Hiába írtuk meg szerdán, és hiába vette át több újság is, hogy az M1 egy lassan négy hónapja halott iszlamista-ellenes szíriai lázadót támasztott fel, és mondta róla azt, hogy egy hónapja a Keletiben ő szította feszültséget, a tévé késő esti híradójában csütörtökön és pénteken is feltámasztották a halott szír férfit.

Az M1 bejátszásában egy névtelen chat-beszélgetésre hivatkoznak, ahol állításuk szerint két, azóta kilépett menekülteket segítő önkéntes arról beszélget, a Keletinél egy szerintük veszélyes szír  férfival találkoztak. A férfi azért veszélyes, az M1 sugallata szerint, mert fegyverrel pózol. A bejátszásból pedig érződik, itt egy terroristával van dolgunk.

Szerdai cikkünkben utánanéztünk a dolognak, és kiderült, a Keletinél felbukkanó szír férfi valójában nem ugyanaz, mint aki Facebook-profilképén fegyverrel szerepel. Ugyanis a profilképen egy, a szír polgárháborúban júniusban, a világi felkelők oldalán elesett mártír látható, akinek képét nagyon sokan saját Facebook-profiljuk képeként rakták ki, feltehetően megemlékezésképp. A lenti képen mindenki megnézheti ugyanaz-e a két férfi.

Lehetséges-e baloldali fordulat radikális társadalmi mozgalmak hiányában? Jogfosztott emberekben ugyan nincs hiány Magyarországon, de elképzelhető-e, hogy nagyobb csoportok szervezett módon kiálljanak egy olyan politikai változásért, amelyben az ő méltóságuk is számít? Dósa Mariann írása a WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) sorozat tizenhetedik darabja. (Az eddig megjelent írásokat lásd itt.)

Péntek délelőtt még Ahmed H. ügyvédjeként nyilatkozott az Origónak Fülöp Éva, akit a magyar állam rendelt ki védőként a szír férfi mellé, akit péntek este úgy gyanúsítottak meg terrorizmus vádjával, hogy ügyvédje szerint eddig ez a vád még érintőlegesen sem került szóba. Estére Fülöp Évát valószínűleg már visszahívták megbízatásából.

Múlt hét szerdán, ahogy a médiában mindenki láthatta, a rendőrség, illetve a TEK erői csaptak össze a menekültek egy csoportjával, miután a kormány életbe léptette a fizikai és jogi határzárat is. Míg előbbi a határátlépést akadályozta meg, addig a jogi lépések olyan helyzetet állítottak elő, amelyben a törvényes eljárást betartó menekültek is mind kiutasítást és az EU-ból való egyéves kitiltást kaptak a magyar államtól.

Szerdán a Kúria döntött, és helybenhagyta az eddigi ítéleteket, rendben van az, hogy a rendőrség 2012 augusztusában hagyta, hogy szélsőségesek cigány származású magyar állampolgárok házait megdobálják egyértelműen rasszista indíttatásból.

Miután a köztévé és az Alfahír terroristaveszéllyel riogat úgy, hogy a névtelen forrásoktól érkező fotókat vág össze anélkül, hogy tényleg bizonyítaná, azon ugyanazok az emberek szerepelnek, most az is kiderült, egy másik fotósorozaton egy hónapok óta hallott, az Asszád-rezsim elleni nem dzsihádista felkelő fotóját használja arra, hogy terrorizmussal vádoljon meg Magyarországra érkezett szír menekülteket. Szétszálaztuk a sztorit.

Nem bírtam ki, végül meg kellett néznem az M1 terroristás híradóját.

Az első sztori ugye az, hogy van két önkéntes segítő, akik teljesen anonimak, mert féltik a családjukat(!), de miután hetekig segítettek a Keletiben, azok után valahogy rátaláltak a zinterneten egy csávó Dubajban készült fotóira, pont akkor, amikor ez a csávó ott volt a Keletiben és fellázította a tömeget arra, hogy gyalog induljanak el Bécs felé, mert ő ilyen terrorista, és akkor pár ezer emberrel való emberi találkozás dacára ebből rájött a két önkéntes, hogy hát ez para, és többet a Keleti felé sem nézett. Hanem ehelyett három héttel később, amikor a közmédia is eljutott a terroristázásig, akkor az egyikük elküldte a chatről a screenshotokat, az illető Facebook-profilját és egy fotót, amin egy éjszaka sok más ember között a Keletiben látható, közben pedig a vonulás indulásáról megy a videó, amin a csávó pont sehol sem jelenik meg.

