Hétfőn Matolcsy György azt mondta a parlamentben, hogy a kormány legnagyobb teljesítménye az, hogy leszorították az államadósságot a GDP 73%-ára. Rövid reakciónk:

Gyuri! Hát te hol voltál az elmúlt négy hónapban? Vagy csak az elmúlt héten? Épp most mutatta meg a ténytár blog, pontosan hogyan is változott tevékenykedésetek alatt az államadósság. Az internet ettől volt hangos Gyuri, mindenki rajtatok röhögött! Igen, járt az államadósság 73%on, de Gyuri, biztosan te is tudod, hogy most már messze nem ott jár, sőt, történelmi csúcson van! Akárhányszor bemutattad, hogy a közgazdaságtanhoz nem értesz, azért az elemi matematika, az A>B reláció felismerése csak nem okoz gondot! Azt még Mari néni is felismeri, amikor a boltban látja az árakat mostanában.

Arra a 73%-ra sem lennék már olyan büszke Gyurim, mert valljuk be, azt a többség nyugdíjmegtakarításából tettétek. És az, hogy új csúcson jár azóta az államadósság, épp azt mutatja meg, hogy nem elég, hogy lenyúltátok azt a pénzt, hanem utána még el is herdáltátok. Hogy büszkén álltok elénk, állampolgárok elé, az új sarcot tervezgetve, s sehol egy szó arról, hogy az előzővel mi lett. Azt elvitte a lovi, ugye. A bicska pedig ettől nyílik ki az ember zsebében igazán. Mert értjük mi, hogy baj van. Tudjuk, az egész világban is az van, itthon meg már nagy szakértelemmel kúrunk el dolgokat régóta. Szóval tudjuk, hogy nem lesz már nagyképernyős tévé hitelre. Csak ne is igyátok el a fizut. Ha meg már elittátok, legyetek férfiak és valljátok be. Mert ez a gyorsnaszádos, húdebüszkevagyokasemmire tempó amit Viktorral mostanában csináltok, az körülbelül az, amit az egyszeri részeg csinál, amikor üres zsebbel boldogan beszámol arról, hogy "de aztán kiszedtem kétezret a játékgépből". Kurvára nem érdekel, ha egy húszezressel indultál el.

Október 23. van, és ez a nap amellett, hogy arról szól nem tetszik a rendszer, és hogy 5 éve milyen súlyos jogtiprásokat követtek el, két, ezek fényében méltatlanul mellőzött ünnepet is hordoz magában. Mert a mai nap a hősöké és a köztársaságé.

1989-ben ezen a napon vált véglegessé a rendszerváltás folyamata, ezen a napon lettünk újra köztársaság.

Sokan szeretik elfelejteni, hogy rendszerváltásunk és köztársaságunk legyen bármilyen is 56-on nyugszik, azt tekinti szellemi alapjának, azt ott elindult folyamatok bevégzését hangsúlyozta minden ellenzéki párt 89-ben. Bármiféle aktuálpolitikai ítélet nélkül elmondhatjuk, 56 jó választás volt, 1956-ban tényleg példátlan egység jött létre a rákosi rendszer ellen, a malenkij robot ellen, a gulág ellen, a bebörtönzések ellen, a padlássöprések ellen, a sajtó, a vélemény szabadság eltiprása ellen, egy demokratikusabb, emberközpontúbb rendszerért. És erre büszkék kell, hogy legyünk.

Az a szabadságvágy ami ekkor volt ebben az országban, az, hogy gyakorlatilag egy teljes ország akart valami hasonlót egyszerre, igen ennek kéne 89 alapjának, és a mai köztársaságunk alapjának is lenni.

A napokban találtam egy sokat elmondó 89-es archív híradó-részletet. Ha megnézitek a videót, fel fog tűnni, a nagy közös 23.-i ellenzéki tüntetés a Székelyhimnusz éneklésével, és Tőkés László, Tőkés László skandálásal kezdődik. Ennek természetesen az akkori erdélyi események voltak az indító okai, de hol vannak a fasisztázók a térről, vagy a rémkorszakot emlegetők. 100 ezeren vannak ott, 100 ezer magyar ember aki között mindegy ki a zsidó, a cigány a határon túli magyar, vagy a piréz, akkor az számított, hogy visszaszereztük a szabadságunkat.



És ezt a közös szabadságot, közös megélést számoltuk fel szép lassan, elfelejtettük azt a hagyományt amire a köztársaságot fel kivántuk épiteni, ami lehetne a közösségünk alapja. Már 56 se 56, van “kommunista” meg “fasiszta” 56, amit egyik vagy másik tábor nem ünnepel. A hőseink se közösek már, őket is elhasználta a politika, és 56-ról senkinek sem a közös kiállás jut eszébe (az, hogy a pesti srácok mi vagyunk, nem valami egyébként történelmietlen, de annál hasznosabb pátosz, hanem a valóság), hanem az, hogy ki mit kurvaanyázott ennek kapcsán.

Pedig ez az ünnep lehetne az összetartozásunk napja amire közösen lehetnénk büszkék, hiszen a pesti srác akkoriban megrengette az egész világot, szerte a földön Magyarország neve egyenlő volt a szabadsággal.

De ezt elvesztegettük, a történelmet csupán indokként, ellenségképző szimbólumként használjuk, és már eljutott oda a magyar társadalom egy része, hogy azokkal, akik másként gondolkodnak, nem is vágyunk közös levegőre. Megmérgeződtünk, és én is már csak itthon gyújtok egy gyertyát a közös Magyarországért, a köztársaságért, a nemzetért – hiszen ez a 3 fogalom egy és ugyanaz - minden október 23.-án.

Mi is beállunk a vasárnapi tüntetést előre értelmezni próbálók sorába, Kiss Ádám a hírszerzőn megjelent spleenből kiinduló cikke, és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma Mandineren megjelent uszítása után.

