Amikor egy szociális, társadalmi probléma felvetésekor ‘te mit dumálsz, akkor miért nem fogadod be’ színvonalú kommentek érkeznek, az emberben mindig felmegy a pumpa. Nemcsak azért, mert a kommentelő nyilván teljesen érzéketlen embertársa problémája iránt, hanem azért is, mert a másikért szót emelni kötelesség. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy azért fizetjük be adóforintjainkat, mert a közösség tagjaként ezeknek a problémáknak a megoldását finanszírozzuk.

De az ilyen hozzászólások minősített esete, amikor ezt politikus teszi. Például, amikor Zsiga Marcell elmondta, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból. Ezt a magasságot fejelte meg Deutsch Tamás, amikor egy Twitter-felhasználó belinkelte az Index cikkét a Fidesz EP képviselőjének és kormánybiztosnak, amely arról szól, hogy 35 ezer forintból élnek ma nyugdíjasok Magyarországon. Feltette a kérdést, mi a fontosabb, a stadionok vagy ezeknek az embereknek a megélhetése. Deutsch válasza a legsuttyóbb politikusi válasz. Bár én vagyok az államhatalom képviselője, én rendelkezem a forrásokkal, én vagyok az alapítója a kormánypártnak, de mit ugrálsz, te hülyegyerek, ha akarsz valamit, oldd meg magad.

Pedig Deutschnak nagyon egyszerű dolga lett volna, hogy ne legyen szánalmas. Beírhatta volna, hogy a szocialisták alatt kevesebb volt a nyugdíja a nőnek, hogy a kormány emelte a nyugdíjakat, vagy emelni fogja. Tehát hazudhatott volna valamit, vagy még egyszerűbben a kormány jelenlegi kommunikációját követve, beírhatta volna, hogy Gyurcsány.

De nem, ő tökös akart lenni, és egy manipulatív szám kiséretében (mert ugye, itt egy 35 ezret kereső kisnyugdíjasról volt szó), egyszerűen beközölte, oldd meg, bazdmeg. Tehát a kormánybiztos, a kormányzó párt alapítója, EP-képviselője szerint, ha egy választópolgár számon kéri, hogy mennyi szegény ember van Magyarországon (4 millióan a létminimum alatt), akkor a válasz nem az, hogy ez sajnálatos, de dolgozunk rajta, hanem az, hogy ezt az állampolgároknak kell megoldani, és nem a kormánynak, ami beszedi az állampolgárok adóját.

Külön dicséretet érdemel a stadionokra adott válasz. “Sportolsz?” Mintha a stadionok valójában a tömegsportot szolgálnák, és nem annak a kb.100-200 ezer (köztük vagyok én is, aki “Deutsch csapatának” az MTK-nak a drukkereként évi 1-2 mecsre kimegyek) embernek az érdekét, aki egy évben a helyszínen követi a magyar labdarúgást.

Vajon én bemehetek hétvégén focizni egy stadionba? A szegénységben élő gyerekek mit profitálnak a stadionokból? Mari néni adójából, aki most kisnyugdíjas, Józsi adójából, aki árufeltöltő, és leszarja  a magyar focit, miért épül stadion, és miért nem jár mondjuk 9 hónapig a munkanélküli segély, ha elvesztené az állását?

De ha már sportra költjük a pénzt, miért nem grundokra, kosárpalánkokra, bicikliutakra, futópályákra, amiket mindenki igénybe tud venni? Hát pontosan azért, mert Deutsch Tomi, a Fidesz és Orbán Viktor leszarják, meg lehet-e élni 35 vagy 47 ezer forintból, és leszarják, hogy a józsefvárosi cigánygyerek tud-e focizni, ha a vezénylőtábornok úr mániájáról, a magyar fociról van szó.

Egy hete írtuk meg, hogy a KLIK öt váci iskolából 10-10, Pest megyéből összesen 250 gyereket buszoztatna a KLIK a Honvédelmi Minisztérium budapesti rendezvényeire, valamint Orbán Viktor Múzeum kerti beszédére. Legújabb cikkünkből pedig az is kiderül, hogy Budapesten is hasonló akcióra készülnek az állami intézmények, illetve hogy a Főváros több éve folytat hasonló gyakorlatot az október 23-i ünnepségekkel kapcsolatban. Bár a KLIK próbálja úgy beállítani az ügyet, mintha csak meghívást fogalmaztak volna meg, a valóságban mind a KLIK, mint a polgármester próbál nyomást gyakorolni a Váci Madách Imre Gimnázium (és más váci intézmények) vezetőségére.

