Pontosabban az ENSZ menekültügyi főbiztosságának közép-európai képviselete csatlakozik a Menekültek Világnapjához kapcsolódó globális kampányhoz. A plakátkampány lényege, hogy olyan Magyarországon élő menekülteket mutatnak be, akik a társadalom megbecsült tagjai, és nem elveszik a munkát, hanem elvégzik azt, majd pedig adót fizetnek.

A pakisztáni Zeeshan a magyar krikettválogatott tagjaként, a Bangladesből érkezett Begum Ali egy kis étterem tulajdonosaként, a togói Sophie óvodai dadusként, míg az afgán Dariush idegenvezetőként igyekszik boldogulni Magyarországon.

A menekültek hozzánk hasonló, hétköznapi emberek, akik rendkívüli élethelyzeteken mentek keresztül, s ma keményen küzdenek azért, hogy talpon maradjanak. Ha pedig kapnak esélyt a beilleszkedésre, örömmel adnának annak az országnak, amely befogadja őket. Az idei Menekültek Világnapját Európától (Ukrajna) a világ számos  más régiójáig súlyos fegyveres konfliktusok, a menekültek emelkedő száma, valamint növekvő intolerancia és idegengyűlölet közepette tartják a világ sok országában.

Ahogy a kampány indításakor António Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa fogalmazott: „A világon mindenütt azzal szembesülünk, hogy családok  kényszerülnek menekülni az erőszak elől. A számok valóban hatalmasak – ám nem  szabad elfelejtenünk, hogy anyákról, apákról, fiúkról és lányokról beszélünk. Emberekről, akik hétköznapi életet éltek, mielőtt a háború menekülésre  kényszerítette őket. Az idei Menekültek Világnapján mindenki emlékezzen arra, ami  összeköt bennünket egymással – arra, hogy mindannyian emberek vagyunk.”

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Szégyelld magad, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, és szégyelljétek magatokat, ti kormánytagok, képviselők - de azok az állampolgárok is, bárki, aki egyetért azzal a véleménnyel, hogy a magyar határt törvénytelenül átlépő bevándorlókat a “lehető legrövidebb időn belül vissza kell fordítani a saját hazájukba”, és ezt még büszkén fel is vállaljátok, és úgynevezett konzultációban teszitek közzé. Aki olyan javaslatokat tesz, esetleg ezeket törvénybe foglalja és megszavazza, majd alkalmazza, ami miatt emberek halnak meg.

Hogy tudsz majd aludni, hogy tudsz a tükörbe nézni, ha miattad küldenek vissza háborús övezetekbe olyan családokat, akik annyiban „megélhetési” bevándorlók, hogy azért vándorolnak országokon keresztül, hogy legyen esélyük egyszerűen élni?

Mit éreznél, ha Magyarországon lenne háború, ha egy pszichopata sorozatgyilkos osztag járná az országot, amely csapatosan erőszakol meg asszonyokat, majd árulja őket, lefejezi, élve darabol össze gyermekeket, csonkít-kínoz minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon embereket, a te családodat, gyermekeidet, és mikor próbálsz menekülni, gyakran a hátadon cipelve a nagyanyádat, aki már alig tud járni, és végre, a hegyeken, tengeren át elérsz egy olyan országot, ahol nincsenek aknák és nincs gyilkosság, ahol megkönnyebbülten fellélegzel, mert azt hiszed, emberek közé kerültél, de azok visszaküldenek a borzalomba, háborúba.

Mert 1. Nincs útleveled. Igen, miután lebombázták a házad, s meggyilkolták a családod, nem volt idő csomagolni, és az útlevelet keresgélni a romok és holttestek közt. 2. Elveszed a munkát a helyiektől. Hogyan? Nem beszéled a nyelvet, nincs munkaengedélyed, csak a puszta életed. És ha kapsz is munkát, feketén, vagyis minimális fizetéssel, az csak annyira elég, hogy esetleg ne halj éhen. És ha valaki téged választ munkásnak egy helyivel szemben – ami igencsak valószínűtlen –, az neked az életet jelenti, a másik embernek meg annyit, hogy tovább keresgél. 3. Más a bőröd színe, a kultúrád és nyelved, mint az övék.

És ezzel valószínűleg halálra ítéltek.

A fenti helyzet mindennapos Szíriában és Irakban az utóbbi három évben. Magyarországra is érkeznek menekültek, de inkább csak átutazóként, a nyelv nehézsége miatt, és mert Bulgária és Magyarország híres arról, hogy nem szereti az idegeneket (gyakran még a többi magyart sem).

A kormány bevándorlással kapcsolatos szólamai és javaslatai nem tesznek különbséget háborús- és gazdasági menekült közt. A konzultációs kérdőív megfogalmazása szándékosan szájbarágó, és azt sugallja, minden menekült potenciális terrorista és/vagy gazdasági menekült, akik azért jöttek, hogy kivegyék a magyar emberek szájából a kenyeret.

A tegnap benyújtott törvényjavaslat pedig azt jelentené, hogy csak az Ukrajnán keresztül érkezőket engednénk be, a többieket, akik „biztonságosnak” nyilvánított országból jönnek, visszafordítanánk a határról. Mintha csak ennyi lenne a felelősségünk ezekkel a tragédiákkal, ezekkel az emberi sorsokkal kapcsolatban

Ha háborús menekültekről van szó, és Magyarország visszaküldi ezeket az embereket, akkor ez egyenértékű a gyilkossággal.

