A Mérce legújabb cikkeiért és friss hírekért kattints ide!

Hová tűnt a “keményen dolgozó emberek” érdekvédelme?

Hová tűnt a “keményen dolgozó emberek” érdekvédelme?

Bár a magyarok többségét érinti, érintette vagy hamarosan érinteni fogja a téma, a médiában mégis viszonylag ritkán kerülnek reflektorfénybe a dolgozók jogai vagy munkakörülményei. Hogyan változtak az utóbbi évtizedekben, hogyan és milyen eszközökkel lennének javíthatók? Egy nemrég indult blog a munkavállalói érdekképviselet és a munkaügyi kapcsolatok világáról próbál tudósítani, szerzőjét, Szabó Imre szakszervezeti jogászt kérdeztük arról, miért lenne érdemes erről többet beszélni.

sztrajk_fortepan_1905_angyalfold.jpg

Sztrájkolók az 1900-as évek elején     Forrás: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

A munkavállalással kapcsolatos információkról méltánytalanul kevés szó esik Magyarországon. Értem ez alatt, hogy egyrészt maguk a munkavállalók – a legkülönfélébb területeken – nincsenek megfelelően tájékoztatva jogaikról, másrészt a munka világában zajló folyamatoknak sincs olyan súlya a közbeszédben, amit fontosságukból adódóan kiérdemelnének.

Hogyan lehet ezen változtatni, kinek a feladata lenne? Itt lépnek be különböző szinteken a munkaügyi kapcsolatok és azok alanyai. Így különösen a szakszervezetek, akik érdemi és elsődleges „jelzőrendszerként” hivatottak a problémákat közvetíteni a belső és külső nyilvánosság felé, ám sok szempontból nehéz terheket cipelnek.

A rendszerváltás után megrekedt fejlődés

A szakszervezeteknek, noha a XIX. század végétől számos nagyszerű és jelentős kezdeményezését ismerhetjük, a XX. századi magyar történelem nem biztosította a szerves demokratikus fejlődés lehetőségét, ami az egyenes útja lett volna a hatékony munkavállalói érdekvédelem kialakulásának.

A rendszerváltozást megelőzően „transzmissziós szíjként” közvetítették az állampárt érdekeit és üzeneteit, ebből a helyzetükből kikerülve pedig nehezen találták meg érdemi szerepüket és lehetőségeiket, ami elé az aktuális kormányzatok is csak újabb és újabb köveket gördítettek. A korábbi kötelező tagságot „fellélegezve” vetette le magáról az emberek jelentős része; az új és régi-új szervezeteknek pedig szűk tere nyílt annak bizonyítására, hogy pont az ő érdekükben szerveződnek. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint a történelem folyamán kiharcolt számos – ma már alapvetőnek tartott – jog és vívmány (nyolcórás munkanap, munkanélküli segély, nyugdíj, baleset-biztosítás, stb.), amelyek a modern piacgazdaságnak is nélkülözhetetlen tényezői. A figyelmeztetés pedig nyilvánvaló következményekkel járt: a tagság és közbizalom elvesztésének a munkavállaló látja végül a kárát, hiszen a mindenkori politika így könnyen meg tudja kerülni a dolgozók szempontjait a hazai és külföldi befektetői csoportok érdekében.

Kollektív szerződések: csupán a dolgozók harmada érintett

Ma természetesen ez nem lehet elégséges válasz. Függetlenül attól, hogy a szakszervezetek fokozatosan vesztettek jogosítványaikból, még mindig számos olyan lehetőséget biztosítanak a szervezkedés ezen formái, ami miatt nem lehet és nem érdemes nem figyelni rájuk. Egy jól megkötött kollektív szerződés például nagyobb biztonságot, több juttatást nyújt a dolgozóknak, mint ha csak a Munka Törvénykönyve hatálya alatt dolgoznának. Ma alig egyharmaduknak adott ez a lehetőség, azon belül is kiemelten a köztulajdonban álló munkáltatóknál (pl. BKV, MÁV, MVM, Magyar Posta). Aligha lehet így ezt kizárólag jogi kérdésnek, egyszerű szabályozási területnek tekinteni, hiszen az emberek alapvető érdekeinek felismeréséről van szó. Nem kell ehhez feltétlen a meglévő struktúrában sem gondolkodni, hiszen új „zöldmezős” szervezetek létrehozása sem példa nélküli, és sikeres akciók lebonyolítására is rövid időn belül alkalmas lehet - lásd a Picknél lezajlott sztrájkot.

Kommunikációs problémák vagy érdektelenség?

