A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!

Csúcsra jár a kormányzati cinizmus a határon

Csúcsra jár a kormányzati cinizmus a határon

Itt a tranzitzóna, nézzék meg jól, minden rendben, Magyarország betartja a törvényeket. Ezt akarta egy nagy csapat újságíró fejébe verni a Pintér Sándor belügyminiszter vezette delegáció a kibővített tompai tranzitot bemutató sajtóbejáráson. Arra vajon már nem gondoltak, hogy átnéz valaki Szerbiába, és kártyavárként dől össze ez a Patyomkin-falu?

img_3038_1.JPG
Pintér Sándor a tranzitzónában

Akit nem érdekel, hogy miben hazudik a magyar állam, és milyen cinikus praktikákkal bújik ki vállalt felelősségei alól, amivel MIGRÁNSOK (úgynevezett emberek) életét keseríti meg teljesen feleslegesen, semmit nem kockáztatva, az kattintson át még most máshova.

Börtönskanzen a határon

A hivatalos beléptetésre szolgáló tranzit nem más, mint kirakat: egy barátságtalan tábor fémkonténerekkel, rácsokkal, kilométernyi szögesdróttal és rengeteg egyenruhással, de a biztonság ugye fontos, és ezektől eltekintve mégiscsak emberiek a körülmények. Nem úgy, mint a határ túloldalán, a szabadkai téglagyártól a mocskos, komfort nélküli sátortáborokig.

Ettől még rossz a tranzitban, úgy is nyomasztó, börtön-szerű, hogy én bármikor elmehetek. Bár Pintér és a hivatalos szöveg szerint bárki elmehet, ugyebár Szerbia irányába, ezért tévedés fogvatartásról beszélni. Az Európai Tanács és emberi jogi szervezetek szerint ez nem így van, de pont a héten derült ki, hogy a kormánypártiak még a tudományos elitnél is dörzsöltebbek, úgyhogy ugorjunk.

img_2991_1.JPG

Egy újonnan átadott konténertáborról kár beszélni, majd néhány hét, hónap múlva lenne érdemes ránézni, de akkor már jó eséllyel nem engedik be a sajtót. Vagy érdekes lett volna a múltról beszélgetni a tranzitban lakókkal, csak őket átszállították a röszkei tranzitba a sajtóbejárás előtt, személyiségi jogokra hivatkozva. Nem a rosszindulatom mondatja velem, hogy ez bullshit, hanem az, hogy nem sikerült olyan emberrel beszélnem tegnap óta, aki számára ez hiteles lett volna.

A bejárás utáni másfél órás sajtótájékoztatón Pintér Sándor, Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgári Hivatal (BÁH) főigazgatója és Seres József, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal dél-alföldi regionális igazgatója válaszolt, elmondta, megmagyarázta. Mit? Mindent.

Kormányzati hazugság versus kemény valóság

De ne vesszünk el a részletekben, mert mindent elmond a kommunikáció és a valóság viszonyáról a következő, egy a határnál szolgáló rendőrrel folytatott párbeszéd:

- Hány menedékkérő jöhet naponta a tranzitba? 

- Ott bent nem mondták?

Aztán inkább csendben maradt, nehogy “rosszat” mondjon. A határ túloldalán pedig gyorsan kiderült, hogy nem csak abban maszatoltak Pintérék, hogy az “ügymenet gyorsasága határozza meg” a naponta beengedettek számát, hanem abban is, hogy Magyarországról nem küldik vissza Szerbiába azokat az illegális határátlépőket, akiket elfognak.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

A belügyminiszter határozottan állította, hogy bárkit elfognak, nem mutatnak neki ajtót Szerbiába, hanem a tranzitzónába kerül, és ha akarja, elindítják a menedékkérelmi eljárását. Ehhez képest Szerbiában az első szembejövő  szír srác azt mesélte, hogy két napja kapták el Budapesten és visszarakták este Szerbiába. Mutatott egy papírt is, ami mindenféle paragrafusokat sorolt fel magyarul, áprilisi dátummal, és arról szólt, hogy irány a tranzitzóna. És mégis a kerítés túloldalára kísérték. Erről akkor ennyit.

