Donald Trump, az Egyesült Államok következő elnöke egy gyűlöletkeltő szélsőséges. Rasszista kijelentéseket tett a mexikóiakkal és a muszlimokkal kapcsolatosan, uszított a kínaiakkal és az arabokkal szemben, lealacsonyítóan kezeli a nőket, tagadja a klímaváltozást, adócsaló, tisztességtelenül üzletel, megalapozatlanul kétségeket kelt a választási rendszer tisztaságával kapcsolatosan, és még hosszan sorolhatnánk a bűneit.
„Gratulálok! Micsoda remek hírek. A demokrácia még mindig él.” - üzente Orbán Viktor a Facebookon, miután egyértelművé vált: Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást.
Orbán Viktornak ebben saját maga szerint sincs igaza. Orbán és a Fidesz vezetői a demokráciát gyakran emelgetik úgy, mint a többség uralmát. Függetlenül attól, igazuk van-e ebben a kérdésben, most nem beszélhetünk erről, hiszen Trump győzelmét nem a szavazatok többsége hozta el.
Mindez azonban mit sem számít, hiszen más országokkal szemben, amelyekben elnököt vagy államfőt jellemezően közvetlenül választanak, és így valóban az nyer, aki a többség támogatottságát bírja, az USA-ban elektori rendszer működik, ami minden, csak nem arányos.
A demokraták ráadásul nem is először szívnak emiatt: legutóbb a 2000-es elnökválasztáson úgy nyert a republikánus George W. Bush, hogy ellenfele, a demokrata Al Gore több mint félmillió vokssal többet gyűjtött be.
Hogy az elektori rendszer valóban nem a demokrácia letéteményese, azt maga Donald Trump is kijelentette már, igaz nem most, az ennek köszönhető győzelmét követően, hanem még 2012-ben írta azt a Twitteren, hogy az szerinte a demokrácia katasztrófája:
Pedig 2012-ben végül egyáltalán nem lett szoros az elnökválasztás, nem az elektori rendszer miatt nyert Obama, összesített szavazatszámban is mintegy 5 millióval többen voksoltak rá, mint republikánus ellenfelére, Mitt Romneyra.
Annál is inkább érdemes mindezt nem elfelejteni, mert a választást megelőzően Trump – Clintonnal ellentétben – nem volt hajlandó egyértelműen kijelenti, hogy elfogadja a választás végeredményét, ha az nem számára kedvezően alakul, az erre vonatkozó kérdésekre szinte mindig szokásához híven kitérő választ adott.
Vajon ha Clinton nyer az elektori rendszernek köszönhetően, miközben valójában az amerikaiak többsége Trumpra szavazott, akkor ő is képes lett volna olyan emelt fejjel viselni a kudarcot, mint Clinton tette most? Ha korábbi kijelentéseiből indulunk ki, akkor azért erre nem lenne érdemes nagy összegben fogadni.
*
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Trump elnökké választása ne egy hatalmas felkiáltó jel, vagy ha úgy tetszik, felmutatott középső ujj lenne az elit felé, pusztán csak azt: a demokrácia egyik mintájának tartott USA-ban már nem először fordul elő az, hogy a 19. századból megmaradt választási rendszernek köszönhetően nem abból lesz az ország elnöke, akire a többség szavazott.
Kiss Brigi
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
A TV2 gyalázatos riportot készített az utcán élő hajléktalan emberekről. A riport bűzlő szeméthalomként ábrázol embereket, haszontalannak és ellenségnek állítja be őket. Egyoldalú és embertelen. Sőt,még extrán hazug is, hiszen a riportban megszólaltatott Iványi Gábor lelkésztől egy korábban felvett interjúrészletet vágtak be, az engedélye nélkül.
„A szabad világ vezetője” – ezzel az eufemizmussal volt szokás illetni az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Hogy ennek a komolytalan frázisnak volt-e valaha is bármiféle mélyebb tartalma, kérdéses; az azonban biztos, hogy a megnevezés ma teljes mértékben értelmét vesztette. Donald Trump győzelme egy olyan mérföldkő a legújabbkori történelemben, amely után szabad világról beszélni értelmetlen és lehetetlen – nincs többé a világnak olyan szeglete, melyben a szabadság és kísérőjelenségei, a joguralom, a társadalmi egyenlőség, vagy legalább ezek árnyképei, akár névleg is uralkodnának. Ilyen körülmények között azonban mégis mik lehetnek a progresszív politika esélyei?
Mint minden meglepő választási eredmény után, most is divatossá vált a vélekedés, hogy "a közvélemény-kutatás nem szakma" (Heti Válasz), "a kutatók lehúzhatják a rolót", stb. De tényleg hibáztak a kutatók? Nézzük meg alaposabban, hogy miért gondolta szinte mindenki – e sorok írja is –, hogy váratlan volt Trump győzelme.
Kedves barátaim. Pár személyes szó.
Amit az egész világhelyzetről gondolok az amerikai elnökválasztás tükrében, azt leírtam (még a múlt héten) a nemsokára megjelenő Magyar Narancsban, ezt elolvashatjátok holnap, itt nem foglalom össze.