Persze ennek megértetése több okból is nehéz. Ha a terület sajátos szakmai nyelvezetével érvelünk, az átlagember nem biztos, hogy érti, miről van szó. De az egyes területek speciális problémáit is nehéz átültetni a nagyképbe. A szakszervezeti oktatási és kutatási tevékenység szétesésének következménye a specializált újságírás és szakértelem hiánya is. Hiányzik mind a racionális-szakmai nyelvezet, mind a mozgalmi, ami a küzdelem lelkét adja át. És értékekről, ideológiai tartalomról még nem is beszéltünk.

Ügy márpedig sajnos sok van. Országos, ágazati és helyi szinten is jelentkező problémákról egyaránt beszélhetünk, és ezek szoros összefüggésben léteznek. Jól szemléltetheti ezt egy közelmúltbeli országos statisztika a munkaügyi jogsértésekről. Ez a társadalom ingerküszöbét valamiért – talán a munkahelyeken lévő viszonyokba történő beletörődés miatt – nem lépi át, és nyilván több elemből összeállva külön-külön is értelmezésre szorul: rugalmas munkajogi szabályozás, gyengülő érdekképviseletek, leépülő felügyeleti rendszer, feketemunka, folytathatnám a sort.

Ki értesült például arról, hogy a szociális partnerek (de ugye ez mit és kiket is takar?) módosítanák a Munka Törvénykönyvét, valamint kezdeményezések vannak a sztrájktörvény felülvizsgálatára is? Ez utóbbi csak akkor érdekes, ha éppen nem közlekedik a vonat? Európai összehasonlításban többek között Magyarországon zajlott le a legkevesebb sztrájk az elmúlt 25 évben – ez a két világháború közötti munkabeszüntetések töredéke. Mindenki vonja le ebből saját következtetését.

Épp ezért gondoltam arra, hogy munkaügyi kapcsolatokkal foglalkozó fiatal jogászként egy kifejezetten a fenti témákkal foglalkozó blogot indítok, ezzel is egy plusz felületet adva azoknak az ügyeknek, amik szerintem figyelmet érdemelnek, és talán érdeklődésre is számot tarthatnak.

Szabó Imre

szakszervezeti jogász,  http://szabim.blog.hu/

Lázár János hazudik a Quaestor-ügyben

Lázár János hazudik a Quaestor-ügyben

Lázár János ma hosszú sajtótájékoztatót tartott, ahol válaszolt a Quaestor-ügyben a kormány bennfentes kereskedelmére vonatkozó kérdésekre is. Saját szempontjából bár ne tette volna, mivel ahelyett, hogy megvédte volna, lebuktatta a kormányt.

A Hír Tv azt kérdezte Lázártól, hogy miért nem védte meg a kisbefektetőket a kormány, ha az állami pénzeket igen. Erre Lázár két dolgot felelt. Nem akartak rémhírt terjeszteni, illetve, hogy “csak olyan információkat elemeztünk, amik a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek voltak”.

LÁZÁRHAZUDIK.png

Csakhogy ez nem igaz, nem voltak ilyen nyilvánosan hozzáférhető információk. A napi.hu és a portfolio keresője is visszadátumozható. Ha bármelyikbe beírjuk a Quaestor szót, a Buda-Cash csődje és a Quaestor csődje közötti időtartamra, akkor 0 találatot kapunk, ahol felmerülne, hogy a Quaestor csődje várható. Nem volt ilyen nyilvános információ.

De a másik állítása is hamis Lázárnak. Hiszen nem rémhírterjesztésről lett volna szó. Ugyanis a Quaestor tényleg bedőlt. Nem az lett volna a kormány feladata, hogy bedobják a hírt és üljenek, hanem hogy 1-2 nap alatt felkészüljenek (állítólag egy március elejei kormányülésen hangzottak el az első bizalmas információk, ez legalább 5 nappal a Quaestor csődje előtt volt), és megpróbálják megvédeni a betéteseket, az MNB-vel közösen, de legalábbis enyhíteni a kárt. Ehelyett a kormány kiszedte a saját pénzét, hogy ne legyen nekik ciki, majd nem csinált semmit.

Lázár azt is elmondta, hogy nem használtak se titkosszolgálati információt, de más forrás sem állt a rendelkezésükre, így szó se lehet bennfentes kereskedelemről. Ennek egyrészt ellentmond az Index minapi cikke, amely szerint Fidesz frakciótagok tudtak előre a Quaestor csődjéről, másrészt pedig az, hogy a médiából ilyen értesülést nem szerezhettek. De akkor honnan értesülhettek, és értesüléseiket miért nem használták arra, hogy kevesebb kár érje a betéteseket?

És ha ez nem lenne elég, az Index információi szerint a sztori teljesen máshogy alakult, mint ahogy a kormány vezetői állítják. Tarsoly a Figyelő információnak megfelelően valóban írt egy levelet Orbánnak, amit Szijjártó Péteren keresztül juttatott el hozzá, arról, hogyan kéne megmenteni a Quaestort. Csakhogy Orbán nem a megmentés, hanem a csőd mellett döntött, de előbb még kiszedette az állami vagyonelemeket a cégből. Ha ez igaz, akkor nem csak a bennfentes kereskedelem gyanúja áll fenn.

