A Szolnoki Törvényszék bűnösnek talált és próbára bocsátott egy nőt, miután Mezőtúr önkormányzata feljelentette őt egy Facebook-komment miatt.
A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!
A képzett beteg - minden betegnek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz!
A betegség kiszolgáltatottá tesz - a beteg kiszolgáltatott. Kiszolgáltatott, mert a betegség sokszor félelmet és beszűkült tudatállapotot szül. Kiszolgáltatott, mert nem érti az orvosi nyelvet, mert egy áttekinthetetlen szervezeti monstrummal találja magát szemben, amikor betéved az egészségügybe. Kiszolgáltatott, mert nem tudja, mi fog történni vele, mert információ-hiányban szenved. Még hosszan sorolhatnám, de talán a legfontosabb már elhangzott. A beteg informáltsága kulcsfontosságú az ellátás során, több szempontból is: nemcsak a beteg közérzetét, az ellátás hatékonyságát javítja, hanem költségcsökkentő tényező is lehet.
Nemet kell mondani az ukrán oktatási törvényre, amely elvenné a magyar nyelvű oktatást Kárpátalján!
Szerdán az ukrán parlament második háza is elfogadta azt a törvénytervezetet, amelynek alapján elveszik a kisebbségi nyelvű oktatás, így a magyarul oktatás lehetőségét is a közép- és felsőoktatásban Kárpátalján. Ugyancsak tegnap tartottak tüntetést Erdélyben a marosvásárhelyi magyar nyelvű Római Katolikus Teológiai Gimnázium megmaradásáért, melynek jogi státuszának megszüntetéséről augusztusban született bírósági döntés.
Szél Bernadett miniszterelnök-jelöltségével akár egy új LMP is jöhet!
Volt szerencsém két hete a Közélet Iskolája beszélgetésén ülni Szél Bernadettel, az LMP friss miniszterelnök-jelöltjével. Azon a beszélgetésen is egyértelműen lejött, hogy az LMP társelnöke hisz magában és a pártjában, és ezt a hitet át is tudja adni a hallgatóinak. Szél Bernadett képes egyszerű és érthető beszédre. Az látszik, hogy fél évvel a választások előtt az LMP szövegeiben egy jó értelemben vett populista fordulat várható.
Orbánék 2012-es azeri látogatása után indult meg az azeri megvesztegetési alap pénze Magyarországra, majd elengedtük az azeri baltás gyilkost
2012 augusztusában egy ország bolydult fel, amikor a magyar külügy addigi véleményét hirtelen megváltoztatva kiadtuk az azeri baltás gyilkost Azerbajdzsánnak. Kedden kezdtek el megjelenni az európai médiában az OCCRP nemzetközi újságírói szervezet által felkutatott szálai az azeri kormány által működtetett Azeri Pénzmosodának, amely luxuscikkek mellett újságírók és , politikusok megvásárlását is szolgálta. Az Átlátszó talált egy gyanús utalást a pénzmozgások között: 7 millió dollár érkezett nem sokkal a gyilkos kiadatása után az azeri lefizetési pénzekből egy magyar bankszámlára. Azt pedig nem tudjuk, mi lett utána a pénz sorsa.
2012 augusztus 31-én repült haza Magyarországról Azerbajdzsánba Ramil Szafarov, az azeri baltás gyilkosként elhíresült férfi. Szafarov azért ült börtönben Magyarországon, mert baltával lefejezte a szomszéd szobában lakó örmény társát, aki Szafarovhoz hasonlóan, a NATO Partnerség a Békéért programja keretében tanult Magyarországon. Az indíték a két nép közötti háborús konfliktus volt. Miután a magyar kormány kiadta a gyilkost Azerbajdzsánnak, egyetlen feltétele az volt, hogy Szafarovnak hazájában is le kell töltenie börtönbüntetését. Ez nem történt meg. A férfit nemzeti hősként ünnepelték, akit az azeri elnök köszöntött a repülőtéren.
Az eset Örményországban, Magyarországon de a nemzetközi diplomáciai körökben is nagy felháborodást váltott ki. Szijjártó Péternek például szabadkoznia kellett, hogy nem az üzleti érdekek miatt engedtünk szabadon egy gyilkost.