Vagyis még annyit, hogy akiket visszadobnak, azokat nem is regisztrálják, megsértve ezzel a schengeni kódexet. Meg se nézik, kit kaptak el, csak viszik vissza a szerbekhez. Lehet az az ember menekült, körözött bűnöző vagy terrorista gyanús személy. Mindegy, sose derül ki.

Ugyanekkora hazugság, hogy az ügymenet gyorsasága szerint engedik az embereket a tranzitba. Egy angolul beszélő iraki készségesen elmondta, hogy is megy ez, amit magyar civilek és más menedékkérők is megerősítettek.

img_3008_1.JPG

Tompai konténerek

Szerb oldalon listákra lehet feliratkozni, ami eljut a magyar oldalra, és mindenki kap egy sorszámot, ami alapján nagyjából kalkulálhatja, mikor jut be a tranzitba. Ezt magyar oldalról soha nem fogják elismerni, mert szembemegy az EU befogadási irányelveivel. Ugyanis a lista alapján tudhatják, kik folyamodnak menedékért és innentől ellátásra lennének jogosultak Magyarországon. Így marad az egész a szürkezónában.

Ha nem így van, akkor vajon miért nincs könyöklés a tranzitnál, hogy ki jusson be aznap, miközben ezrek várnak erre a szerb oldalon? Miért tudják mondani a menedékkérők, hogy mi a “számuk?”

És mire alapozva válaszolta nekünk azt Pintér Sándor, hogy az alapján engedik be a menedékkérőket, hogy mennyire sérülékeny csoporthoz tartoznak, ha azt is mondta, hogy Szerbiában nem gyűjtenek erről adatokat?

Szóval már bejutni a tranzitba is hetekbe telik és most arra ne térjünk ki, hogy ott mennyi esélye van valakinek bármilyen státuszt kapni. Nem sok, erről szól ez a cikk és a lenti, 2017-ről szóló statisztika is. Innentől aztán nagyon megható és emberi, hogy építettek játszóteret a tranzitba.

kerelmek.jpg

Forrás: Magyar Helsinki Bizottság

Lett egy 50 férőhelyes helyett 250 férőhelyes tranzitzónának nevezett hazugságunk a határon, ahová alig lehet bejutni a lassú ügymenet miatt, miközben a határzár másik oldalán, ki tudja milyen élethelyzetből jövő emberek várnak a senkiföldjén. Konténereket tudott a magyar állam szerezni, de plusz személyzetet, akik felgyorsítanák az ellenőrzést és az eljárást, már nem.  

Innentől kezdve mindegy milyen az a tranzitzóna, vagy milyen gondolatmenetet vezet elő Pintér Sándor arról, hogy mi a fogvatartás, vagy miért kellett szigorítani a jogi határzárat. Lehetőségünk lenne emberségesen és egyben kontrolláltan kezelni a helyzetet, de csak a porhintés megy és a propaganda. Gondoljunk bármit a bevándorlásról, ez szégyenteljes gyakorlat.

És akkor arról még szó sem esett, hogy terhes nőt is verhettek a határon, valamint rengeteg más bántalmazásról szóló beszámoló is kering. Pintér Sándor szerint egy esetben volt következmény is és megszabadultak egy bántalmazótól, nincs itt további látnivaló.

Ha nem politizálnak a CEU-tüntetés szervezői, akkor hiába nyernek, veszteni fognak

Ha nem politizálnak a CEU-tüntetés szervezői, akkor hiába nyernek, veszteni fognak

Óriási tüntetés szerveződik a CEU védelmében. Az eddigi két tüntetést szervező „Oktatási Szabadságot” csoport vasárnapra meghirdetett tüntetésére tegnap este 70 perc alatt 5000-en jelezték, hogy elmennek, mostanra pedig már 20 ezerre nőtt az érdeklődők és a részt vevők száma. Ez a sebesség és gyorsaság bőven a netadós tüntetések szintjét üti meg. Nem lenne meglepő, ha vasárnap délután 5 órakor több tízezren lennének az indulópontnál, a Clark Ádám téren.

