Azt megszoktuk, amikor egy politikus hazudik. Ismerjük azt is, amikor egy politikus cinikusan hazudik, hogy megpróbálja saját bőrét menteni. Az viszont, amikor egy állami tisztségviselő, aki elvben független, teszi ugyanezt, már egy újabb kategória, arra pedig, amit Polt Péter tegnap csinált, valami új nevet kell kitalálni. Amikor az állam által kinevezett, elvileg független legfőbb ügyész úgy hazudik, hogy mentse magát, hogy közben az igazságszolgáltatásba, az államba, a demokráciába és jogállamba vetett bizalmat teszi tönkre, az minősített eset, a pokolban is új bugyor kell majd erre.

A Fidesz kommunikációs stábjában vagy nem mérték fel a Quaestor-ügy hatását, vagy egyszerűen ez már a tompított verzió amit előadnak, annyira benne van a kormánypárt az ügyben. Ugyanis azt egyetlen párt se bírja el, hogy hetekig mutogassák politikusaikat a tévében és az újságokban köztörvényes bünözők oldalán.

Vajúdott a Fidesz kommunikációs stábja, és megszülte a titkos fegyvert. A Magyar Fejlesztési Bank 2007-ben adott 17 milliárdnyi hitelt a Quaestornak. Rogán Antal most ezt vizsgálná parlamenti bizottságban. A Fidesz frakcióvezetőjét az nem zavarja, hogy az MFB bizonyára szocialista ármánykodásra hivatkozva, nem vizsgálta a hitelt, nem bontotta fel annak tartalmát az elmúlt 5 évben.

2015. március 28-án jelent meg a „Kettős mérce” blog bejegyzése „Polt Péter felesége az MNB személyzeti főnöke - mindenki valakinek a valakije a Quaestor-ügyben?” címmel.

A hivatkozott írás többek között a következőket tartalmazza: „A Magyar Kereskedőház pénzét Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként helyezte el a Quaestorban, amit Szijjártó Péter és Orbán Viktor utasítására végül is március 9-én vettek ki a cégből.” Az idézett  állítással szemben Matolcsy Györgyöt a köztársasági elnök 2013. március 4-i hatállyal nevezte ki a Magyar Nemzeti Bank élére. Mint az a sajtóban is megjelent, a Magyar Kereskedőház és a Quaestor között 2013. március 28-án jött létre szerződés, amelynek aláírásakor Matolcsy György már nem volt nemzetgazdasági miniszter. Valótlan tehát a cikk azon megállapítása is, miszerint „A Magyar Kereskedőház pénzét Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként helyezte el a Quaestorban.

A bejegyzés a következőket is tartalmazza: „Tudjuk, hogy Windisch László MNB-alelnök hagyta jóvá a Quaestor kötvénykibocsájtását novemberben, és az Eximbank megvételekor az MNB mint a felügyeletet ellátó szerv elvileg át is világította a Quaestort.” Az idézett állítással szemben nem a Quaestor Financial Hrurira Kft. – 2007 óta egyébként a mindenkori pénzügyi felügyeletek által jóváhagyott – legális kötvényprogramja okozta a problémát, hanem az, hogy – a gyanú szerint bűncselekményt elkövetve – még ezen felül mintegy 150 milliárd forint értékben illegális forgalmazás is történt, ahol a befektetőkkel elhitették, hogy kötvényt vásároltak. Az idézett állítással ugyancsak ellentétben a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. vagy a Quaestor-csoport bármelyik tagja sohasem vásárolta meg az Eximbankot, s az nincs is tulajdonában.

A fentiekben leírtak alapján kérjük a cikkben megfogalmazott állítások helyesbítését.

Magyarországon még tart a Kádár-korszak öröksége: politizálni, saját és közösségünk ügyeivel foglalkozni ciki. És ahogy ez az előző rendszerben is a rendszer urainak hatalmon maradásának eszköze volt, most sincs ez másképp. Már a középiskolában, illetve a főiskolán és egyetemen is megtanuljuk, a politika nem idevaló, valami huncut dolog, ami a hatalmasok dolga. Aki politikát visz az iskolába, kinézendő, de ezt sugallja nekünk a média is, aminek a most indult M1 kiváló szemléltető eszköze.

A segélyezési rendszer március 1-jei átalakulása egybeesett a téli kilakoltatási moratórium végével, emiatt néhány hónap alatt több száz család kerülhet utcára. Ennek fényében cinikus lépésnek tűnik, hogy egyes önkormányzatok luxus gépkocsis segélyezettekre fogják a változtatásokat. Szó sincs azonban egyszerű cinizmusról: az önkormányzatok jelentős része kényszerhelyzetben van. A helyi hatalom önkényes pénzosztási lehetőségeinek erősítése mellett akár törvénytelen, vagy alkotmányellenes helyi rendeletek megszületését és túlélését is lehetővé teszi az új rendszer.

Az embereknek elegük van abból, hogy vannak, akik luxusterepjáróval mennek segélyért – így kommentálja Józsefváros honlapja a segélyezési rendszer március 1-je óta hatályos változásait. A kerület költségvetésében látszólag feleakkora összeg áll rendelkezésre a szociális ellátásokra, mint tavaly – ha csupán ennyi információnk lenne, akár azt is hihetnénk, hogy a segélyezettek fele rendelkezik felső kategóriás gépjárművel.

(Fotó: Csoszó Gabriella/FreeDoc)

A VIII. kerületi önkormányzat nem az egyetlen, ahol lényegesen csökken a támogatásra jogosultak köre, és nem is az egyedüli, amely a változásokat könyörtelen cinizmussal tálalja. Ugyanakkor Józsefváros (az összes fővárosi kerülettel együtt) beletartozik az önkormányzatok viszonylag módosnak számító felső tizedébe, amelyek mostantól nem kapnak központi forrást a szociális feladataik ellátásának túlnyomó részéhez. Így az lenne a különös, ha az ellátottak köre nem szűkülne.

