1. Az elmúlt hat télen, 2010 ősze óta összesen 161 hajléktalan vesztette életét kihűlés miatt – közölte Rétvári Bence, az Emmi államtitkára.
2. A kihűlés, mint halálok az elmúlt 10 évben körülbelül 2500 ember életét követelte – derül ki a KSH adataiból.
Nincs itt egy kicsit túl nagy különbség?
De, van. Rétvárit Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő kérdezte arról, hogy vajon Magyarországon megyére lebontva hány ember hal meg télen a köztereken VAGY saját, fűtetlen otthonában, kihűlés miatt.
Rétvári nem sokat tökölt a kérdéssel, összegezve, területi vagy bármilyen egyéb bontás nélkül közölte, hogy 161 hajléktalan ember vesztette életét 2010 óta. Azokról, akik nem köztereken hűltek ki, szót sem ejtett. Miért? „Mert ezt lehetett lehívni a rendőrségi rendszerből.”
161 ember halt tehát meg az utcákon hat év alatt telente azért, mert nem volt tető a fejük felett, és kihűltek. Tragikus és borzalmas adat, hihetetlen, hogy ez ma Magyarországon még mindig megtörténhet: emberek fagynak meg az utcán. Tünete annak a siralmas állapotban lévő szociális védőhálónak, amely nem tudja védeni az otthonukat elvesztetteket, nem tud segíteni rajtuk.
De épp ennyire tragikus, és a számok alapján sokkal rejtettebb probléma (mármint Rétvári nem találta, amúgy nem nehéz kinyomozni), hogy van egy jelentős réteg, akiknek ugyan van otthonuk, de annyi pénzük már nincs, hogy fűteni is tudják azt. Gondoljanak bele: emberek halnak meg zárt ajtók mögött, telente, mert olyan hideg van a lakásukban. Rettenetes.
Az pedig, hogy a kormány még csak számba sem veszi ezeket az embereket, olyan szintű hanyagság, ami megkérdőjelezi: van-e bármilyen emberség azokban, akik a döntéshozó székekben ücsörögnek, jól fűtött irodáikban?
Hogy mennyire nincs, azt megint csak az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egy új előterjesztéséből olvashatjuk ki. Ennek értelmében a sérülékeny csoportokba tartozó emberek számára a szélsőséges időjárási viszonyok között „a települési önkormányzat szükség esetén az érintett személy hozzájárulásának hiányában is gondoskodik szálláshelyről.” Magyarán a megoldást abban látják, hogy ha jön a farkasordító hideg, akkor akár akaratuk ellenére is bekényszeríthetnek embereket szálláshelyekre, amelyeket az önkormányzat tart fent. A sérülékeny csoportokba az előterjesztés szerint a kiskorúak, várandós anyák, nyugdíjkorhatárt betöltött, krónikus beteg vagy önmaga ellátására nem képes személyek, valamint hajléktalan emberek tartoznak. A többieknek mindegy, milyen hideg van, maradhatnak ott, ahol vannak.
Persze, mondhatnánk, hogy hát legalább bekényszerítik őket, tetszik vagy sem, egy helyre, ahol nem fagynak halálra. De hát emberekről van szó, nem ládában nevelt balkonnövényekről, amiket ha jön a hideg, beteszünk a szobába, ha meg jön a meleg, akkor megint kipateroljuk az erkélyre!
Ráadásul nem világos az sem, hogy akkor ki és milyen módon intézkedhet erről a „gondoskodásról”. Rendőrök fogják becipelni a sérülékenyeket a szálláshelyre? Akár személyiségi jogaik megsértése árán is? És az sem teljesen tiszta, hogy mit jelent a „szükség esetén”. Ha nagyon hideg van? Ezt ki dönti el? Nagyon nem mindegy ugyanis: lehet, hogy a következő tél nem lesz extrém hideg, csakhogy a kihűlésbe akkor is belehal az ember, ha a testhőmérséklete tartósan csökken néhány fokot. Ez pedig nem csak a farkasordítóban lehetséges, hanem akkor is, ha valaki huzamosabb ideig egy fűtetlen lakásban tartózkodik.
A legtöbben azt hiszik, hogy a fagyhalál az utcára kényszerülő embereket érinti leginkább. Csakhogy tudjuk, ez nem így van: míg hosszú távon a közterületen élők kihűlésének száma nem nagyon változik, az otthonukban kihűlt emberek aránya folyamatosan nő. 2011-ben már a halálesetek több mint fele saját otthonukban érte az embereket.
Ők pedig egyre többen vannak: Magyarországon az Eurostat adatai szerint a lakosság 11,2 százaléka (több mint egy millió ember) él olyan háztartásban, amelyet anyagi okok miatt nem tud megfelelően kifűteni. Ráadásul a kihűlés nem csak anyagi okokra vezethető vissza: veszélyeztető tényező emellett a rossz egészségi állapot és a társas kapcsolatok hiánya, azaz a magány is.