Kép: vmig.sulinet.hu

A Váci Madách Imre Gimnázium azóta petícióban tiltakozik a diákok politikai célokra való felhasználása ellen, a nyílt levelet eddig majdnem hatszázan írták alá

Tudomásunkra jutott, hogy a 2015. március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartandó egész napos megemlékezésre Fodor Gábor megyeközponti tankerületi igazgató megbízásából Ön 10 fő diákot és 1 fő pedagógust hívott meg iskolánkból. A meghívást tisztelettel köszönjük, de sajnálattal kell közölnünk, hogy diákjaink az eseményen szervezett formában nem vesznek részt.

Tantestületünk pedagógusai nem támogatják és nem is szervezik meg a diákok politikai színezetű rendezvényeken való részvételét, elfogadhatatlannak tartják, hogy ezt a diákok számára bárki is kötelezővé tegye, és az adatvédelmi törvényekkel ellentétesnek vélik annak kérését, hogy az esetleges résztvevők, vagyis a diákok adatait továbbküldjék a szervezőknek. 

Tájékoztatjuk továbbá, hogy gimnáziumunk, mint ahogy mindig, ebben az évben is megemlékezik nemzeti ünnepünkről, és sok diákunk részt vesz a lakóhelyén tartandó ünnepi rendezvényeken.

- A Váci Madách Imre Gimnázium tantestülete

A Népszabadság megkeresett több más iskolát is, akik szintén kaptak hasonló értesítést, de ezek nem árultak el több információt – mint az egyik igazgató elmondta, a KLIK megtiltotta, hogy nyilatkozzanak. A KLIK a Népszabadság kérdésére elmondta, hogy a 307 iskolából csak 44 vállalta, hogy diákokat – összesen 495-öt – küld az állami rendezvényekre, 263 iskola megtagadta a kérést vagy nem válaszolt. A fenti adatok alapján tehát a KLIK mintegy 3000 diák mozgósítására tett kísérletet.

A KLIK nyilatkozatában azzal védekezett, hogy „az általa fenntartott iskolák számára sem most, sem korábban nem tette kötelezővé központi ünnepi rendezvényeken a részvételt. (...) A megkeresés nem toborzó jelleggel, hanem felajánlásként érkezett az intézményfenntartóhoz, abban a szellemiségben, hogy a budapesti ünnepségeken való részvétellel a diákokhoz közelebb hozza a történelmi események eszmeiségét, és megismerhessék a forradalom és szabadságharc március 15-i helyszíneit.” Azonban ahogy első cikkünkben is írtuk, az „invitálás” a függelmi viszonyok és az informális nyomásgyakorlás következményeképp válik kötelezően teljesítendő feladattá éppen a szabadság ünnepén. Hogy mennyire igaz ez, arról bőséggel tanúskodnak a már említett Madách Gimnáziummal kapcsolatos fejlemények is.

Egy, a gimnáziumban dolgozó tanár Facebookon megírta, hogy a ceglédi tankerület igazgatói március 5-én behívatták a váci középiskolák igazgatóit, és közölték velük, hogy bizony kötelező diákokat küldeniük. A KLIK levele ugyanis már március 2-án kiment az igazgatóknak, akiktől március 5-re vártak visszajelzést, de hasztalan. A Madách igazgatója a először a Diákönkormányzatot kérdezte meg, hogy van-e tíz önként jelentkező, de nem akadt. Ezután egy tanárt kért meg, hogy szervezzen be tíz diákot, de ez sem sikerült határidőre, ezért erősíthette meg a KLIK szóban is a felszólítást.

Noha az igazgatónak valószínűleg megtiltották, hogy ismertesse akár a tantestülettel is a KLIK levelét, március 7-én blogunk nyilvánosságra hozta azt, majd március 10-én a tantestületi ülésen már az igazgató is beszámolt róla. A tantestület több mint háromnegyedes többséggel (6 tartózkodás és 2 ellenszavazat mellett) megszavazta, hogy tiltakozik a diákok állami ünnepségre szállítása ellen, és az 50 fős tantestületből 38-40 tanár alá is írta nyílt levelet. Az igazgató nem volt köztük.

De csak ez után jött a feketeleves: úgy értesültünk, hogy a petíció megjelenését követően Fördős Attila, Vác Fidesz-KDNP színekben megválasztott polgármestere behívatta a Madách Gimnázium vezetőit, és számon kérte rajtuk a „hazafias nevelést,” megpróbálta kiszedni belőlük, hogy ki fogalmazta a nyílt levelet, majd közölte, hogy többet nem teszi be a lábát a gimnáziumba – tehát ha szavatartó ember, akkor az intézményben végzős fia ballagására sem megy el. A polgármestert sikertelenül próbáltuk elérni telefonon. Az önkormányzat egyébként nem munkáltatója, csak fenntartója az intézménynek.

