Mi tesz egy országot sportnemzetté? A világversenyeken nyert (arany)érmek száma vagy az állampolgárok rendszeres testmozgása? Mit tehet és mit tesz az állam? A világversenyeket és az élsportot vagy inkább a szabadidős sportot támogatja? Olimpiát rendezzen (a stadionépítések után) az elitek zsebét tömve tele vagy állampolgárai egészségébe és jövőjébe fektessen be?
Tegye mindenki a szívére a kézét: mégis mit értünk mi, pórnép, az utca egyszeri fiai és lányai a buszos utaztatásokhoz? Ugye, hogy semmit. Felesleges erről internetes konzultációt tartani? Igen. Ennyire egyszerű az egész.
Forrás: omnibusz blog
Van néhány dolog, ami miatt mégis érdemes beszélni arról, hogy a kormány megint internetes konzultációt indít, méghozzá most éppen a veronai buszbaleset nyomán felmerülő szabályozási kérdésekről.
Például az, hogy valóban teljesen értelmetlen erről internetes konzultációt tartani. Három kérdésben várják az emberek véleményét:
Namost. Egyrészt van az, hogy a KLIK már a múlt héten kiadta ukázba (azaz kérte) az iskolákat, hogy a kirándulásokat úgy szervezzék, hogy 23 és 4 óra között a sofőrök mindenképpen egy szálláshelyen tartsanak pihenőt. Akkor erről mégis minek konzultálni? A másik két kérdéssel kapcsolatban meg: feltételezhetjük, hogy azok, akik buszokat adnak bérbe ilyen kirándulásokra, pontosan tisztában vannak vele, hogy milyen paramétereknek és követelményeknek kell megfelelni. Ellentétben velünk. Mit mondjon az egyszeri ember, ha megkérdezik a buszsofőr egészségügyi állapotáról? Hogy ne legyen fél szeme meg fél keze? És azt tényleg le kell írnunk, hogy jó lenne, ha a busznak négy kereke lenne, meg ki lehetne látni az ablakán?
Látva a kérdéseket, elmondható, hogy a probléma valójában mindössze annyi, a kormány ezzel (és az összes többi, nemzeti konzultációnak csúfolt dologgal) sem akar mást tenni, mint elterelni a közvélemény figyelmét.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Jelenleg van is miről. Mondjuk ki: álságos dolog, hogy úgy tesznek, mintha kikérnék a társadalom véleményét, egy ilyen témában, mint az iskolai buszoztatás. Miközben az olimpiáról szóló népszavazást már akkor elkaszálták, amikor még hivatalosan nem is történt meg az érvényes aláírások összeszámlálása, és a bejelentés, hogy megvan a népszavazás kiírásához szükséges minimum 138 ezer. Az olimpia ügyében szembe köpte a magyar lakosságot a kormány, amikor kivonultak a pályázatból. Akkor most elhisszük, hogy tényleg érdekli őket, hogy mit gondolunk a gyerek osztálykirándulásáról?
És ha már itt tartunk: a magyar kormány az elmúlt években módszeresen züllesztette le az oktatást. Megszámlálhatatlan probléma merült fel, ezek közül nem egyre szakértők, pedagógusok, szülők, diákok és olyan szerveződések is megpróbálták felhívni a figyelmet, mint a Tanítanék Mozgalom. A kormány pedig nem tett semmit. De a veronai buszbaleset (aminek továbbra sem tudjuk, hogy mi volt a kiváltó oka) most megmozgatta a fantáziájukat, és ezt a tragédiát igyekeznek felhasználni álságos módon arra, hogy a demokrácia csalfa illúzióját megteremtsék számunkra. Nem más ez sem, mint kegyeletsértés, egyben a magyar társadalom ismételt szembeköpése.
Csak egy fontos szempont még ehhez: internetes konzultációt tartottunk már, Deutsch Tamás vezényletével, méghozzá az internetadóról. Akkor, amikor az internetadót már visszavonták. Nem mellesleg az a kis konzultáció, amelynek végeredménye előre borítékolható volt, és amivel azóta sem nagyon büszkélkedik a kormány, 13 millió forintnyi közpénzt emésztett fel. Persze mondhatnánk, hogy ez még a jobbik eset, a gyűlöletkeltő céllal született menekültellenes, papír alapú nemzeti konzultációra ennél nagyságrendekkel több, 1 milliárd forint ment el.
De még egyszer tegyük fel a kérdést: tényleg olyan témákban kell konzultálni az emberekkel, amelyek nem az ő hatáskörükbe tartoznak?
