Ózd jobbikos polgármestere fej- és rejtett kamerával figyelné a közmunkásokat, hogy rendesen dolgoznak-e. Úgy tűnik, a munkafelügyelő nem elég, a rendpárti Jobbik legalább végre elmagyarázza, hogyan is áll a dolgozó emberek pártján.

„Aki rendesen dolgozik, annak nincs miért félnie” - mondja a polgármester a Népszabadságnak, és azt is hozzáteszi, „a multiknál ez bevett gyakorlat, ezzel is segítünk a munka világába való reintegrációban”. Én nem tudom, hány multinál gyakorlat ez a fajta megfigyelés, de az biztos, normális ország, normális munkavállalói törvénykönyve ezt tiltaná. Akkor ezek szerint a Jobbik a multik gyakorlatát kívánja követni? Nemcsak az emberi jogok miatt vállalhatatlan ez az intézkedés, hanem mert legitimál egy csomó jogsértést a munkavállalók önkormányzati szintű baszogatása, és a megvalósítása rontja a munkamorált és a termelékenységet.

Aki örül ennek a nemhogy rendpárti, de egyenesen orweli (ahol a munkás dolga a termelés, és minden más szükséglete lényegtelen) utópiákra emlékeztető intézkedésnek, az képzelje el, ha nem tudná, főnöke látja-e éppen, ha fáradtabban megy munkába, ásít, ha egy percre facebookozik, ha abbahagyja a munkát, hogy kinyújtózzon, és folytathatnánk az apró „vétségek” sorát. Ugyanis az állandó odafigyelés ezt rögzíti, és senki se tudhatja, ha nincs meg a bizalom, hogy miért haragszik meg a főnöke, mi számít vétségnek, miért vonják felelősségre az alkalmazottat, vonnak le a béréből. Ebben a szituációban pedig a munkavállaló jó, hogy nem a pontos munkára, hanem arra fog figyelni, hogy ne csináljon olyat, ami a főnöke szemét szúrhatja, inkább szar, de pontosnak kinéző alibimunkát végez. A stressz, amit egy ilyen megfigyelés okoz, lényegében minden kutatás szerint csökkenti a hatékonyságot, nem véletlen, hogy nagy multik már úgy alakítják ki a munkavégzés helyét, hogy stresszoldó lehetőségek legyenek, csökkentsék a bezártság-érzést, persze ettől még a “felvigyázás “ kultúrája a multiknál is megvan.

Szerencsére itt van nekünk Ózd és a Jobbik, akik forradalmasítják a munkavégzést, és ezt a forradalmat a legelesettebb munkavállalókon, vagyis a közmunkásokon végzik. A hír szerint, aki nem akarta aláírni a folyamatos megfigyeléshez hozzájáruló papírt, azzal közölték, hogy akkor nem kap munkát. Márpedig a pénz kell ezeknek az embereknek. A Jobbik tehát élesben mutatja be a legrosszabb multik eljárását, a munkavállalók elnyomásának azt a módját, amikor önként, pénzért cserébe, íratja alá velük a saját jogfosztásukat. Az ózdi önkormányzat munkavállalói ezután sokkal rosszabb helyzetben lesznek, mint egy tescós árufeltöltő, egy CBA-s pénztáros vagy bármilyen multinál dolgozó alkalmazott. Hát, gratulálunk!

És ha nem lenne elég az alap munkavállalói szörnyűség, rakjuk hozzá, hogy itt az önkormányzat, tehát a politika figyel téged. Vajon mi történik azzal, aki a megfigyelés alatt rosszat mond a Jobbikra? Ha netalán kritizálja a város szeretett polgármesterét? Vagy mi van, ha egy politikai párt olyan információkat szerez meg a munkásokról, amivel később zsarolni tudja őket? (Ha az eddigi kiszolgáltatottságuk nem lenne elég.) A nagy testvér mindent lát, a kiszolgáltatottság pedig a legfőbb úr a magyar feudális közmunkarendszerben.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Mit gondolnak az iskolások a kormány oktatási átalakításairól? Tavaly ősszel a diák parlamenteken vitathatták meg, mit is szólnak az új cipőhöz - a konklúziókból a 444.hu adott közre egy csokorral néhány napja. Mi Kiss Dávid beszámolóját közöljük: hogy látja egy 16 éves a rendszert? A menza már régen rossz - de a többi probléma között mintha sok lenne az új keletű... 

Az országos diákparlament megrendezésére három évente kerül sor, legutóbb tavaly novemberben hívták össze, engem és kilenc Somogy megyei diáktársamat pedig egy hónappal korábban választottak meg delegáltnak a kaposvári megyei diákparlamenten. Az ország minden megyéjéből érkeztek küldöttek, akiket hasonló módon választottak, és november 21- én, pénteken délután egy óra körül érkeztünk meg Székesfehérvárra a Nemes Nagy Ágnes kollégiumba. Többségben középsulisok voltunk, vegyesen végzősök és gólyák is, de volt néhány általános iskolás képviselő is.

(Fotó: Index.hu)

Délután  négy körül elkezdődött az első plenáris ülés a Vörösmarty Színházban. A szokásos nyitó beszédek után a delegált fiatalok kérdéseket tehettek fel Sipos Imrének, az emberi erőforrások minisztériuma köznevelésért felelős helyettes államtitkárának; Mészáros Attilának, Székesfehérvár alpolgármesterének, Dr. Cser-Palkovics András polgármesternek, illetve Dr. Jásper Andrásnak, a Diákközéletért Alapítvány elnökének. A majdnem 300 delegált közül jó páran szólaltak fel. Túl nagy meglepetést senkinek nem fog okozni, hogy leginkább a heti öt testnevelés óra problémái fogalmazódtak meg a diákságban. Mivel ehhez országszerte nincsenek meg a feltételek, tehát hiányoznak a termek és az eszközök..

Sipos Imre helyettes államtitkár véleménye szerint ezek a termek és eszközök eddig is hiányoztak. Ami igaz is, csak eddig például nem 4 osztálynak volt egyszerre testnevelés órája, hanem csak kettőnek. A helyettes államtitkár úr állítása szerint igyekszenek javítani a körülményeken, és az elkövetkezendő években meg fognak épülni a szükséges tornatermek, de az egészségi állapotaink érdekében ők időszerűnek gondolták a heti öt testnevelés bevezetését. (Személyes véleményem szerint nagyon nehéz minimálbérből Norbi update ételeket venni, de hálásan köszönöm az oktatásügyi hivatal aggódását.....) Mindezek után jogos volt a kérdés, hogy akkor miért nem vártak a tesik óraszámának emelésével addig, míg a körülmények adottak nem lesznek. Erre a válasz az volt, hogy most, hogy van 5 testnevelés óra/hét, már látják a problémát, és ez motiváció hogy minél több tesitermet építsenek. Én úgy gondolom, hogy nem úgy kellene igényt teremteni, hogy növeljük a hiányt.

