Magyarország nem Fidesz-es és nem Jobbik-os része, annyira szeretné, már kiterítve látni a jelenlegi kormányt, hogy ezért csukott szemmel, is belerohanna a krokodilokkal teli folyóba.

A Fidesz nem hülyékből áll. Ha Balasai István egy olyan körzetben indult volna egyéni képviselőként ahol nyerhet az ellenzék bármely ereje, Balsaiból nem lett volna alkotmánybíró. Ellenben Balsai egy olyan körzetben indult ahol 20 éve mindig a jobboldal nyer és százalékban is csak egyszer 1994-ben előzte meg az MSZP és az SZDSZ az MDF (!!!), arra pedig emlékezhetünk hány százaléka lett akkor országosan a két pártnak.

Tavaly az országgyűlési választáson a Fidesz jelöltje már az első fordulóban nyert 52%-al (MSZP+LMP=32%), míg az önkormányzatin ez a szám 62% (!)volt. Mutat-e bárki bárhol olyan számot, ami arra predesztinálná az ellenzéket, hogy 10-15%-ot tud erősödni. Nem beszélve a közös jelölt miatti szavazatvesztésről.

Az esély arra, hogy a Fidesz-t ebben a körzetben egy összefogás megverje persze nem 0, de annál nagyobb a kockázat, hogy egy forró ősz közepén egy nagy kampány végén a Fidesz győztesen kerül ki a harcból.

A magyar nem Fidesz-es értelmisség valami nagyon érdekes önbecsapásban él. Nem ír, nem lázong, nem szervezkedik, hanem ül és kevesli azt a felhatalmazást, amit 2010-ben saját maga adott pártjainak. Finnyás arccal hátija a felelősséget a politikára ahelyett, hogy saját maga segítené pártjait, vagy kezdene önálló civil szervezkedésbe, egyszerűen kívülről mutatna irányt, várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. Hol a részvétel? A civil kontroll? Az állampolgári tudatosság? Így akár le is válthatjuk Orbán Viktort, de utána marad ugyanaz ahonnan jöttünk, azzal, meg mit értünk?

Ebben a helyzetben is lehetetlen feladatott tűz ki pártjai számár,a mint oly sokszor az elmúlt években, és azt várja majd ők megoldják, amikor pedig nem oldják meg, csupán annyit mond, bénák.

A Lázár János vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat a HVG cikke szerint egy 48 millió értékű ingatlant cserélt el bannerekre a General Media internetes oldalain, összesen 600 millió oldalmegjelenítésre.

A helyi városvezetés szerint ez egy igen jó üzlet, például a helyi Emlékközpont Múzeum látogatottsága a kampány hatására a 4-szeresére emelkedett! Most szólnánk nekik a célzott hirdetésekről, de nem szeretnénk elrontani a saját üzletünk.

Mivel van egy tervünk. A parlament épületét mi 48 milliárd forintra becsültük a frissen alakított értékbecslő cégünkkel. Ezért a General Médiát felüllicitálva mi hajlandóak vagyunk a Kettős Mérce blogon 600 milliárd és egy oldalmegjelenítés elejéig bannert biztosítani a tulajdonos Magyar Országgyűlés részére, amennyiben az épületet a céljainkra biztosítják.

Emellett egy bot sereggel még fel is tornáznánk akár 10-szeresére a parlament.hu látogatottságát.

Természetesen, mint a demokrácia barátai biztosítanánk ingyen és bérmentve a parlament működését, sőt extra szolgáltatásokat vezetnénk be, mint szauna, peep show (mindent a szemnek), pókerterem. A parlament nem használt felét a felsőházi ülésteremmel, pedig egy aquaparkkal összekötött szállodává alakítanánk, természetesen itt is extra szolgáltatásokkal, ahová a képviselők ingyen járhatnak. A díszkivilágítást is fizetnénk.

Hihetetlen versenyzéssel a semmiből előretörve, úgy látszik meg fogja nyerni az Egyenlítő blog a Goldenblog szavazását! Míg pénteken még 2.9% alatt voltak és be se fértek a top 10-be, addig szombatra már elérték a top 10-et és a 2,9%-ot, vasárnap eljutottak az 5%-ig, hétfőre felértek 7%-ra és most ebben a pillanatban átvették az első helyet az eddig végig vezető Véleményvezértől!

Innen is látszik, a sport mindig tartogat csodás meglepetéseket, és hiába nem változott 1%-os sávnál nagyobbal senki más a mezőnyben az elmúlt héten, az Egyenlítő blog közel 7%-ot tudott növekedni és ez csupán kb 45 ezer forintjukba került. Ennyit megér egy Goldenblog-győzelem nem?

Tudniillik az Egyenlítő szárnyalása mögött az van, hogy az elmúlt 5 napban fizetett hirdetéssel biztattak szavazásra a Goldenblogon. Természetesen ezt szabad, hiszen nem tiltja semmi, csak nem biztos, hogy ez a verseny lényege. Speciel nekünk is lett volna 50 ezer forintunk erre, de nekünk már az is megtiszteltetés, hogy a 10-be beszavaztatok minket a jelen állás szerint (kopp, kopp).

Ami azért kicsit fájó, és sokat mutat a közállapotokról (és akkor most a bloggereknek is van felelősségük dumát hagyjuk), hogy nem azzal toboroztak szavazókat (igen, az nehezebb lett volna), hogy szavazz az Egyenlítő blogra, mert mi tökös legények vagyunk, vagy ez, vagy az elképzelésünk a világról, vagy erről szól a blogunk. Egyszerűen fogták, és a gyűlöletre alapoztak, a legrosszabb, legalpáribb politikai indulatokra alapozva szereztek szavazókat. Most azért nyer az Egyenlítő, mert az emberek egy része nem szereti Lázár Jánost? Tehát az Egyenlitő blog szerintük is csak ennyiről szól? Szomorú :D .

