Lenhardt Balázs a Jobbik képviselője halottak napján gyalázta meg Károlyi Mihály emlékművét. Nem, a képviselő halottak napján nem a saját veszteségeire emlékezett, hanem megsértette másokét. Arra használta ezt a szomorú napot, hogy belerúgjon még egyet egy halottba.

Károlyi Mihályról egyébként lehet pro és kontra véleményt alkotni, de azt jegyezzük meg a történelem nem hordoz magával igazságot, csak tanulságokat. Nincs egyedül érvényes visszatekintés a korra, az adott kor tagjai is másként látnak egy-egy eseményt, mi pedig pláne nem tudunk igazságot tenni, saját korunk képéből kiindulva. Nem igazságokat kell leszürni, hanem történéseket vizsgálni és látszólag erre képtelen a Jobbik.

Pont tegnap írtunk egy posztot arról: fel kéne végre fogni, hogy egy országban élünk. Balázsnak is üzennék: Egy Magyarország van. Nincs jobbikos Magyarország, meg MSZP-s, meg fideszes vagy LMP-s! Én el tudom viselni, hogy ebben az országban egy olyan hülye lehet parlamenti képviselő, aki a "First President, The First Republic of Hungary" feliratot Károlyi Mihály koszorúján (segítek: az első Magyar Köztársaság elnöke) egy szervezet nevének nézi, de akkor talán azt is el lehet fogadni, hogy én másként gondolkodom.

Lehet, hogy Lenhardt Balázs nem tudja, de engem is képvisel a parlamentben, nem csak a saját választóit. Minden magyar állampolgárt. A történelmet pontosan ezért nem használhatja fel a saját céljaira: nem szíthat ellenségeskedést, nem áshatja tovább azokat az árkokat, amik így is megfojtják ezt az országot és nem használhatja fel emberek szenvedéseit politikai célokra. Én attól is hányok, ha fasisztáznak, náciznak érdemtelenül, de cserébe aki ilyet tesz, meg is érdemli ezeket a jelzőket, még ha esetenként nem is igazak rá.

Nem tudom miért gyűlölködik a Jobbik képviselője azon a napon, amikor mindenki a szeretteire emlékezik. Mi lesz majd, ha jön egy történelmi kor, amiben Lenhardt Balázst egy párt máshogy ítéli meg mint most ő önmagát - meggyalázzák majd az emlékművét (mondjuk olyan neki nem lesz)? Mit fog szólni a fia, az unokája, hogy fog nekik esni, hogy meggyalázták a rokonuk emlékét azért, mert a történelemről valaki mást gondol.

Amit Lenhardt csinál az a legostobább bolsevizmus: amikor a történelmet megtámadják, amikor kisajátítják egy szeletét és azt mondják rá, "emberek, itt az igazság", majd ezután az igazság nevében gyűlölködnek, ártanak, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Pedig az igazság nem sokat ér, ha abból senkinek nem lesz haszna, ebből az akcióból pedig bizonyosan nem lesz, hiszen csak a gyűlöletet gombolyítja tovább. Azt pedig nem kell, fölösleges, így is sok van belőle. Attól, hogy valakit gyűlölünk, se a kenyér nem lesz olcsóbb, se senki nem kap igazságtételt.

Lehet, hogy Károlyi rossz politikus volt, de ember volt és meghalt. Az pedig nem politikai kérdés, hogy halott emberekbe nem rúgunk bele két szavazatért.

Hülyének lenni mindenkinek joga van tartja a közmondás, és ez igaz is. Az más kérdés mit jelent az, ha valaki tájékozatlanul, vagy a tájékozottság igénye nélkül csupán gyűlöletből szól hozzá a közügyekhez.