Namost, ugye, az első probléma az, hogy ez mi basszameg? Az állami tévé anonim emberek infójára hagyatkozva élő adásban mutatja többször egy semmivel nem körözött, nem vádolt magánszemély Facebook-profilját, többször megmutatva a csávóról egy fegyveres képet, többször elmondva, hogy 3 milliós karórája van (wtf?), és hogy ő “tüzelte föl a tömeget”? Hogy ilyet lehet? Hogy rábökök egy random Pistára Facebookon, hogy holnap akkor te leszel a terrorista, és akkor azt leadja a köztévé, mert miért ne? Ide már nem illik a rákosista tévé kifejezés sem, ugyanis még ők sem csináltak ilyet az általam látott egykori híradók alapján.

A második aprócska probléma, hogy elmondják, hogy rövid és hosszú hajjal is látható a profilképén, majd aztán rövid hajjal szerepel a Keletis fotón és hosszú hajjal a fegyveres fotón. Mutatom a profilképet:

A "terrorizmussal" vádolt csávónak tényleg ez a profilképe Facebookon, csak egy bibi van. Hogy ezen látványosan két különböző ember szerepel. Mármint nem is hasonlít, ha csak nem azt akarjuk mondani, hogy minden szakállas arab hasonlít, de ami végleg eldönti, hogy két ennyire különböző fülformája nem tud lenni egyetlen embernek. Ok, de akkor miért van két ember a profilképen, és miért van a hosszú hajú a csávó fejlécképében? Hát nézzük meg a profilját, ha már a köztévé kitette, és ott is az Ismerősök fület, főleg az 1., 4. és 5. ismerős képét.

Ohh, hát ez ugyanaz a hosszú hajú csávó. Akinek a képére több (én Salehhal együtt összesen 5-öt találtam) ember is lecserélte a profilképét június 16-a után nem sokkal, más emberek pedig olyanokat kommenteltek hozzá, amennyiben a Google Translate enyhén használhatatlan arab fordításainak hinni lehet, minthogy “Isten óvjon és vigyázzon rád”, meg “Isten áldása szálljon rád a paradicsomban” plusz jó pár Korán-idézetnek tűnő szöveget az élet értelméről és az elmúlásról.

Igen, a köztévé konkrétan egy evidensen halott ember fegyveres képeivel ijesztget, és próbál valaki mást terroristának feltüntetni. Amit kideríteni nagyjából 2 perc volt, mármint azután, hogy ránézésre látszik, hogy a két ember nem ugyanaz. Elsőre nem tudtam, ki lehet a halott ember, csak hogy valszeg nem valami fontos ember, hanem egy barátjuk, mert rajtuk kívül más embert nem láttam hasonlóképp megemlékezni az ismerőseik között, és a Google Image Search egyik fotónál sem talált másik példányt. Aztán megnéztem a konkrét barátokat, és Abuh Salihnál észrevettem, hogy ő egyedül még tavaly nyáron állította be a profil- és fejlécképét, szóval valószínűleg róla van szó. Ő a munkahelyének az 1 millió ember által lájkolt, The Syrian Revolution 2011 Facebook-oldalt jelölte meg, ami ugye az Assad ellen egykoron induló demonstrációk koordinációs oldala volt, most meg a nem-dzsihádista felkelők használják, akik nem a fekete, hanem az ilyen zászló alatt gyűlnek:

Ez alapján kifejezetten esélyesnek tűnik, hogy a köztévé nem csak hogy egy halott ember képeivel ijesztget és próbál valakit terroristának beállítani, de ez a halott ember vélhetőleg az USÁ-val, Franciaországgal stb. szövetséges lázadók egyike volt.

A harmadik meg a minden más, a hárommilliós óra hülyeségétől, azon át, hogy ha ő szervezte volna akkor már napok óta a demonstrációkat, arról bőven lenne videó, egészen addig, hogy egyébként meg demonstrálni és békésen vonulni is szabad, és ez nem kéne ok legyen az állami tévében való szerepeltetésre.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több leleplező cikket szeretnél olvasni a kormányzati manipulációról, támogass minket!