A fenti 45 ezer forint úgy jött ki (aki kíváncsi rá), hogy kurva kíváncsiak voltunk mennyi pénzt basznak el erre az egyenlítős srácok. Ezért csináltunk mi is két ugyanilyen hirdetést, egy Gyurcsányosat Orbán és egy Orbánosat Gyurcsány Facebook oldalához (ezért elnézést kérünk többi vetélytársunktól, ha befolyásolja ez a végső eredményt akkor mea culpa, de jelenleg és pont ezért mertük megtenni, mert úgy tűnik, nem) csak a Kettős Mércével, és megvártuk, hogy 0.1%-ot erősödjünk a versenyben. Ez 12 dollárunkba került, de rosszul céloztuk meg a hirdetést, így Facebookos hirdetési tapasztalataink alapján nekik 0,1% növekedés kb. 4 dollárjukba került. Azt is vegyük figyelembe, hogy emellett is mozgósítottak a srácok, tehát számoljunk 6% erősödéssel. 60X4 az 240 dollár, tehát ez a mostani árfolyammal 45 ezer forintra jön ki.

Szerencsére hátra van még a szakmai zsűri és ott reméljük, hogy kijavítják a hibát és vagy a Véleményvezér vagy a Vastagbőr, esetleg más blog elnyeri méltó jutalmát.

Nincs idegesítőbb dolog, mint amikor a dugóban sora nézed az autókat és nagy részükben egyetlen ember ül. Pedig mindenkinek jó lenne egy közösségibb autóhasználat.

Először is jó lenne, mert kevesebbet szennyeznék a levegőt, az ember nem fulladna meg mondjuk, ha végigmegy a kiskörúton. Az elmúlt években rendre átlépjük, a megengedet határértékeket, és az év első pár hónapjában mindig elfogyasztjuk a megengedhető szmogos napok számát, évente többször is szmogriadót kell elrendelni.

De maguknak az autósoknak is jó, csökkenthető a benzinköltség, kevesebbet van használva az autó, és az utak is, amiknek a felújítását szintén mi fizetjük az adónkon keresztül. De a kevesebb autó kisebb dugókat eredményez, gyorsul a közlekedés, könnyebben jutnánk el bárhova.

Persze még számtalan indokot lehet találni, miért jó ha többen használunk egy autót, ha megtöltjük a rendelkezésre álló teret. Ezzel szemben viszont csak a lustaság, a macsó büszkeség, és a kényelmeskedés áll szemben, pedig hosszú távon mindegyik visszatérülne.

Számos megoldás van a közösségi autóhasználatra, a legegyszerűbbtől a kényelmetlenekig. Amikor apuka megy dolgozni, és anyuka viszi a gyereket iskolába (vagy fordítva), szervezzék meg, hogy 10 perccel előbb elindulnak, és azt is, este, hogy jutnak haza. A munkahelyen beszéljék meg az egymáshoz közel lakó kollégák, melyik reggel ki viszi be a többieket a munkahelyre, és hozza haza. De közelben lakó barátokkal, szomszédokkal is meg lehet ezt beszélni, az olyan kezdeményezésekről nem is beszélve, mint amikor egy kisebb lakóközösség tervezi meg egymás szállítását. Nem szereted Józsi képét? Anna szája büdös? 20 percet kibírsz velük egy kocsiban.

A legjobb megoldás mégis az, ami itthon a BKV sztrájk idején már működött, de ami Berlinben a tavalyi közlekedési általános sztrájk idején volt a legzseniálisabb. Amikor vadidegen emberek segítenek egymáson, és viszik el egymást egyik helyről a másikra. Berlinben a sztrájk idején a buszmegállók ugyanúgy üzemeltek, a stoppolók kiálltak egy táblával, merre akarnak menni, ha valamelyik autós arra ment, megállt, felvette a stopost. Persze lehet félni egymástól, de teljesen felesleges. Fényes nappal, nem egy Trabantban fognak kirabolni, erre ugyanakkora az esély, mintha az utcán sétálnál (elhanyagolható).

Összességében mindenfajta közösségi megoldás, ami csökkenti a környezeti, pénzügyi terhet, hasznosítható, és az se egy nagy probléma ha közben közösségeket hozunk létre vagy jobban megismerünk olyan embereket akikkel, nap mint nap, ugyanúgy éljük az életünket. De ami a legfontosabb attól még, hogy megteheted, hogy kényelmes leszel, nem kell annak lened, figyelj arra, hogy magadnak és másoknak ne okoz kárt.

Update: Valami hasonló rendszer van mint a komentelők felhívták a figyelmet: http://www.oszkar.com/

Szavazz ránk a Goldenblog Hírblog kategóriájában!

Tegnap jelent meg a szarrobbantó blogon, majd kikerült az index blogketrecébe egy poszt, ami a szokásos ne hallgassuk el kiindulási pontból azt mondja, a társadalomnak beszélnie kell arról, hogy néha a nők is tehetnek a megerőszakolásukról. Ez így ebben a formában nem igaz, de abban igen, arról beszélnünk kell, hogy ki lehet kerülni az erőszakspirálból.

Az erőszak minden formájában arról szól, hogy az erősebb fél rákényszeríti az akaratát a gyengébbre, tehát valamilyen indokból nem tud nemet mondani. Az, hogy a gyengébb egy „szar gyenge jelem lenne” még talán igaz is, de pontosan erről szól az erőszak, pontosan ezt használja ki az erőszaktevő. Azoknak a lányokat és férfiakat, akik erőszak áldozatai, elítélni azért, mert gyengébbek egy olyan társadalom látlelete, amit egyébként helyesen a posztoló is elítél (akinek írása egyébként nem szar).

Ahogy a bolti tolvajlásról se tehet a boltos, mert kirakja a portékáját, ahogy az automatából pénzt kivevő ember se tehet róla, ha valaki kiszemelte, és 10 méter múlva kirabolják, úgy a megerőszakolt nőt se azért erőszakolják meg, mert feltűnőbben öltözködik, esetleg be akar pasizni (elnézést a példáért).