Ha meg valóban gazdasági menekültről van szó, akik dolgozni szeretnének, és a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy külföldiek ne éljenek és ne dolgozzanak Magyarországon, akkor ha maradt Orbánban az integritásnak és igazságérzetnek egy parányi szikrája, két dolgot tehet:

1. Visszahívja és munkát ad annak a félmillió magyar állampolgárnak, akik „megélhetési bevándorlóként”, „szociális juttatásokért és a munkalehetőségért” „veszélyeztetik” a világ minden országát, ahol Magyarországhoz képest egyszerűbb a megélhetés (és ez nagyon-nagyon sok országot jelent).
2. Visszaküldi az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságától a menekültek számára kiutalt 31 millió dollárt (2014-2015) 

Fotó: Nágó Zsuzsa

Magyarország határvédelmi politikájától emberek élete függ. Ha Magyarország nem küldi vissza a háborús menekülteket, azok úgyis tovább mennek más országokba, ahol emberségesebbek a körülmények. És ha nem mennek? Egy egészséges, morális társadalomban gazdasági szempontok fel sem merülhetnek, ha arról van szó, hogy emberi életet mentsünk.

Én hónapokat éltem egy szíriai menekült-táborban Törökországban, és tudom, milyen borzalmak elől és milyen veszélyeket vállalva próbálnak ezek az emberek kétségbeesetten Európába jutni. És mélységesen felháborít ez a kérdőív.

Ha a kormány vagy a parlament úgy döntene, hogy háborús menekülteket toloncoljanak vissza az országukba, és ezzel halálra ítéli őket, én tiltakozásképp lemondok a magyar állampolgárságomról.

Nágó Zsuzsa

Sajnos a rajongás vagy irigy csodálat még nem fogyott ki, és még 2015-ben is vannak olyanok, akik azt gondolják, a Habony és Finkelstein által mértani pontossággal megkomponált kampányok tényleg irányítják az embereket, tényleg elterelik a figyelmüket a fontos dolgokról, vagy tényleg a Fidesz előnyére fordítják a közéleti témákat, mert az emberek hülyék, úgyis bedőlnek. Pedig Gyurcsány Ferenc 2006 utáni bukása és a Fidesz idei összeomlása után végre kimondhatnánk pár dolgot. Például azt, hogy a politika nem egy stratégiai játék, ahol az emberek egyszerű sakkfigurák, és azt, hogy ha nincs morális megalapozottságú kiállás, ha nem mondjuk meg, mi a baloldal, ha nem üzenjük meg, miben lehet egyetérteni, mihez lehet csatlakozni, akkor valójában nincs is baloldali politizálás.

A plakátrongálás kapcsán újra nagy teret kapott a gumicsont-elmélet, amelynek lényege, hogy Habony Árpád annyira okos, hogy átver egy egész országot, és vannak olyan témák, amikkel nem szabad foglalkozni, mert a buta emberek nem értik meg. Ez csak elterelés, szisszen fel a nagyérdemű, és felszólít bizonyos problémák negligálására.

Miközben a politikacsinálás pont ezekről a problémákról is szól.

Beszéljünk inkább a korrupcióról, hangzik a torkokból, miközben pontosan tudjuk, pusztán korrupcióváddal nem lehet leváltani egy kormányt sem. Olyan témák kellenek, amelyek megrajzolják azt a Magyarországot, ahol élni szeretnénk, amelyek kirajzolják ennek a karakterét, ezek nélkül a korrupció felemlegetése csupán meddő tagadás lesz. Azt pedig pont a 2014-es választás igazolta, hogy pozitív elképzelés, program, világkép nélkül nincs kormányváltás.

De vajon ez a program, ez a világkép miből jön ki, mitől válik láthatóvá, és vajon miért sikeres a mostani kormányzati plakátkampány elleni akció, miért adnak több ezren pénzt az ellenplakátokra, és vajon miért volt sikeres a netadós tiltakozás?

Mert mindkét akció ugyanabból a tőből fakad. Az elmúlt években a baloldali és liberális világképet valló állampolgárok, akik elutasítják az orbáni politikát, lényegében elvesztették a kormányzásra, a politikára, és ezzel sok szempontból saját életükre való ráhatásukat. Azok a szimbólumok és értékek, amikben hisznek, nem kapnak semmilyen látható képviseletet, kivéve ezekben a hetekben és tavaly novemberben.

A plakátrongálás valójában nem a menekültügyről szól, ahogy a netadó se a párszáz forintos befizetésről, vagy rákövetkező tüntetések se Vida Ildikóról szóltak. Ezek szimbolikus ügyek, amelyekben a cselekvés által maga a felháborodás tud eszkalálódni.

A plakátok letépése, a kormány bevándorlás-ellenes politikájával szembeni tüntetés egyetlen dolgot jelent: mi elutasítjuk a hazugságot, a kormány gyűlöletpolitikáját, nyitott és befogadó társadalomban szeretnénk élni, és nem kívánjuk a saját előrejutásunk érdekében más emberek megalázását.

Ennek a folyamatnak pedig három következménye van. Egyrészt felenged az elnyomás érzése, a konkrét rongálás,vagy annak szimbolikus támogatása, a pénz utalása, mind mind lehetőséget ad arra, hogy egyenrangú állampolgárnak érezzük magunkat az országban, méghozzá cselekvő állampolgárnak. Az ilyen helyzetek pedig hosszabb távon, kisebb-nagyobb sikerrel további cselekvésre ösztönzik az állampolgárokat, más kampányok támogatására, más akciókba való beszállásra. Nem véletlen a váratlan és érthetetlen rendőri fellépés sem, ha következmények nélkül lehet ellenzéki tevékenységet végezni, az bátorítólag hat még több állampolgárra. Mint minden elnyomó rendszernek, a mostaninak is az a legfőbb célja és tevékenysége, hogy passzívvá tegye az embereket, és a passzív emberek mellett biztosítsa a társadalom többségét.