Jó pár felszólalás volt az új tankönyvekkel kapcsolatban is. Nem érkeznek meg időben, rossz minőségűek, a tankönyvek nincsenek összhangban a munkafüzetekkel, nem fedik le az egész évi anyagot, hiányosak, volt aki 2 hónapja várt már egy 7000 Ft-os tankönyvre és mikor kézhez kapta akkor szembesült vele, hogy a benne lévő lapok teljesen üresek. Ezen felül probléma még az is, hogy elég erősen megcsappant a választék. Helyesbítek. Nincs választék.Nem a tanárok döntik el, hogy miből tanítanak. Helyettes államtitkár úr minderre azt válaszolta, hogy korábban is voltak problémák a tankönyvekkel, illetve, hogy ez egy új rendszer, ami gyerekcipőben jár, és még ki kell forrnia... Részemről hálás volnék ha ezt a gyerekcipőt nem a mi lábunkra akarnák ráerőltetni, mert tisztelettel jelentem: IGENCSAK SZORÍT, ugyanis mi egy éve teljesen más tankönyvekből tanultunk, és az új könyveink bizony nem azokra épülnek.

Ezeken felül még volt jó néhány kérdés, melyeket annyival lerendeztek a mélyen tisztelt urak, hogy ez helyi probléma, ez nem az én hatásköröm.

Az én kérdésem annyi volt, hogy ha az elkövetkezendő 2-3 napban az országos diákparlament rávilágít egy olyan, számunkra egyöntetűen problémásnak vélt dologra, amiről mind úgy véljük, hogy az nincs rendben, akkor ezt az adott ügyet akkor fogják átgondolni, ne adj isten, a parlament elé vinni, ha mi egytől-egyig problémásnak véljük, vagy ha maguk is úgy gondolják? Erre konkrét választ nem kaptam (igaz beszéltek, de sokat nem mondtak), de arra éppen elég volt, hogy a közoktatási fórumon ne kerüljön már hozzám a mikrofon.

És igen, a kellemesen eltöltött vacsora után jött a közoktatási fórum, mely még tartogatott néhány meglepetést számomra.

Például, hogy Sipos Imre, Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkárának újdonság számba ment az az ominózus információ, hogy a közösségi szolgálatot legfeljebb egyszerre három órás időintervallumokban lehet teljesíteni. Ha valaki esetleg az államtitkárhoz hasonlóan bizonytalan, hogy is van ez: 50 óra közösségi szolgálatot mindenkinek el kell végezni, aki szeretne érettségit kapni. Meg van szabva, hogy csak és kizárólag az iskolám vagy pedig a lakóhelyem 30 km-es körzetében kell egy nonprofit szervezetnél valamilyen közhasznú munkát végezni. Ha egy nap három órát ledolgoztam, utána két napig nem mehetek. Így sokkal több alkalommal kell visszamenni és nagyon elhúzódik az egész. (Egyébként ez az egész közösségi szolgálat egy káosz.) Szó volt még ezen felül az előrehozott érettségikről, ugyanis míg korábban bármilyen tantárgyból lehetett előrehozott érettségit tenni, ma már csak informatikából illetve idegennyelvből tehetjük le ezt a vizsgát még negyedik előtt, ami önmagában abszurd.

Természetesen a közoktatási fórumon is volt jó pár olyan kérdés, melyre két vállvonogatás között rávágták, hogy “nem az én hatásköröm”, “intézményi probléma, sajnálom”. A közoktatási fórum este tíz órára már már káoszba fulladt. Miután vége lett, minden “megye” kísérője társaságában visszament a kollégiumba, mivel a városba nem mehettünk önállóan. Miután visszatértünk a szállásunkra, nyugovóra tértünk, és másnap reggel újult erővel mentünk a szekció gyűlésünkre. Minden szekció más-más témával foglalkozott, bár az első felében ugyan azokat az országos szintű problémákat tárgyaltuk meg csoportosan, kicsit nyíltabban mint az előző nap. Miután összegyűjtöttük ezekre a problémákra a javaslatainkat, elkezdhettünk beszélni az adott szekció témájáról. Így telt el a szombati nap, ami számomra kellemes meglepetés volt. Minden szekció választott egy küldöttet, akik a gyűlések után összeültek és az ajánlásokat megfogalmazták. Ezeket Czunyiné Dr. Bertalan Juditnak, az emberi erőforrások minisztériuma köznevelésért felelős államtitkárának adták át vasárnap, aki 15-20 fős rendőri kíséretével nagyban emelte a hétvége színvonalát. (Tegyük hozzá, az államtitkár asszony rendőri kísérete nem azt jelenti, hogy mentek utána a rendőrök és körbe vették, hanem a színház előtt álltak. Minden eshetőségre készen.)

Az ajánlások rengeteg okos és jó gondolatot, ötletet tartalmaznak, és személy szerint nagyon remélem, hogy megvalósításra kerülnek. A vasárnapi taps, úgy vélem, járt, de legfőképpen a küldötteknek, hiszen az oktatásügyi törvények hibáit és hiányosságainak kijavításáért törte magát mindenki a hétvége folyamán, így nagyon remélem, hogy lesz eredménye és látszata, hiszen összesen 42 pont lett megfogalmazva. Ezek közül szerintem szinte csak a menzakoszt minősége nem új keletű probléma.

Kiss Dávid

A kormány az elmúlt hetekben a bevándorlók ellen folytatott gusztustalan háborút, azt mondva, ez a szám emelkedni fog, mert az EU arányosan el fogja osztani a menekültkérelmeket és meg fogja szabni, hogy melyik országnak hány menekültet kell befogadnia. Ez pedig sérti szuveneritásunkat, és menekültek tízezreit kell majd befogadnunk. Hát most kiderült, ez is egy nagyon-nagy kamu volt.

Az EU ma közölte a menekültkérdésre vonatkozó terveit, amiről a Mandiner közölt összefoglalót. Ahogy várható volt, az Európai Unió nagyon alacsonyra tette a lécet, és szégyenletesen kis terhet hajlandó felvállalni azért, hogy kontinensünk gazdagságával arányos támogatást nyújtsunk az országukat elhagyni kénytelen migránsoknak. Összehasonlitásképp tavaly 635 ezer emenekültkérelem érkezet au EU területén belül, és 13 millió regisztrált menekültet tartanak nyilván a világon, ebből válal most 20 ezret garantáltan az EU.

E tervek szerint Magyarországra két körben róna kötelességet az Unió, és az egyik jelentősen csökkentené a magyar hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket. Közös szintre kerülne a menekültkérelemek ügye, és arányosan osztanák le az országok között. Magyarországnak a menedékkérelmek 1,79%-át kell elbírálnia. Ez azt jelenti, hogy ha a szabály már tavaly érvényben lett volna, akkor a 40 ezer helyett, csupán körülbelül 10 ezer menekültkérelem jutott volna Magyarországra. És mivel tavaly a 40 ezerből végül 535 fő telepedhetett le Magyarországon, az EU rendelkezés után ez a szám nagy valószínűséggel még úgy is csökkenni fog, hogy nőtt a menekültkérelemek száma az EU-ban.

A másik kötelezettség lényege, hogy az EU a válságövezetekből menekülők számára létrehoz egy külön keretet, nekik automatikusan megadja a letelepedés lehetőségét. Ez az EU összes országára vetítve 20 ezer fő lesz, amiből Magyarországnak 1,57%-ot, azaz 307 főt kell befogadnia.

Ha megnézzük a számokat, azt láthatjuk, nagyon nagy változásnak kéne bekövetkezni ahhoz, hogy akár 1000 új bevándorlóról is beszéljünk Magyarországon.

