2010. július 28. Jegyezzük meg jól ezt a dátumot, mert fontos. Ez volt az a nap, amikor az ENSZ kimondta, hogy minden ember alapvető joga, hogy tiszta vízhez és megfelelő szennyvízelhelyezéshez jusson. Nos, ez Magyarországon nem mindig, és nem mindenki számára adott.
A közoktatásért is felelős miniszter végre kapott valami oktatással kapcsolatos feladatot. Nemes és szép küldetést bíztak rá azok, akik amúgy az oktatásügyet nem szívesen veszik a szájukra. Pukkadjon csak a hanyatló Nyugat. Hazafias tornaórák bevezetése, ez most a legfontosabb projekt.
Magyarország büszke és erős európai ország? Sajnos nem, sokkal inkább borúlátó, őrlődő és helyét kereső ország. Legalábbis ez derült ki egy frissen publikált kutatásból, amit egy amerikai intézet és az Ipsos csinált idén márciusban. Kelet vagy Nyugat? Stabilitás vagy változás? Ilyen és ehhez hasonló alapkérdésekben is végletesen megosztott a magyar társadalom.
A Heti Válasz cikkében állt a nyilvánosság elé Raskó György, az Antall-kormány korábbi agrárminiszterre és Bojár Gábor nagyvállakozó, hogy ők támogatták nagyobb összeggel a Momentumot. Nem csupán az fontos hír, hogy nagyvállakozók támogatnak egy ellenzéki pártot, hanem az is nagy lépés, hogy ezt nyilvánosan vállalva teszik. Bár az ideális világ az lenne, ahol nem a nagytőke építene politikát, de ma Magyarországon Bojár Gábor és Raskó György kiállása nagyon fontos tett.
Bár nyáron alábbhagyott a tavaszi tüntetések után a politikai adok-kapok, a Mérce olvasottságán ezt alig lehet észrevenni. Júniusban és júliusban közel 500 ezer egyedi látogató majdnem 1 millió oldalt látogatott a Mércén, amely továbbra is rajta tartja a szemét fő témáin, az oktatás, az egészségügy bajain, a szegények, a dolgozók és a nők helyzetén!
Fiatalkorunkban sokan ábrándozunk arról, hogy saját helyet csinálunk, amit be lehet lakni, és ahol közösségi vágyakat lehet megvalósítani. Józsefvárosban néhány éve létezik egy ilyen hely, a Gólya, és ami egyedivé teszi a vállalkozást, az a szövetkezetiség, amiről a legtöbbünknek leginkább valami rendszerváltás előtti, meghaladott dolog jut eszünkbe. A Gólya azonban köszöni jól van, és épp új tagokat toboroz, ebből az alkalomból kérdeztünk két szövetkezeti tagot – Jagodits Esztert és Karas Dávidot – a működés részleteiről, nehézségeiről és persze előnyeiről.
Ritkán van akkora szerencséje egy újságírónak, hogy pont belefusson egy friss mozgalom első mély krízisébe, asztalokon ugrándozzon, bűnrossz menzakaját faljon, és végül lássa a friss mozgalom egyik alapkőletételét. Nekünk ez összejött: a Gulyás Márton által meghirdetett Közös Ország Mozgalom (kiképző?)táborában jártunk, elsőként a magyar sajtóban.
„Volt egy barátom, aki a Merrill Lynch-nél volt kötvénykereskedő a 70-es években. Éjjelente kalauzként dolgozott, mivel az akkori igen szerény kereskedői fizetéséből nem tudta eltartani a három gyerekét. 1986-ra már milliókat keresett, és azt hitte azért van, mert olyan okos.”
-- Charles Morris, egykori bankár, a The Two Trillion Dollar Meltdown szerzője, az Inside Job (Bennfentesek) című dokumentumfilmben.
Néhány napja a Kúria hitelesítette Vágó Gábor egykori LMP alapító és volt parlamenti képviselő népszavazási kérdését az állami vállalatok bérplafonjáról. Vágó kérdése lényegében arra irányul, hogy maximalizálják-e az állami vállalatok vezetőinek bérét, mely nem haladhatná meg a köztársasági elnök javadalmazását. Vágó kezdeményezése része annak a trendnek, mely a túlzott és egyre növekvő jövedelmi egyenlőtlenségeknek próbál gátat vetni. Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt elnöke programjának egyik ígérete volt, hogy a kormányzati szerződésekkel rendelkező cégeknél nem lehet húszszorosnál nagyobb a maximális jövedelemkülönbség a legkevésbé jövedelmező állások és a vezérigazgató jövedelme között. Itthon Botka László egyaránt propagálta a közszolgálati bérplafon ötletét (szintén az államfő fizetését megszabva plafonként) és Corbyn elképzelését is a jövedelmi különbségek csökkentéséről (noha más szorzóval – a szocialista miniszterelnökjelölt hétszeres jövedelmi különbségeket tartana indokoltnak cégen belül).
