Az elmúlt hónapok korrupciós ügyei, harácsai, pökhendiségei után a Fidesz-szavazókban kétség maradhatott, tényleg mindent el akarnak lopni a Fidesz politikusai? Nem lehet, hogy Matolcsy csak véletlenül tolta ki azt a 260 milliárdot a haveroknak az MNB alapítványain keresztül? Tényleg Orbán Viktor 600 milliós felcsúti kisvasútjára kell pénzt költeni? Szerencsére a Fidesz a költségvetési salátatörvénybe bújtatott javaslatával most mindenkit megnyugtathat.
A magyarországi kormányzás abnormalitását semmi nem bizonyítja jobban, mint az a javaslat, amely lényegében kiüresítené a bejegyzett élettársi kapcsolatot az azonos nemű párok esetében. Ugyanis itt nincs érdekellentét, nem jár senki jól azzal, ha nem örökölhetnek majd egymás után akár évtizedekig együttélő emberek, senki nem jár azzal jól, ha nekik rosszabb lesz. A kormány mégis úgy döntött, hogy legyen nekik rosszabb.
Emlékszünk még, amikor Lázár János és államtitkára, Csepreghy Nándor azt próbálta bizonyítani, hogy a norvég adófizetők pénze, amit magyar civil szervezeteken keresztül osztanak más magyar civil szervezeteknek, az magyar állami közpénz? Vagy arra, hogy a KEHI és a NAV ellenőrizte a norvégos civil szervezeteket? Hogy olyan hibákat találtak, mint az, hogy egy szerhasználókkal foglakozó civil szervezet tampont mert venni a női ügyfeleinek?
Ausztria lezárta a Brenner-hágót. „Ausztria szakít a történelemmel, a logikával és a jövővel” – mondta a hágó túloldalán Matteo Renzi olasz miniszterelnök. Ebben Renzi úrnak nincs igaza, a lépés logikus, legalábbis következik az eddigi lépésekből; a jövő a faj- és idegengyűlöleté; a történelemben pedig számtalan példa található minderre. De azért értjük, mit érez Renzi, amikor kerítéssel zárják le az osztrák-olasz határt. Miután a háromnegyed-fasiszta Hofer megnyerte az ausztriai elnökválasztás első fordulóját, Faymann szövetségi kancellár és Foglar, a szakszervezetek vezetője „átértékeli” a szociáldemokrácia kapcsolatait az enyhén náci párttal. Öt nyugati EU-tagállam meghosszabbítaná a határellenőrzések és igazoltatások határidejét a schengeni zónában. A brit példa nyomán a kelet- és dél-európai bevándorlóktól több helyen (pl. Németországban) is megvonnák a szociális segélyezéshez és más népjóléti juttatásokhoz való jogot. (S ebben benne vannak a szociáldemokraták is! – a hivatalos „baloldal” állapotáról jó képet ad a brit Munkáspártban már megszokott antiszemita botrányok újabb fejezete)
Tegnap Orbán Viktor egy portugál lapnak nyilatkozva beszélt a több ezer éves magyar hagyományról, buzizott egy kicsit, beszélt arról, hogy az alaptörvény annyira jó, hogy még senki se akart változtatni rajta (csak maga a Fidesz eddig ötször, és csupán tízezrek tüntettek többször is ellene), meg persze arról, hogy a menekültek rosszak.
De mindez tényleg csak mellékszál amellett, hogy a miniszterelnök ezt mondta:
“Ha egy ember egy másikkal él együtt, és nem akarnak gyerekeket, nem ápolja a több ezer éves magyar hagyományt, amelynek értelmében a férfi és a nő házasodik. Ha egy férfi és egy nő együtt él, összeházasodik, gyerekeik születnek, ezt hívjuk családnak.”
Szevasztok, házasság nélkül élő párok, egyszülős családok, meddők. Ti se vagytok ám a Nemzeti Együttműködés rendszerének részei.
És így megtudtam, én sem élek családban. Hiába vagyok apa, és élek együtt a barátnőmmel és a lányommal, mi nem számítunk családnak, mert a miniszterelnök mondja meg, hogy az mit jelent. Persze kit érdekel, hogy a miniszterelnök családnak tart-e minket vagy sem, család vagyunk házasság nélkül is, ahogy család voltunk akkor is, amikor anyukám egyedül nevelt fel minket, és családot alkotnak azok a meleg ismerőseim is, akik szeretetben együtt élnek, esetleg még gyereket is nevelnek.
