A fasizmus alól nem magunk szabadítottuk föl magunkat, de a rendi uralom alól bizony igen, kihasználva ösztönösen a háborús káoszt és Sztálin terveinek bizonytalanságát. Erkölcsi forradalom is végbement: az eliszonyodás, az elémelyedés az elnyomás, a fajgyilkosság, a népirtás, a szolgalelkűség impériumától, amely régi bűnök következménye volt - "beteg századokért lakolva"... Itt az az uralkodó kaszt bukott meg, amely Mohács, a szatmári béke, Világos, Trianon, két világháború szörnyűségein bizonyította be, hogy nem képes és nem méltó a vezetésre. (Tamás Gáspár Miklós 2005. április 4-re írt, a Népszabadságban megjelent cikkét közöljük újra - a szerk.)
Március harmincadikán ünnepelte a Fidesz a huszonnyolcadik születésnapját. Ennek az apropóján a Slejm – a torkon ragadt politika alkotói egy nyilvános vetítést szerveztek a Stúdió K Színházba, melyen telt ház előtt levetítették a sorozat 20. adását, ami után egy fórummal egybekötött beszélgetésen az I. Országos Választmány valamennyi tagját meghívta, hárman el is jöttek.
A Demokratikus Koalíció perelte ki az V. kerületi önkormányzattól azokat a szerződéseket, amelyekkel a kerület a PestiSrácok nevű internetes portált bízta meg cikkek írásával. Már korábban kiderült, hogy a PestiSrácokat sokszor közpénzből finanszírozták, a Fidesz-frakció és a Földművelésügyi Minisztérium is adott nekik pénzt, de ez a mostani eset mégis kirívó. Egyrészt azért, mert az önkormányzat egy végelszámolással megpróbálta eltüntetni a bizonyítékokat, másrészt pedig a szerződés időtartama miatt: 2014 májusa és novembere között volt érvényes, és havi egymillió forintos összegre szólt.
Tegnap nagyot robbant a magyar médiában Sándor Mária blogbejegyzése, amelyben arról írt, nem tudja a magyar politika messiásaként tovább folytatni a küzdelmét. Bár azt nem írta, hogy nem fog többet politikával foglalkozni, a magyar média nagy része mégis úgy értelmezte, Mária feladja a küzdelmét. Pedig valójában a blogbejegyzésben benne volt, hogy továbbra is politizálni fog, csak nem napi 24 órában, és nem a frontvonalon.
A szülőktől gyakran hallani azt, hogy amikor megtudják, hogy autista a gyermekük, az a legtraumatikusabb dolog az életükben. A nem-autista emberek az autizmust tragédiának látják, a szülők pedig gyermekük és családjuk minden egyes életszakaszára újra és újra csalódással és gyásszal reagálnak.
Biszku Béla nincs többé. Biszku Béla nem csupán a pártállam kiszolgálója volt, hanem belügyminiszterként felelős az ártatlanul és megtorlásból halálra ítélt politikai foglyok meggyilkolásáért, a vezetőit tekintve teljes egészében, eseményeiben pedig részben demokratikus szocialista 1956-os forradalom vérbe fojtásáért. A Kádár-kormány megalakulása után a Központi Bizottságban még több halálos ítélet mellett érvelt. Koncepciós perek tucatjai indultak el belügyminisztersége alatt, egy olyan rendszerben, ahol az igazságszolgáltatás nem csupán a párt alá volt rendelve, hanem a párt ökleként funkcionált.
Elég sokat halljuk mostanság azt a marhaságot a Fidesz politikusaitól, hogy ha egy ellenzéki képviselő akár csak a közelébe megy egy civil tüntetésnek, az már egy ellenzéki párt tüntetése. Sőt már az is terhelő a fideszesek szerint, ha olyan emberek szerveznek tüntetéseket, akik nekik nem tetszenek (lásd Bajnai-gárdázás). Azt is halljuk a kormánypárttól, hogy a gyerekeket nem lehet felhasználni politikai célokra (ebben pedig az se zavarja őket, ha a gyerekek önkéntesen és saját érdekeik mentén csatlakoznak, mint tették azt például most szerdán a tanárok vadsztrájkjánál). De úgy tűnik, ez csak akkor zavarja a fideszeseket, ha nem ők csinálják.
