Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az elmúlt hetekben többször is boldog magyar állampolgárokkal ünnepelhettem az utcán. Ott voltam a négy magyar válogatott meccs után az utcán, és örülhettem a válogatott sikereinek, és ott voltam tegnap a Budapest Pride-on egy csomó boldog ember között, akik egy napon egy évben büszkén megélhetik azt, hogy a szerelmük kezét foghatják az utcán, vagy úgy nézhetnek ki ahogy szeretnének, és nem kell szoronganiuk azon, hogy meg fogják-e szólni őket, vagy hogy ki fog csúnyán rájuk nézni.
A héten előbb Lázár János, majd Kovács Zoltán szóvivő eresztett el megjegyzést arra vonatkozóan, hogy ha lenne népszavazás az EU-ról, ők bizony a kilépésre szavaznának. Bár több kormánytag is tett ezzel ellentétes állítást, ezek a mondatok mégsem véletlenek, hanem valamilyen politikai terv részei. Én mégse azzal akarok foglalkozni, hogy vajon simán az EU-ellenesség meglovagolásáról van-e szó, vagy a kvótanépszavazást akarja EU-ellenes népszavazássá átalakítani a Fidesz, esetleg tényleg kilépésben gondolkoznak Orbánék. Egyszerűen csak arról akarok írni, mennyire cinikus mentalitás ez egy hat éve kormányzó párttól.
Az indiai Devy Shetty, aki a Wall Street Journal szerint évi 30.000 pácienssel a szívsebészet Henry Fordja, és a Narayana Health vezetője, olyan (magán)klinikákon alapuló rendszert hozott létre, amelynek célja, hogy minél szélesebb néprétegeknek jusson magas színvonalú egészségügyi ellátás, az indiai egészségügy hozzáférési problémáira tekintettel. Lehet, hogy idővel Magyarországon is szükség lesz egy hasonló kezdeményezésre?
Szolidaritás-séta az oktatás és az egészségügyben dolgozókkal, idén áprilisban Kecskeméten; Forrás
A Semmelweis-nap alkalmából mennek ma az utcára Sándor Máriáék, hogy tüntessenek az egészségügy nyomorult állapota ellen. A fekete ruhás ápolónő és társai által szervezett demonstráció beszédekkel kezdődik, majd költők, írók, zenészek szórakoztatják a 12 órás rendezvény résztvevőit, este 18 órától reggel 6-ig.
Az EU-népszavazás után az elmúlt években élőhalottnak tetsző munkáspárti közép- és jobbszárny most ismét föltámadtak, és végre elszánták magukat arra, hogy az általuk „szektavezérnek” és „megválaszthatatlannak” bélyegzett munkáspárti vezetőt, Jeremy Corbynt eltávolítsák. Ezzel azonban minden bizonnyal végveszélybe sodorják saját pártjukat is.
A gondosan összehangolt képviselői, PR- és médiaakció már hónapok óta készen állt, a szerdai sikeres bizalmatlansági szavazáson 81% utasította el Corbynt), a hatalomátvétel mégis akadozik. Hiába egyértelmű ugyanis, hogy a gyenge EU-párti kampány miatt a képviselők bizalma megrendült a vezetőben, kihívót nagyon nehezen találnak. Pedig épp azért, mert a népszavazás a munkásosztály lázadásaként is értelmezhető, gyorsan rendezni kellene a baloldal sorait, ha egyáltalán parlamenti erő akar maradni egy talán közelgő előrehozott választáson.
Az ellenzék EU-párti parlamenti képviselőcsoportja mindig is egészen más világot képviselt, mint Jeremy Corbyn (akit eddig sosem látott, 59,5%-os többséggel választottak meg) és az őt tavaly ősszel a párt élére repítő alternatív baloldali mozgalmak. A Munkáspárt vezetőjelölési rendszere azonban rendkívül bonyolult. Miután Ed Miliband párvezető lett 2010-ben,, épp a párt jobbszárnya kívánta jobban bevonni a tagságot is a döntésekbe, azaz demokratizálni. Ennek eredményeként a jelenleg több mint 200 fős baloldali képviselőcsoport (nagyrészt a Tony Blair és Gordon Brown miniszterelnökök fémjelezte neoliberális és globalizációpárti vonal másod- és harmadvonal) legalább 40 tagja, illetve 10 uniós képviselő jelölésével indulhat el valaki hivatalosan az elnöki posztért. Ezek után azonban a Munkáspárt teljes tagsága egyszerű többséggel választ vezetőt a jelöltek közül.
