Folytatjuk áttekintésünket, amely a Kettős Mérce idei termését próbálja (a teljesség igénye nélkül) számba venni. Az első részben a januártól márciusig terjedő időszakot szemléztük; most végre rátérünk a Sz. L. F. U. (azaz a Szavazófülkékben Lezajlott Forradalom Utáni) időszámításra. Lássuk tehát, mi történt blogunkon 2010. áprilisától júniusig!

Áprilisban nem átallottunk szavazási tanácsokat osztogatni a "szélsőséges neoliberálisoknak", a "náciknak", illetve mindazoknak, akik meg akarták állítani a jobboldal előretörését. (Sőt, a viszonylag szűk kört alkotó neobartosistáknak is.) Vallottuk a "nincs elveszett szavazat" elvét, ugyanakkor Bokros Lajos a kommunistázással kihúzta nálunk a gyufát. A két forduló közti MSZP-s kampány az LMP visszalépéséért megszülte a választások talán legeredetibb vírusvideóját, míg Mologyec bin Kuzar kollégánk váteszi ihletettségű posztban vetítette előre a posztköztársasági-premonarchikus giccs kétharmados uralmát. Támogattuk Sólyom László újrajelölését, majd egy közös Vágó Gábor-Dúró Dóra-interjú kapcsán heves ideológiai vitába keveredtünk, amely továbbgyűrűzött...

...májusra is. A tavasz legszebb hónapjában ezen kívül beszámoltunk egy squat-galéria megnyitójáról, a "Falak helyett lakhatást" követelő demonstrációról, továbbá az izraeli nagykövetség előtt tartott tüntetésről, amelyet a humanisták szerveztek a Mavi Marmara-incidens nyomán. "Nagyon úgy tűnik, hosszú 4 évünk lesz" - írta Huba május 31-én a kormányzás előtti kormányzásról szóló posztjában, és a jelek szerint sajnos nem tévedett nagyot. Ugyanő árvízi szolidaritásra is buzdított, és több akciót is szervezett az árvíz által leginkább sújtott térségekbe.

Júniusban továbbra is az árvízi helyzet kötötte le a figyelmünket (aminek apropóján Huba kollégánk szívhez szóló posztot írt a nemzeti összetartozásról). Emellett azonban nem mulasztottuk el temetni a demokráciát és a hatalom felett gyakorolt kontrollt (ezt a tevékenységet persze azóta is szakadatlanul végezzük). Írtunk a Fico vereségével végződő szlovákiai parlamenti választásokról; örültünk a Híd-Most sikerének, és bánkódtunk az MKP kiesésén. (Időközben kiderült, hogy a kurrens magyar kormány az előbbi, nem kis részben magyar szavazók által bejuttatott parlamenti pártot nem tekinti elég magyarnak ahhoz, hogy meghívja a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői közé). Közzétettük az idei Budapest Pride kisfilmjét, vendégszerzőnk révén megírtuk véleményünket a magyar nyomtatott sajtó állapotáról, és ami a legfontosabb: elbúcsúztattuk Sólyom Lászlót - és üdvözöltük az új köztársasági elnököt, aki azóta is a kétharmados forradalom szimbolikus alakjának tekinthető.

Igen, ő az új köztársasági elnök. Itt éppen azon gondolkodik, hogy miért kell a Szent Korona az új Alkotmány preambulumába.

Sorozatunk hamarosan folytatódik a Kettős Mérce júliusi írásainak szemléjével!