Férfi szempontból kiindulva, ez a szöveg azt mondja, ha meglátok egy szexuálisan kicsit agresszívabb nőt, aki kirakja a cicijét, rögtön rá fogok ugrani és megerőszakolom. Nem, nem fogok ilyet tenni, mert nem vagyok erőszaktevő. Aki megerőszakol egy nőt az egy bűnöző, aki olyan gyenge, hogy nem tudja visszatartani a vágyát, illetve nem tud magának normális úton csajt szerezni, de a legfőbb indok az, hogy beteg, valamilyen sérülése van ami erre készteti. Ezért szokták azt mondani, hogy az erőszaktevő is sokszor áldozat, jegyezzük meg sokszor pedig nem.

Ebben a kiindulási pontban, viszont nem lehet a nő a hibás azért, mert ő is szeretne bepasizni, vagy, mert olyan ruhában érzi jól magát, amiből „kilóg a fél melle”, lelke rajta. De ahogy fentebb is írtam a kihívó ruhán kívül még egy pont túllépése kell az erőszakhoz, és ezt a pontot nem az áldozat fogja túllépni.

A családon, kapcsolaton belüli erőszaknál, pedig a visszatartó ok, „a régen nem ilyen volt majd biztos megjavul”, az érzelmi illetve az anyagi függőség. Ezt pedig belülről iszonyatosan nehéz túllépni, ha kell valahol segítség, akkor ebben.

Igen, egy erőszakhoz mindig két ember kell, de elkövető és áldozat is általában (családon belül ott van még pl a gyerek) csak egy van.

Szavazz ránk a Goldenblog Hírblog kategóriájában!

 A budapesti Toldi Mozi kávézójában találkoztunk Bodoky Tamással. A magyar WikiLeaksként ismert atlatszo.hu oknyomozó portál elindítója szerint a hazai médiavilágban pártkatonák, médiatulajdonosok és szövetségeseik dönthetik el, mi kerülhet napirendre. 1 milliárd forint feletti korrupciós ügyekben a Fidesz és az MSZP ma is együttműködve hallgattatja el az újságírókat. Bodoky megunta a művezetőséget a hírgyárban, így lett tényfeltáró 2006-ban.

Volt nálad némi vendégjárás. Jól sikerülhetett a vacsoracsata a rendőrség és közted, ha azóta is tartjátok a kapcsolatot. Mik a fejlemények?

Elindítottuk az atlatszo.hu-t, és arra gondoltam, hogy kéne pár figyelemfelhívó ügyet posztolni, hogy érdekes legyen a site. Ezek a közérdekű adatigénylések azért nem igazán ragadják meg az emberek fantáziáját. Körbekérdeztem a networkömben, hogy kinek van valamije. És akkor bejött ez a Brokernet sztori, jól is hangzott, amiket átküldtek, az meggyőzött róla, hogy valós a történet. Több média vállalat már visszautasította a leközlését, tehát az is megáll, hogy eltitkolt történetről van szó. Ez jó lesz egy kétnapos szenzációnak, kitolom, gondoltam. Másnap megjelentek a rendőrök. Följöttek a lakásra, becsengettek, kimentem a gangra, mondták, hogy menjünk be. Elgondolkodtam, hogy nem kéne-e ehhez valamilyen papír, de nem akartam kekeckedni, oké. Kérdezték, hogy hogy volt ez, honnan volt ez. Mondtam, hogy ezt én nem fogom közölni velük, mert újságíróként erre nem kell válaszolnom. Ezt ők vitatták, utána meg idézés, írjam alá, hogy átvettem, oszt csókolom. A tanúkihallgatáson egy órát veszekedtek velem. Oda már ügyvéddel mentem.

Nincs még lejátszva ez Magyarországon?

15 éve vagyok újságíró, tehát volt már pár olyan sztorim, ahol éppen megkérdezhették volna hogy ki volt a forrása, de tőlem soha nem kérdezték. Beszéltem Fekete Gy. Attilával, aki a Népszabadságnak a bűnügyi tudósítója, és ő azt mondta, hogy neki voltak már ilyen kihallgatásai. Akkor ő a sajtótörvényre hivatkozott (ami a médiatörvény előtt volt), azt mondta forrásvédelem, és akkor oké, erről nem kellett beszélni. Tehát volt forrásvédelem Magyarországon. Azt lehet tudni, hogy sok újságíróhoz, ha odamegy a rendőr, akkor megijed, és megmondja. És soha nem fog kiderülni, mert a rendőr nem fog arra hivatkozni, hogy honnan tudta. Nekünk is mondták ott a kihallgatáson. Rákérdeztünk, hogy „Miért, maga ha beidéz egy újságírót, akkor mindig elmondja?”. Azt válaszolta, hogy igen, együttműködőek.

Tehát ez lesz a precedens ügy.

Igen. Beszéltem a Lánchíd Rádióban Rákóczi Péterrel, aki a Célpontnak a riportere. Neki is voltak persze ilyen kihallgatásai, és mondta, hogy „olyanokat szoktunk mondani, hogy az utcán odaadta valaki a kezembe.” Meg „névtelen levél, de már elégettem.” Ma az egyesszámú általános újságírói magatartás, hogy elmond mindent és kész, a kettes számú az, hogy elkezd valamit kamuzni. Én nem azt mondtam, hogy nem tudom, hanem azt, hogy tudom, de nem mondom meg. És ebben jogilag óriási különbség van. Ők ragaszkodnak hozzá, hogy tudni akarják. Ezt úgy tűnik, hogy még senki nem próbálta meg végigjátszani Magyarországon. Figyelmeztettek a tanúkihallgatás közben, hogy a médiatörvénybe bekerült egy olyan passzus, hogy a nyomozóhatóság vagy a bíróság kötelezheti az újságírót a forrásának a felfedésére, kiemelten fontos nemzetbiztonsági vagy büntető ügyben.

Lesz belőled mártír, lesz a Free Budaházy helyett végre egy Free Bodoky mozgalom?

Nem lesz belőlem, nem hiszem vagy nem is tudom. Azt gondolom, hogy legkésőbb Strassbourgban ez a dolog nyerhető. A magyar ügyészség elutasította a panaszunknak az egyik felét, a másikra még nem mondtak semmit, de ha ne adj isten a bíróság is úgy ítélné meg, hogy a rendőrségnek van igaza, legkésőbb Strassbourgban nekünk lesz igazunk. De addig eltelik egy csomó idő, két év, addig azért be lehet az embert rakni előzetesbe, lehet szívatni. De nem gondolom azt, hogy számíthatok arra, hogy ilyesmi fog történni.

