Nincs elegendő szaktudásom ahhoz, hogy arról a válságról írjak, amely miatt szíriaiak, afgánok, irakiak, eritreaiak és mások Európába jönnek. Csupán azt tudom én is, amit az újságokban és pár szakkönyvben erről a témáról olvastam. Ellenben arról a válságról, amelybe Közép- és Kelet-Európa zuhant az utóbbi hónapokban, már igenis van mondanivalóm.

Amit a következőkben felvázolok, az nem lesz egyáltalán szórakoztató. A helyzet immár túlságosan súlyossá vált, minthogy gunyorosan vagy eredetien lehessen írni róla.

Itt most kegyetlen őszinteségre van szükség.

Utánanéztünk honnan szedte a Fidesz és sajtója az újabb összeesküvés-elméletet, és egészen hajmeresztő forrásokat találtunk. Hétfő reggel robbantotta a menetrendszerű Soros-bombát a kormánypropaganda fő szócsövévé avanzsált Magyar Idők: „Soros György a «fehér világ» jólétével csábít” címmel jelentették meg a cikket, amit azonnal átvett a szintén a Párt kötelékében működő Pesti Srácok és ripost.hu.

Sajátságos utat járt be a reggeli cikk fő állítása: a nap folyamán Orbán Viktornak volt bőr a képén azt állítani, hogy a kormány nagy összeggel támogatta a menekülteket segítő szervezeteket. A MigSzol Szeged és a Migration Aid rögtön közölte, hogy ők ugyan egy fillért állami pénzt sem láttak több hónapos, áldozatos munkájuk során, a Migration Aid pedig rá is kérdezett, hogy mégis milyen civil szervezetekre gondolt a miniszterelnök. Válaszában a Fidesz-frakció azt állította, hogy a Migration Aidet Soros támogatja.

A Magyar Idők cikke egy olyan Sky News-riporton alapul, amelyben Jonathan Samuels bemutat egy menekülteknek készült kézikönyvet, amely térképeket és segélyszervezetek elérhetőségeit tartalmazza. Ehhez költötte hozzá Fideszt korábban a Magyar Nemzetnél szolgáló Gabay Dorka azt az elméletet, miszerint a kézikönyvet kiadó w2Eu mögött Soros György állna.

Gabay a következő bizonyítékokat sorakoztatja fel Soros-Sátán szerepvállalását bizonyítandó:

1. A w2eu honlapján a magyarországi szervezetek között első helyen a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület szerepel - ez így van, bár nem világos, hogy miért lényeges a sorrend. Utolsó helyen egyébként a Magyarországi Református Egyház menekültmissziója szerepel. Vajon őket is Soros támogatja?

2. A Menedék tagjaival interjút közölt Soros Nyílt Társadalom Alapítványa (OSI) - én nem találtam ilyen interjút, a szerző pedig elfelejtette belinkelni. Nem zárható ki, hogy van ilyen, de pontosan mit is bizonyít ez?

3. Gabay elmondása szerint korábban többször megkereste a Menedéket, hogy kiderítse, kapnak-e támogatást az OSI-tól, de „határozottan kitérő” (sic!) választ kapott. Nos, elárulhatom a kolleginának, hogy a Menedék, mint minden közhasznú szervezet évente közzétesz egy közhasznúsági beszámolót, amelyben tételesen felsorolja támogatóit. A Menedék esetében ezek főként EU-s szervezetek, de az EMMI is támogatja őket (tavaly a 240 millió forintot meghaladó támogatáshoz nagylelkűen 315 ezer forinttal járult hozzá a minisztérium). Persze a civil szervezetek forrásainak ellenőrzése ezzel a bonyolult művelettel már Lázár Jánoséknak sem ment kommandósok bevetése nélkül.