Másrészt valójában tényleg ellentart a kormányzati gyűlöletkampánynak. Nem véletlen, hogy a Fidesz, a Jobbik és segédelemzőik is pártakcióként értelmezik a történéseket, a plakátszaggatást, és fogják majd pár nap múlva az ellenplakátra való gyűjtést. Ugyanis a hiteltelen kormánnyal szemben, az egyszerű emberek elemi felháborodása sokkal hitelesebb. Az elmúlt napok történései valószínűleg nem egy embert győztek meg arról, ostobaság, amit a kormány csinál, hiszen a gonosz kormány vs. egyszerű emberek narratívából nehezebben jön ki a kormány győztesen, az igazság pedig szubjektív, nem független attól, ki mondja. Ezzel pedig a gumicsont-effektus egy része is megszűnik, pontosan úgy, ahogy a vasárnapi zárva tartásnál, az útdíjnál vagy az internetadónál. Hiszen minden állampolgár számára minimum kérdésessé teszi, valóban igaza van-e a kormánynak, így hiába is tudja tematizálni a bevándorló üggyel a közbeszédet a kormány, nem szerez plusz szavazatokat, hiszen “nem lesz hozzá igazsága.”

Harmadrészt pedig, nem gumicsontról beszélünk. Miközben persze tudjuk, maga a bevándorlás kérdése létezik, de jelenleg nem ez Magyarország legfontosabb problémája. Ez a kampány valóban fokozza az idegenellenességet, a bezárkózást, valóban rossz irányban változtatja az állampolgárok attitűdjeit, ennek pedig nemcsak elvont filozófiák mentén kell ellentmondani, hanem azért, mert konkrét szinten is több szempontból rossz hatással van az országra. Számos nemzetközi kutatás, és sajnos példa is mutatja, hogy a politikusok által elengedett idegengyűlölet konkrét tettlegességbe is átcsaphat, és az ilyenfajta idegengyűlölet a már az országban élő bevándorlókra napi szinten visszahat, a bevándorlóellenesség mellett pedig erősíti az antiszemitizmust és a cigányellenességet is. Amennyiben egy ilyen kampányt szó nélkül hagyunk, az nem politikai filozófiai értelemben, hanem konkrét napi szinten okozhat problémát számos embertársunknak. Ezért a kormányzati kampánnyal szembeni fellépés pont a nyitott, szolidáris és befogadó attitűdöket hozza előtérbe a kampányban részt vevő, vagy azt támogató, arról értesülő emberekben.

De az is fontos, hogy egyszerűen nem lehet az állampolgároknak megmondani, miért és hogyan cselekedjenek. Az ilyen felülről megmondjuk, hogy ez nem jó típusú tiltakozás minden esetben elbizonytalanítja az aktívvá váló állampolgárokat döntésük helyességében. Márpedig a normális és erős társadalom alapfeltétele a minél több aktív cselekvő és a cselekvőket támogató állampolgár. Ezek az állampolgárok pedig nem véletlenül morális problémák, a saját világnézetükkel nem összeegyeztethető helyzetek mentén hozzák létre politikai cselekvésüket.

Ezt a fajta morális cselekvést helyteleníteni pedig pont annak a politikai helyzetnek a támogatása, ahol a politika történéseinek egyetlen irányítója a hatalmi szempont. Hatalompolitikában pedig a Fidesz nem verhető. Övék a hatalom, nekünk csak a meggyőződésünk maradt.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Pogácsás Tibor parlamenti államtitkár hétfőn ezt válaszolta egy jobbikos kérdésre:  “A kormány első perctől világossá tette, nem kívánja nyugati mintára a bevándorlókra építve erősíteni a gazdaságot, a magyar kormány célja, hogy a magyar lakosság növekedése biztosítsa az utánpótlást, ami a gazdasági stabilitáshoz kell.”

Pogácsás államtitkár nagy szívességet tett ezzel nekünk. Egyrészt elsőként a kormánytagok közül beismerte azt, hogy a bevándorlás nem feltétlenül rossz, és egyben ismertette a kormány bevándorlási politikájának lényegét. A magyar emberek jóléte másodlagos kérdés, nem foglakoztat minket, hogy ebben segítenek vagy ártanak a bevándorlók, nekünk fontosabb most a gyűlöletkeltő sovinizmus, mert azzal próbáljuk menteni a hatalmunkat, elterelni a figyelmet a korrupciós ügyeinkről, a szegénységről, a munkanélküliségről, az alacsony dolgozói bérekről.

Pogácsás szavait ugyanis számos kutatás támasztja alá. A németek például kiszámolták, hogy a bevándorlók sokkal több adót fizetnek be átlagosan életük folyamán a befogadó ország kasszájába, mint amennyit szociális juttatásként kivesznek. Egy amerikai tanulmány kiszámolta, hogy egy bevándorló átlagosan 1,2 munkahelyet teremt. De tovább lehetne sorolni a tudományos kutásokat, amik kimutatják, a bevándorlás jellemzően hasznos egy országnak.

Persze ehhez egy olyan hozzállás kell, amely nem elutasítja a bevándorlás minden formáját, hanem megnézi, mi a jó Magyarországnak. Amire Pogácsás államtitkár utal a fenti idézetben, az például az, hogy a magyar társadalom elöregedőben van. A nyelvet beszélő, szakképzett fiataljai pedig kivándorolnak az országból. Ez pedig csökkenti a szaképzett munkavállalók által behívható tőke mennyiségét is. Ami kevesebb munkahelyet, kevesebb kis- és középvállakozást, alacsonyabb béreket jelent.

De említhetjük az Index sztoriját is, amelyben a menekülttáborban váró fogorvos fiatalembernek rögtön állást ajánlottak, mivel vannak hiányszakmák Magyaroszágon. Jelenleg is számtalan bevándorló dolgozik például az egészségügyben.

Tehát a kormány gyűlöletplakátjának legnagyobb hazugsága, hogy nincs szükségünk bevándorlókra. Van szükségünk, és az a soviniszta gyűlöletkampány, amit a kormány folytat, pont azt a vitát lehetetleníti el, ami ahhoz kellene, hogy kiderüljön, kiket, miért és hogy engedjünk be az országba, hogy valóban ne veszélyeztessük a magyar munkavállalókat, de jót tegyünk a gazdaságnak, a bevándorlóknak és az állampolgároknak is.

