Tényleg kevés nagyobb kamu van ma a magyar közéletben, mint a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Ez már abból is látszik, hogy most le kell írnom mi az, mert a lakosság 99%-nak erről fogalma sincs.

A NEB-et akkor jelentette be a kormány, amikor már kezdett ciki lenni, hogy sorra leszavazzák az LMP javaslatait, amik az ügynökakták nyilvánosságra hozatalát célozták meg. Amikor már az MSZP is támogatta azt, kitalálta a kormány ezt a hivatalt, hogy majd azonnal létrehozzák, és ez rendezi a kérdést. Aztán csúsztak másfél évet a létrehozással, a hivatal pedig rendezi is a kérdést: rendezett egy konferenciát. Mostanában pedig a fiatal csinovnyikok aktívak lettek, mert hát mégis csak pénzt kapnak. Tisztelendő ez a munkamorál, van aki szimplán pénzt kap, és nem csinál semmit.

Ma az igazságügyi bizottság döntött három javaslat sorsáról, és a kormánypárti többség mindhármat lesöpörte az asztalról.

Buda Cash, Hungária, Questor. Sorba dőlnek be a magyar brókerházak, és igazából nem tudhatjuk mi van mögötte. Mindeközben a kormány részéről megy a propaganda, a szocialista brókerbotrányról úgy, hogy például a Questor vezetője, Tarsoly Csaba az elmúlt években is a kormánnyal üzletelt. A Buda Cash ügyben állítólag elindult a kártalanítás, a kérdés, hogy ez valójában is meg fog-e történni, és mindenki hozzájut-e a pénzéhez.

(Fotó: Origo)

Legrövidebb posztom egyike következik. Néhány mondat, pontokba szedve:

• 2010 közepétől a Fidesz van hatalmon. Teljhatalmon.
• Ez azt jelenti, hogy szinte egy nap alatt tud bármilyen szabályt módosítani, és bárkit ki tud rúgni bárhonnan. Volt itt sugárhajtású alkotmánymódosítás és kirúgott Legfelsőbb Bíróság elnöke is.
• A pénzügyi felügyeletért a PSZÁF, majd az MNB felelt. Mindkettő állami szerv, utóbbit egy hírneves közgazdász irányítja.

• Az állam elkezdett bankokat venni. A Széchenyi Bank csődbe is ment. Annak főtulajdonosa egyébként az Államadósság Kezelő Központ vezetője volt, Töröcskei István nevezetű személy. Az ő érdekeltségébe tartozott a Körmend és Vidéke Takarékszövetkezet és a Széchenyi Hitelszövetkezet is, ezek is csődbe mentek. A három cégnél közel 45 milliárd úszott el.
• Aztán csődbe ment a Buda-Cash Zrt., és vele együtt négy pénzintézet. Itt száz milliárd a bukó, annyit kiloptak a hírek szerint.
• Majd bezárt Hungária Értékpapír Zrt. Itt kevesebb a veszteség.
• Tegnap pedig csődöt jelentett a Questor Financial Hrurira. A hírek szerint 44 milliárd tartozása van a cégnek, hogy tud-e fizetni mindenkit a cég, és hogy mikor, az kérdés. A céginfo.hu szerint a Quaestor Financial Hrurirában 2013-ban 32 milliárd forint befektetett eszköz és 12 milliárd forint forgóeszköz volt, árbevétele 20 millió forint, eredménye kevesebb mint félmillió forint volt, miközben a kötelezettsége 44 millárd forint. Hogy van-e egyéb forrás, illetve az eszközök ma mennyit érnek, azt nem tudni még.

Összesen több mint százmilliárd forintnyi pénz veszett el, aminek egy részét téríti majd a Befektető-védelmi Alap és az Országos Betétbiztosítási Alap, valamit fedez majd a megmaradt vagyon is. Sok-sok milliárdot azonban nem soha nem fognak látni a befektetők.

Meg kell majd magyarázni, hogy itt rend van, az állam jó gazda és az állami irányítás gondos, hozzáértő kezekben van. Jó munkát, elvtársak. 

A vasárnapi Simicska-nyilatkozat, amelyben az oligarcha ügynöknek nevezi Orbánt, elég egyértelmű jel arra, hogy a háború nem ért véget. Sőt, Simicskát idézve, valakinek el kell buknia benne, vagy neki, vagy Orbánnak. Az ügynökügyes szivárogtatással egyértelművé vált Simicska célja: ki akarja csinálni Orbánt. Nem a Fideszt, vagy a jobboldalt, hanem annak vezetőjét.