Hat Földgyilkos aszteroida tart felénk? / Investment Watch Blog

4. Gabay szerint a kézikönyvvel „egy ismert angol blog is foglalkozik, ahol a Soros alapította Leftist nevű szervezetről úgy vélekednek: több mint két évtizede azért imádkoznak, hogy a harmadik világból érkezők megkapják azt, amire jogosultak, vagyis a «fehér világ» jólétét, amit elloptak tőlük.” A szerző ismét nem linkeli a forrást, de ez nem véletlen. Az idézett szöveg ugyanis az Investment Watch Blogról, származik, ahol többek között olyan épületes cikkeket találunk még, mint például az, amely szerint hat gyilkos aszteroida napokon belül elpusztíthatja a Földet. Egy másik cikk szerint az Economist januári számának címlapja megjósolta mindazt, ami eddig történt az évben, egy harmadik pedig novemberre jövendöl gazdasági összeomlást. Ez tehát az „ismert angol blog,” amely valójában amerikai, és amelynek hivatkozott cikkében a 'Leftists' egyébként nem egy szervezetet jelöl, hanem angol nyelven egyszerűen annyit tesz, hogy 'baloldaliak'.

Mi történt valójában szeptember 11.-én? / Alles Schall und Rauch

5. Gabay másik forrása az Alles Schall und Rauch című német blog, amelynek főoldalán főhelyen található a 9/11-es összeesküvés-elméleteket tartalmazó dosszié. A blog elérhetőségénél egyébként egy orosz e-mail cím van megadva, és a témák is hűen követik az orosz konteós propaganda legszebb hagyományait.

Alufóliasisakos futóbolondok, orosz propagandisták, újságírói dilettantizmus és/vagy dezinformáció: ezek az összetevői a tegnap a Magyar Idők és a Fidesz segítségével teljes médián végigfutó, és minden bizonnyal újrafelhasználhatónak tervezett összeesküvés-elméletnek.

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnéd, hogy leleplezzük a hazugságokat, támogass minket!

Orbán Viktor ma a parlamentben halkan megsúgta, hogy támogatta a kormány a civileket, akik segíttették a menekülteket. A két legnagyobb, menekülteknek segítő csoport (a Migration Aid és a Segítsünk együtt a menekülteknek) rögtön közleményben reagált, egy forintot se kaptak a kormánytól, és kérik, Orbán bizonyítsa állításait.

Orbán Viktor szombaton két képet, vasárnap egy videót posztolt a facebookon. Mindkettőn a galyatetői turistaközpontban van. Az egyiken a központ Facebook oldalát rakta ki lájtos termékelhelyezésként, a másikon a természetjárás fontosságáról beszélt.

A Magyar Természetjárók Szövetségének (MTSZ) elnöke Garancsi István. Ő a Videoton tulajdonosa is. A Magyar Természetjárók Szövetsége a Videoton mezének szponzora. Garancsi a MET nevű, furcsa és elég jövedelmező állami üzeleteket kötő milliárdos gázcég egyik tulajdonosa is. Végül pedig Garancsi a furcsa és elég jövedelmező milliárdos állami közbeszerzéseket nyerő Market Zrt. tulajdonosa.

Az MTSZ 2,7 milliárd forint uniós támogatást nyert el a kéktúra útvonal rendbetételére, a magyar állam döntése nyomán. Ez kilométerenként 350 ezer forint. A galyatetőti központ felújítására, amit most Orbán reklámoz, 470 millió forintot nyert el az MTSZ 10 millió forintos tőkével alapított friss cége.

Garancsi saját cége, a Market Zrt. építi az úszó vb épületeit. Annak az úszó vb-nek amelyet Orbán reklámozott, már-már arca is volt a sportolók előtt, és amelynek költségei hirtelen valamiért 27 milliárdról 40 milliárdra kúsztak fel.

Szeptemberben a Market Zrt. elnyerte az Úszó Szövetség székházának 150 milliós felújitási közbeszerzését 

Garancsi cége építi Gíró-Szász kormányszóvivő szállodáját is, aminek épületét egy luxemburgi offshore cég szerezte meg előbb, az V. kerületi önkormányzattól. Ez utóbbi 25%-kal leértékelte azt az eladása előtt – a kerületnek Rogán Antal volt akkor a polgármestere.