Például azért, mert Pogácsás államtitkárral szemben, én leszarom, kinek milyen a bőrszíne, vallása, szexuális beállítottsága, ha hasznot hoz a közösségemnek, az országomnak, a nemzetemnek.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Igencsak beijedt kormány a gyűlöletplakátok leszaggatására és lefestésére irányuló kampánytól. A fideszhatalom tűzzel-vassal irtja az autonóm cselekvést, és megretten attól, amikor idősebb és fiatalabb átlagpolgárok, pártok, vagy éppen politikailag aktív fiatalok spontán konzultációba kezdenek a Habony-féle gyűlöletkampányról.

Kép: Index.hu

A plakátok újabb öngólnak bizonyultak, hiszen az embereket jobban foglalkoztatja a kivándorlás, mint a bevándorlás kérdése, ráadásul még a kormánypárti képviselők is zúgolódnak a huszonhárommilliórománozást idéző primitív gyűlöletkeltés ellen.

Az emberek nem azt látják, hogy a bevándorlók elveszik a munkát, hanem hogy nincs munka, vagy nem lehet belőle megélni. Nem a bevándorlók azok, akik megszegik a törvényeket, hanem a kormány és a holdudvar. Nem a propagandisták által vizionált mecsetek veszélyeztetik a magyar kultúrát, hanem az oktatás tönkretétele, a Makovecz-totemoszlopok és az írók bebörtönzéséről deliráló vagy borult elméjű oligarchákat kitüntető nemzeti bolsevik művészetirányítók.

Ezt az öngólt fejelheti meg a kormány egy újabbal, amikor titkosrendőrökkel őrizteti a plakátokat, mintha bizony azok leszaggatása veszélyt jelentene a közbiztonságra. Ráadásul a 444 által megszellőztetett rendőrségi jelentés és egy korábbi közérdekű adatigénylés alapján többe kerülhet egy óráig őrizni a plakátokat, mint maga a plakát.

A jelentés szerint három pár rendőr kapta parancsba, hogy este 8-tól reggel 8-ig plakátőrizetet lásson el. Az operatív megfigyelést a BRFK Kiemelt Ügyek Főosztályának fedésben dolgozó munkatársai végezték. Egy 2013-as közérdekű adatigénylés szerint a Pride-ot biztosító rendőrök átlagosan 2145 forintot kaptak óránként, így a plakátőrzésre kirendelt titkosrendőr-pár 12 órás szolgálatának költsége (a gépkocsi-használatot nem számítva) 52 ezer forint körül lehetett. A pontos összeg megismerése érdekében adatigénylést nyújtottunk be a BRFK-hoz. Ehhez képest egy plakát kinyomtatásának és kihelyezésének összege több ezres tételnél mindössze ötezer forint körül van, így azt egy éjszakán át őriztetni két rendőrrel tízszer annyiba kerül, mint maga a plakát. A plakátőrzést több volt rendőr is szürreálisnak nevezte.

A kormánynak láthatóan fontosabb a kommunikációs hadjárat, mint a menekültek helyzetének kezelése, hiszen a konzultációra egymilliárdot, a gyűlöletkampányra pedig 300 millió forintot költött el, míg a menekültekre évente mindössze 481 millió forintot költ, valamint 3,5 milliárd forintnyi EU-pénzt használ fel. 

A szociális törvény módosításában fedezte fel a Népszava azt az apró változtatást, miszerint ezentúl fizetésköteles lenne a házi segítségnyújtás a legszegényebbeknek is. Ez azt jelenti, hogy a vidéken havi pár tízezer forintból megélő időseknek is fizetniük kell ezért. A törvény kivételt tesz majd azokkal, akiknek nincs jövedelmük, de csak kedvezményt kap, aki 57 ezer, vagy egyedül élőként 71 250 forint alatti jövedelemmel bír.

Úgy tűnik, a kormány nem a stadionokon, nem a luxus-beruházásokon, esetleg a túlárazott korrupciógyanús közbeszerzéseken, nem az úszó vb-n, a Várba költözésen (és napestig sorolhatnánk a drága, értelmetlen és elfolyó közpénzcsapokat) spórol, hanem a legkisebb keresetű nyugdíjasokon.

A kormány ezek szerint a 40 négyzetméteres lakásban havi 50 rongyból nyomorgó, a gyógyszereit és számláit kifizetni nem tudó 70 éves Noncsi nénire, a vidéki parasztházban 80 évesen tevékenykedő Józsi bácsira nem kíván tovább költeni.

A kormány szerint teljesen korrekt, hogy nettó 1 millás havi fizetéssel is jár a családi pótlék, a rezsicsökkentés, de Noncsi néni és Józsi bácsi ne dőzsöljön már, fizesse ki szépen az életben maradásához szükséges házi segítségnyújtásért járó pénzt.

Mert Noncsi néninek és Józsi bácsinak az ápoló segít esetenként bevásárolni, mivel már csak bottal mozognak, ő segít a villanyszámla kifizetésében – mert ezek az emberek nem tudnak már sorban állni a postán, nincs laptopjuk, internethozzáférésük vagy okostelefonjuk – ő hív szerelőt nekik, és ő gondoskodik róluk. Mert az állam feladata gondoskodni a szegényekről és az idősekről, ha nincs senkijük, aki ezt megteheti. De a mostani magyar állam ezt nem így gondolja. Fizessen csak havi több tízezer forintot, hónap végén pedig, amikor már nincs pénz, küldje el az ápolót, vagy hazudjon neki valamit szégyenében, miért nem tudja fizetni.

