Tudom, én vagyok a hülye, de vasárnap délután mégiscsak szembejött velem egy Bayer Zsolt-mű, és ha szembejön, hát el is olvasom. A lényeg az, hogy a keresztény fehér embereket mindehol bántják, és ezt hagyja a világ, sőt nem csak hagyja, hanem a tudjukik csinálják. Tényleg nem sok hiányzik, hogy a nagy opuszok mesterének csörgősipkájáról lehulljon egy kis chemtrail-lé.

„Nem akarjuk a Soros-félék úgynevezett nyitott társadalmát”, nem akarják a marihuána legalizálást sem, a férfi pedig maradjon férfi, a nő pedig nő..... Ők tartsák magukat az önmegvalósítás legmagasabb fokához, „unokákat szüljenek nekünk” - mondta Kövér László a Fidesz kongresszusán.

Csütörtökön a szokásos kormányzati sajtótájékoztatón eresztette meg Lázár János a pedagógusokat lesajnáló, a munkavállalók jogait semmibe vevő, vadkapitalista szavait. A helyszínen 40 újságíró ült, és a nem éppen ellenzéki Origón kívül senki se tartotta fontosnak megírni ezeket a szavakat, csupán a szintén nem éppen ellenzéki TV2 vágott belőle be 10 másodpercet a híradójába.

Nabil Shaath Palesztina első külügyminisztere, az Oslói egyezmény létrejötte idején vezető tárgyaló, jelenleg a Fatah központi bizottságának rangidős tagja és a párt nemzetközi kapcsolatainak biztosa. A Kettős Mérce tudósítója a Palesztin Hírközlési Vállalat meghívására járt, több más magyar újságíróval egyetemben a palesztin területeken - az alábbi interjú ebből az alkalomból készült.

UNWRA Am'ari menekült tábor - a szerző felvétele

"Ha ma is meg tudna szerveződni egy olyan autonóm mozgalom, amely egyszerre tudna küzdeni a demokratikus és a szociális jogokért, az még a jelenlegi nehezített körülmények között is simán le tudná váltani a megfáradt és megvetett politikai elitet. Sajnos azonban ilyen mozgalom még a kanyarban sincs, és nem is lesz mindaddig, amíg a radikalizmust bevállaló baloldalt az ellenzéki oldalon domináns liberálisok legalább olyan ellenségnek tekintik, mint a szélsőjobbot" – Kalmár Szilárd szociálpolitikus, aktivista írása a WTF Baloldal sorozatunkban, melynek korábbi darabjait itt olvashatod.

A szokásos kormányzati sajtótájékoztatón kérdezték Lázár Jánost, hogy mit szól ahhoz, hogy a pedagógusok tüntetnek a KLIK vállalhatalan működése miatt (amelyet év végén dobott meg a kormány 36 milliárddal a rendkívüli alapból, mert annyira nem maradt pénze), a késő fizetések miatt, és amiatt, hogy a tanszereket saját zsebükből kell venni. Lázár hozta pár évvel ezelőtti formáját, és igazi „mindenki annyit ér amennyije van” stílusban válaszolt. Az Origo tudósítása szerint ezeket mondta:

Minden pedagógusnak tudomásul kell vennie, hogy a Klik a munkaadója, ezért semmi oka nincs, hogy a dolgozók megválasszák, ki legyen a munkaadójuk - mondta Lázár János. Ha valaki dolgozik egy gyárban, akkor nem érdekel senkit, hogy azt szereti, vagy nem szereti. Mindez nem jelenti azt, hogy a Klik hibátlan lenne, de az nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát.

Európa retteg, újra retteg: Párizs után ki hibáztatná e kontinens polgárait, amiért minden áron biztonságot követelnek maguknak és a szeretteiknek? Teljesen érthető, hogy bármit hajlandóak lennénk most megtenni, hogy a jövőbeni támadásokat elkerüljük: a határokat lezárni, a közel-keleti katonai aktivitást fokozni, szükségállapotot bevezetni. De tudjuk voltaképpen, hogy milyen árat fizetünk azért a bizonyos biztonságért? És ha megfizetjük, vajon valóban biztonságban leszünk?

