Hétfőn az LMP 10 népszavazási kérdést nyújtott be az Országos Választási Bizottságnak a munkavállalók jogainak védelmében. Azóta a kapitalizmus hívei megmagyarázták miről van szó. Olvashattuk, hogy a munkavállalói jogok nem fontosak, nincs rájuk pénz, és rombolják a gazdaságot. Pedig egy "demokratikus" kapitalizmusban szükség van a munkavállalói jogokra is, sőt.

Magyarországon az állam, a polgárainak járó szabadság biztosítása helyett, a jól eladható számok bűvöletébe került, miközben a kommunikáció szintjén a mindenkori kormány a nemzet függetlenségének biztosítására törekszik, az állampolgárok jogaira nem figyel, sőt legtöbbször a gazdaság érdekei alá helyezi.

Pedig mindannyian fel tudunk hozni az ismerősi körünkből példákat, amikor a munkavállalói jogok sérülnek.

Hány olyan ismerősünk, barátunk van vagy volt, aki próbaidőről-próbaidőre szalad a munkahelyek között, akit gyakornoknak alkalmaznak sokszor ingyen, feketén, 3 hónapig robotoltatják, majd kirúgják. Kihasználják azt, hogy kezdő munkavállaló, hogy tapasztalatlan és kevéssel is beéri.

Vagy azok a 40-esek akik állásuk elvesztése után már nem találnak munkát, mert „öregek”, (vagyis többet kéne nekik fizetni), és többet is várnának el, hiszen nem lehet őket olyan könnyen becsapni.

„Sssssssssssssssshhhhh” – csitítják a szomszédaikat egyre csak a körülöttem állók, ahogy araszolunk a madridi Puerta del Sol (Napkapu) tér belseje péntek éjfél előtt pár perccel. Nemsokára kezdődik a vasárnapi helyhatósági választás előtti kampánycsend, a rendőrcsapatok zavartan álldogálnak a több tízezres tömeg közvetlen szomszédságában. Miután péntek délután az a hivatalos jogolvasat született, miszerint a tömeg feloszlatása törvényes intézkedés lenne, a Solon tüntetők viszont azt a döntést hozták, hogy folytatják a demonstrációt, a tér feszülten várja a toronyóra ütéseit. Az első kongatáskor a magasba emelkednek a kezek, és mindenki oldalirányban forgatja a nyitott tenyerét: a hangos – tehát a beszédet és gondolkodást akadályozó – tapsvihar helyett a 15-M népe ezzel a pacifista, és a konszenzuskeresés műhelyeiben már megszokott kézmozdulattal ünnepel és fejezi ki egyetértését. Lassan persze megindul a hagyományosabb üdvrivalgás is, és kezdődnek a szokásos szlogenkántálások: „Televisión – Manipulación”, „El pueblo unido jamás será vencido” (Az egységes népet soha nem győzik le), és a legerőteljesebb: „Qué no, qué no, qué no nos representan!” (Nem képviselnek bennünket!)

Az arab világ forradalmai után Spanyolországba is megérkezett a politikai tavasz. Május 15-e óta lázban ég nem csak Madrid, hanem számtalan vidéki város és falu. A képviseleti demokrácia kiüresedése és a gazdasági válság elhúzódó keserűsége az utcára vitte emberek tízezreit, akik a közterek visszakövetelésével a valódi, részvételi demokráciáért küzdenek, vagyis végre tartalommal akarják megtölteni az ősi szókapcsolatot: néphatalom. Ahol normál esetben turisták százai fotózzák napközben III. Károly lovasszobrát és a Puerta del Sol impozáns épületeit, most a fő látványosság a transzparenstenger és annak alkotói, azaz a “RevoluSol”, ami a szűk egy hét alatt meghódította a teret. A madridiak egyértelműen ki akarják fejezni a véleményüket, és ebben nem akadályozza meg őket egyetlen oszlató bírósági döntés sem – ahogy az egyik lepedőre fújt jelszó hirdeti: “La voz del pueblo nunca será ilegal!” (A nép hangja soha nem lesz törvénytelen!). A sátortábor közepén sodródva elfeledem a lappangó klausztrofóbiámat. Az emberek spontán ünneplésben törnek ki, tapintható a levegőben a közös élmények, a közös gőzkieresztés szőtte bizalom és bajtársiasság érzése. Csak cinikusan röhögnék, ha nem a saját libabőrömön tapasztalom, ahogy egymásra mosolygunk az idős kiskosztümös nénivel, a fekete bevándorlósráccal, a piercinges raszta lánnyal. 