Ilyet tényleg csak konkrétan gonosz emberek tudnak kitalálni.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Mióta Pozsgay Imre lehet az antikommunista Orbán tanácsadója és a CÖF egyik arca, semmin sem kell meglepődnünk. De a normalitás jegyében szögezzük le: a közpénzből kihelyezett gyűlöletkeltő plakátok megrongálása ellen legkevésbé azok emelhetnek szót, akik pár éve a Parlament védelmét szolgáló rendőri kordont bontották el. Ha rendőri kordont szabad bontani politikai tiltakozás jegyében, akkor plakátokat is lehet rongálni. Ahogy akkor Sólyom László fogalmazott: a kordonbontók felelőssége kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire is, ugyanis az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat.

Őszintén, nem várok el semmilyen értelmet vagy tisztességet ettől a hatalomtól. Ha valaki azt írhatja az 1956-os forradalomról mint Pozsgay Imre, hogy „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek”, majd 2015-ben lehet a Nagy Imre újratemetésén megdicsőült aktuális miniszterelnök tanácsadója, akkor bármi megtörténhet. De ne feledkezzünk meg arról, hogy ma az a párt beszél súlyos bűncselekményekről az idegenellenes plakátok rongálói kapcsán, amelynek tagjai nyolcvanan elbontották a Parlament védelmét szolgáló kordont 2007-ben. Az ügyészség egykor arra kérte a bíróságot, hogy marasztalja el a kordonbontókat, és a tettet a köztársasági elnök is elítélte. Sólyom László azt mondta, hogy a résztvevők felelőssége kiterjed a szimbolikus akció társadalmi következményeire is, ugyanis az országgyűlési képviselők magatartása mintát adhat, márpedig a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni.

Ennek ellenére a bíróság az eljárást szankció alkalmazása nélkül szüntette meg. A döntést az alábbiakkal indokolta a Pesti Központi Kerületi Bíróság:

1. Ami történt, az „oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy emiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása nem szükséges.”
2. A cselekményt megvalósító személyeknek szándéka nem a rendőri intézkedés tényleges megakadályozására vagy ellehetetlenítésére irányult, hanem pusztán azzal való egyet nem értésüket jelképezte cselekményük.
3. A demonstrációnak szánt esemény kifejezetten békés volt és az abban részt vevők törekedtek a károkozás elkerülésére is
4. A cselekmény társadalomra veszélyességi fokát csökkenti az elkövetés alkalomszerű jellege is.

Melyik szempont nem áll meg vajon a plakátrongálás esetében? Az elkövetés alkalomszerű, békés, az elkövetők a lehető legkisebb kárt okozzák a céljuk elérése érdekében (csak a plakátot rongálják meg, aki letépi, az a szemetet is eltakarítja), a tett pedig egy politikai akcióval való egyet nem értést fejez ki. A két eset közötti eltérés, hogy a plakátrongálások kapcsán nem rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülésről van szó, és nem kerül sor az Országház védelmét ellátó biztosító eszközök felszámolására. Ezt nehezen lehet a mostani plakátrongálók terhére írni ebben az összehasonlításban.

Természetesen nem állítom azt, hogy a kordon elleni fideszes felháborodás nem volt jogos. Ezt négy év jogi eljárás és több bírósági döntés után a BRFK is elismerte. Ez az eltelt négy év egyébként részben Orbánékat igazolta: ha ezen az úton ennyi idő kell az alkotmányellenes helyzet felszámolásához, akkor indokolt más eszközhöz folyamodni. A gond az, hogy 2007-ben nem tudhatta senki, hogy az eljárás négy évig fog tartani. Meg az is, hogy a jogorvoslati eljárást azok a jogvédők szenvedték végig, akiket a mai hatalom idegen ügynöknek nevez, persze ez is csak a Fidesz-újbeszél egyik apró momentuma.

De arról se feledkezzünk meg, hogy a Fidesz képviselőinek lett volna lehetőségük 2007-ben is, azóta is javasolni olyan szabályt, amivel a kordonok elkerülhetők, és persze jogállami úton jogorvoslati eljárásokkal is próbálkozhattak volna. Egyiket sem tették. Ehhez képest a plakátok ellen tiltakozók sem törvényt nem tudnak alkotni, sem eljárást nem tudnak indítani felháborodásuk kifejezésére. Így az ő esetükben - ellentétben az egykori kordonbontókkal - tényleg végső eszköz a jogellenes magatartás, az épp ezért legitim polgári engedetlenség.

Elúszni látszik a kormányzó AKP parlamenti szupertöbbsége a mai választáson / Illusztráció, nationalturk.com

A szavazatok felének összeszámolása után a nem hivatalos felmérések szerint sikerült a kurd-radikális baloldalnak az a bűvészmutatvány amely a kemali Törökország megalakulása óta senkinek: párt képviselheti a kurd kisebbséget az ankarai nemzetgyűlésben. Reccep Tayyip Erdogan elnök számára tervei meghiúsulását is jelentheti. Ahhoz ugyanis, hogy elnöki hatalmát kiszélesítse, alkotmányozó többségre (367 helyre az 550 fős parlamentben) lenne szüksége. Ezt most a másik három, bejutásra esélyes párt, a hagyományos kemalista CHP, a radikális nacionalista MHP, és a kurd HDP együttesen akadályozhatja meg.

Ez lehet a török Sziriza?

A HDP (Haklarin Demokratik Partisi - Népi Demokrata Párt) Selahattin Demirtas és a másik, női társelnök, a diyarbakiri Figen Yüksekdag  szinte egy csapásra váltak a kurdok, a török szélsőbal, valamint a Takszim-tiltakozások után eléggé elárvult nagyvárosi progresszív értelmiség hőseivé. Az ellenzéki török Dogan-médiabirodalom (többek között a Hürriyet újság, a Kanal D és a török CNN tévék tulajdonosa) fel is kapta alakjukat. A kereskedelmi tévében olyan riportot adtak le Demirtas kampánykörútjáról, amelyben látványosan feleségével közösen főz a konyhában, és a gyereknevelésből is kiveszi a részét. Ez a muszlim vallási szabályokat egyre szigorúbban előiró és társadalmilag is nagyon konzervatív Törökországban forradalmi, de végül kifizetődő tettnek bizonyult.