(fotó: Magyar Narancs)

És Simicska előnyben van. Ugyanis a szereplők nem ugyanazt veszíthetik. Simicskának nem kell tartania a szavazatvesztéstől, a politikai renoméjának sérülésétől, ő ugyanis egy olyan politikai szereplő, akire nem vonatkoznak a politikusokat illető szabályok. És míg Orbánnak számtalan fronton kell csatákat vívnia, Simicska egyetlen ellenfele Orbán.

Simicska három esetben veszít. Ha megölik, ha elveszik a pénzét, vagy ha börtönbe kerül. Csakhogy ezek az esetek Magyarországon nem olyan életszerűek. Még ha egy oligarchával történne is ilyen, lényegében a Fidesz politikai végét jelentené (de ha nem, akkor is teljes hitelvesztését), egy teljesen egyértelmű politikai leszámolás Magyarországon. Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy Simicska a Fidesszel szimbiózisban építette fel a vagyonát, egy letartóztatás nem jönne jól a Fidesznek, hiszen nyilván Lajos bedobná a terhelő bizonyítékokat, illetve a Fideszre is esne mocsok a tárgyalások közben. A politikai gyilkosság pedig Magyarországon ilyen szintű politikai szereplőnél ismeretlen fogalom.

Így Simicskának az az érdeke, hogy minél gyorsabban és minél erősebben átpolitizálja az Orbán és közte lévő csatát. Minden egyes megszólalása a válaszcsapás megelőlegezése, hogy bármilyen az oligarchát érintő reakció a Fidesz részéről még inkább politikai leszámolásnak tűnjön.

A másik verseny nem a politikai téren, hanem a sajtóban zajlik a két fél között. Simicska szépen lassan elkezdte leválasztani jobboldali médiabirodalmát  a Fideszről, méghozzá úgy, hogy közben megtartsa olvasóit. Az előzetes elképzelésekkel szemben, eddig nem tudunk példányszám- vagy nézőszám-csökkenésről, se a Hír TV, se a Magyar Nemzet, se a Lánchíd Rádió, se a Nyerges Zsolt érdekszférájába tartozó Heti Válasznál. Ennek oka pedig az, hogy nincs valódi alternatíva a jobboldali sajtóban.

Nem véletlen, hogy sorban jönnek a hírek Habonyék új online felületeiről, újságterveiről. Csakhogy amíg ezek beindulnak, az lassú folyamat lesz. Ha Simicska előbb tudja szépen lassan megcsinálni az átrendeződést, úgy, hogy alternatíva híján a tábor nem tud átkapcsolni, akkor utána nehéz lesz már átszoktatni az embereket. A készülő M1 műsorterve pedig nem tűnik alternatívának a Hír TV-vel szemben: 2 hónap alatt nem tudnak közéleti műsorok kinőni a semmiből.

És azt se felejtsük el, hogy Simicska emberei még ott ülnek az államigazgatásban és a kormányban. Például Németh Lászlóné, a miniszterelnökség államtitkára, vagy Vida Ildikó, a NAV elnöke. Vajon mennyire lenne egyértelmű, ha Orbánék most váltanák le Vidát? Itt is bőven keresztbe tud még tenni Simicska. Nem beszélve arról, hogy a köztéri reklámpiacon is nehéz országos óriásplakát-kampányt csinálni Simicska nélkül.

Orbánék megpróbálhatják pénzügyileg megfojtani: elvehetik az állami reklámköltéseket lapjaitól, rádiójától, a Class FM-től, tévéjétől, a Hír TV-től, csakhogy így az állami hirdetések is veszítenek hatékonyságukból. És megpróbálhatják a Közgépet és más a Simicska-Nyerges birodalomhoz tartozó cégeket a közbeszerzések elvesztésével kivéreztetni, csak épp nem biztos, hogy mindenhol lesz helyettük fideszes szereplő. És még ha el is zárják a Simicskához vezető csapokat, annyi pénze bőven van, hogy a következő 3 évet kihúzza. Márpedig ő jelenleg nem akar mást, mint kicsinálni Orbánt.

Nagyon meg lennék lepődve, ha Simicska nem állna elő egy bombasztikus sztorival március végén-áprillis elején a tapolcai-ajkai időközi választás előtt, ezzel tovább gyengítve a Fideszt.

Ez még a jövő ködében lebeg, de valahova össze is kell gyűjteni a csalódott jobboldali Fidesz-szavazókat, így simán benne van a pakliban egy új jobboldali párt megalapítása is. Ha továbbra is zsugorodik a Fidesz, vereségeket szenved, Simicskát ismerve az se elképzelhetetlen, hogy ez az új párt a Fideszből jön létre. A Simicska-Orbán háború lényege az, amit a miniszterelnök Tusnádfürdőn mondott még a nyáron. Bármi megtörténhet.