Juhász Gábor, a gimnázium igazgatóhelyettese tegnap a Klubrádióban is beszélt (3:30-tól) a tantestület kiállásról, kiemelve, hogy természetesen nem akadályozzák meg, hogy önszántából és egyénileg bármely diákjuk részt vegyen az állami ünnepségeken, de helytelenítette, hogy a meghívásba csomagolt KLIK-felszólítás meghatározta, hogy mely iskolákból és hány diáknak kell részt vennie a rendezvényeken. Juhászhoz hasonlóan az igazgató, Horváth Edit is megerősítette a Nők Lapja Cafénak, hogy döntésüknek nincs politikai színezete, mindössze elvi kérdésként kezelik, hogy nem küldenek diákokat akaratuk ellenére állami rendezvényekre. A szokásos iskolai rendezvényen természetesen részt vesznek a diákok.

„Pont a szabadságélmény veszik el” – mondta nekem egy tanár azzal kapcsolatban, hogy mindkét szabadsággal kapcsolatos nemzeti ünnepünkre hivatalos szervek rendelnek ki diákokat. Ahogy korábban megírtuk, öt váci iskolából 10-10, Pest megyéből összesen pedig 250 diákot buszoztatna a KLIK a Honvédelmi Minisztérium budapesti rendezvényeire, valamint Orbán Viktor Múzeum kerti beszédére. Az idézett tanár azonban a 6. kerület egyik gimnáziumában dolgozik, és elmondta, hogy a kerületben iskolánként 7 diákos kvótát állapítottak meg a március 15-i rendezvényekre. Egy forrásunk szerint a KLIK által bevallott 500 diák Fejér és Pest megyére vonatkozik, azonban Budapesten további 800 diák mozgósítását tervezik.

Az RTL Klub Híradója is foglalkozott a diákok kirendelésével

Egy másik budapesti tanár elmondása szerint Tarlós polgármesteri időszaka óta tartó gyakorlat az is, hogy diákokat rendelnek ki a 301-es parcellánál tartott október 23-i megemlékezésekre. A főváros nagyjából 30-40 iskolát tart fent, amelyek fővárosi fenntartású iskolaként szakmai ügyekben a KLIK, minden más vonatkozásban azonban a Főváros alá vannak rendelve.

Fővárosi fenntartású iskolák diákjai a Corvin-közi tartott megemlékezésen, 2012 (Majtényi Mihály / budapest.hu)

A fővárosi fenntartású iskolák igazgatói tavaly októberben is menetrendszerűen megkapták az alább látható levelet Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Köznevelési és Ifjúsági Osztályától, amelyben értesítették őket, hogy „az intézmény tanulóinak jelentkezése alapján” küldjenek 15-30 diákot az Áder János köztársasági elnök részvételével megtartott eseményre.

Az általunk megkérdezett tanár nem akarta kivinni az osztályát, nem utolsósorban azért, mert az időjárás-előrejelzés szerint ítéletidő volt várható, a diákoknak pedig 45 percet kellett volna sétálniuk a tömegközlekedéstől a rendezvény helyszínéig. Ráadásul a rendezvény tanítási időben lett volna, tehát a diákok reggeltől délutánig elmulasztották volna az óráikat. A tavalyi akció végül a rossz idő miatt elmaradt.

Cikkünk óta a váci Madách Imre Gimnázium tantestülete online petícióban tiltakozik a diákok politikai rendezvényekre való szállítása és a résztvevők személyes adatainak kiszolgáltatása ellen, kiemelve, hogy szeretnének az iskolában a szokásos módon megemlékezni a szabadságharc évfordulójáról.

A Financial Times értesülései szerint az Európai Bizottság úgy döntött, a nagy energiafüggőség miatt nem engedélyezi Magyarországnak a nukleáris fűtőanyag Oroszországból történő kizárólagos importálását. Ez nem jelenti automatikusan a paksi bővités végét, de nagyon valószínűsíti azt.

Az elmúlt napokban, úgy tűnik, nem véletlenül merültek fel pletykák arról, hogy Oroszországon kívül más fűtőanyag-beszállítókról is szó lehet Paks II. kapcsán. A legkézenfekvőbb megoldás a paksi projekt megvalósításához, e döntést követően az lenne, hogy máshonnan is importálunk fűtőanyagot.