Mindeközben a kormány az elmúlt hónapokban az MSZP hajdanvolt legundorítóbb, 23 millió románozós kampányát vitte végig. És míg az MSZP erre nem költött pénzt, a kormány 1 milliárd forintot költött a bevándorlók és a menekültek ellen uszító gyűlöletkampányra. Pedig ez az egymilliárd forint például simán elég lett volna ennek az 1000 bevándorlónak a nyelvtanulására, amivel már beljebb is lennénk a beilleszkedésük segítésében.

Kíváncsiak vagyunk, a kormány ezután bezúzza vajon a konzultációs ívet (ha elviszik papírgyűjtésben, akkor is kijön belőle pár nyelvóra), és bocsánatot kér-e a gyűlöletkeltő kampány miatt.

De ez nyilván nem fog megtörténni, mivel a kormány valójában magasról leszarja a menekültkérdést, ők se gondolták komolyan a bevándorlóáradatot (reméljük legalábbis, hogy ennyire nem buták), csupán az ezzel való riogatást használták fel arra, hogy eltereljék a figyelmet a rossz kormányzásról, a korrupcióról, a vérlázító dolgozói szegénységről.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Tegnap majd tízezer ápoló, mentős, egészségügyi dolgozó vonult végig a városon, hogy a mi egészségünkért tiltakozzon. Mert az, hogy milyen ellátást kapunk, ha megbetegszünk, nem független attól, hogy milyen állapotban vannak azok, akiknek a gyógyítás a hivatala. Hogy a nővér evett-e húst az elmúlt héten, hogy az orvos mikor pihente ki magát, hogy a műszaki személyzet hányadik műszakot dolgozza le, hogy a mentős aludt-e az elmúlt 40 órában.

A tegnapi tüntetés azért is volt érdekes, mert bár hagyományos szakszervezeti tüntetés volt, az, hogy az elmúlt évek dolgozói tüntetéseihez képest példátlan sok ember jött ki, lényegében nem a szakszervezeteknek, hanem a szakdolgozói kamarának, és legfőképp egy embernek, Sándor Máriának, és a körülötte csoportosuló fekete ruhás ápolónőknek volt köszönhető. A körülbelül 5000 vidéki egészségügyi dolgozó sem jött volna el a tegnapi napon, ha nem lenne kilátástalan a helyzetük, és ezt a kilátástalanságot nem artikulálta volna valaki, méghozzá Sándor Mária.

A tömeg kifütyülte a tárgyalásokban bízó Cser Ágnest, a legnagyobb egészségügyi szakszervezet vezetőjét, aki szervezetével bojkottálta a tüntetést (tárgyalás idején nem tüntetünk), és szerencsétlen Zombor államtitkárt, (aki mint volt orvos maga is érti, miért tüntetnek, de mint kormánytag nulla hatásköre van, a kormány véleményét kell képviselni), és ez nem véletlen. Az emberek már unják a sehova nem vezető bértárgyalásokat, a látszatadományokat, az üres ígéreteket, és az ezáltal hiteltelenné váló szakszervezeti vezetőket.

Ezzel szemben jött Sándor Mária, aki nem jó szónok, valószínűleg nincs tudása a médiáról, nincsenek különösebb képességei, előtudása, ami egy mozgalom vezetésére képessé tenné őt, de őszinte, erős, bátor és kitartó. És egyszerű állampolgárként elege lett az egészből, úgy döntött, kiáll az RTL Klub kamerái elé, sőt utána is folytatja a tiltakozást. Hiteles volt, mert nem okoskodott, nem mondott többet, mint amennyit kell, nem próbálta pozícionálni magát, az egész olyan, mintha véletlenül keveredett volna ebbe az egészbe. De a teljes története, az RTL Házon kívül-riportjától kezdve, a felmondáson, majd visszavételen át, a fekete ruhás tiltakozásokig, az a hős sztori, ami a 21. században fel tud emelni egy médiaszereplőt. Ő pedig ezt egyetlen pillanatig se arra használta, hogy magából legyen valami, hanem arra, hogy kollégáin és betegein segítsen, hűen a hivatásához. Ő a hétköznapi ember a 21. század Magyarországán, aki félig már megcsinálta.

Persze a küzdelem még nem ért végét, és minden épeszű állampolgárnak támogatnia kell az ápolókat, nemcsak szolidaritásból, nemcsak az egészségügy helyzetéből kiindulva, hanem azért a reményért, hogy bebizonyítsuk, egy demokráciában is ér valamit a hétköznapi emberek szava. Azért, amit a történelem során annyiszor láthattunk, de valójában sose hiszünk el, hogy az egyszerű emberek őszinte és bátor, megalkuvást nem ismerő kiállása egy fontos ügyért nemcsak részgyőzelmeket hozhat, hanem eltolhatja a hegyeket is.

A tegnapi napon az ápolók tiltakozása valószínűleg nem ért célt, és lesznek még kemény meneteik, megpróbálják majd megosztani, lekenyerezni őket. De tegnap úgy tűnt, arra a szűk pár órára, hogy senki nem állíthatja meg őket.

Az ápolók pedig nemcsak kiálltak, hanem példát mutattak a többi szegénységben élő dolgozónak, és a többi magyar állampolgárnak is, hogy senki se fogja helyettük megoldani a problémákat, se a szakszervezeti vezetők, se a politikusok, se a kormánytagok, saját jogon kell hangot szerezniük, hogy azt hallassák, és megfelelő nyomást helyezzenek a mindenkori kormányra. Vivát ápolók, vivát mentősök, vivát egészségügyi dolgozók, vivát szakmai kamara, vivát Sándor Mária!

A jövő héten a pedagógusokon, majd a szociális területen dolgozókon van a sor, kísérjük őket is a támogatásunkkal!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Clark Ádám térről és a Hősök teréről vonulnak az ápolók, egészségügyi dolgozók és támogatóik a megalázó bérek, munkakörülmények és az egészségügy helyzete miatt a Kossuth térre, majd az EMMI Arany János utcai épülete elé. Percről percre tudósításunk.

19:55 Zombor államtitkár mégis eljött, de beszédét jó sokáig nem tudta elkezdeni, mert nem lankadó füttyszó fogadta.Végül, miután a szintén kifütyült Cser Ágnes kifárasztotta a tömeget (lásd alább), Zombor visszajött, és mégis elmondta, amivel készült.

Azt sem szerették az összegyűltek, amikor azt mondta, hogy nem kell félni. Reméli, megállapodnak, és szerinte "a tüntetőknek mindenben igaza van".

Szerintünk is.

Jó lenne, ha holnaptól ennek jegyében változnának a dolgok, a kormány hozzáállása, a területre fordított források, a dolgozók szervezeteivel való egyeztetés jelentősége.

Az Arany János utcában felhangzott a Himnusz, ezzel zárjuk közvetítésünket. 

Találkozunk május 21-én, amikor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tüntet egy felelős és felvilágosult oktatáspolitikáért, és május 29-én, a szociális ágazat tiltakozó menetén!

Ne adjuk a jövőnket, gyertek ti is!!!!!!

"Nem elég, hogy az EU-ban a bérek terén a sereghajtók közé tartozunk, még Kelet-Európával kapcsolatban is leszakadunk lassan."  

"2010 és 2013 között reálértéken 189 milliárd forintnyi kivonás történt az egészségügyből, pedig már 2010-ben is az uniós átlag alatt költöttünk az egészségügyre."