Kedden nyilvánosságra került az is, hogy az azeri diktatúra politikai vezetése egy brit céghálón keresztül tartott fenn egy 2,9 milliárd dollár összértékű titkos pénzügyi alapot. Ezen keresztül fizettek ki befolyásos európai politikai szereplőket, újságírókat, hogy képviseljék a diktatúra érdekeit, de ezen a számlán mostak pénzt, illetve vásároltak luxuscikkeket is.
Az Átlátszó kedd esti cikkéből pedig az is kiderül, hogy Magyarországra is érkezett pénz, méghozzá 2012 júliusától kezdve, több tételben összesen 7 millió dollár, az azeri elnök egyik fontos emberéhez, a miniszterelnökhelyettes Jakub Ejjubovhoz köthető off-shore céghálón keresztül. Minő véletlen: 2012 júliusában, alig egy hónnapal az azeri baltás gyilkos kiadatása előtt, Orbán Viktor és Szijjártó Péter is járt Azerbajdzsánban, és kivel találkoztak? Többek között Jakub Ejjubovval.
Természetesen ez még nem bizonyít semmit (és erre fokozottan hívnánk fel itt és most a figyelmet), de ez egy olyan szintű egybeesés, amit egy működő igazságszolgáltatással rendelkező országban ki kéne vizsgálni, több okból is.
- Egy ilyen összegű tranzakció és a külügy hirtelen pálfordulásának egybeesése felvet kérdéseket.
- Már maga a tény, hogy azerbajdzsáni kormányzati körök ilyen mértékű pénzmozgásokat (ez bőven több pénz, mint amennyit Soros György költ például civil szervezetek támogatására) szerveztek Magyarországon egy titkos politikai befolyásolásra is használt pénzalapból, óriási nemzetbiztonsági kockázat.
- Ilyen óriási politikai botrány lehetőségét rejtő gyanú esetén érdemes lenne megnyugtatni a közvéleményt, és elvarrni a szálakat, hogy a kormányzati befolyásolás gyanúját kizárhassuk.
- Ilyen óriási botrány lehetőségét felvető gyanúnál, ki kell vizsgálni, hogy lehet-e annak bármi alapja.
- Már az is elég veszélyes, hogy egy ilyen mértékű pénzmozgás a magyar szolgálatoknak nem keltette fel az érdeklődését. Érdemes lenne azt is vizsgálni, találkoztak-e ezekkel a tranzakciókkal a magyar nemzetbiztonságra vigyázó szervek
Persze tudjuk, nem élünk normális országban. De ez az ügy akkor sem szabadna, hogy lezáratlanul maradjon, mert az tálcán kínálja a lehetőséget bármilyen külső kormányzati befolyásoláshoz. Hiszen azt üzeni: nem lesz feltétlenül ennek következménye.
Ha pedig igaz lenne az a gyanú, amit az egymást metsző, de nem bizonyító tények sugallnak, az a modernkori magyar demokrácia egyik legundoritóbb ügye lenne. Az azt jelentené, hogy kormányzati tisztségviselőket fizettek le azért, hogy eladják az ország becsületét, és szabadon engedjenek egy gyilkost. Nagyon nem kéne ezt tisztázatlanul hagyni!
Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.
A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!
Támogass minket egyszerűen bankkártyával:
Támogatom!
Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.
Mert minden gyereknek jár a gyerekkor – Tiszavasváriban focipálya épült
Eufemisztikus ugyan épülésnek nevezni a Tiszavasvári peremén kinőtt focipálya létrejöttét, amit nem milliárdok és nem is kormányzati akarat emelt ki a földből. Valami azonban tagadhatatlanul épülni kezdett, ami bőven túlmutat önmagán.
A fotókat Papp Fanni készítette
Tiszavasváriról jellemzően két név jut az emberek eszébe: Orosz Mihály Zoltáné és Zagyva György Gyuláé. Előbbi tavaly kora tavasszal állt neki „rendet tenni” a jobbikos polgármester, Fülöp Erik hívására a több mint 12 ezer lakosú városban. Utóbbi pedig a helyi közmunka-programot igazgatja, amolyan húzd meg-ereszd meg módszerrel.