De Oroszországnak a legnagyobb üzlet nem a paksi bővítéshez kapcsolódó hitel, hanem maga a karbantartás és legfőképp a fűtőanyag-szállítás – ezek azok, amik hosszú távon számukra megtérülővé teszik a projektet. Ennek a lehetőségnek az elvesztése viszont kétségessé teszi, hogy az oroszok akarnak-e továbbra is hitelt adni a magyar félnek.

Tehát a kérdés a következő napokban az lesz, hogy - ha találna is Magyarország más fűtőanyag-beszállítót -, ki tud-e alakítani olyan konstrukciót, amelyben az oroszoknak megéri az építkezés.

Milyen tapasztalatai, problémái lehetnek egy a meleg közösségbe tartozó embernek az egészségügyben? Sokan biztosan azt válaszolnák erre, hogy miért lenne más, mint egy heterónak: bárki is köhög a villamoson a téli időszakban, a nátha mindenképpen nátha; és az egészségügy nem valami rózsás helyzete mindannyiunkat sújt, és nehéz helyzetbe hoz. Míg utóbbival teljes mértékben egyetértünk, előbbiben „a maradjanak a négy fal között álszentsége” mellett ott van az is, hogy nagyon sokan nem tudják például, mennyire fontos lehet, hogy egy-egy szakorvos ismerje páciense szexuális orientációját, hogy a hosszabb kórházi tartózkodás során milyen jogai vannak egy meleg párnak, és hogy a melegnek és leszbikusoknak is lehetnek gyermekeik, utóbbiak részt vehetnek reprodukciós eljárásban is. A tévhitek, a tudáshiány jelen vannak az egészségügyben, ahol valószínűleg azért nem éri látható diszkrimináció a melegeket, mert sokan nem is merik vállalni identitásukat.

Az egészségügyben kevesen (kb. 5%-nyian) vállalják fel orientációjukat, ezért a diszkrimináció aránya is kisebb

Vállalom, nem vállalom

Hogy milyen helyzetben fontos előbújnunk orvosunk előtt, erre is rákérdezett a Háttér Társaság legújabb kutatása, ami 2010 óta készült, majdnem 2000 leszbikus, meleg és biszexuális nő és férfi megkérdezésével, kérdőíves módszerrel, interjúkkal és fókuszcsoportos beszélgetéssel. A kutatók 6 városban, Pécsen, Szegeden, Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán és a fővárosban kisebb csoportos fórumokat is tartottak, amelyre helyi szervezetek segítségével toboroztak résztvevőket.

 „Én magam sem vállalom föl fölöslegesen. Tehát hogyha nem szükséges az orvosi kezeléshez, hogy tudják, hogy meleg vagyok, akkor nem mondom el.” – mondja egy 40 éves leszbikus nő. Van, aki pedig kínosan ügyel arra is, hogy ne kerüljön elő semmilyen formában sem a téma, mert fél a megszégyenítéstől és megaláztatástól.

Főleg ott vállalják fel magukat a melegek, ahol nagyon muszáj. Ilyen a nőgyógyászat, terhesgondozás, urológia, pszichológus, pszichiáter, bőr-és nemibeteg gondozó, hosszabb kórházi ellátás, esetleg a háziorvos

Ami nagy számban előfordul azok esetében, akik elmondják orvosuknak, hogy melegek, vagy valamilyen módon kiderül róluk. A megjegyzések és megalázás mellett olyan is előfordul, hogy az egészségügyi dolgozó megtagadja a kezelést a pácienstől. Volt olyan férfi, akire "nőies mozdulatai" miatt tett megjegyzéseket egy miskolci orvos, ezután pedig nem látta el.  Egy budapesti leszbikus nő pedig arról számolt be, hogy egy kórházban egyetlen szülésznő sem volt hajlandó vállalni a szülését. „Ez elég traumatikus volt: hogy egy egész osztály így megtárgyalja, és erre jutnak.” – mondta el a kutatás során.

„Bőrgyógyászaton voltam nemi probléma miatt. A kór­házi doktornő minősíthetetlen hangnemben, számon kérően és lenézően beszélt és bánt velem.” – hangzott el egy férfi beteg szájából az egyik fórum során.