Nemrég megjelent a portfolio.hu gazdasági portálon egy, a feltétel nélküli alapjövedelemmel (FNA) kapcsolatos írás, amelyet az MNB közgazdászai, Baksay Gergely – Bókay Márton – Palotai Dániel – Szalai Ákos, jegyeznek. A cikkben a szerzők a feltétel nélküli alapjövedelmet hátrányosnak tartják mind rövid, mind hosszú távon, szerintük az csökkenti a munkakínálatot, a jelenleginél rosszabb (hatékonytalanabb) szociális ellátást eredményez. Nem véletlen, hogy még sehol sem vezették be – mondják.
Tavaly nyáron a Mediaworks még a stróman Heinrich Pecina irányítása alatt vásárolta meg a négy megyei napilapot tulajdonló Pannon Lapok Társaságát, hogy aztán rövid távon tovább passzolja az így már 12 megyei napilapot tartalmazó portfóliót Mészáros Lőrincnek. Egy hete a két megyei napilapot kiadó Lapcomot vásárolta meg Andy Vajna. Majd most a semmiből újra előbukkant Pecina, és megvette a Russmédiát, a maradék három megyei napilap kiadóját. Méghozzá az MNB álltal megmentett majd Mészáros Lőrincnek átjátszott MKB bank pénézből!
Heinrich Pecina, a stróman. Forrás: 24.hu
Ezzel a lépéssel narancsba borult az ország, kivéve Pestet és Nógrád megyét, amelyek nem rendelkeznek számottevő megyei napilappal. Ez tudjuk, hogy mit jelent az újságíróknak. A Mediaworks eladása után sorban repültek a nagymúltú helyi újságírók, helyettük közkatonák töltik meg a lapokat központból szerkesztett politikai tartalmakkal. Így történhetett meg karácsonykor, hogy az ország nagy részére Orbán Viktor vigyorgott a vele készült interjú mellől.
Nyilvánvalóan ugyanez vár a most megvásárolt lapok munkatársaira is. Nem tudhatjuk, hogy a Népszabadságot kivégző Pecina maga csinál-e fideszes újságot, vagy továbbadja lapjait, de ez nem is lényeges.
Hanem az, hogy tíz hónappal a választások előtt monopol helyzetbe került a Fidesz a megyei lapok piacán. Napi több százezer olvasónak adhatják el a politikai megrendelésre készült cikkeiket, ellenvélemény nélkül.
Ha a megyei sajtó egyetlen párt kezébe kerül, nem olyan nehéz kimondani, hogy nem lehet szabad sajtóról értekezni. És kérdés, hogy mennyire lehet valódi demokráciáról beszélni, ha ennyire durván egy párt kezébe kerül a média, mint ma Magyarországon.
És ez még nem a vége a szabad sajtó elleni támadásoknak. Tusványoson a miniszterelnök maga adta ki a parancsot a maradék kormánytól független sajtó elleni támadásra, és nem tűnik úgy, mintha leállnának, amíg számottevő média van a sajátjukon kívül az országban!
Ez pedig nem csupán elvontan demokratikus szempontokból fontos, hanem azért is, mert az életünk folyamán számos alkalommal kerülünk szembe a hatalom valamilyen formájával, márpedig ha nincs szabad, vagy korlátozott a nyilvánosság, sokkal nehezebben védjük meg magunkat.
És ott van a kritika kérdése is. Elég végignézni a BKK mostani történetén: mi történt volna, ha nincs senki, aki ezt megírja? Márpedig a megyei napilapok beszántásával újra kevesebb helyen lett olyan sajtó, ahol ki tudják ásni a rosszul működő dolgokat, vagy kritikát tudnak gyakorolni a városvezetéssel szemben. Helyi sajtó híján az ország számos területe válik még inkább a korrupt kiskirályok birodalmává!
Ahol ilyen mértékű a médiakoncentráció, ott a jól működő ország képe válik lehetetlenné, és a mindent elnyomó hatalom veszi át a helyét. Egyre inkább egy olyan ország felé haladunk, ahol nem a jó kormányzás a fontos, hanem a hatalomnak kedvező kormányzás. Szabad média nélkül nem lehet szabadnak, a hatalomtól függetlennek maradni az országban.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
A Kettős Mércét nem segítik oligarchák, pártok, nincs reklámbevétele nagy cégektől, a ti támogatásotoknak köszönhetően működik! Ez biztosítja a Mérce függetlenségét.
Támogass minket egyszerűen bankkártyával:
Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.