"Túlterheltség, folyamatos eszköz- és gyógyszerhiány, lepusztult létesítmények, időutazás a múltba." 

19:52 Az est legnépszerűtlenebb szónoka, úgy tűnik, Cser Ágnes, a legnagyobb magyar egészségügyi szervezet (MSZEDDSZ) elnöke, aki mint korábban írtuk, a kormány jóindulatát megőrzendő inkább távol maradt a mai demonstrációtól. Nem vicc, tényleg ezt mondta. Holott tudjuk, épp egy tárgyalás közepén érdemes erőt mutatni. 

19:50 Az EMMI előtt egyesült két csoport felolvasta petícióit, és követelte az egészségügyi minisztérium visszaállítását. Valóban, lehet, hogy tényleg jobb volt, amikor egy darab személyzetis, akarom mondani RH helyett, a társadalom szempontjából talán legfontosabb, szociális, oktatási és egészségügyi területeknek külön miniszterük volt. Milyen súlya van ma a magyar kormányban egy államtitkárnak? 

19:44 Ha esetleg most pottyantál volna le egy idegen bolygóról, és nem tudod, mi a gondja a tüntetőknek, és miért fontos ez mindannyiunknak, akkor ez a cikkünk segíteni fog:

"A szociális ágazat – amelynek tagjai az ápolók, a szociális munkások – nettó átlagbére ugyanis kicsivel magasabb, mint 80 ezer forint. Ebből kell megélni, gyereket nevelni kikapcsolódni. Ezek az emberek ma gyakran nem keresnek többet, mint azok, akikkel rászorultként foglalkoznak. Simán előfordul például, hogy egy szociális munkás kevesebbet keres, mint annak a családnak a jövedelme, amellyel foglalkoznia kell."

A Fidesz ma közleményben reagált  a tüntetésekre, azt írták, a dolgozók biztosak lehetnek abban, hogy az országnak olyan vezetése van, amely ismeri a magyar egészségügy problémáit, és minden erejével azon van, hogy javuljanak a dolgozók munkakörülményei és anyagi megbecsülése.

A szakadatlan erőfeszítések eredményeképp eddig a következő történt: 

"A kormány ezeket az embereket évek óta hitegeti. Pedig lényegében a balról és jobbról is elátkozott 100 napos program óta nem kaptak lényegi és jelentős fizetésemelést, ennek a képeken látszik is az eredménye. 2 éve áll a szociális szakma sztrájkkészültségben ezekkel a fizetésekkel, 2 éve ígéri meg nekik a kormány a béremelést, majd csúsztatja a következő évre minden egyes év kezdete előtt. Most éppen 2016 januárjára ígérik."

19:35 Az index szerint a tömegben több ellenzéki politikus is megjelent: például Szelényi Zsuzsa az Együttből, Schiffer András és Szél Bernadett LMP-s, illetve Bokros Lajos. De Zombor Gábor egészségügyi államtitkárt, akit a szervezők külön meghívtak a tüntetésre, még nem látták, pedig ígérte eljön.

Reméljük, nem beteg.

19:33 A Kossuth térről elindult a menet az EMMI felé, ennek ők is, mi is örülünk, sőt, az EMMI-nél is vidáman várják őket:

19:30 Egy jól szervezett tüntetés fontos kellékei:

19:25 A kormánnyal szemben közismerten bátor, kritikus hangot képviselő Heti Válaszban ma Ablonczy Bálint csap a lovak közé, és fogalmazza meg kételyeit: nem lehet, hogy esetleg az egészségügy mégis fontosabb, mint a hazánkra lelkesedő bevándorlás-veszély? Ti mit gondoltok?

" Nagyon nem szeretem a lélegeztetőgép-kalkulációt, de azért érdekelne: vajon miért kell egymillárd forintos, komikusan manipulatív konzultációt indítani a bevándorlásról, amikor a magyar állampolgárokat nagyságrendekkel jobban érintő egészségügy konzultációja – jobb híján – az utcán zajlik?" (valasz.hu)

19:20 Egy fiatal ápoló, aki úgy tűnik, büszke a szakmájára, és egy perecárus, aki az alkalomhoz illően öltözött:

19:13 A fehér köpenyesek már az EMMI-nél, csatarendben:

19:05  Kohut Ildikó a Kossuth téren:

18:45 Kossuth téren az utolsó felszólaló az Orvosi Egyetemek Szövetségétől: "Az egyetemi oktatók is kimaradtak a béremelésekből" - mondja. Az orvos oktatóktól elvárják, hogy 3 nyelven oktasson, napi 10-12 órában beteget is elásson, tanítson, publikáljon. Karbantartatlan gépeken kell tanítaniuk, ő saját pénzen Amerikából vett eszközöket, hogy tanítani és dolgozni tudjon.

18:40 Az Oktogonnál megállt az eleje, összerántják a menetet. A vége kb. még mindig a Hősöknél, nagyon sokan jöttek. Csak BAZ megyéből 500-an. Így vonulnak az Andrássyn:

18:31 A következő Kossuth téri felszólaló Dr Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentőszövetségtől:

18:24 Selmeczi Kamil szellemesen indít a Parlament előtt:

Ma az ápolók nagyon kevesen vannak. Ezért köszönöm, hogy most a Kossuth téren és nem a Trafalgar téren vagytok.

18:22 Mai kettes számú videónk!

"Hagyjuk, hogy megosszanak minket?"

A tömeg válasza: Nem.

Majd elindul az "Én is ápoló vagyok" skanda.

18.16 A fehér köpenyes menet a Bajzánál jár. A nők, asszonyok, lányok, akik a vállukon tartják a magyar egészségügyet és szociális szakmát.

18:10 A Kossuth téren Sándor Mária, gyermekszakápoló szólal fel:

18:05 Az Értetek, Értünk, Veletek! névre keresztelt demonstráció a Kossuth térre ért, újra beszédek jönnek, a támogatók névsorából a bányászok és a bölcsödei dolgozók szakszervezete kapta a legnagyobb tapsot, illetve a szlovén szakszervezetek.

17:50 "A magyar egészségügyben nem történt rendszerváltás" - mondja a Csongrád megyéből érkezett Irinyi Tamás.

17:42 A következő szónok az Otthonápolási és Hospice Alapítvány képviselője:

"Régóta tudjuk, hogy a magyar egészségügyi ellátó rendszer beteg, és egyre romlik az állapota. Sokáig titkoltuk,de mára oda jutottunk, hogy nem lehet tovább." 

Az otthoni szakápolók 8 pontos követelést fognak átadni a szaktárcának a tüntetés végén, ezt most felolvasták.

A szónok arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar társadalom "orvosközpontú", és a szakdolgozókat nem becsüli meg eléggé.

17:40 A Hősök terén hatezren lehetnek. Bugarszki Miklós:

Azon izgulunk hogy vajon a gyerekeink rendben lesznek-e éjszaka AMÍG MI DOLGOZUNK! Az elmúlt 8 évben 2 miniszter, 2 államtitkár is eljött, hogy tárgyaljon, de nem tettek semmit. Az ápolókat mindenki egyedül hagyta. Mi a szükség óráiban segítünk. Most a szükség úgy hozta, hogy rajtunk kell segíteni!