A legtöbb elutasítás a HIV-fertőzötteket éri, igaz ugyan, hogy egyben ők azok, akik legnagyobb arányban bújnak elő orvosaik előtt. A Háttér is kiemelt témaként kezelte a csoportot a kutatás során két másik területtel együtt, ami a nőgyógyászat és a pszichológia területe volt. Ők jobban ki vannak téve az előítéletes viselkedésnek, ami befolyással lehet egészségviselkedésükre, de akár a szűrés iránti hajlandóságukra is. Volt, akit fogászati kezelésen nem láttak el, de olyan is, akivel már műtétre előkészítve közölték, hogy nem fogják rajta elvégezni a beavatkozást. A HIV+ fókuszcsoport egyik résztvevőjét a vizsgálat során szidalmazták: „Megmagyarázta nekem, hogy a felelőtlen életmódommal őt és a családját veszélybe sodorom, és mit képzelek magamról. Elkezdett fenyegetőzni, hogy ha ő tudja, hogy ide HIV-pozitív beteg jön, akkor utána neki az egész vizsgálót ki kell fertőtlenítenie, miközben csak az ultrahangot tette a bőrömre.”

Még mindig széles körben elterjedt előítélet a HIV és a homoszexualitás összemosása is, és ettől az egészségügyi szakmai sem mentes. Voltak, akik arról számoltak be, hogy mikor az orvosok értesültek melegségükről, azonnal HIV-fertőzéstől tartottak.

Terhességet feltételeztek róla, magyarázkodnia kellett

Hogy milyen szakmai hibákat akadhatnak? Egy szentesi leszbikus nőről azt feltételezték, hogy terhes, holott ez fizikailag lehetetlen lett volna, mivel csak párjával volt szexuális kapcsolata. Előfordul az is, hogy a pszichológiai ellátásban kezelik betegségként a homoszexualitást: „Már a második „foglalkozásnál” felhozta, hogy túl azon, hogy elgyászolom ezt a kapcsolatot, legjobban talán úgy lehetne segíteni ezen, ha meggyó­gyítana engem. Nagyon határozottan meg volt győződve, hogy ez lenne számomra az igazi megoldás. És ő ebben tudna segíteni.”

A szakmaiatlan döntések nem mindig rosszindulatból, előítéletes gondolkodásból fakadnak, hanem az ismeretek és a felkészültség hiányából és jogi területekre is kiterjednek. Egy leszbikus nőnek például azt mondták, hogy párja nem mehet el táppénzre gyermekükkel:

„Később a párom ment táppénzre, amikor a kislányunk beteg volt. Erre az orvos azt mondta, hogy azt szerinte nem lehet. Mire a párom mondta, hogy de, ezt el fogja fogadni az OEP, mert bejegyzett élettársi kapcsolatban élünk. Az orvos csodálkozott, hogy ezt tör­vény garantálja. Amúgy jóindulatú volt, csak erről nem tudott.”

Olyan is előfordult, hogy a kórházi rendszerbe nem lehetett (vagy nem akarták) felvinni valakinek a párját, de végül egy orvossal együtt megoldották a helyzetet.

Éppen ezek miatt az is fontos lenne, hogy az egészségügyi dolgozók ne ilyen helyzetben találkozzanak először hús-vég melegekkel, hanem előre fel legyenek készülve ezekre a problémákra, kapjanak külön képzést, legalábbis eljussanak hozzájuk az információk. Ezzel kapcsolatban ajánlásokat is fogalmaztak meg a szakértők.

Az LMB (leszbikus, meleg, biszexuális) egészségügyi kutatás szakértőinek ajánlásai:

1. Szüntessék meg a párkapcsolatban élő leszbikus nők kizárását az reprodukciós eljárásokból.

2. Szüntessék meg a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakkal szembeni diszkriminatív gyakorlatot a véradás területén.

3. Dolgozzanak ki gyakorlati útmutatókat és érzéke­nyítő kiadványokat az egészségügyi személyzet részé­re az LMB-emberekkel kapcsolatban.

4. Vezessenek be érzékenyítő képzéseket az LMB-személyeket érő hátrányos megkülönböztetésről és sajátos egészségügyi szükségleteikről és problémáikról az orvosok, pszichológusok és egészségügyi dolgozók számára, mind az alap-, mind pedig a továbbképzések során.

5. Fordítások révén növeljék az LMB-emberek egész­sége témájában magyar nyelven elérhető szakirodalmi kínálatot.

6. Az egészségfelmérések egészüljenek ki a szexuális irányultságra vonatkozó kérdésekkel.

7. Integrálják az LMB-emberek szükségleteit a nemzeti és helyi egészségügyi tervekbe, szűrőprogramokba és kampányokba, különösen a szexuális egészség, a mentális egészség, öngyilkosság, és drog- és alkohol prevenció területén.