Quaestor-ügy: Tényleg következmények nélküli ez az ország?

Quaestor-ügy: Tényleg következmények nélküli ez az ország?

Tegnap óta tudjuk, Orbánék kimentették az állam pénzét, a közpénzeket az összeomlás előtt a brókercégből, és cserbenhagyták a fideszeseket. Azokat az állami pénzeket, amelyekkel szó szerint kaszinóztak, és feltehetően törvénytelenül fektették be őket. Azt pedig emellett csak sejtük, hogy mindezt bennfentes információk segítségével tették. tarsi.jpg Azt is tudjuk, Tarsoly Csaba azt mondta, bemegy majd Szijjártóhoz, és elintézik az ügyet. De reménykednek Orbán segítségében is, mert hát azért mégis beletolta a pénzt az ETO-ba (focializmus és feudalizmus). Azt is tudjuk, Szijjártó külügyével együtt bizniszelt Tarsoly, Isztamulban, Moszkvában és számos helyen, továbbá Oroszországban az alvilági kapcsolatairól ismert Kiss Szilárddal (aki a nemzetbiztonsági átvilágitáson való elhasalása ellenére maradhatott agrárattasé) együtt tolták a boltot Tarsoly és a külügy.

Tudjuk, hogy Tarsoly a legócskább Kaya Ibrahim-remake módjára adta át a cégét egy közmunkásnak. Majd amikor megijedt, visszakérte. Látjuk azt is, a magyar állam pénzét még Matolcsy rakta be a Quaestorba, az Eximbank megvételénél 2 éve az MNB vizsgálta át a Quaestort, 5 éve az MNB elődszervezete, a PSZÁF hívta fel a figyelmet, hogy a Quaestor megtéveszti az ügyfeleket, majd nem csinált semmit.

Azután az MNB engedélyezte a kötvénykibocsájtást a Quaestornak pár hónapja, a piacfelügyeletet ellátó MNB-nek nem tűnt fel 150 milliárdnyi fiktív kötvény a piacon, majd az MNB a vizsgálatban pár óra alatt mégis megtalálta a fiktív kötvényeket, amikor már gond volt. Most pedig ez az MNB vizsgálja ki az egész ügyet, saját magát, és az őt odarakó kormányt is.

Mindeközben bár a Quaestor már március 9-én bejelentette az öncsödöt a sajtónak, valójában ezt a mai napig nem lépte meg. És még mindig nem hallgatták meg Tarsolyt a rendőrségen, nem hogy nem kattant a bilincs. Pedig a Buda-Cash ügyben elég hamar előzetes eltartoztatásba helyeztek embereket.

Ha Magyarországon demokrácia lenne, nem abban az értelemben, hogy mindenféle hivatal van, amelyek egymás keze alá dolgoznak a mutyikban, egy központi akarat kivitelezésére, hanem igazi kontrollfunkcióval rendelkező, egymást kölcsönösen ellenőrző intézmények, és valódi népképviselet zajlana, a nép pedig maga is tudná képviselni az érdekeit, akkor ez az egész nem így történt volna meg.

De Magyarországon nincs demokrácia. Ez abból is látszik, hogy a Quaestor-károsultak még nem mentek utcára, mi nem tartottunk velük, és nem követeltük együtt, hogy ők kapjanak kárpótlást, a felügyeleti szervek és a kormány érintett tagjai vállalják a felelősséget, illetve a parlament hozzon olyan szabályokat, amivel megakadályozzák, hogy ilyen ügyek előfordulhassanak a jövőben. Persze reméljük ami késik, nem múlik. 

Demokrácia nem akkor lesz Magyarországon, ha leváltjuk Orbánt, hanem ha kiállunk magunkért, ha nem ciki lesz politizálni, hanem igenis saját érdeksérelmünkön kívül a közösség érdeksérelméért is kiállunk. És a kártalanítás mellett a politikai felelősség kérdését is felvetjük, amikor az egyértelműen létezik. Mint ahogy ebben az ügyben is.

Addig viszont csak következmények nélküli országban élünk, ahol újra és újra megcsinálják ezt a fejünk felett. Csak legközelebb nem a brókerbotrány károsultjaival, hanem a szegény emberekkel, aztán a nyugdíjasokkal, a rendőrökkel, a fiatalokkal, és folytathatjuk a sort addig, ameddig nem fogy végre el a könnygáz a rendőrség raktárjában, és nem kezdik el a politikusok vállalni a felelőséget, és nem kényszerítjük rá őket legalább arra az alapra, hogy ne lopjanak, és ne károsítsák meg azokat, akik megszavazták őket. Vagy ha mégis kiderülne, hogy ezt tették, akkor vegyék a kalapjukat, és adott esetben a törvény előtt is feleljenek azért, ha gondatlanul gazdálkodtak a rájuk bízott vagyonnal, vagy visszaéltek a hatalmukkal.