17:39 A Hősök terén Bugarszki Miklós azt mondja: "Mától május 12, a magyar egészségügyi szakdolgozók összefogásának napja lesz!"

17:38 Budáról közeleg a menet, eleje már a József Nádor térnél a vége még a Lánchíd közepén :

17:33 A nap aranyköpését még sajnos nem tudtuk eddig megosztani veletek, de majd most!

A Cser Ágnes által vezetett Magyarországi Munkavállalók, Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (MSZ EDDSZ) - ez az ún reprezentatív szervezet Magyarországon, nem vesz részt a mai demonstrációkon.

Hogy miért?

Cser Ágnes a Magyar Nemzetnek azt mondta: sztrájktárgyalás idején nem demonstrálnak, mert nem veszélyeztethetik a másik oldal jóindulatát.

Vessük ezt össze Sándor Mária, a fekete ruhás mozgalmat elindító ápolónő kijelentéseivel, aki azt mondta április végén az RTL Klubnak:

Az egészségügy minden rétegében dolgozó kollégák úgy érezték, hogy most össze kell fogni, most együtt kell mozdulni, mert nincs több alku, nincs több mellébeszélés. Nem bírjuk tovább, elfogyott az erőnk.

17:32 A MESZK korábban már említett 12 követelése szórólapon:

17:28 Bélteczki János, a Magyar Orvosi Kamar elnöke az imént azt mondta a Klubrádión, ha semmi sem változik, "a jövőnket tesszük tönkre!". Naponta 3 orvos és 2 nővér hagyja el az országot, hogy a méltatlan körülmények miatt máshol próbáljon boldogulni.

Ezt a tüntetésen például így fogalmazták meg:

17:26 Ez pedig a színpad:

17:25 A színpadról úgy tűnik, megtelt a tér:

17:20 Egyre többen vannak a Hősök terén, és úgy tűnik, vidékről is sokan jöttek:

17:17 Még több kép a menetről: 

17:15 Indulás a Lánchídtól, szól a Szállj el, kismadár!

17:12 Magyar nők a magyar aszfalton egy jobb egészségügyért!

17:08 Tudósítónk együtt érkezik a Hősök terére a tüntetőkkel, sokan fehérben, de feketében is vannak jó sokan. Nektek is feltűnt, hogy ennek a mozgalomnak a derékhadát nők alkotják? Igen, nyilván azért, mert nekik jutnak a legalacsonyabb bérezésű állások, és épp ezért üdvözöljük a bátorságukat!

17:00 A Clarkon Kis László az utolsó felszólaló, aki azt mondja, ez nem csak az ápolók és orvosok harca. Tartsatok ki! Értünk, értetek, veletek! - zárja beszédét, és a menet induláshoz készülődik. Egy mentőből dudálnak és integetnek a tüntetőknek.

16:59 Rózvég Zsuzsa a következő gondolatokkal zárja beszédét:

16.53 Így fest a tömeg felülről, voltaképp nem is olyan fekete:

16:50 A következő felszólaló a szociális területről érkezett, Rózvég Zsuzsa (a nevek esetleges pontatlanságaiért elnézést kérünk), a Kútvölgyi Idősek Otthonából. Egy elrettentő adattal kezdi: kollégáinak átlag életkora 45 év fölötti, és nincs olyan, akinek ne lenne mozgásszervi betegsége.

16:40 Jelenleg 500-600-an lehetnek a téren, a szónok szerint "történelmet írnak":

16:37 A Clark Ádám tér színpadán egy viccel indítanak:

- Mi a különbség az alagút és a fizetés között?

- Az alagútból ki lehet jönni.

16.33 A Lánchídon is fekete ruhások vonulnak. A hangulat jó, de ma a szokásosnál kicsit nehezebb lesz megtalálni egymást a tömegben:

16.30 Tudósítónk szerint a 16-os busz felét már fekete ruhás ápolók foglalják el - a téma Felcsút, a Várkertbazár és a stadionok, vajon mi köze lehet mindennek az egészségügy roskadozó állapotához?

Az ő követeléseik még pontosítás alatt állnak, de ez a 6 pont a lényeg:

1. Biztonságos betegellátás feltételeinek teljes körű biztosítása
2. Egységes ágazati szabályozás
3. Életpálya modell kidolgozása a fenntartótól függetlenül
4. Alapilletmény jelentős emelése a teljes ágazatban
5. A hálapénz rendszer megszüntetése feltételeinek megteremtése
6. Tényleges érdekegyeztetés azonnali megkezdése

16.25 Mik a követelések?

A MESZK március 21-én fogadta el 12 pontos követelés listáját, ebben pontosabb, szakszerűbb tételeket találunk, és a laikus számára az is kiderülhet belőle, hogy az egészségügyi dolgozók mindegyik nem kap ruhát és cipőt munkájához, illetve a nővérszállások is rossz állapotban lehetnek.

A fő probléma persze a szégyenletesen alacsony bérek kérdése: a MESZK követelése 50 000 forintos havi emelés az idén; illetve egy olyan ágazati stratégia és életpályamodell, amire túl régen várnak a szektor dolgozói.

Íme a 12 pont:

1. Ágazati stratégiát az egészségügyi szakdolgozók élet-és munkakörülményéinek javítására!
2. Szakdolgozói életpályamodell azonnali bevezetését!
3. A bértárgyalás azonnali megkezdését és szektor semleges megvalósítását!
4. 50.000 forint/hó havi alapilletmény emelését 2015-ben!
5. A változó bérek, a már rendezett alapilletmény szerinti bérszámfejtését!
6. A szakdolgozók közösségi közlekedésének támogatását!
7. A szakdolgozók Cafetéria rendszerének bevezetését!
8. Védő-és munkaruhát, munkacipőt minden szakdolgozónak!
9. Nővérszállók létesítését, felújítását!
10. A szakdolgozói hatáskörök tisztázását nemzeti szinten és méltó ellentételezését!
11. Ágazati stratégiát a hiányszakmák felszámolását az egészségügyi szakdolgozói területen!
12. Az ápolásügy képviseletének megerősítését az Egészségügyért Felelős Államtitkárság struktúrájában!

16:15 Két menet lesz tehát: a nővéreket, ápolókat, asszisztenseket képviselő Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) a Hősök teréről indul, a gyülekező 17 órától van, beszédek 17.30-tól. 

A másik demonstrációt az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség hirdette meg, a címe: Értetek, Értünk, Veletek. Ők a Clark Ádám térről ötkor indulnak, gyülekező 16.30-tól.

Az Akciószövetség tagjai közt találjuk az Autonóm Területi Szakszervezetet, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetségét (FAKOOSZ), a Független Egészségügyi Szakszervezetet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségét, a Magyar Orvosok Szövetségét, a Magyar Rezidens Szövetséget és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetségét. Ők a Sándor Mária ápolónő által indított mozgalom jegyében feketében lesznek.