Mi kimegyünk vasárnap. Bár céltalannak látjuk a tüntetést, és csak az újabb és újabb megváltókeresés egyik állomásának, mégis fontos állomásnak. Az biztos a jelenlegi Orbán kormány egy tragédia, aminek legjobb jellemzője, hogy legfőbb célkitűzése az államadósság elleni harc, amely államadósság pont ez alatt a dicsőséges küzdelem alatt éri el csúcspontját.

Azért látjuk céltalanak a tüntetést, mert nem fog történi semmi azonkívül, hogy Orbán takarodjon, és valljuk be attól, hogy Orbán takarodik még nem lesz jobb ez az ország. Amikor olyan orbitális barmok kerülnek Magyarország miniszterelnöki székébe, mint Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc, a közvélemény csak egyetlen egy dologról feldkezik meg jogos utálatukon kívül, hogy mi küldtük őket a kormányra.

Magyarországnak nem kurva nagy tüntetésekre van szüksége vagy ennek, vagy annak a politikai oldalnak a leváltására, hanem arra, hogy az ország lakossága végre ne vakul higgyen, hanem éljen. Most éppen a társadalom egyik része abban hisz, hogy minden politikus korrupt, hazug féreg, aki lop, csal, és kényelmesen hátradől, ez van ezek ott fenn elkurták. Máskor ez úgy alakul át, majd Gyurcsányorbán megoldja, és akkor ezért dőlünk hátra kényelmesen, hiszen ők megoldják.

Persze ez ennél bonyolultabb, hiszen általában kitűzünk magunk elé egy politikai célt - ami láthatóan nem szabad, hogy pozitív legyen - és azt mondjuk, ha ez teljesül, ha gipsz jakabot elüldözzük jobb lesz. Nem lesz jobb, még lélektanilag se. Olyanok vagyunk, mint a hülye medve a viccben, akit az erdei állatok egymáshoz küldenek, hogy nem én voltam, őt verd meg.

Visszakanyarodva tüntetés tárgyára, ezért nem tetszik a videó, és ezért nem tetszik a tüntetés se, mert megint keni a közös felességünket valahova a picsába, és megint valami megváltást kínál fel, pedig azt még az ateisták is tudják, hogy megváltást nem Isten hozza, azt magunkban kell keresni.

Nem, nem azt a festményt akarom festeni ami a politikát felmenti, vagy bűnösnek nyilvánítja, nem is azt látom a képben, hogy csak mi állampolgárok lennénk balsorsunk előidézői. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nincsenek meg azok az értékeink, amik egy társadalmat összekötnek. Sőt ami még rosszabb nem is igénylünk semmit, csak azt, hogy azok megoldják. Nem igénylünk semmit, ami közösségi, nem akarunk semmit, ami bármilyen előremutatás alapja lenne. Nem fejtünk ki ezért semmit, csak rábízzuk magunk választott isteneikre rájuk hagyjuk, majd ha épp nem tetszik felgyújtjuk a templomaikat.

A mi társadalmunk a két oldal örökös harcán nyugszik, hisz ezért nem kell semmit kifejteni, és ezért is gondoljuk azt, ha egyik legyőzi a másikat akkor jobb lesz. Én tudom, hogy a Milla szervezői ugyanúgy hánynak Gyurcsánytól, mint Orbántól, és azt amit itt írok pontosan úgy látják mint én, – és visszatérve e cikk lényegére - pontosan ezért nem tetszik a nem tetszik, mert ugyanazt az eposzi két párti küzdelmet állítja vissza, ugyanúgy a gyűlöletből táplálkozik mint mi emberek, ha politikáról van szó, és mint ők politikusok ha a munkájukról. De ha csinálunk valamit, akkor próbáljunk meg jobbak lenni. Természetesen értem én, hogy ha valós problémák mentén, valós értékek mellett hívnák elő ezt a tüntetést a szervezők, nem lennének kint 50 ezren. De lehet az az 5 ezer ember utána tényleg elindítana valamit, ebben a politikai értékek nélküli országban, lehet felváltana értékeket, és most ez fontosabb hosszútávon mint Orbánt elkergetni. Kell valami amire közösen tudjuk ezt az országot építeni.

És akkor ennyi fika után miért megyek ki? Mert engem is zavar az Orbán-kormány ámokfutása, és ahogy anno 2006-ban kint voltam a Gyurcsány-kormánnyal szemben, most is kötelességem kimenni és elmondani a kormánynak, nem tetszik a rendszer, nem az Orbán, hanem ez az egész. Mert ez az első lépés, hogy felvállalom: mindig kint leszek ha nem tetszik amit csinálnak, de nem azért mert gyűlölném Orbánt vagy Gyurcsányt, hanem mert szeretem ezt az országot.

Nem tisztem megvédeni Karsay Dorottyát, vagy a Milla mozgalmat, nagyon sok problémám is van velük, de az olyan buta és általánosító cikkek kiverik a biztosítékot, mint amilyet a Mandiner is írt.

Egészen helyes vagy. Kár, hogy mellette ennyire nagyon modoros és elviselhetetlenül irritáló is, és még inkább nagyon-nagyon kár, hogy ennyire csúnyán affektálsz szükségtelen.

Nem tudom, hogy a fehér úri középosztály mióta tartja értékesnek, leírandónak, az „affektáló ribanc vagy de dugni jó” értékítéletet, ami egy másik gondolkodó lényt a hajógyári-sziget Dokk cáféjának stílusában minősít a véleménye miatt. Persze értem én, hogy az asszonynak a konyhában a helye (ezt intézzétek el a barátnőitekkel), de ez a stílus igazából a polgári undergound színvonaláról mond el sokkmindent, nem egy olyan nőről, akinek politikai állásfoglalását, véleményét eddig 1 perc 30 másodpercben, énekelve ismerte meg a nagyközönség (tehát lényegében sehogy). Azt pedig régóta tudjuk, aki nyilvános cikkben kiadós dugást ajánl valakinek, az nem kevés szexuális problémával rendelkezik.