A napokban Donald Tusk, az európai tanács elnöke azt mondta, minden európai vezetőnek hallgatnia kell a nép szavára, amely most mindenekelőtt biztonságot követel. Ez a követelés teljesen érthető, és ha Európa politikusai ügyet sem vetnének rá, valóban súlyos hibát követnének el. De a kérdés az: pontosan hogyan szolgáljuk a saját és polgártársaink biztonságát? Hogyan teremtünk magunk körül biztonságos környezetet?

Az általános válasz: a védelmet erősíteni, minél többeket kizárni, és minél keményebb csapásokat mérni az ellenségre. November 13. után Franciaország majd Németország is növelte katonai jelenlétét a közel-keleten, Macedóniában lezárták a határokat, Brüsszelben Schengen felfüggesztését fontolgatják. Eszerint a taktika szerint a biztonság kulcsa az éberség és a harckészültség: meg kell találnunk az ellenséget, el kell pusztítanunk, meg kell akadályoznunk, hogy közénk férkőzzön.

Mellékes, hogy eközben szenvedő és meghurcolt embertársainkat embertelen körülmények közé kényszerítjük, hogy a szíriai nem harcoló civilek életét kockáztatjuk. Az már talán valamivel jobban fájna, ha a nyílt határokról is le kellene mondanunk, és talán még átfut rajtunk valami rossz érzés, ha arra gondolunk, minél több jogot engedünk át az államnak és a rendfenntartó szerveknek, annál kevesebb marad nálunk – de hát a biztonságért mindent!

Ebben a gondolatmenetben egy alapvető hiba rejlik. A harckészültség, a szükségállapot bevezetése, az alapvető emberi normákról való lemondás a „biztonság” érdekében: mindez nem erősebbé tesz minket, hanem meggyengít, kiszolgáltatottá tesz.

Biztonságban lenni azt jelenti, nem vagyunk kiszolgáltatva mások önkényes döntéseinek, érdekeinek vagy egyszerűen a vak véletlennek. Hogy megtehetjük, amit akarunk, ahogy akarjuk. Hogy ha eldöntöm, elmegyek vacsorázni vagy egy koncertre, nem lesz senki, aki ebben megakadályoz, nem áll az utamba egy fegyveres terrorista és nem veszi el a jegyemet, a pénzemet, az életemet.

A szíriai civilek nincsenek biztonságban, mert iszlamista, szír, orosz és nyugati katonák döntenek arról, élnek-e vagy halnak. A migránsok nincsenek biztonságban, mert az európai közhangulat dönt arról, lesz-e hol aludniuk, tudnak-e holnap enni adni a családjuknak: az életük bizonytalan, terveiket, céljaikat nem tudják megvalósítani, bele se tudnak kezdeni.

Vajon a szükségállapot, a harckészültség, a határok lezárása – mindez a mi kezünkbe fogja adni a hatalmat? Ahhoz segít majd hozzá, hogy biztonságban végigvihessük céljainkat, terveinket? Vajon biztonságban leszünk? Korántsem.

Könnyen belátható, hogy a „tegyetek bármit, csak védjetek meg” hozzáállása csak kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé tesz minket. Ekkor egyszerűen lemondunk a saját életünk feletti hatalomról, azt másokra testáljuk, bízva abban, hogy azt csakugyan jóra fogják használni. Hogy csakugyan terroristák ellen vetik be fegyvereiket, hogy tényleg nem ártatlanokat, szenvedő embertársainkat fogják embertelen kínok elé állítani. És ha nem így tesznek, ugyan mihez kezdünk?

A kérdés furcsának tűnhet: ugyan miért kellene kezdenünk bármihez? Elvégre a lényeg a saját biztonságunk. Ennek megvédésére adunk felhatalmazást vezetőinknek, ennek a nevében adjuk fel az emberiesség legalapvetőbb normáit a migránsokkal szemben. Mindez sajnálatos, de a mi biztonságunk per pillanat fontosabb, mint az övé. A szükségállapot éppen azt jelenti, hogy az emberi méltóság, jogok, miegymás – egyébként szép – gondolatáról le kell mondanunk, amíg a veszély el nem hárul.

