A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!

Baloldalinak lenni cool - WTF Baloldal

Baloldalinak lenni cool - WTF Baloldal

A rendszerváltás idején baloldaliként minden okunk megvolt az optimizmusra, de az utóbbi évtizedekben egyre kínosabb és kilátástalanabb lett a helyzet. Kósa Eszter szociálpolitikus, szociális munkás mégis úgy véli, csíráiban megjelent egy fiatal baloldali generáció, mely újra visszahozhatja a reményt mindenki számára.  A WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) sorozatunk eddig megjelent írásokait lásd itt.
goncz-arpad-rendszervalt-wtfbal.jpg

1990-ben érettségiztem.

Május volt, napról-napra változott minden körülöttünk. Egy évvel korábban még az elit gimnáziumban FIDESZ-sejtet szervezőket kirúgással fenyegette az igazgató, most pedig egyes tanárok SZDSZ-, mások MDF-jelvénnyel szaladgáltak az iskolában. Készültünk a vizsgákra, és folyton politizáltunk (azon szerencsések közé tartoztam, akik szavazhattak: akkorra már betöltöttem a 18-at). A baloldaliságom nem volt kérdés számomra, de ez nem jelentett automatikus döntést a pártok között. Baloldaliként tulajdonképpen „lehetett válogatni”: nem volt ciki az elesettek/elnyomottak/kirekesztettek támogatása/felemelése/befogadása, sőt: valamiféle társadalmi konszenzus övezte a mindenkit megillető szociális biztonságot.

Akkor még több párt is büszkén vállalta ezeket a célkitűzéseket, illetve szinte mindegyik parlamenti párt padsoraiban ültek olyan emberek, akik hitelesen képviselték mindezt. ‘89/‘90 telén az első (látható/látványos) hajléktalan csoportok megjelenése az aluljárókban, vasútállomásokon őszinte felháborodást váltott ki a többségből. „Hogyan fordulhat ez elő? Hogyan maradhattak fedél nélkül? Azonnal cselekedni kell, ez elfogadhatatlan és embertelen!” Ilyen volt a közhangulat, jól emlékszem. (Furcsa ez annak ismeretében, hogy ma a hajléktalan embereket a kutyapiszokkal teszi egyenlővé a szabályozás, és néhány bátor embert és szervezetet nem tekintve, ez a többségnél rendben is van.)

Éppen ezért a rendszerváltás idején hittem abban, hogy Göncz Árpád köztársasági elnök nevével fémjelzett új demokráciában, amely töretlenül halad az európai integráció felé, jó lesz felnőttnek lenni. (És itt teszem hozzá: Antall József miniszterelnökre visszatekintve, a mai jobboldal fényében ő egy elkötelezett européer és demokrata volt, még ha az én politikai ízlésemtől távol álló keresztény-konzervatív is). Ha visszagondolok, viccesen naiv módon biztosra vettem, hogy a hazám az én felnőtt életemben bizonyosan klassz hely lesz, ahol a demokrácia, a szabadságjogok tiszteletben tartása, a szolidaritás, az egyenlő esélyek, a szegénység felszámolása és hasonló csacskaságok jelentik az alapot. Nem így lett.

És közben baloldalinak lenni egyre kínosabb és kilátástalanabb lett az évek során. Kilátástalan lett, mert a szegénység növekedésével, a korábban nem tapasztalt munkanélküliség tömeges beköszöntésével párhuzamosan egyre nagyobb teret nyert a szegények hibáztatása, a megregulázásukra/büntetésükre való igény, a segélyezettek vérszopókként való beállítása. És mindenekelőtt: a cigányozás. A cigányok egyre nyíltabb lenézése, gyűlölete, a velük való packázás, a lakhatási és intézményi elkülönítésükre való kimondott törekvés, vagy legalábbis mindezek szótlan eltűrése. És kínos lett baloldalinak lenni, mert a magukat baloldalinak valló pártok is simán megfeleltek ezeknek a társadalmi elvárásoknak, egyes politikusaik kimondottan rasszista, szélsőjobbos megnyilvánulásaitól elkezdve odáig, hogy csak simán gyáván hallgattak. (Tisztelet a ritka és bátor kivételeknek.) Az elmúlt 3 alkalommal baloldaliként összeszorított szájjal és enyhe hányingerrel mentem szavazni: meg kell tenni a kisebb rossz érdekében!