A múlt vasárnap óta hatályos változások rengeteg embert „hagynak az út szélén”, ráadásul hatályba lépésük egybeesik a téli kilakoltatási moratórium végével. Az elkövetkező hónapokban több száz, eddig a hajléktalanság szélén egyensúlyozó háztartás találhatja magát fedél nélkül. A magyar társadalmi valóság közelebbi ismeretében nehéz megemészteni, ha a segélyezettek körét radikálisan megszorító változtatásokat bármely önkormányzat a segélyezettek luxus gépjárműveivel indokolja. Nem segít a helyzet megértésében az sem, ha a hibát csak az önkormányzati döntéshozókban keressük. A szélesebb politikai közeg nyomása ugyanis eddig sem könnyítette meg az önkormányzatok szociális feladatainak ellátását, és gyakorlatilag ellehetetlenítette azok egyik törvényi kötelességét, a hajléktalanság kialakulásának megelőzését.

A közelmúltban több elemzés is megjelent a segélyezési rendszer átalakulásáról, közülük talán Janecskó Kata írása a legalaposabb. Szintén a legszegényebbeket érinti az elmúlt hetek néhány változása, köztük a kilakoltatási moratórium vége, illetve a Fővárosi Közgyűlés február 25-i döntése a hajléktalan emberek számára elérhető segélyek szűkítéséről. Érdemes ezért megvizsgálni, vajon milyen esélyei vannak a lakásszegénységben élőknek, a hajléktalanság szélén állóknak az új rendszerben?

Segélyek és lakásszegénység: fél lábbal az utcán

Az egyes, különböző jogcímeken adható segélyek eddig sem alkottak koherens rendszert, ám az új helyzet az eddiginél is kaotikusabb. Egyes ellátások megszűnnek, mások szabályozása a szociális törvényből települési rendeletek hatálya alá kerül át.

Szakértők százezres nagyságrendűre becsülik azok számát, akik ugyan nem hajléktalanok, de lakáshelyzetük olyannyira bizonytalan, hogy egy komolyabb anyagi nehézség hatására könnyen elveszíthetik lakhatásukat. A számukra legfontosabb segélyezési formák a lakásfenntartási támogatás és az adósságkezelési szolgáltatás voltak. Az előbbit közel félmillió rászorult háztartás vette igénybe, az utóbbi pedig több mint tízezer háztartás lakhatási költségekkel kapcsolatos problémáit segített rendezni. Március 1-je óta ezek az ellátási formák ugyan nem szűntek meg, de szabályozásuk kikerült a szociális törvényből, és települési támogatás formájában a helyi önkormányzat ítélheti meg őket, településenként eltérő feltételekkel. A helyi rendelettől függ tehát, hogy a változatlan az élethelyzetben lévő jogosult-e támogatásra, és ha igen, mennyire.

Ráadásul a döntéshozók sok helyütt építenek be olyan diszkrecionális elemeket a helyi támogatási rendszerbe, amik érdemesség-vizsgálattal, környezettanulmányokkal nagyon tág teret adnak az önkényre, a segélyezettek önkényes szűrésére. Ismét Józsefváros példája kívánkozik ide: a szegényeket és marginalizált helyzetűek kriminalizációját egyébként is a zászlójára tűző kerületben semmiféle települési juttatáshoz nem juthatnak a fogvatartott, vagy előzetes letartóztatásban lévő személyek. Ez a kitétel nem csak alkotmányossági szempontból lehet aggályos, hanem azért is, mert az ilyen segély sokszor a fogvatartott családjának utolsó kapaszkodója, ráadásul az előzetesben lévők esetében az ártatlanság vélelmének elvetését is jelenti. A segélyezésből azok a rászorulók is kizárhatók, akik a környezettanulmányt végző bizottságok véleménye szerint nem élnek rendezett lakókörnyezetben – az eleve szubjektív, esetekben akár önkényes megítélésre lehetőséget adó „rendezettség” feltételeként pedig a helyi rendelet olyan feltételeket is felsorol, amelyeket a háztartás akár pénzhiány miatt sem feltétlenül tud teljesíteni (a lakás „bútorokkal, berendezési tárgyakkal, eszközökkel való ellátása”). A miskolci helyi rendelet is szemléletes példája az új szabályozás lehetőségeinek: az érdemesség vizsgálata során az önkormányzat dolgozója nem csak a lakás porosságát méri fel, de a rászorult mellékhelyiségébe is benéz. Az érdemességi vizsgálatok során segélyezettek köre gyakorlatilag tetszés szerint szűkíthető.

Önkormányzatok kényszerhelyzetben

A segélyezés rendszere tehát jelentősen átalakul: sok rendelkezéssel beáll azon intézkedések sorába, melynek célja a helyi szegények kiszorítása és más területekre tologatása – ezzel éppen a szociális jellegét veszíti el.  A segélyezési környezet változásával a településekhez kerülő, szociális célokra fordítható központi támogatás jelentősen szűkül, miközben a települések minden eddiginél nagyobb szabadságot kapnak új adók kivetése terén. Az önkormányzat tehát vagy még jobban eltávolodik a szociális funkcióktól és feláldozza a társadalmi célokat a pénzügyi fenntarthatóság érdekében, vagy magasabb helyi adókat szed. Az utóbbi döntés nyilvánvaló politikai hátrányokkal jár. Marad tehát az előbbi: az önkormányzat újabb erőfeszítéseket tesz arra, hogy leépítse a gazdaságtalan funkcióit, megvágja a segélyezettek körét, és megszabaduljon szociális bérlőitől, miközben lehetőség szerint a lakosság egészét igyekszik jobb fizetőképességűekre cserélni. Ennek eszközéül használhatják az önkormányzatok azt, hogy a települési támogatás feltételéül szabják a lakhatás rendezett jogcímét. Ez nemcsak azokat sújtja, akik önkormányzati bérleményükbe fogadnának be valakit, hanem sok albérlő helyzetét is megnehezítheti. Egy for-profit gazdasági szervezet esetében normális lenne a kevésbé kockázatos bérlők leválogatása, ám ez ellentétes a helyi önkormányzatok törvényi feladataival, a helyi lakosság szociális védelmével és a hajléktalanság kialakulásának megelőzésével. Ezek elmulasztása azonban ritkán jár valós szankciókkal, miközben a települések minden eddiginél erősebb pénzügyi és hatékonysági nyomás alatt állnak.