A szocdemek és a radikális baloldaliak másképpen viszonyulnak az aranytojást tojó tyúkhoz. A Sziriza legnagyobb erénye pedig az, hogy tudja, miért kiábrándultak az emberek – szemben a jobb- és balközép pártjaival. Sheri Bermannal, a Barnard College (a Columbia Egyetem kizárólag nők számára fenntartott intézménye) professzorával beszéltünk.

Tekinthetjük a Szirizát és a Podemost a 21. század szociáldemokratáinak?

Attól függ, mit értünk alatta. Bár ezek a pártok nem tűnnek hagyományos értelemben véve szociáldemokratának, sikerül megszólítaniuk és megnyerniük a hagyományos baloldali szavazók egy részét, sőt az említett két pártnak sikerült hazája legnagyobb baloldali pártjává is válnia. Ennek ellenére radikálisabbak és baloldalibbak, mint egy átlagos szociáldemokrata. A retorikájuk szembemegy azzal, amit a huszadik század második felének szociáldemokratáitól megszokhattunk.

De mi ebben a radikális? A minimálbér vagy a nyugdíj emelése nekem nem tűnik például annak.

Rengeteg olyan követelésük van, amelyek mellé simán beállhatna a többi párt is – és itt nem csak a baloldaliakra gondolok, hanem az egész politikai spektrumra, Európa-szerte, a párt gyökerei viszont kommunista és erősen baloldali csoportosulásokban találhatók, sokkal kritikusabbak a kapitalizmussal, mint a tradicionális szociáldemokraták voltak. És kevésbé hajlandók piacbarát reformokra, mint a szociáldemokraták.

De nem kizárt, hogy tíz éven belül annyira eltávolodnak a gyökereiktől, hogy már nyugodt szívvel szocdemezhetjük le őket.

Persze, minden elképzelhető. A baloldalon csomó olyan mozgalmat láttunk, amely idővel a mainstream részévé vált. Ott vannak például a zöld pártok, amelyek pár évtizede még meglehetősen radikálisak voltak, és nem is voltak benne biztosak, hogy a rendszer részévé akarnak-e majd válni, és koalícióra akarnak-e lépni másokkal. Szóval nincs kizárva, hogy ezek a pártok is szelídülnek – végülis a pártok nem egyetlen egy emberből állnak csak, és nem csak egyetlen elképzelés érvényesülhet bennük. Az irány attól függ majd, hogy milyen lesz a politikai rendszer az adott országban, és mi szól majd amellett, hogy valamely irányba elmozduljanak.

Görögország és Spanyolország elég nehéz éveken van túl. Náluk most keményebb baloldali fellépésre van szükség, hisz egy tradicionális szociáldemokrata nem tudna ott semmit elérni. Nem?

Ez így van. Meg azt se felejthetjük el, hogy Görögországban a balközép PASOK komoly korrupciós botrányokba keveredett, ráadásul kormányzásával nagyban hozzájárult a jelenlegi problémák kialakulásához. Szóval már csak azért sem tudott volna olyan programmal előállni, amely véget vet a problémáknak, mert ő maga is a rendszer része volt. A spanyol rendszer talán nem annyira romlott, mint a görög, ott a szociáldemokratákat nem terheli ekkora felelősség.

De hozzátenném még azt is, hogy a tradicionális szociáldemokrata pártok stagnáltak az elmúlt húsz évben, és nem voltak képesek alternatívákat felvázolni a jelenlegi rendszerhez képest, szóval egyáltalán nem csoda, hogy ennyien szavaznak ezekre az újabb baloldali pártokra.

Sheri Berman 2011-ben a Narancsban kritizálta az elmúlt évtizedek baloldali kormányzását: „A szociáldemokrácia ennél a »neoliberalizmus light«-nál sokkal kritikusabb a piaccal szemben, beavatkozáspárti, és komolyabban veszi az állam szerepét a gazdasági kérdésekben. Ez nem jelenti azt, hogy ellenzi a növekedést vagy a globalizációt - alapvetően nem antikapitalista, soha nem volt célja, hogy megszüntesse a szabad piacot -, de nem csak akkor lép közbe, amikor valami váratlan és nemkívánatos történik. Kölcsönöz a liberalizmustól és a szocializmustól, de nem válik szocializmussá vagy liberalizmussá. A nagy kérdés persze az, hogyan találjuk meg a megfelelő egyensúlyt a szabad piac, a növekedés és a jóléti politika között. Ne vágjuk le az aranytojást tojó tyúkot, de azért terelgessük.”

Az újbaloldal erősödése arra ösztönözheti a tradicionális baloldalt is, hogy visszataláljon a gyökereihez?