Az elmúlt napokban csúcsra jár az emberi hülyeség, előbb több mint 5000-en csatlakoztak egy a tömegközlekedés megállóiban a telefonállás betiltása ellen tüntető facebook oldalhoz, miközben az oldal által linkelt egyetlen cikkre ki volt írva (azóta leszedték a cikket a Facebookról itt elérhető), hogy ez egy álhír. Párhuzamosan pedig az elemi utánajárás igénye nélkül jön rá emberekre olyan dühroham egy-egy nem létező, lényegtelen, vagy csak nekik nem tetsző politikai megszólalás okán, hogy az embernek nem kommenteket olvasni, írni, hanem hányni menni lenne kedve.

Azt már sokszor ecseteltük, hogy a politikai dühkitörés és gyűlölet nem vezet sehova, hogy attól nem lesz nekünk jobb, ha a megoldás helyett, a másikra borítjuk rá a szart, de úgy látszik ezt nem elég ezerszer leírni. Természetesen nem erkölcsi magasságokból osztjuk a zeuszi pofonokat, volt, van, és lesz is olyan, amikor az előző vagy a mostani kormányzat intézkedései láttán, lerohantuk a sarki kocsmába és kirendeljük az unikumot, miközben a pultos csak annyit kérdeze, kultúra vagy gazdaságpolitika. De aztán inkább berúgunk, és nem írjuk le, hogy közben felhúztuk a revolvert, megvertük asszonyt, lehugyoztunk egy hajléktalant, vagy éppen pakoljuk a bőröndünket, mert a rohadt Orbán-Gyurcsány-Bajnai-Horn-Antal.

Nem kezdünk el elmélkedni sem a magyarság, sem a zsidóság, sem senki genetikai véglénységéről. Nem kezdünk el mindent lájkolni ami azt mondja ők nem, nem kezdünk el 56-os elítélteket kurvázni, nem kívánjuk volt miniszterelnök halálát. Volt amikor velünk is elszaladt a ló, volt már ezen a blogon olyan poszt ami után bocsánatot kértünk az olvasóktól, még ha ők ezt nem is igényelték, de az biztos sorozatos karaktergyilkolásba, gyűlöletkampányba még Kocsis Máté ellenében sem kezdtünk, pedig ha valaki ő megérdemelné. 

Ezt pedig azért tesszük így – pedig micsoda olvasottságunk lehetne – mert van valami felelősségérzetünk, és látunk valamit, hogy milyen közéletben szeretnénk élni. Azt bizonyosan tudjuk állítani, hogy azokat az embereket, akik életüket a politikai gyűlölet mentén élik, blogról-blogra facebook oldalról-facebook oldalra járnak felháborodásuknak hangot adni, azok egyrészt sajnáljuk, másrészt szívesen fizetjük pár ember kórházi számláját közülük, mert ugye sajnos, ha az összeset fizetni kéne, akkor a magyar egészségügy összeomlana (oh az OPNI).

A felelősségérzetünk egyébként nem túl magas, és elképzeléseink se terjednek mondjuk egy kormányprogram megírásáig, de nagyon örülnénk ha egy mókás kormányt kritizáló poszt alatt nem kínálna senki senkinek golyót, meg mondjuk az ezeket kiirtanám is elmaradna, sőt legszebb álmainkban - amikor éppen nem két gyönyörű lány mellé álmodjuk magunkat valami karibi szigeten - azt is elképzeljük, ha egyszerűen kulturált hozzászólások érkeznének gyűlölettől mentesen.

Mert hát az van sajnos, kedves ellenzéki kollégáink, és kormánypárti harcostársaink a barikád túloldalán, hogy mi bizony ugyanazt akarjuk. Csak ti erről még nem tudtok, vagyis reméljük tudtok, és majd jön az a rész ahol rájöttök, hogy titeket mégse gyilkoltak meg ez csak egy Boby Ewing állom.

Nem véletlenül lett ennek a blognak a neve Kettős Mérce. A magyar politikai gondolkodás rákfenéje az, hogy míg a másik oldalban mindig a rosszat keresed a sajátodnak nem ismered el a hibáit. Evidenciának fogadsz el hazugságokat, ha azt olyanok mondják akiknek hiszel, ebből a szempontból pedig nincs különbség a Népszava, a Magyar Nemzet, vagy a Kurucinfo között. Nem csak az ellenségképet, hanem a közös dolgokat is keresni kéne néha, és ez nem bonyolult, sőt a legegyszerűbb, olyan mint az egyszeri én kicsi pónim.