2004 és 2005 végén is szerveztek tüntetést katolikus civil szervezetek, amiért az állam szerintük kevesebb pénzt szánt az egyházi iskoláknak (persze a minisztérium akkor cáfolta, hogy ez így lenne).
2004. december 15-én például a Budai Margitosok Baráti Körének felhívására az Oktatási Minisztérium előtt gyűltek össze a tiltakozók. A civil rendezvényen pedig beszédet mondott Hoffmann Rózsa. Igen, a későbbi államtitkár, aki saját elmondása szerint 2003-ban lépett be a Fideszbe, 2006-tól, tehát a tüntetés után másfél évvel pedig már a KDNP parlamenti képviselője volt. Itt lehet az egyik tiltakozóként bemutatott Hoffmann Rózsát megnézni az akkori közszolgálati médiában. Ugyanis akkor még korrekten számoltak be egy ilyen ellenzéki tüntetésről:
“A kívülállók a mai napig azt hihették, hogy ha tanárok mennek ki az utcára, akkor ott csakis pedagógus béremelésért tüntethetnek. S lám, arra a csendes hívó szóra, amelyet az egyházi iskolák és a magyar közoktatás jövőjéért érzett aggodalom kiáltott szét alig pár nappal ezelőtt, ezrek és ezrek jöttek el szerte az országból. Hogy megmutassák - megmutassuk - az Oktatási Minisztérium, a Kormány, az Országgyűlés és a sajtó nyilvánossága jóvoltából az emberek figyelő szemének és fülének, hogy nagyon sokan vagyunk, akiknek nem tetszik az, ami az oktatásügyben történik. És nemcsak hogy nem tetszik, hanem azt akarjuk, hogy ezután megváltozzanak a dolgok.”
Ez akár a mostani, március 15-i tüntetésen is elhangozhatott volna. Persze azzal a kitétellel, hogy az egyházi iskolák ma már sokkal jobban vannak ellátva, mint az állami fenntartású intézmények.
Egyébként nekem nincs bajom azzal, hogy Hoffmann pártagként egy civil tüntetésen beszélt. A párttagság ugyanis még nem jelent feltétlenül 100%-os lojalitást, és Hoffmann ekkor még nem volt vezető tisztségviselő, főleg nem fideszes államtitkár, csak hát megmosolyogtató ezek után azt hallgatni a kormánypárti képviselőktől, hogy azok a tüntetések, ahol pártpolitikus a mikrofon közelébe se megy, mennyivel kevésbé civilek, mint az, amelyen Hoffmann Rózsa beszélt.
De van egy másik érdekessége is ezeknek a tüntetéseknek. Már a 2004-es tüntetésen is felkapta a sajtó azokat a híreket, melyek szerint “kényszerítették” volna az egyházi iskolába járó diákokat a rendezvényen való megjelenésre. De ezt akkor cáfolták a szervezők, minden szülővel aláírattak egy papírt, hogy a gyerekük részt vehet. Egyébként szerintem ezzel sincs gond, de hát idén, amikor a szülők nem vitték suliba a gyereküket, ugye azt hallhattuk a Fidesztől, hogy a gyerekek politikai prostituálása zajlik .
Viszont egy évvel később, 2005-ben, szintén az egyházi iskolákért rendezett tüntetés kapcsán kiszivárgott több levél is. Az egyikben egy iskolaigazgató kérte a szülőket, hogy járuljanak hozzá, hogy busszal vigyék gyerekeiket a tüntetésre, egy másik levélből pedig kiderült, hogy egy másik iskolában megbüntették azokat a gyerekeket, akik nem mentek el a tüntetésre, velük egymás után 5 dolgozatot írattak. Egy harmadik esetben pedig egy szülő a tüntetés előtt megkérdezte, lesz-e tanítás a gyerekének a tüntetés napján, mire azt a választ kapta, ha a gyereke nem megy el a tüntetésre, akkor orvosi igazolást kell hoznia, mert aznap “kötelező” iskolai program lesz.