Ha a 15 évre visszatekintesz, akkor milyen változásokat érzékeltél. Tudod-e azt mondani, hogy volt olyan időszak, amikor újságírónak lenni sokkal jobb volt, könnyebb, megbecsültebb volt? Volt fejlődés?

Erre elég nehéz válaszolni, mert én is fejlődtem közben. Nem úgy lettem 96-ban újságíró, hogy rögtön oknyomozó újságíró. Én tech/tudománnyal foglalkoztam évekig, utána szerkesztő voltam megint 5 évig az indexnél. Írtam már oknyomozó cikkeket olyan 2002 -2003-tól, de igazából fő csapásirányként 2006 óta van.

2006-ban téged mi mozgatott? Ott volt valami olyan átütő motivációd?

Hát igen. A Narancs is, meg az Internetto, meg az Indexnek a korai időszaka is ilyen forradalmi szellemiségű volt.

Nem valami nagy média vállalatnál kezdtem, hanem mindig kezdő de nagyon progresszív helyeken dolgoztam. Azt érzékeltem az indexnél 2006-ra, hogy elindult ebbe a mainstream irányba, kezd lebutulni, kezd nagyüzemmé válni. Gyárrá, én pedig egy művezetővé, kvázi menedzserré. Nekem ez alkatilag nem megy, nem szerettem, nem akarok főnöke lenni embereknek, mert nem érdekel az, hogy embereket ugráltassak, én újságíró szeretnék lenni, és nekem adjanak egy olyan pozíciót. Így lettem főszerkesztő helyettesből 2006 nyarán főmunkatárs. Ez egy nagyon szabad dolog volt, levették a fizetésemet mondjuk jelentősen, és mondták, hogy azt csinálsz, amit akarsz.

2006-ban amikor sorra írtad a tényfeltáró cikkeket, később pedig a Túlkapások című könyvben összefoglaltad a XXI. század eleji Magyarország legvéresebb, legnyilvánvalóbb és legarcátlanabbul tagadott tömeges rendőrségi jogsértését, akkor milyen gondolatok dolgoztak benned? Téged akkor betettek egy skatulyába? Kaptál támadásokat?

Én abba a zavargásos történetbe úgy kerültem, mint Pilátus a krédóba. Inkább a gazdasági típusú oknyomozás, ami engem alapvetően érdekelt. Az emberi jogi ügyek is, de inkább a nagy volumenű korrupciós ügyek voltak azok, amik engem mozgattak. De ott megkerestek több felől is, hogy „megvert engem a rendőr, nem is csináltam semmit, izé...”. Amikor már tudják, hogy te ilyen témákkal foglalkozol, akkor nagyon sok megkeresés jön. És akkor én kitaláltam azt, amit addig senki nem mert megcsinálni, hogy nem csak úgy általánosságban, meg kezdőbetűkkel, hanem mondtam, hogy „Öreg, elhiszem, hogy veled ez történt, meg hogy megvertek a fogdában, de nem tudom ellenőrizni, mert ugye a rendőrség nem nyilatkozik, bizonyítani nem tudod. Ezért akkor írom meg, hogy ha adod a nevedet és az arcodat hozzá.” Már szeptemberben volt olyan sztorim – ugye a Kruchina fivéreknek a sztorija – ahol ők arccal, névvel, gyakorlatilag először a magyar sajtóban kiálltak a történetükkel. Mert addig csak sejtetések voltak, meg monogramok. Mindenki próbált iszonyú óvatosan menni, én meg kimondtam, hogy tessék, itt van, ők azok, velük ez történt, ők ezt vállalják, a rendőrség nem reagál, nem válaszol. Akkor valóságos cunami volt, rengeteg levél jött, hogy velem is és velem is ez történt. Kiderült, hogy ez nem egyedi eset. Gyakorlatilag a rendőrök minden jogállami normán túlmentek, és nem azokat bántották, akik adott esetben zavarogtak, hanem akiket könnyebb volt utolérni. Próbáltam nagyon következetesen végigvinni ezeket az ügyeket, a bíróságokra is eljártam, és egyetlen sztorim sem bukott meg. Volt 8-10 ilyen eset, amit végigvittem, és bennem is volt aggodalom, hogy mi van, ha kiderül, mondjuk egy fél év múlva, hogy engem átbasztak, és mi van ha zavargott és követ dobált. De egyik ilyen 2006-ban megvert embernél sem derült ki később sem olyasmi, hogy ne lett volna igaz az, amit ők átéltek és elmeséltek.

És nagyon kemény támadásokat kaptam, igen. Addig én alapvetően liberális újságoknál dolgoztam. Magyar Narancs, az Index is tök liberális volt abban az időszakban. A liberális táborban ez árulással volt egyenértékű, hogy én a „nácikat” védem, a „nácikat” mosdatom. Kőkemény támadások voltak. Hogy én a Fidesznek nyalok, hogy én Jobbiknak nyalok, teljesen méltatlan volt. Miközben pont az emberi jogi normákat kértem számon az akkori rendőrségen. Amiket egyébként a liberális oldal előszeretettel kért számon másokon.

A liberális jelzőt talán pont idézőjelbe is lehet tenni az ő esetükben, pontosan emiatt.

Jó, de ez akkor nem így nézett ki. A balliberális médiában ez úgy nézett ki, hogy a fasiszta csürhe feldúlta Budapestet és hős Rendőrségünk megfékezte őket. Ez volt a narratíva, ez volt a keret, és ebből azon az oldalon nem nagyon ment ki senki.

Nem akarták látni, vagy inkább benne voltak ebben a pártfegyelemben?

Nem akarták tudni, nem mentek oda. Van ez az ideológiai szűrő mindenkinek a fejében, hogy ha olyasmit hallasz, ami nem egyezik meg a te ideológiai beállítódásoddal, akkor azt hajlamos vagy figyelmen kívül hagyni. Szerintem ez történt döntően.