Köteteket lehetne megtölteni a Tiszavasváriban kialakult, korántsem egyszerű helyzet elemzésével (mondjuk azzal, hogyan került itt polgármesteri székbe a Jobbik, és miért hívták be végül OMZ-t rendet tenni…). De az egyszerűség kedvéért képzeljünk el egy helyet, ahol az érpataki modell meglehetősen megfélemlítő légköre mellett Zagyva a közmunka ura – ott, ahol az útszélek rendbetételén kívül legfeljebb a csirkefeldolgozóban lehet munkát találni (vagy szerencsés esetben Nyíregyházáig utazni érte), és a kevés szabad helyért elkeseredett harc folyik folyamatosan. A munkanélküliség, a szegénység a falu mindkét cigánytelepén óriási (e két végen él a város lakosságának közel harmada), szegregált emellett az egyik általános iskola is, a telepiek jóformán be se jutnak a városközpontba.
És ami még komoly probléma Tiszavasváriban: ugyan több kísérlet is volt már arra (több-kevesebb sikerrel), hogy különböző civil szervezetek valamiféle javulást hozzanak a város telepeinek életébe – ám ezek a kezdeményezések szinte kivétel nélkül elhaltak. A tiszavasváriak pedig maradtak ott, ahol voltak. Semmivel sem jobb helyzetben, mint korábban.
Ebbe a fojtó légkörbe érkezett nagyjából egy évvel ezelőtt Gulyás Márton, hogy kisfilmet forgasson a Slejmmel a közmunkáról. Aztán valahogy itt ragadtak. A Közös Ország Alapítvány azóta többször vett részt helyi fórumokon, figyelemmel kísérik a város életét, aktívan tartják a kapcsolatot a helyiekkel. Most pedig belefogtak egy olyan projektbe, ami sokkal többet tehet Tiszavasváriért, mint bármilyen rendteremtő modell.
A cél a közösségépítés
Általánosan bevett szokás – rengeteg helyen láttunk már ilyet –, hogy jönnek a szakértők, és megmondják, hogy egy problémás településnek mire van szüksége ahhoz, hogy rendeződjön a helyzete. És itt most még csak nem is az OMZ-féle megfélemlítő módszerekre kell gondolni, hanem azokra a kezdeményezésekre, amelyek kaptafán gyártott elképzeléseket próbálnak ráhúzni a legkülönfélébb közösségek mindennapjaira. Ezek többnyire azért vallanak kudarcot, mert minden közösség más, így a problémákat – „szegregáció”, „szegénység”, „alacsony iskolai végzettség”, „munkanélküliség” – általánosítani is fölösleges.
Vélhetően így a Közös Ország Alapítvány sem találta fel a spanyolviaszt, ami minden, mélyszegénységben élő közösség baját megoldja, de az tény, hogy Tiszavasvári egyik telepén példaértékű projektbe fogtak bele.
Focipálya. Ennyi.
Tiszavasvári bűdi telepén körülbelül 200 család él. Ez a városközponttól kilométerekre található, erősen szegregált terület, ház követ házat, aszfaltot alig látni, kerítések se nagyon vannak. A rekkenő hőségben por száll az úttest felett, ahogy a félkóbor kutyák bandába verődve igyekeznek egyik háztól a másikig. Ahogy megszámlálhatatlan hasonló telepen az országban, közkút itt is csak kettő akad, ezekhez jár rengeteg család, hogy vödrökben hordja a vizet haza. Az itt lakók közül sokan reggel 6-ra járnak közmunkára. Mások félnapos műszakokat vállalnak a csirkefeldolgozóban. Aztán bőven vannak, akiknek persze nincs munkájuk, megint mások nem Tiszavasváriban dolgoznak.
Mihez kezd magával egy ilyen helyen egy gyerek?
Játszótér, olyan tér, ahol egy fiatal időt tölthet el – nincs. Miből lenne? Ki építtetné? Ki tartaná fenn? Óriási probléma, hogy a szegénységben élő gyerekek nem tudnak hol gyerekek lenni. Kézbe fogható játékok, a mozgást, koordinációt javító köztéri eszközök híján persze még mindig tölthetnek időt együtt, de a szórakozás lehetőségei korlátozottak, ez pedig rengeteg élménytől fosztja meg a gyerekeket.
Tiszavasváriban sincsenek ilyen közösségi terek, sem szórakozásra alkalmas gyűjtőpontok, ahol a szinte semmi pénzből élők kikapcsolódhatnak. De van ennél szomorúbb is. Például az iskolai rendezvényekre (mondjuk a karácsonyi ünnepségre) az iskola belépődíjat szed a szülőktől, rokonoktól. Képzeljünk el egy ilyen szituációt: a mindennapi megélhetésre alig elég közmunkás fizetésből egy öttagú család el akar menni az egyik gyerek fellépését megnézni. Ez a maradék négynek alapból ezer forint. Felfoghatatlan pénz, ha nincs miből fizetni a közműszámlákat.
