A magyar politikában iszonyatosan izgalmas, és a szerkesztőség számára keményen leterhelő februáron vagyunk túl. Ebben a hónapban is több mint 500 ezer oldalletöltést ért el a Mérce, nem kamulátogatókat, hanem valódi, hús-vér embereket. A napi Facebook-elérést számítva is majd 10 millió emberhez jutottunk el, miközben több mint 2000 új kedvelő csatlakozott az oldalunkhoz. A december és a január után a februári hónapban is több mint egymillió forint támogatást kaptunk tőletek, a Mérce történetében először három hónapon át, így remélhetőleg nemsokára nektek köszönhetően egy új állandó szerzőt jelenthetünk be a Mércénél. Köszönjük, nélkületek, olvasók, támogatok nélkül nem létezne a Mérce!

Ha nem érdekel a beszámoló, tekerj a cikk végére és támogass minket!

Februárban talán a legkeményebb munka, de egyben a legörömtelibb is az olimpiai népszavazási kampány végigkövetése volt. A ti támogatásaitoknak köszönhetően írtunk cikket a kormányzat hazaárulózós retorikájáról, arról, mit kell tennünk ahhoz, és mit nem, hogy összegyűljenek az aláírások, és hogy mi várható, ha összegyűltek. Elkísértük kopogtatni a Momentum aktivistáit, három percről-percre közvetítéssel és rengeteg élő videóval kísértük végig a kampány sikerét, amelynek végén együtt örülhettünk annak, hogy összegyűlt egy népi kezdeményezésre a 266 ezer aláírás. Aztán persze a kampány tanulságainak összegzése után már Bayer Zsolttal és Orbán Viktorral foglalkozhattunk, akik nem az olimpiai pályázatot védve, hanem annak feladása után az ellenzéket támadva lendültek ellentámadásba.

A kampány végeztével pedig a támogatásaitoknak köszönhetően megnéztük a friss párt fórumát Szegeden, és hosszú elemzést írtunk a Momentum lehetséges esélyeiről.

Putyin és Orbán

Persze nem csak ez történt februárban. A támogatásaitoknak köszönhetően ott voltunk Putyin látogatásakor, amikor teljesen felesleges, hatalomfitogtató módon igazoltatták Juhász Pétert, és tudósítottunk az Együtt tüntetéséről is Orbán évértékelője mellett.

Az évértékelők kapcsán a két legfontosabbról, Botka Lászlóéról és Orbánéról is külön cikkben írtunk, sőt az Orbán által ellenségnek nevezett, az európai egyenlő bérekért és szociális ellátásokért felállítandó szociális pillért is bemutattuk nektek.

Gazdaság, egészségügy

De persze a nagy eseményeken kívül is dolgoztunk. Készítettünk interjút Botka Lászlóval, és beindítottuk gazdasági rovatunkat is, írtunk a vagyonadóról, az ÁFA-csökkentésről, arról, miért rossz a saját lakás eszménye, a minimálbéremelésről és a Telekom-Fidesz üzletről. És a támogatásaitoknak köszönhetően elindult Kritikai alapozó sorozatunk is, amelyben minden egyes részben egy-egy alapvető baloldali fogalmat próbálunk egyszerűen és közérthetően elmagyarázni. A harmadik top téma az egészségügy volt ebben a hónapban, több cikket szenteltünk az elképesztő hírnek, hogy azért kapott két kórház új osztály létrehozására pénzt, mert ott nem fognak abortuszokat vállalni, de volt cikkünk arról is, hol tart a magánegészségügy ma Magyarországon.

Mindemellett pedig ott voltunk a tatárszentgyörgyi cigánygyilkosságok évfordulóján, elsőként számoltunk be arról, hogy az oktatási jogok biztosa felszólította a kormányt, kezelje a szakérettségik helyzetét, és elemzést közöltünk a romániai tüntetésekről is.

Kemény hetek voltak, és azt gondoljuk, rászolgáltunk a támogatásotokra februárban.

Mit ígérünk márciusra?

Szeretnénk a választáshoz közeledve kicsit elmélyülni abban, mi is vár ránk. Készülünk egy cikkel Botka László Szegedjéről, tovább követjük a Momentum alakulását, és írni fogunk Gémesi György alakuló pártjáról is. Mindemellett pedig kaptok tőlünk egy hosszú elemzést arról, miért nem tét nélküli a jövő évi választás, és ha minden jól megy, a kisebb pártok helyzetéről és esélyeiről is többet megtudhattok. Bár még nem tudjuk, mi készül március 15-ére, mi biztosan ott leszünk, ahogy hírt adunk az aktuális történésekről is, kiemelve az oktatás, az egészségügy, a dolgozók és a szegénység helyzetét az országban. Reményeink szerint pedig márciusban el tud indulni az Európai Unióról szóló sorozatunk is.