Bővebben a HDP-ről itt

Percről percre követjük az eseményeket, budapesti idő szerint.

23.00

Végül a miniszterelnök, Ahmet Davutoglu is kiállt az AKP hagyományosan "győzelmi balkonjára" elmondani beszédét. Az egész elég abszurdra sikeredett ugyanis Davutoglu egy előre megírt beszédben "történelmi győzelmet" hálált meg Allahnak a mindenhatónak, miközben abszolút többségük sincs. Az egyik török kereskedelmi csatorna pedig elég tiszteletlenül, néhány totyogó pingvint vetített a miniszterelnök mellé a beszéd alatt, "Eközben a Déli Sarkon" felirattal.

Erdogant ma este még nem látták.

Halk Tv çok güzel gelsenize :)))) #SırtımaKonuş #Secim2015 #TurkeyVotes pic.twitter.com/Ulq2XYUsBo

— Emrah ICTEN (@ictenbey) 2015. június 7.

22.19 

A legnagyobb ellenzéki párt a CHP központjában is van ok az ünneplésre, a szekuláris de nemzetileg homogén Törökországért küzdő szocdem kemálisták elég sokat javítottak az AKP-val szembeni lemaradásukon. Az állam és vallás szétválasztását kívánó pártokra összesen több mint 23 millió török szavazott a Muszlim Testvériséggel mostanában jó kapcsolatokat ápoló AKP 18 millió szavazatával szemben.

#CHP'nin önüne davetsiz,taşımasız gelen bu kalabalık AKP'nin yenilebilir olduğuna inanmış#Kılıçdaroğlu için başarıdır pic.twitter.com/fyppGHduH5

— Hilmi Güllü (@hilmigullu) 2015. június 7.

22.00

Végül a török választási bizottság (amelynek döntéseit egyébként semmiféle bíróságon nem támadható meg és abszolút) végül nem húzta tovább az időt, és bejelentette: négy párt jutott be az ankarai nemzetgyűlésbe.

Turkey's Electoral Commission makes it official: four parties have cross the electoral threshold #TurkeyVotes pic.twitter.com/3MPXtn5uoe

— JamesInTurkey.com (@jamesinturkey) 2015. június 7.

21.35

Néhány perccel ezelőtt végül kiálltak a Népi Demokrata Párt (HDP) vezetői, hogy megtartsák beszédeiket. Selahattin Demirtas "óriási győzelemként" értékelte a párt támogatóinak a ma estét, azt mondva, hogy "az igazságtalan kormánypárti kampányeszközök ellenére" sikerült bejutniuk a parlamentbe,

"és ez a baloldal közös győzelme. Ezt a szabadságjogok képviselői, minden elnyomott, minden munkásosztálybeli, minden nő és minden kisebbség közös sikere. Tudjuk azt is, hogy szavazatain egy részét más pártok támogatói, ideiglenesen adták le ránk. Azért fogunk dolgozni, hogy ezeket a szavazatokat megtartsuk."

Figen Yüksegdag társelnök megerősítette, hogy a párt parlamenti képviselőinek negyven százaléka nő lesz.(Hürriyet, fotó: gavina42, twitter)

21.30

Az MHP vezetője, Vural Oktay kissé csalódottnak tűnt, amikor azt nyilatkozta, "célunk egy egypárti kormány alakítása volt, de ezt nem sikerült elérnünk. Mindenféle, az AKP-vel kötendő esetleges koalícióról a párt központi választmánya dönt majd ,ezért én erről a témáról még nem beszélhetek." mondta még. (Hürriyet)

21.25

A HDP-társelnök Demirtas már szinte zavarba ejtően nyugodt. A Hürriyetnek azt nyilatkozta, 

Körülbelül 12-13 százaléknyi szavazatra számítottunk Törökország-szerte ezért elégedettek vagyunk az eredménnyel.

- amihez rögtön hozzá is tette, hogy a párt egyetlen aktivistája se hagyja el a szavazatszámlálást hogy ünnepeljen, ne mert ez még korai. "Megérdemlitek az ünneplést, de még nem most." szögezte le.

A társelnök pénteken Diyarbakirban tartott volna nagybeszédet, amikor a helyszínen egy bomba robbant, 4 embert megölve és több százat megsebesítve. Demirtas egy pillanatra sem hagyta el a színpadot, mindenkit arra kért, ne támadjanak a rendőrökre, és a helyi pártházban gyülekezzenek, békésen.

21.12

Dortmundban, Németországban estére már egy kisebb kurd tüntetés is összejött, ahol a választási eredmény megünneplése után már Ödzsalan szabadon engedését követelik, békésen.

Kurds in Germany want freedom for Abdullah Öcalan! #TurkeyElections #Dortmund pic.twitter.com/9oVDIJt6Wu

— Sebastian Weiermann (@SWeiermann) 2015. június 7.

21.00

BRÉKING: A választáson második eredményt elért CHP isztanbuli elnöke Murat Karayalçin azt mondta a török médiának, pártja azonnal tárgyalást kezd az összes bejutott párttal, az AKP elleni nagykoalíció összekovácsolásáról. Ez elég érdekes forgatókönyv lenne, körülbelül egy Jobbik-MSZP-LMP kormányhoz lehetne hasonlítani. (Today's Zaman)

20.27

Nagyjából végleges eredmények vannak, 82%-os részvétel, és 98%-os feldolgozottság mellett, ez a helyzet:

A kormánypárt tehát több mint száz mandátummal kevesebbet szerzett meg, mint amennyi Erdogan alkotmánymódosításához lenne szükséges. A kemalista CHP 130 és a kurd HDP közel nyolcvan képviselője a jelenlegi eredmények szerint ezt minden körülmények meg tudná akadályozni - kérdés hogy ha megismétlik a választást, az mennyiben változtat.