És persze fenn lehet akadni a kérdésen, hogy vajon miért előbbre való egy focipálya akkor, ha a gyerekeknek nincs mit enniük. Márpedig nincs: szeptember elsején, a tanévnyitón két gyereket kellett reggel 8-kor, nem tűző napsütésben kikísérni a tömegből, mert szédelegtek. Ugyanígy, az óvodás korú gyerekek többsége is, akikkel beszélgettünk, reggeli nélkül kezdte a napot. Borzasztó, de napi szintű tapasztalata ez ma többtízezer gyereknek országszerte. De az anyagi nélkülözés mellett indokolatlanul kevés szó esik arról, hogy az evés, lakhatás, öltözködés mellett mi az, ami boldoggá képes tenni egy gyereket?
Szórakozni, kikapcsolódni, játszani – olyan luxus, amit a szegénységben élők nem engedhetnek meg maguknak, miközben a lelki egészség megőrzéséhez és a mentális fejlődéshez elengedhetetlen fontosságúak lennének. Hogy olyan helye legyen egy gyereknek, ahol jól érzi magát, biztonságos környezetben, és felszabadultan foglalkozhat saját magával, nem adatik meg – ahogy az ország rengeteg pontján, úgy Tiszavasváriban sem.
A helyiekkel egyeztetve a Közös Ország Alapítvány pont ezért fogott bele a helyi focipálya felújításába. Merthogy sok-sok évvel ezelőtt már leraktak ide két kaput, egy hatalmas terület közepére. Az azóta eltelt időben pedig ezt a minimálpályát benőtte a gaz, ellepte a szemét, göröngyösre gyűrte a kor. De még sokan emlékeznek rá, hogy milyen volt egykor, és elnézve a gyerekeket, bőven lesz rá igény a jövőben is.
A cél persze jóval több, mint egy focipálya felújítása. A közös munka ugyanis össze képes kovácsolni egy közösséget is – ami az alapítvány elképzelése szerint remek kiindulópont lehet a jövőbeni projektek megvalósításához is.
Nem kell sok hozzá
Így kezdődött tehát a múlt héten a bűdi focipálya kitatarozása. Azért senki se gondolkodjon felcsúti nagyságrendekben, a semmiből és a nincs sokból nem jön ki ilyen nagyszabású beruházás. Igaz, a cél sem az volt, hogy vébékompatibilis pálya készüljön.
Tegyük ki a csizmát az asztalra: az egész felújítás kevesebb mint 300 ezer forintból kijött, amit az alapítvány állt. Költeni leginkább olyasmikre kellett, mint a labdafogóhoz vásárolt vasak, benzin a kölcsönkért fűnyíróba, a legközelebbi házból vételezett áram, vagy a kapura kerülő festék. A többit megoldották okosba’, hegesztő például a helyi kollégium gondnokától került, a szerszámok többsége kéznél volt, valakinél akadt elfekvő fűnyíró, és így tovább.
Ami viszont felbecsülhetetlen volt, az a belerakott munka, amit egyedül a lelkesedés motivált. És a tudás, amit szintén nem lehet pénzben mérni. Gabi például Németországba jár hegeszteni, így gond nélkül rakta össze a labdafogókat és szerkesztett hálótartót az évtizedes kapura, dacolva egyébként a sokszor 40 fok közeli hőséggel is, reggeltől estig a tűző napon állva. Pisti, aki a csirkefeldolgozóban dolgozik (és ott volt már akkor is, amikor eredetileg rakták le réges-rég a focikapukat), ránézésre mondta meg, hogy miért kell így és nem úgy felszerelni a hálót a labdafogóra, mintha a sokadik focipálya felújításában venne részt. Aztán kevert még egy adag betont. Piroska amúgy a helyi közmunkásoknál csoportvezető, most a gyerekeket terelte egybe, hogy együtt gyűjtsék össze a többzsáknyi szemetet a pályáról és annak környékéről – egykor az ő édesapja találta ki, hogy itt legyen egy focipálya. Vagyis mindenki, aki tehette, valóban a tudása legjavát adta bele ebbe a munkába – és nyilván egy jó adagot a szívéből is –, hiszen a saját gyerekeik, unokáik számára teremtettek valamit, ami értéket képvisel.