Csakhogy maga ez a gondolat hihetetlen veszélyeket rejt magában. Ha az emberi méltóság, az emberi jogok, általában az emberség és az erkölcs parancsai csak ábrándok, amelyeket ilyen komoly helyzetekben fel kell adnunk, ugyan mi akadályoz meg bárkit abban, hogy ne csak a Macedón határon, ne csak Rakkában vagy Törökországban, hanem itt nálunk függessze fel őket?             Ha minden törvény, minden norma feladható a „biztonság” érdekében, ha a biztonság feljebbvaló mint az igazságosság az emberség vagy a jóság, kihez fogunk apellálni, ha velünk szemben követnek el igazságtalanságot vagy embertelenséget a biztonság nevében?

Ez a félelem alaptalannak tűnik: most minden harag, minden gyűlölet a többiek, a mások felé irányul. Mi biztonságban vagyunk. De csakugyan bízhatunk abban, hogy tényleg csak azokra irányul majd az erőszak, az embertelenség, a gyűlölet, a jogfosztás, akik azt tényleg megérdemlik? Vajon itt és most csak azokra irányul, akik azt megérdemlik?

A biztonság a legfőbb – ez igaz. De csak az emberi méltóság és a minden emberi élet egyenlő értékébe vetett töretlen hit garantálhatja a biztonságunkat. Csak több és nem kevesebb szabadság. Csak az, ha érvényt szerzünk annak a meggyőződésnek, hogy mindannyian emberek vagyunk és ezért mindannyiunkat megillet az emberséges bánásmód, hogy ettől senkit nem foszthatnak meg azért, mert közéjük és nem közénk tartozik. A biztonság záloga az, ha nem kezdünk válogatni a „mieink” és az „övéik” között, mikor arról van szó, kinek járnak jogok, szolidaritás, emberiesség, kit illet meg az ártatlanság vélelme, ki feláldozható a terror elleni harcban, és kinek van joga emberhez méltó életet élni. 

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetoségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 800-an támogattok minket, jelenleg 70 támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra mint a Mérce, támogass minket!

Beletelt néhány napba, mire a kormánynak sikerült rendeznie a sorait, és előállnia egy magyarázattal, már ami a szegénységet illeti. A múlt héten ugyanis a KSH előállt a 2014-es adatokkal, amik a háztartások életszínvonalát dolgozták fel, és bizony abból még ők sem nagyon tudtak mást kiolvasni, mint hogy Magyarországon drámai a szegénység, és a helyzet nem nagyon javult az utóbbi években. Igaz, ők leginkább azzal magyarázták a dolgot, hogy a „dolgozói szegénység” nőtt, vagyis azok száma, akik közmunkás bérből próbálnak élni - többnyire sikertelenül -, illetve azért tűnik soknak a szegények száma, mert a panaszkultúra országa vagyunk. Lényeg a lényeg: még a KSH adataiból is egy olyan ország képe rajzolódott ki, ahol bizony sok ember él szegénységben.

Nem engedte az MTI lehozni a Demokratikus Koalíció közleményét tegnap, amelyben arról írnak, vagyonosodási vizsgálatot kezdeményeznek Habony Árpád ellen az ibizai luxus-drogdiszkóból tegnap előkerült felvételek után. Egy hónapja pedig az MSZP közleményét tiltották le, amelyben Orbán Viktor veje, Tiborcz István elleni vagyonosodási vizsgálatról volt szó.

Az emberi erőforrás nagyon fontos Magyarországon. Annyira fontos, hogy az EMMI dolgozói hónapok óta nem kapnak fizetést. A kormány, amely állítólag az emberek akarata szerint kormányoz (az emberek döntöttek, ugye?), karácsony előtt csúszik a fizetésekkel, de semmilyen felelőst, sem indokot nem talál erre a csúszásra. Ugyanez a kormány a katasztrofális fizetésekkel rendelkező ápolók béremeléséről hat hónapja tárgyal, teljes csöndben, feltehetően későbbi lényegi eredmény nélkül. Ugyanez az állam támogatja a családokat, de azon állam által fizetett munkahelyeken, amelyekben nők vannak többségben, olyan éhbért fizet, amiből megélni nem lehet, nem hogy gyereket nevelni. Ugyanez a kormány oda tudott figyelni a kerítésépítésre, a csak és kizárólag a menekültek kint tartására alkalmas jogi határzárra, de arra nem tudott, hogy megfelelő ellátmányt biztosítson a határon szolgáló rendőröknek.