Bár a media fősodra először elhallgatta a tüntetéssorozatot, majd igyekezett a szokásos “részeges hippihordák gyülekezeteként” elhitelteleníteni a kezdeményezést, a Sol népe meglepően gyorsan szerveződött átláthatóan és hatékonyan működő népgyűléssé.

 A Jobbik és a KDNP már egy ideje vált-vállvetve követeli Alföldi Róbert leváltását. Összenő, ami összetartozik mondanám, de nem szeretném, hogy esetleg a KDNP-s és Jobbikos képviselők rosszat gondoljanak. A mostani indoklás az, hogy Alföldi Róbert egy sajtótájékoztatón azt kívánta egy provokáló újságírónak, ne legyen része valódi orális szexben többé.

Mi mindenekelőtt azt kívánjuk a Jobbik és a KDNP frakciójának, indítsanak ellenük rágalom hadjáratott és kezdjék ki őket csak azért, mert heteroszexuálisok (amennyiben azok), Természetesen ebben az esetben mi fogunk először a védelmükre kelni.

Valljuk be Alföldi Róbert eltávolítása két dologról szól, egyrészt arról, hogy Alföldi Róbert meleg, másrészt pedig arról, hogy a politika akarja diktálni az erkölcsöket, de legfőképp a művészetet. Ennek mostani formája pedig már engem is annyira felidegesít, hogy a számomra tök semleges Alfödi Róbert védelmére keljek.

Alföldi Róbert művészi teljesítményéről nem fogunk vitát nyitni, egyrészt nem gyakori színház látogatóként nem ismerjük azt, másrészt pedig ez nem tartozik a témához. De egyrészt azok a politikusok se nyilvánítsanak véleményt akik nem látták Alföldi előadásait. Másrészt a művészet normális helyeken művészet, a politika pedig politika. Iszonyatosan unom, hogy ezek a politikusnak álcázott tahók mindenre ráakarják tenni a kezüket Már 21 éve, hogy a kulturális támogatások attól függnek ki melyik párt rendezvényén lép fel, mond beszédet, ki kinek nyalja ki a seggét. Ennek véget kéne vetni. Annak is véget kell vetni, hogy a politika mondja meg mi az erkölcsös és mi nem. Ennek meghatározása a társadalom feladta, de eddig nem láttam a civil tüntetéseket az ellen, hogy Alföldi mit csinál, itt csupán a szavazók orális kielégítéséről van szó.

Egyébként támogatom, ha van orális szex és gruppen Az ember tragédiájának feldolgozásában, mivel az eredeti műben is szerepel eaz. Az absztrakt ábrázolásokat oly szívesen támadó csökött jobboldalnak öröm táncot kéne lejtenie, hiszen végre realista módon viszik színpadra a művet.

Egy kis magyarázatra szorul még az első bekezdés Véleményem szerint Alföldi amikor azt mondta "önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében", arra gondolt, hogy ez művészi interpetáció. A kedves képviselők hiába reménykednek, senki se szopp le senkit a színpadon, Alföldi pedig csupán azt kívánta a Hitlert éltető Jobbik házi televízió riporternőjének, soha ne részesüljön orális szexben. Ha a KDNP szerint ez verbális nemi erőszak, akkor eléggé sajnálom a szexuális életüket.

De, hogy a végén én is politikai állásfoglalást tegyek egy kulturális ügyben, el a kezekkel Alföldi Róberttől!

 Rendvédelmi dolgozók tüntetnek a parlamentnél miközben bent a Ház nemsokára dönt a nyugdíjaikról.

Nézzük hogyan: 

Köpjétek le a politikusokat, senki se maradjon szárazon:

Szombat délután lőttük a Békés megyei online publicisztikáját ami Lázár János tahó twitteréről értekezik. A jeles Publiciszta csupán azt nem veszi figyelembe, ezt a twittert nem Lázár vezeti, sőt még utólagos figyelmeztetés után se kap észbe, ez egy kamu profil. Először nem akartunk nagy ügyet csinálni mivel mindenki tévedhet, volt már olyan is, hogy mi dőltünk be egy kamu profilnak (bár az kicsit profib volt), ezért csupán Facebook oldalunkra raktuk fel. Most mégis írunk, mivel a cikk szerzője módosította írását.