De szintén a Market Zrt. nyerte a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet új módszertani központjának kivitelezésére és a komáromi kikötő fejlesztésére kiírt pályázatokat 1,5 milliárd forint értékben.

És ezek csak az elmúlt egy hónap hírei egy baráti társaság sefteleéséből, akik speciel Magyarország kormányát alkotják. Simicska Lajos forog a sírjában.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a kormány korrupciójáról és az oligarchákról, támogass minket!

Az utóbbi évtized egyik fő tanulsága, hogy az elitek már nem tudják olyan könnyen rákényszeríteni akaratukat és véleményüket a társadalmi többségre. Ha ezt az elitellenes fordulatot nem építik be a baloldali pártok saját programjukba, vesztésre vannak ítélve – véli Boros Tamás politikai elemző, sorozatunk a WTF baloldal (Mi az a baloldal? Kell-e baloldal? Mi lesz a baloldal?) tizenötödik darabjában. Az eddig megjelent írásokat lásd itt.) 

“A megafonos srácot Jaszirnak hívják, egy helyre kerülök vele az őrizetbe vételek után. Hallottam, amint csillapítja a menekülteket, akik elvesztették az önkontrollt, és haragosan elkezdtek nyomulni a kerítés ellen. Azt kiabálta nekik, hogy álljatok le, a rendőröket pedig kérte. Emlékezniük kell erre, mindannyian látták. Mégis itt ül, terrorizmussal gyanúsítják” - írja a komáromi származású Tímea Beck a Dennik N szlovák oldalon a parameter.sk fordításában. Az újságírónőt a rendőrség Röszkén állította elő szeptember 17-én.

“13 órával később az előttem lévő asztalon ott az ujjlenyomatom, amit szuvenírként kaptam a rendőrtől, aki forgatta a szemeit, amikor levette. Ez volt az utolsó momentuma a rendőrségi procedúrának, mely során több éves börtönbüntetéssel fenyegető bűncselekmények gyanújával vettek őrizetbe újságírókat” - folytatódik a parameter.sk cikke.

Az újságírónő elmondja, hogy 2 újságíró társával tartották bent, egyikük megsérült a rendőrségi intézkedésben. A leírtak szerint minden újságíró előre ment, hiszen a tömeggel együtt ők is azt hitték, tájékoztatás híján, hogy a kapu megnyílása azt jelenti, a menekülteket beengedik Magyarországra, és ezt le kell fotózni, illetve videózni.

Több más beszámoló szerint is a “Thank you, Hungary! Thank you, Hungary!”-t skandáló emberek előre engedték a nőket, a gyerekeket és a családokat, akik elöl leültek a földre, várva, hogy beengedik őket. Ezután jött a rendőrroham, amiből épp ezért jött ki sok gyerek, család és nő sérültként, hiszen a fentiek miatt őket engedték előre.

Az újságíró azt is leírja, hogy brutális volt a rendőrök támadása, ami teljesen felkészületlenül érte az embereket, hiszen azt hitték, megnyílik a határ.

“A speciális egységek, a nagyfiúk szervezetlenül rohantak a menekültek tömege ellen. A rendőrök azonban valószínűleg tévedtek. Nem terroristák ellen harcoltak. Gyerekek ellen mentek, családokat szakítottak szét, nőket ríkattak meg. Megsértették őket” - írja

Nyolc nőt, családokat csuktak be. Egy nő, Marua négyéves gyermekét karolja át. Sokkolták őt az események, azt mondja, van még két lánya, akik viszont a férjével Szerbiában ragadtak. Nem tudja, mi van velük, elválasztotta őket a határ…” - írja a szlovák újságírónő.

Az elmúlt napokban mi is több cikkben foglakoztunk azzal, hogy a rendőrség akciója több, mint problematikus volt a röszkei határnál. A rendőrség egyik saját videója bizonyítja, hogy egy viszonylag passzív tömeget rohamoztak meg a TEK egységei, egy adott ponton Röszkénél, és akkor szenvedtek sérüléseket családok, gyerekek és nők. Az átlátszónak nyilatkozó rendőrségi szakértő szerint pedig teljesen elkerülhető lett volna a konfliktus eszkalálódása, ha a rendőrség szakszerűen jár el, és a hatóság rendelkezik olyan eszközökkel, amik megakadályozhatták volna, hogy a rendőröknek testükkel kelljen védeniük a határt.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a Röszkén történtekről támogass minket!