A szociális kiadások megkurtítása szintén politikailag kockázatos lépés. A segélyezést szűkítő települések ennek kivédésére népszerű eszközt vetnek be: a szegénység és marginalizált élethelyzetek kriminalizációját. A fent hivatkozott önkormányzati hírek nem véletlenül céloznak egységesen a visszaélésekre és a mesés vagyonukat eltitkoló álszegényekre: azt az üzenetet kell átvinniük, hogy a segélytől elesők egyfelől nem érdemlik meg a segítséget, másfelől pedig eddig sem lettek volna jogosultak. Mindezt úgy, hogy az új rendelet értelmében a nagyon is valódi szegényeket – akár a legnyomorultabbakat – is ki lehet zárni a „rászorultak” helyileg meghatározott köréből. Mindeközben továbbra sincs olyan segély, amely pusztán a jövedelemhiány, szegénység, ellátatlanság miatt járna a rászorultaknak: nulla jövedelemmel rendelkező személyekkel is megeshet, hogy hónapokat, vagy akár egy évet is várniuk kell valamiféle segélyjogosultság megszerzésére.

Azok az önkormányzatok, ahol (amint ez Janecskó Kata cikkéből is kiderült) kormányhivatal mondja ki a helyi rendelet törvénybe ütközőségét, a jelek szerint azzal védekeznek, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása (elsősorban a más területekről kiszorított szegényekről való gondoskodás) nem az ő feladatuk. Tisztán jogi szempontból nincs igazuk. De érvényes és nagyon fontos problémára hívják fel a figyelmet: az olyan kérdéseket, mint a szociális ellátás és a lakhatás, nem lehet csak helyi szinten megoldani.

A hiba nem az Ön településében van

Az önkormányzatok mozgásterét jelentős részben az országos törvényi és politikai keretek határozzák meg. A források nélküli decentralizáció során a települések új felelősségeket kapnak, valós lehetőséget azok vállalására viszont már nem. Végső soron nem a helyi önkormányzat, hanem az állam hagyja magukra a legelesettebbeket.

Jó hír, hogy van olyan ellátási forma, amelynek megítélése magasabb (településiről járási) szintre került. Összességében viszont megerősödött a felelősségek decentralizációja, ami világosan rámutat: az országos politika mind a mai napig nem ismerte fel az alapvető szociális gondoskodás és a lakhatás gazdasági és társadalmi jelentőségét, sem pedig azt, hogy ezek problémáit nem lehet helyi szinten megoldani.

A települési önkormányzatok, a budapesti kerületek most már nem csak a központi források megszerzéséért versengenek egymással, de a szegények egymáshoz tologatásáért is. Miskolc „költözési támogatással” hajléktalanságra kárhoztatja elűzött lakóit, akiktől a régió városai sebtében megalkotott rendeletekkel védik be magukat. Az önkormányzatok tudatosan törekszenek rá, hogy nincstelen bérlőiket bármikor megfoszthassák jogviszonyuktól, mivel ingatlanportfóliójuk fenntarthatóvá tétele nagyobb kényszerítő erővel bír, mint a törvényi feladataik előírásai. Ennek szemléletes példája, hogy a VIII. kerületi rendelet szerint a segélyek odaítélését megelőző környezettanulmánynak része lehet a lakhatás jogcímének ellenőrzése is. Olyan alacsony jövedelmű háztartások is eleshetnek a segélytől, akik önhibájukon kívül szerződés nélkül bérelnek lakást, és lakhatásuk megoldására nincs is egyéb lehetőségük.

A segélyezés jelenlegi változtatásaival kialakuló helyzet – a felelősség helyi szintre tolása megfelelő központi támogatási háttér nélkül – párhuzamba állítható az önkormányzati tulajdonú lakások bérbeadásának rendszerével, ami szintén túlnyomórészt települési szinten szabályozott. A rendszerváltás után a települések a lehető leggyorsabban szabadultak meg a rájuk tukmált veszteséges lakásállománytól, és a megfizethető önkormányzati (vagy piaci) bérlakások aránya ma európai összehasonlításban elenyésző. A megfelelő források nélkül helyi szintre tolt segélyezés hasonló képet vetít előre. Mára többször annyi család lenne törvény szerint jogosult szociális bérlakásra, mint amennyi ilyen lakás összesen maradt az ország területén, és nincs két területe az országnak, ahol azonos helyzetű rászorultak hasonló esélyekkel és feltételekkel juthatnának megfizethető lakhatáshoz.

Égetően fontos lenne a szabályozás egységesítésével megelőzni a szegmentált és kiszámíthatatlan segélyezés kialakulását, és megakadályozni, hogy emberek teljes egészében kieshessenek az ellátórendszerből. Ennek most éppen ezek ellenkezője zajlik. Bár a segélyezéssel a kormányzat kimondott célja az, hogy senkit ne hagyjon az út szélén, ehhez a jelenlegivel éppen ellentétes tendenciát kellene követnie.

Horváth Vera
Kovács Vera

Március 12-én volt 20 éve, hogy Bokros Lajos frissen kinevezett pénzügyminiszterként bejelentette a később róla elnevezett megszorító csomagot. Sőt, nem egyszerűen bejelentett, de puccsolt: falhoz állította Horn Gyulát. Tény, hogy a „csomag” pár nap alatt titokban készült el és valóban felmerült a „lemondok, ha nem fogadjátok el” érv a kormányülésen, ám a helyzetet magát nem Bokros Lajos hozta létre, Horn akkor már bőven a fal előtt állt.

