészítője volt a ‘90-es privatizációnak a Jobbik-közeli lap szerint, és 1991-es felmentése után nevezték ki a Privatizációs Kutatóintézet ügyvezető igazgatójává. Matolcsy egyébként már 1990. júniusában, 7 hónappal megalakulása után kiszállt a Balaton – Budapest Vendéglátó ZRT-ből, azt nem tudjuk mekkora haszonnal. Ezért sem stimmel az Alfahír szerint a sztori, hogy emiatt rúgták ki, mert Matolcsy már korábban kiszállt a cégből. De az Alfahír kiderítette azt is, Matolcsy születési dátuma megegyezik a felszólalásban elhangzott személyi számban lévő születési dátummal.
Nyilván nem tudjuk, hogy Antall tényleg ezért rúgta-e ki Matolcsyt, és azt se bizonyíthatjuk, hogy a ‘89-es ügy törvénytelen volt. De nem lenne véletlen, ha emiatt a minimum jó erkölcsbe ütköző ügy miatt vált volna meg Antall Matolcsytól.
A Fidesz szereti magát az elmúlt 26 év politikájával szemben beállítani. De ez a Matolcsy-ügy is azt bizonyítja, nem 2010 után kezdett el rohadni a narancs. Mégiscsak Pintér Sándornak hívják ma az ország belügyminiszterét, mégiscsak egy III/II-es ügynök ül a kormányban.
Ahhoz, hogy tisztán lássuk azokat az érdekösszefonódásokat, ahogy a ma ismert üzleti világ, politikai elit és a titkosszolgálatok összefonódnak, végre meg kéne ismernünk a rendszerváltás történetét, az ügynökakták történetét, az olajügyek történetét, és azt, hogy az előző rendszer titkosszolgálati vezetői hogyan mentették át hatalmukat az új rendszerbe, és milyen hálózatokat hoztak létre.
Az, amit ma magyar politikaként ismerünk, ugyanis ezeknek a 90-es évek elején létrejött alkuknak és érdekcsoportoknak, illetve órási tőkefelhalmozásoknak a továbbfejlődése, még ha azt is gondoljuk, hogy egyik vagy másik politikus vagy üzletember tisztességes, vagy nagy részük tisztességes, a 90-es évek elejének órási tőkefelhalmozása, a titkosszolgálati anyagok, információk átmentése a mai napig alapvetően határozza meg a magyar politikát.
Tiszta vizet kéne önteni végre a pohárba, mert enélkül egyszerűen nem szűrhetjük ki a politika tisztességtelen gazdasági befolyásolását, a zsarolásokat, megvesztegetéseket és egyéb bűnöket.
Frissítés: Olvasónk hívta fel a figyelmet Rádai Eszter: Pénzügyminiszterek reggelire cimű könyévre, amelyben ez az idézet áll: "Antall a kezdetekben túlbiztosította magát gazdasági szakemberekkel. A pénzügyminiszter /Rabár Ferenc/, az ipari miniszter /Bod Péter Ákos/, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere /Kádár Béla/ és Matolcsy György mind más gazdaságpolitikai elképzeléssel jelentkezett. A taxisválaság után lemondott Rabár, és Bod Péter Ákos, jött Kupa Mihály, aki ugyan a Pénzügykutatóból jól ismerte Matolcsyt, de még jobban korábbi tevékenységét, és kikötötte, hogy csak akkor jön pénzügyminiszternek, ha Matolcsy megy. Matolcsy ment, az ipari miniszter meg később szintén pénzügyminiszter Szabó Iván lett. "
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 238 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
"az iszlamisták többsége muszlim" (Konrád György: „Emberfolyam”, Élet és Irodalom, 2016. március 25.)
A mai helyzetet mindenki ismeri: „menekült-válság”; a menekültek, sőt fájó hiányukban, olyan országokban is mint Franciaország, egyenesen a „bevándorlók” (akár második- harmadik generációjuk is) felelőssé tétele a merényletekért; rendkívüli intézkedéseket elfogadó törvényhozások; „nemzeti egység” a terror-ellenes „civilizációs” háború frontján; rohamosan erősődő szélsőjobboldal (illetve fasizálódó jobb- és baloldal); az „identitás-kérdések” előtérbe kerülése (melyek vége mindig a megbélyegzés, rosszabb esetben a nyílt represszió) a (kultúr)rasszizmus és az iszlamofóbia összetéveszthetetlen légkörében.