A mostani pártválságot az okozza, hogy a Brexit az átléphetetlenségig szélesítette az eddig is elég mély árkot a parlamenti alsóházi képviselőcsoport (pártarisztokrácia) és a párt egyszerű, 3 font tagdíjat fizető bázisa között. Az ún. „baloldali” (valójában polgári-liberális) média már a szavazás másnapján Jeremy Corbyn ellen fordult. A BBC tényfeltáró anyagot jelentetett meg arról, hogyan „szabotálta” Corbyn és híres-hírhedt szürke eminenciás jobbkeze, Seumas Milne, a munkáspárti képviselők és aktivisták EU-párti kampányát. Egyrészt Corbyn eleve nagyon későn jött ki a farbával, csupán idén áprilisban mondta el egy sajtótájékoztatón, miért kellene a maradás-kampányt támogatni. A kampány aktivistái azonban állítólag képtelenek voltak Corbyn irodájával kommunikálni, vagy bármit egyeztetni vele, és a legkritikusabb időkben a munkáspárti vezető szabadságot vett ki. A népszavazáson a Tory párt szavazóinak 58%-a állt a kilépés mellé, de így tett a munkáspártiak kb. egyharmada is. A párt alsóházi Corbyn-ellenzékének vezetője, Hilary Benn ezért már szombaton lépett: kifejezte bizalmatlanságát Corbynnal szemben, aki elbocsátotta kabinetjéből. Benn ezek után rekord-nézettségű BBC-interjúban közölte, hogy Corbyn „nem igazi vezető”, hozzátéve viszont azt is, párttársai arra kérték, ne induljon a vezetőválasztáson.
Benn távozása lavinát indított a Corbynt addig is épp csak megtűrő árnyékkabinetben, egymás után születtek a felmondólevelek, és a Westminsterben a pártvezetőnek alig 20 nyílt híve maradt. Eközben azonban az őt megválasztó munkáspárti szervezet, a Momentum, és a pártonkívüli trockista Alliance for Workers Liberty, de még az EU elhagyását pártoló Socialist Workers Party is a londoni parlament elé vonult egy hétfő esti tüntetésen, ahol kiálltak Corbyn mellett.
Szerdára a helyzet valóban tarthatatlanná vált: a Munkáspárt parlamenti képviselői – a szélsőbalos tagok kivételével – egyesült erővel álltak ki a szocialista Corbyn ellen, mondván, hogy politikájával talán „egy szűk klikknek” megfelel a párton belül, de új többséget képtelen létrehozni. A Munkáspárt vezetői most szinte mind azon a véleményen vannak, hogy a Brexit utáni Anglia „erős ellenzéki vezetőt kíván”. Ez ugyan bújtatott nyelv, de akik használják, minden bizonnyal úgy értik, ahogy Zoe Williams Guardian-publicista: jobbra kell tolni a Munkáspártot, nemzeti köntöst kell neki adni. Ugyanakkor össze kell fogni a Skót Nemzeti Párttal és a Liberális Demokratákkal – amelyek tagsága a hirtelen támadt EU-párti szimpátia miatt most megnőtt – és egyfajta „progresszív” (értsd: jobb-liberális) szövetség alapját kell képezni. Mások már egyenesen arról írnak, hogy a Munkáspárt „baloldali kísérletének” vége, liberális kapitalista irányba kell fordulnia, és a maradásra szavazó tömeget bevonzania.
Corbynék persze irgalmatlanul dühösek a puccs után. Alapvetően baloldali-szocialistákként természetes, hogy abban hisznek, politikájuk a válság vagy akármilyen gyökeres kataklizma ellenére továbbra is alapvetően helyes. A Munkáspárt kezdi teljesen elveszíteni az északi munkásosztályt, akik a György-keresztes zászlók alatt sorakoznak fel Farage UKIP-jában, ahol a kisvárosi középosztály radikális „kisangol” nemzeti sovinizmusához csatlakoznak. Jeremy Corbyn, Andy Burnham (árnyékbelügymniszter) és John McDonnell természetesen úgy gondolják, őket kell megszólítani, őket kell visszaszerezni, attól függetlenül, hogyan szavaztak a népszavazás során. Nem lehet folytatni azt a politikát, ami hátat fordít nekik.