Értem én, hogy a jobboldalnak nem tetszik, ha a baloldal tüntet, ez fordítva se volt így (bár e blog szerkesztői ott voltak a jobboldali tüntetéseken is), a Mandiner szerkesztőgárdájának ki se kell mennie most tüntetni, hiszen nem értenek egyet. De az a színvonal, ami a velük nem egyetértőket buta ribancnak próbálja beállítani, méltatlan az egykoron általam is tisztelt, új konzervatív fiatal értelmiséghez, ami az elmúlt egy év után egyértelműen nem tud önáll karaktert kialakítani a Fidesz kormányzás mellett.

Hát, a következő szomorú vasárnapra egy kiadós együttlétet ajánlok, de még előtte át kéne gondolnod a kapcsolatodat a 2:20-nál színre lépő infernális kreténnel – már ha mindketten komolyan gondoljátok, hogy valaha egyetlen egészséges ízlésű, bizonytalan szavazót is szeretnétek megszólítani. 

Ha az ember reggel Debreczeni Józsefet fikázza joggal, és kikel az árokásás ellen, este talán nem a másik érvnélküli karaktergyilkos ellehetetlenítésével kéne foglakoznia. Hová tűnt a más vélemény tiszteletben tartása kedves Ergé, kedves Turul?

Egyébként köszönöm a cikket, eddig nem gondoltam, hogy szívből fogom propagálni ismerőseimnek a hétvégi tüntetést, mert nekem is vannak ellenérzéseim a Milla néhány állig beképzelt vezetőjével szemben, de attól jobban hányok, hogy egy nőt azért kurváznak le, mert véleménye van. Így találkozunk vasárnap a tüntetésen!

Először is szeretném leszögezni, hogy aki a nevemben írogatott a Twitteren, nem fogja ezt megúszni. Bújjon akármilyen sötét romkocsmák tömeges magányába, rejtőzzön bárhol ez az erkölcsi hajléktalan, utolérjük és az inkvizíció Kocsis Máté barátom segítségével bíróság elé fogjuk állítani.

A nyomozásról annyit, hogy forró nyomon haladunk tovább. Behívta már az ügyészség a Kettős Mérce blog egyik szerzőjét is, eon-t, aki followerként érintett ebben a bűntettben.

Sokat gondolkodtak Viktorék, hogyan tudnánk befogni a száját az ellenzékieknek az interneten. Aztán azt mondták, hogy most jövök én a képbe, van egy ötletük. Ritkán jutok eszükbe, de ha mégis, olyankor én úgy örülök, mint az osztály-lúzer, ha elmarad a tornaóra. Régen azokat zaklatták a hatóságok, akik a Szabad Európa Rádiót hallgatták, ellenzéki szamizdatokat terjesztettek, ez jól is működött. Most ezt a taktikát aktualizáljuk. A rendszerből gúnyt űző Twitter csatornák követőit hívjuk be egyenként tanúként kihallgatásra. Ha beválik, kiterjesztjük más médiumokra is. De jó lenne, ha valahogy figyelni tudnánk azt is, hogy ki milyen videókat néz a Youtube-on, és akkor azokat, akik ezt a bomlasztó ordenáré és az ifjúságot mételyező "Nem tetszik a rendszer" videókat nézegetik, kicsit megdolgozhatnánk. Abban is egy csomó rágalom elhangzik. Például a rendszerrel kapcsolatban.

Jó, hogy van ez a Facebook is. Már egy csomóan jelentkeztek, hogy ők rágalmaztak engem. Remélem, hogy az ügyészség teszi a dolgát, és mindet behívja.

Ideje lenne, ha felállítanának egy külön osztályt a rendszerellenes Twitter csatornák követői után való nyomozásra. Persze csínytevésnek tűnik, de valójában minden follower pszichikai bűnsegéd. Ez pontosan olyan, mint amikor valaki betöri a kirakatot egy tüntetésen, és negyvenen körbeállják és biztatják, hogy "Ez az, csináld csak!". Na ebből nem kérnek a nyugalomra vágyó állampolgárok.

A méltatlankodó "ártatlan" followerektől csak annyit kérdezek, hogy miért mentek oda? Persze, biztos csak véletlenül arra jártak... A következő a Való Világ közönsége lesz.

Semjén Zsolt

A szerzőt tanúként hallgatta ki a Központi Nyomozó Főügyészség nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás bűntettének ügyében, mert egyike annak a több mint 40 felhasználónak, akik a Semjen_KDNP csatornát követték. Nem, ezt a cikket nem Semjén Zsolt írta, és a benne foglalt állítások az ironikus szarkazmus jegyében születtek. Ja, bocsánat... Teccik tudni: ez az, amit a rendszer nem ismer. Egyébiránt köszönöm az élményt, még soha nem olvashattam BŰNTETT feliratú vastag rózsaszín mappából vicces tweeteket, szürreális élmény volt. Franc gondolta, hogy nem a Monsanto és nem is Kocsis Máté pereskedik - pedig az még +1000 követőt is adott volna a blogunknak - csupán egy uzsonnájától az erős fiúk által régóta megfosztott lúzer (értékítélet, személyes vélemény, nem kell feljelenteni) a Nemzeti Együttműködés Rendszerének osztályából, akit csak azért nem csapkodnak ki a teremből vizes törülközővel, mert hajlandó elvonni a tanár figyelmét, amíg a többiek cigiznek a WC-ben. Talán soha nem vált volna a magyar Twitter történelem részévé, talán nekem sem tűnik fel ez a csatorna, ha Semjén inkább a csatorna törlését kéri egyszerűen a szolgáltatótól a feljelentés helyett. De ezek szerint Semjén Zsolt ahelyett, hogy az őt zavaró tweetek eltüntetését kérte volna, inkább fenntartotta a jogsértő állapotot, és az ügyészség támogatásával felhasználók egy bizonyos körét vegzáltatja. Zsolt, te egy egyenes tornasort szeretnél látni, víígyázz! nem röhög! Csak tudod, "nincs szebb, mint a vasalt világban a gyűrött, a kócos rakkenroll." És "nincs szebb, mint a főokos előtt vigyázzban álló láthatatlan röhögés". Ezért minél jobban erőlködtök, annál jobban fogtok izzadni, és mi annál jobban szórakozni. 