A 81 tartomány között így oszlanak meg a pártok többségei:

(Anadolu Agency - Hürriyet)

20.24

Az AKP egyik meg nem nevezett vezetője a kormánypárti Daily Sabahnak azt mondta, a párt egyelőre nem készül kolaícióra, kisebbségi kormányzást terveznek, mivel úgy számolnak, hamarosan meg kell majd ismételni a választást, hogy egyértelműbb eredményre jussanak. (Daily Sabah)

20.15

Miután azt rebesgették, hogy az AKP esetleg a szélsőjobboldali török MHP-vel keresheti a kormányképzés kiútját, az MHP-től a Reutersnek erre úgy reagáltak, hogy "még túl korai koalícióról beszélni."

20.08

Ahmet Davutoglu, az AKP miniszterelnöke és miniszterelnök-jelöltje, ugyanakkor nyugalomra intett:

A nemzet döntése mindig a legjobb döntés, ne aggódjatok, semmiféle hatalom előtt nem hajlunk meg.

Mondta az anatóliai Konyában, az AKP egyik legerősebb bázisán. (Hürriyet)

20.03

A kurdok befújták Ankarába az örményeket és a romákat is

A 42 éves Garo Paylan fél évszázad óta az első örmény aki képviselő lehet a török nemzetgyűlésben,

míg Özcan Purcu a török romák részéről jutott be, mindketten Demirtas pártjának színeiben. (Reuters, fotó: Today's Zaman)

19.55

Diyarbakirban a pénteki robbantás után szinte eltűnt az AKP a térképről. A HDP ebben városban 79%-ot kapott míg a kormánypárt 13%-ot. Az utcán kurd nemzeti színű sálakkal, és autódudákkal ünnepelnek. (Hürriyet Twitter)

19.45

További fogas kérdés, bár erről egyelőre nem sok szó esik, hogy a HDP-vel olyan párt került be az ankarai parlamentbe, amelynek társelnöke és arca Selahattin Demirtas komoly kapcsolatokkal rendelkezik a kurd Munkáspárt a PKK felé, amely a legtöbb európai állam és az USA terrorlistáján is szereplő, szélsőbaloldali gerillacsoportot működtet Irak hegyeiben. Még az 1999 óta speciális török börtönben ülő egykori PKK vezért, Abdullah Ödzsalant is meglátogatta.

A PKK és az Erdogan vezette török állam között 2013 óta folynak a béketárgyalások, és a HDP ki is hangsúlyozta, hoyg a választás erdeményétől függetlenül is folytatni fogják ezeket. Az AKP azonban semmi ilyesmit nem ígért.

19.32

Távolról sincsen még vége: Több elemző is felhívta arra a figyelmet a török médiában, hogy a választási eredmények olyan lehetetlen helyzetet hoztak létre amely hamar megismételt voksoláshoz vezethet.

Így néz ki ugyanis jelenleg a nemzetgyűlés összeállítása (Daily Sabah)

A kormányzó AKP mérsékelten muszlim vallásos hozzállásával szemben két szekuláris de erősen nacionalista párt a Musztafa Kemál Atatürk által alapított, Kemal Kilicdaroglu vezette CHP és a "Szürke Farkasok" terrorcsoporttal ápolt kapcsolatairól is ismert, szélsőséges turanista-ultranemzeti MHP áll. Ők Erdogannál és pártjánál már csak a kurd baloldaliakat gyúlölik jobban, az érzés pedig kölcsönös.

Így valóban nehéznek tűnik kormányt alakítania bárkinek is, de az esélyek még nyitottak.

19.30

A német Welt EU és török tudósítója, Boris Kálnoky Churchill-idézetet parafrazálva írja le a helyzetet a twitteren "Soha a török választások történetében nem tették még ennyire kevesen ennyire sokat (azokra a nem-kurd szavazókra gondolok, akik a HDP-t választották. 

Never have so few done so much for so many in #TurkeyElections. (Those few percent non-Kurds who switched to HDP)

— Boris Kálnoky (@bkalnoky) 2015. június 7.

19.23

Az ellenzéki pártok támogatói most annak ellenére euforikusak az eredmény miatt, hogy egész nap a választási csalásokról beszéltek. Persze, nincs olyan török választás ahol nem az a fő téma, hogy hány házba jelentkezett be egyszerre 110 AKP-szavazó, azért bőven történtek meredek dolgok.

• Még délelőtt bunkósbotokkal és fegyverekkel felszerelt alakok jelentek meg egy kurd szavazókörnél, elég nagy verekedés tört ki, amit a kivonuló csendőrség szedett szét.
• Az ellenzéki CHP pártaktivistái több szavazókör előtt is rendszám nélküli autók jelenlétét dokumentálta, egyikük a rendőrségtől megtudta, a gépkocsik hozzájuk tartoznak. A hír elolvasása után a szavazók elkezdték kiszúrni az ismeretlen rendeltetésű autók kerekeit.

(Fotó: Hürriyet)

• Kisebb kavarodás történt egy ankarai szavazókörben, ahol egy szavazókör előtti kukában egy csomó külföldi levélszavazatot találtak. Az egymásnak ugró helyszínen lévő politikai delegáltakat a kivonuló rohamrendőrség választotta szét. A kurd HDP társelnöke, Selahattin Demirtas később azt nyilatkozta hogy az incidens "nem volt komoly" (Today's Zaman)

19.00 

A török választásokon a részvétel ismét hihetetlenül magas, 82% volt. Míg Erdogan elnök azt nyilatkozta, ez is bizonyítja a török demokrácia erejét, mások arra figyelmeztettek, hogy igazi proteszt-szavazás volt a mai, ami az általános elégedetlenségből fakad. Már a tavalyi elnkválasztás hatalmas részvételi arányát (74,29%) is megdöntötték. A legutóbbi nemzetgyűlési választáson a szavazók 83%-a adott nagy arányú többséget az akkor még Erdogan által vezetett vallásos és államkapitalista AKP-nek.