Beindult a Fidesz provokátorfigyelője - jobban jártak volna, ha nem!

Beindult a Fidesz provokátorfigyelője - jobban jártak volna, ha nem!

Miután a Facebook az internetezők feljelentése nyomán eltávolította a Fidelitas jogsértő, Provokátorfigyelő névre hallgató oldalát, a kormánypárt nem hagyta annyiban, és csak azért is állampolgárok adatait pakolja ki az internetre, méghozzá olyan adatokat, amelyeket nem is kezelhetne. A Dr. Tény nevű kormánypárti oldalra költözött át a provokátorfigyelés, az oldal egy év után támadt fel erre a nemes feladatra, és rögtön jó sok pénz elköltésével hirdetik is a Facebookon.

Orbán maga rendelte el, hogy bennfentes információval éljen vissza a kormány a Quaestor-ügyben?

Orbán maga rendelte el, hogy bennfentes információval éljen vissza a kormány a Quaestor-ügyben?

A kormánynak voltak előzetes információi a Quaestor csődjéről, és a saját, ott szabálytalanul elhelyezett pénzét mentette ki, miközben nem tájékoztatta az állampolgárokat, és az MNB sem tett semmit a Quaestor csődjének elkerülésért. Legalábbis ez derül ki a ma napvilágot látott információkból.

Engedjétek haza Krisztofert!

Engedjétek haza Krisztofert!

Hiába gyűjtöttünk nekik pénzt, babaholmikat és élelmiszert, a védőnő nem bízik bennük, ezért nem vihetik haza az újszülöttjüket a kórházból. Minden szülő titkos félelme egy jelentős társadalmi réteg számára mindennapos valóság.

Niki és János korábban hajléktalanságban éltek. Emiatt a gyermekeiket – mint oly sok nélkülözőét – átmeneti gondozásban helyezte el az állam. Szociális juttatások helyett jól megbüntetik azokat, akik szegények merészelnek lenni – így megy ez már Magyarországon.

Niki és János azonban kaptak egy fővárosi bérlakást, aminek szépen rendben fizetik is a lakbérét. Azóta született még két gyermekük. Ez akár egy sikersztori is lehetne, csakhogy egyik újszülöttet sem vihették haza a kórházból: a kisgyerekek átmeneti gondozásba kerültek. A legkisebbet éppen tegnap vitték csecsemőotthonba: Krisztofer hat napos.

Niki véletlenül talált meg engem: babaholmikat akartam apróhirdetésben eladni, és egy kiságyba való matrac kapcsán jött egy furcsa levél, ismeretlen feladótól. Azt kérte, adnám oda neki ajándékba a matracot, mert nincs rá pénze, de felszereltség híján nem fogják neki engedni hazavinni a kisbabáját.

Tudtam, hogy nem a levegőbe beszél: korábban riportoztam már anyákkal, akik azért nem kaphatták meg a kórházból a csecsemőiket, mert nem volt állandó lakcímük. Ugyan a gyermekvédelmi törvény, az ENSZ gyermekjogi egyezményével összhangban, kifejezetten tiltja, hogy gyermeket a szülők rossz anyagi helyzete miatt emeljenek ki a családjukból, a magyar állam valójában nem teljesíti azokat a feladatait, amelyek a családok egyben tartásához szükségesek.

 A lakhatási gondokkal küzdő szülőket befogadó CSÁÓ-k, a Családok Átmeneti Otthonai súlyos helyhiánnyal küzdenek, a rendszerük nem átlátható, véletlenszerű, hogy az ember ráakad-e a megfelelő címekre vagy sem. Sok CSÁÓ-ban egyáltalán nem fogadnak olyanokat, akik korábban már hajléktalanszállón voltak bejelentve, de így is többszázas várólisták vannak egy-egy intézményben.

A Város Mindenkié hajléktalan aktivista csoportnak van egy külön szekciója, a HANEM csoport, akik ilyen, gyermekvédelmis esetekkel foglalkoznak.

11081047_10204567043349364_3745588601874529918_n.jpghttp://avarosmindenkie.blog.hu/tags/HaNEM

Azt persze nem tudtam, hogy a rendezett lakáskörülmények ellenére a is ekkora folt lesz a hajléktalan múlt a hatóságok szemében. Mindenesetre gyorsan kellett dönteni: írtam egy facebook-felhívást, segítséget kértem az ismerőseimtől. Ami gyerekholmit és élelmiszert össze tudtam szedni itthon, bepakoltam, és korrodináltam a beérkező felajánlásokat.