A Fidesz névváltoztatgatásai, szimbolikus baszakodásait nagyrészt figyelmen kívül szoktuk hagyni, hiszen legtöbbször ők is csak fogják a fejüket, ennyire hülyék nem lehetünk. De most eljött az idő amikor azt kell mondani, foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat! A kormánypárt ugyanis többek között József Attilát tüntetné el a Kossuth térről.

A hivatalos indoklás az, hogy a 44-es állapotokat akarják visszaállítani a téren. Erre kevés esély van, hiszen az akkor szobrok nagy része megsemmisült, vagy új helyet kapott. Ami teljesen érthetetlen, ha vissza is akarja állítani a 45 után bevégzésre ítélt művészeti koncepciót, miért nem lehet beletervezni József Attilát? Azt még megértjük, bár teljes faszságnak tartjuk, hogy Károlyit el akarják vinni, de József Attilát?

Meg azt se értjük mi ez a mánia a 44-es állapotok visszaalítására? A történelmet nem tudjuk kitörölni. A kommunizmus 40 éve itt marad Magyarországon, és nem is szabad kitörölni, sőt inkább emlékezni kell rá, ahogy emlékezni kell az előtte történt rémtettekre is, hiszen ez a közös történelmünk, mind a bal mind a jobboldalnak, mind a komcsiknak mind a náciknak. Miért kell a múltra hivatkozni? Miért nem a mában élünk? Miért jó a 44-es, és miért rossz a 2010-es? De ha már, mért nem csinálunk 2011-eset? Miért nem nézhet farkasszemet Károlyi és Tisza? Miért nem ülhet békében József Attila?

Persze az is lehet, a szegények költője zavarja az úri fehér felsőközéposztály tagjait, mert hát ugye József Attila is élt életvitelszerűen közterületen, ő is éhezet, sőt valószínűleg, ő is volt büdös. Neki se kedvezett volna az egykulcsos adó. Lehet a kínai teát szürcsölgető fidesznyikok azt gondolják József Attilának nincs helye ebben a panteonban, a szegényeknek nincs helye a parlament előtt.

Valószínűleg az igazság az, hogy a magát indokkal sértettnek, és egyedüli sértettnek gondoló, a mindmáig kommunizmus vasmarokszorításában élő, a jobboldal marginális részét kitevő tehetségtelen konzervatívbolsevikok erőltetik az alkotmány asztala felé ezt a hülyeséget. Azok az emberek, akik nem akarják elfogadni közösnek a múltunkat, és az egész ország torkán akarják lenyomni a sértettségüket, ahogy ezt anno a liberális oldal szintén beteg része is tette.

De a végső igazság annyi, ebből már kurvára elég, a múltunkat nem lehet folyamatosan átrendezni. József Attila nem mozdulhat a Kossuth térről, nem szentségteleníthetik meg újra azt a teret azzal, hogy a politika saját seggszaga szerint átalakítja.

Köszönjük szépen, hogy ennyien kijöttetek ma a Kossuth térre tüntetni, támogatni a hajléktalanokat, és köszönjük, hogy A Város Mindenkié megszervezte ezt a tüntetést.

Lehetőséget kaptunk rá, hogy leközöljük Kopiás Attila Steve beszédét, amint lentebb olvashatok. Mi is azt gondoljuk, a felelősségérzet és a közösségért való cselekvés azok, amik kiutat mutathatnak nekünk ebből a borzasztó politikai helyzetből, ezért is fontos, hogy egy ilyen elsőre marginálisnak tűnő, mégis, sőt talán pont ezért baromi fontos témában ennyien azt mondtátok: kint kell lenni!

Készülünk még egy összefoglalóval az egész helyzetről, a tüntetésről és a parlamenti vitáról is. De addig is íme a beszéd! (fotó:F.H.)

Sziasztok! Kopiás Attila Steve vagyok, 29 éves programozó, szociológius hallgató, egyszerű állampolgár.

Lehet, hogy hallottatok róla, múlt hétfőn hajléktalannak öltözve kifeküdtem egy nyolcadik kerületi padra. Nem koszoltam, nem zavartam senkit, csak feküdtem egy üres padon. 15 percen belül 8 hatósági személy jelent meg, akik végül bilincsben vittek el, amikor nem voltam hajlandó elmenni onnan. Csütörtökön megismételtem ugyanezt, immáron öltönyben - ekkor semmi nem történt. Amikor bejelentettem magam, mint szabálysértőt, azt a tájékoztatást kaptam, hogy én igaziból nem is vagyok hajléktalan, így ha akarom sem sérthetem a törvényt.

Két hét alatt közel 300-szor büntettek meg Józsefvárosban hajléktalan embereket életvitelszerű közterületen tartózkodásért. Most azért vagyunk itt, mert hétfőtől rájuk börtönbüntetés várna. Az Országgyűlés ma tárgyalja Kocsis Máténak és 12 társának azt a törvénymódosítását, ami 60 nap azonnali börtönbüntetést is lehetővé tenne ugyanebben az esetben. Ma, a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapján ők a szegények ellen akarnak küzdeni, és ezt nem hagyhatjuk. 

Nem hagyhatjuk, azért sem, mert most nálunk elesettebb, rosszabb helyzetben lévő felebarátainknak szüksége van a segítségünkre. 

De nem hagyhatjuk azért sem, mert ez rólunk szól: a mi országunkban nem történhet meg huszonévvel a rendszerváltás után ismét, hogy emberek nem azért kerülnek börtönbe, mert bűncselekményt követtek el, hanem azért, mert valamilyen helyzetben vannak.

Hadd meséljem el, hogy én miért vagyok itt.

Én A Város Mindenkié hajléktalan tagjaival akkor ismerkedtem meg, amikor egy beteg gyereket nevelő család kilakoltatása ellen tiltakoztak, vállalva a rendőri intézkedést is a náluk jobb helyzetben lévő emberek védelmében. 

Ott voltak akkor is, amikor az Alkotmánybíróság védelmében demonstráltunk, még úgy is, hogy arról az Alkotmánybíróságról volt szó, ami korábban a lakhatási jog ellen döntött. 