Úgy tűnik, mindenki mindenkinek az ismerőse, rokona, haverja a Quaestor-ügyben. Tarsoly Csaba és a Quaestor a magyar állammal, azon belül a külügyminisztériummal üzletelt, régi ismerősök Szijjártó Péterel. A Magyar Kereskedőház pénzét Matolcsy Görgy még nemzetgazdasági miniszterként helyezte el a Quaestorban, amit Szijjártó Péter és Orbán Viktor utasítására végül is március 9-én vettek ki a cégből.



Tudjuk, hogy Windisch László MNB-alelnök hagyta jóvá a Quaestor kötvénykibocsájtását novemberben, és az Eximbank megvételekor az MNB mint a felügyeletet ellátó szerv elvileg át is világitotta a Quaestort. Azt is tudjuk, hogy az azóta az MNB-be beleolvadt PSZÁF-nak még  a 2010-es kormányváltás előtti vezetése megrótta a Quaestort a fogyasztókat megtévesztő magatartása miatt, de ez a “megtévesztő tevékenység” ennek ellenére továbbra is büntetlenül üzemelt, még az idei év elején is.

Most pedig ez az MNB folytatja a vizsgálatott a brókerbotrány ügyében. De van egy másik vizsgálat is most már, amelyet a Nemzeti Nyomozó Iroda vezet a Quaestor-ügyben, méghozzá egy büntetőeljárás. A Nemzeti Nyomozó Irodát pedig az ügyészség felügyeli, sőt, a hírek szerint ez a nyomozás “szoros felügyelete alatt zajlik”, ami azt jelenti, hogy az ügyészség gyakorlatilag utasíthatja a rendőröket, hogy milyen nyomozati cselekményt végezzenek el és miként. Odáig menően akár, hogy mit foglaljanak le, és mit kérdezzenek egy tanútól.

Az ügyészség vezetője pedig nem más, mint Polt Péter, akiről tudjuk, hogy korábban a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje volt, a párt választmánynak tagja. De már azt is tudjuk róla, hogy lánya Tarsoly Csaba titkárával jár, és ha megnézzük az MNB honlapját, onnan kiderül, hogy felesége vezető pozíciót tölt be az MNB-ben, ő a személyzeti főnök a jegybankban.

Persze nincs információnk arról, hogy ne lenne pártatlan a nyomozás, de a fenti információk mind az MNB, mind az NNI ügyészség által kontrollált vizsgálatánál felvetik az elfogultság gyanúját. Vajon Polt Péter el tekinteni lánya és felesége ismerősi, munkatársi körének érintettségétől, ha arról van szó? Vajon az MNB kivizsgálja-e, miben hibázott ő maga, a mostani feltáró vizsgálat során? Vajon a kormányfő és a külügyminiszter esetleges érintettségével foglalkozik-e majdbármelyik fideszes által vezetett vizsgálat?

Erre nem tudjuk a válaszokat, de az már most felvetkétségeket, hogy miért ilyen későn kattant a bilincs Tarsoly Csaba csuklóján? Hogy tudta átíratni a cégét egy közmunkásra? Miért nem indult el korábban a vagyonelkobzás, miközben már azt is tudjuk, hogy vagyonelemei nagy részét kimentette Tarsoly?

Az biztos, nagyon alapos vizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy az MNB és az ügyészség eloszlassa maga felől a gyanút, és senki se fogja elhinni, hogy a vizsgálat pártatlan, ha egyetlen Fidesz-közeli személy érintettsége sem fog kiderülni. A Fidesz saját magát navigálta nehéz helyzetbe  (persze más szempontból könnyűbe) azzal, hogy minden független intézményt pártkatonáival töltött fel. A hitelesség megőrzéséhez legalábbis néhány hibáért vállalni kellene a felelősséget, de talán még az sem lesz elegendő vezéráldozat nélkül.

Az MNB helyesbítést kért a cikkünkhöz, ezt itt olvashatjátok.

Pénzt mindenhol lopnak a világon, meg bármit, amit lehet. Sokat is, a Madoff-féle piramisjátékban mai értéken 17875 milliárd forint kárt okoztak, ami több mint százszorosa a Quaestornál hiányzó összegnek. De ami itthon most történik, az messze nem csak a pénzről szól. Szinte nincs az államnak olyan szereplője, aki ne mocskolta volna be magát az ügyben, és mégsincs felelős. Pedig az ügyben érintett a teljhatalmat élvező kormány első embere, külügyminisztere, az ezen többség által kinevezett legfőbb ügyész, jegybank elnök. De a károkat azon pénzintézetekkel akarják megtéríttetni, akiknek a mostani állás szerint semmi felelősségük nincs az ügyben. Nem indult sehol vizsgálat, nem mondott le senki, és az állam nem vállal anyagi felelősséget sem az okozott károk akár egy részének megtérítéséért. És ezek beszélnek tisztességről, miközben a károsultak beleőrülnek a tudatba, hogy ebben az országban ezt is meg lehet tenni.

Konferenciát tart a Párbeszéd Magyarországért alapítványa az alapjövedelemről, de szó lesz a baloldal jövőjéről is. Meghívójukban a szervezők azt írják: "Huszonöt évvel a rendszerváltás után Magyarországon megérett az idő arra, hogy mindenki emberhez méltó életet élhessen. Hogyan újítható meg a baloldal viszonya a szolidaritáshoz és a társadalmi igazságossághoz? Hogyan nézhet ki egy értelmes és hiteles progresszív ajánlat a szociálisan megtépázott Magyarországnak? Járható út-e az alapjövedelem útja?"

Az első panel a baloldal megújulásáról, lehetséges új irányairól szól majd Babarczy Eszter esszéista, Karácsony Gergely, a PM társelnökének és Tamás Gáspár Miklós filozófus részvételével. Az alapjövedelemről pedig Ferge Zsuzsa szociológus, egyetemi tanár, Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, Misetics Bálint társadalompolitikus, civil aktivista, Bánfalvi István szociálpolitikus, a LÉT Munkacsoport vezetője beszélgetnek. Kövessétek a konferenciát percről percre a Mércén!