Mindenképpen kénytelenek lesznek tudomásul venni ezen pártok létezését, már csak azért is, mert annyira sok választó pártol át a szociáldemokratáktól az újonnan alakuló pártokhoz. Spanyolországban például – akárcsak Görögországban – nem csak a baloldal, de talán az egész politikai paletta legerősebb pártja lehet a Podemos – ráadásul az a fajta rendszerkritika, amit a Podemos megfogalmaz, nagyon is legitim. Azt nem mondanám még, hogy ezek a pártok sikeres megoldást is találtak, de felhívták a figyelmet egy olyan problémára, amit a hagyományos baloldal mintha nem vett volna észre: rengeteg a kiábrándult, csalódott ember, aki már nem sokáig hajlandó azokra a pártokra szavazni, amelyek magára hagyták. Görögországban és Spanyolországban a választók a baloldalon találták meg a radikális alternatívát, Ausztriában és Franciaországban viszont a szélsőjobb táborát erősítették. A mainstream pártoknak mindkettő azt üzeni: elpártolnak tőlük a választók, szóval változtatni kell.

A Sziriza lepopulistázásáról mit gondol?

Attól függ, mit értünk a populista alatt. Eredetileg a kifejezés azt jelenti, hogy a populushoz, a néphez szól. Ez nekem nem tűnik problémának, hiszen a politika feladata az lenne, hogy megszólítsa az embereket.

Ha a szó manapság használatos jelentését nézzük – azaz, hogy a pártok nem a rációra, hanem az emberek félelmeire alapozva győzködik a potenciális választókat – az nem hiszem, hogy az felróható a Szirizának. Görögországban tényleg nagyon komolyak a problémák, az emberek nagyon rosszul érzik magukat, teljesen érthető, hogy a kampány is erről szól. A Sziriza és a Podemos „populizmusa” – már ha így akarjuk ezt nevezni – az, hogy felismerte, mi a bajuk az embereknek. Hogy erre a felismerésre építve képesek lesznek-e egy rendes stratégiát felépíteni, illetve változtatni tudnak-e az emberek problémáin, az még a jövő zenéje.

És ha úgy nézzük, hogy a Sziriza olyat ígért, amiről tudta, hogy nem fogja tudni teljesíteni?

Fogalmunk sincs még róla, mi fog történni Görögországban. Beváltja majd a Sziriza az implicit és explicit ígéreteinek egy részét? Nem tudjuk. Azt viszont tudjuk, hogy a Sziriza sokkal inkább hajlandó leszámolni azzal a görög múlttal, amely a jelenlegi problémákhoz vezetett, mint bármely másik párt az országban. Az a legtöbbeknek nyilvánvaló volt már az elején, hogy nem tudnak mindent beváltani az ígéreteik közül. Fogalmam sincs, hogy milyen tervekkel állnak majd elő a céljaik elérése érdekében, mindenesetre azt már elérték, hogy maradt egy kis mozgásterük, a jövőbeli sikerük pedig attól is függ majd, hogy meg tudják-e győzni a választókat arról, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy beváltsák, amit ígértek, még ha annak csak egy része is valósult meg.

Mondta, hogy a szocdemek nem kapitalizmus-kritikusak, nem a rendszert változtatnák meg, hanem inkább pórázon tartanák a piaci erőket. De vajon egy szocdem képes lehet akár a nemnövekedésben is gondolkodni?

Nem tudom, ki akarna olyan gazdaságot, ahol nincs növekedés. Nem hiszem, hogy ezzel túl sok választót lehetne nyerni, és nem is tartom túl jó stratégiának, főleg ha azt vesszük, hogy Európa gazdaságainak jelentős része pillanatnyilag elég rossz állapotban van. A nemnövekedés olyasvalami, amit a középosztálybeli értelmiség, meg a tudományos világ egy része jónak láthat, de szavazatokat nem lehet vele nyerni. Inkább egyenlőbb, igazságosabb vagy zöldebb növekedésben kellene gondolkozni.

És a feltétel nélküli alapjövedelem belefér egy szocdem programba?

Ha arról van szó, hogy minden ember azzal a joggal szülessen, hogy jár neki havi rendszerességgel egy bizonyos összeg, függetlenül attól, hogy mit csinál – azt én elég problémásnak tartom, mind a szociáldemokrácia, mind a gazdaság és a társadalom szempontjából. A szociáldemokraták a kezdetek óta azon dolgoznak, hogy az  emberek ne lehetetlenedjenek el amiatt, hogy elveszítették az állásukat, megbetegedtek vagy valamilyen más okból nem tudnak dolgozni. A feltétel nélküli alapjövedelem ennek egy másfajta megközelítése, amit már nem lesz könnyű megkedveltetni a választókkal, főleg a szociáldemokratákkal, akik alapvetően értéket látnak a munkában, csak azt nem akarják, hogy valaki megalázó körülmények között dolgozzon, vagy olyan fizetést kapjon, amely nem elegendő egy elfogadható életszínvonal megteremtéséhez.

