Házassági ajánlatokkal árasztották el szerdán Brüsszelben tartózkodó európai fiatalok Paul Magnette-et, Vallónia miniszterelnökét. A belga tartomány ugyanis kedden "üzent Brüsszelnek" és a kanadai kormánynak, hogy nem kérnek az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményből (CETA). A kiélezett helyzetben péntek délig kitartottak, de kérdés, meddig állhat ellen egy 3 és fél milliós régió egy ilyen horderejű döntésben a többi állam és az Európai Bizottság nyomásának? Miért vív helyettünk is szabadságharcot Vallónia a Birodalommal szemben? Miért tüntettek százezrek az elmúlt hetekben a CETA és a TTIP ellen? Miért erősödik Európa-szerte a szolidaritás egy kicsiny belga tartománnyal?

Vasárnap akár arra is készülhetne az ország, hogy lerója a tiszteletet önmaga és ‘56 hősei előtt. De nem ez fog történni. Ugyanis ‘56 emlékezete biztosan nem arról szól, hogy az emlékezés csúcspontjaként az országot végletekig megosztó miniszterelnök beszéljen. Persze nem az a gond, ha egy miniszterelnök beszél egy állami ünnepségen, de hogy ő legyen a fő beszélő, rajta kívül csak egy másik államfő beszéljen, megemlékező ne legyen, és a 60. évfordulóról szóló hirdetések csak a miniszterelnök fellépését reklámozzák, nem ünneplés, hanem propaganda.

Három részes sorozatot szentelt nekem Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban. Persze ez így hazugság. Hiszen Bayer csak a nevemet használta, nem nekem szól, amit írt, és nem rólam. Én csupán az elképzelt ellenség vagyok, akit Bayer felruházhat jelzőkkel, feltölthet tartalommal, felrakhat a tükör elé, és szavakkal püfölhet. Akin felfújhatja magát, és olvasóinak előállíthatja rajta az elképzelt terméket, az örök zsidó-komcsi-libsit, éppen azt, amit akar, vagy kell.

Kép: Ferencz Gábor/Vastagbőr

Alig néhány héttel az után, hogy a kitiltott indexesek visszatérhettek, kitiltották a 444 komplett szerkesztőségét a Parlamentből, mert pár méterrel az erre kijelölt területen kívül tettek fel egy kérdést egy, az ország népe által megválasztott politikusnak, míg a nép szolgái közül egy másik mintegy 4 másodpercig nem tudott továbbhaladni a kérdező riporter miatt.

Miközben két hete szavazott az ország a menekültek befogadásáról, nagyban dübörög a letelepedési kötvénybiznisz. A két ügy nem csupán összefügg, hanem a kormány cselekvéseinek színét és fonákját mutatják meg. Miközben a propaganda egyik üzenete az, hogy minden menekült és muszlim terrorista, vagy potenciális terrorveszélyt jelent, addig az államnak egyébként veszteséges üzlet révén eddig tizennyolcezer embernek adtak letelepedési engedélyt, amely szabad mozgást biztosít számukra a schengeni övezeten belül.

A 444.hu-n Kasnyik Márton írt hosszú cikket arról, hogy a Quaestor tehetségtelen vezetői milyen ócska trükkökkel pótolták vissza az önkormányzatok, a kisbefektetők pénzéből, a szinte mindig veszteséges vállalkozásaikba tolt óriási összegeket. Hogy Tarsoly Csaba személyesen milliárdokat vehetett ki a cégből, ahol egyébként minimálbér mellé, készpénzben, adót csalva fizették ki a béreket.

Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló (már miért ne lett volna?), akkor most legyen az: ez a kormány semmilyen módon nem érdekelt abban, hogy egészséges, életképes generációk útját egyengesse.

A népszavazás után Orbán Viktor arra számított, hogy létrehozhat a Fidesz politikája körül egy új egységet, amely legitimálhatja őt és tetteit a 2018-as választásra. De jött a Népszabadság-ügy, feltehetőleg a Fidesz hatalomtechnikusainak eddigi egyik legnagyobb elszámolása, és valóban létrejött egy új egység. Már csak intézményekkel és politikai tartalommal kell megtölteni.

A tanodák felbecsülhetetlenül fontos szerepet töltenek be a jelenlegi magyar oktatásban, hiszen a leginkább szegénységből fakadó hátrányokat elszenvedő gyerekeknek lassan már csak ezek az intézmények tudnak hatékony támogatást nyújtani tanulmányi előmenetelükben. 2015 végén az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) egy kifejezetten a tanodák fejlesztésére szánt pályázatot hirdetett meg. A pályázat eredményhirdetésének határideje után nagyjából fél évvel az EMMI tájékoztatta is a pályázókat arról, hogy ki kap támogatást. Meglepő módon azonban a legnagyobb múlttal és tapasztalattal rendelkező tanodák nem nyertek a pályázaton, többek közt az L. Ritók Nóra által alapított, és az Igazgyöngy Alapítvány által üzemeltetett Toldi Tanoda sem. A döntésről és annak következményeiről kérdeztük.

A lengyel Razem alig másfél éve alakult, de már az első parlamenti választásokon sikerült 3,6 százalékot összegyűjteniük. A régi baloldallal való szakítást képviselik, és azon dolgoznak, hogy megszólítsák azt a társadalmi többséget, akihez manapság csak az egyre inkább szélre tolódó jobboldal beszél. Adrian Zandberg, a párt egyik vezéralakja mesél a Razem felemelkedéséről, a közösségi médiáról, és arról, mit is jelent baloldali politikát csinálni Lengyelországban.