A Fidesz egyértelművé tette, hogy a parlamentre, és főleg a parlamentben felbukkanó ellenzékre nem szeretne túl sok időt fecsérelni az elkövetkező években. Az is egyértelmű, hogy önmagára úgy tekint, mint akinek kormányzati teljesítménytől függetlenül történelmi szükségszerűségből származó feladata az ország vezetése. Diktatúrának nevezni a kialakult helyzetet ugyanakkor túlzó, és kontra produktív, mivel eltakarja a helyzet egyébként valódi súlyosságát, az ország regnáló hatalma ugyanis a korlátozott parlamentarizmus mélyen gyökerező történelmi hagyományához nyúlt vissza.

December 23. fordulópont az Orbán kormánnyal szembeni ellenzék történetében. Végre egymásra találtak a civilek és a pártok, megszületett, valami közös összefogás. De a Gyorskocsis utcai koalíció még nem született meg, és ennek legkevésbé az LMP az akadálya.

Karácsonyi riport az MTVA székház elől - éhségszrájkolók, kordonok és szörnyű zene

Nagy Navarro Balázs és társai a Lominci ügy okán, immáron két hete éhségsztrájkolnak az MTVA Kunigunda útján lévő székháza előtt. Négy napja zajháború folyik ellenük, ma pedig kordonokkal próbálta az MTVA megbízottja elkeríteni őket.

Ma az LMP parlamenti képviselői megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Most mi jövünk délután 4-kor: ott a helyünk a Kossuth téren!

Ma a Fidesz olyan törvényeket fogadott el, amik egyenként is kinyírnák a demokráciát.

Ma az LMP képviselői megcselekedték amit lehetet, pár órára blokád alá vették a parlamentet, megállították a Fidesz törvényhozását, és visszaadták a reményt, legyőzhető a kétharmad.

De ehhez mi is kellünk: 4-kor ki kell menni a Kossuth térre és ott kell lennünk mellettük! Ott kell lennünk a demokráciáért, ott kell lennünk Magyarországért!

Ennyi!

Elegem van, hogy a facebook üzenőfalam tele van politikával, hogy már megint milyen agyfelbaszós dolgot csinált a kormány, vagy hogy éppen milyen petíció/tüntetés/flashmob szerveződik az ellen. Utálom ezeket a híreket, szívből gyűlölöm, egyenként kiikszelném az összeset. A barátaimról szeretek olvasni, sztorikon röhögni, megnézni a képeket az új lakásról vagy lájkolni a maikedvenczenéd. És baromira elegem van, hogy nem ezekről olvasok, hanem hogy matolcsy, hoffmann meg kocsismáté. Néha tehetetlen gyűlöletet érzek ezek iránt az emberek iránt, mert elveszik tőlem a barátaimat, és az élet szép oldalát. Ugyanaz az érzés, mint amikor sok-sok éve egy vasárnap délután elvették tőlem a Walt Disneyt, csak mert meghalt egy politikus.

Itt van például a karácsony. Minden nyűgével együtt egyszercsak elkapja az embert ez a meghittség. Az utolsópillanatos vásárlás utáni baráti forraltbor, az újra és újra gyerekkévedlés a leeső hó láttán, a feltöltődés nagymama bejglijével és szeretetével, az ajándék Parti-Nagy kötet bújása. Ezekért a pillanatokért szeretek élni, ezekért a pillanatokért szeretek itt élni. Beszélni arról, hogy milyen új hely nyílt meg Pesten, feleleveníteni a nyári vizitúrát a Dráván, újranézni a Macskafogót.

Ezek az élmények kötnek ide, és szeretném, ha az otthonomról, a városomról, az országomról ezek jutnának eszembe. És nem szeretnék államadóssággal, hajléktalanokkal meg köznevelési törvénnyel foglalkozni. Nem szeretnék a tüntetésen a hidegben vacogni sem, legszívesebben a pokolba kívánnám ezeket. Mégis, a lelkem mélyén tudom, ez nem ilyen egyszerű. Hiába maradnék az otthon melegében, csuknám be a szemem, fognám be a fülem, és énekelnék hangosan karácsonyi dalokat, ha közben éppen az van veszélyben, amiért szeretek itt élni.  Az van veszélyben, hogy idővel az embernek normális munkája legyen, hogy szabadon élvezze a kultúrát, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött. Változást akarok. És ezért tüntetni és küzdeni vagyok kénytelen, körmömszakadtáig. De közben azt sem akarom elfelejteni, sőt, élvezni akarom, amit szeretek ebben az országban, és nem hagyni, hogy a politikai helyzet gonosz árnyai beárnyékolják ezeket. Ezért fogok elmenni karácsony előtt tüntetésre, és ezért fogom aztán az ünnepeket azokkal és ott tölteni, akiket szeretek.

