A Brexit után egy évvel végül igazi hangot kaptak az EU-ban maradásra szavazók, valódi képviseletet a még Nagy-Britanniában maradó, de egyre fogyatkozó számú EU-s munkavállalók. Jeremy Corbyn döntése persze praktikus, de hosszú távon több rejlik mögötte, mint egyszerű számítás. A brit baloldal vezetője ugyanis szeretné a „norvég modellbe” átvezetni országát, és ha a kisebbségi Tory kormány a közeljövőben válságba kerül, erre történelmi lehetősége is nyílhat.

Mi van, ha végig Marxnak volt igaza, és a társadalmi-politikai viszonyok tényleg a termelési viszonyok által meghatározott felépítmények?

A felvételi ponthatárok kihirdetése után megindult a roham az albérleti piacon. A kereslet 15-20 százalékkal, míg a kínálat 17 százalékkal nőtt meg pár napon belül az Ingatlan.com elemzője szerint. A lakásbérleti árak emelkedése hosszabb ideje tartó folyamat, amelynek okai igen összetettek. Az állami bérlakás-építés, a kollégiumi férőhelyek komolyabb bővítésének hiánya, az önkormányzati bérlakás-gazdálkodás problémái, a rövidtávú szálláskiadás fellendülése (Airbnb) és a külföldiek ingatlanvásárlásai egyaránt fontos szerepet játszanak.

Vlagyimir Putyin Magyarországra érkezett, és ebből az alkalomból mind az Orbán-kormány támogatói, mind pedig ellenfelei bemutathatták, milyen aggasztó szellemi állapotban vannak.

Miközben a magyar közvélemény Szijjártó Péter és Hollandia csörtéjével volt elfoglalva, kevesebb figyelem jutott a múlt hét vége másik európai „diplomáciai krízisének”, amely a Várna-Varsó tengelyen jött létre Emmanuel Macron és a lengyel kormány között. A francia elnök három napos kelet-európai útja végén, a gall sajtót is meglepve, erőteljesen beszólt a lengyel vezetésnek, amely nem maradt el a gáláns válasszal. A nyárvégi minibotrány jól jöhetett Macron szezonindító kampányához, de arra is rávilágíthat, hogyan óhajtja kezelni keleti partnereit az Európai Unió megújítására készülő francia államfő.

Eredménytelenül zárultak az egyeztetések, így hétfőtől három napig munkalassító akciót tartanak az alapellátó fogorvosok. A demonstráció ideje alatt csak sürgősségi ellátást nyújtanak.

Pénteken indul a Közös Ország Mozgalom csatája az igazságos választási rendszerért és eljárásért. A Gulyás Márton által alapított mozgalom egy óriási épületet húz fel az Alkotmány utcában, az úgynevezett Agórát. Itt próbálja megvitatni nyilvános és átlátható körülmények között a pártokkal közös javaslatukat a választási rendszer megváltoztatására, hogy utána egy újabb küzdelemben kikényszerítsék, hogy a Fidesz elfogadja azt.

Az Orbán-rezsim értelmiségi hátterű ellenzékében mintha konszenzus lenne arról, hogy a jelenlegi kormány a Kádár-rendszert akarja visszaállítani. A Momentum 1948-1989 közti utcanévtáblákkal fogadja az Orbánnal találkozó Putyint, az MKKP az iskolaigazgatók elleni kormányzati bosszúhadjáratra reagál úgy, mintha az a „szocialista oktatás” visszatértét jelentené, prominens író nyilatkozik arról a hvg.hu-nak, hogy „Újra Kádár-kor van”. Bármennyire sokat halljuk mostanában, ez a párhuzam nem csak hamis, hanem az ellenzéknek politikailag is káros, mivel rosszul írja le a rendszer természetét, és egy szűk értelmiségi csoportot leszámítva nem találhat visszhangra. De miért is nem érdemes Orbánt Kádározni?

„Istenem, dehogy! 24 éves koromig még a szüleimnek se mondtam el, hogy leszbikus vagyok, az fel sem merült bennem, hogy a háziorvosommal megbeszéljem ezt” – mondja Andi. Azért ez valahol furcsa, nem? Hiszen az orvosunk elvileg az, akiben 100 százalékig meg kell, hogy bízzunk, mégis csak az egészségünk múlik rajta… Nos, úgy tűnik, vannak kérdések, amire sem a háziorvosok, sem pácienseik nincsenek – egyelőre – felkészülve.

„Respect the roots but we live for today // Fighting against the grain // Live by the code, the diehard remain the ethics, traditions kept // Live by the code // The freedom to live” (Terror: Live By The Code)

„a városért mindennap egy harc indul itt, hééé” (Pain: Mesél az élet)