A müncheni pályaudvaron boldogan integető kezek, melyek az új német Willkommenskulturt (azaz a „befogadás kultúráját”) jelképezték, lassan a nyár egyre inkább halványuló emlékeivé fakulnak. Bár Angela Merkel német kancellár megerősítette választóinak azt az üzenetet, hogy igenis képesek vagyunk rá („Wir schaffen das!”), vagyis felvesszük a Németországba érkező menekülteket, sőt még a média is azt harsogja, hogy nem szabad feladni a „befogadás kultúráját”, a politikai döntések egyre inkább az újonnan érkezők kipaterolása felé mutatnak.

Egy német rendőr kölcsönadja a sapkáját egy mnekült kisfiúnak, aki családjával a buszra vár Münchenben. Fotó: Christof Stache/AFP 

Egy nap alatt nyomták át a tudjukkik a NAV-törvényt, amivel helyrehozták azt a hibát, hogy anno véletlenül egy értelmesebb közbeszerzési törvényt hoztak, amely kizárta a közbeszerzésekből a miniszterelnök családjának saját lábon álló tagjait. Ugyanebben a NAV-törvényben azt is előírták, hogy a vagyonosodási vizsgálathoz ezután az érintett hozzájárulása is kell.

A kormány egyetlen nap alatt nyomta le a Parlament torkán az új NAV törvényt. Nemcsak a legfontosabb gazdasági szabályzó szervet vonták szoros politikai irányítás alá, hanem olyan korrupciót megkönnyítő „húsvéti tojásokat” rejtettek a sorok közé, ami minden jó érzésű, adótudatos ember zsebében kinyitja a bicskát. A kétharmados szavazáshoz a DK és a Liberálisok asszisztáltak.

Emlékszik még valaki Sándor Máriára és a fekete ruhás ápolókra? Valakinek eszébe jut még néhanapján, hogy négyóránként hagyja el az országot egy egészségügyi dolgozó? Esetleg eszébe jut még valakinek, hogy ápolók és ápolónők nettó 80 ezer forintból kell neveljék a gyerekeiket?

Hétfő: ezt a napot jelölte meg határidőként a ferencvárosi önkormányzat, legalábbis szóban. Ez lett volna az a nap, amikor mindenkinek el kellett volna hagyni az életveszélyessé nyilvánított épületet. (Korábbi cikkünket a helyzetről itt olvashatjátok.). Hivatalos értesítést ugyan nem kapott erről senki, a lakók többsége azonban összecsomagolt, volt, aki el is ment. Mert volt hova mennie.

Hétfőn vette kezdetét az ENSZ keretegyezményét ratifikáló államok 21. klímakonferenciája (COP21), ennek nyitányaként civil megmozdulásokat rendeztek szerte a világon, hogy jelezzék a döntéshozók felé, mennyire fontos, hogy rövidlátó politikai érdekek helyett a most felnövő generációra, esetleg az emberiség jövőjére is gondoljanak. A klímamenetek központi eseményére Párizsban került volna sor, de ezt a tüntetést a francia hatóságok a szükségállapotra hivatkozva nem engedélyezték.

A csalódott civil szervezetek, amelyeket elsősorban a Coalition Climat 21 nevű ernyőszervezet fog össze, számos ötlettel álltak elő, hogy behelyettesítsék a régóta szervezett és széles tömegeket váró felvonulást. Elindult például a march4me.org oldal, ahol külföldiek ajánlhatták fel az érdeklődő franciáknak, hogy helyettük is menetelnek majd a világban rendezett összesen 2176 tüntetésen. Az ötlet mintegy 29 000 embert győzött meg szerte a világban, akik a "megbízó francia kapcsolat" képével vagy más ismertetőjelével vonultak fel a hétvégén.

A szombati nap legfontosabb párizsi rendezvénye egy tízezer főt megmozgató élőlánc volt, a tüntetés eredeti útvonalán sorakoztak fel a Föld négy sarkából érkező aktivisták, gyakran olyan népcsoportok vagy országok képviseletében, akik már ma is elszenvedik a klímaváltozás első hatásait.

