Vettél valamit a Fekete Pénteken? Mit? És szükséged volt rá? Ha nem, vagy nem igazán, akkor mi lesz ezeknek a holmiknak a sorsa később? Esetleg továbbadod valakinek, akinek még jól jöhet? A téli ünnepek közeledtével úgy szabadulhatsz meg felesleges holmiktól, hogy közben másoknak segítesz… De nem biztos, hogy ilyen egyszerű a képlet: fontos szem előtt tartanunk, hogy nincs külön társadalmi, és környezeti felelősségvállalás, az életünket egyetlen világban éljük, amit elözönlenek a felesleges holmik, és erre az adományozás, vagy a használt holmik továbbadása nem mindig jelent üdvözítő megoldást. Felelős vagy azért, amit megvettél, és azért is, hogy hogyan szabadulsz meg tőle, remélhetőleg minél később... Összeszedtünk néhány fontos szempontot karácsonyi adományozáshoz.

Látszólag két dologról van szó, amikor környezetvédelemről és az adományozási kultúráról beszélünk, azonban ezek szorosan összefüggenek.

Magyarországon, ahogy a fejlett világ legnagyobb részén, egyszerre van jelen a kapitalista jóléti túlfogyasztás, és az, hogy emberek a méltóságukat, vagy akár az életüket veszélyeztető nélkülözésben élnek.

Karácsony közeledtével pedig egyszerre csábítanak a boltok sokszor felelőtlen impulzusvásárlásra, ugyanakkor ilyenkor télen az emberek nyitottabbak az adományozásra is. Sokszor, és szerencsére egyre többször adakoznak a magyarok is átgondoltan, célzottan, és igazán lelkiismeretesen, de sajnos máskor emberek a lelkiismeretük megnyugtatásával, vagy rosszabb esetben csak a lomtalanítás szándékával próbálnak a jótékony szervezeteken keresztül megszabadulni a felhalmozódó tárgyaiktól. Ezeknek a forrása persze nem csak a túlzó vásárlás lehet, sokszor hagyatékokat vagy költözködéskor az új lakásba nem megfelelő bútorokat ajánlanak fel jótékony célra.

Én szociális szakember vagyok, és szerencsére most is egy olyan szervezetnél dolgozom, ahol sok ember felelősen és komoly segítő szándékkal rengeteg hasznos holmit juttat el rászorulóknak rajtunk keresztül, ahogy szerencsére rengeteg más, kisebb-nagyobb szervezeten keresztül is. Évek óta egyre súlyosabb formákban találkozom azzal a nyomással, amit a körülöttünk egyre fokozódó nyomor és a párhuzamosan egyre inkább tomboló túlfogyasztás kombinációja jelent.

Az egyik oldalon rengeteg embernek jelent iszonyú fontos, sokszor pótolhatatlan segítséget, ha hozzájuthatnak olyan holmikhoz, bútorokhoz, berendezési- és használati tárgyakhoz, amiket máskülönben nem engedhetnének meg maguknak, legyenek azok akár a legszükségesebbek is. Az adományozói oldalon pedig kétféle viselkedést szül ez a helyzet: egyre több az igazi odafordulással, odafigyeléssel, sőt profin adott adomány, de sajnos a lomtalanítási kísérletek is előfordulnak még. Persze a profizmus nem elvárás, de egy és más azért igen.

A pozitív példát leírni viszonylag egyszerű feladat: Hiába szép és fontos dolog tovább használni a javítható holmikat, az elromlott holmik megjavítása erőforrásigényes befektetés. A rászorulók pedig azért rászorulók, mert a kishibás, javítható dolgokat még annyira sem tudják megjavítani és használni, mint te: ugyanis nincs rá erőforrásuk. Akinek nincs mosógépe 5 éve, mert nincs rá pénze, az nem fogja tudni megkockáztatni a kishibás gép javítását, ahogyan a segítő szervezetek jórésze sem, mert az erőforrásokhoz képest megengedhetetlenül sok pénzt, utánajárást, munkát és kockázatot jelent.