Olvasói levelet és pár képet kapott az M1 híradója és az Alfahír is. Speciel ugyanazokat a képeket. Míg az M1 a híradó egyik nézőjétől, addig az Alfahír egy ismeretlen, angolul rosszul beszélő embertől. Úgy tűnik ez errefelé így megy.

Az M1-nek író néző szerint egy összeszokott csapatról van szó, amelynek tagjai, mint a fotókon látható, már kerültek kapcsolatba fegyverekkel, és ők szervezték a röszkei balhét, míg az Alfahír olvasója szerint, aki ugyanazokat a képet küldte el “tört angolsággal”, ez egy nagyon gonosz ember, aki népének gyilkosa és embert is ölt. Mindkét kép küldője a Jászír nevű fiatalembert véli felfedezni a képen. Az egyetlen bizonyíték a terrorizmusra a névtelen feljelentők állítása mellett a fegyverrel való pózolás.

Jászírról mi is írtunk, ugyanis egy szlovák újságírónő, aki ott volt Röszkén a támadásnál, majd a magyar hatóságok 13 órára leültették őt is terrorizmus vádjával, azt állítja, hallotta, amikor Jászír a megafonba beszélt, és nem hergelte, hanem csitította a tömeget.

Az Alfahír a lenti képeket közli Jászirról, méghozzá egy olyan szöveggel, amelynek állítása szerint mintha ugyanazt az embert kéne látni a fotókon:

“Csakhogy mindeközben szerkesztőségünk birtokába jutott néhány fotó, amelyek forrása tört angolsággal csak annyit közölt, hogy régóta ismeri a férfit, aki "nagyon kegyetlen", "embereket gyilkolt"."

Ha kicsit tüzetesebben megnézzük ezt a három fotót, akkor nehéz azt mondani, hogy ez ugyanaz az ember. Szerencsére a nem tört angolsággal beszélő M1 híradó nézője, aki véletlenül rátalált ugyanarra a fotósorozatra szépen összeállítva, már azt mondja, itt egy bandáról van szó, ők szervezték a röszkei eseményeket. Ki is szedtünk 5 arcot az M1 videójából, illetve 5 rendőrségi és sajtófotóból Jászir arcát (felül az M1, alul Jászir).

Nyilván a képek más minőségűek, de vajon a kedves olvasó elcserélne-e 20 év börtönbüntetést arra, hogy az alsó 5 képen biztosan felismeri ugyanazt az embert ismeri fel a felső 5 kép egyikén is? Az alsó sor 5. képe valóban hasonlít a felső sor 3.-ra, míg a felső sor egyes képe az alső 3.-ra és 4.-re. De biztosak lehetünk abban, hogy ugyanarról a személyről van szó? Főleg, hogy ugye az alsó 5 képen ugyanaz az ember van pár óra különbséggel.

Persze ettől még elképzelhető, hogy Jászir valóban terrorista, ahogy állítják ezek a portálok, csak ezek a képek nem bizonyítanak semmit. És nem is csak a képek nem 100%-os és nem biztos egyezése miatt, hanem azért sem, mert az, hogy valaki fegyverrel pózolt valamikor Szíriában, még nem jelenti azt, hogy terrorista. Ugyanis Szíriában polgárháború zajlik, ott pedig vannak fegyverek. Hány képet láthatunk Magyarországon fegyverrel pózoló állampolgárokról? Vagy mit mondanánk arra, aki azt állítaná, egy 56-os kép láttán, hogy aki fegyverrel pózolt, biztos pufajkás volt?

Az M1 állítása pedig azért érdekes, mert ők meg se nevezték, melyik képen kéne látni Jászirt, egy olyan képet mutattak be a tévében, és hasonlítanak össze az olvasó képeivel a a Röszkén történtekről, amiből meg se állapítható, hogy tényleg ugyanarról az emberről van-e szó. Az ő állításuk az, hogy mindenki, aki ezeken a képeken van, ott volt Röszkén, és együtt szervezték a rendőrségre való támadást.

Ezt viszont egy névtelen levélen kívül semmivel nem támasztják alá.