7:15 A konferencia ezzel itt véget ért, az alapjövedelem részesebb leírását a Megújuló Magyarország Alapítvány honlapján található. 

7:13 Bánfalvi úgy véli, a javaslat szociális vonatkozásai a fontosak, ha van politikai akarat, akkor a költségvetési megvalósíthatóságot bármelyik gazdasági államtitkár ujjgyakorlatként megoldja. 

7:10 A panel utolsó kérdése: költségvetési szempontból mennyire megvalósítható az alapjövedelem?

A politikai-társadalmi megvalósíthatóság szempontjából az alapjövedelem nem annyira megvalósíthatatlan, mint gondolnánk elsőre, mondja Bánfalvi. Az Eurobarometer szerint a társadalom nem annyira elutasító a szegényekkel szemben, mint a politikai elitek. Egy tavalyi felmérés szerint - kibeszélés, nyilvános vita nélkül is - a megkérdezettek 51 százaléka támogatta az alapjövedelmet. Innen nézve nem tűnik megvalósíthatatlannak.

7:05 Bánfalvi István szerint az alapjövedelem 4 dolgot oldana meg:

• megszüntetné az anyagi értelemben vett nincstelenséget
• megfelezné a szegénységet
• csökkentené az egyenlőtlenséget, felfelé csukná a jövedelmi ollót
• mindenki beletartozna például az egészségügyi ellátáshoz hozzáférők körébe

19:00 A munkavállalóknak jelenleg olykor még az állami munkáltató sem fizet létminimumot elérő béreket. Ez Pogátsa szerint felháborító, főleg, hogy 3-4 stadion árából évente minden munkavállalót a létminimumra lehetne emelni.

18:57 Létfontosságú tehát, hogy ne csak alapjövedelemről, hanem minimáljövedelemről is kell beszélni. Ehhez egy baloldali pártnak erősen támogatnia kell a szakszervezeteket, akik szektoronként köthetnek béralkukat, emelve az egyes területeken kapható minimális jövedelmet. Meg kell erősíteni a szakszervezeteket, ehhez viszont nekik sokkal több anyagi finanszírozást is kell nekik adni.

18:55 Pogátsa szkeptikusnak mutatkozik a Misetics által említett relatív szegénység-definíciókkal szemben. Szerinte a létminimum szintje egy olyan vonal, amely nagyon élesen választja ketté a társadalmat, hiszen akik ez alatt élnek, azoknak nincs lehetőségük egészséges táplálkozásra, lakhatásra stb. Szóval szerinte a létminimum szintje fölé történő felzárkóztatást kell megcélozni. Ez jelenleg kb. havi nettó 120 ezer forintos jövedelemszintet jelent.

18:52 Mindezeknek nem csak anyagi feltételei vannak, de kulturális változásokat is meg kell próbálni bevezetni. Ilyen például a szegregáció, amely nemcsak az egyenlőtlenségeket termeli újra, de az egyenlőtlenségeket, a kirekesztést természetesnek vevő, azokat támogató attitűdöket is. A társadalmon belüli szolidaritás megteremtéshez az ilyen kulturális minták ellen is harcolni kell.

18:50 Misetics egyetért a szociális jogok tekintetében. Szerinte ugyanakkor nemcsak egy abszolút statisztikai kategória - nem csak annak függvénye, hogy ki mennyi fehérjéhez jut, mennyit keres vagy nem keres - hanem egy egyenlőtlenségi kérdés. Míg az első típusú szegénység könnyebben felszámolható. A második esetében radikálisan át kell gondolni az elsődleges jövedelemforrásokhoz való hozzáférés lehetőségét, és az újraelosztási rendszert is.

18:45 A következő kérdés, hogy a PM szegénység "radikális csökkentésére" tett javaslata helyett lehetséges-e a szegénység teljes felszámolása. És lehet-e ennek eszköze az alapjövedelem?

Ferge Zsuzsa szerint a szegénység teljes felszámolása hosszú távú generációs kérdés, mely több emberöltőn keresztül zajlik csak le. Szerinte ennek egyik alapvető feltétele, hogy meg kell erősítenünk a szociális jogokat. Jelenleg a szociális jogok gyenge jogok, ezeket alkotmányosan meg kell erősíteni, törvényszéken érvényesíthetővé, kikényszeríthetővé kell tenni. Egy alapjövedelmet felvállaló pártnak ezt is programjába kell vennie.

18:39 Az alapjövedelem alapja Bánfalvi szerint, hogy nincs másodrendű ember. De ennek a javaslatnak csak akkor van esélye, ha a magyar progresszió különböző csoportjai, újbaloldaliak, régi baloldaliak, moderált liberálisok kiállnak mellette, és ezzel az etnicisták a rasszistákkal, a szegényellenesekkel szemben

18:34 Bánfalvi István dicséri szét a PM-et. Az SZDSZ alapító könyvében már ott volt az alapjövedelem. A Magyarországi Cigány Párt 2014-ben bevette a választási programjába, és az MSZP Deák köre is ezt tervezi. Lehet, hogy a PM kis párt, de egy nagy párt pont akkor válhat naggyá, ha valami olyat mond amiben a választók hihetnek.

18:31 Pogátsa szerint off-shoreból, ÁFÁ-ból több ezer milliárdos lehetőség van még bevételi oldalon. Szerinte ez egy nagyon konzervatív anyag a bevételek szintjén. Erről kell beszélni még, mert így lehet tervezni az oktatási egészségügyi kiadásokat is. erről kell vitát provokálni.

18:26 Pogátsa szerint ez az anyag arra való, hogy megindítsa a vitát, nyilván vannak benne pontatlanságok, de legalább elgondolkoztatja az embereket. Szerinte egy erős minimálbér, oktatás és egészségügyi rendszerrel lehet jó a javaslat. És ezeket jó már most megalapozni kiadási oldalról, hogy valóban kormányprogrammá változhasson a javaslat, ha a PM egyszer odajut.