2017-re változatlanok a vállalásaink.

Ha valóban sikerülne összegyűjteni a 18 millió forintot 2017-re, akkor egy több embert elérő, okosabb, pontosabb Mércével búcsúzhatnánk majd tőletek az év végén. Pontosabban ehhez kérjük a támogatásotokat:

• Szeretnénk, ha jelenleg önkéntesen dolgozó szerzőinknek és szerkesztőinknek fizethetnénk a munkájukat. A Mércében létrejött tartalmak ez után is nagyrészt önkéntes munkára épülnek majd, a fizetések pedig sajnos a médiában szokványos alatt maradnak, de így is jobb színvonalat, gyorsabb és megbízhatóbb Mércét fogunk nektek adni 2017-ben.
• Szeretnénk 2017-ben több videós tartalmat előállítani, több élő közvetítést, interjút készíteni, és így véleményünket nem csak írásban, hanem vizuálisan is elmondani. Azt gondoljuk, hogy így szélesebb közönséghez juttathatnánk el a szerintünk és szerintetek is fontos ügyeket, és olyanokat is elérnénk, akik eddig nem olvastak minket.
• Szeretnénk túljutni Budapesten, és közelebbről foglalkozni a vidéki nagyvárosok és falvak problémáival, küzdelmeivel is. Szeretnénk bemutatni az ország elhagyott területeinek ügyeit is, de ez nagyon sok pénzbe kerül.
• Szeretnénk, ha nem csak a felháborodásról írhatnánk, hanem bemutathatnánk a mozgalomépítés, az önszerveződés, a tiltakozás és a közös fellépés eszközeit. Konkrétabb lehetőségeket és konkrét segítséget adni azoknak, akiknek elegük van a szavakból, és cselekednének.
• Szeretnénk bemutatni azokat a civil csoportokat, társadalmi mozgalmakat, akik léteznek és cselekednek, szeretnénk, ha minél több szervezetet, csoportot, aktivistát ismerhetnétek meg a Mércén keresztül.
• És persze szeretnénk folytatni az eddigi munkánkat is, hogy segítsünk titeket eligazodni a napi politika útvesztőjében, hogy rámutassunk a politikusok átveréseire, a hatalom visszaéléseire, és bemutassuk azt a normális és igazságos Magyarországot, ahol élni szeretnénk.

Ehhez kérjük a támogatásotokat. Ahhoz, hogy a Mérce 2017-ben is folytathassa, amit elkezdett, és a ti kezetekben is egy jobb eszköz legyen, egy jobb ország építéséhez!

18 millió forintra, vagy 1000 rendszeres támogatóra van szükségünk. Legyél te az egyikük, hogy a Kettős Mérce fennmaradhasson 2017-ben!

Támogasd a Kettős Mércét havi fix összeggel egyszerűen, bankkártyával az adhat.hu-n keresztül:

rendszeres támogatás bankkártyával

Vagy támogass minket egyszeri tetszőleges összeggel:

támogatás bankkártyával

Támogathatsz minket PayPalon keresztül rendszeresen:

1000 Ft

2000 Ft

5000 Ft

10 000 Ft

Vagy kattints az alábbi gombra, és támogass minket egyszeri tetszőleges adománnyal PayPalon:

Vagy utalhatsz közvetlenül a netbankodból is az alábbi számlaszámra:

Számlatulajdonos: Kettős Mérce Egyesület
Bankszámlaszám: 16200216-17076018

Külföldről utaláshoz ezek az adatok fognak kelleni:
IBAN: HU68162002161707601800000000
BIC: HBWEHUHB

A netes utaláshoz megtalálod a bankod honlapjára mutató linket alább:

OTP
K&H
CIB Bank
Citibank
Budapest Bank
AXABank
MKB Bank
FHB Bank
UniCredit Bank
Erste Bank
Raiffeisen Bank
Magnet Bank

Köszönjük!

„Mindazonáltal állítható, hogy lanton játszik, miközben Róma lángokban áll. Két tény szolgálhat mentségére: nem tudja, hogy lantozik, és nem tudja, hogy Róma lángol.” (Leo Strauss)