Az alább olvasható cikk megjelenését követően jó néhány olvasó jelezte, hogy szerintük az általam Lázár Jánosnak tulajdonított twittek hamisítás eredményei, azaz egy máig ismeretlen valaki a Twitteren Lázár nevében garázdálkodik. Nos, mindez nem zárható ki, ugyanakkor a frakcióvezető eddig sehol nem jelezte, hogy nem ő a twittek írója, továbbá tudomásunk szerint nem kérte a profil eltávolítását.- írja a cikk szerzője Stanga István

Stanga Istvánról még jóhiszeműségünk mellett is minimum azt kell állítanunk, hogy nem tudja mi az az internet, de ha nem vagyunk jóhiszeműek azt állíthatjuk, hogy nagyon buta ember.

Nézzük az ál-Lázár twitter bejegyzéseit, ami Stanga szerint nem egyértelmű. Számára ebből nem derül ki hogy ez Lázár Jánosé-e vagy sem.

Utálom a nyilvános vécékben, ha valaki mellém áll a piszoárnál, én meg képtelen vagyok masztrurbálni.

A cyber szex nehezebb, mint hittem. Lehet egy kevésbé forgalmas Coffee Heavent kellett volna választanom...

És ha ez se elég meggyőző lássuk azt, ami mindent visz:

Az egyetlen módja, hogy ne legyek kutyaszaros, ha felhúzok egy kotont.

Ha komolyan vesszük, hogy a twittert Lázár János írja, itt nem állit mást a Fidesz frakcióvezetője, mint hogy kutyákat szokott baszni. Ritka beismerés ez egy kormánypárti politikustól, mi nem is vennénk komolyan. De Stanga komolyan veszi és ezzel azt állítja Lázár János kutyabaszó, és szerinte olyan büszke rá, hogy az egész országgal megosztja ezt.

Vajon milyen lelki nyomor kell ahhoz, mekkora sértettség, mekkora gyűlölet, hogy az ember ne ismerje azt be még utólagos felszólítás után sem, hogy hamisan rágalmaz egy embert. Ezt kérdezhetnénk a nolblog egyik szerzőjétől is aki kontrol nélkül átvette a cikket, illetve azoktól a kommentelöktől akik mindkét cikk alatt nekiestek Lázárnak, és arra se figyeltek, hogy többen jelzik ez nem igazi twitter.

Mi nem szeretjük Lázár János, sőt kifejezetten rühelljük, anno még tüntetést is szerveztünk ellene, de nem így képzelnénk el a politikát.

Nem nagyon szeretünk Gyurcsány Ferencről írni, mivel sose tudjuk eldönteni, jót teszünk-e a volt miniszterelnökkel, ha megírjuk róla a véleményünket. Ő az a primadonna, aki, ha bekenni magát szarral, a saját hivői körében abból is jól jön ki.

A mai nap viszont Gyurcsány rossz napja, hiszen baloldalról érik őt támadások, most nem tetszeleghet a mártír szerepében, hiszen az MSZP választmányi tagja és az LMP frakcióvezetője mondta el róla a véleményt, és ezt a két véleményt többé-kevésbé az ország 90%-a osztja.

Gyurcsány Ferenc azt a politikai víziót akarja megteremteni a baloldalon, amit Orbán Viktor 2002-re ért el, nevesül, hogy „egy a tábor, egy a zászló”. Gyurcsány Ferenc láthatóan nem a politika megújításán gondolkodik, hanem a visszavágáson, a bizonyításon, a politikai hatalomszerzésen. Pedig tudjuk, egyetlen egy ember nem lehet a politika - az annál sokszínűbb.

Lázár András őszinte cikkében egyértelműen fogalmaz: Ferenc nem baloldali pártot akar, nem demokrata pártot akar, hanem egy holdudvart, amivel legyőzheti Orbán Viktort. Ez a cél, semmi más. Egy olyan MSZP-t, ami képtelen értékek és érdekek képviseletére, ami a baloldal hagyományait megtagadva, a posztkádári demokráciafelfogást meglovagolva egyetlen vezetőre támaszkodik; amit egyetlen vezető ural.