Ha már olyannyira fontos a kormánynak a diákok osztálykirándulása, akkor persze lehet beszélni erről is. Például arról, hogy ezek a szigorítások, amiket most erőszakolnak rá az iskolákra, meg fogják drágítani az osztálykirándulások költségeit – ezzel pedig garantáltan sokaktól veszik majd el a lehetőséget, hogy ilyen programokon részt vegyenek.
Amikor felmerült az ötlet, hogy szabályozni fogják a buszos utazásokat, rögtön megírtam, hogy a Palkovics László által ajánlott változtatásoknak ebben a formában nincs értelme (és még emellett szégyenletesen kegyeletsértő is volt az államtitkár úr).
Megkaptam akkor rögvest olvasói levélben, cikk alatti ostobázó kommentben, de még személyesen, ismerőstől is, hogy hát de a gyereket minek olyan messzire utaztatni, akár 100 kilométeren belül is olyan csudákat láthat, hogy abból okuljon élete végéig.
De ez nincs így, ezt azért tudjuk, ugye? Sok minden van Magyarországon, 100 vagy akár csak 10 kilométeres körön belül is, amit érdemes megnézni, persze, és szórakozni, sportolni, osztálykirándulni is lehet a tanulókat a szomszédos településre vinni, mert “úgyis csak egymással vannak elfoglalva, nem érdekli őket, hogy mi van körülöttük” (ami egyáltalán nincs így, de ebbe most ne is menjünk bele). De hát sajna a helyzet az, hogy 100 kilométeren vagy az országhatáron belül viszont nincs egy rakás olyan dolog, ami hozzátartozik a nagyvilághoz, és amit a gyerek csak akkor láthat, ha egy osztálykirándulás keretein belül elviszik oda a pedagógusok, erősen csökkentett áron. Ez van.
És hogy akkor ez legyen csak a gazdagabb gyerekek kiváltsága? Hogy ne menjen síelni mondjuk az, akinek a szülei szegények? Igen, a magyar iskolarendszerben a szegregáció és az esélyegyenlőtlenség elve érvényesül, ezt tudjuk. De attól, hogy ez tény, még nem kell feladni ellene a küzdelmet. Minden gyerek megérdemli, hogy épp olyan oktatásban és kikapcsolódásban legyen része, mint másoknak, legyen vidéki vagy fővárosi, gazdag vagy szegény, vallásos vagy vallástalan, fiú vagy lány. Ha ez nem így van, akkor elfogadjuk, hogy az oktatási rendszer semmi más, mint a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelésének terepe.
Mivel jelenleg, 2017-ben ez a kijelentés sajnos megállja a helyét, elvárható lenne (ha másért nem, akkor legalább a modern pedagógiai eszmék követelményeként), hogy megpróbáljunk tenni ellene, igyekezzünk legalább a szavak szintjén nem bebetonozni ezt az állapotot, nem evidenciaként elfogadni a rossz gyakorlatot.
Erről például lehetne és kéne is konzultálni. Csakhogy az ilyen párbeszédre a magyar kormány nem kíváncsi, a kritikát nem hallja meg, a megoldási javaslatokra nem nyitott. Pedig van belőlük bőven.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam.
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép.
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.
– Magyarország alaptörvénye
Az elmúlt héten Magyarországon a kormánnyal szemben győzött a nép többsége. Ritka alkalom ez az elmúlt években, csak a netadós tüntetések, a vasárnapi boltzár, Schmitt Pál lemondatása, vagy a választási regisztráció kapcsán láthattunk hasonló győzelmeket. Utobbi kettő még a jogállam maradékának lebontása előtt született, így ott a Fidesz nem dönthetett egyedül, például a regisztrációnál az Alkotmánybíróság is közrejátszott.
Orbán Viktor és Lévai Anikó voksol a kvótanépszavazáson. Forrás: 24.hu
A választási rendszer átírásával, a parlamentáris rendszer átalakításával, és az ezt védő intézmények elfoglalásával, a a demokrácia színterei lényegében teljesen kiürültek. Alig tudunk pár ügyet mondani (azok is csupán kétharmados törvények) az elmúlt évekből, amikor az ellenzék a parlamentben sikert ért el, amikor módjában volt képviselnie választóit. Se a választók nem érzik azt, hogy a pártok képviselnék őket, hiszen a konszenzusra törekvő demokrácia eltiprásával ez már nem lehetséges, de a pártok se érzik úgy, hogy tudnak még bármit kezdeni a parlamentben. Ezért fordul az ellenzéki politizálás egyre inkább a közvetlen demokrácia, vagy az utcai politizálás felé.