Ezek a jó szándékú tévedések. De a kikötötten csak egyben elvihető lakáskiürítések, a hajléktalan emberek számára gyűjtött adományba beadott törött fülű porcelánkutyák, a gyerekeknek szóló gyűjtésbe beadott felnőtt ruhák, és a további, adományozásnak burkolt lomtalanítási kísérletek már bizonyosan nem a társadalmi érzékenységről szólnak.

A tárgyak átvették az uralmat felettünk

Inkább arról, hogy tárgyaink átveszik az uralmat felettünk. Azok, akiknek nincs ma Magyarországon mosógépe, vagy egy vállalható konyhai edénye, függönye és más hasonló holmija, nem csak azért kirekesztettek, mert mondjuk nincs munkájuk, rosszul élnek. Hanem azért is, mert ezek a típusú anyagi hiányok a normalitás hiányát is jelentik számukra, és folytonosan érzékelhetően ott tartják az ő valóságukban annak az ordító tényét, hogy ők ezzel mások…

Én nem láttam még családot, akik ne szeretnének mondjuk háztartási gépet (vagy mondjuk áramot, amivel működtessék), egy váltás ágyneműhuzatot, és hasonló, a többség számára alapvető holmikat. Egész másféle erőfeszítés azonban elmenni egy boltba és akár a legolcsóbból is megvenni a legszükségesebbet, mint egy segítő szervezet várólistáján várni ugyanerre, használtan. De fontos belátni, hogy az utóbbi is éppen annyi ráfordított időt, energiát jelent, sőt, sokszor többet, és más járulékos költségeket is. A rászorulók számára nem maga a használt holmi jelenti a kényelmetlenséget vagy a megaláztatást.

Én magam szívesen veszek használtan szinte bármit, és igazán hiszek benne, hogy az újrahasznosítás egy etikus és hasznos döntés. A megaláztatást inkább a választás hiánya és a bizonytalanság jelenti, amit az adomány használhatóságának kiszámíthatatlansága csak fokoz. Ezért fontos, hogy adományozóként ne hagyjuk, hogy a minket elözönlő holmik arra kényszerítsenek minket, hogy lomtalanításnak használjuk a segítő szervezetek munkáját. És ennek az első, legfontosabb lépése, hogy olyasmit veszünk meg, amire szükségünk van. Ez a későbbi segítő szándékunkat is felszabadítja majd.

...És akkor megérkezik a várva-várt hűtő. Működik mondjuk egy napot. Vagy egy felet se, mert eleve úgy hozta be valaki, hogy 3 évet állt a garázsban, és be se dugta, hogy jó e még. Egyenesen az ügyfélhez visszük,  de ő csak pont addig örült neki, amíg bedugta, és kiderült, hogy nem működik. Miközben az adott szervezet szűk raktárába az eladományozott hűtő helyére bekerülő másik háztartási gépnek természetesen még azon a napon lesz gazdája. És mondhatnánk, hogy oké, eddig se volt neki hűtője, eztán se lesz, de talán lehetett volna, mert a listán ő volt a következő. Neki a nemműködő jutott most – hát vár tovább. Ja, és dobhatja ki a valakinek a nem működő hűtőjét, ami amúgy, amikor három éve lecserélték, még talán működött….

Bánjunk felelősen a világgal!

Ez a vásárlás oldalán hogy fest? Szerintem jól ismert tények, hogy milyenek például a kelet-ázsiai gyártósorok mellett a munkakörülmények, vagy, hogy milyen érvek mentén érdemes felelősen gyártott termékeket választani, jobb minőségben, vagy éppen átgondoltan lecserélni a tárgyainkat.

De itt van még egy szempont: ha felelősen vásárlunk, és felelősen bánunk a megvett tárgyainkkal akkor is, amikor lecseréljük őket, akkor a világgal bánunk felelősen, és - a környezetünk mellett - emberekkel bánunk felelősen...

Mert a segítő szervezetek embereknek segítenek, és ha van mód odafigyelni arra, hogy mit, kinek és hogy adunk, az ő megaláztatásaikat csökkentjük. Az emberi tényező része még, hogy a segítő szervezetek sokszor önkéntesekkel juttatják el az általunk felajánlott holmikat. Ők pedig szintén emberek, és nem, nem esik jól a szabadidejükben pl. nyáron síbakancsot, télen szakadt fürdőruhát találni a segélycsomagban.