Lépjünk tovább. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében ilyenek persze nem történhetnek, ugye? Fejlődtünk.

A jó Ég tudja. A Rendőrség 2006 óta rengeteget fejlődött. Az, hogy most már kint vannak az azonosítók, az hogy van egy fogalmuk arról, hogy mi az arányos fellépés, tehát hogy ez nem egy ilyen szemet szemért játék. Sokkal felkészültebbek.

Másrészt viszont a társadalmi olló nyílik, jönnek a kilakoltatások, jön a hitelválság. Simán belefér, hogy lesznek megint zavargások, én elképzelhetőnek tartom. És akkor, hogy éppen mi fog történni, hát a jó Ég tudja.

Pártszimpátiától teljesen függetlenül a Bodoky Tamás politikai hitvallása hogy szól?

A rendszerváltás idején szocializálódtam, akkor voltam középiskolás 86-tól 90-ig. Akkor nekem meghatározó élmény volt, hogy a kommunista diktatúrából átváltunk a demokráciába. Én Fidesz tag voltam már 88-ban, jártam tüntetni, többek között a Duna Kör-ös tüntetésekre. Végigcsináltam középiskolás fejjel a rendszerváltást és ez nekem így beakadt, a mai napig azok a politikai értékek és motivációk mozgatnak. Csak közben a pártok össze-vissza mennek. Az anarchista-liberális Fideszből lett egy nemzeti-konzervatív közép. A Fidesznek a 93-mas fordulata után egy darabig SZDSZ szavazó voltam, akkor meg kiderült, hogy a „liberális” politikai holdudvarnak enyves a keze, és az elég kiborító dolog. Most meg, hát nem titkoltan – tökre örültem, amikor az LMP megjelent – szimpatizálok velük. Emberi jogi liberális vagyok, tehát alapvetően liberális, de a gazdasági liberalizmust károsnak tartom, azt gondolom, hogy itt elszaladt a ló. Szociálisan érzékeny vagyok. Ez is visszavezethető 90-re, amikor az egész ellenzéki mozgalomnak nagyon hangsúlyos eleme volt a szegények támogatása, a szociális érzékenység, és én nem értem, hogy lehet, hogy az azóta kialakult kapitalizmusban nem akadunk fenn azon, hogy az emberek az utcán kint alszanak. Én fönnakadok rajta, engem zavar. Szociálisan érzékeny, és ilyen értelemben keresztény is vagyok, azt a fajta érzékenységet, amit a kereszténység jobb része képvisel, azt én felvállalom. Aki jobban teljesít az életben, annak nem az a feladata, hogy lenyomja a többit, hanem hogy segítsen azokon, akiknek szükségük van rá. Idealista maradtam.

Visszatérve a jelen állapotokra. Idézni fogok tőletek, az atlatszo.hu -ról. Azt írjátok „Ma Magyarországon politikai és gazdasági érdekcsoportok játékszerévé vált a fősodratú sajtó: gyakran nem az újságírók, hanem pártkatonák, médiatulajdonosok és gazdasági vagy politikai szövetségeseik döntik el, mi jelenhet meg, válhat témává vagy üggyé egy-egy sajtóorgánumban.” Ez egy nagyon általános megfogalmazás, de tudod is ezt konkretizálni?

Persze. X millió példát tudnék erre hozni, csak hát engem már így is azzal vádolnak, hogy belepiszkítok a fészkembe, meg nem vagyok elég lojális a volt munkaadóimhoz. Az a helyzet – és ezt én is átéltem oknyomozó újságíróként – hogy megyek egy sztoriban, és szólnak, hogy „ezt nem kéne”. Nem egyszer, nem kétszer. Az utolsó ilyen, amikor eljöttem az indextől, az már a sokadik volt, az utolsó csepp a pohárban. „Ezt ne feszegesd”, „Ezt inkább hagyjuk”, „Itt most álljunk meg”, „Keressél másik témát”.

Mik a tiltott témák?

Például a tulajdonosnak a barátai, az üzletfelei, a hirdetési osztály biznisz partnerei, és ez teljesen általános a magyar sajtóban. Konkrétan listák vannak, én tudom, több lapnál és média vállalatnál is, hogy ki az, akiket nem szabad bántani, illetve kik azok, akikkel rosszban vagyunk, és akkor őket lehet.

Ezen kívül ti azt állítjátok, hogy vannak olyanok, akiknél egységesen összezárnak, a különböző politikai oldalak tagjai együttműködnek abban, hogy elnémítsák az újságírót.

Igen. Abszolút. Látjuk, hogy ezek az ügyek még most is tabuk. Jellemzően a kiemelt nagy beruházások, illetve egy-két olyan panama, ahol együttműködött az MSZP és a Fidesz. Gyakorlatilag a Fidesz nem bántott még a Gyurcsány és a Bajnai-ék alatt sem bizonyos ügyeket. Például az MVM-nek az offshore ügyét, vagy a Groupo Milton ügyet. Ami az ismert Balaton ring, a pátyi történet. Akkor a HírTV-ben meg volt mondva, hogy „Ehhez nem nyúlunk hozzá”.

Ezek közös ügyek tehát?

Így van. Egymilliárd forint fölött voltak és vannak jelenleg is közös ügyeik, ahol meg nem támadási szerződés van. Tehát az amúgy egy Déri Miklós miniszterelnöki fotóst lelkesen üldöző Magyar Nemzet nem fog egy két nagyságrenddel nagyobb ügyben három sort sem leírni, mert abban ők is érdekeltek.

És neked, most így, hogy az atlatszo.hu -t működtetitek, meddig ér a takaród? Meddig nyújtózkodhatsz biztonságosan?

Ebben a konstrukcióban, amit kitaláltam, az a jó, hogy itt ilyen nincsen. Nem vagyunk sehová bekötve, nem a Puch Laci bácsi, és nem a Simicska Lajos bácsi fizeti a számlákat, úgyhogy azt csinálunk, amit akarunk. De ebből fizetést egyáltalán nem vett még ki senki... Én azt remélem, hogy ezt sikerül úgy megszponzoráltatni, hogy az emberek adják össze, meg egy-két alapítvány, vagy nagy donor adjon bele pénzt, és pár munkatársat tartson el, pont azért, hogy ránk ne legyenek érvényesek azok a szabályok. Ha tulajdonosaink és hirdetőink volnának, az rögtön a témáknak egy nagyon nagy részét tabusítaná.