Egy pontosan olyan tekintélyelvű, mindent bekebelező pártra, amilyen a Fidesz. Ez pedig nem lehet a baloldal (kivéve ha valaki szerint a baloldal=MSZP) megújítása. Gréczy Zsolt vagy Böcskei Balázs nem egyszer megírta, hogy egységes politikai baloldalra van szükség. Attól eltekintve, hogy ez a gondolat a képviseleti demokrácia megcsúfolása, az értékek mentén való politizálás elutasítása, a jelenlegi politikai térben kivitelezhetetlen. A 2010. előtti kormányzás végeztével számtalan baloldali szimpatizáns és bizonytalan szavazó örökre leírta magában az MSZP-t, de még inkább Gyurcsány Ferencet.

Schiffer András mai nyilatkozatában elutasított mindent, ami az elmúlt 20 év magyar baloldalához köthető. Megvan erre az indoka, hiszen a médiatörvény nem egy szabad sajtót fojt meg, az alkotmánybíróság jogköreinek elvétele előtt a parlament megszámlálhatatlanszoros alkotmányos mulasztáson volt túl, ahogy a szakszervezetek kicsinálás és megvásárlása sem most kezdődött, és a megszorítások korszakának elindulása se a Fideszhez köthető. A Fidesz csak csavart egyet a hőmérőn, és elviselhetetlenre tekerte a hőfokot. Bármennyire kis párt is most az LMP, ebben a kérdésben (bár sok másban még várat magára a bizonyítás) mégse neki kell bizonyítania. Az LMP még nem vétett a demokratikus gondolkodás ellen, ilyen tekintetben szűz.

Ezen a blogon sokszor megírtuk már, nem lehet Orbán Viktor leváltása a cél. Ez egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy egy normális kormányzás alakuljon ki, ez nem menti meg Magyarországot, ezt senki nem tűzheti ki a zászlajára. Ennél sokkal többet kell kitűzni. A normális és demokratikus köztársaság megteremtése nem alapulhat egyik vagy másik politikai erő győzelmén. A cél a politika megélése, a szolgálás kell, hogy legyen - nem a víziók szolgálata.

Amikor meglátunk egy hajléktalant az utcán, attól nem leszünk szociálisan érzékenyek, ha egy 10 forintost hozzá vágunk, ha sopánkodunk a tévé előtt, hogy milyen rossza a szegényeknek azzal nem váltjuk meg a világot, de egy csomó módja van annak, miként tegyünk jót.

A lejáró szavatosságú és egyéb okok miatt a piac számára eladhatatlan, kidobásra ítélt élelmiszereket, eljuttatják a rászorultaknak. Persze itt nem arról van szó, hogy a rothadó szalámi konzerveket hozzávágjuk egy hajléktalanhoz. A Fogyasztói társadalom főleg üzleti szinten számtalan hibás csomagolású,vagy fogyasztásra alkalmas de a bolti forgalmazásban hibás terméket állit elő. Nem beszélve azokról a „hulladékokról” amiket mi háztartási szemétként kezelünk úgy, hogy a továbbadásával semmi gond nem lenne. Sőt az általunk nem hasznosított élelmiszert fel kéne használni, pontosan akkor, amikor egyre szarabbul élnek az emberek, gyerekek, nyugdíjasok, cigányok, telepeken élők, és satöbbik.

Nah valami ilyesmire vállalkozott az Élelmiszerbank.

A videót a Humusz (Hulladék Munkaszövetség) készítette, ez nem csak egy jó és értelmes kezdeményezés, hanem pont egy olyan gyakorlat, amiből még nagyon sokra volna szükség az ökológiai válság, a szociális katasztrófa megfékezéséhez. Hiszen ha valamiből nem hulladék lesz, hanem új gazdát talál, akkor ott kevesebb energiát, nyersanyagot használnak el, nem hulladék hanem felhasználható termék lesz belöle, (nem a gyártáskor keletkező mérges anyagok károsítják az egészségünket) nem kell neki lerakót keresni olyan helyen, ahol azt nem akarják, és így tovább. A kidobástól megmentett élelmiszer pótlásához nem kell újabb vegyszereket kitalálni, a hatástanulmányait meghamisítani, mellékhatásait eltussolni, majd a terméket nem kell keresztülkamionozni a fél világon, és így tovább.

További jó, praktikus, gazdaságos, kézenfekvő jó gyakorlatok találhatóak arra, hogy miként éljünk jobban, fenntarthatóbban a Humusz (Hulladék Munkaszövetség) Nulla hulladékos oldalán. http://www.humusz.hu/filmek/nullahulladek/jogyakorlatok

A napi gazdaság cikke szerint még erősebben aktivizálódnak a szakszervezetek. Csütörtök este a VDSZ (Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége) Kazincbarcikán indítja útra demonstráció sorozatát, míg a rendvédelmi dolgozik sztrájkbizottságot alakítottak annak ellenére, hogy a törvény nekik ezt nem engedélyezi.

