Van ez a negyedik köztársaság nevű akciócsoport, akik párnacsatáztak a 2008-as párnacsata napon, egy számháborúval visszafoglalták a Kossuth teret. De itt az új flesh mob, játsszuk újra a budai vár ostromát, ahol a sárga és a piros csapat küzd meg egymással. A cél zászlókat bejuttatni a várba, illetve megvédeni azt. A harc úgy fog menni, hogy üljenek a fiúk ölébe a lányok.

Mi ott leszünk, hogy visszafoglaljuk Budapest köztereit. Jövő szombat 7 óra, a többi itt.

Ja szervezők, bocs, ha ezt nem kellet volna posztolnom, de annyira, annyira szupi.

Meghalt dr. Faragó Sándor gyerekorvos. Ez így nem mond semmit ugye? És ha azt mondom, elment a Ping-pong doki?

Az elmúlt több, mint tíz évben megszámlálhatatlanul sok gyerek éjszakai sportolását biztosította az idén már 63 éves gyerekorvos. Az első éjszakai sportklubot Óbudán nyitotta, majd Békásmegyer és több kisebb falu bekapcsolásával bővült a hálózat.

Az ötlet először az volt, hogy a kollégákkal asztaliteniszezik a munka után, de aztán egyre több gyerek is bekapcsolódott a játékba, ami végül a magyar szociális háló kiemelkedő intézménye lett, ugyanúgy, ahogy Faragó Sándor is.

Vegyük el a segélyt az emberektől.

Szarjunk bele, hogy egy társadalom vagyunk.

Számít az, hogy egy tömeget, népet, országot az tesz társadalommá, közösségé, hogy mennyire törődik a társaival?

Nem, nem számít, a fasiszták is így szokták. Csak az legyen a társadalom része, aki hasznos tagja annak. Lényegtelen, hogy a magyar munkaerőpiacnak nem az aktívak, hanem az inaktívak (mert ebben vagyunk Europában az utolsók) bevonása segit, ami viszont nem a segélyek megvonásával valósulhat meg. Főleg pedig nem a munkanélküli segély megvonásával.

Szolidaritás minek?

Ma 77 éve született Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége, aki 3 éve hagyta magára a magyar társadalmat. 1956-ban az írószövetség forradalmi munkástanácsának elnöke volt.

Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett. Ő fordította le Lukács György több kötetét is. Hiszen Marxista író költő műfordító volt.

Tegnap 50 éve ítélték halálra Nagy Imrét és mártírtársait, 19 éve temették újra őket, és ezen a napon halt meg Kádár János.

De ami nem változik: még mindig ugyanazok züllesztik a hatalmat, mint akkor, akik először nyilasok voltak, aztán ávósok, besúgók, házmesterek, KB tagok, miegymás, akik a hatalomért ülnek mindig ezeken a helyeken és leszarják a népet, az eszmét, a tisztességet, a társadalmat.

Az egymillió házmester országa vagyunk, ahol mindig akad egy többgenerációs házmester, ha koncepciós per lesz, vagy ha smúzolni kel.

Lopni, lopni, lopni, nekik ezt mondja a lenini tan. Lopni az időnket, tehetségünket, szeretetünket és türelmünket. Mert ők mindig itt vannak, a legjobb barát, aki lopja a céged, feleséged, pénzed, hány ilyen sztorit ismerünk a baráti körből?

Vagy itt vannak, akik lopják a cselekvőképességet és felrakják a neved a kurucra, ők is a barátaid.

De itt vannak, akik nem fizetnek adót, minek, hiszen úgy se ad semmit érte az állam, ők is a barátaid.

Itt vannak a vérmázas kommunistázók és fasisztázók, akik(tisztelet a kivételnek) mind, mind rendelkeznek egy kommunista vagy fasiszta őssel, ők is a barátaid.

De itt vannak a neolib elitisták, akik elveszik a segélyt attól, aki gyengébb, na ők is a barátaid.

Vagy azok, akik nem bírják elviselni önnön gyengeségüket, és zsidóznak, meg cigányoznak ők is a barátaid.

Ezekért a barátokért haltak meg mártírjaink, már időtlen idők óta.

Húzzatok dolgozni anyák, illetve "Nem kell félni, fájni fog" címmel áll két cikk jelenleg az Index címlapján, amely Magyarország második leglátogatottabb hírportálja.

A két cikk egyértelműen a főoldalon van, az első cikk egy szubjektív kis publicisztika, a második pedig egy fél-szubjektív összefoglaló arról, hogy egy pénzügyi tanácsadó cég pénzügyi szakemberi hogyan nyúlnának hozzá az állami kiadásokhoz.

Az, hogy publicisztika van a címlapon, az önmagában még nem rossz. Kifejezi a szerkesztőség véleményét. Mindenki legondolkozhat rajta, ha elolvassa, aztán elrakhatja abba a zsebbe, ahová a Zindexet sorolja.

De a többi... 

Elém került egy cikk a monoki ötletről a nol.hu-n. A cikket Csányi Vilmos, etológus, író, a hazai tudományos szcéna általam legjobban tisztelt, és "legnagyobbra tartott" tagja írta. Érdemes elolvasni, hogy a politikain kívül más megközelítésben is lássuk a dolgokat. Egyébként pedig Csányi Vilmos professzor úr rendszeresen publikál a nol-ra, érdemes néha szemezgetni. Könyveit is jószívvel tudom ajánlani, főleg az Emberi Természet címűt, vannak erre egy páran, akiknek jót tenne, ha átnyálaznák. Nagyon sok kép nincs benne, azok se színesek, viszont csupán háromszáz oldal, és szélesebb közönségnek készült, tehát nem egy nagy megerőltetés végigrágni, és rendkívül érdekes, hasznos olvasmány.