Az elméletetek szerint azért kell nektek a minél nagyobb nyilvánosság, mert az megvéd titeket. Szép elmélet. Komolyan gondolod, hogy megvéd?

Én ezt komolyan gondolom. Mert a hatalmasok félnek a nyilvánosságtól. Ennek van számos jele. Azt érzem, hogy ezt komolyan veszik, annak ellenére, hogy most eddig csupán egymillió forintunk van. Tehát nevetséges számukra az anyagi része a dolognak, de a szellemi részét és a misszióját komolyan veszik annyira, hogy tartanak tőle. És pont azért tartanak tőle, mert itt nem lehet azt a gyakorlatot folytatni, hogy letelefonálunk a főszerkesztőnek, a tulajdonosnak, hogy „figyelj Sanyikám, ezt inkább hagyjuk”. Ez a kialakult gyakorlat a mai gazdasági szereplők és a sajtó vezetése között, és mi ebbe látványosan belerúgtunk. Ez sokakat zavar.

Meddig folytatod?

Én megint átéltem azt, mint a nagy oknyomozásaimban. A nagy sztorijaimat úgy csináltam mindig, hogy rengeteg ellenállást kellett leküzdenem. Egy éve igazából nem volt nagy sztorim, a sebeimet nyalogattam, de érzem azt, hogy nem felejtették el az emberek, és rengeteg pozitív visszajelzés jött.

Érdemes?

Abszolút. Egy csapatot szerveztem, mert fontos az, hogy ne az jöjjön ki, hogy a Bodoky hőbörög, hanem legyen mögötte egy szakmai stáb. Nagyon kiváló embereket sikerült megnyerni ennek a történetnek jogi és IT vonalon is. Nekem visszatért a hitem, hogy ez a dolog működik.

A Goldenblogon szavaztál már?

Nem, mert sajnos nem indulhattunk, túl fiatalok vagyunk.

Szavazz a Kettős Mércére!

Rendben. :)

Magát mentegető interjút adott Tyirityán Zsolt a Betyársereg vezetője a Szentkoronarádió nevű újságnak, miután a Magyar Szigeten többek között azt mondta „el kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütő billentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszint lát", illetve "bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?". Az interjúban a férfiú arra hivatkozik, nem a jelenről beszélt, hanem egy eljövendő önvédelmi háborúról.

Múlt héten írtam arról, hogy a nácizás nem minden helyzetben indokolt, sokszor olyan szituációban is elővesszük, amikor nem kéne, sokszor egyszerűsítve olyanokra használjuk akikre nem kéne. Hát most vegyük elő és mondjuk ki Tyirityán Zsolt egy náci. Nem azért, mert a zsidó vagy a cigány szót használta, és nem is azért, mert nem szereti őket, hanem azért, mert blőd összeesküvés elméletek mentén, a háborús logikát keresve emberek származásuk szerinti megöléséről tartott előadást. Ez semmilyen társadalom által nem tolerálható, az ilyen embereket ki kell vetnie a nemzetnek, az országnak.

Zsolt ráadásul nem azzal védekezik, hogy kiforgatták a szavait, vagy nem is úgy gondolta. Zsolt védekezése egyetlen egy dologra épül, ő csupán tervezget.

Ráadásul tegyük hozzá, hogy én jelenleg Magyarországon nem látom esélyét annak, hogy akár polgárháború, akár faji háború, vagy bármilyen fizikai síkra terelt összecsapás létrejöjjön, mert erre teljes mértékben alkalmatlan most a nemzet, de még az átlagember is. Mind mentálisan, mind fizikálisan képtelenség jelenleg, így nyilvánvalóan csak fikcióként tudunk erről beszélni.

Tehát szerinte a probléma nem az, hogy emberek vérét venné, nem is az, hogy egy baromság az élettér elmélet, vagy az izraeli térhódítás amire utal az interjúban. Nem. Tyirityán szerint egyszerűen nincs itt az idő, mert a magyarok nem ébredtek még fel.

Tyirityán az egész interjú alatt arról beszél, hogy ez csak egy fikció, illetve korhatáros volt a belépés a rendezvényre. Szerinte a betyársereg csak egy sport klub. Ellenben ha így van, miért kell felkészíteni a tagjait egy eljövendő faji háborúra? Ez, hogy fér össze egy egyszerű sporttagsággal. Hogy jön ehhez a felvételen elhangzó Michael Collins (az Ír függetlenséget terrorizmussal kiharcoló, majd azt feladó és az Angolokkal kiegyező nemzeti hős), illetve az az életforma, amire csak olyan alkalmas aki „már feladta az egész életét"?

Ez egészen egyszerűen onnan ered, hogy az előadásban e mondat előtt délkelet-ázsiai szabadságharcos mozgalmakat elemeztem, és így egy szemléletes példával szerettem volna bemutatni, ha Magyarországon is ilyen helyzet lenne, akkor a Betyársereg tagjainak gondolatban milyen dolgokat kellene felvállalnia. Nyilvánvalóan, a Betyársereg nem egy terrorszervezet, nincs is ilyen irányelvünk, de mivel a hatalom annak tart minket, így fikciós esetben az is előfordulhat, hogy ilyen helyzetbe sodródunk, és akkor el lehet játszani a gondolattal, hogy mikre kell felkészülni. A Betyársereg egy sport-hagyományőrző szervezet, gyakorlati működését mindenki megtapasztalhatta a Magyar Szigeten, a küzdősport gálán, ahol mind az öt harcosunk győzelmet aratott, illetve az erőemelésen, ahol világcsúcsokat guggoltak és nyomtak ki a versenyzőink. Ez a mi célunk, ez a mi irányelvünk. Mi egy átlagosnak csúfolt életforma elleni harcot vállaltunk egy másik életstílussal.