Nagyobb lélegzetű cikkben igyekszik a Szombat újságírója kifejteni, hogy a menekültválsággal kapcsolatos médiatartalmakat tévesen hasonlítják össze a Holokauszttal. Többek tiltakozását váltotta ki a Magyar Narancs ominózus címlapja is. Mondja ezt a Szombat szerzője úgy, hogy maga is összehasonlítással él a német kisebbségek kitelepítésével és mostani válsággal kapcsolatban. Mondván az egy „jobb” összehasonlítás. Schönberger Ádám írása.

a berlini holokauszt-emlékmű, fotó: wikimedia commons

A szerzőnek mintha a legjobban az fájna, hogy a magyar válaszokkal kapcsolatos negatív képzettársítások mellett, Németország esetében az általános vélemény az, hogy „ezek a németek nem azok a németek többé”. Míg  tehát a nyugati média nem átallja a magyarországi eseményeket egy vagy „a” fundamentális európai traumával összehasonlítani, a németeket egyenesen „felmenteni igyekeznek”.

Elnézést kérek, de nem értem. Miért is ne hasonlíthatná bárki a menekültekkel kapcsolatos embertelen bánásmódot azzal, amivel szeretné? Akár a hugenották lemészárlásával, az örmény holokauszttal, Sebrenicával vagy az afrikai népirtásokkal? Miért ne tennénk ezt meg Magyarország vagy Németország esetén?  Nem pont ezek a kapaszkodók azok, amelyek segíthetnének minket abban, hogy megértsük közös traumáink tanulságait? Nem lehetséges-e, hogy ezek a összehasonlítások jelenthetnek féket, hogy egy kormány se jusson el odáig, hogy „hatóságai ne akarják üldözni vagy megölni” embertársainkat. Nem jelentheti egy hitlerbajusz azt, hogy eddig és ne tovább, vagy nem jelentheti-e a szögesdrót mögött gyermekét kezében tartó szír asszony képe azt, hogy ez bizony az embertelenség maga? És ha ez valakinek az eszébe jut, miért ne írhatná le? Valaki levédette a történelmi eseményeket? Szabadalmat adtak ki rá, és csak egy kiválasztott grémium pozitív döntése esetén hasonlíthatjuk össze bármivel is?

Ráadásul a szerző később arról értekezik, hogy az „...Európa új, túlnyomórészt moszlim polgárai milyen utakon indultak el. Vajon a sokszínű, multikulturális Európa támaszai lesznek, akik az iszlám és a demokrácia szintézisén dolgoznak, esetleg a törekvő, ám apolitikus középosztályt gyarapítják  avagy inkább a nyugat- és pluralizmus-ellenes iszlám reszentiment vesz erőt rajtuk ...” Ami roppant visszássá és még félreérthetőbbé teszi az eddigi következtetéseket. A holokausztot tehát ne hasonlítsuk a túlnyomó részt muszlimokat érintő rossz bánásmódhoz,.... mert? Mert a muszlim menekültek leszármazottai majd esetleg a pluralizmus ellenségei lesznek? (Micsoda pluralizmus...)

El kellene felejteni, hogy a holokauszt traumája kisajátítható és levédethető, és semmihez sem hasonlítható. A holokauszt az európai kultúra része, szimbóluma az embertelenségnek, és mint ilyen, szabadon felhasználható. Mert ha csak múzeumba rakjuk, és mesterséges módon kivesszük a közbeszédből, egyre kevésbé fog bármilyen referenciát jelenteni a következő korszakoknak. Az áldozatok emléke nem követeli-e meg tőlünk, hogy mindaz a szörnyűség, ami velük megesett, ne ismétlődhessen meg?