8. Hozzanak létre az érintettek visszajelzésein alapuló adatbázist az LMB-barát egészségügyi szolgáltatókról.

9. Szervezzenek a betegjogokra is kitérő jogtudatosság-növelő képzéseket a vidéki LMB-közös­ség számára.

Nagy problémát jelent még a meleg pácienseknek az is, hogy előfordul, hogy orvosok megszegik titoktartási kötelezettségüket, és „kitárgyalják őket”. Ez néha még más diszkriminációval is összekapcsolódik, mint például egy fiatal kecskeméti férfi esetében.

„Öt éve, mikor annál a háziorvosnőnél voltam, az egész­ségi állapot felmérése során mondtam, hogy meleg vagyok. Ezt ő egy nálunk dolgozó munkaügyis irodista barátnőjének elmesélte (ő volt a következő várako­zó, aki bement, amíg én kiszaladtam WC-re, és a még nyitva hagyott ajtón át hallottam, mikor visszamentem a váróba). Erre az irodista mondta neki, hogy akkor ne adjon betegszabit nekem, amit nem is kaptam.”

A legtöbben panaszt sem mernek tenni, már csak azért sem, mert nem szeretnék, hogy kitudódjon, hogy melegek, leszbikusok vagy biszexuálisok; vagy mert úgy érzik, semmi értelme nem lenne. Ez utóbbiban (legalábbis statisztikailag) igazuk is van, mivel csak nagyon kis hányadát vizsgálják ki az ilyen eseteknek.

Van megoldás?

Mivel a melegek, leszbikusok és biszexuálisok nagy hányada nem bújik elő az orvosai előtt (sokszor akkor sem, ha kifejezetten szükségét látja), nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a diszkrimináció arányára az egészségügyben, de az biztos, hogy változatos területeket ölel fel, többek között a nőgyógyászatot, a szülészetet, a kórházi kezeléseket, mentálhigiénés szolgáltatásokat érinti, de az egészségügyi képzésben is akadnak negatív tapasztalatok vagy téves információk. Sokan hasznosnak látnák, ha elő tudnának bújni a háziorvosuknál, a mentálhigiénés ellátásban, illetve a reprodukciós eljárások igénybe vételénél, és ehhez fontosnak tartják az egészségügyi személyzet érzékenyítését, de azt is, hogy legyenek a meleg közösséget célzó egészségtudatosságot növelő programok. A pszichológiai és pszichiátriai ellátás során a páciensek gyakran eltitkolják irányultságukat, ami befolyásolja a terápia sikerességét.

Öngyilkossági gondolatok és kísérletek aránya az LMBT-közösségben és az össztársadalomban

A bizalom pedig kiemelten fontos, mivel a csoport kifejezetten veszélyeztetett a depresszió, öngyilkosság, alkohol- és droghasználat szempontjából, és sokszor speciális kezelésekre is szükségük lehet, hogy fel tudják dolgozni az identitásukból adódó társadalmi nyomást és konfliktusokat. A fővárosban valamivel jobb a helyzet, vidéken kevesen merik „előhozni a témát”, ezzel együtt viszont hátrányos megkülönböztetést is többen szenvednek el. Vannak olyan területek is, például a szülészet, ami kifejezetten „igényli”, hogy ne mondjunk igazat: amíg nem lesznek jogszabályi változások, ebben sajnos valószínűleg nem is nagyon lesz változás

(Terjedelmi okok miatt nem minden témát tudtunk teljesen érinteni. A transz* személyeket ért diszkriminációval pedig egy másik kutatás foglalkozik.)

Összeállította: Seregély Ágnes

Köszönöm szépen Rózsa Krisztián (Háttér Társaság) segítségét.

Windisch László MNB-alelnök szerdán ezt nyilatkozta a parlament illetékes bizotsága előtt: Az MNB kompromisszumok nélkül folytatja le a célvizsgálatokat a befektetési szolgáltatóknál. Az eset érdekessége, hogy ez ugyanaz a Windisch László, aki 2014. november 20-én engedélyezte a Quaestor-kötvénykibocsátást 70 milliárd forint értékben. Vajon pártatlan lesz a vizsgálat?

Polt Péter és Vida Ildikó után, úgy tűnik, egy újabb Fidesz potentát fog lényegében maga ellen vizsgálatott folytatni. Mert egy normális vizsgálatban arra is választ kéne adni, hogy fordulhat elő, hogy az a cég, amelynek 4 hónapja az MNB 70 milliárdos kötvénykibocsájtást engedélyezett, most lényegében csődöt jelent.