Hogy látja, európai kereteken belül létrejöhet egy baloldalibb és egyenlőbb társadalom, vagy ahhoz a tagállami kormányok szintjén kell ügyködni?

Európa elég sok problémával néz most szembe. Spanyolországban és Görögországban strukturális reformokra van szükség, hogy a kormányok garantálhassák polgáraiknak a jólétet, nőjön a gazdaság és csökkenjen a munkanélküliség. Északon ezzel szemben inkább a gazdagok és szegények között egyre jobban kinyíló olló jelent problémát. Ha nagyobb szolidaritást, több egyenlőséget szeretnénk látni, ahhoz előbb az uniós struktúrákat kellene megváltoztatnunk, mert jelen formájában nem fog sikerülni ezt elérni.

És erre van lehetőség? A gazdagabb országok elvannak a jelenlegi struktúrában, és nincs bajuk a neoliberális gazdaságpolitikával sem.

Nem nagyon szeretek jósolni. Bármi történhet, bár nekem most nem úgy tűnik, mintha eljött volna az az idő: egyre többen vannak azon a véleményen, hogy mehetne jobb irányba is Európa, csak nem tudnak megegyezni abban, hogy mi legyen ez az irány. Ha valami váratlan esemény miatt nem kezd el foszladozni a struktúra (például  Görögország vagy más tagállamok távozása miatt), akkor azt tartom leginkább valószínűnek, hogy a következő tíz évben nem sok minden történik. A válságot annyi idő alatt a struktúrák megváltoztatása nélkül is kiheveri az EU, aztán ha helyreállt a gazdasága, akkor talán elkezd azon gondolkozni, hogy miképpen működjön a szolidaritás.

Január vége felé a szélsőjobb is mintha beleszeretett volna a Szirizába. Marine Le Pen és Vona Gábor is nekik drukkolt az előrehozott választásokon. Miért?

Annak ellenére, hogy a Sziriza a bal-, Marine Le Pen pedig a jobbszélen van, nagyon sok mindenben ugyanúgy gondolkodnak. A nagy különbség, hogy a Sziriza nem kisebbség- és bevándorló-ellenes. A francia Nemzeti Front látszólag nem akarja leépíteni a jóléti államot, azt se akarja, hogy az államigazgatás kisebb legyen. Ők szinte mindent támogatnak a radikális baloldal társadalom- és gazdaságpolitikai elképzelései közül – persze azzal a kitétellel, hogy azokból csak az „igazi franciák” részesüljenek. Meg hát ők is szeretnek nekimenni az uniós intézményeknek, akárcsak a Sziriza.

Az elmúlt években több országban is utcára vonultak az emberek, hogy kifejezzék a nemtetszésüket a megszorítások, a társadalmi egyenlőtlenségek, vagy épp az illiberális kormányzás ellen. Milyen hatással voltak ezek a politikára?

Arra mindenképpen jók voltak, hogy emlékeztették az eliteket, hogy mennyire dühösek az emberek a fennálló állapotok miatt. Önmagukban a tüntetések nem váltanak rendszert, ahhoz kell egy olyan csoport is, amelynek vannak elképzelései arról, mi legyen az alternatíva, és hogyan jutunk el annak megvalósításához.

Ma Európában nincs hiány olyan emberekből, akik dühösek és csalódottak, és legitim kritikát tudnak gyakorolni a rendszeren. Azt viszont nem tudjuk, hogy van-e valaki, aki lépni is tud, annak érdekében, hogy változzon valami. A Szirizától meg a Podemostól még nem hallottam olyan javaslatot, amelyet én személy szerint praktikusnak és plauzibilisnek találtam volna.

Ettől persze még igaz az, hogy egy demokráciában nem tehet úgy egy kormány, mintha minden rendben lenne, miközben az emberek kétségbe vannak esve és változást követelnek. Mint ahogy azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy – amennyiben nem lesz alternatíva – az emberek csak még dühösebbek lesznek.

A Podemos és a Sziriza épp a tüntetésekből nőttek ki, szinte senkinek nincs a pártok tagjai közül tapasztalata a kormányzásban. Ha nem járnak sikerrel, akkor az emiatt is lehet?

