Nyugodtan osszuk két évszakra az évet. Van a tél, amikor a hideg miatt utcán és fűtetlen lakásaikban halnak meg, hűlnek ki az emberek a tartós hideg miatt. És van a nyár, amikor az egyre súlyosbodó lakhatási szegénység miatt emberek tízezrei rettegnek attól, hogy elveszítik otthonukat, utcára kerülnek. Március elsején beléptünk ebbe az időszakba: véget ért a kilakoltatási moratórium.

Bill Gates szerint igen. A föld leggazdagabb embere szerint nem lesz más választása a kormányoknak, mint a robotok megadóztatása. A fejlett gazdaságokban már egyáltalán nem science fiction a robotok megjelenése és terjedése. Bizonyos gazdasági területeken gyorsabban, máshol lassabban, de úgy tűnik feltartóztathatatlanul állnak „hadrendbe” a robotok és veszik át az ember helyét a „munkapadnál”. De mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a munkáját elveszik azok a bizonyos robotok? A kérdés megválaszolása sürgetőbb, mint gondolnánk.

A művi terhességmegszakítás szabályozásáról folytatott nyilvános viták soha nem csak arról szóltak, hogy a nő testében fejlődő embrió magzat vagy még meg nem született gyermek. A vita annak az időpontnak a meghatározásáról, mettől számítjuk az embert, az ókorig nyúlik vissza. De a művi terhességmegszakításhoz való jog csak akkor lett kérdés, amikor kétezer évi jogfosztottság után a nők jogi személyek lettek.

Ezekben a napokban, a lassan gigantikussá dagadó olimpiai hercehurca utáni légüres térben úgy tűnik, a Fidesznek és holdudvarának megint sikerült olyan nemzetet teremtenie, amely kirekesztésről, gyűlölködésről és elhatárolódásról szól.

Vajon melyikünk volt a bugyuta? Az állambiztonsági szervezet, amely nem vette észre a rendszere összeomlását, vagy pedig én meg az a sok millió honfitársam, akik azt hittük, hogy a rendszer valóban összeomlott?  - Kőszeg Ferenc a Népszabadságban

A Momentum előszedte az ügynökakták kérdését, jól is teszik! Tényleg felháborító, hogy Orbán Viktor azzal a Boross Péter volt miniszterelnökkel gyalogol be a kommunizmus áldozatainak emléknapjára, akit bár ‘56 után megbüntetett a rendszer, de ugyanakkor 1971-től a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója volt, ami belügyes kapcsolatok és pártbefolyás nélkül elképzelhetetlen lett volna. És hát láttuk az elmúlt években, hogy a Fidesz, ígéretei ellenére, rendre leszavazta az LMP és a Jobbik javaslatait az ügynökakták valamilyen megnyitására.

Botka László, Szeged polgármestere pár napja évértékelő és egyben kampányindító beszédet mondott a Szabad Sajtó Alapítvány rendezvényén. Erős beszéd volt, hangsúlyos baloldali programelemekkel, amelyben Botka nem csupán a hatalmon lévő Fideszt támadta, de elhatárolódott a Gyurcsány-korszaktól is.

Az új formáció nem véletlenül kezdte országjáró túráját a Dél-Alföld baloldali bástyájában. Egyrészt itt már volt valamiféle alapszervezetük, másrészt pedig a lefoglalt helyszín, a Grand Café kis moziterme az érdeklődők felére sem volt elég. Az alapvetően (egészen pontosan 58 százalékban) a magyar baloldalra szavazó szegediek mindig örülnek, ha valami újdonság jelenik meg az ellenzéki oldalon. Az eseményen azonban megismerkedhettünk a minden bizonnyal állandó elemmé váló fideszes tiltakozókkal és az őket kísérő baráti- és közmédiával is. A Momentum által kínált programot még most sem lehetett igazán összerakni, amit viszont eddig is sejthettünk, azt a gyűlés visszaigazolta: az új párt főleg a városi középosztályt és az egyetemi ifjúságot érdekelte Szegeden.

Mennyi önkéntes és mennyi idő kell ahhoz, hogy hagyománnyá váljon a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság áldozataira való megemlékezés? A 2011 óta minden év február 23-án tartott megemlékezések vajon tudnak-e társadalmi változást generálni? Setét Jenőt, az Ide tartozunk! csoport aktivistáját kérdeztük a budapesti rendezvényen – egykor ők kezdeményezték, hogy a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság évfordulója az egész roma közösség és az egész magyar társadalom számára fontos, megkerülhetetlen emléknap legyen.

Óriási várakozás, majdhogynem messiásvárás nehezedik most a Momentum Mozgalomra, sokan Orbán leváltásának kulcsát, a tiszta ellenzéki erőt látják a jövendőbeli pártban. Természetesen ez a várakozás korábban más szereplőknél is megvolt, és láthatjuk Bajnai Gordonhoz képest a csodavárás szintje már csökkent, de mégis sokkal gyorsabban és sokkal többet várnak egyesek a Momentumtól, mint amire képesek lehetnek. Nézzük is meg, mi vár a Momentumra, mi segítheti és mi akadályozhatja a legújabb magyar pártkezdeményt!

"A kommunizmus, akár csak a nemzetiszocializmus, a Nyugat szellemi termékeként látta meg a napvilágot. Nem Moszkvában, nem Kambodzsában és nem is Havannában találtak ki" – fejtegette Orbán Viktor a  Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján elmondott beszédében. A kiragadott mondat nem hülyeség, a gondolatmenet viszont, amelybe illeszkedett, a legkevésbé sem az áldozatok emlékének adózott.