Több tízezren tüntettek szombat délben, a zuhogó eső ellenére, a Kossuth téren. Az emberek az oktatás állapota miatt mentek ki demonstrálni, de végül egy igazi kormányellenes megmozdulássá vált a seregszemle, a színpadról és a tömegből is a harag zúdult a Fideszre.
A netadós tüntetésekhez fogható tömeg gyűlt össze szombat délelőtt a Kossuth téren az Orbán-kormány oktatáspolitikája ellen tiltakozva. Több tízezer demonstráló nemcsak a tanárok, de az egészségügyi dolgozók, és a kormány által kisemmizett csoportok érdekében is szót emelt. A Kettős Mérce élőben, képekkel és videókkal is tudósít a helyszínről.
Vékonyka hang hallatszott a hét elején az oktatási rendszert érintő tiltakozáshullámban. Erre a hangra nem figyel a kormány. Nem figyelt a Bajnai-kormány, a Gyurcsány-kormány és a megelőző kormányok sem. A nyílt levelet több százan jegyzik, de több tízezer család nevében beszélnek.
Orbán Viktor szerint külső erők lázítják a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat, Lázár János pedig úgy tesz, mint aki nem olvasta a tanárok követeléseit, hogy olyan dolgot adjon a szájukba, amivel könnyebb vitatkoznia.
Kép: 24.hu
Szeretnék tisztelettel vitatkozni Jámbor András új cikkével. Ebben ezt írja a kitűnő szerző:
„…a tanárok is egyre távolabb kerülnek minden évben a diákjaiktól a modern eszközök használata nélkül. Anélkül, hogy megértenék, az elmúlt években miben változott meg radikálisan a fiatalok világképe, életfelfogása, és ami a legfontosabb, az információhoz való viszonya. Közhely, de akiknek a médiafogyasztása 1 perces reklámokból, klipekből, rövid és tömör információkból áll, azok egy 45 perces órán sokkal nehezebben fognak figyelni, márpedig az elmúlt években radikálisan alakult át az információszerzéshez való viszony a fiatalabb generációkban.”
Túl vagyunk az első köznevelési kerekasztalon. Az emberi erőforrások minisztere által összehívott, és széleskörű egyeztetésnek csúfolt megbeszélés utáni első pillanatban akár még azt is hihetnénk, hogy van okunk örülni. Pedig inkább aggódni kellene…
Fotó:MTI
A kormány legfőképp saját magával tárgyaló tegnapi kerekasztalára válaszul ma bekeményítettek a tanárok. A zuglói Teleki Blanka gimnázium igazgatója, Pukli István, a miskolci Herman Ottó Gimnázium és a budapesti Kölcsey Gimnázium közalkalmazotti tanácsának vezetői, Pilz Olivér illetve Törley Katalin ma a tiltakozásnak eddig helyet adó honlapon egy közleményt tettek közé, ebben 4 pontban fogalmazzák meg a követeléseiket.
A közlemény szerint a tiltakozó tanároknak elfogadhatatlan a köznevelési kerekasztal, mert szerintük „az egyeztetés nem az érdemi tárgyalásokra, hanem a közvélemény lecsendesítésére és a szombati tüntetés ellehetetlenítésére irányul.” Hozzáteszik: „a megjelent szervezetek nem kompetensek a köznevelés belső problémáit illetően, a sajtónyilvánosság hiánya, a valós döntéshozók és a szakértők távol tartása; valamint a témák szétaprózása illegitimmé teszik szemünkben ezt az eseményt.”
Tisztázzák azt a helyzetet is, hogy a miskolci Herman Ottó Gimnázium igazgatója képviselte-e őket a tegnapi tárgyalásokon: „A kormány hiába akarja összemosni az elégedetlenségi mozgalom egyik emblematikus figurájának véleményét a tiltakozó intézmények valódi akaratával. A Herman igazgatója a saját nevében nyilatkozhat, mi viszont a 737 csatlakozó intézmény nevében nyilvánítjuk ki álláspontunkat.”
Végül pedig 4 pontban összesítik a követeléseiket:
A közlemény azért fontos és érdekes, mert a tegnapi tárgyalások után mindenki úgy nyilatkozott, mintha a kerekasztal célt ért volna, megnyugodtak volna a felek. Nem véletlen, hogy a kormány csupán magukat a tiltakozókat nem kívánta az asztalnál látni, és az sem véletlen, hogy a pozíciójukat féltő szakszervezetek nem a tiltakozó tanárokat ajánlották maguk helyett.
Úgy tűnik a hermanos, telekis tanárok értik a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, és tanultak az elmúlt évek tüntetéseiből. Erő felmutatása nélkül nincs lehetőség egyezségre a kormánnyal, és ami talán még fontosabb: ez a 4 pont túlmutat azon, ami eddig látszott a tiltakozásokból, és ahogy azokat a kormány kívánta láttatni. Nem csupán a tanárok és a pedagógusok túléléséről van már szó, nemcsak az utóbbi években felhalmozódott hibák korrekciójáról, hanem az oktatási rendszer tényleges megújítását kívánják a tiltakozók, erre utal az is, hogy az oktatásból eddig kivont források visszavételét követelik!
Ez pedig azt is jelenti, ahogy a tiltakozó tanárok is kérik, mindannyiunknak ott kell lennünk szombaton, február 13-án 11 órakor a kossuth téri tüntetésen!
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 147 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Amint Magyarországon elrendeli a bíró az előzetes letartóztatást vagy kimondja a szabadságvesztést, szándéktalanul olyan „mellékbüntetésekről” is rendelkezik, amelyek nincsenek benne a Btk.-ban. Merthogy a hazai börtönkörülmények sokszor jelentenek a valóságban embertelen bánásmódot is. A társadalom vajmi keveset tud a börtönökben uralkodó állapotokról, ezért is szervez a közegben 26 éve dolgozó Helsinki Bizottság beszélgetést a legfelháborítóbb „börtönsztorik” alapján.
