Kedves barátaim. Pár személyes szó.
Amit az egész világhelyzetről gondolok az amerikai elnökválasztás tükrében, azt leírtam (még a múlt héten) a nemsokára megjelenő Magyar Narancsban, ezt elolvashatjátok holnap, itt nem foglalom össze.
Az nem baj, hogy Hillary Clinton vesztett. A baj az, hogy a létező liberális kapitalizmus ennyire volt képes: hogy ne legyen több, mint a kisebbik rossz, de azért nagyon, nagyon rossz. Bernie Sanders talán nyerhetett volna, de nem hagyták. (Erről lásd ezt a régi, ám érdekes cikket.)
Mint mindenki tudja és már el is mondta ma reggel, Donald Trump megválasztása egy sorozat része, a görögországi és spanyolországi baloldali szocialista kísérlet összeomlása, Anglia kilépése Európából, a szélsőjobboldal megerősödése Franciaországban és másutt, a közép-kelet-európai autoritárius rezsimek, „menekültválság”, Erdoğan, Putyin, Narendra Modi, stb., stb.: az etnicizmus győzelme mindenütt, a polgári liberális rendszerek bukása.
Nekünk most az antikapitalista baloldalon nem az a dolgunk, hogy avval hencegjünk: megmondtuk előre, hogy baj lesz; hiszen láttuk, hogy baj van.
Az a dolgunk ezekben a sötét időkben, hogy indokolatlan derűlátás nélkül, szerényen, lehetőleg nyugodtan, de kitartsunk elveink és kritikai módszereink mellett, folyamatosan fölülvizsgálva hagyományainkat és elméleti örökségünket. Szilárdan. A fölületes hétköznapi politizálás funkciója elenyészik.
Ne áltassuk magunkat: bár nem vagyunk liberálisok, a liberálisok veresége részben a mi vereségünk is, a fölvilágosodás gondolatának és gyakorlatának végleges fölbomlása a mi tragédiánk is, akármennyire szembenállunk a liberálisokkal.
Immár világosnak kell lennie, amint már számos történelmi alkalommal kiderült, hogy a szélsőjobboldali győzelmekkel szemben – hiszen ez nem az első eset elvégre – a polgári szabadelvűség nem gyógyszer. Soha nem volt elvárható, hogy a munkásosztály tartósan a liberális kapitalizmus mellé álljon, hiszen ez ellenkezik elemi érdekeivel és osztályösztönével. S amint azt Walter Benjamin megmondta az 1930-as évek elején: a szocialista-kommunista baloldal kudarcából nem kerülhet ki győztesen a „polgári demokrácia” (amely nem lehet demokratikus), hanem csak a kapitalizmus rasszista és elnyomó változata. A helyzet ma más, mint akkor volt, de ismét a hatalmas, instabil, veszedelmes, a represszív tömegpszichológiára támaszkodó ultrakapitalizmus nyerhet csak, ha nincs antikapitalista – azaz szocialista – alternatíva, ami most annyira se valóságos, mint az 1930-as években volt.
Ezért az alternatíváért érdemes csak élni és halni, más lehetőség nincs. Az út hosszú lesz, és lehet, hogy csak a semmibe, a teljes bukásba vezet. A mi kérdésünk nem az, hogy mi lesz, hanem az, hogy mi a helyes.
Az, hogy ellenségeink diadalmaskodnak, nem újdonság. Most teljes joggal örülnek és bizakodnak. Az egész földgolyón nekik vannak a legnagyobb sikereik. Ebből arra következtetnek, hogy nekik van igazuk. Mintha a hatalom érv lenne bármire is. De maguk mellé állították a többséget, és ez bizony keserű pirula, amelyet habozás nélkül le kell nyelnünk.
És higgadtan folytatnunk kell a munkánkat, amely sajnos akkor is föld alatti, ha egyelőre még nem vagyunk formálisan betiltva.
Vigyázzatok magatokra.
Szeretettel, Gazsi
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!
A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.
Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!
A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.
Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül,
támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!