Az van, hogy a jobboldaliak nem fognak megdögleni, a baloldaliak kiirtódni, a nácik eltakarodni. Az van, hogy nincs 2 vagy 3 Magyarország, 1 van, és ezt tessék felfogni! Tudjátok mit? Leírjuk még egyszer: Egy Magyarország van! Értem? Emellett bármennyire is szomorú beismerni, ennek az országnak van egy legitimen megválasztott miniszterelnöke. Ez a miniszterelnök egy katasztrófa, a dolgok, amiket csinál nem csak károsak, hanem sokszor elfogadhatatlanok, de itt jön a lényeg, ha ordítotok attól nem fog elmenni. Nincs megváltás, nincs messiás! Ti vagytok csak, hiszen a politika is ti vagytok, pont ezért ne csodálkozzatok, ha a politika a gyűlöletről szól, amikor ti is a gyűlöletről szóltok! Pont ezért ne csodálkozzatok, hogy ha leszarjátok a politikát, ő is leszar titeket!

Két lehetőségünk van, vagy tessenek forradalmat csinálni - ezt mi nem ajánljuk, mert abban emberek halnak meg, és ennyit nem ér az egész – vagy 2014-ben demokratikus úton leváltani a kormányfőt. Persze ilyenkor jön a csattogós érv, a választások elmaradásáról a koronázó ünnepség végett. Bár ez nem fog megtörténi, de ha mégis, akkor természetesen megyünk veletek a forradalmi úton, törölve sok Debreczeni Józsefet fikázó posztunkat.

Viszont addig is ameddig e két verzió közül valamelyik nem teljesül, lehet az adott körülmények között lenyugodni, kirándulni, olvasni, kocsmázni, szeretkezni. Fontos elmenni, tüntetni, elmagyarázni szépen higgadtan mindenkinek, hogy Orbán Viktor kormányzása rossz, ezért és ezért, részt lehet venni olyan civil szervezetek munkájában akik jobbá teszik az országot, stb. De ne keljen már másnak azt éreznie, hogy ciki ellenzékinek lenni, mert az csak a gyűlöletről szól.

Mert, hogy a másik régi mantránkat újra elővegyük, nem lehet Orbán Viktor legyőzése az egyetlen cél 2014-ben, hiszen egyrészt ezért kerültünk ide, mert 2010-ig Gyurcsány legyőzése volt az egyetlen cél, másrészt pedig attól, hogy nincs Orbán Viktorunk még nem lesz Kánaánunk. Nem lesz se demokrácia, se nemzet!

Kerényi Imre agymenése mentén, miszerint újra kell festeni a magyar történelem nagy pillanatait, mint például a 2006-os lovasrohamot, a Hírszerző kezdet remek sorozatba melyben régebbi képek újrafeldolgozását ajánlja Kerényi figyelmébe, mi folytatjuk az agymenést.

Ez a festmény a sebesült Révész Máriuszt ábrázolja miután 2006 október 23.-án megverték a rendőrök. Az alkotó erős hangsúlyt fektetett Máriusz fülsebesülésére, a háttérben pedig a kis Máriusz óvodai rajza látszik, ezzel is hangsúlyozva a család összetartó erejét.

A következő alkotás egy pozitív utópia. A frakciót alapit a Demokratikus Koalíció a parlamentben, már Budai Gyula elszámoltatási biztos munkanélküliségének idejére repíti minket a történelemben. A 10 tagú frakció tagjai egyenként személyesülnek meg a képen. A festő természetesen semmilyen ítéletet nem akar előre prejudikálni, csupán plasztikusan ábrázolja a parlamenti munka nehézségeit.