Ebből egyértelműen következtethetünk: nem lesz normális vizsgálat a brókerbotrányban, és már annak is örülhetünk, ha csak az MNB felelősségét tussolják el. Hiszen szintén szerdán a Fidesz közleményt adott ki, amely szerint a szocialisták tehetnek a Quaestor csődjéről. Miközben teljesen egyértelmű, hogy a cég vezetője, Tarsoly Csaba, Mészáros Lőrinccel, Szijjártó Péterrel üzletelt az elmúlt években, állami kereskedőházakat nyithatott, és részt vett a nem kis hasznot hozó letelepedési kötvények kibocsájtásában - közös fotói vannak a Fidesz vezetőivel, és még focsicsapatot is csinált, hogy beilleszkedhessen.

Ebben pedig nem az az érdekes, hogy vajon a Fidesz mennyire érintett a botrányban, mert egy 3 éves óvodás számára is egyértelmű a kötődés. Hanem az, hogy egy eltussolt vizsgálat után nem fogjuk tudni valójában, mi az, ami ide vezetett, nem fog kiderülni, mit kell megváltoztatni a rendszerben, hogy az jobban működjön.

Külön érdekes, hogy az MNB alelnöke a bizottság ülésén 60 milliárdos kötvénykibocsájtás engedélyezéséről beszél, miközben ő maga írta alá a 70 milliárdról szóló papírt. Ígéretes.

Napok óta lázban tartja a közélet iránt érdeklődőket Simicska Lajos hétvégi nyilatkozata, amiben az állambiztonsági szervekkel való együttműködéssel vádolta meg a kormányfőt. Mélyenszántó elemzések születtek azóta az igazság kideríthetetlenségéről, az „ügynökkérdés” megoldatlanságáról, az oligarcha indítékairól és a nyilatkozat politikai következményeiről. Sokkal kevesebb figyelmet kapott, hogy mit is állított pontosan Simicska Lajos, mit cáfolt pontosan Orbán Viktor, és hogy mindez hogy viszonyul az állambiztonsági szolgálatok működésével kapcsolatos tudásunkhoz.

(fotó: Origo.hu, Hajdú D. András) 

A Mandinernek adott nyilatkozatban három fő kijelentést tett Simicska:

1) Orbán Viktor az állambiztonsági szerveknek jelentett róla,

2) ma már nem biztos abban, hogy a leszereléskor tényleg nemet mondott a kormányfő a beszervezésére,

3) ha vannak Moszkvában olyan jelentések, amiket a miniszterelnök adott, akkor azzal zsarolható.

Ehhez képest a cáfolatok arról szólnak, hogy Orbán Viktor nem volt ügynök, hiszen bizonyíthatóan nemet mondott a beszervezésre.

Simicska első állítása és a cáfolat közötti ellentmondás csak látszólagos: simán lehetséges, hogy mindkét kijelentés valós.

Az állambiztonsággal együttműködő személyeket az állambiztonság számos kategóriába sorolta. Az egyik nagy csoport ezek közül a formálisan is beszervezett hálózati személyeké, őket nevezi a közbeszéd „ügynöknek”. Jelentést azonban nem csak ők adhattak, hanem az „operatív kapcsolatok” is, ezek közé tartoztak a „hivatalos kapcsolatok”, a „társadalmi kapcsolatok” és az „alkalmi kapcsolatok”. Ők nem írtak alá beszervezési nyilatkozatot, nincs 6-os kartonjuk vagy munkadossziéjuk, mi több, általában fedőnevük sem volt – ettől még jelentést vagy információt adtak az állambiztonságnak, vagyis együttműködtek a diktatúra elnyomó gépezetével. Tudományos kutatásokból ismert tény, hogy a sorkatonai szolgálat idején az állambiztonsági szolgálatokkal való együttműködés tipikus módja volt az, hogy a kiskatonákat először társadalmi kapcsolatként foglalkoztatta a Belügyminisztérium III/IV. csoportfőnöksége, majd a leszerelés előtt próbálkozott meg a beszervezésükkel.

Nem önmagában az a kérdés tehát, hogy Orbán Viktor elutasította-e a beszervezésére tett kísérletet. Arról várnánk egy egyenes mondatot a kormányfőtől, hogy adott-e valaha jelentést az állambiztonsági szolgálatoknak. Ilyen kijelentés eddig még nem hangzott el.

A hétvégén elkezdtem írni egy posztot a Buda-Cash Brókerház kapcsán, hogy évtized botránya, meg minden, de a kapitalizmus az ilyen. Bizony olyan, amilyennek Karl Marx látta, nem pedig olyan, mint amilyennek szeretett Max Weberünk leírta. A tőke (a tőkések), ha a felhalmozásról (vagyonról) van szó, nem ismernek se Istent, se embert. Nincs sem protestáns, sem katolikus etika, nincs olyan, hogy felebarátod, olyan meg pláne nincs, hogy ne lopd meg, ha megteheted.

