Egy korrupt, szűk és szakmaiatlan médiapiacon rendkívül jövedelmező állás(pont) nőket ragmálni. Teljesítmény nem kell hozzá, és az igazán suttyó szerkesztők állati hálásak minden gonosz, nőgyűlölő megnyilvánulásért. Hiszen ezzel a saját pozícióikat erősítik.
Orbán Viktor pénteken az Európa Néppárt madridi találkozója előtt nyilatkozott az Echo Tv-szintű jobboldali tévéadónak. Orbán a menekültválság kapcsán inváziót emlegetett, és azt mondta, hogy azért kell megállítani ezt az inváziót, mert meg kell védeni a szólásszabadságot, az emberi jogokat és a női egyenjogúságot.
Orbán és a szaúdi király 2014-ben. fotó: Miniszterelnökség
A jelenség nem új keletű, az európai jobboldali közbeszédben egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a menekülteket és migránsokat azért kell kizárni, mert “az ő kultúrájuk” nem tiszteli az emberi jogokat, és különösen, erőszakosak a nőkkel szemben. Valóban, sok muszlim többségű állam ezekben a kérdésekben finoman szólva sem mondható liberálisnak (bár hangsúlyozzuk: semmi nem utal arra, hogy ennek köze lenne az iszlámhoz: számos muszlim többségű országra nem jellemzőek nagy mértékben ezek a problémák, és számos keresztény többségű afrikai országban jellemzőek), azért mégis felvetődik az emberben a kérdés: Kitől kell mit védeni?
Mert mégiscsak Orbán Magyarországa az, ahol egy internetes portál - az Origo - főszerkesztőjét azért rúgták ki, mert a kormánynak nem tetsző cikket írt. Mégiscsak Magyarország az, ahol a reklámtorta nagy részét az állami megrendelések adják ki, ahol a köztévé konkrétan hazudik, és az állami monopóliummal rendelkező hírügynökség nagyon sokszor kormánypárti híreket gyárt, a viszonylagos függetlenség látszatára sem adva.
Magyarország az a hely, ahol az állam vezetői kimondottan tagadják, hogy a társadalmi rend minden ember személyes szabadságán alapul (illiberális állam). Nem nagyon értelmezhető, mit érthetünk emberi jogok védelmén, amikor teljesen abszurd jogszabályokat hoz a kormány a menekültekkel szemben, amikor újságírók és ártatlanok TEK általi megveretését még kivizsgálni se hajlandó, amikor kerekesszékes menekültek ülnek magyar fogdákban azzal a váddal, hogy nekitámadtak a rendőrségnek.
És hát annak a Magyarországnak a kormányfője mondja ezt, amelynek kormányában 0 nő foglal helyet (Orbán maga mondja azt, hogy elképzelni sem tud nőt miniszterként), annak a pártnak a vezetője, amelynek egyik, feleségét megverő parlamenti képviselője az azóta elhunyt vakkomondorral együtt megtarthatta a mandátumát. Egy olyan vezető beszél így, aki több, mint 5 éves kormányzása alatt nem tett keresztbe két szalmaszálat annak érdekében, hogy megszűnjön a nők elleni erőszak, hogy nők is végezhessenek ‘férfias’ munkákat, ugyanakkora fizetésért, mint a férfiak.
Persze Szaúd-Arábiában bloggert ítéltek botütésre, a nők nem vezethetnek autót a férjük engedélye nélkül, Egyiptomban a hadsereg erőszakolta a nőket a Tahrir téri tüntetések idején, és tömeges halálbüntetésre ítélik a Muszlim Testvériség tagjait, és akkor még az Iszlám Állam, vagy a szír kormány, illetve a tálibok rémtetteiről nem is beszéltünk.
Csakhogy Orbán Viktor pont a szaúdi királlyal és az egyiptomi diktátorral bratyizott az elmúlt években, és nem nagyon emlegette fel nekik az országukban tapasztalható emberi jogi hiányosságokat. Sőt, legitimálta ezeket a rendszereket, amelyek elkövetik a számos jogsértést. A letelepedési kötvény által pont ezen országok vezetőinek, a zsarnoki rendszerek fenntartóinak adunk el nagy számban, jó pénzért EU-s állampolgárságot.
Orbán nem azoktól az emberektől félti az emberi jogokat, akik a hatalmat tartják a kezükben, hanem azoktól az emberektől, akik nincstelenként jönnek Európába, pont a tálibok, az Iszlám Állam, a szír diktátor elől menekülve. És nem azt mondja, hogy fogadjuk őket úgy, ahogyan egy emberi jogokat tiszteletben tartó államtól elvárható, hanem potenciális bűnözők inváziójáról beszél.
Érezzük a különbséget? A gazdagok, akik felelősek a jogtiprásokért, jöhetnek, az egyszerű emberek, akik részben elszenvedői is, nem jöhetnek, mert ők veszélyesek a jogrendre.