De ebből elég lett. Elég lett a kompromisszumokból. Elég lett abból, hogy a baloldali pártok vagy teljesen lejáratták magukat, vagy finoman mérlegelik: mit szeretnek az emberek hallani, és mi hoz szavazatot, majd ehhez alakítják az üzeneteiket. Ahelyett, hogy hinnének abban, hogy ha elég következetesen képviselik az álláspontjukat (pl. arról, hogy NEM lehet embereket ellátás nélkül hagyni, még ha „érdemtelenül” is viselkednek), akkor előbb-utóbb többen és többen fognak felsorakozni az igazi baloldali üzenetek mögé. De nem, ennek épp az ellenkezője történik: „fogalmazzunk óvatosan, a dologtalan cigányokkal kampányolni semmiképpen sem szexi”.

De valami történik mostanában. Manapság úgy érzem, baloldalinak lenni cool. Megjelent egy új baloldali generáció. Elképesztően felkészültek és képzettek, következetesek és nem kötnek kompromisszumokat. Lenyűgöző határozottsággal képviselik mindazt, ami számomra a baloldaliság. Lehengerlő lazasággal használnak akár marxista terminológiákat, pontosan és helytállóan. És a politikai térhódítás tekintetében roppant türelmesek. Lépésről lépésre haladnak, nem kapkodnak el semmit, a valódiságuk megőrzését nem kockáztatják. Ugyanakkor a konkrét események kapcsán gyorsak, jól szervezettek, jól kommunikálnak (legyen szó szegényekről, hajléktalanokról, iskolai szegregációról, felsőoktatásról, vagy most a menekültekről). Számokban kifejezve azt hiszem, ez még egy kicsi mozgalom (vagy civil szerveződések összessége), de nagyon hiteles és igazi. Ha a türelem az ára annak, hogy egy ilyen új baloldali generáció vezesse egyszer az országot, akkor kivárom, mi az már nekem, egyre csak várok 18 éves korom óta. De azért szeretném még megérni…

Kósa Eszter
szociálpolitikus, szociális munkás

Október 8-án Bíró András, október 11-én Bartha Eszter írását közöljük.
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szerinted is fontos, hogy legyenek még olyan sorozatok, mint a WTF Baloldal, támogass minket!
Cserbenhagyottak: öt évvel a vörösiszap-katasztrófa után

Cserbenhagyottak: öt évvel a vörösiszap-katasztrófa után

Öt évvel ezelőtt átszakadt az ajkai iszaptárolók 10-es kazettája, a vörösiszap ár három településen mosott el házakat, vett el életeteket és változtatott meg örökre emberi sorsokat. Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely sorsa a mai napig megpecsételődött, akárcsak Csótapuszta és Lőrinte sorsa, amiket ugyan nem ért el az ár, de az iszap minden más negatív következménye igen.

vorosiszap1.jpg

Az MTI-vel ejti foglyul a kormány a magyar online médiát

Az MTI-vel ejti foglyul a kormány a magyar online médiát

Az elmúlt pár napban két olyan MTI-hírt is átvett az online magyar sajtó majdnem egésze, amely teljes hazugságokon alapult, és a valóságot a kormány szája íze szerint torzította. Előbb a magát kormánypártiként meghatározó Magyar Idők cikke került ki minden szerkesztőséghez, amely arról írt, hogy javult a magyar gazdaság versenyképessége, miközben valójában gyengült, majd a Die Presse Orbánnal kritikus vezércikkét foglalta össze úgy a hírügynökség, mintha az dicsőítette és nem éppen támadta volna Orbánt (Techet Péter találata).

gazsolferenc.jpg

Megtagadjuk mindazt, amiért őseink küzdöttek?

Megtagadjuk mindazt, amiért őseink küzdöttek?

Kocsis Zoltán zongoraművész is kifejtette gondolatait a “modern kori népvándorlásról”, ahogy ő hívja. “Az nem menekült, aki válogat az országok között, inkább az, aki ha elment arról a földről, ahol üldözik, szabadnak érzi magát” - mondja. És ezt mondja még számos honfitársunk, ezt mondja a Jobbik, és ezt mondják a Fidesz képviselői is.

magyar_menekultek_1956.jpg

Hat dokumentumfilm amelyből jobban megérted a menekültválságot

Hat dokumentumfilm amelyből jobban megérted a menekültválságot

Szeptember 21-e és október 4-e között a cseh DAFilms.com portál válogatást mutat be olyan dokumentumfilmekből, melyek bevándorókról és a menekültválságról szólnak. Dokumentumfilmesek a menekülteket a hazájukban (Szíria), az úton (menekülttáborokban), valamint az új otthonukban örökítették meg. Az erről az összetett társadalmi helyzetről szóló dokumentumfilmek különböző kontextusban beszélnek az elindulásról és a beilleszkedés nehézségeiről. A filmek október 4-éig ingyenesen elérhetőek.

hatdoku.png

CASH & MARRY
DIR: Atanas Georgiev
2009 / Austria, Croatia, Macedonia, United States / 76 min

Két fiatal balkáni menekült Bécsbe érkezik. Bármit megtennének, hogy legálisan letelepedhessenek, és az tűnik a legjobb megoldásnak, hogy pénzért vesznek maguknak feleséget. 7000 euróval a zsebükben keresik a lányt, akit beteljesíti az álmaikat.