18:23 Az emberek azért nem akarnak dolgozni, mert semmi nem motiválja őket, hogy dolgozni akarjanak. Azzal megy el az életük, hogy a nap 24 órájában a megélhetésükkel foglalkozzanak, legyen fűteni és enni lehetőség. Nagyon fontos megértetni a társadalommal, az emberek azért nem dolgoznak, mert Magyarországon nincs munka, nincs képzettség, nincs elég jó fizetés, nincs létbiztonság, és ezért nem éri meg dolgozni.

18:20 Egy szociálpolitikai javaslat Pogátsa szerint akkor jó, ha van egy javaslat amely alulról biztonságot ad, felülről motivál. Az alapjövedelem a biztonságot megadja. Amikor Skandináviában interjúzott, akkor nagyon meglepődött, azon, hogy azt mondták neki a helyiek nincs azzal gond, ha valaki nem akar dolgozni. És ez így is van jól szerinte. De kell egy olyan elem, amely motivál arra, hogy efelett az embereknek megérje dolgozni.

18:09 Misetics Bálint jön. 8 éve egy kollégiumi szobában amikor erről beszélgettünk, nem gondolta volna, hogy egy párt alapjövedelmet fog javasolni. Ezért bátornak tartja a PM-et. Kétszer 5 pontos kritika jön, azzal a kitétellel, hogy hasznosnak tartja a javaslatot. Szerinte nem jó, hogy bejelentjük, hogy támogatjuk az alapjövedelmet, majd csak utána dolgozzuk ki a javaslatot. Szerinte ez nem szakpolitikai javaslat, hanem egy brossura, kevés a szám, az adat, és a hivatkozás a hitelességhez. A javaslat azt mondja szerinte, hogy öszinte lesz arról, hogy a magasabb jövedelmű háztartások jobban járnak, ez még sincs benne. Tartalmilag szerinte a javaslat vélt dinamikus hatásaival szemben elnéző, a negatív hatásokkal nem számol. A javaslatban nem szerepel oktatás, egészségügyi, lakhatási kiadás, így nehéz komplexen gondolkodni róla. Számos tanulmány szól arról, hogy a nők esetében egy ilyen támogatási forma a nők a munkaerőpiacról való kivonulással jár. Ezért át kell gondolni ehhez hogyan viszonyul a javaslat.

18:06 Ferge szerint gyerekesekre és gyerektelenekre ki kell számolni, hogy hat ez a dolog. Mert a jelenlegi rendszerrel együtt, ez inkább a közképosztálynak és a gazdagoknak ad juttatásokat, nem a szegényeknek. A közmunka rettenetesen fontos, a rá jutó 250 milliárdot nem spórolásnak kell tekinteni, hanem át kell gondolni azt, hogy hogyan lehet hasznossá tenni a közmunkát

18:03 Ferge pozitívan értékeli a zuglói alapjövedelem-kísérletet. Szerinte Karácsonyék próbálkozása tartalommal tölti meg a szociálpolitika agyonhasznált gumifogalmait. A szükséglet fogalmát ezentúl mérni fogják Zuglóban, hogy mennyire elég az alapjövedelem, a jövőben pedig ezután változtatják az jövedelem mértékét. Ferge szerint ez a PM mostani javaslatából hiányzik. Ahogy a szegénységben élők képessé tételének a fogalma.

18:00 A nép azért nem készült fel Ferge szerint, mert egyre nagyobb teret kap a társadalomban az a gondolat, hogy ha másokon segítünk azt tőlem veszik el. Ameddig ezt nem oldjuk meg, nem lesz támogatottság.

17:58 Ferge Zsuzsa: Az alapjövedelem nélkül se Magyarország se a világ sem fog továbbmenni. A kérdés ez a javaslat jó-e. Ehhez a javaslathoz nép és politikai akarat kell. Politikai akarat van, mert itt ez a tenyérnyi párt a PM aki akarja, csakhogy a többi létező ellenzéki párt kormányon nem foglakozott valójában a szegénységgel. A politika azért se akarhatja ezt, mert megváltoztatja a hatalmi helyzetet a munkáltatokkal szemben és a politikával szemben is.

17:56 Indul a szakmai blokk. Moderál Ámon Kata. Ferge Zsuzsa szociológus, egyetemi tanár, Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, Misetics Bálint társadalompolitikus, civil aktivista, Bánfalvi István szociálpolitikus, a LÉT Munkacsoport vezetője beszélgetnek

17:53 Az anyagukban érvelnek az alapjövedelemmel kritikáival szemben. De Tordai szerint ezt a vitát le kell játszani, és meg fogják győzni az egész társadalmat.  A honlapon lehet majd jelezni, az állampolgároknak mit tartanak hibásnak a koncepcióban. Nemzetközi konferenciát fog az MMA szervezni a külföldi példákat elhozva Magyarország.

17:52 Tordai szerint az alapjövedelem emellett biztonságot ad. A hatásai miatt csökkenne a bűnözés, iskolai lemorzsolódás, az egészségügyi ártalmak száma.

17:50 Így nézne ki a családok jövedelemváltozása.

17:47 Tordai szerint nincs nagy vita abban, hogy ez a javaslat megvalosítható, csupán a GDP 1%-án megy a vita.

17:44 A javaslat attól vár fogyasztás bővülést, és gazdaságélénkítést, hogy olyanok jutnak pénzhez, akik azt el is költik, tehát visszapörgetik a gazdaságba.

17:38 Lényeges elem, hogy ez a javaslat az államháztartás hiányát ne növelje a koncepció. Ezért olyan koncepciót készítették ami kiadás oldalon is 0-ra hozza ki a tételt. 2100 milliárd a költsége, és nagyjából ennek meg is határozták a helyét.

