A baloldal válsága, ami pár évvel ezelőtt még posztszocialista sajátosságnak tűnt, mára összeurópai jelenséggé vált. Ha el akarja kerülni a harmincas évek megismétlődését, és nem akar évtizedekre kiiratkozni Európa politikatörténetéből, akkor a baloldalnak alapvető változtatásokra van szüksége.
Kép: The Economist
Mindannyiunkkal megesik, hogy bahreini magánutunk alkalmával a helyi magyar konzul elkísér minket, hogy az ország minisztereivel beszélhessünk, nemde?
Ma reggel a Népszava írta meg, már péntek délután megköttetett az üzlet, a Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó cégcsoport megvette a Népszabadságot, 13 megyei lapot, a Nemzeti Sportot, a Világgazdaságot is tulajdonoló Mediaworks-öt. Ha ez igaz, most kell cselekednünk.
A vásárlás híre nem meglepő, ha hallottuk a pletykákat arról, mi a Fidesz médiaterve 2018-ig. Megvenni, pacifikálni, vagy ellehetetleníteni minden politikai sajtóterméket. A sor nem most kezdődött, számtalan médiacég alapítása (pl: Lokál, 888.hu, Riposzt, Karc.FM), és számos médiacég megvétele (pl: Origo, Tv2, köztévé, közmédia), vagy tönkretétele (Metropol) már 2014 óta tart. De hallottunk pletykákat is, amelyek igazságtartalmáról nehéz megbizonyosodni: a Klubrádiót részben tulajdonoló és a 168 órát kiadó, a Fidesszel jó kapcsolatot ápoló Köves Slomóék által tulajdonolt Brit Média helyzetéről, a Szabad Földet és a Vasárnapi Híreket kiadó Geomédia-csoport, a Népszava, vagy éppen az ATV közeléből is, gyanús alkukról, amikről mi, földi halandók, újságolvasók, tévénézők nem tudhatjuk, mi a valóságtartalmuk. Mint ahogy Spéder Zoltán tulajdonos elbukása után nincs hír egyelőre arról sem, ki lesz az Index új tulajdonosa. Persze még talpon maradt néhány sajtótermék, amik nem sorolhatóak be a Fideszhez: RTL Klub, HVG, 444, a Simicska-birodalom, 24.hu, Blikk, Bors, Átlátszó, stb., de a hírek szerint itt is alkuk történtek és várhatóak, vagy készül a Fidesz a megsemmisítésükre, esetleg az anyagi megfojtásra, ellehetetlenítésre (lásd Simicska-birodalom helyzete, 2018 után).
A Népszabadság és a többi Mediaworks-lap felvásárálása után majd, már nem csaphatjuk be magunkat, hogy itt csupán piaci folyamatok zajlanak, és nem a szabad média elleni felvásárlási akció zajlik, ez a történés a tudatosulás állomása kell, hogy legyen. Hogy észrevegyük, milyen médiaátrendeződés zajlik Magyarországon, és ennek mi lesz a vége.
De a Népszabadság ügye még nem zárult le, így nekünk, polgároknak van lehetőségünk a beleszólásra. Hogy mi lehet a Népszabadság sorsa, arról több forgatókönyv is elképzelhető. Lehet, hogy a lapot cakkumpakk bezárják, lehetséges, hogy 1 forintért átadják egy másik médiacégnek (itt a Köves Slomóhoz köthető, a Klubrádiót 20%-ban, és a 168 órát birtokló Brit Média-csoport neve merülhet fel), vagy a vezetőség kirúgásával, vagy más módszerrel kényszerítik felmondásra a dolgozókat.
A helyzet viszont az, hogy minél nagyobb a felzúdulás, minél nagyobb az ügy a Népszabadság körül, annál nagyobb az esélye, hogy a lap valamilyen formában megmeneküljön, de ha ez nem is lehetséges, legalább láthatóvá váljon minél több ember számára, mi a Fidesz médiapolitikája a szabad sajtóval szemben.
Mint ahogy a szerkesztőség egy tagja, érthető módon név nélkül, elmondta a Kettős Mércének: „a tulajdonosváltás nem jelent semmit, mert éppen azt írjuk, amit eddig. Ez az életünk, a munkánk ezt nem adjuk oda senkinek, semmiért, és ha ez valakinek nem tetszik, majd kirúg minket, de meg nem tud venni.”