A Matolcsy György előadása a nem ortodox gazdaságpolitikáról a professzorok Batthyány köre előtt azt a pillanatot örökíti meg amikor a méltán népszerű gazdasági miniszter sebészi pontossággal tervezi meg az egykulcsos adó hatásait a belső fogyasztásra és az államadósságra. A háttérben figyelő professzorok csak ámuldoznak a közgazdasági zseni türkjei láttán.

A Selmeczi Gabriella megvédi a nyugdíjakat nevű festményen jól látható, hogy a méltán népszerű szóvivő a Raiffeisen bank zászlaját magasra emelve mutatja a polgári középosztály számra a kiutat a hitelválságból. A kép elkészültekkor fontos szempont volt, hogy Gabriella mint az ország nemző magyar anya jelenjen meg, ezért is kerültek kihangsúlyozásra, kifliszerű mellei.

Ha nektek is van képötletetek, töltsétek fel a Kettős Mérce Facebook oldalára: http://www.facebook.com/magyarinfo

Amikor a görögöket ostorozzuk, vegyük elő az alábbi, májusi DCB videót. Sok utánakeresés után se találtunk se megerősítést, se cáfolatot arra, amit Cohn-Bendit mond, de ha igaz, hogy 2.5 milliárd eurós fegyvervásárlási záradék van a görög hitelmentő csomagban, akkor elgondolkozhatunk kicsit.

A Görög válság egyébként ettől függetlenül nem csak Görögország hibája, hanem az egész Unióé, és a görögöknek adott pénz, nem valami kegyelemajándék, hanem reális érdekek mentén működő kölcsön. Amikor valaki a Görögöket látja hibásnak azt a tény felejti csupán el, a görögöknek nem a csődelkerülés a célja, hanem ugyanúgy mint minden állampolgárnak a világ minden részén, a megélhetés, elfeledkezik a 25%-os bércsökkenésről az inflációról, a szociális ellátórendszer leépítéséről, a megértésről. 

Richard Wilkinson, a Nottinghami Egyetem Társadalmi Epidemiológiai Tanszékének nyugalmazott professzora egy a TED szervezte ülésszakon elmagyarázta, hogy a szociális egyenlőtlenség hogyan rombolja az emberi társadalmat, mennyire károsan hat nemcsak a leszakadó rétegekre, de a tehetősebbekre is.

via Pressenza nemzetközi hírügynökség

Richard Wilkinson nemcsak a London College University címzetes professzora, de a Yorki Egyetem vendégelőadója is. Legismertebb műve a Kate Pickettel közösen írt "The Spirit Level” (A vízmérték vagy Hangulati szint, kétértelmű cím – a ford. megj.) című tanulmánya, amely 2009-ben jelent meg. Ebben a szerző azt hangsúlyozza, hogy - a nagy szociális egyenlőtlenséggel küzdő társadalmakkal szemben - a kisebb szociális egyenlőtlenségek jótékonyt hatást gyakorolnak az egész társadalomra, kedvezően hatnak az egészség alakulására, csökkennek a szociális problémák: az erőszak, a kábítószer-használat, a kiskorúak gyermekvállalása, a mentális zavarok száma, még az elhízottság aránya is. Ezek a társadalmak egységesebbek, összetartóbbak, mint azok, amelyekben a tehetősek és a leszakadók között hatalmas szakadék tátong.

Miközben az ilyen és ehhez hasonló előterjesztések nem hatnak újdonságként sokunk számára, főleg azoknak nem, akik tevékenyen próbálnak cselekedni a társadalmi igazságtalanság megszüntetése érdekében, azt mindenképpen fontos kiemelni, hogy a kisebb szociális különbségekkel rendelkező társadalmakban a tehetősebbek is sok szempontból boldogabbak, mint a nagy szociális különbségeket felmutató rendszerekben élő társaik. Wilkinson professzor ennek okát a társadalmi stresszben, szorongásban látja, hiszen a tehetősek naponta szembesülnek az elesettek problémáival. Nincs szükségünk statisztikai kimutatásokra, hogy rádöbbenjünk, hat ránk, ha szembesülnünk kell a hajléktalanok, kéregető anyák vagy egy koldusgyermek problémáival. Részvétet érzünk vagy felháborodunk, de nem maradunk közömbösek. Nem sok tudós készít kimutatást a társadalom rákfenéiről, nem sokan vállalják fel az uralkodó elit „haragját”. Wilkinson professzor TED-beli előadása itt látható.