Persze mi sem állítjuk azt, hogy az Alfahír és az M1 megcáfolásával eloszlattuk volna azt a lehetőséget, hogy a szír fiatalember terrorista lenne (bár a szlovák újságírónő állításai elég erősek ebbe az irányba), csak arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogyan manipulálnak, “a minden arab egyforma”, és az “akinek fegyver van a kezében, biztos terrorista” attitűd mentén a jobboldal egyes médiumai. Nekünk se kell hinni, de a névtelen, különböző forrásból érkező, különbözőket állító, de ugyanazt a képválogatást küldő feljelentőket nem kéne olyan komolyan venni, hogy abból rögtön cikket írunk, és adást szerkesztünk, főleg, ha az egyetlen bizonyíték, hogy a 8-10 képből kettőn fegyverrel is láthatóak.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a Röszkén történtekről támogass minket!

Kicsit belezakkantunk ebbe a menekültkonfliktusba mindannyian, azok, akik személyesen részesei, de talán mindenki, aki kinyitja a tévét, a rádiót, a netes portálokat. Persze valahol ez is a cél. Amikor az Index szerzője péntek éjszakai cikkében leírja azt a mondatot, hogy “a modern idők legsúlyosabb államközi konfliktusa Budapest és Zágráb között”, mert a horvátok áttoltak Magyarországra pár ezer menekültet, a magyarok meg lefegyvereztek 40 rendőrt, csak pár évvel a szlovák nyelvtörvény (hogy csak egy Magyarországhoz kötődő példát említsek), két évtizeddel a délszláv háború után, jól mutatja milyen idegállapotban vagyunk, és mennyire túltoltuk a biciklit egy egyébként igen fontos, és sok mindent meghatározó politikai vitában.

Most nem is arról szeretnék írni, kinek van igaza, mi történik a menekültekkel, az európai politikával, a magyar jogállammal, hanem arról, mi történik velünk.

Nyilvánvalóan a magyar társadalom szolidaritás- és empátiahiányos, és ebből a szempontból lehet nem változott jó irányba az elmúlt hetekben. Amit hozott a menekültek segítése, azt pont elvitte a hihetetlen gyűlölet, ami a kormányzati kommunikációból indulva, az indulatok, a tétek, az események felkorbácsolásával végigsöpör a társadalmon. Pedig ha lesznek menekültek, ha nem, akkor is együtt kell élnünk.

És nyilván ebben én is követtem el hibákat, bár soha nem minősítettem senkit a véleményéért, de keményen támadtam, a saját nézőpontomból teljesen joggal a kormány politikáját (és ettől a szívemnek kedves hagyománytól nem is szeretnék eltérni, ameddig a kormány nem tér el a kijelölt iránytól).

Jelenleg a Facebook-falam egyik része a bőröndjét csomagolja, a másik része pedig Európa, és Magyarország sírját ássa, és nagyjából mindkettő könnyek között. Nem örömből.

És nem kéne sok ahhoz, hogy ez ne így történjen, egyszerűen túllépve a saját bőrünkön érzett politikán, meg kéne érteni, a másik mit érez, és úgy cselekedni, hogy az, ami történik, neki a legkevésbé fájjon. Mert ha a másikra egy percig se vagyunk tisztelettel, akkor, ha még azt is gondoljuk, hogy a menekültek, vagy a kormány politikája majd kivégzik az országot, erre nem lesz szükség, hiszen előbb végezzük mi ki egymást.

Meg kell érteni, hogy aki a jogállamot próbálja védeni, és azt gondolja, hogy nem minden menekült bűnöző, terrorista, a menekültek érkezése pedig nem okozza az ország pusztulását - nem azért teszi ezt, mert gonosz, hanem azért, mert teljesen más értékeket tart fontosnak, más médiából tájékozódik, más információk jutnak el hozzá, máshogy építi fel a világképét.

És fordítva is így: aki óriási veszedelemnek gondolja a menekültek érkezését, inkább kizárna mindenkit, csak hogy félelmei ne igazolódjanak be, ő is egy teljesen más világot épített fel maga köré.