Egy hét leforgása alatt ismerősök és ismeretlenek adományoztak babakocsit, egyhavi pelenkacsomagot, mosható pelusokat, ruhákat, kiegészítőket, élelmiszert, valamint vállalták ezek szállítását. És ami ennél egy nagyságrenddel több: az egyik felajánló négy hónapra előre kifizette a lakbérüket, és feltöltötte a rezsikártyáikat. Azaz pár nap alatt sikerült összerántani egy komplett babakelengyét és meglehetős lakhatási támogatást.

Boldogan hátradőltem: na, ez is remekül sikerült. Csakhogy hétfőn jött a telefon: a kisbabát mégsem engedik hazavinni a kórházból. Az előzetes környezettanulmány ugyan rendezettnek találta a viszonyokat, de a védőnő nem bízik bennük, ezért a csecsemő otthonba kerül.

Az erről szóló határozat külön kiemeli, hogy a szülők feldúltan távoztak, amikor ezt a hírt közölték velük. Vajon mire számított a tisztelt hivatal? Hogy majd kedvesen mosolyogva veszik ezt az arculcsapást?

A szülők panaszt tettek a határozat ellen. Még van esélyük visszakapni az újszülöttjüket, de ehhez további segítségre van szükségük.

A család történetében voltak és vannak nehéz időszakok. A hatóságokkal és a szakszolgálatokkal nem működtek együtt készségesen, és ezt a Krisztofer elvételét leszögező határozat hosszan tárgyalja is. Persze nagy kérdés, mire is számít a gyermekjóléti szolgálat olyan emberektől, akiket azzal fenyeget, hogy  elveszi tőlük a gyermeküket. Niki és János ezt már korábban is megtapasztalták, és tegnap a legkisebb gyereket is elvitték a kórházból.

Nagyon sok jóhiszemű, tisztességes ember végez kemény és állhatatos munkát a családvédelmi- és gyermekvédelmi szakszolgálatoknál. Nem tudjuk, mennyire rosszhiszemű a hatóság ebben az esetben. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy az állam nem látja el a feladatát: alulfinanszírozza és túlterheli a szociális szakma dolgozóit, és nem nyújt olyan szociális biztosítékokat, amelyek segítségével a gyermekek a családjaikban maradhatnának.

Nem bízhatjuk a vak véletlenre, hogy egy-egy család jut-e segítséghez, ha bajba kerül. Nem múlhat a puszta szerencsén, hogy valakinek van-e ismerőse, aki egy kismatraccal, gyerekruhákkal, ezzel-azzal kiegészítse a háztartását, hogy a kisbabáját hazavihesse. Nem múlhat amúgy is megterhelt hétköznapi emberek esetleges jóindulatán, hogy egy gyerek a szüleivel maradhat-e vagy sem.

De amíg az államot sikerül rávenni, hogy a törvényi kötelezettségeinek eleget tegyen, és emberszámba vegye a saját polgárait – a szakszolgálataiban dolgozóktól a szegény szülőkön át a vétlen újszülöttekig –, mindenesetre magunk is segíthetünk. Egyelőre felajánlásokkal: az engedjekhazakrisztofert@gmail.com címre várjuk a további segítségeket. Aki tud szállításban közreműködni, vagy van tartós élelmiszere, babaholmija, netalán pénzt szeretne felajánlani, az írjon erre a címre.

A család sorsáról hírt fogunk adni, az esetleges fölös adományok elhelyezéséről is gondoskodunk. Aki pedig a gyermekelvételhez kapcsolódó aktivizmust, kutatásokat és segítségnyújtást szeretné támogatni, az segítse adományával A Város Mindenkié csoportot.

Hogy ne csak a jóindulaton múljon, hogy egy-egy újszülött megkapja-e azt, ami neki jár

Fazekas miniszter: szakértő, keresztapa, történész, megtekintő, pártfogó

Fazekas miniszter: szakértő, keresztapa, történész, megtekintő, pártfogó

Most, hogy újra előtérbe került a Fazekas Sándor Földművelésügyi miniszterünk, aki minden a bizonyíték, figyelmezetés ellenére erővel pozícióban tartotta az azóta letartóztatott Kiss Szilárd ’keleti nyitás’ bűnöző lobbistát, érdemes végigvenni a kitűnő miniszter néhány nagy pillanatát az elmúlt évekből.

A ’szakértő’ miniszter

A legszebb pillanata Fazekas Sándornak talán az volt, a mikor kijelentette - nyilván kellemetlen perceket okozva beosztottainak, - az akác Hungarikummá minősítése során, hogy “Nem osztjuk azt a véleményt, ami a balliberális oldalon megfogalmazódik, hogy Észak-Amerikából behurcolt özönnövény lenne az akác”. Nem kell ahhoz pedig túl sok szaktudás, hogy tudjuk, az akác bizony nem túl régen jelent meg hazánkban, származása Észak-Amerika és minden az özönfajokat összegző szakmai listán előkelő helyen szerepel.