A munkáspárti képviselők puccsa azonban élő bizonyítéka annak: ők észak- és dél-angliai parlamenti helyeik birtokában is inkább a teljes hátraarcra szavaznak: piacpárti, nacionalista, és sokkal hevesebben EU-párti mozgalmat kívánnak építeni, épp az EU elutasításának pillanatában. Az új mozgalom élére most úgy tűnik, Gordon Brown volt miniszterét, Angela Eagle-t kívánják állítani. Eagle a 400,000-es munkáspárti tagság legutóbbi választásán 4%-ot ért el, míg Corbyn felmérések szerint ma is 59%-ot kapna.
A cikk írásának pillanatában még nagyban folyik a krízis, nem tudni még, mi lesz a vége. Gordon Brown épp néhány perce azonban igen őszinte nyilatkozatot tett: miután a Guardianen egy esszében kifejtette, hogy „olyan globalizmus kell, amely a többség számára is működőképes”, most Edinburghben azt nyilatkozta, „Jeremy Corbynnak mennie kell, és menni fog, mert nem érdekli a hatalom”.
Valóban lehet, hogy kevésbé érdekli a hatalom. Viszont talán pontosan tudja, hogy őt megpróbálhatja kicserélni a pártelit, de a szavazókkal ezt nem tudja megtenni.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 256 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Talán nem csoda, hogy félnapos, egész éjszakás gigademonstrációt hirdetett Sándor Mária, a feketeruhás nővér. Amekkora a baj jelenleg az egészségügyben, csoda, ha fél napba bele lehet zsúfolni a problémákat. Igaz, a cél nem is ez, ennél jóval előremutatóbb dolgokra lehet holnap számítani.
Ahogyan arra számítani lehetett, megérkezett az újabb letargikus, több éves tehetetlenséggel traumatizált TGM-írás a Városligetben zajló újabb ütközet kapcsán. Természetesen el kell olvasni, még akkor is, ha már az elején tudjuk, hogy mi a vége. Óvatos csatlakozásra való felhívás a közepén és végén, egy szükséges, de nem elégséges iromány.
Köztudott, hogy éjjel kezdődött a rácsazás, a Közlekedési Múzeum biztonságiak általi „bevétele”. Lett volna idő, időnk arra, hogy reggelre odamenjünk, megszerveződjön a békés, polgári engedetlen kisebbség, amely megfelelő térfoglalással többség is lehet. De nem mentünk. Most se.
Mentek azok, akik hónapok óta kint alszanak a Ligetben, programokat szerveznek, s bár nekem kicsit néha hippis, de mélységesen szégyellhetem magam, hogy ezt egyáltalán megjegyeztem.
Itt írtuk le miért demonstráltak a Közlekedési múzeumnál a Ligetvédők:
Sokan kérdezitek miért akadályozzák a Ligetvédők a Közlekedési múzeum felújítását, amikor arra szükség van? A válasz az, hogy nem az épület átalakításával van alapvetően a gondjuk a tiltakozóknak, hanem azzal amit az épület alá terveznek. De beszéljen helyettünk inkább Megyeri Szabolcs kertész a lenti videóban, amit röviden összefoglalnánk. - A közlekedési múzeum alá 2 szintes mélygarázst terveznek, amihez 9000 négyzetmétert betont építenének be a parkba - De ezt az építkezést úgy kezdték el, hogy ennek még nincs meg a végleges terve (egyébként pont ezért érdemes tiltakozni) - Ha megépül ez a mélygarázs, az vízzáró rétegként fog működni, illetve a beton fel fogja melegíteni a környék talaját, és veszélyezteti a Múzeum melletti terület élővilágát - Bár pontos terv még nincsen az eddig tudható információk szerint sok nagyon értékes fa, 80-100 éves fákat is ki fognak vágni. Hiába mondja azt a Városliget zrt, hogy ezeket nem vágják ki, hanem áttelepítik, valójában erre nincs technológia - Ha ez a terv a jelenleg tudottak szerint valósul meg, a Liget egy elég jelentős részében a város így is katasztrofális légszennyezettségű levegője szempontjából kulcsfontosságú növényzetet vágnak ki, aminek megfelelő minőségű fák csak egy emberöltő múlva tudnak felnövekedni Kérlek titeket linkeljétek be ezt a videót azoknak a barátaitoknak, akik nem értik mi történik most, és ha tehetitek osszátok meg, hogy minél többen tudják mi történik pontosan! A videó készítő Megyeri Szabolcs kertész youtube csatornájára itt tudtok feliratkozni: https://www.youtube.com/channel/UCUo2UMhdF4ELCgzrEV1gN2A
Ők ott voltak ugyanis tegnap is, tartották magukat, és nem tudtak posztolni a Facebookra a kopaszokról, mert éppen a kopaszok posztoltak az ő testükre. Nem tudtak nyafogni, hogy „úristen, mivé lett a haza”, mert ők tartották a billentyűzetét azoknak, akik a légkondiban ipari jelleggel szörnyülködtek (összekeverve a politizálást a sóhajtozással). Pár politikus – PM-ből és LMP-ből – meglódult, teljesített, a legnagyobb ellenzéki párt (MSZP) legnagyobb alapszervezete (budapesti) nyilván nem mozgósíthatott, lévén, ha nem is a kopaszok eszközeinek, de politikailag a kopaszokat oda küldők oldalán van.