Természetesen van igazság, és szabad is ebben hinni, csak azt nem szabad, hogy a másik igazságát bűnösnek, értéktelennek vagy hazaárulónak tartsuk. Én is az egyik igazságot gondolom morálisan és racionálisan is helyesnek, és sokat küzdök azért, hogy megértsem a másik igazságát, és ebben az segít, hogy mindkét igazság a félelemből táplálkozik.

Az egyik a veszélyes ismeretlen emberek, és a más kultúrákkal szembeni félelemből, és saját kultúrájának és jólétének elvesztésétől. A másik az egyes emberek szenvedéseit látva, ezeknek az embereknek a veszélyeztetésétől fél, illetve fél attól, hogy feladjuk azokat a jogokat és értékeket, a szabadságot és a szolidaritást, amiben hiszünk, a félelmek oltárán .

Nem fogok hazudni, ezek az elképzelések nem hozhatók közös nevezőre a jelenlegi légkörben, amikor mindkét fél (illetve nincs két fél, baromi sok fél van majdnem tízmillió, nagyon különböző félelmekkel, megoldási javaslatokkal, csak könnyebb beazonosítani ilyen “csupasz, két félre való lebontással” a problémát és a megoldást), a jövendő generációk és a Föld sorsának tragikus végkifejletétől fél - akkor nincs közös nevező.

De ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetből jobban kijöjjünk, sőt, ahhoz, hogy jól kijöjjünk, már az is nagy segítség lenne, ha elkezdenénk megérteni, mitől fél a másik, mi az, ami az ő politikai véleményét létrehozza és megmozgatja. Nem gondolom azt, hogy ez lebontja a falakat, amik létrejöttek és racionális vitát tud rövid távon eredményezni, de azt gondolom, könnyebb lenne ebben az országban jelenleg létezni.

Én megpróbáltam már párszor így érvelni, ezt tudatosítani (és többen is így tettek, itt a Mércén), és meg fogom próbálni még többször a jövőben.

Egyszerűen meg kell érteni, nem feltétlenül a gonoszság (bár tegyük hozzá, a gonoszság is jelen van ebben a szituációban) mondatja az emberekkel azokat a rémes mondatokat, hanem a saját félelmük, a saját világ elvesztésének képe. Én például azt gondolom, ha a kegyetlenkedés, a rend egyoldalú, szabadság nélküli uralma válik Európában a mértékadóvá, ha a szolidaritás és a humánum másodrendű vagy lényegtelen értékké válik, akkor, még ha félünk is a menekültektől, fölösleges lesz, hiszen saját magunk hozzuk létre az Európa-erődben a keresztény-konzervatív dzsihádot.

Persze más pedig azt gondolja, ha most beengedünk egy embert is, akkor még többen fognak jönni, és 20 év múlva akkora muszlim kisebbség lesz, amely meghatározóan átalakítja a kontinens képét, ha ez nem történik meg már korábban (és persze ahány ember, annyi mondatot lehetett volna beírni az előző kettő helyére). Nyilván én ezt utóbbi mondatot hülyeségnek tartom. De megértem a félelmeket, és meg kell próbálnom olyan érveket hozni, amelyek meggyőzik a másik embert: nincs igazad, barátom.

Tehát nem azt mondom, hogy adjátok fel politikai álláspontjaitokat, vagy legyetek még apolitikusabbak, ellenkezőleg: vitatkozzatok, érveljetek, csak figyeljetek oda a másik érveire, és ne sértésből, gúnyból, értetlenségből válaszoljatok, hanem odafigyelve, háromszor átgondolva. És kerüljétek azokat az érzéketlen prófétákat, akik két szélsőségről beszélnek, és egy középen lévő hamis elefántcsonttoronyból akarják megmondani az igazságot. Mert valójában nekik is van politikai álláspontjuk, csak könnyebb mások nemlétező álláspontján keresztül saját igazságot fabrikálni..(Észrevették, hogy aki középről osztja az igét, mindig hamisan fogalmazza meg, mit mond a két szélsőség?)  És soha, de soha ne fogalmazzátok meg úgy az állításaitokat, hogy én nem értek egyet a liberálisokkal, nácikkal, katolikusokkal, konzervatívokkal, balosokkal, jobbosokkal, mert ők azt mondják, hogy. Neked is van saját álláspontod, és ahogy te se gondolod pontosan ugyanazt, mint amit a hozzád közelállók gondolnak, úgy a liberálisok, balosok, jobbosok, konzervatívok, katolikusok, nácik se gondolkodnak mind egyformán.