Sajnos viszont nem csak vidám perceket okozott nekünk Fazekas miniszter, hanem pár éves regnálása alatt 50 év természetvédelmi eredményeit is sikerült lerombolnia. Leépítette és szétrohasztotta a természetvédelmi hatóságot. Ellehetlenítette a nemzeti parkjainkat; a legtöbb független szakember nemzeti park igazgató helyére pártkatonák kerültek. Hortobágyon épp most veszik el a földet az ott hagyományosan legeltető állattartó gazdáktól, akik helyett most olyanok kapták meg a földeket, akiknek nincs is állataik.

A Fazekas által vezetett tárca profizmusát jelzi, hogy az Agrár Környezetvédelmi támogatásokat 2 évig nem hívta le hazánk az EU-tól, ezért ökogazdálkodók nem jutottak a különben nekik járó pénzükhöz;  2 év támogatástól így elesett az ország.

A minisztérium egyébként stratégiai partnerségi megállapodást kötött a CÖF-el, és így a különben koloncként érékelt  kötelező társadalmi egyeztetést is letudhatták a valószínűleg igen kevéssé kritikus Békementes szervező „civilekkel”.

Földmutyi és ártani akarás

Fazekas minisztersége alatt, történt meg többek Ángyán József és Szabó Rebeka által is feltárt elképesztő földmutyi, mikor is igencsak megkérdőjelezhető módon, Fidesz haver zöldbárókhoz került a hazai föld jelentős része.

Valószínűleg sima piti bosszú, hogy a tárca sötét ügyeit kiteregető Ángyánhoz baráti szálakon közel álló Kishnatosi mintagazdaságtól is pillanatok alatt elvették a földeket, és például Kishantostól 160 km-re salgótarjáni építési vállalkozás nyerte meg a földet.  

Annak, hogy miért vették el romákat foglalkoztató, az Esélyt az Esélyteleneknek nonprofit ökogazdálkodástól a földet, azt csak találgathatjuk.

A „Történelemtanár”

Fazekas Sándor revizionista országjárást is tartott kötelezően kivezényelt óvodásoknak, iskolásoknak is, ahol történelmi tudását is megcsillogtatta. Kenderesen Fazekas kijelentette: "Horthy Miklós egy olyan hadvezér, akit sosem győztek le. Horthy Miklós a legmagasabb katonai rangig jutó állampolgár a magyar történelemben. Horthy Miklós nélkül ma nem lenne Magyarország. Talán egy négyzetméter sem maradt volna belőle!" A miniszter lehet jobban tette volna, ha mielőtt világgá kürtöli rajongását a XX. század kissé kétes megítélésű magyar vezetője iránt, lehet, hogy kissé jobban tiszteletben tarthatta volna a történelmi tényeket.

A nagy megtekintő

A pártfogó

Bár az eddigiek is szinte mind méltatlanná teszik arra, hogy Magyarország egyik csúcs minisztere legyen, ám az hogy semmilyen magyarázatot sem tud adni arra, hogy miért tartotta miniszteri megbízottként pozícióban azt a Kiss Szilárdot, akit a magyar titkosszolgálat kockázatosnak tartott orosz maffia kapcsolatai miarr, és bűncselekmények gyanújába is keveredett, majd miért nevezte ki őt miniszteri biztosnak, vagy ha nem nevezte ki, miért nem mondja meg, az már a büntetőjogi felelősségét is felveti.

 

 

Hány jobbikos kell ahhoz, hogy lemondasson egy nácit?

Hány jobbikos kell ahhoz, hogy lemondasson egy nácit?

Egy se, ugyanis a Jobbik nem mondatja le náci képviselőjét.

Az elmúlt években sorra háborodtak fel a jobbikos kommentelők és megszólalók, ha a rasszizmussal azonosították őket. Ne keverjük össze a hazaszeretetet a gyűlöletkeltéssel - hangzott általában az érvelésük. Ne azonosítsuk a Jobbikot azzal a pár idiótával, aki antiszemita és rasszista! -  áll valószínűleg a “Kérdések és válaszok a cukiságkampányhoz” című füzetben.

Viszont ez úgy nem fog menni, hogy rasszista jelöltet állítunk, aztán elküldjük az antiszemita cigányhoz művelődni, majd a cigányokat a zsidóság biológiai fegyverének nevező, az SS jelmondatát (“Hűség és becsület”) a feleségéhez szóló tetoválásnak beállító jelöltünket ért megjegyzéseknél befogjuk a fülünket. Meg természetesnek vesszük, ha parlamenti alelnökünk szívesebben lenne gyerek-ketrecharcos kiképző, majd elküldjük egy rózsával a szájában képviselőnket a holokauszt-emlékműhöz, amit korábban leköpött, az pedig kiírja a fácséra, hogy “nem akartam, de a pártelnök úr megkért". Most pedig, hogy kiderült, a Jobbik debreceni képviselője a rajzpályázaton csak horogkeresztes rajzokkal tud indulni, és élete legnagyobb gondja, hogy fel kell-e állni, amikor meggyilkolt honfitársainkra emlékezünk, talán túl kéne lépni a béna gegeken. Mert az nem elég, hogy Vona utasítja mondjuk Kulcsár Gergelyt, hogy nevezzen be egy rajztanfolyamra, és gyakorolja a felállásokat, hogy a következő holokauszt-emléknapnál sikerüljön neki.