Monokról pedig a teljesség kedvéért elolvashatjuk Worluk egész jó összefoglalását, meg persze TGM bicskanyitogató fasisztázós fröcsögését.

Na, kerestem kedves szélsőjobbos barátainknak szélsőbalosokat, megvannak, lehet anyázni.

Az ne zavarjon senkit, hogy még csak ált. isisek. Már volt bajuk a rendőr bácsikkal is a februári becsületnapján.

Ha rájuk hivatkoztok, röhögök.

És itt egy videó, amit az isiseknek küldök:

bár úgyis ismerik 0:

Nézzük végig, mi történt Pátkán az elmúlt pár hétben. Először valakik Molotov koktélt dobtak egy helyi cigány család házára. A család szerint a helyi polgárőrök egy csapata volt a tettes, egyes helyi lakosok szerint viszont biztos nem ők voltak. Amikor megkérdezték őket, hogy akkor ki volt az elkövető? A válasz az volt: vagy más cigányok vagy önmerénylet lehetett. A helyi lakosok egy másik csoportja ugyancsak nem hiszi el, hogy a polgárőrök voltak, de nem értik, hogy ki lehetett, mert ezt a cigány családot rendesnek ismerik.

Közben az egyik polgárőr vallomást tett.

A lakosok állítása szerint állandó a probléma köztük és a székesfehérvári rádió telepről ideköltözött családok között. Minden eltűnik, amit kint hagynak, állandóak a verekedések stb. De felváltva nevezik meg ezt a csoportot és a falu összes cigánylakosát felelősként.

Dönteni kéne.

Azt persze elfelejtik megemlíteni, hogy a városban, anno amikor még volt iskola, úgynevezett c osztály működött. A másik oldalról (tőlünk) pedig azt nem halljuk, hogy igen, volt egy 7-8 fős csoport, aki állandóan belekötött a polgárőrökbe, és a falu lakosaiba.

A faluban az elmúlt hetekben több falugyűlést is tartottak. Ezek után, a falu lakóinak egy kisebb csoportja békés demonstrációkat rendezett a rohamrendőrök sorfalával szemben, pont a cigánytelep szélén. Biztos a feszültségek oldása végett.

Majd a frissen megalakult Polgári összefogás Pátkáért meghívta minden probléma megoldóját, az igencsak független és mértéktartó Magyar Gárdát. Eközben pedig serény alkotmányozás folyt pátkán, több százan böngészték Montesquieu és Tölgyesi Péter munkásságát, hogy megszülethessen a Pátkai alkotmány, a Pátkai Társadalmi szerződés.

Ez a mű alapvetően nagyon korrekt, én egy vicces dolgot találok benne: a kötelező köszönés elvét, ez legyen pesti létem hibája. Viszont megértem, miért nem vette át a helyi kisebbség (bár nem tartom jó lépésnek, okos enged, szamár szenved). Amit olvastam belőle, az tényleg csak a helyi cigányság bűneire épít, pedig alapvetően őket is érte sérelem az elmúlt hetekben (Molotov koktél).

Az együttélésről szóló „alkotmánynak” talán egy kétoldalú dolognak kéne lennie.

Az a baj, hogy az események már nem Pátkáról szólnak, gyakorlatilag semmi közük Pátkához. A magyarországi rasszista közbeszéd áll szemben a magyarországi cigányértelmiséggel, aki semmilyen segítséget nem kap. A népszabadságban is elfelejtették a véresszájú magyar gárdázást, egy pátkányi időre. Inkább, egy objektíven elfogult cikket írattak a híresen hírhedt munkatársunktól nevű szerzővel.

Pátkán sajnos nem lesz megoldás, ameddig a felek nem tudnak egy új fehér lapról indulni, aminek akár egy pátkai alkotmány is lehet az alapja. Csakhogy ehhez előbb nem Magyar Gárda, hanem párbeszéd kell.

Jogállamban nem hinni kell, jogállamban élni kell - mondta a jogvédő lány, majd legurította az unicumot és kért még egy sört.

Hogy miről szól ez a mondat?

Magyarhonban gondok vannak az adatkezelés állami részével, a Nagy Imre per kiadásának majdnem megtiltása, a gazdasági minisztérium reagálása anno a hankook ügyben, és most a TASZ kontra NBH per.

Anno 90-ben nem vizsgálták felül, hogy mi marad titkos és mi nem. Hogy maradhatott titkosítva, elzárva egy bizonyítottan koncepciós per anyaga, ami mártír miniszterelnökünkről szól, még 18 évvel a rendszerváltás után is?

Ugyanilyen furcsa, hogy a Parlament hoz egy adatvédelmi törvényt, és az általa választott kormány minisztériumai ennek nem engedelmeskednek. Milyen demokrácia az, ahol lustaságból, nemtörődömségből vagy egyszerűen önös érdekből nincs joga az állampolgároknak megtudni, hogy milyen szerződést köt az állam egy multival, és milyen kedvezményeket ad neki? A jogállam csimborasszója az, hogy ezt egy jogerős ítélet után sem képesek megtenni.

És itt van a mostani ügy: a TASZ-nak még egy jogerős bírósági döntés sem elég ahhoz, hogy végrehajtasson egy ítéletet az NBH-val. Pedig csak annyi a kérdés, hogy betartják-e a törvényt, ami a titkosítások felülvizsgálatáról szól.

Hogy várhat el jogkövető magatartást egy olyan állam a polgáraitól, amely maga sem jogkövető?

És akkor most újra a jogvédő lányt idézném:

Jogállamban nem hinni kell, jogállamban élni kell.