Ha viszont nem fogjuk tisztelni egymás álláspontját, nem értjük meg a másik félelmeit, dogmáknak hiszünk, ahelyett, hogy megtapasztalnánk, mit gondol a másik, akkor nem kell semmilyen kataklizma, mert előbb fogunk végezni magunkkal.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni arról hogyan tudnánk jobban együttélni, támogass minket!

A korábbi baloldali és liberális kormányokkal ellentétben egy új fajta baloldali koncepcióra van szükség, amely úgy tudja képviselni a Magyarországon balosnak mondott értékeket, hogy azt a létező társadalom viszonyaihoz igazítja, nem pedig egy elképzeltéhez - érvel Ravasz Ábel szlovákiai szociológus. Cikksorozatunk, a WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) azt az egyszerűnek tűnő kérdést teszi fel, hogy mi a baloldal ma Magyarországon, az Unióban, a világban. (Az eddig megjelent írásokat lásd itt.)

A 2010 óta eltelt időszak egyik sarkos kérdése a magyarországi baloldali gondolkozók számára az volt, hogy rendszerként érdemes-e gondolni az orbáni Magyarországra, és ha igen, akkor rendszer- vagy kormányellenes módon kell és érdemes fellépni. Ez a beszélgetés az utóbbi időben elhalkult, és ahogy a Fidesz elitjei fokozatosan, egyenként átszervezik a magyar állam, gazdaság és társadalom egyes alrendszereit, inkább az a kérdés merül fel, minek nevezzük ezt az új, posztorbáni államot, sőt országot.

Az én provokatív válaszom erre: Magyarországnak. Számos jele mutatkozik ugyanis annak, hogy a jövő ködébe vesző, de egyszer majd bizonyosan bekövetkező posztorbáni „kármentés” feladata nem a visszaszervezés, a „mindent vissza” elv érvényesítése lesz, hanem az önmegtalálás az új játékszabályok, elvárások és társadalomszervezési módok között. (Ilyen jellegű, a posztorbáni hibridek létjogosultságát kereső beszélgetések egyébként már most is zajlanak, például az alaptörvény kapcsán.)

Számomra fontos alaptézisnek tűnik annak megértése, hogy alapvető különbség van az egykori baloldali-liberális kormányzás és a második Orbán-korszak jellege között. Azt gondolom – és talán ezt idővel empirikusan is bizonyítani lehet – hogy miközben a baloldali-liberális kormányok szélesen értelmezett pro-európai, modernizációs víziója elképzelt egy társadalmat, és utána a valós társadalmat ehhez próbálta jól-rosszul közelíteni, az orbanizmus lényege pontosan a létező társadalom létező reflexeinek kihasználása, szelektív felerősítése, és ezek erejét kihasználva egy különutas, lokális, a nyugati trendeket elutasító társadalomépítési projekt megvalósítása.

Ez az eltérés erőfölényhez vezetett a politikai spektrum jobb oldalán, amely 2006 magasságában megtörte a baloldal addigi erejét, aláásta legitimitását, „leleplezte” modernizációs szándékait, sikeresen állította úgy be a bal-liberális kormányzást, mint egy életidegen, erőltetett megoldásokra törekvő erőt, és végre-valahára maga felé billentette azt a mérleget, amelynek túloldali serpenyőjét addig a poszt-Párt szervezeti ereje és az európai integrációs narratíva tudta egyensúlyban tartani a jobboldaléval. Mivel áttörésszerű változásról van szó, és mivel a baloldal erejét létrehozó források vagy szétzilálódtak, vagy pedig folyamatosan fogyatkozó pályára álltak, a bal-jobb verseny korábbi váltópártinak tűnő jellege 2006 után odalett, helyére pedig a jobboldal dominanciája került, az elvárásoknak megfelelni nem képes baloldali politika döglődése mellett.