Ha a Jobbik valóban azt gondolja, hogy ő egy szimplán hazafi párt, akkor viselkedjen is úgy. Ha a Jobbik nem náci párt, akkor rúgja ki a náci képviselőit. Ha a Jobbik nem gyűlöletkeltő párt, akkor távolísa el a gyűlöletkeltőket a tagságából. Mert aki a holokausztot kamukausztnak nevezi, cionbérencezik, leköp egy holokauszt-emlékművet, és levelezésében előszeretettel használ horogkereszteket, az bizony gyűlöletkeltő.


Az bizony, aki úgy beszél, mint egy nemzetiszocialista vagy egy nyilas a 40-es években, úgy emailezik, és úgy is cselekszik, az nem más, mint náci. Lehet itt cukiságkampányról beszélni, meg korai nyugdíjazást ígérni, csak ez kicsit fals akkor, ha az ezt ígérő párt egyik parlamenti képviselője a zsidók és más népcsoportok számára ezt a korai nyugdíjat a 40-es években “őseink által nem befejezett feladat” keretében biztosítaná.

Tehát hagyjuk a kamu szöveget, hogy a csúnyák támadják a Jobbikot, meg hogy ármány, meg a párt többsége nem is ilyen. Tessék valamit virítani, és ha a Jobbik nem gyűlöletkeltő párt, akkor ne rajzversenyre nevezze be Kulcsárt, hanem bassza ki a picsába! Ha pedig ezt nem teszi meg, akkor ne sértődjön meg, ha annak hívják, ami.

A Fidesz keményen dolgozó emberei és a valóság

A Fidesz keményen dolgozó emberei és a valóság

A kormánypárt az elmúlt hetekben annyiszor használta a keményen dolgozó kisember megnevezést, mintha az elmúlt években nem pont egy liberális gazdaságpolitikát vitt volna a bérből és fizetésből, hónapról-hónapra élő emberekkel szemben. Ugyanis a munkavállalói jogok csorbítás nem őket támogatja, az álláskeresési járulék időtartamának csökkentésére nem alternatíva  közmunka, a rezsicsökkentés igazi nyertesei pedig azok, akinek eddig sem okozott nehézséget kifizetni a rezsit, illetve az adójóváírás megszüntetés és az egykulcsos adó se nekik kedvezett.

(Fotó: Neményi Márton/Hír24)

14 furcsaság a Quaestor és Tarsoly Csaba körül

14 furcsaság a Quaestor és Tarsoly Csaba körül

Ma újabb fordulatot vett a Quaestor-botrány, amikor kiderült, hogy egy eddig üzleti tevékenységgel nem foglalkozó úriember lett a Quaestor vezetője, míg Tarsoly Csaba egyes hírek szerint költözni készül. Az elvileg két hete öncsődöt jelentő Quaestor pedig valójában csak múlt hét végén kezdeményezte az öncsődöt. Összeszedtük a cég és eddigi vezetőjének legfurcsább kapcsolatait.



Debrecenben tüntettek a Quaestor károsultjai

1. 2010. április 8-án a PSZÁF (amelynek jogutódja a MNB) határozatban állapította meg, a Quaestor megtéveszti a fogyasztóit, amikor kötvényeit úgy tünteti fel, mintha kiterjedne rájuk a Betétbiztosítási Alap védelme. 2015-ben a mostani becsapottak jelzése szerint ugyanazokat a trükköket alkalmazták, mint 2010-ben. Tehát a határozat ellenére sem történt semmi.

2. 2014 novemberében, a Quaestor bedőlése előtt pár hónappal az MNB alelnöke 70 milliárdos kötvénykibocsájtást engedélyezett a Quaestornak. Ugyanez az alelnök, Windisch László vizsgálja ki most a brókerbotrány okait és felelőseit. A Quaestor ezenkívül 150 milliárd hamis kötvényt bocsájtott még ki.

3. A Quaestor azt mondta, öncsődöt jelentett be a botrány első napján, csakhogy ezt valójában 10 nappal később, március 19-én jelentette be.