A probléma az, hogy a miniszterelnök szava kvázi jogalkotó szó. És nem most találták ki ezt a baromságot arról, hogy a családhoz házasság kell, és az egyedülálló szülők családjai nem családok. Ugyanis ez benne van alaptörvényben, méghozzá annak negyedik módosításában:
„(1) Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”
Akkoriban ezt letagadták a Fidesz képviselői, nem is azt jelenti, hogy én ne élnék hivatalosan családban, vagy anyámmal ne éltem volna, csak ez úgy pont benne maradt. Ezt erősíti meg most a miniszterelnök. Nem csak úgy benne maradt, ez ma a magyar állam hivatalos véleménye.
És nem csak vélemény, a szó szélben elszálló módján. Például mi a barátnőmmel és a gyerekünkkel nem tudnánk igénybe venni a CSOK-ot, mert nem vagyunk házasok, a mi esetünkben az állam nem azt nézné, hogy rászorulunk-e, hanem hogy van-e egy papírunk, ami igazolja, hogy házasok, tehát család vagyunk.
De egy egyszülős család, az özvegyek sem számítanak családnak a NER-ben. Ott az anyukának vagy apukának egy új anyukát vagy apukát kell beszereznie, hogy ugyanolyan családnak minősüljön mint egy házas. Teljesen abszurd rendszer. És nem ez az egyetlen ügy, amiben a józan észt felülbírálja a negyedik alaptörvény-módosítás, Orbán szavának családmodellje.
Pedig nem ettől kéne függnie annak, ki a család, ki a rászoruló, ki a jó család. Nem egy papírtól lesz jó egy család, és lehet egy egyszülős család is jó. Ez pontosan a szeretettől függ, hogy az a gyerek, azok az emberek, akik ezeket a családokat alkotják, szeretetben, odafigyelésben élnek-e. Ennek kéne a család államilag támogatott alapjának lennie. Ha egyszer én írhatnék egy alaptörvény-módosítást a családról, az így nézne ki:
A családi kapcsolat alapja a szeretet, a bizalom és a gondoskodás..
Ennyi lenne, nem több, mert a család nem papíroktól és nem kormányzati ideológiáktól függ. És nem azért kell támogatni a családokat, mert ezeréves hagyományok vannak, hanem azért, hogy minél több gyerek, honfitársunk nőjön fel jobb körülmények között.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 228 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Hét évente egyszer ér össze a májusi ünnepkör két pontja a magyar valóság sötét apokalipszisében, amikor május elseje vasárnapra esik, május első vasárnapjára, anyák napjára. Azért sötét és apokaliptikus tér, mert nem beszélünk máskor arról a kiszolgáltatottságról, amit a magyar társadalomban a gyereküket egyedül nevelő, dolgozó anyáknak meg kell élniük. Vagyis beszélünk néhanapján, de konkrét cselekvés sosem jön.
Május elseje. Szinte mindenkiben kelt valamiféle érzelmet ez a dátum. A sörös-virslis-dísztribünös felvonulások fakuló emlékét, a tabáni koncertek, vagy a falusi búcsúk hangulatát. Sokan úgy emlékeznek rá, mint a „munka ünnepére”, egy olyan karneválra, amely - bár szabott keretek között - a legemberközelibb volt a szocialista világ szimbolikus dátumai közül. De vajon mit is jelentett eredetileg ez a nap? Pontosabban: hogyan változott meg a jelentése? Konok Péter írása.
A „fiatalok magabiztosak és motiváltak legyenek otthonuk vagy iskolaközösségük építésében, erősödjön érdekérvényesítő képességük” - ez volt a célja a More Roma-Zsidó ifjúsági vezetőképzésnek, amelyet egy három napos táborral zártak április 17-én Szilvásváradon.
Magyarország gazdasági, társadalmi és politikai válságának gyökere, hogy olyan modellt választott a rendszerváltás után, amelyik egyszerre alkalmatlan a felzárkózásra, és egyben rendkívül igazságtalan is. Ez egyszerűen egy másik modell, mint ami Európa boldogabbik felén létezik, ezt ideje belátni.
A Közmunkás Mozgalom a Jövőért 2012 szeptemberében alakult a Magyar Szegénységellenes Hálózat támogatásával, budapesti közmunkások pártfüggetlen érdekvédelmi szervezeteként. Május elseje számunkra is a munka ünnepe lenne, hasonlóképpen a többi munkáshoz. Munkát követelünk, munkavállalói jogokat, emberhez méltó munkakörüményeket és méltó megélhetést, és egyenlő jogokat!