Leo Strauss Liberalism Ancient and Modern (Antik és modern liberalizmus, 1968) című könyvében a kortárs politikatudomány állapotát Nero császárra tett maró utalásokkal érzékelteti, a császár ugyanis állítólag lantozott, amíg Róma lángokban állt. Ez az analógia pontosan ráillik a Brexitet és a Trump megválasztását követő korszak progresszív elitjére, akik „mintha mi sem történt volna” hozzáállásban folytatják a tevékenységüket, miközben a liberális demokrácia alapjai kérdőjeleződnek meg. Ehhez az elithez tartoznak azok a fősodorbeli politikusok, akik a „demokrácia védelme” szlogen mögé rejtőzve, a közhangulat felkorbácsolásával tartják fenn a status quót, azok az emberi jogi aktivisták, akik saját maguk morális feddhetetlenségét szajkózzák, azok a szakértők, akik technokrata megoldásokkal hozakodnak elő, mint például azzal a szakpolitikai eszközzel, mint gender mainstreaming, valamint azok a feminista tudósok is, akik egy merev értékrend és kategóriarendszerek mögé húzódva védelmezik magukat az új és ismeretlen betolakodásától, bejelentvén, hogy „el kell utasítani a kompromisszumokat és a megértést”.

Péntek délután, a születésnapján, eltemettük Csorba Jánost.

A közmunkáról mindenkinek van véleménye, de még a pártok sem mernek határozott alternatívát javasolni helyette. Az olyan politikai ötletek, hogy „a nem értékteremtő közmunka helyett majd a szociális szövetkezetek fogják megsegíteni”, nem túl erősek és hihetőek. De miért ilyen ez a rendszer, és mi mást kellene tenni ezzel szemben. Mindenekelőtt merjünk bátrak lenni a megoldások keresésében.

Ha ez azt jelenti, hogy én konzervatív vagyok, akkor kicsit konzervatív is vagyok - mondta Gyurcsány Ferenc a DK kongresszusán ma, miközben az antiegalitárius szélsőjobboldal legerősebb érveit sorolta az egyenlőségre törekvő politika ellen.

A baloldali irányzatok között nem könnyű kiigazodni, azok, mint a mező vadvirágai ezer színben tenyésznek, és az ember nem mindig tudja eldönteni, hogy ő voltaképpen zöldpárti vagy ökoszocialista, baloldali libertárius vagy anarchista, esetleg csak másnapos. Persze nem kell mindenre címkét ragasztani, és kétségtelenül jobb dolgunk is lehetne, mint hogy megpróbáljuk besorolni magunkat és egymást a különféle baloldali dobozokba.

Azt hinnénk, hogy a Fidesz-KDNP kormányzás és a szociális bérlakás építés soha nem találkozott össze egymással. Nos, általában igaz, hogy a konzervatív kormány a tehetősebbek magántulajdon szerzését szokta támogatni. A Kettős Mércén is nemrég mondtuk el ismét, hogy az Orbán-kormány nem az állami bérlakások, és a megfizethető lakhatás barátja. Mégis volt egy kivételes alkalom, amikor a kormány saját preferenciái ellenére szociális bérlakás programba kezdett. Az ócsai szociális lakóparkról van szó, amelyet a kormány a devizaadós mentési program részeként építtetett. Manapság, amikor a csapból is az Orbán-kormány család-barát lakáspolitikája ömlik, érdemes felidézni, hogy milyen volt az a kivételes alkalom, amikor az Orbán-kabinet nem a közép- és felső osztály lakásvásárlását támogatta, hanem rászorulókon próbált meg segíteni.

minden kísérlet, hogy az „igazságban éljünk”
szükségszerűen mint fenyegetés tűnik fel a rendszer
számára, és így mint par excellence politikum

Václav Havel

Az Oscar-díjas magyar rövidfilm, a Mindenki,  sokakból sokféle reakciót váltott ki. Van, aki szerint ragyogóan mutatja be a gyereklétet, az iskolai nevelés problémáit, mások szerint a film egy kidolgozatlan, giccses és végtelenül utópisztikus alkotás. Ez utóbbi kétségtelenül igaz: a Mindenki egy utópisztikus film. Sőt mi több, egy forradalmi utópia. 

„egyetlen este annyi mindenfélét hazudoztak, hogy az
asszonyoknak egész életükre volt min gondolkozni"

(Krúdy Gyula: Szegilongi)

Az ún. zombi-filmek példátlan kereskedelmi sikere alighanem sokat mond korunkról. Van valami ilyesmi a levegőben: napjainkban politikai élőhalottak töltik be a horizontot valamiféle bombatámadásra utaló díszletek között. Valójában a végjáték alighanem már egy ideje elkezdődött, de most vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a rendszer a saját maga által küldött hibaüzeneteit is tökéletesen semmibe veszi.

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Parlamentben pár napja beszámolót tartott a jegybank 2015-ös évi működéséről. A beszámolóban elhangzott egy furcsa történet arról, hogy 2015 tavaszán „valakik” bankpánik keltésével igyekeztek volna megbuktatni a kormányt, de az MNB vezetése a helyén volt, és hála nekik nem sikerült a galád cselvetés.