Ez viszont már nem fér bele abba, amit egy oktatási tiltakozással kapcsolatban megengedhető. Mint ahogy az is gáz volt, hogy idén a szülői sztrájk idején az egyik iskolában nyilvánosan vezették falragaszokon, ki vesz részt a tiltakozásban, és ki nem, ezzel is nyomást gyakorolva a diákságra. Bárminemű nyomásgyakorlás a diákokra a részvételt illetően egy olyan függőségi viszonyban, mint amilyen az iskolában van, elfogadhatatlan. Csak hát 2004-ben és 2005-ben a Fidesznek még érdekében állt az ilyen típusú mozgósítás, és nem kifogásolta.
"Mi nem a gyermekekkel töltöttük meg a teret, de engedtessék meg, hogy a felnőttebb gimnazisták, akik értik a helyzetünket, itt lehessenek, hiszen róluk is szól ez az egész."
Ezzel a kéréssel pedig, mint apuka, csak egyetérteni tudok.
Egyébként az akkori MSZP-SZDSZ kormány végül nagy részben engedett a követeléseknek, a tüntetés szervezői is úgy értékelték, hogy elérték a céljukat.
De hát az még egy másik világ volt, amikor az oktatási követelések meghallgatásra találhattak, aki a kormány egy lépése ellen tiltakozott, az nem lett rögtön hazaáruló. Hiába beszélt egy ellenzéki politikus a színpadról, hiába vettek részt ellenzéki politikusok a tüntetésen, senki még csak le se írta, hogy az ellenzéki pártok szervezték volna a demonstrációt, vagy ők állnának a tiltakozás hátterében, és végül a kormány engedett a társadalmi nyomásnak, még úgy is, hogy a tüntetők szavazatára ez után sem számíthattak.
Ma már csak a karaktergyilkolás maradt kormányzati válaszként.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod! A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 216 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
A tegnapi tanári vadsztrájk után a kormány fejesei, Palkovics oktatási államtitkár és Lázár János is közölték, nem hajlandóak teljesíteni a tegnap megfogalmazott ultimátumot, és nem hajlandóak tárgyalni sem az oktatás átalakításáról az ezért tüntető tanárokkal. Azt mondták, szépen menjenek csak el a Közoktatási kerekasztalra, és beszéljenek ott a problémáikról.
Annak ellenére, hogy Kertész Imre – főleg az esszéiben, abban is, amelynek a címét e nekrológ fölé írtam – megküzdött a történelmi dilemmákkal, és olykor ingadozott is a megítélésükben, voltaképpen azt gondolta, ki is mondta, hogy a történelmi, politikai és erkölcsi ítélet (régebben ezt úgy foglalták volna össze: a filozófiai ítélet) alkalmatlan a holokauszt rejtélyének fölfejtésére. Hegel volt az utolsó, mondta, akinek effajta ítélet kimondására – az ész képzete, talán tévképzete révén – még módja nyílott, akinek mintha még joga lett volna rá.
Akik azt várták a tanárok ma reggeli vadsztrájkjától, hogy döntő fordulatot hoz bármilyen ügyben, ahogy sejthető volt, tévedtek. Sokszor leírtuk, de újra le kell, a politika lassú folyamatok összesége, a nagy jelentőségű eseményeket kísérő, felszín alatti mozgásoknak sokkal nagyobb lehet a jelentőségük, mint pár újság címlapjának (persze az is fontos). A mai vadszttárjkról is tudtuk, hogy nem fogja térdre készeriteni a kormányt, de nem is ez volt a célja. A mai egy több demonstráicóból álló folyamat kezdete.