A szombati nap leglátványosabb ötlete pedig az Avaaz szervezettől jött, akik azt találták ki, hogy cipőkkel töltik meg, "ameddig a szem ellát a Köztársaság teret és a környező utcákat, a lábbelik mindegyike a lépéseinket fogja jelképezni". A szervezet arra kért mindenkit, hogy küldje el cipőjét egy "reménykeltő üzenettel a jövőre nézve", vagy adja le a Köztársaság tér körül elhelyezett gyűjtőpontokon. Az akció eredménye így nézett ki:

A tüntetés betiltását azonban nem mindenki fogadta el, több szervezet fogott aláírásgyűjtésbe, az ellenszegülésre készülők FB-oldalt létesítettek, a Libération napilapban értelmiségiek hívtak fel az engedetlenségre, és vasárnap délután végül mintegy ötezren dacoltak a hatósági tiltással. Nekik hamarosan a rendőrséggel gyűlt meg a bajuk:

Fotó: Laurent Cipriani/Associated Press; Forrás: New York Times

Egyes beszámolók szerint erőszakos csoportok megjelenése miatt fajult el a helyzet, mások csak a rendőrök indokolatlanul erőszakos fellépését említik, de tény, hogy a rendőrök könnygázzal, paprikaspray-vel, gumibottal és "kemény kézzel" oszlattak, majd több, mint háromszáz embert őrizetbe is vettek.

A tüntetések betiltása ellen tiltakozók nem igazán értik, hogy lehet, hogy az országban folyamatosan számos sportesemény, kulturális rendezvény valósul meg, de a kereskedelmi céllal létrejött tömegrendezvényeket, így pl. a karácsonyi vásárokat se tiltották be, épp csak a tüntetéseket. A napokban derült fény arra is, hogy 24 környezetvédő vagy baloldali aktivistát lakhelyelhagyási tilalommal sújtott a kormány, és az utóbbi hetek házkutatásai nem csak "terroristagyanús", hanem "aktivistagyanús" egyénekre is kiterjedtek. Valóban ilyen veszélyesek lennének a civilek, hogy akár hamis ürügyekkel is érdemes őket megbélyegezni?

Fotó: Laurent Cipriani/Associated Press; Forrás: New York Times

A történtekkel kapcsolatban felröppenő hírekben többször is szerepelt, hogy a tüntetők a téren elhelyezett, az áldozatok előtt tisztelgő tárgyakat, virágokat, gyertyákat is letiporták. Pedig, ahogy az alábbi képeken is látszik, nem biztos, hogy (csak) ők voltak a hibásak:

A Köztársaság téren végül több órán bekerítve tartották a legkevésbé szerencséseket vagy legelszántabbakat, a következő napokban várható idézések nyomán a tiltás ellenére tüntetők 6 hónapos börtönt és 7500 eurós büntetést kockáztatnak.

A francia főváros talán legfontosabb, a társadalom önvédelmi reflexeinek, méltóságának vagy büszkeségének, de a szolidaritásnak is legjellemzőbb közterét tegnap délután füstbe borította a néhány ezer tüntető ellen harcoló rendőri akció. Bármilyen fontos is a közbiztonság, a rend és törvények betartása, kétséges, hogy a napokban a francia hatóságok bölcs módon használták azt az óriási hatalmat, amelyet a 3 hónapra meghosszabbított szükségállapot lehetővé tesz, ahogy az is, hogy indokolt mértékben éltek-e az állami erőszak különféle formáival.

Forrás: Facebook

A civilek mindenesetre folytatják a jogtalannak tartott döntések elleni fellebbezéseket, a COP21 köré tervezett ezernyi program megvalósítását, a tüntetések helyett az alternatív rendezvényeket; és egy kisebbség feltehetően az engedetlenséget is. Mára virradóra a Brandalism-csoport például 600 reklámtáblát hekkelt meg Párizs utcáin. 

"Éld át a klímatapasztalatot!" Forrás: Libération

A kérdés csak az, hogy a lelemény és a bátorság elég lesz-e a hatalommal szemben.

Az biztos, hogy ma és a közeljövőben dőlnek el a klímaváltozás mértékének legfontosabb paraméterei. Ezért nemcsak a napokban, de a következő években is rengeteg kitartásra, elszántságra és főképp szolidaritásra lesz szükség, az egész világon: Londontól (fenti kép) Aucklandig.

(A civil akciókról szóló és külön nem jelölt képek a Coalition Climat 21 FB-oldaláról származnak.)

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még többet olvasni a  civil mozgalmakról, támogass minket!