16:00 Egy képben, miről szólnak a mai tüntetések: 

15:57 Ez lesz az útvonal:

A részvételiség a közvetlen demokrácia fundamentuma, a képviseleti rendszer ellentéte. (Tágabb értelemben véve természetesen a képviseleti modell alapja is a részvétel, csak korlátolt: időközönkénti képviselőválasztásra, és adott esetben népszavazásra kiterjedő.) Kulcsa a radikális egyenlőség, valamint az egyén mindenre kiterjedő illetékessége a közösség mindennapi életére, döntéshozatali rendszerére vonatkozóan. Mint ilyen, e fogalom az önszerveződő csoportok egyik legfőbb jellemzője, ezért különös jelentőséggel bír az általunk vizsgált három intézmény esetében is. Mindhárom esetben elmondható, hogy a közösséghez tartozás alapja a részvétel. Ha ide akarsz tartozni, dolgozz velünk!

Mivel alapvetően különböző csoportokról beszélünk, érdemes külön-külön megvizsgálni őket annak érdekében, hogy minél pontosabb képet kapjunk róluk, olyat, ami nem pusztán az összehasonlításukból ered.

A szövetkezet a részvételi közösségek ideáltípusa. Emberek egy csoportja közösen hoz létre és működtet valamit. A szövetkezet tagjai tulajdonos- és munkatársak. Klasszikus marxista alternatíva: a kizsákmányoló természetű bérmunka monopóliuma elleni leghatékonyabb eszközök egyike.

A Gólya esetében a fenti állítás részlegesen igaz, mégpedig azért, mert a hely méretéből és az egyre szélesedő profilból adódóan a szövetkezeti tagok nem lennének képesek minden feladatot ellátni, aminek az a következménye, hogy ez jelenleg egy olyan szövetkezet, ahol nem szövetkezeti tagok is dolgoznak (alkalmazottak, akiknek ugyanakkor van lehetőségük a szövetkezet ügyeibe beleszólni). Mondhatni kényszerpályán az intézmény, ahogyan az a videónkból ki is derül, állandó téma a szövetkezet bővítése/bővíthetősége. A teljes értékű részvétel feltétele a munkavégzés és a tulajdonrész - új szövetkezeti tagok belépése a rendszerbe tehát meglehetősen kockázatos.

Ezzel szemben az Auróra nem a közösség tagjainak saját vagyonából jött létre, hanem az alapítók külső anyagi támogatást szereztek a megvalósításhoz. Itt a részvétel „csak” munkavégzéshez kötött, vagyis úgy lehet valaki teljes értékű tag, hogy valamely munkacsoporthoz csatlakozik, eljár annak találkozóira, feladatokat vállal és teljesíti azokat. Cserébe részt vehet az intézmény fő döntéshozó testületének, a plenáris üléseinek  munkájában, ami annyit jelent, hogy a tagoknak egyenlő joguk van beleszólni a hely dolgaiba, közösen alakítják identitását, formálják tevékenységi köreit/profilját, tervezik meg jövőjét.

Az OFFBB (OFF-Biennále Budapest) a Gólyához hasonlóan kicsi, és meglehetősen zárt közösség. Elmondható, hogy az operatív szervezői kör kulturális tőkéjének összességéből született az intézmény, amelynek kereteit közösen fejlesztették. A közösséghez csatlakozni szintén munkacsoportokon keresztül lehet, de azoknak, akik ilyenformán, a keretek meghatározása után érkeztek, nincs lehetőségük az intézmény formálására . Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy az alapítók egy nagyon konkrét feladat ellátására hozták létre magát a szerveződést: egy kortárs művészeti biennálé első kiadásának megszervezése és lebonyolítása. Ha tágabb perspektívából nézzük, a keretet tartalommal megtöltő események saját jellegükkel/jelenlétükkel, közvetett módon képesek alakítani az identitást, vagy inkább árnyalni az arról kialakult képet, de érdemi részt nem vállalhatnak. (Fontos megemlíteni, hogy a kezdeményező stábnak nem volt célja közösségi szinten szervezni az eseményt.)

A részvételiséggel kapcsolatban tehát a legfontosabb feltétel jól láthatóan a belépési küszöb. Ez az az alap, amivel az adott csoportban mindenkinek rendelkezni kell ahhoz, hogy lehetővé váljon a közös munka. Mint demokratikus közösségeknek, feladatuk, hogy biztosítsák: az egyenlőség ne csak formálisan/deklaráltan legyen jelen, hanem a lehető legteljesebb módon valósuljon meg. Így minden szereplő hozzáférhet azokhoz a kulturális tőkékhez és javakhoz, amelyek nélkül nem képzelhető el az egyenlő beszédhelyzet. (A közösség minden tagja (közel) azonos készlettel rendelkezik, ez által lehetővé válik a megértés, a megbeszélés és a megvitatás olyan módon, hogy azt ne hatalmi beidegződések uralják.)

E készlet kialakítása közös felelősségünk annak érdekében, hogy a társadalom minél szélesebb (ideális esetben minden) rétegéből lehetséges legyen nem csak az említett formációkhoz való csatlakozás, hanem, és ez még fontosabb, az ilyen jellegű kezdeményezések megszervezése. Közösen lehetünk képesek alternatívákat mutatni mindazoknak, akik a jelen (vagy bármely kor) elnyomó hatalmi alakulatai által szűkre szabott pályákon kénytelenek mozogni.

A részvételiség ott kezdődik, ahol az egyén ráébred saját illetékességére és politizálni kezd.

Ennek nélkülözhetetlen feltétele a kulturális mobilitás lehetősége, amihez egy szolidáris és egyenlőségpárti értelmiség meg- és jelenléte elengedhetetlen.

A Harmadik Szektor korábbi videói, írásai, illetve további információ itt.

Az OFF-Biennále válaszai a Harmadik Szektor felvetéseire itt.

A hiányzó videórészletről:

Somogyi Hajnalka (OFFBB) 2015. május 13-án azzal a kéréssel fordult a Harmadik Szektorhoz, hogy a videósorozatunkból távolítsuk el a vele készült interjúrészleteket, mivel azok publikálására nem adott engedélyt.

Az előzmények: 2015 április 14-én jeleztük az összes intejúalanyunk fele, hogy 19-én online hozzáférést biztosítunk az előszerkesztett interjúkhoz, 22-ig várva észrevételeiket. Somogyi Hajnalka elfoglaltságára hivatkozva azt válaszolta, hogy ezek a napok számára nem alkalmasak. Erre való való tekintettel 2 nappal korábban, április 17-én küldtük el az anyagot, hogy több idő (6 nap) legyen a megtekintésükre. Visszajelzés hiányában, az emlékeztető emailünkre április 22-én az az egysoros válasz érkezett, hogy a megtekintés nem sikerült.

Tekintettel arra, hogy a felvétel interjú-helyzetben készült, nem a publikálási jóváhagyást, hanem észrevételeket vártunk volna, elindítottuk a tervezett időpontban a sorozatot, amelyben felhasználtunk vele készült részleteket is.

Eljárásunkat etikusnak tartjuk, ennek ellenére Somogyi Hajnalka kérésnek eleget tettünk.

Egy 55 éves rokkant tűzoltó lett öngyilkos Kecskeméten, miután megtudta, ki fogják lakoltatni. A férfi a Bors cikke szerint ki tudta volna fizetni a lakbért, a gondozó, akit megbízott számlái fizetésével, azonban, úgy tűnik, ellopta a pénzét, nem fizette be a csekkjeit, és eltitkolta előle a fizetési felszólításokat. Teljesen értelmetlen halál.