Ott voltak, amikor az alkotmány megszüntetése ellen tiltakoztunk. 

Együtt támogattuk a közalkalmazottak, így a rendőrök küzdelmét is a méltányos fizetésért, nyugdíjért. 

Amikor a melegfelonulásokat támadások érték, ők szintén ott voltak. 

Voltam velük az árvíznél önkéntesként zsákot pakolni borsodban, és rászorulók házait felújítani számos településen. 

Minden reggel felkelnek a szállón, az utcán, vagy az erdőben, és a munkájuk, akár iskolájuk mellett szabadidejükben azon dolgoznak, hogy ez egy élhető ország legyen mindannyiunknak. 

Dolgoznak azért, hogy a közvécék terjedésével tisztábbak legyenek a közterek. Dolgoznak azért, hogy a lakásban élő, elszegényedő emberek ne kerülhessenek az utcára. Szerveznek szemétszedést, folyamatosan készítenek javaslatokat a milliókat érintő szociális és lakhatási válság megoldására, jogsegély szolgálatot üzemeltetnek a rászorulóknak, képzéseket tartanak hajléktalan embereknek, önkormányzati dolgozóknak, iskolásoknak. Felsorolni is lehetetlen, mi mindent csinálnak.

És most a Kocsis Máté és társai személyében megnyilvánuló hatalom nem csak börtönnel fenyegeti ezeket az embereket és sorstársaikat. Nem csak azt állítja a VIII. kerület weblapján, hogy idézem szó szerint: "Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat". Hanem azt is állítja, hogy ezek az emberek, szintén idézem: “káoszhívő anarchisták”, akik újabb idézet: “csak kritizálnak, üvöltöznek, megvalósítható javaslatokat nem tesznek, sőt most már inkább csak feldúlnak mindent”. 

És itt kanyarodnék a beszédem legfontosabb részéhez. Az újabb és újabb hajléktalanellenes intézkedések híre futótűzként terjedt el mindenhol, újra és újra tovább növelve a fokozhatatlannak hitt felháborodást. Nyolc éve igyekszem felelős gondolkodásra törekvő állampolgárként néha ezt-azt tenni társadalmi kérdésekben, és soha ennyi ember nem keresett meg azzal, hogy kell történnie valaminek - mint most bő egy hét alatt. 

Baloldaliak, liberálisok, konzervatívak és jobboldaliak. 

Keresztények és ateisták. 

Hajléktalanok, önkormányzati lakásban élők, középosztálybeliek és jómódúak. 

Aktivisták, aktív állampolgárok és olyan emberek, akik eddig távol maradtak a közügyektől. 

Szociális munkások, lelkészek, tanárok, diákok, önkormányzati dolgozók(!), rendőrök(!) és még sorolhatnám. 

Soha ennyi ember nem ment el demonstrálni kizárólag azért, hogy más emberekkel szolidaritást vállaljon.

A mostani rezsim azt akarja elhitetni velünk, hogy jobb lesz nekünk, ha rúgunk egyet mindazokba, akik nálunk is védtelenebbek. Azt akarják, higgyük el: azért nincs hol lakniuk az embereknek, mert nincs elég lakás. Hogy a szenvedés és a szegénység szükségszerű és természetes. Azt hirdetik, hogy „akinek nincs semmije, az annyit is ér”: hogy vannak értéktelen, fölösleges emberek. Mindez hazugság.

Lehet, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legszomorúbb pillanata fog bekövetkezni ma a Parlamentben, de itt kint valami elindult. Arra kérlek titeket, ne hagyjátok ezt abba! Nem csak azért van szükség rátok, ránk, hogy ez ellen az embertelen törvény ellen tiltakozzunk. Hanem azért is, hogy megvédjük a kiszolgáltatott embereket a nemtelen támadásoktól, hogy egyértelművé váljon: nincsenek egyedül. De azért is, hogy közösen egy igazságos, biztonságos és élhető világot teremtsünk magunknak.

A legtöbben azért vagyunk itt, mert börtön helyett lakhatáshoz való jogot, országos lakhatási és szociális programot, a bérlakáshálózat használatát és bővítését, valamint átgondolt albérlettámogatási rendszert szeretnénk. Én igyekszem segíteni a Város Mindenkiét ezen céljaiban, amivel csak tudom. Tegyétek ti is ezt! Vegyétek fel velük a kapcsolatot, ismerkedjetek meg a konkrét emberekkel. Kérdezzétek meg tőlük, hogy ti, hozzám hasonló egyszerű állampolgárok mivel tudtok segíteni!

Egy Albert Einstein idézettel búcsúznék, aki azt mondta: “A világ egy veszélyes hely. Nem azok miatt, akik gonoszságokat követnek el, hanem azok miatt, akik ezt tétlenül nézik.” Köszönöm nektek, hogy ti nem nézitek tétlenül!

Ma - mint már sokszor leírtuk - az elmúlt 21 év legdurvább antiszociális törvénymódosítása kerül a Parlament elé. A törvénytervezet szerint 150 ezer forint lehet a hajléktalanokat sújtó bírság összege, és akár azonnali elzárásra is ítélhetik a „visszaeső hajléktalanokat”.

A kormány egyértelműen büntetni próbálja a szegénységet, és mivel fel sem merül emellett a szociális háló megerősítése, vagy a hajléktalanok társadalomba való visszavezetésének legalább 10-ed olyan mértékű támogatása, mint a hajléktalanok büntetéséé, egyértelmű, hogy itt a szegénység kriminalizációjáról van szó. Emellett pedig a Fidesz valami olyan üzenetet, keretezést próbál adni a témának, mintha a hajléktalanok által a társadalomra rótt terhet csak így lehetne csökkenteni, pedig ez nem igaz.