A szociális egyenlőtlenségek közül csak a társadalmi stressz hatna a tehetősebbekre? Valójában számos tényező hat, amelyeket a tehetősebbek és a szegények közt növekvő szakadék hozott létre, és amelyek ellen senki sem tudja felvértezni magát.

• Fertőző betegségek: számos baktérium (például a tuberkulózist okozó) válik antibiotikumokra ellenállóvá. Ezek a baktériumok az elesettek körében bukkannak fel, hiszen ők azok, akik nem kapják meg a megfelelő felvilágosítást ezzel kapcsolatban. Ezek a mikroorganizmusok az egész társadalom számára veszélyforrást jelentenek.

• A vér: a vérbankok ádáz küzdelmet folytatnak a fertőző vírusok ellen, mint amilyen a HIV-vírus, a hepatitisz C és egyebek. A rizikócsoportok kiiktatása, illetve a tesztelés révén sem sikerült ezeket teljes mértékben kiküszöbölni. Az AIDS és a kábítószer-függőség áldozatai is a szegények között keresendők. Senki sem érezheti magát teljes biztonságban, még a legtehetősebbek sem, akik akár saját vérkészlettel utaznak Afrikába is.

• A bűnözés biztosítja a biztosítótársaságok és biztonsági cégek növekvő jövedelemforrását. A szegénység kriminalizálása révén a piacgazdaságok elhárítják magukról a felelősséget azokért a szociális problémákat, amelyeket ők maguk hoztak létre. A következményekkel azonban nekik is szembesülniük kell.

• A társadalmi elégedetlenség növekedésével eléri azt a kritikus pontot, amikor már lázadások és forradalmak képében bontakozik ki. Ma már konkrét jelek utalnak ennek bekövetkeztére. A legtöbb társadalomban „védett” lakónegyedeket alakítanak ki, ahol a tehetőseket saját hadseregük védi, de így biztosabb célponttá is válnak.

• A gazdasági összeomlás: a vagyonkoncentrációs folyamat folytatódása révén egyre több tehetős szembesül a csődhelyzettel, a társadalmi lecsúszással. A rendszer törékeny. Senki sem érezheti magát biztonságban.

Ne feledjük el, elhangzott már a figyelmeztetés: „Az a fejlődés, melyből csak kevesen részesülnek, valójában senkinek nem fejlődés.” (Silo). Nincs úgynevezett „mi” és „ők”, mind egy csónakban evezünk. Minél előbb döbben rá a vezető 1% erre, annál gyorsabban születhet meg a megoldás is.

Silvia Swinden – a “From Monkey Sapiens to Homo Intentional: The Phenomenology of the Nonviolent Revolution” című könyv szerzője – Adonis & Abbey, London 2006

Fordította: Kovács Erzsébet

Görögország csődben van. Hivatalosan ugyan még nem, de már mindenki egyértelművé tette, a csőd elkerülhetetlennek látszik. Bár nemrég még megmentésről szóltak a híradások, mára egyértelmű, hogy óvatoskodás és a csőd elnapolása motiválta csak a porhintést.

A görög miniszterelnök és a görög nép európai közellenséggé lépett elő. Az ok egyszerű, népszavazást tartani arról, hogy az európai csúcson kiizzadt segítő szándékot, a fuldokló felé dobott mentőövet elkapjuk-e vagy inkább az önkéntes fulladást választjuk, - ne legyünk félrenézőek- nem túlzottan szimpatikus dolog. Főleg nem úgy, tegyük hozzá, ha a fuldoklóhoz vagyunk kötve.