Devecserben és Kolontáron lakossági fórumot tartottak az Esélyt az Életre a Vörösiszap Után egyesület rendezésében a helyi lakosok a múlt hétvégén. A fórumon úgy döntöttek elég volt, és útlezárást hirdettek 19-én hétfőre.

Elég volt! – ez a felkiáltás, amivel a leginkább jellemezhető a fórumok hangulata. A helyi lakosok egyre jobban elkeseredettek, félnek a vörösiszap tároló porzásának esetleges egészségügyi következményeitől és felháborítónak tartják azt, ahogyan a magyar kormány és a helyi képviseletek kezelik a Magyarország lakosai által összegyűjtött adományokat. Nincs szükségük emlék parkra, nincs szükségük tanösvényre, sem mesterséges tavakra vagy új futball pályára (többek között ezeket a beruházásokat tervezik vagy már hajtották végre).

 A Fidesz tegnap olyan házszabály módosítást nyújtott be, ami után a parlament még mostani demokratikus szerepét is elvesztené, nem marad más Csak a Fidesz!

A köztársasági elnök, az alkotmánybíróság, a médiatörvény öncenzúrája, a közmédia elfoglalása, a költségvetési tanács megszüntetése, az ügyészség bekebelezése után, ezen a héten 3 nagy lépést tett a Fidesz a diktatúra felé, előbb a gazdaságpolitika alapját az adórendszert, vagyis az egykulcsos adót kötötték 2/3-hoz, majd a bíróságokat foglalták el, végül rámentek a magyar nemzeti bankra. De a ráadás, a feketeleves tegnap 4 órakor érkezett a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításával.

A törvény két dolgot mond ki. Az egyik alapján a kormánytöbbség minden ülésszakban 6 törvényről a benyújtást követő napon végszavazhat. A másik alapján a törvényjavaslat benyújtója és két országgyűlési bizottság a végszavazást megelőző 1 órával teljesen újraírhatja a törvényjavaslatot.

És akkor ezen a ponton felidézhetjük a Jakobinus diktatúra bevezetést, a népképviselet eltörlését, a jó ügy, a gyors törvényhozás érdekében. Ezen javaslat megszavazása után már azt a minimális ellenállást is kinyírja a Fidesz amit a parlamenti ellenzék fel tudott mutatni. Gondoljunk bele, a kétharmad benyújtja a választójogi törvényt és másnap elfogadja, még a vezércikket sincs idő megírni, nemhogy átnézni a törvényt.

Amellett, hogy ez a törvényjavaslat kinyírja az ellenzéket, de az egész parlamenti felfogásnak mutat egy nyazsgemet, még arra se ad lehetőséget, hogy ne maradjon helyesírási hiba a javaslatokban! Egy órával a szavazás előtt teljesen új törvényt lehet benyújtani, amit senki se látott előtte, ahogy Bencsik János sztorijából ismerjük esetleg még a megszavazó kormánypárti képviselők se. Diktatúra ante portas.

Ha ezt a javaslatot elfogadja a Fidesz akkor a Kettős Mérce blog a magyar demokrácia élt 21 évet feliratú pólókkal halálra fogja magát keresni, kivéve persze ha lövetnek.

A Facebookon terjedő Mi az indián neved? alkalmazás, egy ügyesen álcázott adathalász eszköz. Ha megnyomtad a beleegyezés gombot az alkalmazás futtatására egy ékszerüzlet hozzájuthat személyes adataidhoz, és csatlakoznod kellett a Facebook oldalához, promócióhoz kötötte az alkalmazását. Így lett egy egyszerű ékszer üzletnek 730 ezer rajongója a facebookon, és lett ezzel Magyarország legnagyobb cége a Facebookon.

Ami a magyar közmédiumokban megy, elfogadhatatlan. A legfelsőbb bíróság volt elnökének kitakarásának ügye csak a jéghegy csúcsa. A közmédiumok jelenleg az etikátlanság, a szakmaiatlanság, és a pártpolitikai nyomulás fellegvárai, és az elmúlt napokban kiszivárgott történések csak a felszínt kapargatják. Ahogy a júniusban kirúgott dolgozók titoktartási megállapodásai lejárnak, egyre durvább képet kaphatunk arról, hogy képzeli el kormányunk a független médiát: Sehogy.

Orbán Viktor az Európai Uniós csúcson megmutatta mi a magyar virtus. A most már bizonyosan bizonytalan magyar gazdaságrányitás a hírek szerint előbb nemet mondott az eurós mentőcsomagra, majd parlamenti szavazáshoz kötötte azt. Mintha a kétharmad nem szavazna meg mindent..