Persze, minél gyakrabban csinálunk valamit, annál egyszerűbb lesz. Ez igaz a kormányzásra is. Nyilván nehezíti a helyzetet, hogy a Podemos és a Sziriza jórészt aktivistákból meg egyetemi tanárokból áll, akik idáig kívülről kritizálták a rendszert – ami ugye könnyebb, mint a kormányzás (bár Görögországban annyiban speciális a helyzet, hogy ott már csak kívülállóknak volt lehetőségük arra, hogy bármit is változtatni tudjanak). Ha kritikusból kormányzó erővé avanzsálsz, akkor eltart egy ideig, mire kitapasztalod, mit lehet megváltozni, és mi az, amihez nem éri meg pillanatnyilag hozzányúlni, már ha célirányosan akarunk közelíteni a programunk megvalósítása felé. És akkor még kérdés az is, hogyan tudja egy párt a sikereit és kudarcait kommunikálni a választók felé. Még nem tudom, mennyire lesz a Sziriza sikeres, de remélem összejön nekik, Görögországra és Európára is ráférne már.

A Levegőt! - Misetics Bálint és Udvarhelyi Tessza rádióműsora a Klubrádión az elnyomásról és az ellenállásról. A műsor adásai ezután felkerülnek a Kettős Mércére is, a Levegőt! fül alatt olvashatjátok, és hallgathatjátok majd őket!


Társadalombiztosítás, nyugdíj, minimálbér, a munkaidő csökkentése, munkanélküli juttatások, munkavállalói jogok - mindezeket jelentős részben a munkásmozgalomnak és a szakszervezeteknek köszönhetjük. De

A pécsi Pick üzem munkásai múlt hét csütörtökön  határozatlan idejű sztrájkba kezdtek, hogy így tiltakozzanak a Pick Zrt. által előírt drasztikus teljesítménynövelés ellen, és „követeljék a többletmunka megfelelő kompenzálását”. A sztrájk végül csak öt és fél óráig tartott, de arra az időre viszont az egész üzem leállt. A vállalat a sztrájk nyomására vállalta a többletmunka kompenzálását, továbbá tárgyalásokat kezdett az Élelmezésipari Munkavállalók Független Szakszervezetével a bérrendszer átalakításáról és a bérek emeléséről.

Ritkán hallani magyarországi sztrájkokról, ezért is példamutató a pécsi munkások kiállása. De mi volt a pécsi sztrájk előzménye? Miért volt szükség új szakszervezet alapítására? Féltek-e a sztrájkoló munkások, hogy a határozott fellépésük megbosszúlja magát? Milyen állapotban van a magyarországi szakszervezeti mozgalom? Miért nem került sor jelentősebb ellenállásra az új munka törvénykönyve, a sztrájkjog korlátozása és a háromoldalú egyeztetések felszámolása ellen? Mennyire általános kelet-európai probléma a szakszervezetek gyengesége? Mi a jelentősége a szakszervezeti konföderációk egyesülésének?

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a “Levegőt!” című rádióműsor 3. adásában Bibók Istvánnal (a szrájkot szervező szakszervezet elnökével), Krémer Attiláné Tündével (szakszervezeti bizalmival, a pécsi Pick üzem dolgozójával), valamint Neumann László szociológussal.

Az adást itt hallgathatod meg:

 Csatlakozz a Levegőt rádióműsor facebook oldalához, egy tetszikkel:

Simicska Lajos vasárnap délutáni politikai aktorként való újbóli bejelentkezése a magyar közéletbe Orbán Viktor képének romolásán kívül egy valamire még jó lesz. Újra előkerül az ügynökakták kérdése. Kedden 10-kor szavaz ugyanis a Parlament az LMP javaslatának egyáltalán tárgysorozatba vételéről az ügynökakták megnyitására.

Két lehetőség van: vagy ekkorát még nem hazudott magyar politikai szereplő, vagy ekkora bomba még nem robbant a magyar közéletben. Simicska Lajos a Mandinernek adott interjújában azt mondta, Orbán Viktornak jelentenie kellett róla, és a Simicskáról szóló akták eltűntek a rendszerváltás után, de Moszkvában megvannak. Simicska szerint ezzel zsarolják Orbánt az oroszok

Fotó:Németh Dániel

Nem tudhatjuk, Simicska igazat mondott, vagy sem. Állításai alátámasztására semmilyen bizonyítékot nem tud felhozni, de ez nem is érdekli a volt fideszes oligarchát. Ugyanis Simicska célja most már nyilvánvaló: ahogy alig egy hónapja mondta, amikor legecizte Orbánt, ez egy háború, itt csak az egyik fél maradhat meg. Tehát Simicska politikailag kinyírni készül Orbánt.

Ehhez pedig elég a sejtetés, hogy Orbán ügynök volt. És valószinűleg sok hasonló, konkrétabb vagy kevésbé konkrét információt fogunk kapni a következő hónapokban Simicskától és csapatától.