A népszavazás kimenetelét illetően mindenki egyértelműnek veszi a görögök nem válaszát, amiből egyenes következményként beszélnek az esemény taglalói Görögország káoszba süllyedéséről. A következtetés minden bizonnyal helyes. Mégis.

Mégis, ha csak egy kicsit is elvonatkoztatunk a görögök iránt érzet általános európai utálat felett, akkor be kell látni, hogy a káosz elkerülésének is csak ez az egy lehetséges útja működhet. Olyan lépések sorozata elé néznek a görögök, amelyet csak legitim vezetéssel, ráadásként, a sokak szemében talán mindig is furcsán nézett demokráciákban, a nép által adott felhatalmazással rendelkező vezetés vihet végig.

A görögökre váró lépések fájdalmasak, szociális hatásuk kiszámíthatatlan, a kialakult helyzetért évtizedek politikusi generációja felelős. A politikai elitnek közösen kell felvállalni a helyzet rendezését, ha ezt nem teszik meg, akkor nincs szemernyi esély sem a káosz elkerülésére. A népszavazás rákényszeríti a politikai erőket az őszinte beszédre. Nem lehet ugyanis mellébeszélni, hiszen ha a görögök nem értik meg a helyzetük súlyosságát, akkor már semmilyen európai csúcs nem menti meg őket.

A népszavazás eszköz a görög vezetés kezében, ráadásul egy olyan eszköz, amely könnyen saját bukásukat hozza el. Ugyanakkor nem csak oka, hanem egyedüli alternatívája is lehet a görög káosznak. Bár az elemzések döntően nem ebbe az irányba mutatnak, de mégis, talán elgondolkodhatnánk, hogy a görög népszavazást, annak tekintsünk, ami, a görög nép véleménynyilvánításának saját sorsát illetően.

A politikai eliteknek is el kellene talán gondolkodniuk. Ha demokráciásat akarunk még hosszútávon játszani, akkor ideje felnőni a feladathoz. Ha elfogadjuk, hogy a nép csak rosszul tud dönteni, ha arctalan masszának, tömegnek tekintjük, akkor előbb-utóbb ki kell ábránduljunk belőle, a következmények ebben az esetben sejthetők. – Zsákbamacska átlátszó csomagolásban.

Nem arról van szó, hogy ne lenne joga megmondani Európának, hogy mire és milyen módon költse el a görög állam az összedobott pénzhegyet. Milyen intézkedéseket hozzon meg cserébe a segítségért. Európának ugyanakkor az is érdeke, hogy a görög mentőcsomag, ami igazából a fulladás milyenségét határozza meg, - lássuk be, azért ez nem túl kegyes helyzet – méltóságteljes legyen.

A görög nép népszavazásától nem kellene így rettegni. Ha a nemek győznek, akkor a kormány egyébként sem tudná lenyomni a görögök torkán az elkövetkező éveket. A görögök a nehezék, és nagyon nem tudjuk milyen mély a tó.

A nyolcadik kerületben furcsán értelmezik a kivétel kérdését. Az a rendőrség által már életvitelszerűen a közterületen tartózkodásért figyelmeztetett, tényleg az utcán alvó, magát hajléktalanak valló fiatalembert nem büntetik meg, aki magára hívja a rendőröket. De azt a nőt kilakoltatják, aki beköltözött és fizeti a bérleti díját egy nyolcadik kerületi raktárnak, és miután a romos helységre több százezret ráköltött, úgy „bukott le” az átalakítással, hogy szeretett volna törvényesen eljárni.

Holnap ezért demonstrálnak délelőtt 10-kor a Józsefvárosi önkormányzat előtt a Város Mindenkié aktivistái. Pár éve Borsodból az uzsorások és a pénztelenség elől menekült Pestre a 4 gyermekes család. Az apa azóta meghalt, a nő egyedül neveli 4 gyerekét. Amikor idejöttek Budapestre kaptak egy fülest, béreljenek egy raktárt, majd átminősíthetik lakóingatlanná. Be is költöztek, felújították a romos helységet, és azóta is ott él a nő a gyerekkel. Talán gond se lett volna, ha nem gondolta úgy, legalizálja magát, és kérte, minősítsék át a raktárat lakássá. Az illetékesek szerint műszakilag nincs gond, pénzügyileg se, de nem javasolják a dolgot, így jön a kilakoltatás.