Míg egy klasszikus demokráciában a pártok konszenzusa, a szavazatvesztéstől való félelem irányítja a pártokat, így sokszor olyan ügyeket is ejtenek, amelyeknek nincs többségi de erős kisebbségi támogatottsága van. Egy olyan demokráciában, ahol már kevésbé érvényesül a kontroll a hatalommal szemben, illetve a népszuverenitás elve, ott leginkább a többségi népakarat tud győzelmet hozni.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
De Magyarország még ettől is különb, az illiberális, vagy jobb szóval élve, irányított demokrácia rendszerében a nép többsége a kormánnyal szemben csak akkor tud eredményt elérni, ha ez a többség láthatóvá válik, intézményesül és komoly, a hatalmát veszélyeztető fenyegetést jelent a kormány számára. Például egy elvesztett népszavazás képében, amely alááshatja a kormánypárt legitimációját. Vagy olyan utcai demonstrációk kapcsán, amely tömeglázadást ígér mint a netadónál.
Minden más esetben, amikor a nép többsége nem ért egyet a kormánnyal, és az ügy nem tud kifejezésre jutni, nem elég szilárd, nem intézményesül az ügyet támogatók csoportja, vagy a kormánypártnak van hatalmi és kommunikációs technikája az ügy elsikálásra, akkor nem történik semmi, hiába a népakarat. A saját maga körül kiépített hatalmi bázissal, a médiával, az igazságszolgáltatás megfegyelmezésével, a választási bizottság, az Alkotmánybíróság, és részben a Kúria elfoglalásával, vagy nagyobb erő felmutatásával, egyszerűen el tudja fojtani a többségi akaratot a kormány.
Ilyen helyzetnek számított az olimpiai népszavazás is, amiről korábban az Együtt adott be népszavazási kérdést, amit elkaszáltak, az MSZP javasolta a fővárosi közgyűlésnek az olimpiai népszavazás kiírását, amit nem engedélyeztek, és Erdélyi Katalin újságíró a PM Városliget beépitésről együtt beadott olimpiai népszavazási kérdését is elutasították. Az utolsó esetben arra hivatkozva, hogy mivel az olimpiai pályázat első körébe való nevezésről népképviseleti szerv szavazott, a népszavazásról szóló törvény ilyen ügyekre vonatkozó tiltása miatt nem lehet erről a kérdésről népszavazást tartani.
Hogy mi változott meg ezután? A kopasz-balhé miatt nem mertek kekeckedni, azt gondolták a Momentumnak nem jön össze, és lehet majd lobogtatni egy sikertelen aláírásgyűjtést? Vagy a Kúria rágott be annyira a kormánypártra az igazságszolgáltatásra telepedése miatt, hogy a népszavazás átengedésével üzent? Nem tudhatjuk.
De nem csak az olimpiai népszavazást, hanem a vasárnapi boltzárról szóló népszavazást is adminisztratív eszközökkel gáncsolta a kormánypárt: ha jól számolom nyolcszor próbálták beadni különböző elllenzéki erők. Mindaddig, ameddig nem mentek el túl messzire, és az óriási balhé után vagy ki kellett írni a népszavazást, vagy visszavoni a boltzárat.
Azokban a kérdésekben, ahol nem volt ennyi erő, mint például Paks esetében, vagy ha volt erő, de a kormány el tudta kenni a helyzetet kommunikációs trükkökel, mint mondjuk az oktatás, vagy az egészségügy helyzete kapcsán, ott nem is lett olyan intézményesült kifutása a helyzetnek mint egy népszavazás. Semmit sem ért a többségi akarat.
Amikor a kormány döntheti el, melyik ügyben számít a többség véleménye, és melyikben nem, akkor nevezhetjük a demokráciát irányítottnak. Kérdés, hogy ez tisztességes demokráciának nevezhető-e?
Mert azt még lehet mondani, sőt a valóság is az, hogy sokszor egy kormánynak a többségi döntéssel szemben kell kormányoznia. De azt nehezen nevezhetjük demokratikusnak, ha egy kormány a többségi vélemény elfojtására törekszik.
Márpedig Magyarországon most az olimpia kapcsán ez történt. Bár a kezdetektől fogva nagyobb volt az olimpia elutasítottsága mint a támogatottsága, ezt az adófizetők pénzén elköltött milliárdokból a kormány felhozta döntetlen közelre. Közben adminisztratív módon elfojtott minden kísérletet arra, hogy a nép döntsön erről a kérdésről, vagy akár csak egy olyan esemény jöjjön létre, ahol vita tud kialakulni a rendezés hasznosságáról, felszínre kerüljön a nép többségének akarata.