Vagyis a kihűlés miatti halálozások kifejezetten komplex okokra vezethetők vissza. Ezt nem lehet azzal megoldani, hogy ha nagy a hideg, akkor behurcolunk kiválasztott („sérülékeny”) embereket a szállóhelyre, később meg szélnek eresztjük őket. Nem véd ez az elképzelés attól, hogy minden ember számára máshol van a tűréshatár, hiszen más-más egészségi állapotban vannak, más korúak, más körülmények között élnek. Hogyan lehet így dönteni arról, ki kap szálláshelyet és ki nem?
Ha a kormány valóban felelősségteljesen akarna tenni valamit az ellen, hogy telente emberek fagynak meg, akkor átfogóbb intézkedésekben kellene gondolkodnia.
Nem kérdés, hogy a jelenlegi szociális szolgálat megerősítése az első lépés. Az önkormányzatoknak és a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a hajléktalanszállók be tudják fogadni azokat, akik a hideg elől menekülnek. Ehhez viszont megfelelő támogatás lenne szükséges, hogy az önkormányzatok képesek legyenek kialakítani a megfelelő számú férőhelyet, méghozzá a megfelelő színvonalon. Ez jelenleg nem kivitelezhető, a hajléktalanszállók pedig most is zsúfoltak, és méltatlan körülmények közé kényszerítik az embereket. Vagyis első lépésként a szociális szférát kéne megtámogatni.
Mindenkinek laknia kell valahol, ezért a lakhatás ügye mindenkit érint!
A Város Mindenkié 2016. október 8-án szombaton 15 órától új névvel és megújult lendülettel szervezi meg a korábban Üres Lakások Menete néven ismert felvonulást, amiben minél több szervezet és állampolgár aktív és tömeges részvételére számítunk. Legyél te is részese az év legnagyobb lakásmenetének!
Csatlakozz Te is!
Ami pedig még ennél is fontosabb lenne: olyan, a kérdést megnyugtatóan rendezni képes megoldásokra lenne szükség, amelyek garantálnák, hogy a hajléktalan emberek számára se legyen lehetetlen bekerülni egy lakásba, és ne az legyen a fagyhalál alternatívája, hogy ideig-óráig bekeüljön valaki egy szállóba. Az államnak biztosítani kellene a megfelelő forrást arra, hogy szociális bérlakásokkal és más támogató programokkal (ahogy teszi azt például az Utcáról Lakásba Egyesület) segíthessék azokat, akik az utcán élnek. Mert nem, egyáltalán nem természetes az, hogy emberek élnek az utcán. Az viszont nem mondható el erről a kormányról, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos kérdésekben előremutató politikát folytat - számukra az otthontalanok rendészeti kérdéskörbe tartoznak, rendőrök által vegzálható társadalmi réteget képeznek, akiket jobb a mutatós közterekről a város szélére száműzni. Ha valamin, akkor ezen a mentalitáson kell sürgősen változtatni, nem üldözendő, kényszerítendő, elkerülendő problémaként kezelni a hajléktalanokat, hanem emberekként, akiken segíteni kell.
És ha már emberekről van szó: még mindig nincs megoldás arra sem, mi lesz azokkal, akik otthonaikban hűlnek ki azért, mert nem tudják azt fűteni. Rájuk épp annyira, ha nem jobban kell vigyázni, hisz bizonyos szempontból ők még azoknál is veszélyeztetettebb csoportnak számítanak, mint akik az utcákon élnek, mivel nehezebb rájuk találni, észrevenni, hogy bajban vannak. Velük viszont úgy tűnik, egyáltalán nem számol a kormány, a csukott ajtók mögé már nem akarnak belátni. Persze, még mindig egyszerűbb ezt a kérdést is a “hajléktalan-problémák” közé sorolni, hisz az kevésbé fájdalmas, mint belátni, hogy a lakásszegénység már a szomszédjainkat fenyegeti. Így viszont mindenki megnyugodhat, hogy a kihűlés csak az utcákon élőket sújtja (ami nagyon nem igaz), és végül is 161 ember hat év alatt (pláne hajléktalanból) még csak nem is hangzik olyan soknak...
Ám ha a kormány végre felhagyna ezzel a káros szómágiával, talán beismerhetnék: telente százezrek küzdenek napról napra az életükért, saját otthonaikban. Megfelelő pénzbeli ellátásokkal persze ezt a rászoruló réteget is lehetne segíteni. Első lépésként viszont el kéne ismerni: ők is léteznek, ők is emberek, nekik is szükségük van a segítségre. Mert senki sem érdemli meg, hogy a saját lakásában fagyjon halálra.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!
A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.
Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!
A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 265 állandó támogatónk van.
Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül,
támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!