A férfi ötvenötödik születésnapján tudta meg, kilakoltatják az önkormányzati bérlakásból, majd amikor jöttek végrehajtani a rendelkezést, már csak a holttestét találták meg. A kilakoltatást végző ügyintézők, az önkormányzat munkatársai csak végrehajtották a rendeletet, a munkájukat végezték. De magát a katasztrófát el lehetett volna kerülni, ha máshogy szól a végrehajtási rendelet, ha más az ügyintézés menete. Ha nem a végrehajtási papír, hanem egy szociális munkás látogatja meg a férfit, és megkérdi, miben tudna neki segíteni. Ha az önkormányzat nem az utcára kíván rakni egy 55 éves rokkant embert, hanem ehelyett megoldást találni arra, hogy maradhat fedél a feje fölött. És itt valószínűleg ez nem is került volna sokba. A hírek szerint a férfi tudta volna fizetni az elmaradt számlákat, és a következőket is.

Ma Magyarországon a tűzoltó esete nem egyedüli. Nem tíz, nem száz és nem ezer, hanem több tízezer embert fenyeget a kilakoltatás veszélye. A magyar állam és az önkormányzatok ellenben nem a szegény sorsú emberek problémáinak megoldását tűzik zászlajukra, hanem a bérlakásrendszer fenntartási számait és a költségvetés adatait. Nem az a cél, hogy minél több, lehetőség szerint jól fizető bérlakó maradjon az önkormányzatok tulajdonaiban, hanem, hogy behajtsák a tartozásokat, aki pedig nem fizet, annak az utcán a helye. Ezt képviseli a két kirívó eset, Miskolc és Kőbánya önkormányzata is. Miskolcon a számozott utcából az önkormányzat ki akarta rakni a szegény és lecsúszó középosztálybeli embereket, és ki is rakta, akár ötezer forintos tartozás után is. Kőbánya pedig deklarálta, számára a tartozások behajtása az elsőrendű, az állampolgárok lakhatása csak másodlagos kérdés.

A magyar állam pedig eközben lerázza magáról a terhet, nem hoz rendeletet szociális bérlakásrendszerről, brutálisan alacsonyan tartja a szociális munkások fizetését, az idei évtől pedig a lakhatás fenntartásában kulcsfontosságú adósságrendezési és lakhatási támogatást átutalta az önkormányzatok kezébe, csakhogy forrást nem biztosít mellé, így lényegében megszünteti.

Pedig ezek a problémák emberéletekről döntenek. Nem költségvetési tételekről, főkönyvbeli számokról van szó, hanem emberek életéről. A politikusokat nem azért ruháztuk fel közhatalommal, hogy számokat irányítsanak, hanem, hogy az emberek életét tegyék jobbá, nem téve különbséget az állampolgárok között jövedelmi helyzetük függvényében.

Ma Magyarországon számtalan tragédiát lehetne megelőzni, ha az ember lenne az első. És sok pénzt is lehetne spórolni, ha a hosszú távú kockázatokat, a hajléktalanságot, a betegséget, a gyerekszegénységet, a munkavállalás lehetetlenségét is néznék egy-egy kiköltöztetés előtt az önkormányzatok.

De ahogy a tűzoltó esetében is, csupán egy adatsort néznek, nem az egyes ember élethelyzetét. Mert így működik ma Magyarországon a politikai rendszer, és ezáltal az államigazgatás. Emberéletek tönkretételét lehetne megakadályozni ma egy kis odafigyeléssel, szemléletváltással, de ez a politikának nem áll érdekében, amíg mi nem követeljük ki.

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Online segítséget itt kaphat. Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ha Magyarország a bevándorlók számára tranzitországból célországgá válik, annak nehézségeit nemcsak a befogadó állomásoknak otthont adó települések lakói, hanem mindenki a saját bőrén fogja érezni - mondta vasárnapi sajtótájékoztatóján Bicske korábbi fideszes polgármestere, jelenlegi országgyűlési képviselője, és lényegében egy pillanat alatt ütötte szét a pártja bevándorlásellenes propagandáját.

Ugyanis elismerte azt, amit mi is sokszor leírtunk, Magyarország ma nem célország a menekültek számára. Tavaly 535 ember kapott letelepedési engedélyt az országon áthaladó negyvenezer menekültből, nagy részük inkább továbbment Nyugat-Európába.

Ugyanis a menekültek nem hülyék. Nem a szegény, a szegényeket még nagyobb szegénységbe taszító, munkalehetőségként a közmunkát használó Magyarországon akarnak letelepedni, hanem Németországban, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában. Magyarországot ma semmilyen tömeges bevándorlás kockázata nem fenyegeti.

És akár mondhatnánk azt is, hogy ez probléma, mert annak oka, hogy Magyarországot nem választják a bevándorlók, nem valamifajta ízlésficam, hanem az, ahogy Magyarország ma kinéz. A szegénység, a munkanélküliség, a valós munka helyetti közmunka, az egészségügy és az oktatási rendszer rossz helyzete, a szociális ellátások egyre erőteljesebb leépítése.

Így Bicske ex-polgármestere, a Fidesz politikusa szépen rá is világított, hogy a bevándorlók elleni fideszes gyűlöletkampány miről szól valójában. Magyarország problémája ma nem a bevándorlás, hanem a bérből és fizetésből élők szegénysége, a korrupció, a munkanélküliség, többek között a polgármester pártjának elcseszett kormányzása.

Én személy szerint teljesen boldog lennék, ha Magyarországot célországként választanák a bevándorlók, mert az azt jelentené, Magyarország egy prosperáló, jól működő ország, ami a külföldiek számára is csábító a munkavállalást és letelepedést illetően. És akkor megfordulna végre a tendencia, nem a barátok, családtagok, ismerősök hagynák el az országot egyre nagyobb és nagyobb számban, egy jobb élet reményében, hanem mi lehetnénk büszkék arra, hogy bajbajutott embertársainknak tudunk menedéket nyújtani.

De ma a probléma Magyarországon a kivándorlás és nem a bevándorlás. És az első problémának az oka, pontosan ugyanaz amiért nincs ok a másodikat életveszélyes gondként beállítani. Ma Magyarország sajnos nemhogy nem a bevándorlók célországa, hanem még a magyaroké sem.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A hétvégén a Magyarország Barátai Alapítvány nevű szervezet rendezvényén végleges tabudöntögető beszédet tartott Orbán Viktor. A demokrácia barátjából nemrég az illiberális demokrácia hívévé vált miniszterelnök gyorsan kezd kiszeretni a demokrácia illiberális verziójából is, és az autokráciát élteti. Olyan politikai rendszert, amelyben egyetlen ember, vagy egy szűk csoport kezében van minden politikai hatalom, amit nem határol körül jog, és nem ellenőriz a nép. A felvetés ugyanabban a keretben történik meg, mint a halálbüntetésé: Orbán nem azt mondja, hogy be kell vezetni az autokráciát, csak azt, hogy az autokráciák sikeresek, a demokráciák nem, az autokráciákban energia van, a demokráciákban vita, az előbbiek cselekszenek, az utóbbiak reagálnak. Kovács Zoltán írhatja a következő felháborodott cikkét arról, hogy mindenki félreértelmezi a miniszterelnököt: Orbán nem azt mondta most sem, hogy el kell törölni a demokráciát. Csak azt, hogy az autokrácia jobb nála. Nyilván vannak, akik ezt ügyes politikusi beszédnek nevezik. Mások gyávának.