Talán sose fog kiderülni, Orbán ügynök volt-e, vagy sem. A mondatok hatása szempontjából pedig ez lényegtelen is, hiszen rögtön jöhet a következő érv: ha a miniszterelnöknek és a Fidesznek nem lett volna takargatnivalója, már rég nyilvánosak lennének az ügynöklisták, de nem azok. Simicska Orbánnak és a Fidesznek az egyik legérzékenyebb ponton vitt be egy ütést, ez pedig az antikommunizmus, ami lényegében a jobboldali tábor egyik legnagyobb összetartó ereje. Plusz tudatosan behozta az orosz szálat is, ami Orbán másik érzékeny pontja  a jobboldali szavazók szemében.

Amit Simicska csinál, az egy sima karaktergyilkosság, és azt mutatja, az oligarcha nem eszköztelen, saját személyes ismertségét használja fel az Orbánnal szembeni háborúban. A két rossz csatájában. Maga a bizonyíték nélküli sejtetés is napokra beszédtémát fog adni az állampolgároknak, és ráégeti Orbánra a kérdést, ügynök volt-e vagy sem. Ez pedig, bár nem bizonyosság, politikailag elég a megsebzéséhez.

Kíváncsian várjuk, hogy számol be erről a Simicska-médiabirodalom, és hogyan számol be a közszolgálati média.

Az elmúlt fél évben sorra buknak ki Budapest V. kerületének korrupciógyanús, vagy korrupt üzelmei. Ezekben az ügyekben sorra bukkannak fel a kormányközeli oligarchák, háttéremberek nevei, Habony Árpádtól a Századvég-csoport elemzőiig. Három hete a Nemzeti Nyomozó Iroda mondvacsinált okokra hivatkozva megtagadta a nyomozást az egyik ilyen ügyben. Ezután döntött úgy Juhász Péter, az Együtt helyi önkormányzati képviselője, hogy tüntetést hív össze az ügyekben. A tüntetők az Erzsébet térről vonulnak a Nemzeti Nyomozó Iroda elé.

17:32 A tüntetésnek ezzel vége, mi is befejezzük, megígérjük, hogy tudósítunk 28-án is.

17:25 Juhász Péter kér elnézést a hangosítás miatt, mint mondja, nem gondolták, hogy ötezernél többen lesznek. Az együttműködés sajátos együtt-tüntetés válfajáról beszél, hívták az LMP-t is, nem jöttek. Ez egy olyan ügy, amiben mindenkinek közösen kell kiállnia. Polt Péter is meg fogja vizsgálni magát, ez egy ilyen ország. Nehezen tud beszélni, egyfolytában skandál a tömeg. Biztosítja Orbán Viktort, hogy mi hallgatunk rá, tényleg nem azt figyeljük, hogy mit mond, hanem, hogy mit csinál. Új definíció a miniszterelnökre: egy aluljáró utolsó neppere, a tolvajok fejedelme, egyetlen egy elvi szempontja volt, hogy "elviszem". Veszitek a nyelvi poént, reméljük. Rezonál a tömeg, mondjon le, börtönbe. Immár hangosbemondóba beszél, bejelenti, hogy március 28-ra minden párt és civil szerveződés bevonásával újabb korrupcióellenes tüntetést szervez, hogy megállítsuk a korrupció kormányát. Kéri, hogy addig is mindenki derítsen fel egy korrupciós ügyet. Hajrá :)

17:20 Marek Bertram, civil aktivista beszél a választási csalásokról. Pontosan 12 hónapja tett feljelentést, pontosan 12 hónapja nem történt semmi az ajánlószelvény-botrányban. A választási iroda nem is vizsgálta a panaszát, mert túl nagy feladat lenne.Azt is nevetségesnek tartja, hogy a Fidesznek a magára szabott választási rendszerben is 4 milliárd Ft közpénzt kellett elszórnia a kétharmad megszerzéséhez. Kicsit kikéri magának, hogy évértékelőjében Orbán figyelmeztetett, "még a végén azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot". Nos, ő nem lopta szét. Olyan országban szeretne élni, ahol Vida Ildikó nem vizsgálhatja Vida Ildikót, ahol a választási csalásoknak következménye van, és a politikai elit gyorsabban cserélődik, mint Kínában. Ezzel egyet tudunk érteni.

17:15 Megnevez még egy viszonylag komoly demokratikus hiányosságot, jelesül, hogy nincs jogorvoslati lehetőség sem, mert Juhász Péter nem károsult a hatóságok szerint, noha ő a kerület károsultjainak egyik önkormányzati képviselője. Ez is fura.

17:10 Most a magát volt fináncként aposztrofáló Ivanics Éva beszél volt kollégáiról. Azt mondja, nem az ő saruk, hogy mostanában alapból elutasítják a feljelentéseket, ezzel megakadályozva, hogy a nyomozás egyáltalán elinduljon. Komoly bűncselekmény gyanújánál is, ilyen pl. a hűtlen kezelés. Azért, az Ökotársnál el tudták indítani, ki tudja, miért, fura.