 

IMAGINING EMANUEL (A film 2 euróért elérhető.)
DIR: Thomas A. Østbye
2011 / Norway / 52 min

Emanuel Norvégiában hiába próbálja meg bebizonyítani, hogy Libériából származik, a hatóságok nem hisznek neki, szerintük ghánai. A Ghánából viszont visszaküldik, mivel nem találják meg a hivatalos adatait. Az Imagining Emanuel arra keresi a választ, hogy kik is vagyunk a személyi igazolványunk nélkül.

A film itt érhető el.

BABYLON
DIR: Youssef Chebbi, ismaël, Eddine Ala Slim
2012 / Tunisia / 119 min

Miután kitört a líbiai válság 2012-eb milliók menekültek a szomszédos Tunéziába, hogy biztonságot találjanak. Kompromisszumok nélkül, a valóságot kereseve örökítették meg a filmkészítők a határmenti menekülttábor életét, ami leginkább egy posztmodern bábeli zűrzavarrra emlékeztet.

DISORIENT
DIR: Laurent Van Lancker
2011 / Belgium / 36 min


A Disorient című kísérleti dokumentumfilm érzéki és tapintható módon idézi fel olyan menekültek történeteit, akik hosszú távollét után tértek vissza a hazájukba.

 

HAUNTED // MASKOON (Orig.)
DIR: Liwaa Yazji
2014 / Syria / 113 min


A szíriai származású Liwaa Yazji arra keresi a választ mit élnek át az emberek, amikor háború tör ki a hazájukban. Mit kell elviselnük, miért döntenek úgy, hogy el kell menekülniük, és hogy egyáltalán mit lehet otthonnak nevezni?

OUR TERRIBLE COUNTRY
DIR: Mohammad Ali Atassi, Ziad Homsi
2014 / Lebanon, Syria / 80 min

Az Our Terrible Country egy fotós (Ziad Homsi) és egy aktivista (Yassin al-Haj Saleh) veszélyes útját követi, akiket folyton összesodor az élet és a szíriai polgárháború. Yassin-t üldözi az Iszlám Állam és szeretné biztonságban tudni a Damaszkuszban ragadt feleségét, amikor az ország a teljes pusztulás felé halad.

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültválságról, támogass minket!
Hagyjunk fel a gyakorlattal, hogy orángutánokat tartunk a Parlamentben, még elkezdenek törvénykezni

Hagyjunk fel a gyakorlattal, hogy orángutánokat tartunk a Parlamentben, még elkezdenek törvénykezni

Egy menekültügyekben tapasztalt barátom és kollégám segítségével eljutottam Szegedre és Kiskunhalasra. A terv az volt, hogy megkérünk egy helyi kollégát, hogy helyetteseként eljárhassunk, ez végül nem jött össze, de amit láttunk, az is bőven ad gondolkodni valót.

Most, két nappal később kezdenek ülepedni annyira az élmények, hogy nem az indulatok szólnak belőlem.

„Dunának, Oltnak…”: A baloldalról, amely nem lehet csak a tiétek - WTF Baloldal

„Dunának, Oltnak…”: A baloldalról, amely nem lehet csak a tiétek - WTF Baloldal

Ha a magyarországi baloldaliaknak vannak vakfoltjaik, akkor a „határon túliaknak”, „külhoniaknak” mondott magyarok biztosan ebbe a kategóriába tartoznak. Pedig lehetnének akár a párhuzamos etnikai világokat meghaladó kelet-európai kötőszövet is - véli Losoncz Márk vajdasági filozófus WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) jelen darabjában. (Az eddig megjelent írásokat lásd itt.) 

losoncz_mark_wtf.jpg

Állj ki a háború és az erőszak ellen! – holnap újra fáklyás Békejel!

Állj ki a háború és az erőszak ellen! – holnap újra fáklyás Békejel!