A városligeti aktivistákat tegnap lelkiismeretlenül magukra hagyták, hagytuk.
Erre leginkább akkor jöttem rá, amikor tegnap kint voltam este a Ligetben, a Közlekedési Múzeumnál. Micsoda felfedezés – mondhatná bárki. Jogos. De amikor megérkezett az este, miközben a kopaszok és a rendőrök jókedvűen vagy unottan, kellemesen vagy minden tartalom nélkül diskuráltak, miközben épült a megrendelt paraván, amit már nem lehet átvinni, akkor a város talán legszomorúbb pontja, tere ez volt. Pár helyi lakos állt még ott, mintha vártak volna valamit, hogy ez így mégse lesz, hogy egyszer csak a Kertembe visszaszorított aktivisták majd kitalálnak valamit, ahogyan eddig is mindig.
El kell azonban mondani: kopaszok ellen küzdeni nem olyan egyszerű. Egyedül az nem megy, ha nem is annyira veszélyes – lévén a médiajelenlét miatt itt ők is „kötve” vannak eszközhasználatban –, de nem éppen olyan tevékenység, amit utazócirkuszszerű workshopon kell elsajátítani. Ligetvédők becsületére és józanságára legyen mondva, nem is úgy jártak el.
S ezt a történetet már eljátszotta a rendszerkritikus politikai világ, a nem aktivista és a ki nem álló Facebook-ellenzék (a sokaság). Emlékezzünk a vasárnapi nyitnikék népszavazás körüli kopaszokra, akik választási szakértősködésbe fogtak. Akkor is úgy és akkor ment és „állt ki” a szervezett, politikai ellenzék – lásd MSZP és stábjának „NER”-kompatibilis reakciója NVI-nél (esemény reggel, tüntetés-tiltakozás kora este) –, amikor már nem volt ügy, nem volt „illiberális” pillanat. Mert vannak ilyen pillanatok, de meg kell érezni a „kivételes” állapotot a „NER”-normális mindennapokban.
Akkor volt fel- és kiállás (pontosabban annak karikatúrája), de általában nincs. Helyette az van, mint tegnap volt: miközben ment a megosztás, „az itt vannak a kopaszok, nem, nem hiszem el” kórus, mennek a vicces kopaszos megosztások (online bátorság van, offline engedetlenség nincs), akkor senki a fenekét fel nem emelte. Ugyanazok az aktivisták fogták több mint 12 órán át a Ligetet, akik nap mint nap kimennek a Kertembe, ugyanazok az anyukák, Ilka utcai lakosok, ökoaktivisták, bloggerek stb.
A 100% antiorbánista ellenzéknek az önreferenciális, narcisztikus világa pedig várja, hogy frissüljön a Facebook, folytatja „a percről percre tudósítás” jellegű kiállását. Máskor felkérdeznek és vádolnak baloldali ellenzékieket, fanyalognak ellenzéki politikusokon, elszámoltatnak másokat Isten tudja milyen erkölcsi pozícióból, szidják az ellenzéki nyilvánosságot, bár azt a haverjaik írják tele, úristeneznek hit nélkül, de a Facebook-testükön túl a valós testüket igen ritkán teszik oda (tüntetni járni kissé mást jelent, mint amit a Ligetvédők csinálnak).