Segíteni szuper dolog, és a használt holmikat újrahasznosítani is szuper, a kettőt összekapcsolni végképp. Senkit ne ingassanak meg a szempontjaim adakozókedvében, sőt, inkább megerősítésként írok, hiszen ahogy fent is mondtam, sajnos nagyon nagyon sok ember életének elengedhetetlenül fontos része, hogy adományokat kap. Épp ezért legyen itt végül pár támpont, ami segíthet abban, hogy még jobban segítsen az, aki eladományozná holmijait.

• Olyan dolgokat vásárolj, amire valóban szükséged van!
• A hideg idő nem egy földrengés, ami váratlanul sújt le, és Karácsony is minden évben van. Ha Karácsonyra adakoznál, akkor időben készülj rá, és a téli holmikat lehetőleg ősszel add le segítőknél, csak a karácsonyi ajándékokkal várj a télre.
• Ha viszont nem kimondottan téli holmit, vagy karácsonyi ajándékot adnál, gondold meg, nem jobb-emáskor megtenni, például januárban, amikor még az ételből is hiány van, nemhogy más felajánlásokból. A rászoruló embereknek a legtöbb holmi az év bármely szakában jól jön, élelemre vagy a számukra, és az időjárásnak megfelelő, hordható ruhára pedig nekik is mindig szükségük van... bár a ruhaadományozás egy komoly, külön történet lehetne, szóval most maradjunk a többi holminál.
• Ha valamit továbbadsz, lecserélsz vagy olyasmit örököltél, amire nincsen szükséged, jó, ha nem túl sokáig rakosgatod, hanem időben továbbadod, mert akkor még sokkal sokkal több eséllyel fogja valakinek az életét megkönnyíteni ahelyett, hogy - a leggyakrabban - tönkremenne, vagy végül költözködéskor a szemétben kötne ki.

• A segítő szervezetek többsége a legkönnyebben és leghatékonyabban a pénzadományokat tudja felhasználni, de a tárgyadományok is fontos szerepet játszanak a legtöbb segítő szervezet életében. Ha nem pénzt adsz, akkor tiszteld meg a használati tárgyaiddal megkeresett szervezetet azzal, hogy nem kötöd ki, hogy a használt gáztűzhely mellé egy doboz könyvet is el kell vinni, hiszen nem biztos, hogy ezek a kérések teljesíthetőek.
• A használt holmik továbbadása sokszor kölcsönös segítséget jelent a felajánlónak, és a megajándékozottnak. Ezzel semmi baj nincs, sőt! Ezzel szemben, ha valamit kidobsz, az általában pénzt, vagy munkát jelent neked, vagy valakinek, ráadásul feleslegesen terheled a környezetet, és magadat is vele. De gondold meg, hogy vajon annyi munkával, vagy pénzzel, amennyit a kidobásra rá kéne szánnod, meg tudod-e oldani, hogy a nem használt holmid új életet kezdjen másoknál.
• A segítő szervezeteknek nagyon sok munka az adományok begyűjtése. Ha teheted, vidd el valakinek te magad, amit odaadnál.

• +1: Ne hagyd, hogy a felesleges tárgyak beszűkítsék a gondolkodásod. Ha segíteni szeretnél, akkor gondold meg, hogyan tudod ezt megtenni. A fenti átgondolni valók mellett nagyon jó, sőt csodás dolog, ha odaadod valakinek a már nem kellő tárgyaidat, de képzeld el, milyen lenne, ha esetleg eljönnél önkénteskedni? Akár csak egy napra is, és akár abban is lehet segíteni, hogy a télen befolyó adományokat egy-egy szervezetnél szortírozd, vagy éppen eljuttasd azokhoz, akiknek azok kellenek. Egész biztos, hogy, ha korábban nem csináltál még ilyet, más szemmel néznél a világra utána, és ha esetleg mérges lettél a cikk elolvasása után, akkor az is elmúlna.

Kovács Vera

Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!

Támogass minket bankkártyával:

Ha PayPalen vagy banki utalással támogatnál minket, klikk ide!

A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.

Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!

A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.

Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!