ceu-elolanc-csoszo-gabriella.jpg

Sok roma el sem jut az uniós forrásból felújított főtéri szökőkutakig - Brüsszel+/-

Sok roma el sem jut az uniós forrásból felújított főtéri szökőkutakig - Brüsszel+/-

Bár az uniós csatlakozásnak köszönhetjük, hogy a magyar törvények immáron tiltják a faji megkülönböztetést, az azóta eltelt évtizedek politikai akarat híján nem hoztak érdemi változást a romák helyzetében. Ha az oktatási, egészségügyi, foglalkoztatási csődről, a szegénység növekedéséről beszélünk, az elszenvedők között a romák messze-messze túl vannak reprezentálva. A kötelező óvodáztatás és a roma szakkollégiumok kivételével, integráció helyett a fokozódó elkülönítést segítették elő a kormányzati politikák, írja Újlaky András az EU-ról szóló sorozatunk negyedik darabjában.

bpm04-szegregacio.jpg

Ön ellenséget csinált a generációmból - New Yorkba emigrált fiatal magyar levele Orbánnak

Ön ellenséget csinált a generációmból - New Yorkba emigrált fiatal magyar levele Orbánnak

Egy New Yorkba emigrált fiatal magyar, a CEU volt hallgatója nyílt levelet írt Orbán Viktornak az egyetem működésének ellehetetlenítése kapcsán. Török Lili levelét közöljük újra.

Előlánc a CEU-nál. Fotó: Csoszó Gabriella / FreeDocFotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc

Miniszterelnök Úr,

tegnap összetörte a szívem, úgyhogy most a figyelmét kérem. Nem hagyom magam többé fenyegetni, nem várhatja el többé, hogy válasszak: hűséges legyek az országhoz, vagy legyen belőlem áruló. Elhagytam az országot, de nem vagyok gyáva, áruló pedig egészen biztosan nem. Nem hagyom többé, hogy a szeretteimmel így bánjanak, és nem vagyok hajlandó többé bűntudatot érezni azért, hogy elmentem. Figyeljen, mert nem vagyok egyedül.

Ön ellenséget csinált a generációmból.

Magyarország mától nem jogállam. Ahogy ma Szél Bernadett mondta, maguk bezárattak egy magánintézményt, mint a kommunisták, mert féltek a szabad gondolkodástól, ami benne zajlott. Hazugságokat terjesztettek az egyetem legitimitásáról. Ezelőtt újságokat zártak be, mert félnek a szólásszabadságtól, és minden jel arra mutat, hogy ki akarják éheztetni a civil szervezeteket.

Hatalma most már megingathatatlannak tűnik, de nem az, és most sebesítette halálra azon intézményeket, melyekre egy nap önnek is szüksége lesz, amikor magát kell majd védenie. Szerencsésnek tarthatja magát, ha az emberi jogokért felszólalók, akiktől annyira fél, még mindig kapnak majd Soros Györgytől fizetést akkor, amikor a következő kormány hatalomra kerül. Biztos vagyok benne, hogy ön is tudja – az egyetemek élettartama jóval hosszabb, mint a kormányoké. Bárhol is lesz a világban, azoknak az embereknek a szellemi terméke, akiket a CEU oktat és foglalkoztat, akár évszázadokig is eltarthat. Az ön rezsimje, maga pedig pláne, maximum néhány évtizeden belül megszűnik létezni. Én is, de a CEU valószínűleg nem.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Például azért is vagyok egészen biztos abban, hogy az ön rezsimje véget ér, talán hamarosan, mert az én generációm, a rendszerváltás utáni generáció eddig nagyrészt távolmaradt a politikától, de hamarosan fontos szerepük lesz benne. Ez a csoport sokszor keserűen csalódott az 1989-es rendszerváltás ígéreteiben. A 2013-as diáktüntetések idején a diákok mobilizációjáról és motivációjáról írtam a szakdolgozatom, és több tucatnyi interjú és kutatás után döbbentem rá arra, hogy a diáktüntetőket akkor is, ahogy a szélsőjobboldali diákokat az évezred elején, a rendszerváltásbeli csalódás motiválta leginkább. Ebben úgy tűnt, egyetértenek: dühítően elégtelennek találták a rendszerváltás eredményeit.