17:32 25-50-75-100 a 4 szám. 25 ezer jutna a gyerekeknek, ez segít mérsékelni a gyerekszegénységet. 50 ezer az inaktív munkajövedelemmel nem rendelkezőknek. Ez kiváltja azokat a juttatásokat, amiket eddig kaptak. 600 ezer ember ma nem rendelkezik semmilyen legális jövedelemmel. Ez hosszú távú megélhetéshez nem elegendő, de ahhoz igen, hogy belépjen a munkaerőpiacra. 75 ezer a terhes anyáknak. Ez megmutatja, hogy minden megszülető gyereket várnak, és ők megfelelő körülmények közé kerüljenek. a 100 ezer a dolgozói alapjövedelem.  A keményen dolgozó kisemberek jövedelme a másfélszeresére nő.

17:30 Tordai Bence a PM pártalapítványának revízió műhelyének tagja mutatja be az alapjövedelem koncepciójukat. Biztos alap, javaslat az alapjövedelem magyarországi bevezetésére.

17:25 A régi baloldal is megjelent Lendvai Ildikó személyében:

17:01 Most 20 perc szünet.

16:59 A bizalmat vissza lehet szerezni, mondja Karácsony. Például tettekkel Zuglóban, hogy az emberek lássák, hogy nem csak a nácik jelentenek alternatívát. Ezért vesszük igénybe a civilek javaslatait, ezért hozunk létre lakásügynökséget Zuglóban, és ezekkel az ötletekkel visszaszerezzük a bizalmat.

16.58 Babarczy vitatkozik TGM-mel, szerinte ugyanis a személyes példa igenis számít a társadalmon belüli bizalom visszaállításához. És ehhez példamutató politikusokra is szükség van.

16.55 A filozófus egyébként a civil baloldali közegről nem gondolkodik teljesen pesszimistán: elvégre az elmúlt években ők tartották fenn annak a reményét, hogy az emberek egyenlőek. És ez alapjában véve morálisan helyes, nem csak a politikai térképen elfoglalt pozíció.

Azért vagyunk baloldaliak, mert lelkük mélyén azt gondoljuk, amit képviselünk univerzálisan helyes.

16.53 TGM szerint Karácsony őrültségeket beszél: ha azon csodálkozik, hogy magántulajdonosok nem rohannak segíteni másokon, akkor nem vette észre, hogy kapitalizmusban élünk. Márpedig a rendszer maga nagyban hozzájárul a szolidaritás hiányához.

Nem várhatjuk a társadalom megváltoztatását pusztán morális magánszándékok révén, ehhez politikai hatalom, törvényhozás kell.

16.50 Az elmúlt évtizedekben a jobboldal gyűlöletben utazott, ezért juthattunk el odáig, hogy egy rákos anyukának senki nem akar albérletet adni. 

16.46 A rendszerváltás utáni baloldal, Karácsony szerint, nem hitt a politikában, az politika iránti ellenszenvét a szakértelem és a modernizáció mítoszaiba burkolta. Az emberek azonban csillogó szemű politikusokra vágynak, akik mernek nagyokat gondolni, hisznek a politikában. Be akarják vonni az embereket a döntések meghozatalába, a döntéseket nem egy zárt szobában hozzák meg sok kólát fogyasztva, mint az Összefogás megalkotásakor.

Egy új állampolgárságot kell megteremteni, erről szól az alapjövedelem is. Így lehet sikeres a baloldal.

16.43 Karácsony: hogyan alakulhatott ki egy olyan helyzet, ahol az elidegenedés, a deprimáció olyan erős, hogy az emberek nem képesek egymáson segíteni? Az RTL Klub riportját említi, egy rákos anyukáról, akinek segítéségre gyakorlatilag a riport után sem nagyon segített senki.

16.32 A hihetőség - ez hiányzik Babarczy szerint. Az, hogy a polgárok lássák és értsék, mit akar a baloldal csinálni, és elhiggye, hogy meg akarja és meg tudja csinálni. Még a legszűkebb baloldali közeg sem hisz a legtöbb baloldalinak mondott pártban.

Babarczy épp ezért örül az alapjövedelem ötletének, mert hihető megoldást kapcsol egy párthoz, az Orbántakarodj szlogenen túl. Az alapjövedelem sokkal jobb, mint a baloldal korábbi modernizációs retorikája, mert az csak az önbecsülésünket csökkentette, az alapjövedelem visszaadhatja a közösség érzését a magyar társadalomnak.

16.30 Papp Réka Kinga: Mi hiányzik a baloldali közegből, hogy működjön? Megvan minden hozzávaló, az emberek, a gondolatok, a jóindulat, a tenni akarás, és mégis hiányzik valami, ami összeállítaná ezt. Mi hiányzik a baloldalnak, hogy hitelesebb alternatíva legyen, mint a szélsőjobb?

16.25 A hagyományos baloldal pártjai jelen formájukban nem alkalmasak kiutat mutatni az ország gazdasági, szociális és kulturális válságából. Azért nem, mert nem hisznek abban, amit mondanak, illetve azért sem, mert legitimációs válságban szenvednek. A rendszerváltás egy alapjaiban véve jobboldali fordulat volt, ebben igazi baloldali pártoknak nincs helye. Szóval minden baloldali párt, amely magát a rendszerváltásra alapozza, nem lehet hiteles.

TGM szerint kell egy olyan párt, amely végre kimondja, hogy elég volt, kezdjük újra.

16.20 Tamás Gáspár Miklós szerint egy új baloldali politika megalkotásához nem a központi újraelosztás és a liberálisabb államkép között kell választanunk, ez szerinte egy álkérdés. Mindenesetre az alapjövedelem egy olyan megoldás lehet, amely kibékíti a két alternatívát, a segélyektől és államtól rettegő liberálisok számára is lefogadható lehet.

16.13 Babarczy Eszter esszéista a Magyarországon megfigyelhető óriási közösséghiányról beszél. Ezt a hiányt próbálja a Fidesz és a szélsőjobbos mozgalmak is kompenzálni. A baloldalnak az a feladata, hogy megmutassa egy új társadalmi szerződés lehetőségét, és azt, hogy a politikai közösség, az állam azért létezik, hogy egyetlen polgár se eshessen el végérvényesen. Erre lehet jó az alapjövedelem.