Azt nehéz megfejteni, hogy melyik energiaszegény országról beszél a miniszterelnök. A hanyatló német kapitalista demokrácia és a demokratikus országokat tömörítő EU nélkül morzsákat sem tudna juttatni Mészáros Lőrincnek, vagy a saját lábán álló Rasi férjének. A hanyatló kapitalizmus fordulatot mégsem használhatja egy öndefiníció szerint antikommunista politikus, tehát akkor a demokráciának kell hanyatlania. Az persze nehezen érthető, hogy ha az elmúlt öt évben tényleg oda jutottunk, ahova 1989-ben akartunk menni, akkor ez most egy sikeres forradalom volt-e, mert ha igen, akkor Orbán állítása alapján az nem történhetett meg demokratikus úton, hiszen a demokráciában cselekvés és energia nincs.

Abból, hogy Orbán szerint az autokrácia jobb, mint a demokrácia, csak egy dolog következhet: Orbánnak a demokrácia eltörlését kell javasolnia, mert ha ezt nem teszi, akkor nem javasolja azt, ami szerinte jobb politikai rendszer. Hangsúlyozom: a demokrácia mellett egyetlen érvet sem említett a miniszterelnök, ellene hármat is: nem sikeres, nincs benne cselekvés, nincs benne energia.

Az autokrácia bevezetése ugye azt jelenti, hogy nem lenne szükség a népre, választásra, ellenzékre, sőt több pártra sem. A népnek nem kell okoskodnia, a Pártnak nem kell sem vele, sem az ellenzékkel vitatkozni, az energiáit a cselekvésre fordíthatja, így lehet egy sikeres ország irányítója. Az autokratikus rendszer három előnye egy mondatba sűrítve, politikai modellként ezt jelenti. Ismerős ez valahonnan?

Mégis hogy lehet erről a modellről pozitívan nyilatkozni ugyanabban a beszédben, amelyben a miniszterelnök sikerként könyveli el annak az Alaptörvénynek az elfogadását, amely szerint Magyarország demokratikus jogállam, amely államszervezetének demokratikus működése felett a köztársasági elnök őrködik, és amelyben a sajtó közreműködik a demokratikus közvélemény kialakításában, és amely szerint 1989-ben a demokratikus átmenet történt meg, és amely szerint ma ott vagyunk, ahol ’89-ben szerettünk volna lenni?

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz meg fog bukni. Abból a szempontból mindegy, mikor, hogy bármikor történik ez meg, és kerül majd hatalomra egy demokratikus erő, egyre nehezebb lesz a kiegyezés mindazokkal, akik a halálbüntetés bevezetésének és a demokrácia lefokozásának politikai programját hirdető miniszterelnök és pártelnök szekerét tolják. Ráadásul egy olyan politikai rendszerben, amely kétséget kizáróan korruptabb, és nagyobb egyenlőtlenséget hozott, mint bármelyik kormány a rendszerváltás óta. Ilyen öt év és ilyen program után a „Gyurcsány ellen küzdöttem, mert ő a nagyobb gonosz” típusú érvek tökéletesen súlytalanok lesznek. A békés átmenet esélye egyre csökken, a megbékélésé még inkább. A jobb és baloldal százéves háborúja végének nem látszik a kezdete.

Vannak dolgok, amik nem választanak pártszimpátia szerint, nem nézik az emberek gondolkodását, nem érdekli őket, kormánypárti vagy ellenzéki, jobboldali vagy baloldali vagy. Ilyen dolgok a betegségek, a sérülések és a halál. Magyarországon a politika mégis keveset foglalkozik az egészségüggyel. Pedig mint sok más területen ebben az országban, ott is szar van.


Szar van például azért, mert azok az ápolók, akik kicserélik az ágytáladat, a kötésedet, akikre az ápolóhiány miatt eszméletlen sok beteg jut, akik éjszakáznak és túlóráznak (és igen, lehet hogy emiatt néha még otrombák vagy érzéketlenek is), eszméletlen módon keresnek. Nyilván nem eszméletlen jól, hanem eszméletlen rosszul. Ezért, és az egészségügy katasztrofális helyzete miatt megy utcára kedden lényegében az összes egészségügyi dolgozói szervezet.

A szociális ágazat – amelynek tagjai az ápolók, a szociális munkások – nettó átlagbére ugyanis kicsivel magasabb, mint 80 ezer forint. Ebből kell megélni, gyereket nevelni kikapcsolódni. Ezek az emberek ma gyakran nem keresnek többet, mint azok, akikkel rászorultként foglakoznak. Simán előfordul például, hogy egy szociális munkás kevesebbet keres, mint annak a családnak a jövedelme, amellyel foglalkoznia kell.

A kormány ezeket az embereket évek óta hitegeti. Pedig lényegében a balról és jobbról is elátkozott 100 napos program óta nem kaptak lényegi és jelentős fizetéselmelést, ennek a képeken látszik is az eredménye. 2 éve áll a szociális szakma sztárjkkészültségben ezekkel a fizetésekkel, 2 éve ígéri meg nekik a kormány a béremelést, majd csúsztatja a következő évre minden egyes év kezdete előtt. Most éppen 2016 januárjára ígérik.

Hogy értsük, miről beszélünk: ha megfeleznénk a közmédia éves támogatását, az így felszabaduló 40 millárd forintból évi 100 ezer munkavállaló fejenkénti éves 400 ezer forintos béralapja jönne létre, amely havi 33 ezer forintos bruttó béremelkedést jelentene ennek a 100 ezer embernek.

Ahogy a cikk elején írtuk, mindannyian leszünk betegek, és akkor ezek az alulfizetett dolgozók fognak minket gyógyítani, hacsak nem ahhoz a nagyon szűk elithez tartozunk, amely megengedheti magának a VIP szolgáltatásokat. Ha pedig a betegségünk folytán mondjuk elveszítjük a munkánkat, ezek az alulfizetett szociális munkások támogatnának bennünket, hogy kimásszunk a slamasztikából.


A helyzet nem bonyolult. Egyszerű választóként egy dolgot tudunk csinálni. Melléjük állunk. Kiállunk azért kedden, hogy ne egy alultáplált, éhbérért dolgozó, kizsigerelt, zsinórban a harmadik műszakját ledolgozó, mindeközben a gyerek iskolázási költsége miatt aggódó ember legyen az, akinek foglakoznia kell velünk, ha eltörik a lábunk, ha megbetegszünk. Elcsépelt mondat, hogy ez a közös ügyünk, ez a saját érdekünk. Pedig valójában ez tényleg, természetes, elemi érdekünk.

Kedden tehát két helyszínről indulva az egészségügy megalázott és kisemmizett napszámosai fognak a Parlament elé vonulni jogos jussukért, amire nem lehet mást mondani, mint hogy támogatjuk! Mi ott leszünk, támogatjuk polgártársainkat, és tovább is adjuk, amit mondanak, percről-percre közvetítjük a tüntetést! Reméljük veled is találkozunk!

Május 12, kedd:
16:30 Clark Ádám térről a Kossuth térre. Facebook event: https://www.facebook.com/events/459243734234209/
17:00 Hősök teréről a Parlamenthez. Facebook event: https://www.facebook.com/events/813899418659710/

Kövesd a szerző bejegyzéseit a facebookon is!