Hat éven át minden évben volt egy nap, az iraki háború kezdetének évfordulója, amikor sok ezer ember összegyűlt Budapesten és más városokban, hogy fáklyákkal a kezükben a béke világító szimbólumává álljanak össze, elutasítva a konfliktusok háborús megoldását. Az első Békejel rendezvény 2004-ben volt az iraki háború ellen, és már az első alkalommal világhírnévre tett szert: az ez utáni években már egyre több és több országban szervezték meg a magyar ötlet alapján létrejött eseményt.

na_protest_319_bw_8a_t640.jpg

fotó: Peter Kollanyi/AP Photo

Hat év telt el a 2009-es utolsó Békejel óta. Néhányan a korábbi szervezők közül úgy gondolták, hogy idén október 2-án pénteken, Gandhi születésnapján (az erőszakmentesség világnapján) folytatni szeretnék a megszakadt hagyományt. Ők az egykori Humanista Mozgalom résztvevői voltak - ma az új-humanista eszmerendszer személyesebb, spirituális jellegű javaslatai alapján szerveződő közösségekben aktívak.

A rendezvény üzenete az évek során folyamatosan bővült: 2007-ben a résztvevők teljes nukleáris leszerelést követeltek, majd a háborúellenes üzenetet meghaladva küzdelmet hirdettek az erőszak minden formája ellen, legyen az fizikai, lelki, gazdasági, faji vagy vallási erőszak. Az idei Békejel célja a szervezők szerint, hogy a jelenlévők kapcsolatba kerüljenek a bennük lévő jósággal és együttérzéssel, és megérezzék, hogy amikor ezeket együtt élik át, annak hatalmas ereje van. Azért kezdtek újra a Békejel szervezésébe, mert úgy érzik, hogy a jelen történelmi pillanat – ahogyan például a menekülthelyzet mutatja - egy nagyon nehéz, társadalmi és személyes válságokkal teli időszak, amelyben a remény hangjai belső száműzetésbe vonulnak. Erőszakmentes válaszokra van szükség. A globális gazdasági erőszakra például a fejlett és a fejlődő országok közti egyenlőtlenségek csökkentésének szorgalmazása lehet az erőszakmentes lépés. A vallási intoleranciára és megkülönböztetésre pedig a kultúrák közti béke és párbeszéd mellett való elköteleződés. A változásokat az olyan nagy erejű közösségi tapasztalatok inspirálhatják és vihetik előre, mint amilyeneket például a Békejen is átélhetünk.

Míg a korábbi rendezvényeket több hónapos szervezési folyamat előzte meg, most - a Facebooknak is köszönhetően – csupán egy hét alatt jóval többen jelezték részvételi szándékukat, mint ahányan az első Békejelen részt vettek. A szervezők szerint 2004-hez képest ma már sokkal nyilvánvalóbb az emberek számára, hogy a rendszer, amiben élünk embertelen, az intézményes politikát a képmutatás és az abszurditás uralja, nyilvánvaló, hogy nem bízhatjuk szereplőire az előttünk álló feladatok megválaszolását. Szerintük a válaszok ott kezdődnek, ahol az emberek összefognak, és a cselekedeteikkel megnyitják az utat egy egyetemes emberi nemzet felé, amelyben nem lenne szükség a határokhoz való ragaszkodásra, mert nem lenne félelem. Sokszínűség lenne, fejlődés, kreativitás és szolidaritás.

A korábbi Békejelekhez hasonlóan a szervezők először rövid beszédet mondanak, majd az összegyűltek a fáklyagyújtás után egy meghitt, közös ceremóniát fognak tartani az emberekben lévő jóság és együttérzés megerősítéséért, és azért, hogy ezek az érzések és értékek adjanak irányt cselekedeteinknek. 

Gyere október 2-án, pénteken este 7 órára a Hősök terére és hívd el az ismerőseidet is: https://www.facebook.com/events/1500744170239127/

Szepessy Stefi 

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnéd, hogy a továbbiakban is hírt adjunk a Békejelhez hasonló megmozdulásokról, támogass minket!
TGM: Egyszerű ajánlat a baloldalnak

TGM: Egyszerű ajánlat a baloldalnak

Két jó cikket is olvastam nemrég – Antal Attiláét és Gyenge Zsoltét –, azonban mindkettő ugyanabban a súlyos hibában szenved: a „baloldalt” véli bírálni, miközben a liberális jobboldalt kritizálja. Az utóbbi írás kifejezetten azokat az elemeket veszi sorra (nagyon éleselméjűen), amelyek a reprezentatív nemzetközi gyakorlatban a neoliberális-neokonzervatív, tehát a mainstream jobboldali politika jellemzői. (Ilyen írás rengeteg van, ha általában nem is ilyen színvonalas.)

tgm2-wtfbal.jpg

süti beállítások módosítása