Hatalmas szükségünk van arra, hogy megérthessük múltunkat és jelenünket, és talán ezzel is befolyásolni tudjuk az egyébként nem túl rózsásnak tűnő jövőt. Ehhez pedig igenis fontos, hogy referenciapontokat találjunk történelmünkben.

Nem véletlenül mondjuk el minden vészkorszakkal kapcsolatos megemlékezésen, hogy „soha többé!”

Schönberger Ádám

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültkérdésről, támogass minket!

Nemcsak a magyar, de a német és az egész nyugat-európai médiában is nagy figyelem kíséri a jelenlegi menekülthullámot,  és az ehhez köthető válsághelyzetet. Extrém gyorsasággal követik egymást a hírek, a szerkesztőségek pedig próbálnak reagálni - gyakran leegyszerűsítve a komplex helyzeteket, vagy túlsúlyozva az érzelmi töltetet világos információk helyett. Az Ostpol, egy német internetes magazin, amely Kelet-Európáról tudósítja a német nyelvű olvasókat, feltette azt a fontos kérdést, hogy a médiában dolgozók hogyan kezelik a tapasztalt újságíróknak is bonyolult, napról napra változó helyzetet Magyarországon és a Balkánon. A cikk érdekes bepillantást ad öt újságíró tapasztalataiba és döntéseibe a válság közepén, ezért adjuk közre magyar fordítását.

A riportereknek nagy kihívást jelent a menekültválságról való tájékoztatás a helyszínről. Öt újságíró, akik a Balkánról és Magyarországról tudósítanak, arról számolnak be, hogy milyen módon közelednek ők a témához.

“Nem elemzünk”: Cathrin Kahlweit közép-európai tudósító, elsősorban a müncheni Süddeutsche Zeitungnak - most főleg Magyarországról:

“Ellentmondásosnak, kifulladtnak és kicsit szervezetlennek érzem a mostani tudósítást a menekültválságról. Mind a média, mind a politika szalad az események nyomában. Újságíróként lassan az az érzésem, hogy a nehezen átlátható politikai kommunikáció az EU-n belül a tudósítást is befolyásolja. Beszámolunk. Nem elemzünk.

Megkésve, és nem is eléggé átfogóan próbálják most a szerkesztőségek pótolni azt a szervezést és azokat az elemzéseket, amelyeket az utóbbi hetekben idő és lehetőségek hiányában nem voltak meg. Próbáljuk pótolni, ami kimaradt.

Hosszútávú következmények érzelmek helyett

Számomra nem értelmes és nem is tartom ésszerűnek, hogy sok érzelmet vigyünk a jelenlegi tudósításba. Lehet, hogy azért, mert már majdnem 30 éve csinálom ezt a munkát. Utoljára Ukrajnában írtam a menekültekről és a háborúról, 1989-ről is beszámoltam, amikor az NDK-s menekültek a hirtelen megnyitott határon jöttek át Magyarországról. Kihívást inkább azok a vegyes érzések jelentenek, melyeket az események keltenek. És ezek néha túl sokat követelnek tőlem.

Magyarország nagyon érdekes ebből a szempontból: egyrészt ott van a helyi politika kemény irányzata, de ott van erre a többi európai kormány válasza is, amelyek nem mindig őszinték. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan európai politikus van, aki esetleg szóban elítéli, amit Orbán miniszterelnök csinál, de közben magában, cinikusan mondva, sok szerencsét kíván neki. Mert - ha sikerül bezárnia a Balkánon keresztül vezető utat - legalább biztosítana Európának egy lélegzetnyi szünetet.

Milyen kölcsönhatások léteznek Brüsszel és Budapest közt? Milyen következményei lesznek annak, hogy most politikai táborok képződnek Magyarország és Németország közt? Még sokáig foglalkoztatni fognak minket a krízis hosszútávú következményei. És ehhez több elemzés szükséges.”

“Megengedhetjük-e maguknak hogy érzelmileg befolyásolva legyünk, vagy sem?  - ez egy álvita”. Martin Kaul, a taz napilap szerkesztője élelmiszert vett azoknak az embereknek, akik a budapesti pályaudvaron kitartottak, és az első buszon ült, amely Ausztriába vezette a menekülteket:

“Nekem és sok kollégámnak nagy megpróbáltatás volt ez az időszak. Twitteren sokan írtak nekem, akik engem mint a helyettesüket láttak a helyszínen. Százszor megkértek, hogy ne hagyjam abba a tudósítást. Ebből persze bizonyos felelősség is kialakult: nem szabad, hogy az érzelmek vigyenek, hanem továbbra is mindig a pontosan ellenőrzött adatok kell előtérben lenniük.

Nagyon vékony volt a forrásanyag - mind a hírügynökségeknél, mind Twitteren. A főfeladatomnak azt tekintettem, hogy első kézből adjak tovább forrásokat.

A nyilvánosság mint védelem

De az is felelősségünk, hogy azt, ami érzelmileg megragad egy ilyen szituációban, továbbadjuk. Hogy megengedhetjük-e maguknak, hogy érzelmileg befolyásolva legyünk, vagy sem, az éppen ezért álvita. Egy újságíró, aki egy olyan helyzetben mint a budapesti, nem fogja föl a felelősségét, ami nagyjából így hangzik: egy szabad társadalomért írni az emberi és polgári jogok jegyében, az nem újságíró.

A nyilvánosság - újságírók, mediátorok és twittelők - volt a menekültek egyetlen védelme a helyszínen. A budapesti pályaudvaron nem volt sem államilag, sem civil szervezetek által szervezett segítség. Egy Facebook-csoport volt az egyetlen, amely segített: a Migration Aid 30-40 önkéntese. Minden újságíró, aki valamit tanulni szeretne Európáról, induljon el Magyarország felé.”

“A mi munkánk a tudósítás”: Stefan Ozsvath, az ARD (német állami rádió és TV) rádiós tudósítója, a menekültválság fókuszpontjaiba utazik Magyarországon, Szerbiában, Ausztriában és Macedóniában:

“Az ARD 64 rádióműsorainak tudósítok a menekülthelyzetről egész Délkelet-Európában. Amikor a helyszínen vagyok, nonstop adásban vagyok - élő riportokkal, beszámolókkal, hírpercekkel. Nem marad sok idő ilyenkor arra, hogy a saját riporteri szerepemről gondolkodjak.

Ehhez hozzájárul az az elsöprő gyorsaság, amellyel eltolódnak a menekültválság helyszínei. Két hete vasárnap még a szerb-magyar határon voltam, és benyomásokat gyűjtöttem az éppen felépített kerítésről. Hétfőn egész nap a hotelben ültem, cikkeket írtam és interjúkat adtam. Kedd reggel pedig siettem Budapest felé. Egy pályaudvari étteremben átmenetileg összeszereltem a felszerelésemet, és folytattam a beszámolókat és élő beszélgetéseket.

Határeset a tudósítók beavatkozása

Mégis vannak mindig olyan jelenetek, amelyek kizökkentenek a rutinból. Például amikor Gevgelijában, a makedón-görög határon egy kimerült fiatal szír nő jött felénk. Elvesztette a görög oldalon a gyermekét. A stábommal együtt megpróbáltunk neki segíteni, viszont rögtön rendreutasított minket egy makedón rendőr. Ezért egy UNHCR (az ENSZ menekültügyi főbiztosának hivatala) segítőnél kértünk segítséget. Ez volt a jó választás: később újra láttam a nőt a gyermekével.

A szerb-magyar határon láttam egy francia tudósítót, aki tippeket adott a menekülteknek, hogy miként juthatnak csempészekhez. Ez szerintem határeset volt.”

“A politika még az egyéni sorsoknál is csüggesztőbb”: A szabadúszó újságíró és fényképész Wassilis Aswestopoulos menekültekről tudósított Görögországban, és egy párat elkísért útjukon Ausztriába:

Évek óta fényképezek menekülteket, akik teljesen elgyengülten érkeznek a görög szigetekre. Gyakran láttam már olyan képeket, mint a halott fiúét a török strandon, amelyről most olyan hevesen vitáznak.

Ha valaki partra vetődik, gyakran mi újságírók és fényképészek vagyunk az első kapcsolata. Egy fiatal kétgyermekes szír nő Kos szigetén mondta nekem, hogy megöli magát, ha nem engedik a szárazföldre menő kompra. Ilyen esetekben az UNHCR embereihez fordulok, és megfenyegetem őket negatív reklámmal, ha nem segítenek rögtön. Egyébként sok kolléga tesz így.

Újra kezdődik minden elölről

De az egyéni sorsoknál a politikát találom még csüggesztőbbnek, mert szerintem csukva tarja a szemét. Minden megismétlődik, semmi sem változik. A táborokat, ahová most a magyar kormány internálja a menekülteket, már Görögországból ismerem. Az év elején kiszabadította a Tsipras-kormány az embereket ezekből a táborokból. Ez is hozzájárult a menekültárhoz, mely most a Balkánon megy keresztül.

Ismerem a határkerítések hatását is, már 2011-ben ott voltam a Török- és Görögország közti kerítésnél. Egy évig kinn tudja tartani egy ilyen szögesdrót a menekülteket. Aztán új utakat keresnek az embercsempészek Európába. És újra kezdődik minden elölről.”

“Bosszant a tudósítás Magyarországról”: Anna Frenyo, a Berlinben élő magyar újságíró, a német rádiónak tudósított a bicskei vasútállomásról, ahol a menekültek a múlt hét végén tiltakoztak az ellen, hogy befogadótáborba menjenek:

“Nagyon megható volt a helyzet Bicskén. A menekültek, akiket vonattal vittek oda, 24 óráig nem ettek vagy ittak. Nem akartak a táborba menni, hanem Németországba. A vonatra fogkrémmel írták rá, hogy “No Camp, No Hungary, Freedom”.

Elmélyedtem a helyzetben, és mindent felszívtam mint egy szivacs - én mint résztvevő-gondolkodó személy vagyok jelen a riportban, amit az SWR rádiónak készítettem. Ehhez az elbeszélési formához egy nagyon érzékeny szerkesztőség szükséges, amely pontosan érzékeli, hogy mit kellene elmesélni.

Segítőkész magyarok

Mindenki szubjektív. Ez azt is jelenti, hogy nyitottnak kell lenni arra, hogy egy témának többféle nézőpontja és perspektívája van. A német sajtóban szerintem hiányzik ez a kiegyensúlyozottság. A média nagyon korán Orbán Viktor személyére koncentrált, és őt okolták az eszkalációért. Pedig Magyarországon a káosz csak azután terjedt ki, hogy megjelent a félreérthető német jelentés, hogy minden szír menekültet szívesen látnak.

Keveset tudósítottak azokról a magyarokról is, akik a saját szegénységük ellenére segíteni szerettek volna. Budapesten egy idős emberrel beszéltem, aki az alacsony nyugdíjából tíz vonatjegyet vett, és elosztotta a menekülteknek.”

Az eredeti cikket összeállította: Sonja Volkmann-Schluck, Joanna Itzek, 2015. szept. 9.

 Langowski Judith

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több oknyomozó cikket olvasni a kormány menekültpolitikájáról, támogass minket!

Daróczi Gábor vagyok, 41 éves roma értelmiségi; a Romaversitas Alapítvány igazgatója, a CFCF Alapítvány kuratóriumának elnöke, oktatási szakértő, és jobban belegondolva fogalmam sincs arról, hogy mi pontosan a baloldal. Legjobb esetben is csak arról tudok írni, hogy én – romaként, oktatással foglalkozóként, apaként - mit szeretnék látni a magát baloldalnak képzelő oldalon.

Hétfőn a rendőrség és menekültek egy csoportja összecsapott a határnál. Több videó és beszámoló szerint a rendőrség hibázott, a TEK viperát használt az oszlatáshoz, méghozzá a történések azon a pontján, amikor a rendőrség rátámadt az általa összehúzott tömegre.

A police.hu-n a rendőrség saját maga közölt egy olyan videót, amin látszik, hogy egy visszonylag békés tömegre támadnak rá, a videó végén pedig követ nem dobáló, békés családok kerülnek át a rendőrség oldalára. A vs.hu információi szerint a rendőrség azért hátrált a határon, hogy magyar területre húzza a az elkövetőket, és fel tudjon lépni ellenük. Csakhogy a határon - többségében békésen várakozó - tömeg információ hiányában azt hitte, megnyilt a határ, és elindultak a rendőrsorfal felé. A rendőrség tehát a kődobálokra húzta a több ezres tömeget, majd  rohamot vezényelt. Ekkor sérült meg több külföldi újságíró is, és ekkor keletkeztek a világsajtót bejáró képek vérző fejű apákról, síró gyerekekről. De az RTL Klub híradója szerint a rendörők a szerb oldalon állomásozó mentőautóba több könnygáz gránátot is is belőttek . Több újságíró megsérült, többeket pedig indoklás nélkül előállítottak.

Az eset sok szempontból emlékeztet 2006-ra. A békés tömegre rátolt randalírozók, a vipera, amire semmi szükség nincsen, a mentőbe behulló könnygázgránát, a megvert újságírók, a gumilövedékezés mind-mind ismerős a magyar újságolvasó számára. (És a vétlen áldozatok állampolgársága mindegy, hiszen emberekről van szó).

2006 óta változatlan a magyar politika abszurditása, és politikusaink hiteltelensége, csak a szerepleosztás változott. Most Gyurcsányék tartanak sajtótájékóztatót (meg a PM adott ki közleményt, de az nem jön le sehol), és adnak ki közleményt a rendőrségi túlkapásokról, az LMP hallgat, a Fidesz és a Jobbik szerint pedig nincs itt látnivaló: történnek ilyen esetek egy ilyen nehéz szituációban. Tehát pontosan és tökéletesen azt mondják amit az MSZP és az SZDSZ vezetői mondtak 2006-ban.

Látjuk már előre, ahogy az országos rendőrfőkapitányt majd kitüntetik, előléptetik azt a TEK-est, aki sikeresen eltalálta viperájával a menekülteket. És szépen minden meg fog történni, ami a 2006-os túlkapások után. Esetleg még Orbán Viktor megjegyzi, hogy nem kéne a vérző fejű apáról képeket posztolni, mert csak mártírkodik.

Pedig politikai vizsgálatra, és rendőrségi belső vizsgálatra is szükség lenne, késöbb pedig a tőlkapások elkövetőivel szemben itéletre. A 2006-os összecsapásokat nem dolgozta fel a magyar társadalom és a politikai kultúránk sem épült sokat a tanulságok feldolgozásából, de a rendőrségre helyeződő nyomás jó irányba indotta el a rendőrséget, új gyakorlatokat tanultak meg, elemezték a hibáikat tanultak belőle, és egy tényleg jobb rendőrség jött létre.

Ezért lenne most szükség túllépni kicsit a menekültválság pártpolitikai kerítésein, és úgyanúgy, ahogy 2006-ban, kivizsgálni, mi történt. Ha vannak felelősök, azok ellen eljárni, és levonni a tanulságokat. Hiszen ahogy 2006-ban sem a rendörők tehettek erről, hanem pár idióta, most is valószínűleg hasonló a helyzet. A rendőrség tekintélyének helyreállítása pedig mindenkinek érdeke, oldalaktól függetlenül.

Egyelőre ott tartunk, hogy az RTL-nek nyilatkozó rendőrségi szovivőannyit tudott mondani arról, hogy szerb TV-eseket megvertek, hogy az ORFK nem tud ilyen esetről. Hát ha nem tud, akkor utána kéne nézni és kivizsgálni, nem?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Támogass havi 1000 forinttal:

További vállalásaink
és támogatási lehetőségek

A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több oknyomozó cikket olvasni a rendőrségi túlkapásokról, támogass minket!