Sokszor felmerül, hogy büdös van, és a "csövik teleszarják az utcát". Amellett, hogy tételesen nem igaz, hogy Budapest köztisztaságáért csak a hajléktalanok lennének felelősek (míg a szórakozó közönség, külföldi turisták nem), gondolkodjunk el kicsit. Mi kellene ahhoz, hogy ezt megelőzzük? Ha börtönbe csukjuk a hajléktalanokat vagy megbírságoljuk őket, akkor nem fognak az utcára hugyozni akik eddig ezt tették? A nyolcadik kerületben például - ahol 70 millió forintot költenek a hajléktalanok vegzálására - 3 közvécé van és mindegyik fizetős. A Város Mindenkié csoport, akik a kerület polgármesterre szerint „káoszpárti szélsőséges anarchista szervezet”, már augusztusban (bőven kocsis Máté hajléktalanellenes kampánya elött), aláírásgyűjtést kezdeményezet ingyenes közvécék felállításáért. Vajon mennyi illemhelyet lehetne 70 millió forintból felállítani, és vajon ez csökkentené inkább a bűzt, vagy a többségében vétlen hajléktalanok zaklatása?

Azt is megvizsgálhatjuk hány önkormányzati lakás áll üresen. Budapesten ez a szám több ezer, de itt is a nyolcadik kerületet hozzuk elő, mivel innen van információnk. Az önkormányzat 488 üres ingatlannal rendelkezik a kerületben, ezekre az üres lakásokra pedig 20 millió forintot költ a kerület. Egy ember napi ellátása börtönben kb 8 ezer forint hajléktalanszállón kb 3 ezer forint, míg lakástámogatással kb 800 forint lenne naponta. Természetesen nem lehet minden hajléktalan embert üres lakásba rakni, de egyet sem elhelyezni miközben lakások állnak üresen: erőforrás pocsékolás. Itt kell megemlíteni Kocsis Máté programját, aki a legújabb számok szerint a kerületbe bejelentett hajléktalanok közül mintegy 60-at helyezne el. Ez alapvetően egy pozitív fejlemény (legalább foglalkozik valakivel), amit főleg az ront el, ahogy ezeket az embereket a kerület kiválasztaná. Csak olyan embereknek adna lakhatást (nekik is szigorú rendszabályok mellett), akik a kerületben kerültek utcára és előtte 5 évig rendelkeztek itteni lakhatással. A többi 1000 körül emberről nem kíván gondoskodni a polgármester.

Egyértelmű az is, hogy nem az utcán vannak a legjobb helyen a hajléktalanok. De az is biztos, hogy nem is a börtön az ahova kerülniük kell. A 2011-es budapesti költségvetés kb 41 millió forinttal fordít kevesebbet hajléktalan-ellátásra a tavalyinál, miközben a főváros, a kormány, és egyes kerületek is horribilis összegeket költenek rendészeti megoldásokra. A legtöbb szállóban nem megoldott a biztonságos értékmegőrzés, rosszak a higiéniás körülmények, és ismerjük azt a sztorit is, amikor egy fiatalember próbaképpen egy 8 milliméteres pisztollyal sétálgatott ki-be a szállókban, anélkül, hogy bárki akadályozta volna ebben. Azt is tudjuk, maguk a szállók se mindig érdekeltek abban, hogy a klienseiket visszavezessék az életbe, de semmiképpen se az a megoldás erre, hogy akkor ne is legyenek szállók.

Vannak, akik azt mondják, hogy a börtön megoldás: ott legalább meleg van, van kaja és fedél a fejük felett. Aki már járt börtönben, egyrészt tudja, hogy ez nem igaz: sokszor 10-12-en vannak emberek kis terekben összezsúfolva, fertőző betegségekkel, gyakori erőszakkal. De nem csak ez, és a fent leírt költségessége szól ez ellen, hanem már a felvetés is teljes nonszensz: ha bárki bármikor börtönben szeretne élni, most szabadon megtehetné. Ha azt mondanánk, hogy a lakhely miatt indokolt és elfogadható a hajléktalan emberek bebörtönzése, akkor ezzel nyilván azt is állítjuk, hogy az éhes gyerekek bezárása (legalább van kaja) és a lakásukat fűteni nem tudó nyugdíjasok bezsuppolása is (legalább meleg van) indokolt lenne, ami ellen gondolom nem kell érvelni.

Összességében elmondhatjuk, nem vagy-vagy szituáció előtt állunk. Nem igaz, hogy a büntetésre alapuló szegénység politikának nincs alternatívája. És ez nem csak a hajléktalan emberekről szól, hanem mindazokról, akik bizonytalan albérletekben vagy devizahiteles lakásokban élnek.  A büntetés nem old meg semmit, viszont láthatóan a kormányt csak a szegénység kriminalizálása érdekli a valós megoldások nem. Büntetés helyett lakhatáshoz való jog, országos lakhatási és szociális program, a bérlakáshálózat használata és bővítése, valamint átgondolt albérlettámogatási rendszer szükséges. Fontos - és hosszú távon mindannyiunk számára kifizetődő - lenne a szociális források növelése, de mindezekkel az intézkedésekkel már az eddigi forrásokkal is jelentős változásokat lehetne eredményezni.

Ha egyetértesz, hogy a szegényeket nem büntetni kell, gyere el 5-től a Kossuth térre a rendelet ellen tüntetni!

Október 17-én koraeste Kocsis Máté és 12 képviselőtársa beterjesztésére tárgyalni fogja az Országgyűlés a szabálysértési törvény módosítását. Eszerint az utcán élő hajléktalan emberek azonnal 60 napra börtönbe zárhatóak lesznek, amennyiben másodszor állítják őket elő fél éven belül.

A szabálysértésekről szóló 1999 . évi LXIX . törvény a következő 146/A. §-sal és azt megelőző alcímmel egészül ki :

„Közterületen életvitelszerű lakhatás tilalmának ismételt megszegése

146/A. § (1) Aki az önkormányzat rendeletében meghatározott, a közterület életvitelszerű lakhatás céljaira történő használatára, illetve az életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságok közterületen történő tárolására vonatkozó szabályokat ismételten megszegi, elzárással vagy százötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

(2)Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés ismétlődése akkor állapítható meg, ha az eljárás alá vont személyt az eljárás alapját képező cselekmény elkövetését megelőző hat hónapon belül ugyanilyen szabálysértés elkövetéséért jogerősen felelősségre vonták.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik.”