Ennek ellenére akkoriban nem voltak igazán politikailag aktívak a fiatalok. Tipikusan inkább kihátráltak a magánéletükbe.

Aztán elkezdték rohamos mértékben elhagyni az országot. (Sok szerencsét a nyugdíjrendszer életben tartásához!) Talán felment az albérlet ára, vagy beleuntak a kevés lehetőségbe, vagy elegük lett abból, hogy nincs WC-papír a kórházban. Talán csak jobban beszéltek angolul, mint az előző generáció. Ma több, mint 500 000 magyar él külföldön, és nagy részük negyven év alatti.

Az emigráció első percétől vágyódtam Budapest után, és gyakran haragudtam magamra, amiért feladtam a küzdelmet. Arról fantáziáltam, hogy majd hazamegyünk, ha családot akarunk alapítani, még akkor is, ha őrületesen drága lesz egy albérlet, ha hálapénzbe kerül az adónkkal már kifizetett közegészségügyi ellátás, még a felháborító menekültellenes kampány ellenére is.

De ma ezt is elvette tőlem. Most már biztosan tudom, hogy nem fogok hazamenni.

Ez viszont azt is jelenti, hogy boldogan fizetem tovább az adómat New Yorkban, és ebből maguk semennyit nem fognak látni. (Nem olyan sok, de egy fillér sem lesz a maguké.) Talán mindkettőnknek jobban fáj, hogy a kiváló, közpénzből fizetett taníttatásom alatt szerzett készségeimből sem fogok semmit visszaadni: sem a matematikatudásom, sem az angoltudásom nem fogom az ország javára fordítani, sem a magyar ösztöndíjjal szerzett orosztudásom. (Bocs.) Biztos akadnának mások, ha nem véreztették volna ki a közoktatást és üldöznék el a CEU-t. Így kíváncsi vagyok, ki marad. És ha ez tömegesen történik, az baj, nem gondolja?

Helyette viszont mindent megteszek, hogy ez a fiatal magyar diaszpóra összefogjon maguk ellen, hogy pénzt küldjünk a jogvédő szervezeteknek, akiknek a legnagyobb szüksége van a támogatásunkra, hogy olyan cégeket támogassunk, akiket maguk utálnak, hogy támogassuk a kormány kihívóit, hogy magyar diákokat küldjünk a CEU-ra, bárhol is lesz a székhelye. Tudja mit, eddig nem gondoltam rá, de ha kell, elmegyek Soros Györgynek dolgozni, és így fogok magukra nyomást gyakorolni. Eddig kerestem a helyem az életben, de tessék, végre tudom, mi a célom. Biztosíthatom arról, hogy nem vagyok ebben sem egyedül.

Régebben azt gondoltam, hogy azzal, hogy elmegyek az országból, feladom a tiltakozáshoz való jogom. De más a helyzet, ha elegen vannak a külföldi magyarok (és ehhez ön ma nagyban hozzájárult), akik tudják, hogy számíthatnak egymásra, akik lendületesek és dühösek, és akik mögött a világ legjobb szövetségesei állnak. Ennek az ügynek ön a rossz oldalán áll.

Tudja, honnan tudom? A CEU-ra jártam.

Üdvözlettel,

Török Lili

A lex CEU több ponton sérti az alkotmányos alapjogokat, Áder nem írhatja alá!

A lex CEU több ponton sérti az alkotmányos alapjogokat, Áder nem írhatja alá!