És mindeközben Orbán eljátszhatja a szólásszabadság, az emberi jogok és a női egyenjogúság védelmezőjének szerepét úgy, hogy hazájában nem is érdekli őt ezeknek a jogoknak a védelme. Mert az, hogy Szaúd-Arábiában rosszabb a nőknek, nem menti fel Orbánt az alól a kötelessége alól, hogy Magyarországot a nők számára jobb hellyé tegye. Az, hogy Szaúd-Arábia semmibe veszi az emberi jogokat, nem menti fel Orbánt az alól, hogy tiszteletben tartsa ezeket, hanem azt a kötelességet rója rá, mint európai politikusra, hogy tegyen ezekért a jogokért itthon, és a diplomáciai kapcsolatokon keresztül is.
De Orbán ezeket a jogokat csak igazolásnak használja, pont annyira fontosak neki, mint bármilyen érv, ami a napi politikai küzdelmekben felhasználható, majd kellő pillanatban eldobható. Semennyire. Ha fontosak lennének ezek a jogok Orbán számára, nem Madridban beszélne róluk, hanem itthon tenne értük, nem a szegények és menekülők kizárására használná-, hanem a diktátorokon kérné számon őket.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:További vállalásaink
és támogatási lehetőségekA Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a menekültkérdésről, támogass minket!
Elsöprő győzelmet aratott az Orbán Viktor szövetségeseként is emlegetett lengyel ultrakonzervatív, euroszkeptikus Jog és Igazságosság (PiS), miközben az elmúlt nyolc évben kormányzó jobboldali liberális Polgári Platform (PO) összeomlott. Az eddigi eredmények nagy meglepetése, hogy nagy valószínűség szerint egyetlen baloldali tömörülés sem lesz a varsói törvényhozásban a következő nyolc évben. Kövesd az eredmények alakulását élőben a Kettős Mércén!
Az elmúlt évtizedek technológiai átalakulásai nyomán a baloldal gyakorlatilag elvesztette társadalmi bázisát. Ezért is eljött az ideje, hogy az eddig jobbára csak követő emberfogásra berendezkedett ellenzék szembe nézzen a megújulás alapkérdéseivel, így azzal a dilemmával is, hogy mégis mi a terve velünk, emberekkel - véli Csendes József szociológus. (A WTF Baloldal sorozatunkban eddig megjelent írásokat lásd itt.)
Lengyelország ma választ. Hogyan látja a lengyel politika erővonalait egy baloldali aktivista, mit gondol a Razem, az új baloldali párt erényeiről és esélyeiről, a kormányzó jobbközép Polgári Platform hibáiról, a nyerésre álló Jog és Igazságosság jelentette veszélyekről, a politikai rendszer kereteiről. Az újságíró, fordító, szerkesztő Dawid Krawczykkal, a Krytyka Polityczna aktivistájával beszélgettünk a héten, a Razemnek átütő sikert hozó keddi tévévita másnapján.
Dawid Krawczyk. Fotó: Natalia Sawka.
A Fonyó-Vajna, akarom mondani, Simicska-Orbán TV2-ért folytatott párharc mellékvágányaként írta meg az Index, hogy amikor anno 2013 decemberében a cég ügyvezetőinek eladták a TV2-t, a német tulajdonosnak tudnia kellett, hogy Simicska ad kölcsönt az ügylethez. Vagyis az akkor még Orbán hű barátjaként számon tartott oligarcha kezébe kerülhet a csatorna. Nem túlzottan zavarta őket, hogy ezzel lényegében a Fidesz hatalmát erősítik.
Október 23-án a „civilek” tüntetésén a főszervező, Vajda Zoltán beszédében elmondta, azért vannak csak kétszázan a nagy ellenzéki tüntetésen, mert mindenki más hibás, Orbán, a civilek, a pártok, mindenki. Az nem jutott eszébe, hogy kétszáz embert utcára vinni talán a szervezők felelőssége is.
A Jobbik-pártelnök a párt ‘56-ra emlékező 600 fős naggyűlésén 1956-ot a Horthy-korszak utolsó fellángolásának nevezte. Ha létezne feltámadás, akkor most ‘56 mártírjai sorra másznának ki a sírból, és kevernének le egy nyaklevest a mi Gáborunknak.
Sem a kormányzó Polgári Platform, sem pedig a nagy esélyes szélső-konzervatív Jog és Igazságosság nem ad választ a lengyel embereket foglalkoztató legnagyobb kérdésekre. A baloldal két ígéretes tömörüléssel is nekivág a választásoknak. Lesz-e Varsóban Budapest? Hogyan csapódott le a menekültügy a kampány során? Mi a jelentősége annak, hogy a három legnagyobb pártot is nők vezetik? Kik képesek begyűjteni a rendszerrel elégedetlen protest-szavazókat? Michal Sutowski lengyel politológus mindezen kérdésekre választ ad.
Bár hajlamosak vagyunk megszemélyesíteni, a hatalom nem embereken, politikusokon keresztül nyilvánul meg, hanem egy gazdasági, társadalmi és történeti folyamatokból felépülő játéktéren keresztül. Ennek a játéktérnek a szabályai rajzolják fel, hogy mi az, ami kimondható, mi az, ami gondolható, és így még ha lennének is szavaink a létező elnyomás leküzdésére, kimondásukra a játéktér nem kínálna csatornát. Sipos Balázs ennek a játéktérnek az elhagyására buzdít a sejtszerű önszerveződés változatos formáin keresztül, az önrendelkezés élményének megtapasztalása révén. (A WTF Baloldal sorozatunkban eddig megjelent írásokat lásd itt.)
