Egy múlt heti kormányhatározat rendelte a volt rádió épületét a Nemzeti Múzeumhoz, és rendeli el a teljes terület újragondolását, felújítását. Az ötlet elsőre jónak tűnik, de persze a megvalósítás lesz a lényeges. És amit eddig tudunk, nem tűnik túl biztatónak. A Népszabadság készített interjút a múzeum frissen kinevezett igazgatójával, amiben a Nemzeti Múzeum parkjának átalakítása is felvetődött.
Képzeld el, hogy ülsz a metrón, és azt veszed észre, hogy a veled szemben ülő ember bámul, és mintha fényképeket készítene rólad a telefonjával. Ez a gondolat persze nem érint kellemesen, de nem teszel semmit, mert biztos, hogy nem ismered az illetőt, és különben is, a következő megállónál úgyis leszállsz, úgyhogy végülis tök mindegy.
Irodalom és gasztronómia – ja, tudom, Krúdy teljes életműve, a Jókai bableves, meg volt az a fazon, aki megfulladt a töltött káposztától…
Az EB után maximum ennyi maradt meg bennünk: focistáink fantasztikusak, szurkolóink pedig csodálatos hangulatot tudnak csinálni. Az eufória nem tartott sokáig. Az első bálvány akkor dőlt le, amikor a Fradi meg az MTK csúfosan teljesített a nemzetközi tornákon. A második pedig tegnap, amikor a DVTK szurkolói újabb mélypontot értek el.
Kicsit laposra sikeredett idén Orbán Viktor tusványosi fellépése – de hát mit csináljunk, ha olyan magasra rakta korábban a lécet? Igaz, maga a miniszterelnök is elismerte, hogy gondban volt, amikor azt kellett kitalálnia, miről szóljon a nagymonológ. Végül azért megtalálta az irányvonalat, nagy meglepetés pedig nem volt: Brüsszel, terrorizmus, migráció, brexit. Meg Trump. Donald Trump.
Nehéz lehet annak a kormánynak, amely azzal szembesül: saját értékeinek, ideológiájának kőbe véséséhez mintegy 70 évet kell semmissé tennie a történelemből. Márpedig a Fidesz ebbe a fába már jó ideje belevágta a fejszéjét, azóta pedig folyamatosan szembesülnünk kell azzal, hogyan próbálják meg feléleszteni a II. világháború előtti időszak vadromantikáját.
Bede Márton publikált a neo-középkorról egy fontos cikket a 444-en a városligeti kopaszok kapcsán, de a cikk nem teljes se magyar, se nemzetközi viszonylatban. Bár a nemzetközi cégek szempontjából jól írja le a helyzetet, de valójában az olyan illiberális demokráciában, vagy diktatúra 2.0-ban, mint Magyarország, Oroszország, Törökország, csupán a rendszer működésének alapját jelenti az állam felhasználása.
Döbbenten küldözgetik ma egész nap egymásnak az emberek a hírt: napjainkban egy diákmunkás lazán többet kereshet annál, aki minimálbéren tengődik. Az okok közt a legprózaibb a legigazabb: a munkaerőhiány tette oly értékes portékává a fiatalokat, hogy ilyen „magas”, akár 700 forintos órabérért dolgozzanak. De azért vannak más, ennél kevésbé látványos, mégis elgondolkodtató elemei is ennek a történetnek.
Németországban régen várt módosítást szavazott meg a parlament a nemi erőszakkal kapcsolatban, szigorúbb lett az erőszak eddig meglehetősen tág definíciója. Mostantól kezdve akkor is büntetendő, ha az áldozat „csak“ szóban védekezik, és hárítja az erőszaktevő szexuális gesztusait. A törvénymódosítás körüli vitában 2 bűnügy kapott fontos szerepet: a tavaly szilveszter éjjel elkövetett, több mint ezer nőt érintő támadások mellett, egy német modellel szemben elkövetett erőszak esete, amelyet a bíróság a közelmúltig nem talált büntethetőnek.
Miután a Ninatic és a Nintendo Kiterjesztett Valóságon alapuló játéka nemrég világuralomra jutott, most sorra jelennek meg az értekezések arról, hogy miként is kell értelmeznünk ezt a különös jelenséget. Baloldali gondolkodók egy csoportja erre egyértelmű választ ad: ellen kell neki állni. Szerintük a Pokémon GO a fejlett kapitalizmus ideológiai eszköze, amely még mélyebbre taszít minket az elidegenedés mocskában. Szerintem ezek a figurák finoman szólva tévúton járnak.