A felsőoktatási törvény módosítása - egyszerűbb nevén a lex CEU - március 28. napján jelent meg a parlament honlapján, eredetileg április 5-én került volna megvitatásra, de ezt előrehozták április 3-ra, sürgősségre hivatkozva. Indokolásról nem tudunk, vélhetően nem volt, hiszen semmi nincs, ami indokolhatná, de ez nem zavarta a kormánypárti képviselőket, simán megszavazták.  A következő kérdés, hogy Áder kihirdeti-e a törvényt, avagy az Alkotmánybírósághoz fordul. Amint alább kifejtem, minden oka megvan rá, hogy az utóbbit tegye. A törvény ugyanis sérti a törvény előtti egyenlőség, valamint a visszaható hatály tilalmának elvét. dbzol20170402044-1280x640.jpg

Akinek ez sem sok, az megérdemli Orbánt!

Akinek ez sem sok, az megérdemli Orbánt!

Lényegében egy nap alatt elintézte a kormány, hogy bezárják a CEU-t, az egyik legjobb magyar egyetemet, az ország és a régió egyik büszkeségét. A fideszesek jogi- és bürokratikus hazudozással maszatolnak, a valódi ok mindegy is (ideológiai háború? tényleg Putyin szólt le?), bezárták és kész. Szartak mindenre magasról, ami a szabad világban érték, szartak arra a tizenezer emberre, aki a vasárnap délutánját arra szánta, hogy keresztülvonuljon Budapesten.

tiszte.jpg

Tisztelet a bátraknak. Forrás: 24.hu

Mikor lesz elég, ha ez sem sok? Mikor moccannak meg azok is, akik eddig elítélően, de viszonylagos kényelemmel (“engem nem bántanak, megvagyok”) nézték az Orbán-kormány ámokfutását?

Rossz, rosszabb, még rosszabb, nagyon rossz, most már annyira rossz, hogy mindegy: ezt az  utat járjuk be egyesével, ahelyett, hogy közösségként cselekednénk?

Ha valamikor állampolgári-, nemzeti- és hazafias kötelesség politizálni, akkor az most van!

Nincs mentség arra, hogy valaki a magánszférájába húzódva, mélázva, bambán nézze, amíg elfogy alóla a talaj. Megint átléptek egy vonalat: direkt támadást intéztek egy magánintézmény ellen, aljas politikai szándékból. Ha nehéz volt saját bőrön érezni a jogtiprást, a jogállam leépítését, a közpénzek ellopását és haveroknak továbbadását, akkor most segített a kormány, hogy mindenki érezze, milyen is az a maffiatempó, amit lassan hét éve nyomnak.

Felesleges diktatúrázni. De nem felesleges azt mondani, hogy itt elnyomás van: rafinált, alattomos, hátsó kapuzós, de elnyomás. Lehetsz lojális, konformista, privátszférába visszahúzódó, vagy szolid ellenálló, esetleg az egzisztenciádban is veszélyeztetett rendszerellenség: végső soron nyomorultul fogod érezni magad valamiért attól a mocsártól, ami itt kiépült, bűzlik és együtt ragadtunk bele. Bűzlik régóta, de ez a CEU-ügy annyira büdös, hogy érthetetlen, ha bárki kibírja a szagát.

Tényleg ezt a kilátástalanná, szürkévé, nyomorulttá tett országot akarjuk csendben túlélni? Vagy fogjuk magunkat és felállunk végre, hogy na ezt már nem csináljátok meg velünk, hanem eltakarodtok valahova nagyon messzire?

Nagyon szívesen tennék fel más kérdéseket, de a mai nap után nehéz lesz.

A Kossuth téren tüntettek a CEU-ért: percről percre a Kettős Mércén

A Kossuth téren tüntettek a CEU-ért: percről percre a Kettős Mércén

Eldőlt a CEU sorsa: gyorsított eljárásban fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, ami gyakorlatilag kizárólag azért íródott, hogy a kormány ellehetetlenítse a Közép-európai Egyetemet. Délután 5 órakor többezren tiltakoztak élőlánccal az egyetemet ellehetetlenítő törvény ellen, innen a demonstrálók a Kossuth térre vonultak. A Kettős Mérce a nap során percről percre követi az eseményeket.

koszoru.jpg

 

süti beállítások módosítása