Itt ülök ez előtt a tervezet előtt, immáron órák óta. Meg kellene írnom ezt a posztot, de egyszerűen nem találom a szavakat.

A most módosításra kerülő törvény alapján a Józsefvárosi Rendőrkapitányság információi szerint csak az utóbbi két hét alatt közel 300 esetben indítottak eljárást életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt, többekkel szemben újra és újra.

Nem azért, mert csináltak volna bármit. Nem azért, mert a sztereotíp elépzeléseknek megfelelően szennyezték volna a környezetet. Nem azért, mert zaklattak volna bárkit is. Mint a hétfői piszkos ruhás és csütörtöki öltönyös padon fekvő akciókból kiderült: még csak nem is azért, mert padon feküdtek, vagy volt náluk egy kolduló tábla. Ezeknek az embereknek semmi más bűnük nem volt, mint hogy hajléktalanként az utcán kényszerülnek élni. 

Ezek az emberek Kocsis Máté és a Fidesz szándéka szerint hétfőtől börtönbüntetéssel sújthatók és sújtandók. Október 17.: az egész világon a szegénység elleni küzdelem napja - nálunk a szegények elleni küzdelemé.

21. század, Európa. Huszonévvel a rendszerváltás után újra azért fog büntetni az állam, mert valamilyen vagy. "Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat" mondja Józsefváros polgármestere a kerület weblapján. A Magyar Köztársaság jogrendjének alapja volt, hogy csak akkor büntetett, ha lett volna lehetőséged törvényesen cselekedni, de helyette a törvénytelen cselekedetet választottad. Itt nincs lehetőséged választani. Ha az utca az otthonod, mindenképp bűnös vagy. Ha viszont a rendszer megfelelő embernek tart, akkor akarattal sem válhatsz bűnössé. 

Közeleg október 17., ami lehet, hogy a jog előtti egyenlőség szempontjából is fordulópont lesz. Egy olyan kor kezdete, amiben törvényben rögzített módon az emberek ismét állapotuk alapján kerülhetnek börtönbe, mint korábban oly sokszor. 

Ülök itt, elolvasom a módosítást ezredszer, és nincs mit mondanom. Akartam írni a szakértők és hajléktalan emberek által hiányolt és javasolt szociális és lakhatási stratégiákról. Akartam írni arról, hogy mennyi mindennel gazdagodtam az utóbbi pár évben, mióta egyre több hajléktalan embert mondhatok barátomnak. Akartam írni arról, hogy mennyi előremutató dolgot csináltunk és fogunk is még csinálni barátainkkal együtt szemétszedéstől iskolai programokon, szociális felújításokon, adománygyűjtésen, ételosztásokon, képzéseken át a megvalósítható szociális stratégiák kidolgozásáig. Fogok is írni egyszer, de most nem tudok. 

Ugyanis ülök a székemben és nem találok szavakat. A héten megtapasztalhattam a saját bőrömön, hogyan bánik a hatalom már most is azokkal, akiket túl szegénynek tart. Hétfőtől viszont egy olyan helyzet jön vissza múltból, amiről én koromnál fogva már nem rendelkezhettem tapasztalattal - eddig.

Ez most nem a részletek boncolgatásának és kifinomult érvek villogtatásának pillanata, de ezekre most nincs is szükség. Nagyon sokat eltűrtünk az utóbbi időben, nagyon sokszor éreztük azt, hogy csak morogni tudunk a napról napra rosszabbá váló helyzeten. Régóta gyűlik bennünk a feszültség, a „valamit csinálni kellene” érzése. És ez a héten felszakadt.

Az újabb és újabb hajléktalanellenes intézkedések híre futótűzként terjedt el mindenhol, újra és újra tovább növelve a fokozhatatlannak hitt felháborodást. Nyolc éve igyekszem ezt-azt tenni társadalmi kérdésekben, és soha ennyi ember nem keresett meg azzal, hogy kell történnie valaminek - mint most bő egy hét alatt. Baloldaliak, liberálisok, konzervatívak és jobboldaliak. Keresztények és ateisták. Hajléktalanok, önkormányzati lakásban élők, középosztálybeliek és jómódúak. Aktivisták, aktív állampolgárok és olyan emberek, akik eddig távol maradtak a közügyektől. Szociális munkások, lelkészek, tanárok, diákok, önkormányzati dolgozók(!), rendőrök(!) és még sorolhatnám. Amikor a keresztény hírportál és a kapitalizmus fő szószólója egyszerre állnak ki a szegényeket sújtó intézkedések ellen, ott valami megváltozott. Soha ennyire egyértelmű nem volt, hogy különböző élethelyzeteink és nézeteink dacára ez mindannyiunkról szól, és mindannyiunknak meg kell mozdulnunk.

Most félre kell rakni, amit ki-ki éppen csinált és ki kell menni a Parlament elé. Ki kell menni, hogy másnap is a tükörbe tudjunk nézni, és azt mondhassuk: emberek maradtunk. Ki kell menni, hogy egymásra találjunk, megismerkedjünk és ettől erősebbé váljunk. Ki kell menni, felmutatni, hogy ha a hatalom az állampolgárok ellen is fordul, ki akarja szorítani őket, mi összetartunk és senkit nem hagyunk magára. Ki kell menni és ott elmondani, hogy nem hagyjuk, hogy bűnözőként kezeljen minket, barátainkat és vétlen embertársainkat a hatalom. 

Demonstráció a hajléktalan emberek börtönbe zárása ellen
Október 17., hétfő, 17:00-tól a Kossuth téren

Hívd meg minél több ismerősödet a fenti linken lévő eseményre!

Ha segítenél a szervezésben írja a avarosmindenkie@gmail.com címre.

