Minden nap azt gondoljuk, hogy a nemzeti kultúrsokk már nem tartogathat számunkra újabb meglepetéseket. Aztán néhány óra múlva megkapjuk az újabb dózist, idegesen pörgetjük végig a híreket, nem hiszünk a szemünknek, hüledezünk, megosztunk kettőspont és nagy Ó kíséretében. Mintha külön cég lenne arra, miként van is, hogy minket naponta letaglózzon. Nálunk nem a tömegek lumpenizálódnak, hanem az elit, amit nem nevezhetünk sem arisztokráciának, sem burzsoáziának, mert pusztán műveletlen és műveletlenségükre kendőzetlenül büszke tahók szórják a pénzt két kézzel, és élnek vissza minden nap a rájuk bízott hatalommal.