Az oktatási rendszer köré falat húztak fel: megmászhatatlan, áthatolhatatlan, áttörhetetlen falat.

Idén először szerveztük meg a Szabad Október Fesztivált, hogy a 20. századi magyar történelem két, talán leginkább inspiráló eseménysorozatának emlékét ápoljuk, és közösségi élményt nyújtsunk azok számára, akik szívesen gondolkoznak velünk a baloldal örökségéről és jövőjéről. Az 1956-os és az Őszirózsás forradalomnak is erős baloldali gyökerei voltak, ez azonban már szinte teljesen kikopott az emlékezetünkből, illetve az uralkodó jobboldali kurzus kisajátította ezek értelmezését. Ennek pedig súlyos következményei vannak: az eltorzított, meghamisított emlékezet könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.

Magyarországon a népesedéspolitikai kérdésekkel kapcsolatban is fontos szerepet tölt be a nők társadalmi szerepeiről szóló vita. Ezek a főként női princípiumról vagy női autonómiáról szóló viták gyakran kultúrharcra szűkítik a jelenséget, és ezzel számos szempontból figyelmen kívül hagyják az emberek valós élethelyzetét. Ahelyett, hogy egyének gyerekvállalási döntéseire és egy kívánt népességnövekedésre szűkítenénk a fókuszt, és ezt szakpolitikai intézkedéscsomagokkal próbálnánk elősegíteni, érdemesebb volna a jóléti állam lehetőségeiről vitáznunk a globális gazdasági környezet által alakított mozgástérben.  

A határkerítés és a jogi határzár, amelynek lényege, hogy visszatartsa az esetleges háború elől menekülőket, nem csak “Magyarország megvédésére” volt kitalálva. Az is a feladata volt, hogy a kormányzati menekültek elleni uszító propagandának táptalajt teremtsen, konfliktusokat állítson elő, majd azt az ítéletet, amely Ahmed H-t sújtotta: 10 év fegyház és örökös kitiltitás az országból.

Az elmúlt hetek és hónapok betegbiztonsággal kapcsolatos hírei közül is kiemelkedett az egyik budapesti kórházban talált több napos holttest megdöbbentő esete. Az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos, egyébként is romokban lévő bizalmat még jobban aláássa egy ilyen botrány, de legfőképp az, ha nem érkezik rá azonnali, megnyugtató reakció az illetékes hatóságok részéről. Fontos látni, hogy egy-egy intézmény kárhoztatásán túl ezúttal is rendszerszerű problémákkal állunk szemben, ezért a javító szándéknak is rendszerszintű megoldásokban kellene gondolkodnia.

Beszélgessünk, jó? Most mondjuk elmesélem, hogy mik motoszkáltak a fejemben az elmúlt 5-6 évben. Migrációról lesz szó, a klímaváltozás összefüggésében. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá, találhatsz benne aktuálpolitikai relevanciát is, de nem ez itt most a lényeg. Kezdem pár – számomra legalábbis – evidens alapozó kijelentéssel. Ugorjunk bele.

A büdös, mucsai prolik, akik tanulatlanok, a nyugdíjasok, akiket meg lehet pénzért venni, a vidékiek, akik nem informálódnak az internetről, na, miattuk van a patás Orbán, tartja a budapesti értelmiségi közhiedelem. Akkor ideje ezzel a közhiedelemmel leszámolni, a tények kedvéért.

Semmi meglepő nincs abban, hogy Bochkor Gábor és férfi kollégája egy rádiós műsorban közösen megalázzák a műsorvezetői kollektíva női tagját. Ez a brand, ez Bochkor egyik fontos védjegye, őt ezzel együtt adják el, ezzel együtt veszik meg.

Sziasztok, lányok! Biztos ti is hallottatok már róla, hogyan kampányol időről időre Orbán Viktortól Kósa Lajosig a teljes magyar kormány a teljes foglalkoztatottságról mint hamarosan elérhető célról. De valójában mind tudjuk, hogy óriási hiányokkal küzd a magyar munkaerő-piac. Természetesen vannak területi különbségek, és ágazatonként is nagy a szórás. De a lényeg azért jól látható: egyes szakmákba lasszóval is nehéz embert fogni. Most rajtatok a sor!