„Maga szerint, ha tehetném, nem élnék én is inkább jogszerűen ebben a lakásban?” – teszi fel a jogos kérdést Lakatos Ferenc. Tegyük hozzá gyorsan: a lakásban se áram, se gáz nincs. Tizenegyen élnek benne – ma még legalábbis. Hamarosan azonban mehetnek, amerre látnak, az önkormányzat ugyanis kihúzza a lábuk alól a talajt.

A Ferencváros egyik hírhedten lepusztult bugyra a Városkapu utca. De a 49-es szám alatti, önkormányzati tulajdonban lévő ház pusztulása talán még ezen a környéken is kirívó. Ide költözött be Lakatos Ferenc családjával körülbelül fél évvel ezelőtt. Addig sátorban laktak.

„Egy ismerősöm szólt, hogy itt vannak üres lakások, ebben a házban. Mi meg fogtuk magunkat, és jöttünk” – meséli a rokkant férfi. Jogszerűtlenül – ezt ők maguk sem tagadják: gyakorlatilag elfoglalták a lakást. Ami – mint megannyi önkormányzati tulajdonban lévő lakás – üresen állt, amíg meg nem érkeztek. Lakatos Ferenc természetesen próbálkozott az önkormányzatnál is, ilyen-olyan indokokkal azonban elutasították többször is, hogy szociális alapon bérelje az ingatlant. A férfi rokkant, jobb kezét egyáltalán nem tudja mozgatni, bal lábát többször műtötték, járni alig tud. Élettársával és gyermekeivel (közülük egy fiatalkorú), illetve menyeivel – összesen tizenegyen – vállalták tehát, hogy inkább jogszerűtlenül elfoglalják az önkormányzat kihasználatlan ingatlanját, mintsem megfagyjanak a télen. Egyáltalán nem tagadják, hogy mindez sérti a jogot, de élniük nekik is kell. Fizetni, ha szűkösen is, de tudnának egyébként, hiszen a fiúk alkalmi munkákból fenntartják a családot, de piaci alapon albérletet kivenni már esélyük se lenne. Akkor marad a kérdés: sátor télen, vagy egy omladozó lakás?

Most úgy tűnik, hiába választották a lakást, mégis marad majd az utca, a legnagyobb hidegben. A ferencvárosi önkormányzat ugyanis talált végre egy jó(nak tűnő) indokot, hogy az egész házat lelakatolja, a lakásokat befalazza. Így nem kell a mostanság amúgy is sokak fülét sértő kilakoltatással élniük, ennél ügyesebben próbálják „kezelni” a helyzetet.

Múlt hét csütörtökön, november 26-án ugyanis kiégett a házban egy központi villanyvezeték. Abban a házban, ami az önkormányzat tulajdona, ám ahol a lakók nem emlékeznek rá, hogy mikor történt utoljára bármilyen felújítás. Ami épp kapóra is jött: a kiérkező rendőrök tűzoltók és önkormányzati képviselők ugyanis úgy ítélték meg, hogy az évek-évtizedek óta omladozó-kornyadozó épület MOST vált életveszélyessé. Gyorsan ki is kapcsolták a gázt és az áramot (hogy innentől mégis mi lenne életveszélyes az épületben, arra szakértői magyarázat talán van, de bizonyosan nem nyilvános), vagyis a lakók napok óta fűtetlen és sötét otthonaikban várják, hogy mi történik velük.

A szociális bérlakásokban élőknek az önkormányzat biztosít másik lakóhelyet – eddig rendben is van a dolog. De mi lesz Ferenccel, családjával, és a hozzájuk hasonló körülmények közt élő három másik családdal, gyerekekkel, két várandós édesanyával? Ez az a kérdés, amire nincs még válasz, bár elméletileg az önkormányzat hétfőig adott határidőt a lakások elhagyására, de ezt is csak szóban tették meg, hivatalos értesítés erről a döntésről nem érkezett.

„Kijöttek a hivatalból, és a bérlőkkel közölték, hogy menniük kell, de lesz más hely, ahol lakhatnak. Hozzánk senki sem jött oda. Én kérdeztem rá az egyik hivatalnoknál, hogy velünk mi lesz. Felírta a nevemet és a telefonszámomat, én bevallottam, hogy jogszerűtlenül tartózkodunk az ingatlanban, ő azt mondta, értesíteni fognak. Nem értesített minket azóta se senki. A többiektől tudjuk, hogy a házat le akarják zárni hétfőn” – mondja Ferenc. Nincs innen hova menniük.