És a munkából a gyerekek is derekasan kivették a részüket. Őrült tülekedés ment a kapuk lefestésének dicsőségéért (elég menő dolog lesz azért azzal vagánykodni, hogy ők is segítettek benne, nem?), tologatták fel-alá fáradhatatlanul a tűző napon is a félig csorba fűnyírót, a legnagyobb harc pedig egyértelműen a pályavonal meghúzásáért ment – az ehhez szükséges alkalmatosság is kölcsönbe volt, de óriási népszerűségre tett szert pillanatok alatt.
Innen van hova tovább
Ha valamiért nagyon jó volt részt venni a bűdi focipálya felújításában, az a hangulat volt. Az alapítvány aktivistái és a helyi lakosok jó ideje ismerik egymást, a közös munka azonban vitathatatlanul erősíti ezeket a kapcsolatokat (is). Emellett a helyi közösségen belül is jó alkalom volt ez arra, hogy az eddigitől nagyban eltérő módon kerüljenek kapcsolatba egymással az emberek, és rátaláljanak annak az örömére, hogy a környezetükben közösen képesek változásokat előidézni, a saját akaratukból. Csak egy példa erre: míg a focipályát szépítgettük, egyszercsak a semmiből érkezett egy úr, aki az egyik közösségi médiafelületen látta, hogy mi történik éppen, és ezen felbuzdulva hozott két vadiúj focilabdát, csak úgy, ajándékba, hogy legyen mivel játszani. Az ilyen, előre mutató, önszerveződő tevékenységek haszna hosszú távon is megtérül, hiszen ami ma egy focipálya, az holnap lehet bármi más is.
Az egymás mellett élésből együttélés válik, és felismerése annak, hogy tudatos cselekvéssel elébe mehetnek mindannak, amit mondjuk egy városvezetés ró rájuk – nem kell egy újabb generációnak közösségi tér nélkül felnőnie, ezt pedig csak és kizárólag maguknak köszönhetik. Ez pedig óriási dolog.
És a legtöbbet persze maguk a gyerekek nyerik: egy olyan teret, ahol gyerekek lehetnek. Talán ez az, ami mindennél fontosabb.
A Közös Ország Alapítvány tervei szerint a mostani projekt csupán első lépése volt egy hosszú távú munkának, amelyben a tiszavasváriak igényeinek és elképzeléseinek megfelelően, véleményükre építve dolgoznak majd tovább. Az alapokat egy focipályával rakták le – azért ez manapság még szimbólumnak is erős...
A hétvégén már meg is rendezték az I. Bűdi Bajnokságot. A megmérettetésen összesen nyolc csapat indult két korcsoportban, a négy felnőtt közt akadt egy pesti (az aktivisták mellé azért néhány helyi lakos beállt segíteni), a fiataloknál pedig egy lánycsapat is elindult. Ezt nevezik szép kezdésnek.
Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.
A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!
Támogass minket egyszerűen bankkártyával:
Támogatom!
Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.
4 dolog, ami miatt nevetséges, amikor a Fidesz ellenzéki erőszakkal riogat
Az elmúlt hónapokban a kormánypárt prominensei folyamatos utalásokat tesznek arra, hogy ősszel politikai erőszak költözhet a magyar utcákra, amit az ellenzék vagy éppen a kormány megdöntésén munkálkodó titokzatos körök kelthetnek. Erről beszélt most, és pár hónapja is Rogán Antal és Deutsch Tamás, a nyár közepén pedig Kövér László. Úgy tűnik, mintha a Fidesz vezetői azt az apróságot elfelejtenék, hogy az elmúlt években is rendre volt erőszak a politikai történések körül, csak azt majdnem mindig az ő szimpatizánsaik, segítőik követték el, az ellenzéki aktivisták ellen. És ezzel a Fidesznek soha nem volt problémája.
Támogasd a merce.hu létrejöttét, hogy több szabadság és igazságosság legyen a 2018-as választási kampányban!
Már sokat írtunk róla, hogy miért számítunk rá, miért akarjuk, miért kérjük, hogy támogassátok a merce.hu, Magyarország első, 100%-ban olvasói támogatásból működő portáljának megszületését.
De most arról írunk kicsit, miért pont most.
Anyagilag és szervezetileg most értünk oda, hogy megvalósítható legyen a merce.hu létrehozása, és ez nem véletlen – ugyanis többé-kevésbé így terveztük.