Az nem baj, hogy Hillary Clinton vesztett. A baj az, hogy a létező liberális kapitalizmus ennyire volt képes: hogy ne legyen több, mint a kisebbik rossz, de azért nagyon, nagyon rossz. Bernie Sanders talán nyerhetett volna, de nem hagyták. (Erről lásd ezt a régi, ám érdekes cikket.)
Mint mindenki tudja és már el is mondta ma reggel, Donald Trump megválasztása egy sorozat része, a görögországi és spanyolországi baloldali szocialista kísérlet összeomlása, Anglia kilépése Európából, a szélsőjobboldal megerősödése Franciaországban és másutt, a közép-kelet-európai autoritárius rezsimek, „menekültválság”, Erdoğan, Putyin, Narendra Modi, stb., stb.: az etnicizmus győzelme mindenütt, a polgári liberális rendszerek bukása.
Nekünk most az antikapitalista baloldalon nem az a dolgunk, hogy avval hencegjünk: megmondtuk előre, hogy baj lesz; hiszen láttuk, hogy baj van.
Az a dolgunk ezekben a sötét időkben, hogy indokolatlan derűlátás nélkül, szerényen, lehetőleg nyugodtan, de kitartsunk elveink és kritikai módszereink mellett, folyamatosan fölülvizsgálva hagyományainkat és elméleti örökségünket. Szilárdan. A fölületes hétköznapi politizálás funkciója elenyészik.
Ne áltassuk magunkat: bár nem vagyunk liberálisok, a liberálisok veresége részben a mi vereségünk is, a fölvilágosodás gondolatának és gyakorlatának végleges fölbomlása a mi tragédiánk is, akármennyire szembenállunk a liberálisokkal.
Immár világosnak kell lennie, amint már számos történelmi alkalommal kiderült, hogy a szélsőjobboldali győzelmekkel szemben – hiszen ez nem az első eset elvégre – a polgári szabadelvűség nem gyógyszer. Soha nem volt elvárható, hogy a munkásosztály tartósan a liberális kapitalizmus mellé álljon, hiszen ez ellenkezik elemi érdekeivel és osztályösztönével. S amint azt Walter Benjamin megmondta az 1930-as évek elején: a szocialista-kommunista baloldal kudarcából nem kerülhet ki győztesen a „polgári demokrácia” (amely nem lehet demokratikus), hanem csak a kapitalizmus rasszista és elnyomó változata. A helyzet ma más, mint akkor volt, de ismét a hatalmas, instabil, veszedelmes, a represszív tömegpszichológiára támaszkodó ultrakapitalizmus nyerhet csak, ha nincs antikapitalista – azaz szocialista – alternatíva, ami most annyira se valóságos, mint az 1930-as években volt.
Ezért az alternatíváért érdemes csak élni és halni, más lehetőség nincs. Az út hosszú lesz, és lehet, hogy csak a semmibe, a teljes bukásba vezet. A mi kérdésünk nem az, hogy mi lesz, hanem az, hogy mi a helyes.
Az, hogy ellenségeink diadalmaskodnak, nem újdonság. Most teljes joggal örülnek és bizakodnak. Az egész földgolyón nekik vannak a legnagyobb sikereik. Ebből arra következtetnek, hogy nekik van igazuk. Mintha a hatalom érv lenne bármire is. De maguk mellé állították a többséget, és ez bizony keserű pirula, amelyet habozás nélkül le kell nyelnünk.
És higgadtan folytatnunk kell a munkánkat, amely sajnos akkor is föld alatti, ha egyelőre még nem vagyunk formálisan betiltva.
Vigyázzatok magatokra.
Szeretettel, Gazsi
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
Van egy jó hírem, a nap majd holnap is felkel, ahogy éppen most is, miközben Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. Persze ki tudja, ez sem biztos, ha rátenyerel az atomrakéták inditógombjaira. Persze ez túlzás, ha ma ránézünk az amerikai politikai rendszerre, a fékekkel és ellensúlyokkal képes megállítani egy elnök túlkapásait. Ma még.
Kedd délelőtt a Jobbik képviselői leszavazták a többi ellenzéki képviselő tartózkodása vagy távolmaradása mellett a Fidesz alaptörvény-módosítását, amelyet a kormánypárt a népszavazás lezárásának szánt. A Jobbik ragaszkodott ahhoz, hogy csak akkor szavazza meg az alaptörvény-módosítást, ha előtte a Fidesz leállítja az államnak 6 milliárdos veszteséget, az oligarcháknak százmilliárdos hasznot hozó letelepedési kötvénybizniszt. Orbánék erre nem voltak hajlandóak a szavazás előtt, a Jobbik kitartott az álláspontja mellett, így ahelyett, hogy Orbánék csapdába csalták volna Vona Gáborékat, a legerősebb ellenzéki erő szerepébe röpítették őket.