A Józsefvárosban több száz lakás és közel 1000 ingatlan áll üresen, ezekre havi 20 millió forintot költ az önkormányzat, miközben több ezren élnek az utcán. Itt nem illegális foglalásról van szó, bérleti szerződésről és egy már többször lejátszott szituációról. Egy dolgozó, de szerencsétlen sorsú családról, és a méltányosságról.

Mert van az a szint ahol nem lehet a törvény betűje szerint eljárni, nem lehet azt mondani a közösség rosszul értelmezett érdeke számít csak. Hiszen nem az a cél, hogy minél kevesebben éljenek az utcán? Vagy ezt csak büntetéssel lehet elérni? Tegyük hozzá, sokkal rosszabb helyzetben lévő ingatlanoknál döntött korábban másképp az önkormányzat. De ma már új rendszer van, ami rendezni akar minden törvénytelenséget, legyen bármi a fogalma a törvénytelenek, a rend az rend, jelentsen ez bármit is.

Pedig nem a rend az, ami egyedül megmenti az embereket, és egy önkormányzatnak kell, hogy legyen felelőssége abban, hogy aki boldogulni akar, és van ereje hozzá azt segítse. Mi történne akkor, ha az önkormányzat csupán arra figyelne mint egy üzleti vállalkozás, hogy értékeit megvédje, és nem törődne azzal, itt emberek élnek, akik szeretnének boldogulni. Az önkormányzat nem lehet csupán egy cég, az önkormányzatnak az emberekért kell lennie, és nem az önkormányzati vagyonért.

Méltányosság elvtársak, méltányosság.

Több, mint egy èvvel az október 4-i vörösiszap katasztrófa után az iszap még mindig mindennapos problémát jelent, még mindig érezteti hatását. Nem csak Devecserről és Kolontárról van szó vagy Somlóvásárhelyről, amit szintén mindenki elfelejt megemlíteni, hanem sok más kistelepülésről és Ajkáról is. Attól, hogy a mainstream médiát már alig érdekli a történet, nekünk állampolgároknak nem szabad megfeledkezni róla.

De van két település, ami rosszabb helyzetben van, mint Kolontár vagy Devecser, Csótapusztáról és Lőrintéről van szó. Két kistelepülés, ahol a legnagyobb porszennyezésnek vannak kitéve az emberek és senki nem hallgatja meg őket.

A takarítási munkálatok még nem fejeződtek be, még mindig folynak és az összetakarított iszapot vissza viszik a tárolókba, ami kiszárad és erősebb szél esetén iszonyatosan porzik. A leggyakoribb szélirány Lőrinte és Csótapuszta felé viszi folyamatosan a vörös port, ami beterít mindent a két kistelepülésen, az ablakpárkányt, az állatok szőrét, de bejut a házakba is. Amikor ekkora por van, alig mernek az emberek kimenni házaikból, köhögnek ès folyamatosan félnek, hogy milyen kövezkezményekkel járhat ez a jövőre nézve.

Mindannyian elmennének, ott élnek szinte a tározó tövében, őket nem érte a vörösiszap áradat, de őket érintik leginkább az abból következő utóhatások. Az egyik családban nem rég született egy kisbaba, a kórházból alig engedték haza szüleivel, arra hivatkozva, hogy a környezet nem megfelelő a kisgyermeknek. A buszmegálló, ahol ők fel tudnak szállni a buszra közvetlenül a tároló mellett található, ahol az utat ugyanúgy lefedi teljesen a vörösiszap, mint egy évvel ezelőtt a nem körültekintő iszapszállításnak köszönhetően - a teherautókat púposra pakolják és az iszap folyamatosan esik le róla szállítás közben. A lőrinteiek azt is elmesélték, hogy van olyan buszsofőr, aki nem viszi el őket, mondván, hogy ő nem akar a tároló mellett megállni, mert ott minden iszapos.