Ennek megfelelően nagyon úgy tűnik, hogy valamiféle olyan új egyensúlyi helyzet felé halad a magyar társadalom, mint ami Lengyelországban látható – domináns, két erős néppártot is eltartani képes jobboldallal és marginalizálódó, újabb és újabb politikai projektekkel próbálkozó (és elbukó) baloldallal. Lengyelországban is csak egy összeomlás kellett a baloldalnak, amely 2001-ben még 40 százalék felett teljesített, 2005-ös hajmeresztő, 30 százalékpontos összeomlása és talajvesztése után viszont még ma is csak ott tart, hogy a legkülönbözőbb minierők összefogásától várja 2015-ben a méltóságteljes (értsd: még véletlenül sem kompetitív), jobb esetben kétszámjegyű eredményt. Lengyelországban pedig arról szokás beszélgetni manapság, hogy a politikai rendszer az ír modell felé halad, azaz hogy a két erős jobboldali néppárt tartósan dominálni tudja a közéletet.

Ha pedig ez a helyzet, akkor a haladó erőknek Magyarországon is markánsan más modellekben érdemes gondolkozniuk, mint eddig tették. A progresszív + balos + liberális nexus ugyanis korántsem olyan egyértelmű szövetség, mint ahogy az 1989 utáni magyar hagyományban tűnik. Sőt mi több, a politikai balos + szociálisan érzékeny páros sem adottság. Szlovákiában például magára valamit adó progresszív vagy liberális személy a kormányzóképes baloldalhoz (Smer, Fico) bottal sem nyúl. A progressziót, a szociális érzékenységet, sőt a liberális értékeket is a kereszténydemokrata alapokra épülő jobbközép hozza már vagy 1994 óta, beleértve tíz évnyi kormányzást. Lengyelországban a liberális értelmiség jó része szintén egy jobboldali párt, a Polgári Platform mellett „csapódott le”, részben jobb híján, részben pedig programatikus egyezések miatt.

Magyarországon jelenleg még nem tűnik elkerülhetetlennek, hogy a baloldal oda jusson, mint a fenti példákban, azaz hogy a jobboldal feleméssze kreatív potenciálját. De a folyamat már a következő választásokon, például a Fidesz a Jobbikkal Magyarország kormányzásáért vívott párharca okán elkezdődhet, a szélsőjobb elleni mozgalmak kicsavart folytatásaként. Így vagy úgy, a haladó erőknek a jobboldalba történő tartós integrációja elkerüléséhez komoly változásokra lesz szükség. A magyar baloldali-liberális kormányzás 1994-2010-es „aranykora”, amikor európai mintájú víziók alapján lehetett társadalmi alrendszereket újragondolni a társadalmi reflexekre való mélyebb reflektálás nélkül, elmúlt és nem jön vissza. A baloldali-liberális kormányzások legmélyén lévő, nevelési jellegű projekt akár működhetett is volna, sőt nyomokban működött is, azonban belefutott egy ellencsapásba, amelyet egy ügyes politikai látnok által újraszervezett jobboldal mért rá. A csapás felemésztette tartalékait, legitimitását. Ha pedig innentől fogva és ennek okán ez a fajta baloldal nem működik, akkor csak egy másfajtával lehet felvenni a versenyt az immár két jobbos néppárttal. Egy olyan fajtával, amely jobban integrálja a létező magyar társadalom jellegét és tendenciáit víziójába, és amely érdemleges rendszeren belüli alternatívát tud nyújtani két jobboldali ellenfeléhez képest. Amelyik úgy tudja képviselni a Magyarországon balosnak mondott értékeket, hogy azt a létező társadalom viszonyaihoz igazítja, nem pedig egy elképzeltéhez.

Véletlenül sem fogok úgy tenni, mintha egy ilyen baloldal körvonalait pontos kézzel fel tudnám vázolni, írásomat csak gondolatébresztőnek szánom, amelynek központi állítását, azaz hogy az orbáni rendszer egy új egyensúlyi állapotot jelent, amelyen belül a tegnap baloldalának nincs jövője, de az azt eddig leváltani próbáló mikroprojekteknek talán még annyi sincs, kellemetlen, de fontos közösen átgondolnunk.

Ravasz Ábel

A sorozat korábbi darabjait ide kattintva lehet elolvasni.

Szeptember 26-án Dósa Mariann, szeptember 29-én Gyenge Zsolt írását közöljük.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szerinted is fontos, hogy legyenek még olyan sorozatok, mint a WTF Baloldal, támogass minket!