Mert azt gondoljuk, hogy a 2018-as választások előtt szükség van egy független, de az igazságosság szempontjait is szem előtt tartó, közéleti-politikai portálra.
Szükség van rá azért, hogy ne csak a pártok által akart témák kerüljenek előtérbe, hogy mindenképpen szó legyen a kampányban az oktatásról, az egészségügyről, a közszolgáltatások fontosságáról, a dolgozók, a szegények, a nők helyzetéről; és rákényszerítsük a pártokat, hogy beszéljenek is erről. Programok elemzésével, interjúkkal, riportokkal, kérdésekkel, egy-egy esemény erős, objektív és pontos feldolgozásával.
De szükség van rá azért is, mert látjuk a magyar média helyzetét. Talán mindenki tudja, de azért érdemes felsorolni a Fidesz által elveszejtett, kinyírt, megvett sajtótermékeket: Origo, Tv2, Népszabadság, megyei lapok, Metropol, vs.hu, Mandiner és a többiek… És persze azt is látni kell, mennyi sajtóterméket építettek fel a semmiből, és tőkésítettek fel a mi adónkból: Lokál, Ripost, 888, Pesti Srácok, Magyar Idők. A semmiből született egy új propaganda-gépezet az elmúlt években.
Márpedig az a választási kampány, amelyben a propaganda uralkodik a sajtóban, nem lehet tiszta és demokratikus. Persze a merce.hu nem fogja alapjaiban megváltoztatni az erőviszonyokat, de egy kicsivel több szabad nyilvánosságot csempész a kormánypárti propaganda által leuralt térbe.
Mi a Mércével arra készülünk, hogy a választások előtt bemutassuk minden párt programját, egytől-egyig. Kiemelten fogunk foglalkozni minden párt eseményeivel. Nem fogjuk cinikusan kiröhögni vagy elhallgatni őket, hanem a közszolgálat alapelvei szerint fogunk velük foglalkozni, amikor hírt írunk róluk.
És amikor a véleményünket írjuk le, akkor pedig markánsan el fogjuk mondani, amit gondolunk, ahogy eddig is. Nem egyoldalúan, hanem a saját értékrendünk és szempontjaink szerint. Ahogy eddig is elmondtuk, ha hibásnak tartottuk a baloldali, liberális pártok politikáját, ezután is el fogjuk, és ahogy eddig is megdicsértük a jobboldal jó döntéseit, ezután is így teszünk majd.
Nekünk ezt jelenti a függetlenségünk, hogy senki sem szól ránk, mit írjunk, miről írjunk, és mit gondoljunk, hanem azt írjuk, amit a szívünk és az elveink diktálnak.
Ehhez kérjük a támogatásotokat, hogy létrejöhessen a merce.hu, és kicsit több legyen a szabadság és az igazságosság levegőjéből a 2018-as választási kampányban!
Támogatom a merce.hu felépítését!
Egyszeri támogatás bankkártyával, biztonságosan az adhat.hu-n keresztül.
Banki utaláshoz
Számlatulajdonos: Kettős Mérce Egyesület
Bankszámlaszám: 16200216-17076018
Külföldről utaláshoz ezek az adatok fognak kelleni:
IBAN: HU68162002161707601800000000
BIC: HBWEHUHB
Vajda Mihály filozófus visszaadta professor emeritus címét a Debreceni Egyetemnek, amiért díszpolgárrá avatták Putyint
Vajda Mihály Széchenyi-díjas filozófus a Debreceni Egyetem Filozófia Tanszékének korábbi vezetője, Lukács-tanítvány, akit 1973-ban politikai nézetei miatt tiltottak el az egyetemi oktatástól, a facebookon jelentette be, Putyin díszpolgári címe miatt visszaadja professor emeritus címét a Debreceni Egyetemnek.
Aki leghangosabban kiabálja, hogy összefogást, az hazudik leginkább
Pénteken a Közös Ország mozgalom kampány és Agóra nyitó eseményén 8 ellenzéki párt vezetője szólalt fel, és tett hitet amellett, hogy mindent el fognak követni, hogy egy igazságosabb választási és választási eljárási rendszer jöjjön létre. A szervezők kérése az volt, a pártok ne egymással foglalkozzanak, és ne is az “összefogással”. Mondják el egyszerűen, ők milyen országot akarnak, 5 percben. Ez nem sikerült.