Beszámoltak arról is, hogy nem egyszer volt vörös színe az ivóvizüknek a katasztrófa óta, utoljára augusztusban, és amikor ezt jelentették, azt a választ kapták, hogy folyassák ki az iszapot, majd két nap elteltével mentek ki hozzájuk megnézni az ivóvíz minőségét. Ma ők a legnagyobb károsultjai az iszapkatasztrófának, velük mégsem törődik senki, nem részesülnek semmilyen segítségben és amíg nem rekultiválják a tárolókat, addig ezzel kell együttéljenek. Kell, mert más lehetőségük nincs.

Sajókazán csinálnak valamit. Valamit ami nem az ő feladatuk lenne elsősorban, ezért beléjük rúgnak, csalással, lopással vádolják őket. Persze nehéz lehet annak a politikának a helyzete, aki nem tud mit kezdeni egy feladattal, és valakik önszorgalomból megcsinálják helyette, és persze nehéz lehet annak a politikának, aki azt hirdeti a cigányok mind vadállatok, valakik pedig bebizonyítják, hogy nem.

Sajókazán közösséget szerveznek a helyi cigányoknak, tanítják őket, próbálják elérni, hogy hasznosak legyenek a társadalomnak, és ami sokszor kimarad, de ugyanilyen fontos, nekik is hasznos legyen a társadalom. Nem fogjuk megismételni a sokszor hangoztatott, mára már a visszájára fordult, levegőben elszálló mondatokat, a többségi társadalom felelősségéről és érdekéről, csak annyit kérdezzünk meg miért?

Egyrészt miért nem csinál a magyar állam még mindig semmit, azokkal a koldusokkal, akik cigányok vagy nem cigányok – ez édes mindegy is - de kikerültek Magyarországból, kikerültek a világból, és lassan harmadik generációjuk fog beleszületni a nagy magyar fekte lyukba?

Másrészt, ha valaki az állam helyet elkezd dolgozni, építkezni, miért érzi a helyi és országos hatalom, hogy féltékenynek kell lennie? Minek kell oda-oda basznia azoknak, akik helyette, helyettünk dolgoznak? Miért kell kihívni a párttévé oknyomozó újságíróit, hogy csináljanak egy lejárató felvételt? Hogy a fenébe működhet az, hogy a helyi hatalmasságok olyan adatokkal próbálják befeketíteni ezeket az embereket, amiket nem tudhatnának? Mikor jön a fekte autó?

Mert, hogy az Index cikkéből ami ezen vélemény megszületését ihlette, egy dolog derül ki igazán. A helyi cigányok nem az államtól várnak segítséget, nem az önkormányzattól, hanem a buddhistáktól, és sajnos jogosan.

Ma Magyarországon a vélt kommunistákat üldözzük, a vélt nácikat nácizzuk le, az ország egy része a demokrácia végnapjairól regél, a másik része otthon veri a farkát ha a kormány kiizzad magából egy álkorrupciós ügyet. Miközben az igazi eltékozlás, az igazi antidemokratikus történések, nem a nagypolitikában játszódnak le, és nem 2010-ben kezdődtek.

De kérdem én hova kerülnek az adóforintjaim 21 éve, ha nem a legnagyobb társadalmi konfliktusok megoldásába? Mit ér az autópálya Pécsig, a 4-es metró, ha tombol a tudatlanság és a középkor ebben az országban? Hova a GDP növekedés, ha az csak pár százezer ember gazdagságát teremti újra és erősíti meg? Ilyenkor kérdezi az ember minek tartunk államot ha az nem oldja meg a problémákat, ha nem próbálja meg felszámolni az egyenlőtlenségeket? Hol a jövőnk együtt?