A szegedi Csillag börtön - Fotó: Kocsis Zoltán, Népszabadság
Az előzetesben lévő Horváth Zsoltot azért szállították át Szombathelyről az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), mert attól tartottak, hogy öngyilkosságot követ el. Ezzel nem is lett volna különösebb gond, hiszen a büntetés-végrehajtásnak (bv.) fel kell ilyesféle lehetőségekre készülni. Csakhogy a börtönpszichiátrián nem kukoricáztak – biztos, ami biztos –, előzetes megfigyelés és vizsgálat nélkül injekciókúrával „leszedálták” a fogvatartottat. Ennek nem csak az lett a következménye, hogy teljesen kiütötték, de súlyos, a Parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatások is jelentkeztek nála, és a „beteg” pszichés állapota tartósan megromlott. Nemhiába minősítette mindezt az ombudsman „kémiai kényszerzubbonynak”.
Ha lehet, még nála is rosszabbul járt egy fiatalember, akit egy zárkatársa megerőszakolt egy megyeszékhelyi börtönben, kihasználva, hogy a pszichiátriai problémáira kapott gyógyszerek mellékhatása miatt nem volt képes védekezni. Előzetes letartóztatottként nem is lehetett volna összezárva a túlnyomórészt jogerősen elítélt zárkatársakkal, de a túlzsúfolt börtön nem volt képes biztosítani az előírt elkülönítést.
Ez a két történet is hallható lesz majd a Magyar Helsinki Bizottság jogesetmesélő rendezvényén, a Helsinki Történetek csütörtöki második estjén. A mostani téma a bv. intézetek zárt és olykor kegyetlen világa. A Helsinki Bizottság jogvédő civil szervezetként évtizedek óta járja a börtönöket és rendőrségi fogdákat. Fontos szerepe volt abban, hogy a strasbourgi bíróság tavaly kimondta: a magyar börtönzsúfoltság rendszerszintű probléma, mégpedig olyan, amely a magyar fogvatartottakkal szembeni embertelen bánásmódot eredményez. A börtönkörülmények csak lassan javulnak, a zsúfoltság ma is 130% körül alakul. A kormány látványos börtönépítő akciót indított, de a tervek szerint is csak 2019-re állnak majd az új intézetek, és nem árt tudni, hogy eddig még egyetlen kapavágás sem történt a kijelölt helyszíneken.
Az új börtönök lassú és költséges részmegoldást jelentenek. A Helsinki Bizottságot sokszor kérdezik: ugyan, hogyan lehetne mégis csökkenteni a börtönlétszámot. Az egyik legnagyobb „tartalékot” az előzetes letartóztatottak jelentik, akik a fogvatartotti létszámnak még mindig a negyedét–harmadát adják. A jelkövető lábpereccel biztosított házi őrizet vagy lakhelyelhagyási tilalom sokuknál megoldás lehetne, ráadásul a költségek, és a rabok közötti erőszak potenciális veszélyei is csökkennének.
A Helsinki börtönsztorijai között szerepel majd az az eset is, amikor egy érettségijére készülő fiút 13 hónapig tartottak előzetesben egyetlen póló elvételének gyanúja miatt, miközben a nyomozás néhány hónap alatt lezárult. A fiú aztán a börtönben lett nagykorú és érettségizett sikeresen.
„Ezek az egyedi esetek arról tanúskodnak, a büntetés-végrehajtás olyan rendszerszintű problémákkal küszködik, amelyekre az intézmény – még dolgozóinak látható jó szándéka és hozzáértése ellenére is – képtelen választ adni. Csak a büntetőpolitika változása hozhatna egyértelmű javulást a börtönviszonyokban. A társadalom vajmi keveset tud a börtönök valóságáról, ezért tartja fontosnak szervezetünk e tájékoztató és „felvilágosító” munkát. A csütörtöki rendezvényen Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, Tóth Balázs rendészeti programvezető és Győző Gábor ügyvéd fog majd beszélni ügyfeleik történeteiről.
Zádori Zsolt
A szerző a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.
A Helsinki történetek II. - Három börtönsztori című beszélgetés február 11-én csütörtökön 19 órakor veszi kezdetét az Aurórában (Auróra u. 11. 1084). Facebook-event itt.
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 147 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
Bár más a kiindulópontom, és más következtetést vonok le belőle, alapvetően azt gondolom, egyet kell értenem Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz szerzőjének azon gondolatával, hogy ez a mostani tiltakozás nem fogja azt eredményezni, hogy elinduljon felfelé az oktatás színvonala, hogy ne tegyük tönkre generációk jövőjét. Bár én azt gondolom, fontos a mostani tiltakozás, és fontos, hogy célt érjen, és megvédje a tanárok maradék szuverenitását és maradék munkakörülményeit, ha teljesítik is a Teleki és a Herman követeléseit, attól a problémák még nem lesznek megoldva.
Összhangban az immár majdnem ötven éves neokonzervatív-neoliberális fordulat szellemével, a magyar kormány rendszeresen és következetesen építi le az állam funkcióit, követve az amerikai és brit mintát. Apróbb technikai elemek változtak; ám a kormányzó jobboldal más retorikával ugyan, de követi a korábbi magyarországi kormányok gyakorlatát. A jelenlegi kormány sokban különbözik elődeitől, de nem ebben. Márpedig ez a lényeg.
A jóléti állam, a népjóléti rendszerek fölszámolása.