Ügyes módszer ez, alig egy nappal a kilakoltatási moratórium kezdete előtt: november 30-áig rá lehet venni a bérlőket, hogy menjenek el, és esetleg rá lehet ijeszteni annyira a jogszerűtlen lakásfoglalókra is, hogy elhagyják az ingatlanokat (rájuk egyébként a kilakoltatási moratórium nem vonatkozik). Ha nem teszik – érdekes helyzet áll elő. Hivatalos úton, „normál esetben” legalább két hétbe telik, míg egy „önkényes” lakásfoglalót ki lehet rakni a lakásból. Az életveszélyessé nyilvánított ingatlanból azonban bárkit bármikor ki lehet költöztetni – igaz, ilyenkor a szociális törvény értelmében mindenképpen helyet kell biztosítani nekik –; itt érdemes megjegyezni, hogy a Ferencvárosban mintegy 260 önkormányzati lakás áll üresen! Csakhogy minderről a lakókat, még az „önkényeseket” is, értesíteni kellett volna. Ez ugyebár nem történt meg. Az önkormányzatnak természetesen van még lehetősége arra, hogy formális úton is egyeztessen a lakókkal, és közösen találjanak megoldást a problémára. Bár mindeddig kevés gesztus utalt arra, hogy ilyen konstruktív együttműködés irányába tartanának.

Volt viszont az utóbbi napokban állandó rendőri jelenlét, egyre fokozódó nyomás. És igen, volt, aki elment magától, megoldva így az önkormányzat gondját. Ferenc és családja egyelőre kivár. Hétfőn reggel 8-tól bármilyen eshetőségre fel vannak készülve. Amijük van, és el bírják vinni magukkal, azt összecsomagolták. Ellenkezni nem akarnak, de a lakást, legyen bármilyen hideg és sötét, nem akarják elhagyni.

„Csak kérni tudjuk az önkormányzatot, hogy ne az utcára tegyenek ki bennünket. Hinni már nem hiszünk semmiben” – Ferenc így várja a hétfőt, november 30-át. Az ősz utolsó napját. Állítólag havazni fog.

Diószegi-Horváth Nóra

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még többet olvasni a lakhatási válságról, támogass minket!

Minden bizonnyal senkit se tudnék lebeszélni arról, hogy a fegyveres beavatkozást tartsa a legjobb megoldásnak a terrorizmus ellen, az meg főleg nem áll hatalmamban, hogy leállítsam az ilyen műveleteket, és bevallom, nem is állítanám le az olyan szervezetek ellen, mint az Iszlám állam. Azt viszont legalább így magunk között jó lenne tisztázni, hogy csak fegyveres beavatkozással, csak a rendteremtés hangsúlyozásával, bosszúval, gyilkolással - vagy hívjuk bárhogy is -, ezt a problémát nem lehet rendezni.

Az elmúlt hetekben több ország is jelentős változtatásokat hajtott végre az azonos nemű párokat érintő jogokkal kapcsolatban. A változások a tavalyi nagy-britanniai és írországi reformokat követik, ezúttal Dél-Európa katolikus és ortodox keresztény társadalmaiba hozva el egy kicsit jobb világot azonos nemű pároknak.

Néhány nappal a november 13-i merényletek után a francia kormány bejelentette, nem engedélyezi azokat a tüntetéseket, amelyek célja az lett volna a párizsi klímacsúcs, a COP21 margóján, hogy elkötelezettebb döntésekre hívja fel az egyelőre elégtelen kompromisszumokat ajánló politikai vezetőket. Naomi Klein, kanadai újságírónő, akinek tavaly jelent meg a klímaváltozásról szóló könyve, és Jason Box gleccserkutató közös tribünben figyelmeztettek arra, nem szabad, hogy ezúttal a terrorizmus terelje el a figyelmet a legfontosabb közös ügyünkről. Annál is inkább, mert a klímaváltozás elleni küzdelem egy jobb és élhetőbb világot teremt, csökkenti az egyenlőtlenségeket, és több globális konfliktus hajtóerejét is visszafogná. Egy erős klímamegállapodás a tartós béke feltétele is. (A COP21 alapkérdéseiről itt írtunk.)

"Változtasd meg a rendszert, ne a klímát!" - Tüntetés 2009-ben, a COP15-ön, Koppenhágában. Fotó: Kris Krüg