Most azonban körülbelül ugyanilyen arányban tagadták meg ugyanezt a török szavazók a kormánypárttól. Az eredményeknek egyelőre egyedül a kurd HDP örülhet, hiszen ők minden valószínűség szerint bejutottak a parlamentbe.

Forrás: Hürriyet élő térkép

Azonban a helyzet kényes, hiszen miközben mindegyik párt kizárta a másikkal a koalíciót, így előreláthatólag senkinek sem lesz többsége, így még a kormányalakítás is kétséges.

Kalocsai Kinga és Szeles András a Ferdinánd híd Podmaniczky utca felőli szakaszán szaggatták le az egyik gyűlöletplakátot. Miután végeztek, összeszedték a szemetet, berakták egy zsákba, hazavitték a létrát, amit használtak, és besétáltak a VI. kerületi rendőrkapitányságra.

A Kettős Mércének elmondták, azért szedték le a plakátot, mert az szerintük gyűlöletkeltő. “Ez a kampány gyűlöletet kelt a menekült emberekkel szemben, úgy állítja be őket, mint akik csak rosszat tennének a magyar társadalommal. Ugyanolyan hazug, mocskos és undorító ez a kampány, mint a 22 millió románozás volt. “

Amikor arról kérdeztem őket, miért jelentik fel magukat, miért vállalják névvel a plakátszaggatást, ezt válaszolták: “Azért tettük ezt, mert annak tudatában követtük el a plakáttépkedést, hogy ez szabálysértéssel jár és nem akarunk kibújni a büntetés alól. Azt gondoljuk, hogy ez a plakátkampány olyan szinten felháborító, diszkriminatív és bántó, hogy megengedhető az, hogy olyan eszközökhöz nyúljunk, ami szabályt sért.”

A rendőrkapitányságig kísértem őket, ahol besétáltak és a tárgyi bizonyítékokkal együtt feljelentették magukat. Amint kiderül, milyen büntetést kaptak, frissítjük a cikket.

A rendőrök felvették a feljelentést, és átvették a plakátdarabokból álló bizonyíték kupacot. de nem tudták megmondani pontosan milyen szabálysértési bírság indul Kinga és András ellen. A rendőrség szerint a kár mértéke 20 ezer forint. Ez az összeg mondjuk elég magas, mivel a plakát pótlása piaci áron 5500 forintba kerül. A szabálysértési bírságról, és a szabálysértés tényéről később értesítik őket.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Tegnap éjszaka több különböző csoport is megrongálta a városban található gyülőletplakátokat! Az egyik ilyen csoportot, az Együtt aktivistáit, el is kapták , majd szabálysértési eljárást indítottak ellenük. Először a rendőrök elengedték őket az adatfelvétel után, majd mégis utánuk mentek, hogy szóltak nekik, be kell vinni a rendőrségre mindenkit, aki ilyet csinált.

A Kettős Mérce birtokába jutott dokumentumok szerint az Együtt által megrongált plakátra, a rendőrség álruhás vigyázókat küldött, méghozzá nem máshonnan, mint a kiemelt ügyek főosztálya bűnügyi bevetési osztályáról. A dokumentumokból kiderül még, hogy csak ettől az osztálytól még legalább két plakáthoz rendeltek ki álruhás rendőröket megfigyelésre. Tegnap pedig a Népszabadság fotózta le, hogy az elsőként megrongált plakátnál rendőrök helyszíneltek, nyomokat rögzítettek.

Nem nagyon vagyunk biztosak benne, hogy a rendőrség legfőbb feladata plakátok vigyázása lenne, de ha már erre rendelték ki őket, érdemes megemlíteni, hogy az idei őszi önkormányzati választáson, még nem volt a rendőrség számára ennyire fontos a papír védelme. Amikor az V. kerületi kampányban ismeretlenek csak az Együtt polgármester jelöltje, Juhász Péter plakátjait szedték le, de azt módszeresen, más pártét, köztük a Fideszét nem bántva, hiába érték tetten az Együtt aktivistái őket, intézkedés nem történt, és nem rendeltek ki rendörőket a plakátok védelmére. Most mégis úgy tűnik, a kiemelt ügyek főosztálya próbálja elkapni ezeket a kemény bűnözőket.

A hírben annyi a pozitívum (ami mindennapi életben inkább negatív), hogy nincs annyi rendőr, ahány plakát van Budapesten. Vidéken pedig biztosan nem őrzik őket. Így ha valaki ilyen, általunk semmiképpen nem ajánlott, gonosz dologra vetemedne, hogy plakátokat rongál, és külvárosi vagy vidéki plakátokat keres, ott minimális az esélye az őrzésnek.

Az is jó hír, hogy a tegnap éjszakában is legalább 3 csapat indult neki a városnak ezeket a plakátokat megrongálni. És kiváncsiak vagyunk, ha a tegnap ebből elkapott egy csapatnak lesz tárgyalása, akkor vajon a véleménynyilvánítás szabadságán belül marad-e a rongálás. Sejtésünk szerint igen, így ők is megússzák bírság nélkül.

Ezek a plakátok ugyanis túllépnek az egyszerű marketing üzeneteken, és olyan erős gyűlöletkeltő politikai éllel rendelkeznek, amit egy felelősségteljes állampolgár nem hagyhat szó nélkül! Kiváncsian várjuk, lesznek-e még vállalkozó kedvű állampolgárok, akik a következő napokban folytatják a munkát!

De az is kiderül ebből az ügyből, hogy annyira jó a közbizontság, hogy a rendőrségnek még politikai célú plakát felvigyázására is jut ereje!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!