K.A. Steve megismételte hétfői demonstrációját, azzal a különbséggel, hogy ma nem hajléktalanak volt maszkírozva, egy öltöny és egy nyakkendő volt rajta. A kerületi törvények szerint és mivel hétfőn már papírt kapott róla, hogy életvitelszerűen tartózkodott az utcán (hiszen hétfőn ezért vitték be), a rendőrségnek ki kellett volna szállnia és szabálysértési eljárást indítania K.A. ellen. Ezt nem tett meg, így demonstrálva a rendelt értelmetlenségét. Azt hogy nem a célszerűség szerint működik, és csupán politikai ráhatásra, az életvitelszerű köztéren tartózkodás definíciója nélkül, pofára (amit a politika határoz meg) visz be valakit a rendőrség. De lássuk K.A. beszámolóját.

Fene nagy tudományos érdeklődésemből ma is kimentem a Rezső térre életvitelszerűen tartózkodni. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, ugyanis mint anno leírtam, miközben megbírásgoltak, képtelenek voltak válaszolni arra, hogy mit kell ahhoz pontosan elkövetni, hogy fennáljon a tényállás. 

Szóval gondoltam egyet és megcsináltam ugyanazt, mint hétfőn. Ugyanazon napszakban ugyanazon a padon ugyanúgy feküdtem egy pokróccal és ugyanúgy volt mellettem pénzt kérő tábla. Három dolog különbözött összesen. Az egyik, hogy én magam jelentettem be a szabálysértések megtörténtét. A másik, hogy a designt koszos helyett elegánsra vettem: öltöny-nyakkendő, megdizájnolt adománykérő tábla (hajléktalan emberek szabálysértési bírságára), tiszta pokróc. A harmadik pedig, hogy immáron ugyan a szabálysértési irodából pecsétes papírral rendelkezem róla, hogy én olyan ember vagyok, aki elköveti a közterületen való életvitelszerű tartózkodást, a biztonság kedvéért tegnap éjszaka kimentem utcán aludni, mondván, hogy ennél életvitelszerűbben már tényleg nehéz lenne. 

Elmondom, hogy mint ahogy hétfőn azt hittem, hogy nem szállnak ki, most meggyőződésem volt, hogy mindenképpen ki fognak jönni, nem lőhetnek akkora öngólt, hogy sajtó előtt vállalják, hogy tényleg nem a cselekedetet büntetik, kizárólag azt, ha valaki hajléktalanszerű, akármit is jelentsen ez. 

És hát megint tévedtem. Az ügyeletes elsőre majdnem mondott valamit, de aztán inkább kapcsolt a parancsnokhoz, aki egyébként emberileg egy kedves, értelmes forma, többször beszéltünk már. Neki is elmondtam, hogy két szabálysértést is követek el ebben a pillanatban. Egyrészt ugye koldulok, amit fővárosi és kerületi rendelet is tilt. Másrészt pedig életvitelszerűen közterületen tartózkodom, legalábbis ugyanúgy vagyok kint, mint ami hétfőn szabálysértési eljárást vont maga után, annyi módosítással, hogy ugye most már itt van erről a papír is nálam, hogy én ilyen ember vagyok, és az éjszakámat is elmeséltem. 12 percen keresztül beszélgettünk végül, amiközben többször figyelmeztetett rá, hogy a beszélgetésről felvétel az ő hozzájárulása nélkül nem hozható nyilvánosságra (nem is készítettem egyébként), illetve hosszas társadalompolitikai eszmecserébe bonyolódtunk a kerületi biztonság- és szociálpolitikáról. Illetve főleg ő, én igyekeztem azért rendre visszatérni ahhoz, hogy mindez nagyon érdekes, és szívesen beszélgetek egy későbbi időpontban ilyesmiről (amúgy tényleg), de itt és most szabálysértés gyanúját szeretném bejelenteni. Végül azzal váltunk el, hogy tudomásul vették a bejelentést, erre vonatkozóan amint tudnak, intézkedni fognak, de hát sajnos rengeteg minden történik a kerületben, nem tudják ígérni, hogy ez túl hamar fog megtörténni. Ki volt kapcsolva a mobilom, úgyhogy pontos időt nem tudok, de valamivel több, mint egy órát süttettem magam a kellemes őszi napfényben. Közben 4-szer jártak arra autóval kerületőrök, 2-szer rendőrök. Minden alkalommal végignéztek, felmérték a terepet. Két autó meg is állt a sarki kisboltnál, a kerületőrök kiszálltak, kávézgattak, beszélgettek. Intézkedés nem történt. 

Mint már említettem, nem számítottam rá, hogy ennyire egyértelmű sikere lesz a kísérletnek, hogy hajlandóak dokumentálva felvállalni, hogy csak és kizárólag akkor intézkednek, hogy ha hajléktalanszerű emberről van szó. Mind hétfőn, mind ma ugyanazokat a cselekedeteket követtem el. Ők maguk állították rólam, hogy életvitelszerűen közterületen tartózkodom, ezt én el is ismertem, tényleg utcán aludtam, és tényleg közterületet életvitelszerű lakhatásra használtam, és életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságaimat közterületen tároltam, pont, mint a múltkori alkalommal. Emellett szintén koldultam, ami a kerületi rendelet értelmében (pénz vagy egyéb dolog átadására szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással felhívni) megkérdőjelezhetetlenül szabálysértés. 

Az egyetlen különbség, hogy most már nem gondolnak hajléktalannak, akkor pedig a jelek szerint nem vonatkoznak rám ugyanazon jogszabályok, mint ha annak gondolnának. 

Ez elképesztően durva. Felvállalni azt, hogy nem konkrét cselekedetekért büntetnek, hanem az ember vélt állapotáért, szociális helyzetéért, hát tényleg nem tudom hogy jellemezni. Ezen felül pedig ugye a jogrendszerünk alapja, hogy lehetővé teszi a jogkövető magatartást, azaz mindenkinek mindig lehetősége van betartani a jogszabályokat. Ha állapotot büntetünk, amit nem tettünk a rendszerváltás óta, azzal viszont ez a minimum is megszűnt, innentől olyan dolog válik büntethetővé (ha hétfőn elfogadják a törvénymódosítást, akkor börtönnel), amit helyzetéből kifolyólag lehetősége sincs az embernek elkerülni…