Az utóbbi években köztudomásúvá vált, hogy a magyar bérek rendkívül alacsonyak. A tízből körülbelül négy millió magyarnak a jövedelme a létminimum alatt van, másik négy pedig nem keres annyit, amiből megtakarításai keletkeznének. A magyar kis- és középvállalkozók nem tapasztalnak elég keresletet a termékeik és szolgáltatásaik iránt, ami jelentősen visszaveti a foglalkoztatást is. A magyar gazdaság így nem fenntartható.
Tényleg csak ilyen béreket engedhetünk meg magunknak? Mi határozza meg egy ország bérszínvonalát? Mit lehetne tenni? Ezeket a kérdéseket járja körül május 30-án hétfőn egy egész napos nemzetközi tudományos bérkonferencia, amelyet a Nyugat-magyarországi Egyetem szervez Budapesten a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közösen.
Az első panelben a brüsszeli székhelyű Szakszervezetek Nemzetközi Kutatóintézetének két munkatársa, a cseh Jan Drahokoupil és a magyar Galgóczi Béla, valamint a cseh kormány vezető tanácsadója, Aleš Chmelař beszél arról, hogy miért fenntarthatatlan az az alacsony bérekkel versenyezni kívánó gazdasági modell, amely a kelet-európai régiót jellemezte a rendszerváltás óta, és jellemzi még ma is. Két és fél évtizednek elégségesnek kellett volna lennie az életszínvonal felemelésére – máshol, például a második világháború utáni Németországban, Szingapúrban vagy Dél-Koreában elégséges is volt.
Egy második panel svéd, magyar és brit előadói azt elemzik, hogy mennyiben más a nyugat-európai és a kelet-európai kapitalizmus. Az észak- és nyugat-európai gazdaságirányítás tudatosan törekszik az alacsony hozzáadott értékű, alacsony bérezésű munkahelyek kiszorítására a minimálbér folyamatos emelésével, ezzel folyamatosan emelve a gazdaság egészének átlagos termelékenységét. (Ez az úgynevezett Rehn-Meidner modell.) A kelet-európai közgazdasági elit azonban ódzkodott a minimálbér emelésétől, abban a tévesen felelősségteljes tudatban, hogy az kiárazná a foglalkoztatottakat. Valójában ezzel benntartotta őket olyan munkahelyeken, amelyekből nem lehet megélni, ami nem felelősségteljes szakpolitika. A várakozásokkal ellentétben nincs ugyanis olyan piaci folyamat, amely kikényszerítené a termelékenység növekedést az alacsony bérekre építő vállalkozásoknál. Egészen más gazdasági modell jött tehát létre keleten és nyugaton. Nem meglepő, hogy a keleti és nyugati termelékenység közötti különbség nőtt és nem pedig csökkent. Márpedig a bérek felső korlátja a termelékenység.
Egy újabb panel a minimálbérek hatásáról szól majd. Lindner Attila, Harvardon végzett fiatal magyar közgazdász, a londoni University College tanára bemutatja, hogy a közvélekedéssel ellentétben a 2001-2-es nagyon radikális magyar minimálbér-emelésnek nem volt drámai hatása a foglalkoztatásra. A Közép-Európai Egyetem két kutatója, Sharon Belli és Brian Fabo megvizsgálják a létminimum számítás nyugat- és kelet-európai módszertana közötti különbségeket. Michál Polák, a szlovák pénzügyminisztérium vezető tanácsadója beszámol arról, hogy mennyire nem volt negatív foglalkoztatási hatása a 2014-es szlovák minimálbér emelésnek. A sort György László, a Műszaki Egyetem és a Századvég kutatója zárja, aki arról tart előadást, hogy a megtermelt hozzáadott értéken belül miért kisebb a bérek aránya Kelet-Európában, mint Nyugaton? A konferenciát diszkusszió zárja.
A konferencia nyelve angol lesz, magyar szinkrontolmácsolással. Az esemény nyilvános, arra mindenkit szeretettel várnak a szervezők. A sajtó munkatársainak lehetősége lesz interjúkat készíteni az előadókkal. Régen volt hasonlóan izgalmas és húsba vágó konferencia Budapesten, megéri odafigyelni rá!
A BÉRSZÍNVONAL ÉS BÉRFELZÁRKÓZÁS A KÖZÉP-KELET-EURÓPAI RÉGIÓBAN című és május 30-án 9.30 órától kezdődő nemzetközi konferencia Facebook-eventje itt található.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 242 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