Mindezt csak azért mondom, mert a Városliget Zrt. birtokvédelmet kért a Kertemre, azaz hamarosan (akár már csütörtökön) indulhat az újabb kör, az újabb kopasz- és barikádmérkőzés, az újabb aktivisták kipakolása a közös térből. Majd meglátjuk, a megosztás, a felkérdezés, a „te mit csinálsz a rezsimben” moralizáló, kommentkivégző-politikája vagy a jelenlévő, a Ligetet megvédeni kész ember lesz-e több.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 256 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Mindenki tudja, mi történik a budapesti Városligetben. A műveletlen, újgazdag, parvenü jobboldal törleszkedni óhajt a Habsburg-királyság szakrális emlékéhez a Várban, amiből neki már csak a Horthy-korszakra is alig emlékeztető, harmadlagos utánzat jut, ezért aztán zűrzavaros, eklektikus, fölvágós művészeti plázát létesítenek a Liget területén, s akár az Orczy-kertben és a Római-parton, vágják a fákat, irtják Budapestet, ahol érik.
A fővárosi zöldterületek védelmében folytatott civil polgári ellenállásra adott vasárnap éjszaka óta tartó, erősen eltúlzott válasz egy globális forgatókönyvet követ. A globális forgatókönyv szerint most a ligetért aggódó helyiek lejáratása, hiteltelenítése, mozgalmuk megosztása, erőszakkal való megfélemlítése következik. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ez a stratégia nem csak a megoldás lehetőségét veszélyezteti, hanem alkalmazóit is könnyen hiteltelenné teheti.
Épp három éve volt, hogy a Greenpeace megnyitotta isztambuli irodáját a Gezi parkot védelmező aktivisták előtt. Ideiglenes orvosi ellátást, tisztálkodási lehetőséget, és nem utolsó sorban óvóhelyet nyújtottunk a rendőri brutalitás elől menekülő tiltakozóknak. Utóbbiak azt nehezményezték, hogy a város egyik legöregebb parkját készült a török kormány a földdel egyenlővé tenni. Szerették volna elérni, hogy a döntéshozók megértsék: a városi zöldfelületek nem építési területek, hanem a városlakók értékes életterei. Török kollégáim felismerték, hogy a levegő- és klímavédelmi szempontok érvényesítése a polgári engedetlenséget választók melletti kiállást igényli. A Föld lakosságának több mint a fele ma már városlakó, és ez a trend csak tovább fog növekedni. A Greenpeace számára egyértelmű: nincs fenntartható és békés jövő és nincs klímavédelem a városfejlesztési szemlélet radikális megújítása, és a városi zöldterületek védelme nélkül. Fontos megjegyezni, hogy a demonstrálók a polgári engdetlenség eszközéhez csak azután folyamodtak, hogy világossá vált: nincs lehetőség valódi szakmai, és szélesebb társadalmi egyeztetésre. Érveik erőszakos lesöprése előbb nemzeti, majd nemzetközi tiltakozásokhoz vezetett. Noha a kormányzó pártnak a legutóbbi önkormányzati választásokon sikerült fővárosi polgármesterjelöltjét hatalomban tartania, a tiltakozási hullám nagymértékben hozzájárult a török kormány és a városi - főleg fiatalabb - rétegek közötti viszony elmérgesedéséhez.
A magyar kormány (akarva vagy akaratlanul) eddig hasonló mederbe terelte a Városliget beépítése elleni tiltakozást. A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. az egyik legnagyobb fővárosi közpark megújításának előkészítése során nem vizsgálta érdemben azokat az alternatív terveket, amelyek új épületek létesítése helyett kizárólag a zöldterület fejlesztésére összpontosítanának. A társaság ezzel figyelmen kívül hagyta a budapestiek 75 százalékának az akaratát, akik elutasítják a park jelenlegi ötletek szerinti átépítését. Ahelyett, hogy a társaság érdemi párbeszédet kezdeményezett volna a projektet kritizáló polgárokkal és szakmai szervezetekkel, erőteljes propaganda üzemmódba kapcsolt. Az utóbbi pár hónap eseményei ennek a stratégiának a kudarcára világítottak rá. A lakosságból verbuválódott - civil szervezetek, művészek és közszereplők által támogatott - Facebook-közösség sorozatban osztotta a hitelességi pofonokat a százmilliós PR-büdzsével ellátott Városliget Zrt.-nek. A hitelességi csatát megnyertük, ezért hát következett a megfélemlítés.
