Rebellis magyarok, a szabadságszerető nép. Nemzeti önképünknek fontos eleme, hogy a magyarok hajlandóak fellázadni elnyomóik ellen és harcolnak szabadságukért. A kiállásra, politikai fellépésre való hajlandóságot azonban nem igazolják ez elmúlt évek eseményei. Bár megjelennek időről-időre széles részvételen nyugvó mozgalmak, a tiltakozó politikai részvétel még sem ér el olyan szintet, ami valódi nyomás alá helyezné a kormányokat.

Az korábban is ismert volt a kutatók előtt, hogy Magyarországon elmarad a választásokon túli politikai részvétel a nyugat-európai országokhoz képest, azonban olyan adatok jelentek meg az elmúlt egy hónapban, amelyek pontosítják ezt a képet. Először a Magyar Nemzet írt a Pew Research Center kutatásáról, amely szerint hazánkban 61 százalék gondolja úgy, hogy az átlagos emberek nem sokat tehetnek, hogy hatással legyenek a kormány politikájára. Ez az adat mintegy 20 százalékkal több, mint a kutatásban szereplő másik három európai országban (Görögország, Lengyelország és Olaszország).

Kit hívott fel már Donald Trump, és miről beszélgettek? Az elmúlt hetekben szinte minden ország vezetőjét ez a kérdés foglalkoztatta. És nem meglepő módon szinte mindenki, akit Donald Trump felhívott, arról számolt be, hogy országát nagyra becsüli és támogatja az Egyesült Államok leendő elnöke. Míg Magyarországot elsősorban Orbán Viktor és Donald Trump beszélgetése foglalkoztatta, érdemes a híváslistát és a hívások időzítését régiós perspektívában is megvizsgálni.

A 90-es évek buheramaffiózójának, Gyárfás Tamásnak a hátrébb szorulása a magyar közéletben tényleg pezsgőbontást érdemel. Gyárfás lemondása az Úszószövetség éléről egy olyan pillanat, amellyel tisztább lett a magyar közélet. Egészen pontosan addig, ameddig ki nem nevezik, akarom mondani meg nem választják az MÚSZ új elnökét.

Miközben örülhetünk a minimálbér-emelésnek, amely következtében a nettó minimálbér már legalább közelít a régió többi országaiban létezőhöz, a kormány elmúlt hetekben bejelentett intézkedései egy csoportot érintenek komolyan. A magyar kis- és középvállalkozásokat, azt a csoportot, amely az ország gazdasági függetlenségének a gerincét adja.

Világszerte november 25. és december 10. közt tartják a 16 akciónapot a nők elleni erőszak ellen. A 16 Akciónap nyitórendezvénye Magyarországon a Néma Tanúk felvonulás, melyen az elmúlt egy évben családon belüli erőszak során megölt áldozatokra emlékeznek, és a történeteiket magukon hordozó piros sziluettekkel, a Néma Tanúkkal vonulnak fel. Az alábbiakban Nógrádi Noá, a PATENT Egyesület nevében elmondott beszédét adjuk közre.

Most mi lesz? Szajkózzuk tovább az igazságot egy egyre zsugorodó szigetről? Adjuk fel? - tehették fel a kérdést Trump megválasztásának másnapján amerikaiak milliói, akik számára az ingatlanmágnás elnökké válása legmélyebb félelmeiket igazolta. Az alábbiakban Junot Díaz dominikai-amerikai író válaszát adjuk közre, aki 15 kollégájával a New Yorker november 21-ei számában reflektált a Donald Trump győzelme utáni Amerikára.  Díaz – akinek Oscar Wao rövid, de csodálatos élete című, Pulitzer-díjas regénye és két elbeszéléskötete (Fulladás, Így veszíted el) magyarul is olvasható – irodalmi szövegeiben sokat foglalkozik az elnyomás kérdéseivel, különösen a rasszista elnyomással. 

Napi nyolc óra kőkemény fizikai munka – éhbérért. Sokan (egyre többen) ismerik ezt az életformát. De arról indokolatlanul keveset beszélünk, hogy olyanok is ebben az élethelyzetben vannak, akik hihetetlen felelősséget cipelnek a vállukon: a gyermekeink jövőjét.

Az elmúlt időszak világpolitikai eseményei – mindenekelőtt a Brexit és Donald Trump megválasztása – ismét önkritikai hullámot indítottak el a hazai és nemzetközi baloldalon. A legkülönfélébb szerzők állapítják meg, hogy nem jutnak el az emberekhez a baloldal üzenetei, az immár képtelen megszólítani a tömegeket. Üres moralizálása, erkölcsi fennhéjázása elidegeníti a választókat, a baloldal hamis problémák előtérbe helyezésével lényegében felszámolta saját bázisát. A baloldal akkor állhat újra a talpára, ha képes komolyan vehető alternatívával előállni, olyan válaszokkal tud szolgálni korunk kihívásaira, melyek visszhangra találnak az elnyomottak, kitaszítottak szívében. Tetszetős elképzelés; csakhogy a jelen helyzetben a legkevésbé válaszokra van szükségünk.

Az Indexen szivárgott ki az MSZP budapesti jelöltjeinek egy lehetséges listája. Bár nyilván nem 100 százalék, hogy a rajta szereplő emberek lesznek a párt jelöltjei (például ha biztos is a lista az esetleges ellenzéki összefogásban, az egyéni jelöltek még visszaléphetnek más párt javára), az már most látszik, hogy ez a lista inkább a belső megfelelési kényszereknek igyekszik eleget tenni, mintsem egy Magyarországnak szánt ígéretet tükröz.

Európa ma „populista pillanatot” él meg. Ez fordulópont demokráciáink számára, és a jövő az erre a kihívásra adott válaszunktól függ. Ahhoz, hogy reagáljunk erre a helyzetre, el kell vetnünk a média leegyszerűsítő képét, amely a populizmust puszta demagógiaként mutatja be, és elemző szemléletet kell alkalmaznunk. Azt ajánlom, kövessük itt Ernesto Laclaut, aki a populizmust mint a politika megalkotásának egy módját mutatja be, vagyis mint olyan módszert, amely új határok közé teszi át a politikát, két táborra osztja a társadalmat, és az „elnyomottak” mozgósítására hív fel a „hatalmon lévők” ellen.