Már két hete vannak itt az indonéz tankok, de nem baj, sőt amíg itt vannak kicsit élénkebb a gazdaság. De azért jó lenne már visszafoglalni szegedet a románoktól, persze Budapestről ne is álmodjunk, Románia 5x-ör akkora állam, mint mi. De itt vannak szövetségeseink a PEACE tagjai az olaszok a franciák a portugálok és hát igen a világhírű indonéz tankok.
Mondjuk kicsit szomorú, hogy úgy elszabadult a románozás, hogy már a suszter is a szőrös talpakról beszél pedig nem is, papucsot csinál. Jó oké nekem is kiszalad néha a számon egy oláhozás, de hát augusztus vége óta van háború, és egy hónapot éltem is Romániában.
Na, bemegyek a pártirodába, megnézni mi van így kampány táján, szerencsére, most nincs elnökjelölt, nem szerencsére gazdasági miniszter jelölt vagyok. Úgyhogy bele is keveredtem egy publicisztika párbajába, persze a negatív kampányt nem mi kezdtük. Ha annyi román bérenc lenne az országban, ahányan mostanában naponta ezt megkapják. Szerencsére én nem, ennyit tesz a tiszteltet, persze még többet a pénz. Jól van legalább pártügy nincs, a bérszavazókat utaztatását is ráérünk később intézni. Szolok azért a többieknek, hogy ezt a pártalapítványt intézni kéne. Amikor ingyen ajándékot osztunk a kezdőknek, mindig mindig megugrik a pártlétszám. Persze mi mint balos, szolidaritás nevű párt ezt önzetlenül tesszük.
Benézek a cégekhez is, a magyar cégek haldoklanak, nagy a túltermelés tele a piac. Argentin monopóliumomat megtörte valami helyi cég, biztos a kormány pénzeli, elfelejtetem küldeni múltkor a havi jutatásukat. Amerikában legalább minden megy rendben.
Na, írok egy publicisztikát arról, mit csinálunk majd a gazdasággal, nem nagy etwas, az előző kormány szart rá, tiszta diplomácia meg háború fetisiszták. De mondjuk végre lesz politikai élet, van mi meg ők, eddig mindenki egységkormány buzi volt.
Kár, hogy nem lettem elnökjelölt még nyertem is volna talán, bár egy olyan országban ahol a lakosság 40%-a szélsőjobboldali, ilyen névvel. Mondjuk arra se jöttek rá, hogy az avatáromon Károlyi képe van, persze a képen elsőre én is azt hitem Al Capone van.
Ez kivételesen nem utópia, hanem a valóság, persze egy párhuzamos (és annak is egy nagyon-nagyon nem igaz bemutatása). Az erepublik nevű valóság, ahol az országból csak Észak-dunántul maradt meg, mert a többit a románok elfoglalták, és a háború még tart, úgyhogy jól jönne pár új magyar regisztráló. A játék alapvetően egy gazdasági-politikai szimulátor, és szerintem nagyon jó. Gyakorlatilag annyi időt töltesz, el vele amennyit akarsz 5 perctől a napi 5-6 óráig, és kilehet benne élni a magyar politikától való hányingert.
Lehetsz újságíró, író, cégvezető, munkás, politikus. De ha még értesz is olyan dolgokhoz, mint pl., jog közgazdaságtan akkor, ezt kipróbálhatod, egy teljesen más rendszerben. Pl. most alakul a magyar országgyűlés, és kéne alkotmányt is írni.
A játék
itt található meg, de jobban járunk (én, és a reálgazdásság) ha meghívóval regisztráltok, úgyhogy írjatok nekem mélt vagy ide kommentet, ha érdekel.
Parancsoljon elnök úr. A korántsem teljes lista. Ha van hozzá gusztusa, olvasgassa minden este, de az ellenzék elmondja elégszer asszisztencia nélkül is. Asszisztálás helyett ideje lenne DOLGOZNI, nem pedig ülésnek álcázott „rendkívüli sajtótájékoztatót” (by: Almássy) szervezni az ellenzéknek. Ebből a műsorból nem kérünk többet. Ezzel az erővel az