Kemény lehet. Csak állni télen és tavasszal, egyedül egy bányában, miközben izzik benned a nukleáris hulladékkal teli tettvágy. De egyéb, mint a nukleáris hulladék melege utáni vágyakozás a hideg hétvégi estéken, amikor a gyanú szerint mecseki biciklitárolóként funkcionál a magyar köztársasági elnök, nem magyarázza azokat az égbekiáltó baromságokat, amiket a magát az izotóp sugárzásától zölddé maszkírozó köztársasági elnök mond.

(Fotó: Köztársasági Elnöki Hivatal)

A múlt héten közölt egy cikket a Vigyázó blog, amiről akkor nem akartunk írni, mert a benne foglaltak, még a Jobbikhoz képest is hihetetlenek voltak, azóta viszont a blog leközölte a hangfelvéltelt, amely bizonyítja: valóban a parlament jobbikos alelnöke, a volt szkinhed, Sneider „Roy” Tamás mondja ki a lenti gondolatokat.

Sneider parlamenti titkára egy – az iszlámra áttért – szerb háborús veterán, Bér Zsolt. Róla ezt mondja a parlament alelnöke:

„Igen de ez nem zavar. Áttért a muzulmán hitre, hát szíve joga. Sokkal jobb, mintha zsidó hitre tért volna át.”

Sneider beszél arról is, hogy van szövetség a gyerek-ketrecharcokat valamint a görög nácipárt meletti szimpátiatüntetést szervező Betyársereg és a Jobbik között. Sőt, ez egy természetes szövetség (ezt korábban Vona Gábor tagadta), mert a Betyársereg megcsinálhatja azt, amit Sneider nem tehet meg a parlamentben. Hogy mit, arra jó példa a Jobbik és a betyársereg devecseri tüntetése, ahol előbb férgeknek nevezték a zsidókat, és azt hangoztatták, hogy a cigányokat dögkútba dobnák, majd a Betyáreseg tagjai áttörték a rendőrkordont és megtámadták a cigányok lakta házakat: 

Sneider – aki, még egyszer jelezzük a parlament alelnöke – jelzi, hogy ő is szívesebben lenne harcos, mint politikus, de őt a többiek (ez utalás a Betyárseregre) küldték a parlamentbe, így sajnos ő nem kommunikálhat úgy, mint a lőgyakorlatokat, kiképzéseket, gyerekviadalokat tartó szervezet.

A célok nem változtak – mondja Sneider. Miközben zajlik a Jobbik kommunikációs újrapozícionálása (az ún. cukikampány), háttérben tovább dolgoznak a harcosok.

„Ezt tudomásul kell venni és kell egy munkamegosztás, ezért jó, hogy van Betyársereg, ezért jó, hogy van HVIM [Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom], mert ők megtehetik azt, amit én nem tehetek meg a Parlamentben.”

Ezek a harcosok pedig kiirtanák a zsidókat a cigányokat a melegeket, és csatatérré változtatnák Magyarországot. Erre pedig a példát – ahogy Sneider is elismeri a videóban – az Iszlám Állam módszereiből is meritik. De ezt persze nem szabad kommunikálni Sneider szerint.
„Mit akar egy idős ember? Békét. Nyugalmat. Ezt kell nekünk sugallnunk. És ezért nem szabad nagyon erőszakosnak tűnni, mert akkor azt mondja, hogy jaj ez sem lesz jobb, mint a cigánybűnöző.”

Végül pedig a slusszpoénként kitér arra is a Jobbik parlamenti alelnöke, hogy kik szerinte a „cigányok”. Hogy mit gondol ez a zavaros fejű ember, azt jól mutatja, hogy szerinte Orbán vagyis „Orsós Viktor” cigány, mert az anyja cigány, és ez Sneider szerint tény.

Sneider Tamás ráadásul nem egy elszigetelt ember a Jobbikon belül, őt nem lehet 3 napos átképző táborba küldeni, hiszen ő a párt egyik meghatározó figurája, a parlament Jobbik által delegált alelnöke.

Szavaiból viszont legalább sokkal pontosabban megtudjuk, mit akar valójában a Jobbik.

A blog egyébként azt is állítja, hogy a fórumon megtapsltatták a közönséget, amikor úgy mutatták be Dér Zsoltot, Sneider titkárát „Boszniába terelődött a harc, ő akkor is visszament, már nem a magyarság védelmében, hanem gyilkolni akart. És ezért is megérdemel egy tapsot” De erről még nem hoztak nyilvánosságra felvételt.

Itt hallgatható meg a hangfelvétel: