Akinek az Origo, a TV2, a Class Fm, a közmédia, a Metropol (hogy csak a legnagyobbakat említsük) kicsinálása után nem lett volna világos, mi zajlik ma Magyarországon, és még a Népszabadság förtelmes kinyírása se tette világossá, annak az Indexen hétfő este megjelent cikk teszi majd nyilvánvalóvá.

Szeptember végén jelent meg a WEF (World Economic Forum) éves versenyképességi jelentése, a Versenyképességi riport (The Global Competitiveness Report). Magyarország helyezése, akár csak tavaly, tavalyelőtt és általában az Orbán-kormány alatt mindig, ismét romlott. Sikerült a 63. helyről a 69. helyre kapaszkodnunk. Ez önmagában szomorú. Viszont a Nemzetgazdasági Minisztérium reagált is erre a „hírre”, az pedig szégyenletes. Ugyanis kevés szégyenteljesebb dolog van annál, mint amikor az embert komplett idiótának nézik azok, akiket ő tart el.

2007 tavaszán – talán márciusban – még „politológus-hallgatói” aláírással közölte első, oda szánt publicisztikámat a Népszabadság Fórum rovata. Akkor már évek óta e rovatnál kezdtem olvasni a lapot, és a mai napig megmaradt ez a szokásom: már pénztárban állás közben megnézem, kik és mit írtak ma oda. S mert a Népszabadság Fórumába írni egyet jelent egy intézmény kiemelt rovatába írni, megtiszteltetéssel vártam a közlést. Az ember ugyanis tudta, hogy amit a Népszabadságban közöl, azt olvassák, az eljut oda, akiknek szánják, és ez még a blog- és digitális fordulat utáni, algoritmus-újságírás korában sincs másképp.

Újabb nemzetközi jelentés hívja fel a figyelmet a magyarországi romák aggasztó helyzetére, és marasztalja el a magyar kormány politikáit. Egy újabb jelentés, amelyre Budapestről ismét úgy válaszolnak, mintha minden a legnagyobb rendben volna, és a 600 ezres roma kisebbség tagjai kényelmesen élnének az országban. Sőt, a kormány válaszát olvasva az az érzésünk, olyan példaértékű intézkedéseket hajtottak végre, amelyeket más, intoleráns, xenofób, buta országoknak is azonnal át kellene venniük!

Bolye Ferenccel akkor találkoztam, amikor jelentkeztem a Kishantosi Népfőiskola által hirdetett dániai ösztöndíjra. Ács Sándornéval (Évával), és a szervezet másik hantosi képviselőjével, Koncz Ferenccel ők interjúztattak bennünket. Szokatlan volt a felvételi beszélgetés hangulata, többek között Feri közvetlensége miatt. Már volt két jelöltjük, és a fennmaradó egy helyre aspiráltunk négyen.

Már azért is hülyeség a felvetés, mert a magyar politikai sajtó nagyon régóta nem él meg piaci alapon, pár olyan portált és újságot kivéve, mint például az Index. A Népszabadságot, mint szerte a világban, azért tartotta fenn a mostani és az előző kiadó is, mert fontosnak tűnt számára egy prémium politikai lap birtoklása. Még veszteséget termelve is. Igen, pontosan tudjuk, miért tartanak így lapokat ezek a kiadók: hogy a politikai és gazdasági céljaik érdekében használják azokat.

Az interneten az olvasók egy része arról vitatkozik, hogy milyen lap volt a Népszabadság. Még azt is olvastam egy kommentben, hogy a „népszabadság” szó bolsevista, mesterkélt agyszülemény, holott persze 1848-ból származik, Petőfi is, Táncsics Mihály is használta.

Minden nap azt gondoljuk, hogy a nemzeti kultúrsokk már nem tartogathat számunkra újabb meglepetéseket. Aztán néhány óra múlva megkapjuk az újabb dózist, idegesen pörgetjük végig a híreket, nem hiszünk a szemünknek, hüledezünk, megosztunk kettőspont és nagy Ó kíséretében. Mintha külön cég lenne arra, miként van is, hogy minket naponta letaglózzon. Nálunk nem a tömegek lumpenizálódnak, hanem az elit, amit nem nevezhetünk sem arisztokráciának, sem burzsoáziának, mert pusztán műveletlen és műveletlenségükre kendőzetlenül büszke tahók szórják a pénzt két kézzel, és élnek vissza minden nap a rájuk bízott hatalommal.

Ha járna valami különdíj azoknak, akik mindent megtettek azért, hogy sikeres és eredményes legyen Orbánék kvótanépszavazása, akkor a köztévé és a TV2 máris jelentkezhetne joggal kiérdemelt nyereményéért. Még azok számára is sokkoló, mennyire elfogultan kezelte a Fidesz két bástyája a referendumról szóló híradásokat, akiknek nincsenek illúziói arról, hogyan is működik a kormánypropaganda. Vigyázat, nagyon durva számok jönnek!

Ma reggel a Népszabadság új tulajdonosa, aki valahol Habony Árpád ibizai partija és Mészáros Lőrinc 1,4 milliárdos luxusjachtja között lehet félúton, egyszerűen megszüntette a Népszabadságot. A költözés miatt összepakolt számítógépek ismeretlen helyen vannak, reggel futár ment a lap újságíróihoz, hogy fel vannak függesztve, más források szerint van, aki felmondólevelet kapott, az emailezést leállították, a nol.hu-t lelőtték. Magyarország egyik legrégebbi lapját kivégezte a hatalom.