Tehát remélhetőleg nem lesz egyszerű dolga Mészáros Lőrincéknek a Népszabadsággal, és rajtunk múlik, mennyire nem, hogy mennyire állunk oda az újságírók mögé, akik - ahogy a vs.hu, vagy az Origo esetében korábban - jó eséllyel az átvétel után a munkájuk és a becsületük, szakmaiságuk elvesztése között választhatnak.
De ez az ügy nem csak róluk szól, hanem minden újságíróról, aki ma olyan lapnál kénytelen dolgozni, ahol felülről kap utasításokat, legyen ez bal- (bár ilyen talán nincs is) vagy jobboldali lap, arról szól, hogy van-e bennünk annyi, hogy kiállunk a sajtószabadságért, a függetlenül, vagy legalábbis minimális nyomásgyakorlás mellett végezhető újságíró munkáért!
Rajtunk múlik, hogy mi az a média, amit fogyaszthatunk! Úgyhogy fel kell emelnünk a hangunkat, hátha lesz hatásunk az üzletre, nem csupán a Népszabadságért, hanem magunkért is!
Frissítés, a Medaiworks cáfolja az eladást itt.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
Alig néhány hete, hogy nyilvánosságra hoztunk egy „Adatszolgáltatás a migráns tanulókról” című levelet, amelyet a tankerületi igazgatók küldtek ki az iskoláknak. Utólag kiderült, hogy ez amolyan bevett (egyéves…) gyakorlat. Csakhogy most előástunk egy tavalyi, hasonló témájú levelet is. Érdemes megfigyelni, mekkorát fordult azóta a világ kereke.
Az elmúlt napokban a népszavazás közeledtével újra belekezdett az adóforintjainkból finanszírozott, régen közmédiának nevezett Fidesz-média az álhírek gyártásába. Az elmúlt pár napban kamu Los-Angeles-i lövöldözés, menekültellenesre torzított iraki robbantás, és még ki tudja, hány manipulált hír jelenhetett meg a közmédiában, hiszen a hazugságoknak csak kis részét szúrják ki. De mind közül a legdurvábbnak a Ternák Gábor infektológussal készült MTI-riport tűnik.
Két hete a Kettős Mérce, 10 napja az Átlátszó, most pedig az atv.hu írta meg: a Fidesz ráteheti a kezét a jelenleg második legnagyobb árbevételű magyar médiacégre: a Népszabadságot, 13 megyei lapot, a hozzájuk tartozó hírportálokat, a Nemzeti Sportot és a Világgazdaságot kiadó Mediaworksre. Hiába a három cikk, a nagy sajtótermékek és az ellenzéki közvélemény is szemet hunyt a magyar médiahelyzetet döntően befolyásoló fejlemény felett.
A magyar olimpiai aranyak túlnyomó többségét nők szerezték Rióban, holott a mindennapokban kevesebb nő sportol, mint férfi. És ha mozognak is, kisebb gyakorisággal, rövidebb ideig és kevésbé intenzíven. Mi bújik meg a számok mögött? Cserháti Éva írása.
Úgy tűnik, mintha Ferenc, a pásztor egyre inkább farkasok prédájává válna. Ahogy közeledünk a bevándorlással kapcsolatos népszavazás időpontjához, gomba módra szaporodnak el azok a megnyilatkozások, amelyek Ferenc pápát hol viszonylagos visszafogottsággal, hol pedig nemcsak egyházfői, de emberi méltóságában is megalázva támadják. Perintfalvi Rita, katolikus teológus értelmezi Ferenc Pápa forradalmi programját és az ellene irányuló szokatlan támadásokat.
A nemnövekedés mozgalom elméleti és társadalmi kísérletein keresztül demokratikus és békés átmenetet próbál keresni napjaink sokoldalú, antropológiainak is nevezhető válságából egy ténylegesen fenntartható, kellemesebb és élhetőbb társadalom felé. Ezt a gondolatvilágot tárgyalja részletesen “A Degrowth Project-Manifesto for an Unconditional Autonomy Allowance” című munkánk (Jólét gazdasági növekedés nélkül - A Nemnövekedés felé, Eszmélet Alapítvány (2016)), amelyben a Feltétel Nélküli Alapjuttatás bevezetése mellett érvelünk. Ez egyrészt erőforrások és közszolgáltatások használati jogán keresztül, másrészt helyi valutában folyósított pénzügyi hozzájárulásként nyilvánulna meg.
Egy magyar állami kitüntetés körüli vita kellett ahhoz, hogy felszínre kerüljön, mit nem ért sem hatalom, sem ellenzék (?) Magyarországon. Hogy ez a sajátos közép-európai válság tulajdonképpen félreértések és félremagyarázások sorozata.
Kép:24.hu