17:08 A trafikkárosultak képviselője, Szabóné Szabados Katalin meséli a kálváriájukat a Nemzeti Nyomozó Iroda előtt. A válasz a már bevált "Mocskos Fidesz!"

17:04 A menetet vezető teherautó megérkezett a Vörösmarty-Aradi sarokra, a vége még az Andrássyn tart, legalább kétezren lehetnek. Az Együtt aktivistái matricákat osztogattak, szorgosan ragasztgatják is a tüntetők, biztos, ami biztos, semmi értékesre: "Ezt még nem lopta el a Fidesz."

16:55 Az a jó a vonulós tüntetésekben, hogy a lustábbak csatlakozhatnak útközben, most is ez történik, folyamatosan duzzad a tömeg. 

16:51 Korábban megírtuk, hogy azért akad még remény: akár 2020-ban is lehet még nyomozást indítani, ha addigra, mondjuk változik valami, és akad rá hajlandóság.

16:44 Az Andrássyn zúg az "Aki dudál, velünk van!", amit még a HaHa talált ki fénykorában - és sokan visszadudálnak. A menet mindjárt kiér a Körútra.

16:35 Azért a Nemzeti Nyomozó Iroda a célpont, mert megtagadták, mint minden rendes jogállamban, a korrupciós ügyek kivizsgálását. Első körben tologatták az aktákat két hónapon keresztül, majd két hét alatt elvégezték azt a munkát, amit te is megtehetnél otthonról: kikérték a nyilvános adatbázisból a cégekre vonatkozó adatokat, megnézték az önkormányzat rendeleteit és az érintett cégek honlapjait, és megállapították, hogy nem kell nyomozni. 

16:29 Az Andrássy-Bajcsy sarkon tartanak, különösebb apropó nélkül is megy a "mocskos Fidesz".

16:25 Mostanra kb. 1000 ember lehet, átvonulnak a Vörösmarty utcába, a Nemzeti Nyomozó Iroda elé. Közben Juhász folyamatosan bemondja a jobbra-balra látható korrupciós ügyeket, menetrendszerűen jön rá az "Itt is loptak!"

16:16 Nagy Zoltán, a DK Zala megyei elnöke a keszthelyi Tiborcz-ügyre utal. "Keszthelyen kikötött a kormányzati korrupció." Mint ismert, Orbán veje, hát, kapott egy kikötőcskét, van ilyen. Hangos "mocskos Fidesz" a válasz a tüntetőktől.

16:12 Szabó Rebeka Váradi Andrásra emlékezik, aki kiállt a földek elrablása ellen. Majd áttér Zuglóra, ahol teljesítették a civilek korrupcióellenes minimum követelményeit, és bevezetnék az alapjövedelmet.

16:10 Mostanra kb. hatszázan lehetnek, az ismertebb politikus és civil arcok közül Karácsony Gergelyt, Szigetvári Viktort, Gulyás Balázst látjuk.

16:04 Szelényi Zsuzsanna a színpadon: "A hatalom mindig elszívja a tisztességes emberek elől a levegőt." De a rendszerváltás utáni legkorruptabb politikus mégiscsak Orbán.

16:02 Juhász Péter beszél. Elég konkrét instrukciót ad a skandáláshoz: "Szégyen, gyalázat, eladtad a hazádat!" És felsorolja, mi mindent loptak el a környéken. 

16:00 Orbán 2008-as beszéde megy, amikor még volt némi gondja Paks-ügyben a titkosítással. Pedig akkor csak 10 évben gondolkodtak...

15:58 Ezúttal sok a pártzászló és -jelvény is, Együtt, PM-túlsúllyal.

15:52 Gyülekeznek a tüntetők, több százan lehetnek. A transzparensek Simicska stílusában beszélnek Orbánról és Rogánról, de kijut neki magának is.

15:42 Ameddig nem kezdődik a tüntetés, nézzünk Vitrint!

15:40 A tüntetésen felszólal:
Dr. Ivanics Éva, volt pénzügyőr alezredes
Szabóné Szabados Katalin, Trafikkárosultak Mozgalma
Szabó Rebeka, PM
Szelényi Zsuzsanna, Együtt
Juhász Péter, Együtt
Marek Bertram, civil aktivista
Nagy Zoltán, DK 

15:30 A tüntetésen nemcsak az V. kerületi korrupció ellen szólalnak fel, szó lesz a választás elcsalásáról, a földügyekről, a trafikokról, a paksi botrányról, a MET-ről, és még sok mindenről egészen a helyi ügyekig.