Az, hogy zavaros enyhe kifejezés az interjúra, és az egész gondolatvilágra, de az egyértelmű, az Ír köztársasági gárdától, a RAF-on keresztül a délkelet-ázsiai szabadságharcos mozgalmakig elég sok tudást szedet fel Zsolt.

Egyébként alapvetően leszarnám az ilyen srácokat, ha nem árasztana ekkora bűzt ez az egész, és ha ez a bűz nem járná át egész Magyarországot. Ha kicsit komolyabban vennénk a szavakat, és nem akasztanánk fel az embereket képzeletben 2 percenként az interneten. Ha nem lenne minden második leírt komment, zsidózás, cigányozás, nácizás, fasisztázás diktatúrázás vagy valamilyen gyűlölködés. Akkor kilógna egy ilyen fiatalember, és nem illeszkedne annyira szépen a magyar közbeszédbe, hogy valaki emberek gyilkolásáról tart előadást, ha csak fikciósan is.

Szavazz ránk a Goldenblog Hírblog kategóriájában!

Belül korszerűtlen és pazarló, de nagyon büszke, megköveteli a méltó fényt.

Engedjétek meg, hogy bemutassam országunk büszkeségét és egyik jelképét, a magyar Parlament épületét!

Kezdjük a XXI. századi energiafelhasználással
A megújuló energiaforrások előnyt élveznek. A napenergiát például úgynevezett "üvegből" készült ablakokon keresztül hasznosítja. A nap sugarai képesek áthatolni ezen a korszerű felületen, aminek eredménye, hogy a házon belül kevesebb villany világítást és fűtést kell használni. A szélenergiát korszerű, egyedülállóan rugalmas nemzeti lobogók lobogtatására használja az épület. Ezekből a ház minden oldalán többet is találhat a szerencsés szemlélődő. Nyáron a forróság enyhítését szilárd halmazállapotú H2O molekulák cseppfolyósításával éri el. A fűtőanyagok lehető legnagyobb része importból származik, de a vastag magas falak miatt természetesen a testhőt is megőrzi az épület, egyfajta akolmeleget kialakítva. Kifelé nem nagyon látni belőle, mert az ablakokon sűrű rácsok vannak, bár szabadon el lehet menni innen, aki megteszi, az általában áruló.

Folytassuk a virágzó mezőgazdasággal
A Tisztelt Házban dolgozó képviselők jelentős része rendelkezik földterülettel és ért a megmunkálásához. 386 mezőgazdász háza ez, mindenki nagyon tudja, hogyan kell a magyar mezőgazdaságot újra felvirágoztatni. Az ülésterem kialakítása az ilyen típusú munkákra kifejezetten alkalmas is, a képviselői laptopok kényelmesen elhelyezhetők az asztalokon, a FarmVille nevű mezőgazdasági segédprogram támogatására egyébként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség munkahelyek megőrzése és alkalmazottak továbbképzése céljából 132 millió forintos támogatást ítélt meg. A Zinga játékfejlesztő ezért a pénzért vállalta a racka juhok és a szürkemarha haladéktalan bevezetését.

Ejtsünk szót a vidékpolitikáról
Bár a népsűrűség az ülésteremben a legnagyobb, az éléskamra, a büfé mégis csak vidéken van. Az ebédlő helyiségről nem is beszélve, ahova aztán meg tényleg le kell menni a picsába. Az egyik páholyban egy népies fröcsögve magyarázza egy urbánusnak: Ha valóban meg akarod tudni, hogy mi van a valóságban, akkor menj el vidékre, menj be a dohányzóba, vagy sétálj egyet a folyosókon, hallgass bele egy-két beszélgetésbe, akkor majd nem lesz ekkora arcod! Persze a büfében könnyen összefutsz zsidózó jobbikos képviselőkkel, és a folyosókon le-lehúzhatnak rólad egy cigit, vagy lelejmolhatnak tőled 1-2 szavazatot, de még jól jártál, ha ennyivel megúsztad. Volt akit körbeálltak és egy teljes cikluson át minden nap elvették tőle az aznapi értelmét. Sokan jártak itt így.

Külpolitika, Magyarország régi fénye
Kintről persze mindenbe könnyebb beleugatni. Emlékszem, néha valaki a parkoló túloldaláról kiabált. Pedig azt nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen szép épület becsületét besározzák, ez a bekiabálás a Parlament épülete ellen irányuló támadás ugyanis. De megelőzendő a következő hasonló eseteket, parlamenten kívülre szakadt művészek fotóiból rendezünk kiállítást, és ha valaki mégis tüntetni akar, akkor azt mondjuk, hogy a művészeket meg akarja gyalázni. A kiállítás után majd jól feltúrjuk a teret és mélygarázst építünk, utána meg parkosítunk, ki tudja, jó lesz még valamire az is. Utána majd kitaláljuk... Igaz, nemrég még mi bontottuk a kordont, mert nem lehetett kiabálni...
Időről-időre a liberális jogvédők is megpróbálják megmondani nekünk a Rózsadombról és romkocsmákból, hogy mi a demokratikus és mi nem, de jobb ha észreveszik, hogy a Széll Kálmán tér már nem Moszkva.

A régi pompa
Régi nagy hírét visszaköveteli az épület. A méltó fény kijár a Parlamentnek, 485.000.000 forintba került. Válság ide vagy oda, vannak feltétlenül szükséges költségek.

Pénteken igazi meglepetés vár a Sziget látogatóira. Nem, nem valami különleges koncertről van szó, hanem arról, a Sziget lakói megismerkedhetnek a magyar tüntetéskultúra javával. Míg a Sziget bejáratának jobboldalán, a HVIM fog tüntetni, baloldalon ellentüntetők állnak ki, a fene se tudja miért.

Mint ahogy már korábban beszámoltunk róla, a HVIM, egy benzináremelés elleni tüntetést szervezet a Sziget időpontjában a Sziget nagyszínpad helyére. De amikor megpróbált a tüntetést bejelentő férfi bejutni a fesztiválra kitessékelték. Ennek kapcsán jeltett be péntek 6 órára HVIM demonstrációt a bejárat elé.