16.10 A PM-es politikus szerint, nehéz elképzelni olyan megoldást, amely a múlt baloldali pártjait kizárja, ám ami fontos, hogy milyen új tartalmi javaslattal lépik fel a baloldal. Karácsony úgy értékeli, a tavalyi Összefogás nagy hibája volt, hogy hamiskás volt, nem teljesen hihető a baloldali tartalma.

16.08 Karácsony Gergely, Zugló polgármestere azzal indít, hogy ma az ország láthatóan egy jéghegy felé tart, és az elkövetkezendő években annak kell eldőlni, hogy ezt a jéghegyet jobbról vagy balról kerüljük-e ki. Ez nem egy lejátszott meccs még, és ebben lehet fontos szerepe az alapjövedelemnek.

16.05 Színpadon Babarczy Eszter, Karácsony Gergely és TGM. Papp Réka Kinga felvezetőjében azon sajnálkozik, hogy az elmúlt két évtizedben sokan használták a baloldali jelzőt anélkül, hogy tényleg rendelkeztek volna bármilyen társadalmi érzékenységgel. Első kérdésként azt szeretné tudni, hogy akkor bármilyen valódi baloldali megoldáshoz kell-e központi újraelosztás, kontroll. 

16.00 A baloldalról szóló panel kezdete előtt egy kisfilmben pár ismert közszereplő szólal fel az alapjövedelem mellett. Például Andor László volt EU-biztos.

15.52 Az alapjövedelem egyébként szerinte pár létfontosságú előnnyel jár, melyekre a PM javaslata nem is tér ki: például az ország kevésbé fejlett régióiban, ahol éveken belül egyáltalán nem lesz álláslehetőség, itt az alapjövedelem az egész régiók túlélését segítheti.

15.51 A közmunkára is kitér, ezt fenn kell tartani, persze a jelenlegitől eltérő formában.

15.47 A PM javaslatában szerepelnek olyan makrogazdasági változások is, amelyek lehetővé teszik, hogy az alapjövedelem ne borítsa fel az államháztartás egyensúlyát. Surányi ezekből kritizál párat, például a bankadót vagy az osztalékokra kivetett adó növelését. Szerinte ezek csak rövid távon hoznak bevételeket az államnak, hosszú távon nem tarthatók fenn. 

(Szerk. baloldaliként nem tűnnek ezek olyan szörnyű adónemeknek, Surányi kicsit arra kéri a PM-et, legyen kevésbé baloldali.)

15.40 A közgazdász arra figyelmeztet, hogy az alanyi jogon járó alapjövedelem olykor perverz hatásokkal járhat, az eredeti szándéknak épp az ellenkezőjét éri el. Vannak bizonyos társadalmi kategóriák (pl. vállalkozók, őstermelők), amelyek esetében az egyéni jövedelmek minimálbérre való kiegészítése valójában plusz forrást jelent az amúgy is tehetősebb személyeknek. Így a jövedelem-újraelosztás nem a szegénység mértékét csökkentené, hanem az egyenlőtlenségeket növelné vagy termelné úja. Szóval szerinte végig kell gondolni ezeket a problémákat, és az alapjövedelem mellett más szociális lépéseket is megtenni, például egy igazságosabb adórendszert bevezetni.

15.32 Surányi szerint az alanyi jogon járó alapjövedelem rövid távú fogyasztásélénkítő, gazdaságnövelő hatását nem szabad eltúlozni, ám a szociális vonatkozása, szegénységet csökkentő hatása sokkal erősebb lehet.

15.30 Az alapjövedelem Surányi szerint nem csak baloldali gondolat, fontos, hogy az egész társadalommal elfogadtassuk. Egyébként az alapjövedelem nem csak a baloldali gondolkodók és közgazdászok szüleménye, világszerte vannak jobboldali és liberális szakértők is, akik kiállnak mellette.

15.25 Surányi György közgazdász nyitóelőadásában olyan kérdéseket akar felvetni, amelyek még problematikusak az alapjövedelem gondolata körül. Például az alapjövedelem az elképzelés szerint növeli a beruházások és fogyasztások mértékét. Surányi szerint ez igaz, ám más gazdasági korlátokat is figyelembe kell venni.

15.20 Az alapjövedelem az újbaloldal jövője, mely visszaállítja a reményt a Köztársaságban, és bár nem old meg mindent, visszahozhatja a szolidaritást, és megélhetést kínálhat a kiszolgáltatottaknak.

15.18 Scheiring szerint épp ezért gyökeresen fel kell forgatni a jelenlegi ellenzéki politizálást, erős baloldali válaszokat kell adni. Magát és a PM-et újbaloldaliként definiálja, és elmondja, ez a "mindenki annyit ér, amennyije van" politikának az elutasítását jelenti. Ennek keretén belül az alapjövedelem egy újbaloldali jövő ígéretét hordozza magában. 

15.15 Scheiring Gábor, a PM pártalapítványának elnöke is köszönti a tömeget, éles ellentétet húz Magyarország négymillió szegénységben élő polgárai és a korrupt, hatalmas összegek fölött rendelkező kormányzó elitek között. Meglátása szerint ma milliók számára mindennapos élmény a kiszolgáltatottság és nyomor, pedig nekik is kijár a tisztes megélhetés.

15.10 Papp Réka Kinga civil aktivista köszönti a Kispesti Munkásotthont megtöltő tömeget. Elmondása szerint azért van ő itt, mert a baloldaliságot felvállalni Magyarországon az elmúlt 10-15 évben nagyon nehéz feladat volt, de úgy tűnik, remélhetőleg már könnyebb, és a civil aktivisták baloldali értékválasztása nem szégyen.

15.05 Itt nézhetitek a konferencia élő videó-streamjét:

Broadcast live streaming video on Ustream