A Jobbik jókor hajtott végre fordulatot, és úgy nyergelt át tökéletesen a közvéleményt tematizáló egyik témáról a másikra, hogy nagy veszteséget nem szenvedett el, miközben erőt tudott mutatni. Ugyanis az elmúlt hónapokat a kormány népszavazása miatt a menekült téma uralta, amelyben a Jobbik a kormány álláspontjára helyezkedett. Viszont a népszavazás után, a 2018-as választáshoz közeledve már a kormány értékelése kerül fel a napirendre. Így a mostani szavazással, miközben Vona átmentette a menekültellenes kampányban képviselt álláspontját, az új tematikai keretben a legerősebb pozíciót tudja felvenni.
Márpedig Orbán hatalmára legnagyobb veszéllyel az van, ha a Jobbik szimbolikusan balra kerül a kormánypárttól, egy mérsékelt jobboldali, kormányellenes szerepbe, és ezzel megbontja a centrális erőteret. Azaz erős csatorna, átjárás nyílik a kormányellenes szavazók számára a legerősebb kormányellenes párt felé.
A korábbi időközi választások pedig már bizonyították, ha szűk is, de létezik egy ilyen csatorna. A kormány azért vesztette el az elmúlt 2 évben az időközi választásokat, mert létezik egy olyan tömeg, amely Orbán ellen a legerősebb ellenzéki jelöltre szavaz, legyen az jobbikos vagy baloldali-liberális. Vonáék ezt a csatornát akarják erősíteni és megnyerni, és ha a menekült téma felől a kormány értékelése felé halad a magyar közélet tematikája, ez a csatorna mind nagyobbra nyílhat. Nem egyszer hallani már liberális vagy baloldali értelmiségiekkel folytatott beszélgetésekben is, hogy akár le is szavaznak egy jobbikos jelöltre, ha ezzel elősegítik Orbánék leváltását vagy abszolút többségének elvesztését.
A Jobbiknak pedig a kutatások szerint nincs nagyon félnivalója attól, hogy óriási többségben szakadnak el tőle jobboldali szavazók, és csatlakoznak a Fidesz táborához. Egyrészt jelenleg nem olyan erős a menekült téma, hogy ez most valódi lecsatlakozást jelentsen, másrészt a korábbi kutatások szerint a Jobbik megszilárdította a szavazói bázisát 2014 után, inkább a Fidesztől a Jobbik felé nyitott a szavazói mozgás.
Mindeközben a baloldali liberális ellenzéki pártok elkezdték játszani a 2014-es választás előtt megismert összefogósdi játékot. Az ebben csalódott, a kormánnyal elégedetlen, a kormányváltásra szavazni akaró baloldali, liberális vagy bizonytalan szavazók pedig meg fogják keresni azt a pontot, ahol a kormány ellen tudnak szavazni. Persze Budapesten elképzelhetetlen egy jobbikos jelölt győzelme, de a párt fellegváraiban, Borsodban, Hevesben, Szabolcsban, a Dunántúl pár pontján abszolút elképzelhető egy éles helyzetben a Jobbikra való átszavazás.
Az, hogy a Jobbik leszavazta az alkotmánymódosítást, persze ehhez nem elegendő, a pártnak bizonyítania kell továbbra is, hogy ők a legerősebb, legcselekvőképesebb ellenzéki erő, de ha további olyan gesztusokat tudnak tenni, mint a mai, a párt megerősödése várható, méghozzá a baloldali, liberális pártok rovására.
Úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy 2018-ban a szoftfasiszta, cigányellenes, rendpárti Jobbik és a menekültellenes, cigányellenes, antiegalitárius, fasiszta Fidesz között dőlhet el a választás. És a Jobbik támogatása lesz az egyetlen esély az Orbán-ellenes szavazatok értelmes felhasználásának. Ennél pedig talán csak az a rosszabb forgatókönyv, ha még a Jobbikra való szavazás sem lesz az elégedetlenség hatékony eszköze az Orbán-ellenes szavazók számára. Egy dolog ma biztosnak tűnik, nem 2018 után jön el a normális Magyarország.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 330 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
Lassan egy hónapja történt, hogy egy októberi szombat reggelen arra ébredtünk, hogy az egyik legrégebbi és legnagyobb magyar napilapot kivégezték. A Népszabadság felfüggesztésének napja óta sok minden változott (például megtudhattuk, hogy minden valószínűség szerint Mészáros Lőrinc vette meg a lapot kiadó Mediaworks céget), de a lap sajnos nem indult újra. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért magyar - és nem magyar - olvasók számtalan módon fejezték ki nemtetszésüket a magyar sajtószabadság felszámolása miatt. Kezdve a többezres létszámú tüntetésektől a petíciókon és verseken át a Népszabadság nevével feliratozott divatárúkig, íme 12 kreatív és nagyhatású formája a napokban 60 éves napilap melletti szolidaritás kifejezésének!
Amerika választott: egy sokak által korruptnak tartott, de tagadhatatlanul tapasztalt és hozzáértő politikus helyett egy betegesen hazudozó demagóg mellett tették le a voksukat. Egy nagyon szoros verseny után, és az előzetes közvéleménykutatásoknek ellentmondva, ma éjszaka Donald Trump fölényes győzelmet aratott. A Kettős Mércén élőben közvetítjük az eseményeket. Cikkünk folyamatosan frissül, tartsatok velünk!