Azt nekem senki nem fogja elmagyarázni, miért jó mások szórakozását megpróbálni ellehetetleníteni, de úgy látszik mostanság ez a szokás. Ahogy én se megyek nagymagyar találkozóra balhézni, elvárom, még ha nem is megyek ki a Szigetre, hogy ők se tegyék ezt.

De sajnos páran ezt másképp gondolják, ezért pénteken 6 órára ellentüntetést szerveztek a Sziget bejárata elé.

A mai napon demonstrációt jelentettünk be a Sziget fesztivál bejáratához péntek este 6 órára, "Demonstráció a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Magyarországot lejárató tevékenysége ellen".
A tiltakozunk a szélsőséges elveket hirdető mozgalom tevékenysége ellen, melyről a közelmúltban a Sun riporterei is beszámoltak, s mely Magyarország nemzetközi megítélését negatív irányba befolyásolja.

Oké tiltakoznak, nincs is ezzel semmi gond, sőt még egyet is értek a dologgal. De miért a Sziget előtt? Mit ártott ez a szegény fesztivál, hogy minden értelmi nyomorék rajta keresztül akar médiafelülethez jutni? Ha legalább a leírásban szerepelne az, hogy a szigetellenes demonstráció ellendemonstrációja, de semmi.

Biztos lehet tüntetni máshol is Budapesten, de ez így szánalmas, a maximum hatás amit elérnek, egyrészt az, hogy 3-szor annyian lesznek a HVIM-sek, másrészt pedig, hogy az eddig HVIM ellenes közbeszéd mellett, most már ott lesznek a hülye libsik is. Hát gratulálok. Arról nem beszélve, hogy a HVIM lejárató tevékenysége mellé bejön az ellentüntetőké is, a Szigetre járó turisták azt fogják látni, két hülye banda valami faszság miatt tüntet, egy olyan helyen, aminek ehhez semmi köze.

 Szavazz ránk a Goldenblog Hírblog kategóriájában!

Who the fuck is MONSANTO? Mikor fizetnek végre a szennyezők a magyar állampolgárok helyett?

Nemzetstratégiai érdek Magyarország GMO mentességének fenntartása. Az elmúlt hetek eseményei után elmondhatjuk: a génszennyezés a Magyarországot fenyegető biztonsági kockázatok között jóval előkelőbb helyet foglal el, mint azt hittük. Nem lehet tudni, hogy mikor érnek véget a megsemmisítési munkálatok, a feltárt szennyezett területek száma egyre növekszik.

Nem mondták még ki világosan, hogy ki a felelős azért, hogy Magyarországon génszennyezett vetőmagok kerülhettek ültetésre. Az eljárás még folyamatban. Annyit tudunk csak, hogy a Monsanto és a Pioneer nevű cégek vetőmagjai között találtak génpiszkáltakat.

Who the fuck is Monsanto?

Az egykor Henry Kissingertől származó mondást, hogy "kontrolláld az ételt, és kontrollálod az embereket" (control the food and you control the people), egyre többen értik, amikor a Monsanto világméretű tevékenységéről hallanak. Most éppen a magyarokat lepte meg, mivel kell számolni, ha valahova egy GMO vetőmagokkal bizniszelő banda - ráadásul pont az, amelyik nem éppen az erőszakmentes terjeszkedéséről híres - beteszi, vagy be szeretné tenni a nagy lábujját. A Monsanto cég neve a világon az élelmiszer önrendelkezés elvesztésének egyik szinonimájává vált azok között, akik szembekerültek vele. Ha valaki azt gondolja, hogy a kormány határozott intézkedései után hátradőlhetünk és a kellemetlen vendég megértette, hogy a szaros talpú cipővel nem járkálhatja be a lakást, akkor az nem ismeri a génpiszka multikat.

Génmódosított vetőmaggal való véletlen szennyezés

Az elmúlt hetek megsemmisítési határozatai "génmódosított vetőmaggal való véletlen szennyezés"-ről szólnak. Ez egy nagyon jó szándékú megfogalmazás, ha arra gondolunk, hogy azoknak, akik a GMO-vetőmag függőség terjesztéséből élnek, két dolgot kell csak végiggondolniuk:

• 1. A már elvetett GMO vetőmagokból kikelt növények széles körű továbbterjedésére lehet számítani, ha a növényeket nem semmisítik meg. Így a normál vetőmagok közé elég, ha egy kevés GMO vetőmag keveredik ahhoz, hogy a génszennyezett területek kontrollálatlanul terjedjenek.
• 2. A szennyezést nem a szennyező fogja megfizetni.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az adott cég szándékos - akár élelmiszer terrorizmusnak is nevezhető - szennyező tevékenységet folytat. De amint a "képen látható ábra" is mutatja, nem valószínű, hogy mindent megtettek a vetőmagok tisztaságának megőrzéséért. A zsákokba keveredett egy kis GMO kukorica is.

Eddig 3021 hektárt érint a szennyezés, és több mint egymilliárd forintunkba került. De még sokáig kell várni arra, hogy megtudjuk, a 400 méteres védősávokat és az újonnan felbukkanó szennyezett területeket is beleszámolva mekkorák lesznek a végleges károk. A július végi előzetes becslések 5000 hektárról szóltak, messze még a vége.

Azt egyértelműen bizonyítja a botrány, hogy azok a társaságok, amelyek génmódosított vetőmagot is gyártanak (pl. Monsanto, Pioneer), saját maguk is képtelenek kordában tartani az általuk kifejlesztett technológiát, és nem tudják (vagy nem akarják) megelőzni azt, hogy a GMO kukorica a tiszta kukorica közé keveredjen.

 Ha nem hallottál még a Monsanto-ról, akkor tudd meg, hogy mivel állsz szemben (magyar felirathoz kattints a cc-re):

További felhasznált linkek:
mtvsz.hu - Az ellenőrzés szigortására és az import felülvizsgálatára van szükség
mtvsz.hu - Zéró tolerancia és a vetőmag önrendelkezés a megoldás

 Szavazz ránk a Goldenblog Hírblog kategóriájában!