Abban a pillanatban pedig, amikor ez véletlenül, a rendszer hibájából, vagy a rendszer szövetén lévő lyuk miatt megtörtént, elállt a népszavazástól és meg sem kísérelte a többséggel vívott harcot, ahogy egy demokráciában azt egy kormányzó párt megtenné, ha elvi alapon támogat egy döntést akár kisebbségből is.
De még ezt is úgy teszi, hogy hazaárulózással, a nemzet sosem volt egységének megbontásával vádolja azokat, akik kőkemény munkával a többségi álláspontnak teret adtak. Ezt pedig pontosan azért tudja megtenni, mert elvette az emberektől a többség akaratának valós kinyilvánításának a lehetőségét, a szavazást. Így valójában ez a többségi akarat nem kapja meg a mindenki számára egyértelmű legitimációt.
A rendszer lényege ugyanis az, hogy kisebbségben (teljes népesség kb. 30 százaléka) magáénak birtokolja a többséget, a nemzeti egységet, a nemzetet, a hazát, és ezzel legitimálja a saját döntéseit Így soha nem mutatkozhat meg az, hogy kisebbségbe kerül a kormány (például egy népszavazáson), mert az elvenné a rendszer legitimációjának egy nagyon nagy részét.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
Boldognak kéne lennem, hiszen már két éve koptatom a klaviatúrát, több mint 10 cikket írtam arról, miért nem szabad olimpiát rendeznünk, gyűjtöttem aláírásokat is. Meggyőződésem, hogy ha Budapesten rendezték volna az olimpiát, az óriási károkat okozott volna az országnak. És most győztünk, megakadályoztuk ezt a katasztrófát.
A gyöngyöspatai romák diszkriminációjával kapcsolatos közelmúltban hozott Kúria-ítélet leginkább arról maradt emlékezetes, hogy ez volt a testület történetében az első - nyilvánosan is elismert - tévesen kihirdetett ítélet. Pedig ettől eltekintve - és ennek ellenére is - fontos, precedens értékű döntés született, méghozzá a szélsőségesekkel szembeni rendőrségi mulasztások jogi megítélése terén. Ez az első olyan Kúria-ítélet Magyarországon, amely kimondja, hogy a rendőrség huzamosabb gyakorlatával egy teljes település roma közösségét diszkriminálta. Hat évnyi jogi munka, több ezer oldalnyi csatolt irat és több hétnyi tárgyalási nap eredménye mindez, de pontosan hogyan született meg az ítélet és mi várható ezután? A TASZ munkatársainak írása.
A HVG cikke szerint a Fidesz frakcióülésén döntött: külföldi ügynökökként kell regisztrálni bizonyos civil szervezeteket, vagyis nem bizonyosokat, hanem azokat, amelyeket a kormány így akar nevezni. Jelenleg pont ez a legnagyobb gondjuk, hogy alakítsák úgy a törvényt, hogy azokra legyen csak hatályos, akiket ők akarnak. Ezzel telt a Fidesz frakcióülése. Az egészségügy átalakítása, az oktatás, a korrupció elleni küzdelem nem került szóba.
Fotó:nepszava.hu
A baloldal 180 fokos fordulatot vett, megbontotta a társadalmi konszenzust, és elárult egy nemzeti ügyet. Az aláírásgyűjtők Párizs és Los Angeles ügynökei. Halálos sebet kapott a budapesti olimpiai pályázat. Most aztán soha nem lesz Budapesten olimpia, köszönhetően azoknak, akik mindig csak keseregnek, és nem mernek nagyok lenni.
Egy hete, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (nem az egészségügyi államtitkár) sajtótájékoztatóján derült ki, hogy a Bethesda és a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) 7,8 milliárd forintos fejlesztési támogatásban részesül, amelyért ’cserébe vállalják’, hogy a kialakítandó szülészeti és nőgyógyászati osztályaikon nem végeznek abortuszt.
A februári ülésszak kezdetével a komédiává silányult Parlamentben szólt országhoz és néphez Orbán Viktor. Csak nem arról beszélt, ami a népet érdekelte. Mert úgy tűnik, Orbán Viktort viszont nem érdekli, hogy 266 ezer budapesti népszavazást akar az olimpiáról. Erről ugyanis egy szót se szólt.
A Momentum által kezdeményezett népszavazási aláírásgyűjtés sikere megmutatta azt, hogy lehet Magyarországon politizálni, és az emberek szomjaznak a jó politikára. Hogy ezreket lehet aktívan cselekvésre serkenteni, hogy akár százezreket is meg tud mozgatni egy jó kampány. De ehhez jó kampány kell. Ezek a legnagyobb tanulságok, és biztos sok elemzés készül majd el erről a kampányról, mi ide is rakjuk az elsőt.