Szögezzük le bizonyos átalakításokra szükség van, a költségek valamiféle visszaszorítására is, ezzel nincs gond. Az viszont felettébb idegesítő, hogy az elmúlt 20 év kormányai egyrészt mindig megszorításokban gondolkodnak, semmilyen kiutat nem kínálnak fel a megszorításokkal párhuzamosan, másrészt pedig nem képesek egyeztetésre. Míg a Fidesz ellenzékben a társadalmi egyeztetést hiányolta a szocialista kormányoktól, addig kormányon semmilyen tárgyalásra nem hajlandó.

Márpedig tárgyalni kéne, mert a Fidesz bármit megtehet és a bármit megtehetetben, benne van az ország mégjobbani elrontása is. Kívülről, innen a balfélről pedig ez látszik. A Fidesz gazdaságpolitikája, a munkajogokkal, a hátrányos térségekkel - a nem fehér felső-középosztálybeliekkel - szemben folytatott politikája, katasztrofális. Az pedig egyértelmű, hogy a költségvetést csak jogállamon kívüli megoldásokkal tudják betömni.

Jelenleg úgy néz ki, van egy pökhendi csapat aki össze-vissza cselekszik, és nem tudja mit csinál, aki idenyúl, odanyúl, és ledarálja a jogállamot azért, hogy igazolja az intézkedéseit. Ezzel szemben egy kompromisszum kész csapat képe sokkal szimpatikusabb lenne, főleg annak a több ezer munkavállalónak, akiknek a dolgozó emberek nevében zajló gazdaságpolitika keretei között csökkentették januárban a fizetését. Vagy azoknak a nyugdíjas rendőröknek és tűzoltóknak, akiknek a kormány jelenleg tönkreteszi az életét.

2010 elején sokan vártuk itt a baloldalon is, hogy rendbejöjjenek a dolgok, tudtuk, hogy nem a mi ízlésünk szerint fog működni ez a kormányzat, de arra, amit az elmúlt egy évben műveltek senki sem számított, valószínűleg maga Orbán Viktor se.

Ha a Fidesz nem lesz képes a valódi párbeszédre a választóival, elveszíti azokat, de valószínűleg mi még többet. Hiszen pár éve már tudjuk milyen hatása van az áterőszakolt reformdiktatúrának, milyen ha az állampolgárok nem hajtják végre a mindenkori kormányzat intézkedéseit, ha annak legitimitása a 0 közelébe csökken, és egy béna kacsa senkinek se lenne jó.

Az elmúlt napokban, hetekben felgyorsultak az események. Korábban a Tűzrakteret abajgatták majd lehetelenitették el, ezen a héten pedig eldőlt a ZP bezárásának sorsa, és végleg bezárják a Sirályt.

Mindegyik ügy kicsit más, de kezd kirajzolódni egy kép ami a budapesti szórakozási lehetőségeket próbálja szűkíteni. Pedig kell a szórakozás Budapestnek!

Ha te is így gondolod lájkold ezt az oldalt:

Mindig megvolt valamiféle konfliktus a lakok és a helyek között, de van arra is példa, hogy ezt megpróbálják megoldani. A VII. kerület indított projectet a szimplakert kérésére, a lakók és a szórakhelyek közti konfliktusok elsimítására. A belvárosban működik a bagoly kommandó, és nem egy helyet tudunk, aki költ a környező házak hangszigetelésére. Persze ott vannak azok a helyek, akik leszarják az ott élőket, és ez nem lehet követendő példa. Meg kéne találni valahol az egyensúlyt, tárgyalni és beszélni kéne a feleknek.

Ehelyett jelenleg csendrendeltek vannak, hirtelen bezárások, és esténként azt találgatjuk egy sör mellett, vajon melyik lesz a következő hely. A budapesti szórakozás jelenleg a korrupció melegágya, ami nem igényli az együttélést csak a kenőpénzt. Ezen kéne valamit változtatni.

Márpedig van legalább 200 ezer szavazó, és még 100 ezer szavazó Budapesten akiknek ez a kérdés létfontosságú, velük mi lesz? Ma senki nem foglakozik a fiatalok problémáival, senki nem tekinti őket tárgyalópartnernek az önkormányzati vezetésekben, hát változtassunk ezen!