Ismerjük be végre, hogy félünk. Fél az ápoló, fél az orvos, hogy sikertelen lesz a rendszerben, amely egyre rohad, de fél attól is, ha megszólal, kirúgják. Fél a tanár elmondani, hogyan törik meg. Fél az újságíró, hogy mi van, ha megírja ezt vagy azt, félnek a szerkesztőségek, mikor jutnak az Origo vagy a VS sorsára. Fél a munkavállaló, fél az elit, hogy lecsúszik, fél a szegény, hogy még ennél is rosszabb lesz, fél a társadalom a menekültektől, fél a Fidesz-szavazó a kommunistáktól, az idegen erőktől, fél a régi balos szavazó az antiszemitáktól. Fél az állampolgár az adóhivataltól, félünk, amikor hivatalos levelet kapunk, hogy meg tudjuk-e oldani, félünk gyereket vállalni, mert nem tudjuk, mi lesz 10 év múlva. De fél a diák a tanárától, fél a munkavállaló a főnökétől is. Félünk és rettegünk, mindennapi életünket, közösségi és politikai cselekvéseinket ezek a félelmek határozzák meg. Legyünk ezzel tudatosak, és keressük meg a választ, hogyan tudunk ebből kitörni.

Ha valakinek lettek volna kétségei, hogy a devizaárfolyamon és a forintosításon, tehát többek között a devizahitelesek kárán keletkezett jegybanki pénzt mire szórja alapítványain keresztül az MNB, annak tegnap este megadta a pontos választ Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezetője, az MNB egyik alapítványának kuratóriumi tagja.

Június 11-re, a Várkert Bazár elé hirdettek újabb tüntetést a tiltakozó tanárok, a Tanítanék mozgalom. Ha erre a tiltakozásra is több tízezren mennek el, akkor a miskolci ezer fős tüntetés, az első Kossuth téri és a március 15-i több tízezres megmozdulás, illetve a sztrájkok, és a polgári engedetlenség után kimondhatnánk, egy stabil oktatási mozgalom jött létre Magyarországon. De ehhez tömegeknek kell júniusban megmozdulni.

A kérdés több szempontból is rossz, és megtévesztő. Nyilvánvalóan nem lenne baj, ha Matolcsy György s.k. venne magának egy zongorát. Ha szereti a szép zenét, hát vegyen magának zongorát. De akkor miért baj, hogy Matolcsy György vett egy zongorát? Kezdjük az elején.

Felfoghatatlan számokat közölt a minap az Eurostat. Tavaly a foglalkoztatottak 9,3 százaléka élt szegénységben. 2014-ben „csak” 6,7 százalékuk mondhatta ezt el magáról. Csaknem minden tizedik ember tehát, akinek ma Magyarországon van legális munkából származó jövedelme, éhbérért dolgozik. Nem kell messzire menni, ha meg akarjuk találni a felelősöket.

A Blikk közölt ma reggel cikket arról, hogy kollégájukat egy szimpla bűneset kapcsán lehallgatták, hogy kiderítsék, ki a forrása a rendőrségen belül. Ez az újságírói munka, a társadalmi kontroll tönkretétele. Ki fog ezek után rendőrként bármilyen információt újságíróknak kiadni? És miért sokasodtak meg az elmúlt időben Magyarországon a lehallgatási ügyek?

A Magyar Nemzet kicsivel több, mint egy évvel a G-nap után marketingkampányba kezdett, amelynek címe “Mindig ellenzékben”. Nyilván a Magyar Nemzet és a Hír TV - Simicska Lajos médiatermékei - tényleg független újságként működnek jelenleg. De azért a “mindig ellenzékben” szlogen - és még inkább a hozzá készített videó - túlzás, és pont azt a szembenézést mulasztja el, ami még érdemére is válhatna ezeknek a lapoknak, pont azt a szembenézést, amit Magyarországon valahogy mindig elmulasztunk.

Fotó: 24.hu

„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.”
– Lánczi András, Orbán Viktor politikai tanácsadója.

Az MNB pártalapítványaiból eltüntetett 260 milliárd forint tökéletesen mutatja meg: itt nem csupán lopásról van szó, hanem hatalomról és politikáról, a közösség jelentésének újradefiniálásáról. És nem csupán arról van szó, hogy a fideszes vazallusokat tömik tele pénzzel, hanem arról is, hogy a közérdeket, a közbeleszólás jogát, és magát a közösség, a köz fogalmát is újradefiniálja a Fidesz.

Fotó: MTI

Bizarr gesztussal próbálja menteni a nem menthetőt Kiss László és az Úszószövetség a Kisst, Lantos Lászlót és Várszegi Lajost érintő nemi erőszak ügyekben az RTL Klub közvetítésével, miközben Lantos és felesége a TV2 Tényekben próbálták hitelteleníteni Takáts Zsuzsannát, az egyik áldozatot. Itt nem csak arról van szó, hogy láthatóan a volt sportolók, edzők és vezetőik még mindig nem fogják fel, hogy itt nem egy apró ballépésről van szó, hanem egy nagyon súlyos bűncselekményről, hanem arról, hogy nem is akarják érteni. Soha nem is akarták. Nekik nem ez számít, hanem az, hogy összehangolt médiaszereplésekkel elhitessék az emberekkel, hogy tessék, itt egy csokor virág, de most már aztán nincs itt semmi látnivaló.

Fotó: RTL.hu

2016. április 6-án a francia parlament a prostitúció szabályozására bevezette az úgynevezett „svéd modellt”, ezzel elismerve, hogy a prostitúció a nők elleni erőszak egy formája. A svéd modell a prostitúció abolicionista megközelítésén alapul, mely azt vallja, hogy a prostitúció, mint jelenség társadalmilag elfogadhatatlan, és a nők elnyomásának egy szélsőséges formája. Ennek megfelelően a svéd modell hosszútávon a prostitúció megszüntetését szeretné elérni, rövidtávon meg a kereslet visszaszorítása a cél.

Rosen Hisher, volt prostituált, tüntet a "svéd modell" bevezetése mellett 2014-ben. (Fotó: AFP, Lionel Bonaventure)