4. A Quaestor vezetőjét, Tarsoly Csabát eddig még ki se hallgatta a rendőrség

5. 2014. december 2-án a jegybank engedélyt adott arra, hogy a Quaestor Értékpapír-kereskedelmi és Befektetési Zrt. megvegye a Credigen Bank Zrt.-t. A határozatot újfent Windisch László írta alá. A Quaestor ezzel banki licencekhez jutott (ez hiányzott addig az amúgy kiterjedt üzleti portfólióval rendelkező csoport étlapjáról). Egy ilyen engedély kiadását pedig egy vizsgálat előzi meg - írja a hvg.hu.

6. A Quaestor bejelentése után, március 9-én az MNB egy óra alatt megtalálta a 150 milliárdos fiktív kötvénykibocsájtást.

7. A Blikk információi szerint Tarsoly Csaba hétfő reggel elhagyta otthonát és ismeretlen helyre távozott. Ügyvédje cáfolta a hírt, és azt írja, Tarsoly még mindig úgyanott él mint eddig - írja  Blikk. A Quaestor-vezér házánál állítólag már a teherautók is megjelentek.

8. A Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. eddig egy lichtensteini cég, az Insula Management Establishment tulajdonában volt. De most már nem. Március 16. óta a Quaestor-csoport kötvénykibocsájtásokat végző kft-je, a Quaestor Financial Hrurira lett a nagytulajdonos a cégiratok szerint, 50 százalékot meghaladóan. Csakhogy a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. a tulajdonosa a most már őt tulajdonoló Quaestor Financial Hrurirának is - írja a 444

9. Új vezetője is van a a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nek: Tarsoly Csaba és felesége helyett egy eddig ismeretlen személy, Orgován Béla vette át a cég és ezzel a cégcsoport vezetését. A hvg.hu szerint Básty Cecília ügyvéd ellenjegyezte Orgován Béla aláírásmintáját, csakhogy a hölgy ügyvédi irodájának megadott cimén és telefonszámán egy másik ügyvédi iroda van. Orgován Béla február óta cégtulajdonos, azelőtt semmilyen cége nem volt

10. A központi Quaestor-cég közgyűlési jegyzőkönyve szerint a csődben levő Quaestor Financial Hrurira Kft. 5,2 milliárd forint értékben, több mint duplájára emeli a társaság tőkéjét. Ezt meglehetősen furcsán oldják meg: a Quaestor Financial Hrurira Kft. korábban 57 milliárd forintot adott kölcsön a központi Quaestor-cégnek, és most a tartozásból 5,2 milliárdot tulajdonrésszé alakítanak, a maradékot pedig (52 milliárd forintot) a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. tőketartalékába helyezik - szintén a fenti HVG cikk szerint.

11. Tarsoly Csaba és cégei részt vettek a keleti nyitásban, Moszkvában és más városokban vízumügynökséget nyitottak a kormánnyal együtt. A moszkvai vízumokról kiderült, hogy segítségükkel  az Eu területére juthattak prostituáltak és bűnözők.

12. Tarsoly Csabának számos üzlete van azzal a Kiss Szilárdal, aki sikkasztás gyanúja miatt ül előzetesben, és korábban úgy nevezték ki moszkvai agrárattasénak, hogy kétszer is elhasalt orosz maffiakapcsolatai miatt a nemzetbiztonsági átvilágításon.

13. Tarsoly Csaba rendszeres beszélt telefonon azzal a nyíregyházi férfival, akit Kiss Szilárdal együtt hallgatott le a rendőrség. A férfi korábban már a Kaya Ibrahimmal és Yosif Tottal kapcsolatos, a jelenlegi kormánypárttal hírbehozott cégeltüntetési ügyekben is érintett volt.
(Az utolsó 3 pontról itt írtunk korábban: )

14. A Tarsoly Csabával több üzletet bonyolító Külügyminisztérium cégei  is a Quaestornál tartották a pénzüket, de pont a csőd előtt vették ki azt - írja az Index.

Nem tudjuk, hogy az ügy megoldásában melyik információ lesz a lényeges és melyik nem, de ezekből egyelőre nem úgy látszik, hogy a Quaestor károsultjai hozzájutnának a pénzükhöz, inkább az ellenkezője. A kérdés az, hogy az MNB a katasztrófa előtt miért nem látta a problémákat, és ezután mégis miért ők folytatják a vizsgálatot. Illetve az, hogy különös cégmanővereit, hogy tudja továbbra is végrehajtani Tarsoly és a Quaestor. Ha pedig minderre választ kapunk, és ezek a válaszok felvetik a pénzügyi ellenőrzés felelősségét, akkor a következő kérdés az, van-e kapcsolat e mulasztások és Tarsoly Fideszhez köthető érdekeltségei között?

Segíts, hogy még több ilyen összefoglaló cikket tudjunk megírni, támogasd a Mércét, és legyél az előfizetője, cserébe vállaljuk, hogy követjük a magyar politikai és gazdasági botrányok hátterét. Kattints, itt tudsz minket támogatni.

 

 

süti beállítások módosítása