Illetve szart sem érünk, merthogy magam is közétek tartozom. Semmit nem számít Orbán Viktornak és a Fidesznek, hogy kik vagyunk, mit gondolunk, ki aláz meg minket, miért, mennyi értelemmel. Igazából az sem számít, hogy vagyunk-e, hiszen aki képes a saját erőforrásaiból egy gyufaszálat is keresztbe tenni a menekültekért, az soha nem lehet Fidesz-szavazó. Vagyis politikai értelemben a Fidesz számára csak annyiban létezik, amennyiben potenciális ellenség. Tessék szépen felfogni végre.

Kép: hvg.hu

Olvasom a hüledezéseket a Facebookon a menekülteket segítők között, hogy „Ilyet nem mondhat Orbán! Hogy mi Soros bérencek vagyunk? Hogy mi politikai szervezet vagyunk? Hogy mi Gyurcsány bérencek vagyunk? Ennek elment az esze?” Dehogy ment el az esze. Megtapasztalta, hogy ebben a politikai közösségben ha kimondja a híveinek azt a szót, hogy Gyurcsány, Soros György meg liberális, akkor az elég. Ha menekülteknek segítesz, ha közérdekű adatot perelsz, ha nők elleni erőszak ellen küzdesz, ha a korrupció ellen küzdesz, ha a meleg egyenjogúságáért dolgozol stb., akkor szart se érsz. És azért nem, mert Gyurcsány-Bajnai-Soros-libsi, vagy amit akartok. Ennek felbüfögése bőven elégséges a politikai diskurzusban. Hát akkor felbüfögik. Minek többet küzdeni, ha most éppen ennyi is elég. Van még elég ellopnivaló, minden rendelkezésre álló energiát arra érdemes fordítani.

Leszünk mi még terroristák bűnsegédei, nyugi. A kormánypárti publicisták már el is kezdtek ezen dolgozni. Nem érdekes dolog, hogy volt egy konzultáció a „Bevándorlásról és a terrorizmusról”, és lett is egy bevándorló terroristánk pár hónap múlva? Igaz, ő nem robbantott fel semmit, a szervezet amelynek tagja nemhogy nem terrorista, hanem apolitikus és erőszakellenes, még csak egy ócska AK-47-es sem volt a kezében, hanem egy megafon, és szemtanúk elmondása szerint éppen a zavargó tömeget csitította, de ha terrorista kell, akkor nincs apelláta. A jogászok majd megoldják oszt jónapot. Találni mindenhez egy ügyészt.

Bödőcs Tibortól hallottam a „Politikai Jackass” fordulatot. Ez arra utal, hogy azt mondogatjuk, hogy „Ezt nem merik megcsinálni, ezt már tuti nem merik megcsinálni!”, de aztán azonnal kiderül, hogy dehogynem. Azt is megmerték tenni, hogy a röszkei balhénál saját rendőreik testi épségét kockáztatták (14-en meg is sérültek), mit érdekli őket a megsérült 300 menekült? Mit érdekelte őket a pályaudvaron fekvő gyerekek ezreinek sorsa? Hát komolyan, miért érdekelné őket ezek fényében, hogy a biztosan nem Fidesz-szavazókról mit mondanak? Hatalmi szempontból milyen jelentősége van az őket nem támogatók méltóságának, érzéseinek? Pont annyi, amennyi a 14 rendőr vagy a 300 menekült épségének vagy a szír menekültek életének. Nulla, zéró. A törökgábori értelemben vett sikeres politikai logika szempontjából ez így helyes. A politikai siker egyetlen mércéje a hatalom sikeres megszerzése és megtartása. Nincs erkölcsi mérce, nincs erkölcs. Az csak olyan liberális blabla.

Szóval csak annyit akarok mondani, hogy tessék végre megérteni, felfogni, feldolgozni és levonni a következményeit annak, hogy aki nincs velük, az ellenük. Azt jelenti, hogy nem számítasz. Hogy nem számítunk. Ennek minden messzemenő következményével együtt. És a következmények szükség esetén „mehetnek messzebb is”. Bármeddig. Higgyétek el, meg merik csinálni. Legyen az bármi.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültválságról, támogass minket!