A polgári engedetlenséget felszámolni kívánó döntéshozók forgatókönyvei ma már ismertek a magyarok számára is: a tiltakozó “csürhe” lejáratására elő kell ásni egyesek pártpolitikai és külföldi kötődéseit, bűnügyi és szabálysértési előéletét, és sokszor el kell mondani, hogy a fákat védők illegálisan tartózkodnak a Városligetben. A résztvevőket meg kell próbálni megfélemliteni a fizikai erőfölénnyel, és ha ez nem elég, akkor a munkahelyén, családján keresztül. Mindezt persze megtoldva egy drága médiakampánnyal, negatív hírek gyártásával. Aztán majd amikor már úgy érzékeli a projekt vezetése, hogy itt az idő, akkor beindulnak a készenlétisek, és a magán biztonsági cégek, és egy hajnali órában kipakolják a táborban lakókat, akik fizikai jelenlétükkel akadályozzák a kivitelezés beindulását.
Noha két politológus pár nappal ezelőtt pont e blog hasábjain kritizálta a polgári engedetlenség civilek általi alkalmazását, fontos látnunk, hogy a döntéshozók készakarva zárták el a szakmai és társadalmi kritika tereit. Egy ilyen helyzetben a békés ellenállásnak a belenyugvás lenne az egyetlen alternatívája.
A Városliget Zrt. szerint a projektet csak egy maroknyi aktivistából álló csoport akadályozza. Képviselői azonban nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy kisszámú eltökélt állampolgár is képes lehet egy olyan ügyet sikerre vinni, amelyben képesek erkölcsi fölényüket érvényre juttatni, és az érintettek csendes támogatását megszerezni. Nem kell se térben, se időben messzire mennünk ennek bizonyítására. A Zengő természeti értékeinek megóvását pár tucatnyi elszánt aktivistának sikerült elérnie 2004-ben. A helyi lakosság és a zöld szervezetek képviselőin kívül eleinte kevesen hitték, hogy a NATO által támogatott kormányzatot visszavonulásra, majd a beruházás újragondolásra kényszerítheti a többség nevében fellépő bátor kisebbség.
A Liget megőrzését ugyanígy egy társadalmi, és nem mellesleg politikai tekintetben sokszínű “csendes többség” támogatja. Noha a budapestiek közül kevesen jártak a ligetvédők táborában, a helyhez kötődő személyes élmények és a világ egyik első közparkjaként számon tartott terület kulturális öröksége miatt nem kizárt, hogy a Liget egy újabb Zengő vagy Gezi park típusú szimbólummá váljon. A kormány, amelynek tagjai ellenzéki politikusként még bontották a kordont a gyülekezési szabadság védelmének jegyében, most komoly rizikót vállal fel, amikor a párbeszédet az erőszakos fellépéssel kísérli meg helyettesíteni.
A budapestiek többsége nem csak a Ligetben nem szeretne monstrumokat látni, de a Római parton is máshogyan képzeli el az árvízvédelmet és a part természeti értékeinek tiszteletét. Ezért kiállunk a fákat és zöld területeket védő, békésen tiltakozó lakossági mozgalom mellett és újra fel fogjuk hívni a kormány figyelmét, hogy a megoldás megtalálására törekvő párbeszéd elvetése a konfliktus eszkalációjához vezethet.
A Gezi park fái Isztambulban még mindig állnak. A budapestiekkel együtt mi is meg fogunk mindent tenni, hogy megőrizzük városunk zöld tüdejét.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 256 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Ma reggel a Ligetvédők lebontották a Közlekedési Múzeumot körülvevő kordonokat, amiket vasárnap éjszaka a Városliget Zrt. által felkért cég megbízásából biztonsági őrök helyeztek el ott, hogy megkezdődhessen az épület bontása. Úgy kezdenék bontani az épületet, hogy még nincs végleges terv arról, hogy fog kinézni, amit a helyébe építenek.
